Szöveg FFT
A fiatal Nakata Hidetosi nem sok futballt nézett. Viszont figyelemmel kísérte Tsubasa kapitány kalandjait, a nyolcvanas évek mangasorozatát, amiért Fernando Torrestől Alessandro Del Pierón át Andrés Iniestáig milliók rajongtak. Nakata is a mese hatására kezdte rúgni a labdát, így Ázsia örökké hálás lehet a rajzfilm készítőinek. Az ezredfordulóra Nakata szupersztár lett. Bár akkoriban még nem tapadt minden játékos nevéhez egy szponzortermék, az ígéretes japán középpályás a világ legkeresettebb promótere lett. Nakata pózolt az óriásplakátokon, szakét, frizuratrendet, Coca-Colát, Master Cardot, Toyotát és a Nike-t népszerűsítve. „Nem erre vagyok büszke – mondta másodállásáról –, de így volt.” A jóképű és felkapott Nakata divatikon és egy férfimagazin, a Monocle arca lett.
Persze közben félelmetes technikájával és csiszolt mozdulataival kápráztatta el a rajongókat, és háromszor jelölték Aranylabdára. Gioiellino, a Kis Ékszer izgalmas pillanatokat okozott azzal, hogy akár a semmiből is helyzetet tudott teremteni. Igazi irányító középpályásként játékában intelligencia, éleslátás és fantázia vegyült. A 175 centiméter magas futballistának remekül állt a Roma nyolcas számú meze. A világ az 1998-as világbajnokságon ismerte meg őt, de ehhez Japánnak ki kellett jutnia. A ’94-es selejtezők kudarca még élénk emlék volt, a 2002-es társrendezői szerep pedig távoli jövő. Nakata Tsubasa kapitányéhoz hasonló teljesítményt nyújtott az Irán elleni 1997-es selejtezőn: belőtte Japán első gólját, majd egyenlített, végül őrületes cselezést követően aranygólt szerzett. Tulajdonképpen egyedül juttatta ki válogatottját a világbajnokságra. Húszéves volt ekkor. Franciaországi villanásainak gyümölcse az európai karrier lett. A Perugia szerződtette, így Miura Kazujosi után ő lett a Serie A történetének második ázsiai játékosa. A kiesés ellen küzdő csapatot tíz góllal gazdagította első idényében, aminek következtében a Fabio Capello vezette Roma 42 milliárd lírát fizetett érte 2000 januárjában. Nakatára sokan emlékeznek az olasz fővárosban, részben a Roma 2000–01-es bajnoki diadala, azaz az utolsó Scudetto megszerzése miatt, amivel lerázták a Juventus és a két milánói csapat szorítását. Később a nem európai játékosokra vonatkozó szigorítások áldozata lett: Nakata, Gabriel Batistuta, Walter Samuel, Cafu, Abel Balbo, Gianni Guigou és Marcos Assuncao közül csak hárman szerepelhettek egy meccsnapon. Egy héttel az Udinese elleni bombagólja után és néhány nappal a Juventus elleni meccsen megszerzett bajnoki győzelem előtt az olasz szövetség eltörölte a tilalmat.
Hatpercnyi játékot követően a második helyen álló Juventus Del Pierónak és Zinédine Zidane-nak köszönhetően 2–0-ra vezetett. Nakata pályára küldése és Francesco Totti lecserélése sokakat megdöbbentett, ám a Roma távol-keleti zsenije rövidesen a félpályán szerzett labdát, és hatalmas vágta után bevágta azt a felső sarokba. És ezzel még nem érte be. A hosszabbításban, amikor a Roma minden eltelt másodperccel lejjebb csúszott a dobogó legfelső fokáról, Nakata ismét hatalmas rohammal tört előre, amit csak Edwin van der Sar tudott megállítani, de a labda Vincenzo Montella elé került, és a többi történelem.
