Zidane, a megállíthatatlan

Szöveg Andrew Murray Kiegészítő riportok Felipe Rocha Portré David Clerihew

Real Madrid új vezetőedzője még csak 25 perce tartotta első sajtótájékoztatóját 2016. január 5-én. A zsúfolásig telt helyiségben a sajtó munkatársai szokásos kérdéseiket tették fel a legújabb szakembernek, aki kikerült a Real Madrid gépezetéből, ami az utóbbi időben gyakran emelte fel, majd dobta el a vezetőedzőket.

Akadt azonban egy olyan kérdés is, amely felkeltette a frissen érkezett főnök érdeklődését. Felegyenesedett székében, megsimította kopasz fejbúbját, majd odahajolt a mikrofonhoz. Azt kérdezték tőle, mitől lenne boldog az idény végén.

„Ganarlo todo – ami annyit jelent: mindent megnyerni. – Az a célunk, hogy nyerjünk. Vár ránk két cím, mind a kettő kell nekünk.”

A harmadik helyezett Real Madrid négy ponttal állt a listavezető Atlético mögött, az idény első El Clásicóját 4–0-ra veszítette el a Barcelona ellen, és kizárták a Király-kupából, mivel jogosulatlanul szerepeltette Gyenyisz Cserisevet. És már közeledett a Roma elleni BL-mérkőzés.

A klubnál eluralkodott a rendetlenség, amit a játékosok és a szurkolók javarészben Zidane elődjének, Rafael Beníteznek tulajdonítottak. Senki sem hitt már benne, hogy a katasztrófa elkerülhető. Ebben a helyzetben állt elő Florentino Pérez elnök a klublegendával, aki mindössze 18 hónapnyi, harmadosztályban elsajátított tapasztalattal rendelkezett, mivel ott volt a tartalékok vezetőedzője. Pérez tudta, hogy 1998 aranylabdása legalább a szurkolókat képes lesz egyesíteni, azok pedig pont az ő fejét kezdték már követelni. Ahogy a barcelonai illetőségű Mundo Deportivo sportlap is megjegyezte, Zidane gipsz, ami összetart. Zidane pedig ebben a helyzetben sem kívánt mást, mint azt, hogy nyerjen. Mindent.

Tizennyolc hónappal az ígéretét követően csapata a lehetséges tíz sorozatból hetet megnyert, ebben benne foglaltatik a spanyol bajnokság, két UEFA-Szuperkupa és két Bajnokok Ligája is. A Real Madrid lett az első csapat 1990 után, amelyik meg tudta védeni európai koronáját. Amióta Bajnokok Ligáját rendeznek, ők az első és egyetlen. Azzal, hogy a 2016–17-es idényben bajnok is lett és BL-t is nyert, 1957–58 után tudott újra ilyen sikert elérni.

„Senki sem számított rá, hogy vezetőedzőként térek vissza, és ebbe magamat is beleszámítom – nyilatkozta ez év elején. – Amikor az ember abbahagyja a futballt, megfordul ez-az a fejében, és kiélvezi a családdal töltött idő minden percét, de nekem csak a játék járt az eszemben. Nagyon akartam csinálni.”

A MADRID 1958 UTÁN LETT BAJNOK ÉS BL-GYŐZTES EGYSZERRE 2017-BEN

A vezetőedző, aki talán meg sem született volna, most arra a bravúrra készül, hogy sorozatban a harmadik BL-serlegét hódítsa el.

Vajon miként szelídítette meg Zidane a benne szunnyadó tomboló erőket – ne feledjük, játékos-pályafutása a csúfos lefejeléssel ért véget –, hogy aztán meghaladja korábbi mentorát, Carlo Ancelottit, valamint José Mourinhót és Pep Guardiolát, és ő legyen a világ legjobb vezetőedzője? Mindezt 18 hónap alatt.

Amikor Zinédine Yazid Zidane tíz perccel a hosszabbítás vége előtt belemélyesztette homlokát Marco Materazzi mellkasába a 2006-os világbajnokság döntőjében, el is döntötte, hogy a futballnak vége az életében. Tizenöt nagy értékű trófeát gyűjtött be, köztük a világbajnoki, az Európa-bajnoki és a BL-címet, ezzel ő lett a labdarúgás Monet-ja, Beethovenje és Nurejevje.

Olyan kecsesen mozgott, hogy az ember azon gondolkodott, vajon felesége minden egyes mozdulatát tanulmányozta-e részletesen, hiszen 18 éves koráig Veronique balettozott. Gondoljunk csak ballábas csodagóljára a 2002-es Bajnokok Ligája-döntőben. A Marseille melletti La Castellane-ban született algériai szülők gyermekeként. Visszavonulása után visszatért gyökereihez, számtalan terméknek lett a reklámarca, és ami a legfontosabb: belevetette magát a mindennapok családi életébe, amitől a futball korábban megfosztotta. Mindennap ő vitte a gyerekeket iskolába, majd értük is ő ment, hogy a Valdebebas edzőpályára szállítsa őket a klub Audijával, amelyet nagyköveti tevékenységéért kapott.

Inkognitóban ült a lelátón, arcát sállal, fejét kalappal takarta el, hogy ne ismerjék fel, így nézte, amint fiai, Enzo, Luca és Theo edzenek, miközben a legkisebb, Elyaz ott ült vele. Amikor végeztek, berakta őket az autóba, és hazahajtott Conde Orgazba, Madrid zöldövezetébe, ahol a család a kezdetektől, 2001-től él.

