Szöveg Mark Lomas
Szandálok záporoztak az önkívületben ünneplő katari csatár, Almaz Ali irányába, miután váratlan fordulatot vett a végéhez közeledő találkozó. Ali megszerezte élete legfontosabb gólját, amivel 2–0-s előnybe került csapata a házigazda Arab Emírségekkel szemben a 2019-es Ázsia-kupa elődöntőjében. A hazai szurkolók nem osztoztak az örömében, és mérgükben lábbelijükkel vették célba az ellenfél gólszerzőjét.
Néhány nappal később Katar megnyerte a tornát, de a 4–0-s diadal az elődöntőben nem egy szurkoló életében szebb emlék maradt, mint a Japán felett aratott 3–1-es győzelem, tekintve, hogy Katar és a szomszédos államok, Szaúd-Arábia, Bahrein és az Arab Emírségek között húsz hónapja egyre feszültebbé vált a geopolitikai helyzet. A diplomáciai kapcsolatokat 2017 júniusában megszüntették, eltörölték az országok közti repülőjáratokat, állampolgárokat utasítottak ki. Jelentős feszültség alakult ki, ami máig sem csillapodott teljesen. Akik csak a futballvilág és főként a Paris Saint-Germain kiapadhatatlan pénzforrásaként ismerik Katart, talán el sem tudják képzelni, hogy a válogatott valaha is veszíthet. Ha viszont belegondolunk, milyen lehet a térség fekete bárányaként szurkolók nélkül kiállni a nemzetközi találkozókra, ahol a himnuszt elnyomja az ellenfél szurkolóinak háborgása… nos, ilyen helyzetben már aligha a katari válogatott az esélyesebb fél.
Ennek ellenére a 2019-es diadal nem a véletlen műve, hanem sokkal inkább Félix Sánchez Bas szövetségi kapitány és emberei munkájának gyümölcse, akik nem sok biztatást kaptak az Ázsia-kupa találkozói során.
„Ez az elődöntő volt egész pályafutásom legnehezebb találkozója – mondja Sánchez a FourFourTwo-nak. – A politikai ellentétek még feszültebbé tették az egész tornát, bár mi mindent megtettünk, hogy focistáink csak a játékra figyeljenek. Profi hozzáállásuknak köszönhetően a végén az ország történelmének legnagyobb sportsikerét ünnepelhettük.”
És ebben semmi túlzás nincs, mivel Katar és a környező országok megszállottan szeretik a labdarúgást. Sánchez csapata hősként tért haza.
A katariak szerény arénájában a válogatott éppen tíz emberrel próbál érvényesülni
Most nagyobb a tét. Vajon a Gesztenyebarnák, azaz a katari válogatott tud-e hasonló meglepetést szerezni a hazai pályán rendezett 2022-es világbajnokságon?
ROSSZ VÉR, BARNA BORÍTÉKOK
Már majdnem tíz év telt el, mióta Katar elnyerte a világbajnokság rendezési jogát, amin az egész világ meghökkent és gúnyolódott. A Sunday Times 2019 márciusban azt írta, hogy a Perzsa-öböl menti állam titokban 400 millió dollárt ajánlott a FIFA-nak három héttel a döntés előtt. Az elmúlt évtizedben egymást érték a nyomozások a döntés tisztasága és a katari helyszín építésén dolgozó munkások jogainak durva megsértése miatt. A 2022-es világbajnokság rendezését és lebonyolítását korábban sohasem látott gyanakvással szemléli a világ.
Ugyanakkor az esemény nem marad el. Az első Közel-Keleten rendezett vb-t a milliónyi kritika ellenére 2022 novemberében és decemberében tartják meg; 1934 óta először fordul elő, hogy egyszerre rendezzen egy ország világbajnokságot, és debütáljon is rajta. Az lenne a természetes, hogy a futballszeretetéről híres térség egésze együtt ünnepli az eseményt, de a Perzsa-öböl jelenleg is megosztott. Bár Izrael, az Arab Emírségek és Bahrein nemrég békét kötött, Katar továbbra is kilóg a sorból. A FIFA elnöke, Gianni Infantino többször is hangsúlyozta reményét, hogy a világraszóló esemény békét és stabilitást hoz a Perzsa-öbölbe.
A pályán Katar számára az a tét, hogy beigazolódjon, az elmúlt 16 évben jó irányba haladtak a dolgok. Az Aspire akadémiát 2004-ben alapították azzal a céllal, hogy fejlődjön a nemzeti együttes, és megvalósítsák Jasszim sejk, a jelenlegi emír testvérének elképzeléseit. Michael Browne a Charlton Athletic akadémiájának igazgatói székéből távozott, hogy felügyelje az Aspire programját 2004 és 2012 között.
