Szöveg Si Hawkins Fotó Leon Csernohlavek
James Ward-Prowse és Ryan Bertrand ott áll a labda felett az Old Traffordon. A hetvenötödik percben járunk, a Manchester United 2–1-re vezet a Southampton ellen. A hazaiak hajtanak az első négy helyért a tabellán, a vendégek a kiesés ellen küzdenek, úgyhogy igen feszült a hangulat. A déli parti középpályásnak azonban így is volt elég ideje elmerengeni azon, meddig jutott.
„Ahogy ott álltunk a labda felett, azt mondtam Ryannek: ezek azok a pillanatok, amelyekről még a szüleink kertjében álmodoztunk – mondja Ward-Prowse. – Amikor a szabadrúgást gyakoroltuk, és az anyukánk behívott vacsorázni, mi meg csak arra tudtunk gondolni, hogy »Csak még egyet! Csak még egyet!« Minden ott kezdődött.”
Néhány másodperccel később a labda már a hálóban volt. A southamptoni Szentek végül elvesztették azt a bizonyos márciusi mérkőzést, de Ward-Prowse egy héttel később megismételte a produkciót a Spurs ellen, amivel biztosította a déli partiak bennmaradását. Így született újjá James Ward-Prowse.
Szeles hampshire-i délután van, a Szentek nyájas középpályása pedig lassan tíz perce áll kameráink előtt. A Southampton edzőpályájáig, a Staplewoodig kellett kijönnünk, hogy találkozhassunk vele. Igazán festői háttér a rögzített helyzetek gyakorlásához: az erdő szélén álló épület mintha egy focipályákkal körbevett skandináv gyógyfürdő lenne. A terem, ahová leülünk, kísérteties némaságba borul, de ahogy nyílik az ajtó, kintről beszűrődik pár ütem egy Linkin Park-számból. Egy pillanatig arra számítunk, maga James is bőrdzsekiben jelenik meg.
Ifjú angol vendéglátónk azonban épp olyan borotvált, mint mindig, csak a leheletnyi kecskeszakáll van összhangban a kint szóló zenével. Az akadémia egykori csillaga nagy népszerűségnek örvend az edzőtáborban: kedélyesen ugratja csapattársait és a klubtagokat. Persze van oka a vidámságra, hiszen az elmúlt hónapokban különösen jó lapokkal játszott. A változást a stílusváltás okozta.
SOUTHGATE EMBERE
Sir Gareth megtette őt az U21-es válogatott kapitányává Toulonban, ahol győztek. Vajon a Nemzetek Ligája döntőjébe is eljutnak?
A sérüléseid miatt az utolsó pillanatban kaptál meghívást a válogatottba. Hogyan tudtad meg?
Fraser Fosterrel kocogni mentünk, amikor a segédedző felhívott, hogy megkérdezze, százszázalékos vagyok-e. Csak visszalihegtem neki, hogy „most futottam körbe az épületet”. Furcsa volt így egyik pillanatról a másikra, de jó volt bekerülni ebbe a fiatalos, lendületes, tehetséges társaságba. És végre tétmeccsen játszhattam a válogatottban.
Az U21-es válogatott óta ismered Southgate-et. Máshogy bánik a felnőttekkel?
Ugyanolyan. A legtöbb csapatépítő módszere ugyanaz, mint régen, ugyanazt csináljuk. Ami a játékot illeti, Steve Holland sokat segít, alaposan átveszik a technikai részleteket. Semmit sem hagynak ki.
Az U21 mintha egyre inkább a felnőttcsapat előkészítője lenne. Southgate is így gondolja?
Igen. Amikor az U21-es csapatból valaki feljutott a felnőtt válogatottba, mindig mondta, hogy „nézzétek az ő példáját, ha így folytatjuk, ti is követitek majd”. A mostani válogatottból sokakkal játszottam együtt az U21-ben. Jó, hogy a fiatalok előtt ott áll ez a lehetőség.
A rögzített helyzetek a válogatott erősségei. Előnyödre vált, hogy ebben vagy a legerősebb?