„Rengetegen győzködtek, hogy maradjak, de a távozás mellett döntöttem – nyilatkozta még 2013-ban az FFT-nek. – Belefáradtam. Nem bírtam tovább. Aki háromnaponta játszik, az lényegében szállodában él, és ez kezdetben még jó buli, de harmincnégy-harmincöt évesen már nem. Ilyenkor már hiányzik a játékból az adrenalin.”

Zidane nagykövetből Pérez tanácsadója lett, egyben az elnök közvetlen kapcsolata az öltözővel José Mourinho idején. Egy évvel később sportigazgatóvá nevezték ki, majd 2013-ban Ancelotti segédjévé választották. Ezzel az adrenalin helyreállt. Az ember, aki gyerekkorában teherautó-sofőr akart lenni, végül vezetőedzőként ért célba.

„A lehető legjobb értelemben önvizsgálatot tartott, és azon dolgozott, hogy saját érdemei alapján legyen újra sikeres, ne azért, mert Zidane a neve” – nyilatkozta bátyja, Farid a visszavonult évekről.

„Yaz (csak a legközelebbi barátok és hozzátartozók hívhatják így középső neve alapján – a szerk.) ledobta magáról azt a nyomást, amit a meccsek okoztak, és dühöt sem érzett már – mondta másik testvére, Noureddine. – Most újra átélheti ezeket, immár edzőként.” Sokan meglepődtek, amikor a Real Madrid Castilla, a spanyol klub tartalékcsapata élére került, ugyanakkor szintén sokan meg is látták benne a lehetséges nagyfőnököt.

„Elég csak annyit mondanom, hogy Zidane volt a legnagyobb játékosom, akivel negyven év során dolgom akadt – mondja Paulo Campos, aki Vanderlei Luxemburgo idején, 2004–2005-ben volt az első csapat segédedzője. – Ennek ellenére sosem szállt el magától. Képes volt órákon át beszélgetni olyan csapattársakkal, akik nem értettek valamit, vagy kifejteni véleményét a taktikáról. Nem csak véleménye volt a dolgokról, még legalább öt változat szerepelt a fejében.”

Pérez azt akarhatta, hogy Zidane legyen a Castilla Pep Guardiolája, és jutassa fel a csapatot, ehhez képest sokkoló lehetett, hogy az első hat mérkőzésből ötöt mindjárt elvesztett. Az sem vette jól ki magát, hogy nem fejezte be UEFA-pro licences tanulmányait, e papír nélkül viszont nem lehet a spanyol bajnokság felső négy osztályában edzősködni.

Mivel a francia szövetség hároméves képzését választotta a spanyol „gyorsforgalmi sáv” helyett, csak 2015 májusában végzett, kilenc hónappal azt követően, hogy átvette a Castillát. Miguel Ángel Galán, a spanyol edzőszövetség vezetője Zidane felfüggesztését követelte. A Real Madrid fellebbezett, és nyert. Az első idény tehát csak nehezen volt ideálisnak nevezhető.

„Be kellett járatnia a saját módszereit – mondja Guy Lacombe, Zidane mentora a pro licenc megszerzése során, egyben a futballista első edzője a Cannes akadémiáján, amikor hősünk még csak 15 éves volt. – Jobb, hogy már az elején így alakult. Megtanulta, mennyire nehéz lehet ez a munka. Ehhez egy évre volt szüksége. Megértette, hogy minden mérkőzésre valami különlegessel kell előállnia, ez vonatkozik a játékosokra, és arra is, miként gyakorolsz velük egyes részfeladatokat. Minél inkább ismeri valaki a saját játékosait, azok annál jobbak lesznek.”

Az első Castillánál töltött napján elbeszélgettünk az öltözőben, mielőtt kimentünk volna a pályára – mondja Derik, aki abban az idényben Zidane első számú választása volt a középhátvéd posztjára, jelenleg pedig a Bolton Wandererst erősíti. – Meglepett, mennyire nyugodt, szinte már félénk. Nem beszélt túl sokat, de amit mondott, az tiszteletet érdemelt. Például azt, hogy menjünk, és élvezzük a futballt.

Nagyon sokat követel. Az első naptól fogva azt akarta, hogy jó játékkal jussunk fel. Ez nem sikerült végül, de akkor is győztes hozzáállás jellemzi.”

AZT VÁRJA, HOGY A MADRID ÚGY JÁTSSZON, AHOGY Ő MAGA IS JÁTSZOTT ANNAK IDEJÉN

Amikor aztán 2015 nyarán odakerült Benítez mellé, már nem nagyon volt kérdéses a jövő. Benítez volt a főnök, de a róka már ott körözött a tyúkól körül.

„Mindenki tudta, hogy Zidane-ra esik a választás, ha Rafa esetleg nem fejezné be az idényt – mondja a Marca újságírója, Rubén Jiménez a FourFourTwo-nak. – Hogy őszinték legyünk, a Castilla nem túl sokat fejlődött a keze alatt, de mindig az az érzés lengte körül, hogy az első csapattal minden jobb lesz majd.