„Ha megnézzük a 2000-es évek katari válogatottját, azt látjuk, hogy a szövetségi kapitányokat évente cserélik, a játékosok közül sokakat honosítottak – mondja Browne az FFT-nek. – Érthető, hogy az alapoktól kezdve akarták újjáépíteni rendszert. Mivel nem voltak sikeresek, jogosan gondolhatták, ha kikapnak, legalább ne külföldiekkel kapjanak ki.”
A kívánt változások nem mutatkoztak azonnal, főként azért, mert helyi tehetségekből nem sokat lehetett találni. A katari válogatott gólkirálya továbbra is az uruguayi Sebastián Soria maradt, akinek nyomán népszerű és elfogadott volt a honosítás gyakorlata: 2007-től kezdve tagja volt annak a generációnak, amelyik főként beérett dél-amerikai, afrikai és közel-keleti játékosokból állt. Browne irányításával elkezdték felkutatni azokat a jó nevű edzőket, akik hajlandóak Katarba költözni a nagy cél érdekében. A csúcstechnológiával felépített edzőpályák és komplexumok az Aspire akadémián és az adómentes jövedelmek a napsütötte Perzsa-öbölben sokak számára csábítónak bizonyultak.
A katari szövetségi kapitány, Félix Sánchez Bas útja felfelé vezet
Browne és emberei ígéretes, fiatal tehetségeket is kerestek, akik beleillenek az átfogó labdarúgóképzésbe. Az akadémia iskolai oktatást is biztosított a helyszínen a rendszeres edzések mellett. Katar alacsony, 2.8 milliós lélekszáma miatt – ebből csak háromszázezer a katari állampolgár –, nem tartott sokáig, amíg feltérképezték az összes iskoláskorú gyermek tehetségét és tudását, akik a jövőben esélyesek lehetnek a szereplésre a nemzeti válogatottban. Kiválogatták a betelepülők gyermekeit is, így találtak rá az egyik jelenlegi csatárra, Almaz Alira, aki tízévesen került az Aspire akadémiára, miután néhány évvel korábban családjával Szudánból érkezett az országba. „Az Aspire nagy hatással volt a játékosok fejlődésére, és természetesen a bajnokság is profitált belőle – mondja Sánchez. – Minden országnak megvan a saját stratégiája. Itt, Katarban kevesen élnek, így annyi lehetőségünk maradt, hogy keményen dolgozunk a meglévőkkel, hogy fejlődjenek. Minden egyes futballista képzése külön kihívás, mivel nem válogathatunk nagy tömegből. Mindenkiből ki kell hoznunk a benne rejlő maximumot.”
És a terv működni látszik. Katar 2007-ben és 2011-ben is megmérkőzött Japánnal az Ázsia-kupán. Mindkét meccsen hét honosított játékos lépett pályára. Amikor a 2019-es Ázsia-kupa döntőjére kivonultak, már csak négy honosított futballistájuk volt, de ők is Katarban nőttek fel.
Voltak, akik azzal kritizálták az átalakulást, hogy a fiatalabb játékosok képzése és a válogatottba való felvétele pusztán burkoltabb módja a honosításnak. Browne több mint egy évtizeden át harcolt a vádak ellen, hogy afrikai tehetségekkel kívánják feltölteni a nemzeti csapatot.
„Elmondhatatlanul frusztrált – ismeri el. – Különösen az után, hogy Katar elnyerte a világbajnokság rendezési jogát. A világ minden tájáról nekem szegezték a kérdést, hogy valóban afrikai srácok fognak-e katari színekben harcolni a pályán. Ezek a vádak sem akkor, sem most nem állják meg a helyüket.”
GUARDIOLA? ZIDANE? UGYAN! A KAPITÁNY MINDEN TISZTELETET MEGÉRDEMEL AZÉRT, AMIT A KATARI VÁLOGATOTTAL ELÉRT
Azt senki sem tagadta, hogy külföldiek érkeztek az országba, hogy az Aspire akadémia ellen vagy annak a színeiben játszanak, de Browne hangsúlyozza, ők csak színvonalas ellenfeleket kerestek a katari fiataloknak, hogy elősegítsék a fejlődésüket, nem pedig pótolni akarták őket.
Almaz Ali elvitte a gólkirályi és a legjobb játékosnak járó címet is, miközben csapata megnyerte a 2019-es Ázsia-kupát
„Határozottan mondhatom, hogy egyetlen játékost sem hoztam ide azzal a céllal, hogy fiatalkorában honosítsam – bizonygatja. – Ilyesmi sosem történt. Csak olyanokkal foglalkoztunk, akik az Aspire Africa Projekt keretein belül az országba költöztek, és akik napról napra emelték a katari labdarúgás színvonalát. Büszkék vagyunk a mögöttünk álló munkára, és nincs okunk bármit is takargatni. A srácok közül sokan a saját hazájuk nemzeti csapatában szerepeltek különböző szinteken. John Benson jut elsőként eszembe. Megnyerte az U20-as világbajnokságot 2009-ben Ghána színeiben.”
