Szöveg Matt Barker
Romelu Lukaku kilencéves volt, amikor a brazil Ronaldo 2002-ben otthagyta az Intert, de a belga játékost meghatározó fiatalkori éveiben elkísérte az a kép, ahogy reményvesztett védők bottal ütik a nyomát. Úgyhogy amikor 2019-ben a csapat újonnan kinevezett edzője, Antonio Conte szemet vetett rá, azonnal igent mondott. Mintha a sors keze tevékenykedett volna.
Conte már a Juventusba is szerette volna megszerezni öt évvel korábban, és végül tényleg majdnem Torinóban kötött ki a csatár: születőben volt egy megállapodás a Manchester United és a Juventus közt, hogy elcserélik Paulo Dybalát és Lukakut. Ezért az Inter első ajánlatát vissza is utasították, de a United végül Dybala magas bérkövetelése miatt elállt az ügylettől. Így az Inter lett a befutó, 80 millió euróban állapodtak meg az angol klubbal.
Lukaku nem vesztegette az időt, gyönyörű szavakkal beszélt a klub történelméről és hagyományairól, hogy elkápráztassa annak szurkolóit. Ez ilyenkor persze elvárható, de olyan lelkesedéssel tette, hogy az túlment a kötelező a formulákon. A drukkerek vették a lapot, és úgy fogadták őt, mint akiben nagyon lehet hinni, nem pedig úgy, hogy megérkezett valaki, aki a Unitedban nem teljesen váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
Cicaharc Ibrahimoviccsal
Lukaku megkapta a korábbi csapatkapitány, Mauro Icardi kilences mezét (az argentin játékos hamarosan a Paris Saint-Germain játékosa lett), és kölcsönösen termékeny munkakapcsolata alakult ki Contéval. Sok volt bennük a közös, hasonlóképpen hallották és értették a bajnokok nyelvét.
Angliában hamar feltűnt, mennyivel karcsúbb testalkattal tért vissza a 28 éves játékos. Valójában azonban a mentális változás a legszembetűnőbb, amióta a Chelsea-t erősíti. Amikor beilleszkedett az Interbe, egy olyan klubban találta magát, ahol valóban hallgatnak rá, és ez nagyon tetszett neki. Sokat buzdította csapattársait a pályán és a sajtóban is, hogy dolgozzanak keményebben, és ezzel Conte meghosszabbított keze lett az alapvonal másik oldalán, igazodási pont az egész csapat számára.
Meg is hálálta a Chelsea korábbi edzőjének a bizalmát, és két idénye során 95 mérkőzésen 64 gólt ért el, ezzel túlszárnyalta Ronaldo 77 meccsen összehozott 50 találatát. Ráadásul hét mérkőzéssel korábban érte utol.
Így talán nem is meglepő, hogy igen erősen kezdett, gólt szerzett első mérkőzésén, amikor az Inter 4–0-ra verte meg a Leccét, majd tizenegyesből volt eredményes a Cagliari ellen. A szardíniaiak azonban folyamatosan sértegették őt. Mire a büntetőre került a sor, folyamatos rasszista rigmusokkal bántották, és nemcsak a kemény mag, hanem a stadion minden része, kivéve a vendégszurkolókat.
Az Inter új embere azonnal felhívta az illetékes hatóságok figyelmét, hogy tegyenek valamit a szokásos ejnye-bejnyén túl. Az Instagramon a következőket írta: „Már 2019-t írunk. Ahelyett, hogy előrelépnénk, inkább hátra szoktunk.” Egy évvel korábban Moise Kean ugyanott járt ugyanígy, így még nyomatékosabb volt a megszólalása, egy olyan országban, ahol minden olyan vélemény, amely nem kapcsolatos közvetlenül magával a labdarúgással, enyhén szólva is kényelmetlennek számít.
Lukaku első idényében az Inter egy ponttal a bajnok Juventus mögött fejezte be a bajnokságot, az Európa-liga döntőjében pedig 3–2-re kikapott a Sevillától, viszont Cristiano Ronaldo után ő az első olyan játékos, aki az európai kupák egyenes kieséses szakaszában hat egymást követő találkozón is eredményes volt. Szép, szép, de nem az igazi.