Lehet, de minden szerepre elérhető rengeteg jó játékos, ami egy edzőnek lehet jó is, rossz is. Nehéz ilyenkor döntést hozni. De jólesik, hogy esélyt kapok.
Decemberben még elég rosszul állt a 24 éves középpályás szénája: ekkor érkezett a Southamptonhoz az új edző, Ralph Hasenhüttl. James már Mark Hughes összeszedetlen csapatában sem tudta megvetni a lábát, és amikor az új edző az első meccsén Huddersfieldbe vitte a csapatot, még a cserék közé sem vette fel. Nagy pofon volt. Ideje volt komolyan elbeszélgetni Ralph-fal.
„Azt mondta, agresszív játékot vár el, ezért muszáj lesz többet szerelnem – mondja Ward-Prowse, ahogy elhelyezkedik Hasenhüttl sajtótájékoztatókra fenntartott asztalánál. – Másnap úgy intéztem, hogy lássa, nekem ez megy.” Vagyis lezúzott valakit az edzésen? „Azt hiszem, Stuart Armstrongot rúgtam fel – vigyorog csibészesen. – Utána bocsánatot kellett kérnem.”
A 2017-es U21-es válogatott kapitánya
A becsúszás jó húzás volt, Hasenhüttl adott egy esélyt Ward-Prowse-nak a középpályán. James addig jobbszélső volt, de az elmozdulás egészen megváltoztatta. A védjegyének számító szabadrúgásai mellett (ezekről a United és a Tottenham is tudna mesélni) az egész játéka dinamikusabbá vált: új stílusának része lett a sok lendületes felfutás, a távoli kapura lövések és persze a lelkes test test elleni küzdelem.
„HETI EGYSZER A HAVANT & WATERLOOVILLE-LEL EDZETTEM, AHOL KÁROMKODÓ, ÜVÖLTÖZŐ, KÖNYÖKLŐS FÉRFIAK VETTEK KÖRÜL. ILYEN KÖZEGBEN AZ EMBER HAMAR FELNŐ”
A valaha angyali természetű Szent most heves vitákat robbant ki. A Newcastle-nál tomboltak, mert Miguel Almirón súlyos sérülést szenvedett egy szerelése után, a Crystal Palace elleni meccsen pedig egy haragos csörte után Eilfried Zahával ismét magára haragította a szurkolókat. A Szentek rajongói fórumán hosszú a beszélgetés a „JWP” címszó alatt: ez utóbbi győztes ökölrázását ott is alaposan kitárgyalták.
„Nagy genyó lett belőle – vélekedik az egyik hozzászóló. – De nyilván ez hiányzott a játékából.” Az idézetet hallva Ward-Prowse felnevet, elgondolkodik, majd bólint. „Akkor és ott ez tűnt a megfelelő válasznak – mondja. – Azt hiszem, bizonyos szint felett szükség van erre a ravaszságra és arroganciára. Ezt hozta ki belőlem az új edző.”
A Southampton nagy öregje és egykori akadémiai edzője, Jason Dodd már hét éve felismerte Ward-Prowse gyenge pontját. „A régi Jamesnek csak egy hibája volt: ha ki akartuk hozni belőle a legtöbbet, mellé kellett adnunk egy pitbullt, aki uralja a játékot, és aki körül mozoghat – mondja. – Ralph viszont jól láthatóan szeretné, ha jobban belefolyna a játékba, ha agresszívabb lenne.” Sötét oldal ide vagy oda, Ward-Prowse lett a southamptoni „Ralphadalom” reklámarca.
JWP a Tottenham elleni győztes szabadrúgást ünnepli…
A belvárosban járva látjuk, hogy James szerepel a helyi napilap cím- és hátlapján is. A klub boltjában is keresett név, bár „Túl hosszú – árulja el egy alkalmazott. – A saját mezéhez külön kisebb betűket kellett csináltatni.” A gyerekektől a taxisokon át a munkába járókig bárkinek megemlítjük a nevét, lelkesedés támad. Ami nem is rossz teljesítmény, tekintve hogy James mindig is büszke portsmouth-i gyerek volt.