A Roma Nakatának köszönhette a Juventus előtt szerzett előnyt, amiből az utolsó napon a bajnoki győzelem született. A köztes időszakban pedig Nakata hazaugrott, az elődöntőben Ausztrália ellen győztes gólt lőtt, és ezzel eljuttatta a japán válogatottat a szimbolikus jelentőségű Konföderációs Kupa döntőjéig, végül a dicsőséges finálé előtt visszautazott a Roma bajnoki diadalára. Nakata a következő idényben is kínozta a Juventust: hatalmas bombájával a döntőben hozzájárult a Parma 2002-es Coppa Italia-győzelméhez. Ekkorra 55 milliárd lírás (azaz 18.6 millió fontos) vételárával ő volt a legdrágább ázsiai játékos, és ez így is maradt, amíg Szon Hung Min 2015-ben csatlakozott a Spurshöz. Nakata fiatalon, 28 évesen, a Boltonnál kölcsönként hozta meg a döntést visszavonulásáról, ami végül 29 éves korában történt meg. Mielőtt végleg szakított volna a labdarúgással, hatására milliók szerettek bele a játékba. Ezt pedig Tsubasa kapitány sem tudta volna nála jobban csinálni.
Észak-Korea volt a harmadik ázsiai nemzet, amelyik eljutott a világbajnokságok kieséses szakaszáig, valódi versenytársként viszont ez a nemzet szerepelt először. Holland-India, a mai Indonézia 1938-ban egy meccset játszott, és 6–0-ra kikapott Magyarországtól, Dél-Korea két találkozója 0:9-cel (szintén ellenünk) és 0:7-tel végződött 1954-ben. Viszont Észak-Korea Pak Tu Ik góljával 1:0-ra legyőzte Olaszországot 1966-ban. Ahogy az észak-koreai rezsimet, úgy Pak személyét is sejtelmes köd veszi körül. Lehet, hogy az igazi neve Park. Egyesek szerint katona, mások szerint gyári munkás. Vagy fogorvos. Az olaszok legalábbis fogorvosnak nevezték, mivel nagy fájdalmat okozott országuknak, és a fogorvosokat egyébként is a legtöbben utálják. Egy korábban befolyásos pozícióban lévő disszidens szerint Pak munkatáborba került a vb után, mert nem tudta megnyerni azt. Esetleg azért, mert nyakig merült a rothadó nyugati kényelembe. Ez utóbbit a csapattársai következetesen tagadták.
És most következzenek a tények. Az Ausztráliát a selejtezőn összesítésben 9:2-re kivégző észak-koreai válogatott a FIFA figyelmeztetése ellenére részt vett az Angliában rendezett világbajnokságon. A több mint ezer brit áldozatot követelő koreai háború mindössze 13 évvel korábban ért véget. „Ellenségek voltunk” – idézte fel Pak. Ám a kisnövésű és értelemszerűen esélytelen résztvevőt hamar a szívükbe zárták a middlesbrough-i helyiek. Chile ellen Pak Szung Dzsin góljával egyenlítettek, ami egyben a világbajnokságok történetének első ázsiai találata is volt. A második ázsiai gól már emlékezetesebb maradt, hiszen a tíz emberre fogyatkozott Olaszország ellen szerezte Pak Tu Ik. A Daily Express szerint a gól „a futballtörténelem egyik legnagyobb detonációja”, amelynek következtében Rivera, Facchetti és társai kiestek. Észak-Korea 3:0-ra vezetett Portugália ellen a negyeddöntőben, végül Eusébio és társai meg tudták állítani az ázsiaiakat. Pak történelmi jelentőségű góljának hála, 2008-ban ő vihette a Pekingbe tartó olimpiai lángot Phenjanon át. A middlesbrough-i lakosok pedig azóta is szeretettel gondolnak rá: az Ayresome Park helyén épült ingatlanügynökség előtt most is áll egy kis futballcipőt mintázó bronzszobor, ami feledhetetlen góljának állít emléket. „Kölcsönösen megszerettük egymást az angolokkal – idézte fel egyszer Pak. – A futball nem a győzelemről szól. Ápolja a diplomáciai kapcsolatokat, és megerősíti a békét.”