2016. január 4. Bicegős döntetlen Gary Neville Valenciájával, miután Benítez hat hónap után távozott. Másnap már 5000 szurkoló nézte, ahogy a Valdebebas edzőpályán Zidane megtartja első edzését. Olyan volt a hangulat, mintha meccsnapot tartottak volna a Bernabéuban.

Pedig már az első napokban sem csak a nevéből élt. Amellett, hogy az első sajtótájékoztatóján máris a trófeákat emlegette, a 45 éves szakember 14-szer mondta ki azt a szót, hogy munka. Ezt várja el ugyanis játékosaitól, és nem áll meg, amíg nem jönnek a sikerek.

Gyorsan kialakult a napi rutinja is. Reggel fél kilenckor érkezik meg az edzőközpontba, és este fél tíz-tíz körül távozik. Minden edzés után megbeszélést tart segédeivel, David Bettonival és Hamidou Msaidiével, továbbá a kapusedző Luis Llopisszal, az erőnléti edzőkkel, Antonio Pintusszal és Javier Mallóval. Ilyenkor videókat elemeznek az adott edzésről, és megvitatják gondolataikat.

„Minél inkább előre haladunk a hétben, annál többet beszél az ellenfélről és arról, milyen játékot várna el a csapattól. Tudom, hogy a mai napig így csinálja – mondja az egykori Castilla-hátvéd, Derik. – Az alapfilozófiája az, hogy legyen egy erős védelem, és induljanak masszív támadások is. Azt akarja, hogy a játékosai csütörtökre-péntekre már értsék a tervet, és tudják azt is, mi az ellenfél leggyengébb pontja. E tekintetben kegyetlen.”

Mindeközben mindig szakít időt egy háromnegyed órás futásra, egy kis jógázásra, szerencsés esetben még a tenisz is összejön. Elfogadta már, hogy alvásra nem sok idő marad, és a gyerekeket sem ő hozza el az iskolából.

„Meg vagyok győződve a napi munka hasznosságáról, amit a játékosaimmal fogok folytatni – mondta az első sajtótájékoztatón. – Ez mindennek az alapja, és egy üzenet lesz csak: győzni!” Ez a hozzáállás a ’90-es évek közepe óta jellemzi őt. A tehetség mit sem ér, ha nem gondozzák.

Arra is nagyon odafigyelt az elejétől fogva, hogy harmónia uralkodjon a csapatban. Amikor első mérkőzése kezdete előtt készültek ki a pályára a Deportivo ellen, e szavakkal búcsúztatta játékosait: „Menjetek, érezzétek jól magatokat, és szórakoztassátok a közönséget is. Élvezzétek.” Ez utóbbi egyszavas mondatot minden egyes meccs előtt kimondja. Akkor 5–0-ra nyert a Madrid.

„Kemény, de édes időszak volt – mondja Jiménez. – Megváltoztatta a csapat hozzáállását, és visszahozta az örömöt az öltözőbe. Szeretné, ha a játékosai szép futballt játszanának. Alapvetően azt várja, hogy a Madrid úgy játsszon az irányításával, ahogy ő maga is játszott annak idején.

Ez pedig Benítezhez képest hatalmas előrelépés. Rafa játékstílusa unalmas volt, a labdarúgók sem élvezték, és alapvetően semmi köze nem volt a Real Madrid stílusához.” Zidane egy olyan csapatban találta magát, ahol az előző vezetőedzőnek semmiféle kapcsolata nem volt a játékosaival, és négy nullára kikaptak a Barcelonától. Nem volt önbizalma, és semmiféle kilátás nem nyílt arra, hogy begyűjtsenek bármit is. Az elnök az utolsó kártyáját játszotta ki, és most érdemes vetni rájuk egy pillantást.”

Zidane introvertált alkat, és az egyik nagy problémája, hogy keveset kommunikál. A Castilla edzőjeként mindössze egy sajtótájékoztatót tartott, mert a szabályok nem írták elő. „Amikor engem mutat a kamera, izgulni szoktam, mert arra gondolok, hogy a családom is néz, és ettől egy kicsit bestresszelek” – vallotta be egyszer egy interjúban. Pedig mindezek ellenére szeret egyenként elbeszélgetni játékosaival, bár ez részben öröklött viselkedés.

„Emlékszem a mosolyra az arcán, amikor néhány arab szót intéztem hozzá – eleveníti fel Campos, aki éveket töltött a Közel-Keleten, mielőtt a Madrid segédedzője lett. – Ez felidézte benne a származását. Messze Algériától akadt egy barátja, akivel az anyanyelvén beszélgethetett. Közelebb kerültünk egymáshoz.”

Zidane Karim Benzemával ápolt kapcsolata valami hasonlóra vezethető vissza. Mindketten algériai származásúak, befelé forduló természetűek, és nagyon szeretik a családjukat.

„Mindent megkapok tőle – nyilatkozta az új életre kelt csatár edzőjéről és mentoráról. – Azt akarja, hogy a lehető legjobban teljesítsek. Lehet, hogy nem beszél sokat, de szavai helytállóak, és minden mérkőzés előtt mond valamit, amitől egy kicsit jobban érzem magam.”

Amikor Benzema azt mondja, hogy vezetőedzője nem beszél túl sokat, egyáltalán nem viccel. A csapatmegbeszéléseket kettő, legfeljebb három taktikai problémára szűkítik le, mert Zidane meggyőződése, hogy ennél többre úgy sem képesek visszaemlékezni, miután elkezdődött a mérkőzés.