Ward-Prowse élete egészen máshogy alakult volna, ha kicsi kora óta nem irányítja vasakarattal. Régi munkatársaival és edzőivel beszélgetve kiderül, hogy megszállottan gyakorolt, főleg a rögzített helyzeteket. Gyakran túlzásba is vitte.
Szülei nyilván jogi pályát képzeltek el neki: a korábban róla kialakuló makulátlan kép annak is köszönhető, hogy jómódú családból származik. Édesapja ügyvédként dolgozik: maga James is rengeteg időt töltött a bíróságon („csak látogatóban”), de az első mindig is a foci volt. Ez a céltudatosság vezérelte akkor is, amikor klubot választott. Ward-Prowse titokban mind a Southamptonhoz, mind a Portsmouth-hoz eljárt edzeni, heti öt napot. Amikor lebukott, választás elé állították.
„Elég fura volt átállni a Southamptonhoz – mondja az egykori Portsmouth-drukker. – De a saját érdekeimet kellett szem előtt tartanom.” Tagadhatatlan. Elég csak megnézni, kiket nevelt ki a Southampton: Theo Walcott, Gareth Bale és Adam Lallana is itt kezdte.
…egy héttel korábban David de Geát is átejtette
A Szentek akadémiáján valóban mintha úriembereket képeznének, de azért volt, ugye, némi lazítás is? Úgy tűnik, a buli mindig az edzőtáborból hazafelé menet folyt. „Staplewoodból hazafelé jövet a buszsofőr feltekerte a hangerőt, mi meg a busz végében buliztunk – mondja feszengve James. – Azt hiszem, mind azt a percet vártuk.”
„BIZONYOS SZINT FELETT SZÜKSÉG VAN ERRE A RAVASZSÁGRA ÉS ARROGANCIÁRA. EZT HOZTA KI AZ ÚJ EDZŐ BELŐLEM”
Dodd szerint Ward-Prowse nagy hatással volt a saját nemzedékére. „Tizenhárom évesen már olyan volt, mint egy profi – mondja az egykori hátvéd, a Winchester College bentlakásos iskola futballtanára. – Egymást húzták: Alex Oxlade-Chamberlain, Calum Chambers, Luke Shaw, és ha az ilyen fiúk látják, hogy egy James-féle mennyi munkát fektet bele a játékba, akkor nincs megállás.
Mindig pontos volt, elsőként érkezett, és utoljára ment haza. Volt, hogy úgy kellett bezavarni az öltözőbe, mert túlhajtotta magát.” Ward-Prowse-nak ez sem volt elég. Apja segítségével titokban elkezdett egy környékbeli félprofi csapattal, a Havant & Waterlooville- lel edzeni. „Heti egyszer edzettünk – magyarázza. – Meg akartam tapasztalni, milyen a sok káromkodó, üvöltöző, könyöklős férfi között játszani. Az ilyen közegben az ember kénytelen hamar felnőni.”
A Southamptonnál tudtak erről? „Nem hiszem, hogy örültek volna neki – mosolyog James. Még most is látszik rajta, hogy edzésfüggő. – Nem születtem hatalmas izmokkal – mondja, megfeszítve tökéletesre kidolgozott bicepszét – de az úgysem kell a focihoz. A jobb cipőn ez a pont (mutatja – a szerk.) számít.”
A tilosban edzés is sokat tehetett azért, hogy 2011-ben, tizenhat évesen már a felnőtt csapatban játsszon a Crystal Palace elleni Ligakupa-mérkőzésen. A 2014-es Toulon Ifjúsági Tornán már az U20-as válogatottban villogott Brazília ellen, két évvel később pedig az U21 kapitányaként ment a viadalra. Első felnőtt válogatott szereplésére 2017 márciusában került sor, Németországban, Gareth Southgate óvó szárnyai alatt.
James korai tündöklésének egyik haszonélvezője Jay Rodriguez volt, aki most a West Bromwich Albion csatára. „Elképesztő passzai vannak – lelkendezik. – Nem csoda, hogy ilyen pontos, azok után, ahogy edzeni szokott. Egy csatárnak az ilyesmi aranyat ért. Bízhatsz benne, hogy ha előrefutsz, pontosan oda fogja tenni a labdát, ahol szükséged lesz rá.”