Szon Hung Min mondta: „Ha egyszer hozzá mérnek majd, ugyanannyira érzem magam zavarban, mint megtisztelve”. Ezt a tiszteletet vívta ki magának Csa Bum Kun. Szon, Kagava Sindzsi és a milliónyi Bundesligában tündöklő ázsiai tehetség előtt lépett színre Csa. A hetvenes és nyolcvanas években úttörőként bukkantak fel a japán Okudera Jaszuhikóval. Az Évszázad ázsiai játékosa alig töltötte be a 24. évét, amikor elérte a századik válogatottságát Dél-Korea színeiben. Egy évvel később érkezett Németországba, ekkorra már 58 válogatott gólt jegyzett. A katonai szolgálat alóli kedvezményes felmentésre volt szüksége 1978-as átigazolásához, ami tönkretette a pályafutását a válogatottban: utána mindössze háromszor, az 1986-os vb-n szerepelt nemzeti színekben.
Jól cselezett, helyzeteket teremtett, gólokat lőtt. Alex Ferguson megállíthatatlannak nevezte az 1979–80-as, Aberdeen elleni UEFA- kupa-párharc után, amit Csa az Eintracht Frankfurt színeiben döntött el, 1988ban pedig a Leverkusen mezében az Espanyol elleni finálé idegenbeli mérkőzésén hamar kiállították, csapata pedig 3–0-ra kikapott, de a visszavágón fejesének köszönhetően büntetőpárbaj következhetett, amit a német klub nyert meg. Néhány nappal később ünnepelte 35. születésnapját.
Bármennyire is tréfásan hangzik, Enzo Scifo hibájából fakad minden. Öt perce tartott az 1994-es világbajnokság F-csoportjának mérkőzése, amikor a belga elvétett egy átadást, így a labda Szaúd-Arábiához került. A következő tizenegy másodperc már a vb-folklór része. Szaid al-Ovairan a saját térfelének közepén szerezte meg a labdát. Fordult és rohant. Nagyjából 70 métert sprintelt a 40 fokos melegben, kerülgette az ellenfeleket, majd bevágta a labdát Michel Preud’homme kapujába. Nehéz megbecsülni e gól jelentőségét, különösen Szaúd-Arábiában, ahol becsukott szemmel bárki fel tudná idézni ennek az akciónak minden apró részletét. Az 1994-es világbajnokság előtti 60 év során tíz alkalommal jutott ki ázsiai ország a vb-re, és Észak-Korea 1966-os, Olaszország felett aratott győzelme volt az egyetlen diadal a 28 találkozó közül. De ekkor jött Szaúd- Arábia.
A középpályás bámulatos szólója nem a szerencse műve volt. A Zöld Sólymok alaposan ráijesztettek a hollandokra, akik csak egy kései kapushibát kihasználva tudták megnyerni a találkozót. Marokkó viszont nem volt ilyen szerencsés, így 1966 után először nyerhetett ázsiai csapat vb-meccset. A korábban a hollandokat verő belgák következtek, akik ellen 85 perces vezetés után nyerni tudtak a debütálók. Jöhetett a kieséses szakasz. Al-Ovairan honfitársaitól eltérően ünnepelte a gólokat. Bill Plaschke írta az LA Timesban: „Ahelyett, hogy kezét imára kulcsolva Allahhoz szólt volna, mint csapattársai, ő a szögletzászlóhoz rohant, és ha már ott volt, táncolt egy kicsit”. Al-Ovairan csodás gólja bejárta a világot, ő maga viszont nem. Hiába jutott be válogatottjuk a nyolcaddöntőbe, ahol 3–1-re kikapott a későbbi elődöntős Svédországtól, Szaúd- Arábia 1998-ig szigorúan megtiltotta futballistáinak, hogy külföldön szerepeljenek. Bár csalogatták őt különböző klubokhoz világszerte, Al-Ovairan egész pályafutását az al-Sababnál töltötte. Hazája vallási törvényeinek megsértése miatt 1996-ban eltiltották és bebörtönözték: állítólag a ramadán alatt alkoholt fogyasztott egy külföldi nővel. A ’98-as franciaországi vb-n tette jóvá vétkeit.