„A legfontosabb, hogy mi az az üzenet, amit sikerül eljuttatni a játékosokhoz – nyilatkozta ez év elején a mexikói televízióban. – Nem akarok túl sok instrukciót adni a csapatnak. Profikról beszélünk, tudják, mit kell tenniük. Igyekszem egyszerű maradni.”

Zidane megbízik játékosaiban, és ő maga is ezt értékelte a legtöbbre, aktív futballista korszakában. „Ha boldog a csapat – állítja Derik, aki utolsó három évében már az első csapattal edzett a Realnál –, az azt jelenti, hogy nagyon jó az edző, hiszen nem egyszerű ennyi nagy nevet elégedettséggel eltölteni.

Innentől kezdve jönnek az eredmények is. Akármikor látod őket játszani, mindig lejön, hogy egy egységes csapat harcol, több más mellett a vezetőedzőért is. Rendszeresen elbeszélget játékosaival szemtől szemben, akik tudják, mekkora futballista volt, ezért odafigyelnek rá. Senki sem alkalmasabb rá, hogy elmondja, mi az, amit jól csinálsz, és mi az, amit rosszul.”

Ebben rejlik Zizou másik nagy erőssége. Sokat számít, hogy ő mondja, amit mond. Benítez azért idegenedett el hamar a Real Madrid öltözőjében, mert el akarta magyarázni Cristiano Ronaldónak, hogyan lője a labdát, hiába állt mögötte szerény játékos-pályafutás. A négyszeres aranylabdás játékosnak ma már nincsenek ilyen problémái. Zidane inkább kihívta a portugál szupersztárt egy versenyre. Lerakott egy sor labdát a kaputól húsz méterre, odaállított egy felfújható falat, a kapuba pedig egy embert. Zidane nyert.

„Technikai értelemben jobb volt bármelyikünknél – mondja magazinunknak Álvaro Morata, a Chelsea csatára, aki az előző idényben Zidane játékosa volt. – Akár most is játszhatna még, ez egészen biztos. Amikor a beíveléseket, a lövést gyakoroltuk, ő is beállt közénk.

Pusztán csak a neve is hatalmas súlyt adott a tekintélyének. Ő a futballtörténelem egyik legjobb labdarúgója, és az ilyen emberek, ha edzőként folytatják, rögtön nagy tiszteletnek örvendenek a játékosmúltjuk miatt. Miközben meghallgat bennünket, és odafigyel. Ez a legnagyobb erénye, és sokat elárul arról, milyen is ő.”

Az első hónapokat komoly problémák kísérték végig. 2016 februárjában taktikai leckét kapott Diego Simeonétól, amikor az Atlético Madrid 1–0-ra megverte a Realt. Zidane ekkor olyasvalakihez fordult, akit Benítez félretett.

Casemiro sallangmentes védekező középpályás Claude Makélélé szerepében. Benítez rengeteg kritikát kapott amiatt, hogy a brazilt játszatja, ezért a 4–0-s megalázó El Clásico-vereség alkalmával Luka Modric és Toni Kroos lépett pályára ebben a szerepkörben. Az Atléticótól elszenvedett vereséget követően Zidane újra elővette a brazilt, és beillesztette őt 4–3–3-as formációjába, amivel stabilizálta a védelmet. Meggyőzte Pérezt is, hogy nagy szükség volt erre a húzásra ahhoz, hogy Ronaldo, Benzema, Modric és Gareth Bale tündökölhessen.

„Miért tennénk újabb aranybevonatot a Bentleyre, ha közben fel kell áldozni a motorját?” – kérdezte Zidane, amikor Pérez 2003-ban eladta Makélélét a Chelsea-nek, és a helyére David Beckhamet állította. Pérez 13 év elteltével látta be, hogy igaza van.

Áprilisban Casemiro állhatatossága komolyan benne volt abban a sikerben, amelynek során a Real a 2–0-ra elveszített első mérkőzés után felállt, és 3–0-ra megverte a Wolfsburgot a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. Hiába nyerték viszont sorozatban a tizenkettedik bajnokijukat, a tabella első helye elérhetetlennek bizonyult. A tizenegyedik BL-győzelem azonban egyre közelebb került, főleg, miután a Manchester Cityvel is végeztek.

Az Atlético elleni vereség lehetőséget teremtett a taktikai megújulásra, ugyanakkor egyik régi mumusával is meg kellett küzdenie. Mennyei tehetségén kívül sajnos arra emlékezhetünk még Zidane játékos-pályafutásából, hogy rendkívül indulatosan viselkedett. Tizennégy piros lapjából tizenhármat valamilyen bosszúért, megtorlásért kapott.

„Meg kellett tanulnom visszafogni az indulataimat, mert azok a játékosaimra is hatással vannak – nyilatkozta arról a tűzről, ami a mai napig lángol benne. Mas vale la maña que fuerza, azaz többet ésszel, mint erővel. De megéri az erőfeszítést. – A pálya szélén egészen más érzések tombolnak bennem, mint aktív játékoskoromban. Akkor még tudtam változtatni a dolgok menetén, ma már csak a játékosaim tudnak.”