Mutatóba meghagyott arcszőrzetével és mágikus jobb lábával elmehetne emós Beckhamnek. A párhuzam sokaknak feltűnt már. „Az akkori edző, Mauricio Pochettino azt mondta, legyek önmagam, ne érezzem úgy, hogy nyomás lenne rajtam – meséli James. – Nem is vagyok Beckham: én én vagyok, és azt fogom csinálni, amire én vagyok képes.” A fotózásnál sem olyan lelkes, mint Beckham, bár Beckham meg nem volt olyan jó középső középpályás.
Elsőre Jamesnek sem ment tökéletesen. Pochettinót és utódját, Ronald Koemant is kirúgták, a Southampton pedig, Ward-Prowseszal soraiban elindult a lejtőn. Tavaly alig játszott, amikor a csapat Mark Hughesszal elkerülte a kiesést: az idény utolsó tíz mérkőzéséből csak négyszer lépett pályára, és csak néhány ponton múlott a kiesés. A 2019-re kiadott évkönyvben szinte meg sem említik. Kire haragszik jobban, ha nem játszhat: magára vagy az edzőre?
„Azt hiszem, ilyenkor az ember mindkettőre haragszik – fogalmazza meg diplomatikusan a választ. – De leginkább magamra. Én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa, és tudom, mikor tettem eleget azért, hogy kiérdemeljem a helyem a csapatban. Azt is tudom, mikor nem.
Visszatérésével a Southampton szárnyalni kezdett. Látogatásunk idején még nem garantált a klub helye a tabellán, de az edzőpályán vidám hangulat uralkodik. Nathan Redmond különösen jókedvűen köszön ránk, és úgy sziporkázik, mint egy susogós edzőruhába bújtatott csillagszóró. Persze az ő visszatérése is jó történet. Mindketten teljesen új játékosként tértek vissza, ami jól jött a januári igazolások hiánya mellett. Milyen volt az első benyomás Ralph-ról?
„Pozitív, az biztos – állítja az. – Egyértelmű tervekkel érkezett.” És külsőre? Elvégre tekintélyt parancsoló termetével sokuk fölé magasodik…
„Az már igaz! – nevet fel a középpályás. – Van egy kiállása, de nekünk, játékosoknak nagyon fontos, hogy legyen identitásunk, hogy tudjuk, mi a dolgunk a pályán a meccs minden egyes pillanatában, és ebben rengeteget segít. Ezen a téren kegyetlen is tud lenni, mert bármit megtesz azért, hogy minden meccsből és minden edzésből a lehető legtöbbet hozza ki.”
Már most látszik, hogy az ifjú középpályás esetében az elmélet működik a gyakorlatban is. Lekopogjuk, de James stílusa egyre inkább hasonlít a Szentek egy másik neveltjére, aki cuki szélsőből középpályás főtiszt lett: Dennis Wise-éra. Lehet, hogy Hasenhüttl valami mélyen szunnyadó agressziót hozott ki belőle, de James szerint a sikereit inkább a kisfiának, Oscarnak köszönheti, aki tavaly, a sikertelen időszak kellős közepén érkezett. Valaha a vereségek az egész hétvégéjét tönkretették. „Most azonban sokkal szabadabban játszhatok – mondja –, mert tudom, hogy nem a győzelmen múlik a boldogságom.”
HAZAI PÁLYA
Ward-Prowse az East Lodge FC-ben kezdte. Dave Hillt, a klub vezetőjét kérdeztük.
Milyen volt a kicsi James?
Régen volt már: öt-hat lehetett, amikor idejött, lelkes volt és ügyes, de már akkor benne volt a lendület. Mindig mondtam neki, hogy ne csak passzoljon: menjen rá a játékosokra, és vegye el a labdát.
Ezt a tanácsot megfogadta…
Néhány hónapja eljött, akkor megkérdeztem, hogy van. Azt hiszem, akkoriban kezdett átállni a vérmesebb stílusra. A Newcastle elleni meccsen nemrég sárgát is kapott érte: nem akartam elhinni!