Conte és ő nagyon akarta, hogy meglegyenek a hőn áhított sikerek. Így utólag talán megállapítható, hogy mindketten úgy látták, a 2020–21-es idény jelentheti a soha vissza nem térő alkalmat.
LUKAKU TÚLSZÁRNYALTA RONALDO 77 MECCSEN ÖSSZEHOZOTT 50 TALÁLATÁT, ÉS HÉT MÉRKŐZÉSSEL KORÁBBAN ÉRTE UTOL
Conte és Lukaku jól illetek egymáshoz
Ebben teljesen igazuk lett. Az Inter elképesztő tempóval kezdte meg a bajnokságot, és nem is lassított, csak az idény közepe táján volt néhány kisebb zökkenő. Nagyon termékeny partnerséget alakított ki Lautaro Martínez-zel, aki úgy döntött, nem szerződik Spanyolországba, így továbbra is kivette a részét a jóból. Lukaku ügyesen rázta le ellenfeleit, és hozta a játékba sajátjait. Conte nagy örömmel támaszkodott ezen képességeire, és a játékosba vetett bizalma és hite nagyon jót tett a belgának.
Az Inter elég idegesítő módon a BL-ben az A-csoport alján végzett, még csak az Európa-ligában sem indulhatott, ennek ellenére a csapat egyértelműen megmutatta, hogy mindenképpen számolni kell vele.
Ennek az élén is Lukaku járt. Egy januári napon a városi rivális Milannal találkoztak az Olasz Kupa negyeddöntőjében, és a csatár nem volt a legeslegjobb hangulatban, miután az elején kihagyott egy égbekiáltó helyzetet. Szóváltás tört ki Zlatan Ibrahimovic és közte, amely során a svéd azt mondta ellenfelének, hogy „inkább a vudus sz…ságaival törődjön” és „hívja a mamáját”. Válaszában Lukaku „kis k…vának” titulálta Ibrahimovicot. Az utóbbit aztán kiállították, és az Inter 2–1-re nyert. Ibra később azt állította, hogy vétlen az összeszólalkozásban, de a közösségi médiában címeztek még egymásnak egy-két válogatott sértést.
Ettől azonban Lukaku egy cseppet sem billent ki egyensúlyából. Május elején még négy forduló volt hátra a bajnokságból, de miután az Inter 2–0-ra győzött a Crotone ellen eldőlt, hogy a csapat tizenegy év után, Mourinho triplettáját követően ismét bajnok, ezzel sikerült megszakítania a Juventus 2011–12 óta szünet nélküli sikersorozatát.
Ennek ellenére Conte egy hónappal később távozott, miközben a klub súlyos anyagi problémáira célozgatott, hiába pottyant le egy 23.4 millió eurós tévés jogokról szóló szerződés. Lukaku a nyilvánosság előtt kérte Contét, hogy maradjon, és valószínűleg ekkor hozta meg ő is a döntést, hogy lelép.
A szurkolók dühösen reagáltak, a helyzet Lukaku példaképének, Ronaldónak két évtizeddel korábbi távozására hasonlított. Hatalmas festmény jelent meg a San Siro előtt, amely árulónak bélyegezte a Nyugat-Londonba visszatérő belga labdarúgót. Ez volt a legnépszerűbb (és legudvariasabb) jelző, amelyet a nagy brazilra aggattak egykor a Real Madridnál és a Milannál.
Lukaku folytathatta volna még, és talán túl is szárnyalhatta volna Ronaldót. Sőt valószínű, hogy a kilencvenes évek végének Inter-szurkolói elcserélték volna az UEFA-kupa-győzelmet egy bajnoki sikerre, főleg, ha a Juventus lett volna az elszenvedője.
Pontosan ezért érzik elárulva magukat most a csapat drukkerei. Elérkezett a nagy lehetőség, hogy új, dicsőséges korszak kezdődjön a csapat életében, és ebben Lukakunak nagy szerepe lett volna. Az elkövetkező hónapokban biztosan fájdalmas részletek derülnek majd ki az Inter anyagi helyzetéről, miközben a csapat fontos embere máshol kamatoztatja a San Siróban megszerzett tudását.
Mindeközben Lukaku számára jelenleg egyetlen tudás létezik: az olaszországi munka véget ért, vár rá a feltámadás a Stamford Bridge-en.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. novemberi számában.)