A 2016-os Bajnok Ligája-döntő előtt a csapat minden tagja a feszültséget meg a nyomást emlegette a legtöbbet, de Zidane szavai minden játékost megnyugtattak, mielőtt elindultak volna kifelé a játékoskijárón. Arra is emlékszik mindenki, mit mondott, mielőtt elkezdődött volna a mindent eldöntő tizenegyespárbaj. „Bárcsak lőhetnék.” Nem is hibázott senki.

„A LÉNYEG AZ, HOGY A JÁTÉKOSOK K…VA JÓL KIJÖNNEK EGYMÁSSAL”

Azon a nyáron Zizou már csak arra vágyott, hogy megforgassa a kést hazai és külföldi ellenfeleiben. Rendben, a Real Madrid Bajnokok Ligáját nyert, de ez messze nem volt elég. Neki a bajnoki győzelemre fájt a foga, ez ugyanis nyolc idény alatt csak egyszer sikerült.

Ahhoz, hogy ez is összejöjjön, tudta, az a legfontosabb, hogy a csapat labdarúgói a lehetséges legjobb formájukban legyenek minden egyes mérkőzésen, amihez váltogatni kell őket. „Fizikálisan rengeteget kell fejlődnünk” – mondta a korábbi idényben számtalanszor. A klub megkaparintotta Antonio Pintus erőnléti edzőt a Lyonból. Zidane gyűlölte az olasz edző módszereit, amikor két évtizeddel korábban a Juventusban összehozta őket a sors, de mindvégig tudta azt is, milyen sokat profitált a tréningekből.

Pintus ugyanekkora fájdalmat okozott a Real Madrid csapatának is. A felkészülési időszak első edzését vér, izzadság, könnyek és hányás jellemezték. Az egyensúlygyakorlatokat, a sprinteket és a felugrásokat 30 perc futással vezették le. És ez így ment minden egyes alkalommal, három héten keresztül.

„Pintus nagyon fontos szerepet játszott a sikerben – nyilatkozta az idény végén Modric. – Nagyon sokat köszönhetünk neki.” A csapat tagjai jobb formában kezdték az idényt, mint bármikor korábban, és ez bizakodással töltötte el Zidane-t is, aki most már bátran cserélgethette játékosait egy-egy meccsen. Igaz, nem jött össze első számú igazolási célpontja, de vissza tudta csalogatni a madridi akadémián végzett Álvaro Moratát, Diego Llorentét és Marco Asensiót. Mindhárman kiéhezve várták, hogy bizonyíthassanak, és szépen illeszkedtek a csapatba, ha szükség volt rájuk.

2016 októberében a Real Madrid mellé 6–1-es, 5–1-es, 7–1-es és 4–1-es győzelmeket jegyeztek fel, miközben minden esetben másokból állt a kezdő tizenegy.

 

Amikor egy héttel a válogatott meccsek miatti szünet után, novemberben, az Atlético ellen Isco kezdő volt, Benzema, Sergio Ramos és James Rodríguez a kispadon ült. Erre már többen felvonták a szemöldöküket. Isco szabad kezet kapott, és felszabadultan tündökölt az Atlético védelmi vonalában. A Real végül 3–0-ra nyert. A találkozót a Marca később egyszerűen csak taktikai ütközetként aposztrofálta.

„Az a kulcsa mindennek, hogy milyen viszonyt ápol a játékosaival – véli Derik. – Szupersztárok, de Zidane azt is tudja róluk, ki mikor van a legjobb pillanatában. Ezért a legfontosabb meccseken mindig a legjobb állapotban lévő játékosok lépnek pályára. Emiatt el is fogadják a döntéseit.”

A ROTÁCIÓS RENDSZERBŐL ALIGHA PROFITÁLT TÖBBET BÁRKI IS, MINT CRISTIANO RONALDO. ZIDANE REKEMÜL KIJÖN VELE

Pedig a rendszernek akadtak gyenge pontjai is. Karácsony után a csapat kikapott a Sevillától, ezzel 40 mérkőzéses veretlensége szakadt félbe. Kiesett továbbá a Király-kupából is, ahol a Celta Vigo bánt el vele. „Doktor úr, ez súlyos” – harsogta a Marca címlapja. A mai napig ez Zidane edzőségének legrosszabb hónapja. Következett még egy 3–3-as döntetlen odahaza a Las Palmas ellen, a reakciók ez esetben sem maradtak el. De csak kisebb változtatásokra volt szükség, és visszatért a hit, illetve az önbizalom.

„Kezdetben nem hittem, hogy ez jó lehet a csapatnak – mondta később Modric. – Azt gondolnánk, ha valaki egyszer játszik, máskor nem, hanyatlik a formája. De bebizonyosodott, hogy igaza van. Arra is jó volt ez a kísérlet, hogy az új emberek játéklehetőséget kapjanak. Végül nyertük a meccseket. Később többen is azt mondták, hogy kialakult egy A-csapat és egy B- is, de mi nem így tekintettünk rá. Mi vagyunk a Real Madrid, egyetlenegy csapat! Mindenki kiváló munkát végez.”