Még mindig részt vesz a klub életében, igaz?
Tudja, honnan indult el. Pénzt adott az új épületre. Nem aprópénzt fagyira, hanem öt számjegyű összeget.
Az East Lodge portsmouth-i klub. Nem volt furcsa, hogy Southamptonba igazolt?
Az apja akkor azt mondta: „Kaptunk ajánlatot innen is, onnan is. Te hová küldted volna a fiad?” Én is a Southamptont választanám, kapok is érte eleget! De az akadémiájuk tényleg jobb.
A klub épületének falán van róla egy festmény. Azon nem southamptoni mezben van…
A biztonság kedvéért. Amikor eljött a megnyitóra, az egyik srác megkérdezte tőle, kinek szurkol. Azt mondta: „A Southamptonban játszom, de a hazai klubom a Portsmouth.” Van kölyök, aki idejön, és egész végig a telefont bámulja. Ő órákig dolgozott. Úgy kellett hazazavarni!
Ha ehhez hozzátesszük, hogy híresen jó rögzített helyzetekből, kapunk egy kiváló középpályást. Megkérdezzük, szerinte melyik a három eddigi legjobb szabadrúgása: egyből válaszol, láthatóan sokat gondolkodott már ezen. „A Tottenham elleni volt a legjobb – mondja. – Nem technikai értelemben: egyszerűen csak az volt a legjobb pillanat. Nem is néztem az órát, csak utólag visszanézve jöttem rá, hogy már csak tíz perc volt hátra. Többször is újranéztem. Akkor és ott győztes gólt rúgni, ráadásul egy világbajnoknak a kapuban, hatalmas érzés volt.”
A második legjobb? Az egy héttel korábban leadott pofátlan lövés az Old Traffordon David de Gea ellen, „aki a világ talán legjobb kapusa”. A harmadik a brazilok elleni meccsen volt, „amit elvileg passzra kellett volna játszanom, de inkább betettem a felső sarokba”.
Azon a héten különösen jól sültek el James lövései rögzített helyzetből: márciusban ismét meccset nyert a válogatottal, ezúttal Montenegró ellen. Amikor megkérdezzük, hogy hosszú távon tervez-e Southgate válogatottjával, határozott igent kapunk válaszul. Ebben a sokoldalúsága is sokat segíthet. Klubszinten persze ez akár még hátrányos is lehet. Ward-Prowse az idény vége felé pár meccsen kénytelen volt beugrani jobbszélsőnek, és nem látszott túl boldognak. A Bournemouth elleni meccsre visszakerült középre, és el is vitte a pálmát. A hatgólos döntetlennel végül sikerült biztosítani a bennmaradást.
Még az is lehet, hogy Ward-Prowse nem marad a déli parton. Azt rebesgetik, régi edzője a Spursnél őt szemelte ki arra az esetre, ha Christian Eriksen távozna. Érdekes lenne látni, hogyan játszana a komfortzónáján kívül. Egyelőre azonban folytatja önmaga alapos fejlesztését. A fotózás végeztével siet a következő időpontjára: míg csapattársai hazamennek, ő kiroterápiás jégfürdőt vesz, „és nem akarok elkésni, mert ha megharagszanak, tovább hagynak benn.”
Már nyolc éve van a csúcson, és benne van még legalább tíz. A profi sportot azonban akkor sem hagyná abba. „Szeretnék olyan jól golfozni, hogy a legjobb pályákra is eljuthassak – mondja mosolyogva. – Elvégre csak a labda kisebb…”
Akár maradhatna a focinál, és belekeverhetné édesapja szakmáját: lehetne játékvezető. „Eszemben sincs, köszönöm! – vágja rá. – Nem bírom, ha sértegetnek.” Sikeres középpályásként azért illene lassan hozzászoknia.
SI HAWKINS rendszeresen ír a FourFourTwo-nak, de foglakozik zenével, utazással és humorral is. A www.comedy.co.uk stand-up szerkesztője.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júliusi lapszámában.)