Miközben egyre tehetségesebb labdarúgók bukkantak fel az Aspire környékén, a világ legjobb klubjainak ificsapatai jöttek Katarba különböző megméretésekre. A Manchester United, a Real Madrid, a Liverpool, a PSG és a Boca Juniors itteni szereplése mind hozzájárult a katari tehetségek fejlődéséhez, amibe milliókat fektettek.
Egy ilyen látogatás során, 2009-ben találkozott először Browne Félix Sánchezzel, aki a Barcelona La Masia akadémiájának fiatal edzője volt akkor. „Mindig is figyeltem az ellenfél edzőinek munkáját, irányítási stílusát – ismeri el Browne. – Félix nagyon szimpatikus volt, így meghívtam, hogy dolgozzon velünk. Akkoriban egészen fiatalokkal foglalkozott, de fantasztikus érzékkel bánt velük. Elszántan fejleszti a rábízottakat, és remek kapcsolatot alakítottunk ki egymással.”
AZ ÁLLANDÓ MEGBÍZOTT
Sánchez munkáját évről évre jobban megbecsülték: a spanyol szakember az egyre nagyobb korcsoportokkal való munka során fokozatosan közeledett a felnőtt válogatott felé; 2014-ben érte el első jelentős eredményét, amikor az U19-es csapattal megnyerte az Ázsiai Labdarúgó-szövetség tornáját, legyőzve Kínát és Japánt. Az utóbbi csapatban szerepelt a Liverpool későbbi csatára, Minamino Takumi.
A következő nyár és az U20-as világbajnokság tanulságokat szült Sáncheznek, mivel három csoportmeccséből hármat elvesztett, Katarban viszont továbbra is kitartottak mellette, és 2017-ben kinevezték az olimpiai csapat edzőjének. Nem sokkal az után, hogy kudarcot vallottak a selejtezőn, a felnőtt csapatnál kötött ki, de a legtöbben azt hitték, megbízottként csak ideiglenesen marad.
Mivel a válogatott 30 év alatt 29 szövetségi kapitányt fogyasztott el, Sánchezből 2021-re a leghosszabb ideje megbízatásban lévő katari szövetségi kapitány válhat, mivel addigra már négy éve lesz szolgálatban. Elődei közül sokan, köztük Philippe Troussier, Bruno Metsu és Milovan Rajevac veterán válogatottak voltak, de Sánchez kinevezése megszakította a hagyományt.
„Sánchez fenomenálisan bánik a játékosokkal, megérdemelte a bizalmat – mondja Mitch Freeley katari sportújságíró. – Engem sok tekintetben José Mourinhóra emlékeztet. A katari válogatott nagyszerű védekező futballt játszik, miközben olyan gondolkodásmódot sajátított el, ami Mourinho legjobb csapataira volt jellemző: ha játékosai előretörnek, valós veszélyt jelentenek. A legfontosabb az, hogy kívül-belül ismeri az embereit, tudja, hogyan játszanak, mikor vannak jól, és mikor rosszul. Őszintén kötődik hozzájuk, ami nagyon ritka. Olyan hangulatot és csapatszellemet teremt, ami csak a kluboknál megszokott. Talán ez a legnagyobb erénye.”
Több játékos esetében ez a kötődés régóta tart, mivel már az akadémián is együtt dolgozhattak Sánchezzel. Négyen, Tarek Szalman, Asram Afif, Almaz Ali és Szalem al-Hajri, akik a 2019-es Ázsia-kupa döntőjében is szerepeltek, már 2014-ben is játszottak Sánchez U19-es csapatában.
Sánchez mindent megkapott Katarban, ami kell a sikerhez. Az Aspire akadémia stabil és folyamatos ifjúsági képzést nyújt. A nemzetközi eseményeket, például a 2019-es Copa Américát testközelből nézhették, így lesz ez a 2021-essel is. Még a Qatar Stars League, az 1963-ban alapított katari első osztály is kivette a részét a munkából azzal, hogy nem sajnálta a pénzt olyan veterán világsztárok leigazolására, mint Xavi, Wesley Sneijder vagy Santi Cazorla, annak érdekében, hogy növelje a hazai futball színvonalát és vonzerejét.
„A rendszerünk működése egyedülálló az egész világon – mondja Freeley, aki korábban a QSL munkatársa volt. – A bajnokság és az Aspire működése teljes összhangban van. Minden játékosunk Katarban van, bár Almaz Ali és Asram Afif után érdeklődtek külföldről, úgy sejtem, 2022-ig ők sem távoznak. Félix Sánchez szövetségi kapitány a játékosai minden rezzenését figyeli. Az egész bajnokság a válogatott játékosok sikerére van kihegyezve. Az Ázsia-kupa megnyerése sokak előtt igazolta stratégiánk helyességét.”
