A várkapitány mesés tejfölös pontya

 

 

A cikk 2015-ben jelent meg!

 

„Vadban még jobb vagyok!”, emeli fel a mutatóujját a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, amikor Henzel Dávid séf úrral uniszónóban megnyaljuk mind a tíz ujjunkat a leírhatatlanul finom, dödöllével körített tejfölös ponty elfogyasztása után. Történelmi pillanat tanúi vagyunk: Disztl Péter fenséges bajai halászleve után Gyutai Csaba halkölteménye a második éteksorozatunk lassan hároméves történetében, amelyet szemernyi konyhafőnöki segítség nélkül, egymaga készített el önkéntes szakácsunk, de ami ennél a körülménynél is fontosabb: kifogástalan végeredménnyel.

Gyutai úr ugyan – a legendás Vidi-kapussal ellentétben – egyszer sem szerepelt a magyar válogatottban, az
NB I-ben sem futballozott, de pálya­futása elválaszthatatlan a Zalaegerszegi TE több mint négy évtizedes élvonalbeli pályafutásától. „Egerszegi őslakos lévén hatéves koromban mentem el először a ZTE hazai mérkőzésére, édesapám ragadott kézen. Bita Jóskáék játszottak, 1972. szeptember 17-ét írtuk, a csapat első élvonalbeli mérkőzését egy nullára elveszítette a Tatabánya ellen, de a szezont a hatodik helyen zárta. Életem legemlékezetesebb meccse volt, még abban az idényben, amikor négy egyre legyőztük a Kocsissal, Kozmával, Pusztaival felálló Honvédot, nyolcezer néző előtt! Abból a csodás csapatból Papp Tóni, Bita, Józsi Gyuri, Tóth Jóska „Lutya”, Madár Gábor a mai napig barátom, Bita Jóska a kisfiam edzője Andráshidán. Nem akarok nagyot mondani, de úgy tudom, a negyven év alatt egyetlen hazai ZTE-meccset sem mulasztottam el!” – mondja az ismerősök körében csak „Várkapitánynak” szólított 46 éves menedzser.

Mindezt a zalai tájjellegű köret, a dödölle (alapanyaga és íze a krumplilángosét idézi) sütése közben idézi fel Gyutai úr, aki nem mulasztja el megjegyezni, hogy szerény véleménye szerint Péter Zoltán minden idők legjobb zalai labdarúgója.
„Zoli azért volt csak huszonnyolcszoros válogatott, mert az újpesti Tóth Jóskát gyakran favorizálták a szövetségi kapitányok. Az NSZK-nak Hamburgban rúgott gólja 1985. január 29-én, az egy nullára megnyert ködös meccsen örökre bevonult a magyar futballtörténelembe. A legtechnikásabb azonban Soós Pista, aki sajnos csak egyszer szerepelt a válogatottban, az osztrákok ellen. De Galántai – aki még most, hatvanévesen is futballozik a terembajnokságban – vagy a Vasasból igazolt Gass Pista is nagy kedvencem volt.”

Alkalmi – de szakavatott – szakácsunk persze a 2002-es, Manchester United elleni Bajnokok Ligája-párharcra is szívesen emlékezik, de azzal a ZTE-vel – amelynek egy hónappal ezelőtti vendégünk, Bozsik Péter volt az edzője – már akad egy kis gondja.
„Abban már sajnos nem a zalai születésű labdarúgók vitték a prímet, talán Molnár Balázs volt az egyetlen helyi srác, hát sokat változott a világ az eltelt évtizedek alatt. De van remény, a mai fiatalok között a 2002-es csapat egyik erőssége, Babati Feri fia a legjobb, belőle válogatott labdarúgó is lehet.”
Ezzel el is érkezünk a mához.

„Nagy Ferenc többségi tulajdonos vezetésével a felszámolás határára jutott az időközben az NB II-be süllyedő klub. Amióta a pharosos Végh Gábor – a közvetítésemmel – belépett főtulajdonosnak, megkezdtük az építkezést. Rengeteget jelent a zalaegerszegi önkormányzat által juttatott, évi százötvenmillió forintos támogatás, amely az infláció mértékével növekszik, és amelyről tízéves megállapodást kötöttünk a várossal. Jelenleg nyolcadik a csapat az NB II-ben, de csak tíz pont a lemaradásunk a feljutó helytől, még nem adtuk fel, de ha az idén nem is, jövőre mindenképpen élvonalbeli lesz az egyesület. Jelmondatunk: reszkess, NB I, jövünk!” (Azóta ez valóra is vált – a szerk.)

Gyutai Csabának nincs formális funkciója a klubnál, háttértámogatóként határozza meg önmagát.
„Munkásokra van szükség, nem titulusokra. Végh Gábor főtulajdonos jelmondata értelmében – A munka nem mehet a foci rovására! – dolgozunk a klub felvirágoztatásán. Persze a jelen sem tragikus, ezerötszáz-kétezer nézőnk van a hazai mérkőzéseken, ezzel az NB I-ben is simán megállnánk a helyünket. Szurkolóink, Zalaegerszeg városa, a hagyományaink NB I-es csapatot érdemelnek. Hosszú távú víziónk egy saját nevelésű, helyi játékosokra épülő ZTE.”

Ch. Gáll András

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. márciusi számában.)