A rotációs rendszerből aligha profitált többet bárki is, mint Cristiano Ronaldo. Térdsérüléssel érkezett vissza a hazája által megnyert Európa-bajnokságról, és azonnal leült tárgyalni Zidane-nal. Az edző elmondta neki, hogy cserélgetni készül játékosait, és a portugál továbbra is kiemelt helyen szerepel a csapatban, de nem fog rosszat tenni neki a pihenő, amivel pályafutását is kitolhatja. Ronaldo elfogadta Zidane magyarázatát, és ha ritkábban is volt hatása a meccsek kimenetelére, a legfontosabb mérkőzéseken ott volt, tartalékait ezekre összpontosíthatta. „Hallgass rám, és történelmet írunk – mondta neki. – Azért nem játszol minden meccsen, mert szükségem van rád.”

Ronaldo csak hallgatott. Zidane pedig tudta, hogy a legnagyobb csillagát is úgy kell dicsérnie, ahogy a többieket. „Ha egy csapatban játszhatnék Ronaldóval, kétségkívül ő lenne a sztár” – nyilatkozta játékosáról az elmúlt idényben. „Nincs edző, aki jobban kijönne Cristiano Ronaldóval, mint Zidane – állítja a Marca újságírója, Jiménez. – Nagyon sokat hozzátett a pályafutásához.”

Március 18. és május 17. között Ronaldo nem játszott egyetlen idegenbeli bajnokin sem. Még csak el sem utazott. Zidane és stábja rájött ugyanis, hogy a kispadon szunnyad benne a vadállat, pihenésnek nem nevezhető, amit ott produkál. Ha a dolgok épp nem alakulnak jól, be akar állni. Otthon is megnézheti az adott mérkőzést, miközben kevesebb stressz éri.

Segített, hogy az ilyen meccseken Isco és Marco Asensio került előtérbe. Az előbbi két gólja a Sporting Gijón otthonában visszaigazolja a rotációs rendszert. Semmi jelentősége nem volt ugyanis annak, hogy Bale megsérült áprilisban az El Clásicón.

Létrejött egy gigantikus győzelmi gépezet, épp úgy, ahogyan azt Zidane elképzelte és megfogalmazta az első sajtótájékoztatón. Néha még ifiket is bevetett, hogy csapata tagjai szusszanhassanak egyet. Tizenöt évvel korábban Péreznek ugyanez a törekvése nem járt sikerrel, mivel az edzői rendszer nem épült még ki ennyire. Zidane munkássága a Castillánál ezt is előkészítette.

„Mindennap látom a tehetségeket Valdebebasban. Vannak köztük, akiknek sikerülni fog, de nyolcvan-kilencven százalékuk nem a Real Madridban boldogul majd. Azért vagyok itt, hogy ez megváltozzon. Nem lehet valaki tíz perc alatt tündöklő jelenség. Fontos a folytonosság.” Morata, Nacho, Llorente, Lucas Vázquez, Dani Carvajal és Mariano egytől egyig fontos szerepet játszott abban, hogy öt év után ismét meglegyen egy bajnoki cím, amelyet végül a Málaga elleni 2–0-s győzelemmel sikerült bebiztosítani.

„Legszívesebben felállnék, és táncolnék egyet – mondta Zidane a győzelmet követően. – Nem fogok, de rettenetesen boldog vagyok.” A 4–4–2-es felállás Iscóval a csúcsán, Ronaldóval elöl, Benzemával és Moratával az oldalán bejött, Ronaldo hétszer talált be a kapuba három Bajnokok Ligája-találkozón, ezek a találatai a Bayern München és az Atlético Madrid ellen születtek meg, és bizonyították a vezetőedző zsenialitását is a tervezés terén.

„ÚGY VEZÉNYEL, AHOGYAN SENKI MÁS. ÖRÖKKÉ HÁLÁSAK LESZÜNK”

A júniusi Bajnokok Ligája-döntő a Juventus ellen a lehető legjobb alkalomnak mutatkozott, hogy erre a tulajdonságára újfent fény derüljön. A megelőző héten minden egyes edzésen azt gyakorolták, miként lehet az alapvonal felől visszarobbanni a büntetőterületre, miután Zidane elemezte a Juventus Barcelona elleni győztes elődöntőjét, és megfigyelte, hogy a csapat közvetlenül Gianluigi Buffon előtt védi a területet.

„A Juve védelme kifogástalan, ha a kapu elé beívelt labdákról van szó, de korántsem annyira, ha az ellenfél betör a tizenhatoson belülre – nyilatkozta Modric a 4–1-es cardiffi sikert követően. – Ezen dolgoztunk szüntelenül, és három gólunk is így született meg. Minden elismerésem az edzőnké.”

„Kétségtelen, vannak még olyanok, akik szerint Zidane-nak nincsen semmiféle taktikai érzéke, és minden a játékosoknak köszönhető, pedig mégis tőle indul ki minden – mondja Jiménez. – Megváltoztatta a felállást, behozta Iscót, Asensiót és Mateo Kovacicot. Ez mind a filozófiájának és a taktikai érzékének köszönhető.”

Ezzel Derik is egyetért. „Nyugodtan mondhatjuk, hogy valóban nagy játékosokkal dolgozhat, de ezek ugyanazok, akiknek egy idénnyel korábban nem ment Ancelottival, és megszenvedtek Benítezzel is. Hiába nagyon jók a játékosaid, meg kell tanulnod összefogni és vezetni őket.”

Miután 1958 után Zidane lett az első olyan edző, aki egy idényben tudott bajnokságot és Bajnokok Ligáját (korábban BEK-et) is nyerni, az ünneplés nagyon sokat jelentett neki is. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón 18-szor mondta ki azt, hogy „gracias”.