ÁZSIA LEGJOBBJAKÉNT MÉG NAGYOBB LESZ A NYOMÁS, HOGY BEJUSSANAK A LEGJOBB 16 KÖZÉ
Még Sánchez sikerei mellett sem szabad elfeledkezni arról, hogy a Perzsa-öböl államaiban hírhedten gyorsan válnak kegyvesztetté a szövetségi kapitányok. Ennek fényében a spanyol szakember alatt most, két évvel a világbajnokság előtt, még mindig inog a szék. A 2019-es Ázsia-kupán elért diadallal jelentősen megalapozta a tekintélyét, de azóta voltak olyan kudarcai, például a Ghána elleni 5–1-es vereség, amelyeket szívesen elfeledne. Vajon kitart a megbízatása 2022-ig?
Xavi már 2015-ben megérkezett Katarba
„Nem okozna botrányosan nagy meglepetést, ha Sánchezt menesztenék, és a helyére egy nevesebb szakember érkezne – magyarázza Freeley. – A hírnév ugyanis rendkívül fontos itt, a Perzsa-öbölben. Hallottunk pletykákat Zinédine Zidane és Pep Guardiola kinevezéséről. Őszintén remélem, hogy ez végül nem történik meg, mert Sánchez minden tiszteletet megérdemel azért, amit eddig elért.”
Az Aspire korábbi vezetője, Browne is egyetért, hogy Sánchez eredményei minden várakozást felülmúltak azzal, hogy a katari válogatott címet szerzett.
„Az emberek nem tudják, milyen nehéz egy ilyen kicsi lélekszámú országban ütőképes válogatottat összehozni – magyarázza. – Én Wolverhamptonban születtem és nőttem fel, és ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a város lakosságából merítve kell összeállítanom egy válogatottat, amivel indulunk a világbajnokságon, akkor őrültnek néztem volna. Katarban most pontosan ez történik. Félix Sánchez megnyerte az Ázsia-kupát azokkal a srácokkal, akik az Aspire akadémiáról jöttek. Erre mindenki büszke lehet.”
A koronavírus Katarban is padlóra küldte a labdarúgást: a válogatott nem jutott játéklehetőséghez a Ghána elleni csúfos vereséget leszámítva. Ez éles váltás 2019-hez képest, amikor Katar részt vett az Öböl-kupában és a Copa Américán is, miután megnyerte az Ázsia-kupát. Bár Brazíliában utolsók lettek a csoportjukban, az eredmények mégsem tragikusak: 2–2-es döntetlen Paraguay ellen, 1–0-s és 2–0-s vereségek Kolumbiától és Argentínától. Több aggodalomra ad okot a Szaúd-Arábia elleni decemberi vereség az Öböl-kupa negyeddöntőjében, ahol a csapat lassúnak és ötlettelennek tűnt.
Viszont komolyan vehetik a felkészülést 2021-ben, mivel ismét meghívást kaptak a Copa Américára, a CONCACAF-aranykupán is szerepelhetnek, és az iraki Öböl-kupán is megméretik magukat. Utána pedig beköszönt történelmük legfontosabb éve. Ázsiai bajnokként még nagyobb lesz rajtuk a nyomás, hogy a hazai pályán rendezett vb-n eljussanak a kieséses szakaszig. Egyértelmű, hogy minden erejükkel el kell kerülniük a Dél-afrikai Köztársaság kudarcát: a csapat a tornák történelmében egyedüliként nem jutott tovább a csoportkörből házigazdaként.
„Érezzük a felelősség terhét, ugyanakkor nagy megtiszteltetésben lehet részünk – mondja Sánchez. – Motiváltan szállunk szembe a világbajnokság kihívásaival. Szeretném, hogy a katari válogatott a lehető legnagyobb sikert érje el. Nehéz megmondani, hogy ez pontosan mit jelent, de be akarjuk bizonyítani a világnak, hogy Katar bármelyik válogatottal szemben megállja a helyét. Nem a kényszer, hanem a bizonyítás lehetősége ösztönöz minket.”
Igaz, hogy csak pénzzel juthatsz messzire, de a katari labdarúgás rövid idő alatt nagyot fejlődött. Szükség volt türelemre is: a hosszú távú megoldások és az ifjúsági képzésbe vetett hit különbözteti meg őket a kevésbe sikeres ázsiai csapatoktól.
A futballra költött milliók tükrében a kudarcnak nagyobb hírértéke lehet, mint a sikernek. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a helyesen alkalmazott módszerek meghozták az eredményt. A térségben uralkodó feszültség és a világ gyanakvó hozzáállása ellenére egy napon talán kiérdemelik a gratulációt is.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. januári számában.)