„Edzőként talán egy kicsit jobban is örül neki az ember, mert ebből a pozícióból nehezebb elérni a sikert – mondta. – A leglényegesebb az, hogy mindenki fontosnak érezhette magát. De még ennél is fontosabb, hogy a játékosok mind k…va jól jönnek ki egymással.”

Pérez elnök is hasonlóan lelkesen fogalmazott. „Zidane úgy vezényel, ahogyan senki más – mondta, miután lefújták a mérkőzést. Ezzel azt is kifejezésre juttatta, hogy a 2017–18-as idényben is számít barátja munkájára. – Soraink közt tudhatjuk a világ legjobb játékosait, és a fiatalokkal is nagyon sokat foglalkozunk. Zidane megváltoztatta a klub történelmét, egészen onnantól kezdve, hogy 2001-ben a játékosa lett. Ezért örökké hálásak leszünk neki.”

Nem volt olyan vezetőedzője a Real Madridnak korábban, beleértve José Mourinhót is, aki nagyobb bizalmat élvezett volna, mint Zidane. Amikor a nyáron a portugál és a spanyol sajtó arról kezdett cikkezni, hogy Ronaldo esetleg elhagyná a klubot, Zidane emelte fel elsőként a telefont. Szerette volna, ha saját maga értheti meg, mi a probléma.

„Szükségünk van rád” – mondta neki olaszországi családi nyaralása közben. Nemcsak a góljaira gondolt, hanem elsősorban győztes mentalitására. Cristiano Ronaldo értékelte a gesztust, ügynöke pedig csak arra kérte, hogy lehetőség szerint ne a nyilvánosság előtt gondolkodjon hangosan, és szülje meg nehéz döntését. A rengeteg közös munka és az őszinte beszélgetések azt eredményezték, hogy a portugál játékos maradt a Real Madridban.

Mindenki bízik benne. Tíz nappal a Juventus elleni Bajnokok Ligája-döntő előtt Zidane besétált Florentino Pérez irodájába, és a következőket mondta: „Keylor Navas lesz a kapusom”. Florentino Pérez nem is bajlódott tovább David de Gea megszerzésével. Meglehet, Navas nem sztárnév, de három idényen keresztül megbízhatóan volt jelen a Bernabéuban, és a Costa Rica-i játékos olyan laza hangulatot teremt az öltözőben, ami nagyon bejön Zidane-nak. Iscóból Európa egyik legjobb játékosa vált Zidane keze alatt, és teljes joggal lehetett a Bajnokok Ligája döntőjében kezdő Gareth Bale helyett.

„Kevés változtatás” – ez lett a nyár üzenete. Kylian Mbappé, Pérez első számú jelöltje abban az esetben jöhetett volna be, ha Ronaldo, Benzema vagy Bale távozik. Zidane honfitársa végül a Paris Saint-Germainbe igazolt. Végül tehát nem robbant az igazolási bomba, amivel egyébként Pérez szereti elkápráztatni a madridi szurkolókat. Egyedül Dani Ceballos, a Real Betis húszéves középpályása és Theo Hernández érkezett a csapathoz, hogy a brazil Marcelo segítségére legyenek. Előbbi tündökölt az idei U21-es világbajnokságon, utóbbi az Atlético soraiból érkezett.

Jamest kölcsönbe adta a Bayern München-nek. A kolumbiai játékos nem tudta felvenni a megfelelő ritmust, az utolsó csepp a pohárban pedig az volt, amikor szájáról le lehetett olvasni, hogy szalonképtelen megjegyzést tesz Zidane-ra. Az edző türelmének is van határa.

Az ilyen nagy hatásgyakorlásnak óhatatlanul vannak hátulütői is. Zidane is érezte, hogy nem állhat már többé útjába Moratának és Marianónak, akiket látott felnőni a klub utánpótlásánál. Az előbbi három gólt szerzett első négy mérkőzésén a Chelsea-ben, utóbbi négyet öt meccsen a Lyonban.

Amikor szeptember közepén megsérült Benzema térde, és emiatt kénytelen volt hat hetet kihagyni, Zidane választása Borja Mayoralra esett a kilences pozciójában. A 20 éves játékos addig mindössze nyolcszor lépett pályára a Real Madridban, és csupán kétszer talált be 19 Bundesliga-mérkőzésen, amikor kölcsönben játszott a Wolfsburg csapatában a 2016–17-es idény során.

Talán az első alkalommal fordult elő, hogy Zidane hagyta, a szíve irányítsa az eszét. „Sok szerencsét kívánt nekem a továbbiakra, és azt kérte, élvezzem az életemben megnyíló új fejezetet – mondja Morata az FFT-nek. – Mindig az arcomba mondta, amit akart. Ez is mutatja, milyen is ő valójában.”

„Vetettem egy pillantást a csapatunkra, és láttam, hogy nagyon hiányzik egy kilences játékos – ismerte be Zidane Benzema sérülését követően a kiábrándító egy egyes döntetlen után a Levante ellen. – Szerettem volna, ha Morata marad, de több játéklehetőséget akart, innentől kezdve minden az ő döntése volt.”

Az események hatására visszatért egy régi és egyedülálló jelenség a Bernabéuba: a Cristianodependencia, azaz a túlzottan is nagy függés Cristiano Ronaldótól. A portugál ötmeccses eltiltást kapott, miután meglökdöste a játékvezetőt a Barcelona elleni Szuperkupa-győzelem alkalmával.

Ez volt az első alkalom, hogy Zidane is vette a bátorságot, és megjegyzéseket tett a játékvezetőre. „Nem szeretnék összezördülni velük, de mindenkinek lehetősége van fejlődni, köztük a bíróknak is – mondta. – Még belegondolni is nehéz, hogy Cristiano Ronaldo öt meccset kihagy. Aggasztónak tartom a helyzetet, mert egészen kicsi cselekedetért túl nagy büntetés járt.”

Más volt ugyanis a helyzet, amikor a saját döntéséből fakadóan rotálta játékosait, és ezért nem játszhatott Ronaldo. „Szükségünk van Ronaldóra és a góljaira – mondta később egy meccs után Theo Hernández. – Voltak helyzeteink, de ezek rendre kimaradtak.”

Mondták ezt annak ellenére, hogy megnyerték a Spanyol Szuperkupát és az UEFA-Szuperkupát is a Manchester United ellen. Sokak szemében nagyfokú tiszteletlenség kritikával illetni egy játékvezetőt, különösen, ha ez ennyire érzékenyen érinti a csapat pszichéjét.

„A bosszúságok sora pedig éppen edzősége legjobb periódusában érte őt – mutatott rá egy újságíró. – Csupa mosolynak kellene lennie, ahogyan általában, megfejelve hét trófeával, ehhez képest tele van bosszúsággal. A mérkőzésekről alig esett szó az utóbbi időben.”

Kritizálta játékosainak a Levante elleni hozzáállását is („Túlzottan nagy önbizalommal játszottunk”), és nagyon leszúrta őket az APOEL elleni BL-nyitómeccs szünetében is, amikor úgy találta, lelketlenül, mindenféle elképzelés nélkül játszanak. Nem volt elég neki, hogy 1–0-ra vezetnek. Végül 3–0-ra nyerték meg a mérkőzést.

„Mostanában a Madrid Európa legdominánsabb klubja – vélekedett Zidane a cardiffi diadalt követően. – Holnap is ezt kell majd bebizonyítanunk.” Ennek ellenére tizennyolc hónap elteltével az edző nagy nyomás alá került, mintha neki kellene viselnie minden terhét annak, hogy a csapatnak ilyen jól megy a szekér.

Mindez még mindig édeskevés probléma ahhoz képest, ami a katalóniai riválist sújtja. A Madrid jelenlegi csapata egyértelműen a legjobb az ’50-es évekét követően, amikor ötször lettek spanyol bajnokok egymást követően.

A Barcelona lekényszerült a trónról, Neymar furcsán távozott, az elnököt folyamatosan távozásra szólítják fel, sem a klub, sem Messi nem képes eldönteni, hosszabbítsanak-e szerződést, miután az a nyáron lejár majd.

„Hosszú-hosszú ideig a Barcelona dominálta a spanyol futballteret, most azonban elérkezett a Real Madrid ideje, és ez nagyfokú bizonytalansággal párosul a katalánoknál, ami komoly örömforrás a madridi szurkolók számára – mondja Jiménez. – Félreértés ne essék, jobban érdekli őket, ami a saját házuk táján zajlik, de azért ez is megédesíti a napjaikat.” Zidane mindig is vágyott arra, hogy a Real Madrid történelmét befolyásolhassa.

2003-ban adott egy interjút, amiben elmondta, szeretne la decimát, undecimát és duodecimát is nyerni. Akkor még játékosként gondolta, aztán végül Real 10., 11. és 12. BEK/BL-győzelmében edzőként lett szerepe. A jelenlegi idényben pedig minden adott, hogy összejöjjön a 13. siker is.

Azt viszont nem tudni még, mik a tervei a jövő nyárra, amikor a szerződése lejár, egyszer azt nyilatkozta, tudja, hogy a megbízatása nem tart örökké, de egyelőre együtt él, együtt lélegzik a Real Madriddal. „A Real Madrid a világ legjobb csapata, méghozzá az alapján, amit az elmúlt két idényben ért el – mondja Zidane egykori játékosa, Derik. – És alapszabály, hogy a legjobb csapatot a legjobb vezetőedző dirigálja.”

Zidane tiltakozik. „Neeem!” – válaszolta, amikor ugyanez a kérdés a cardiffi eufóriában is előkerült. Paulo Campos szerint Zidane története különleges a játékosból lett edzők sorában.

„Zidane sokat tanult, hogy edző lehessen – mondja. – Lépésről lépésre jutott el idáig. Az, hogy csúcsformában játszol aktív korodban, még nem jelenti, hogy át is látod a futballt. Ám az ő játékintelligenciája elképesztő. A jövőben valamelyik fontos válogatott kispadján látjuk majd viszont.”

A Marca újságírója, Jiménez is a legmagasabb polcra teszi Zidane-t. Szerinte az ellenfelek megsemmisültek, a csapat mellette áll, az elnök bizalmát is élvezi.

„A világ legnagyobb edzőinek elitcsoportjába fog tartozni, ott lesz a helye Guardiola, Cruyff és Ancelotti mellett, ha sikerül megnyernie a harmadik BL-trófeáját is. Bár szerintem már most is ott van.”

A halhatatlanság ismét kopogtat.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. novemberi számában.)