Abban az évben ezt mondta a New York Timesnak: „Nagyjából ezerszer láttam azt a gólt, és már kezd elegem lenni belőle. Ez a gól mindig is kétélű fegyver marad: bizonyos értelemben nagyszerű, ugyanakkor ennek köszönhetem a hírnevet.” Tizenegy másodpercig ez a hírnév csak örömet okozott.
A Premier League első ázsiai játékosa Anglián kívül nagyobb sikereket könyvelhetett el. A Charlton honlapjának forgalma szinte megduplázódott, amikor bejelentették Bageri leigazolását, igaz, 2000 augusztusában ez csak néhány tucat internetezőt jelentett. Sajnos sérülései és válogatottbeli kötelezettsége miatt az „Iráni Zidane” mindössze 15 percet szerepelt az első csapatban. Pedig négy évre írt alá. Bageri a külföldi klubok közül a német másodosztályú Arminia Bielefeldben nyújtotta legjobb formáját. A válogatott szereplés más téma. Középpályásként, olykor söprögetőként veszélyes támadásokat indított, 87 válogatottsága során 50-szer talált az ellenfél kapujába, ebből rekordnak számító 19-szer az 1998-as világbajnokság selejtezőjében. A Maldív-szigetek elleni 17–0-s találkozón hétszer volt eredményes, de majdnem ennyire emlékezetes a Guam elleni 19–0-s győzelem során szerzett hat gólja 2000-ből.
Bageri nélkül Irán aligha vette volna a selejtezőket az 1998-as vb előtt. A 128 ezer néző előtt rendezett, Ausztrália elleni teheráni találkozón eltiltás miatt nem játszott, de a visszavágón Melbourne-ben hatástalanította esélyesebbnek számító ellenfelét, így 1978 óta először Irán részt vehetett a vb-n. Az USA legyőzése Franciaországban csak hab a tortán.
Mihail An utált repülni. Kártyázni szigorúan tilos volt, amikor a Pahtakor Taskent találkozókra utazott, de a legnagyobb üzbég klub szupersztárjára nem vonatkozott ez a szabály. An szinte belebetegedett a rettegésbe minden alkalommal, amikor a fedélzetre vezető lépcsőre lépett. Az utakon megállás nélkül a durák nevű kártyajátékot játszották az edző feleségével. A stábtagok bármit megtettek volna, hogy kizökkentsék rettegéséből. A középpályás félelmei 1979. augusztus 11-én megelevenedtek, rémálmai valóra váltak. Ezen a napon a húszéves légiforgalmi irányító, Nyikolaj Zsukovszkij hanyagsága 178 ember halálát okozta azzal, hogy a Pahtakor játékosait is szállító gép az utasítást követve összeütközött egy másik repülővel az ukrán város, Dniprodzerzsinszk légterében.
An valójában nem is kellett volna, hogy a fedélzeten legyen. Éppen sérült volt, Moszkvában kezelték, de ragaszkodott hozzá, hogy a társaival együtt hagyja el Taskentet. „Én vagyok a csapatkapitány, ott kell lennem” – mondta a bátyjának. Kétszer is meggondolta magát, mielőtt végül az utazás mellett döntött. A szovjet labdarúgás egyik legtehetségesebb hősének nem így kellett volna meghalnia. An egész családja kemény küzdelmek árán kereste helyét a világban: koreai szülei az első távol-keleti bevándorlók között voltak, akik megszenvedték a sztálini diktatúra etnikai tisztogatásait. Mintegy 172 ezren haltak meg közülük, mielőtt az időjárási viszontagságokkal élet-halál harcot vívva eljutottak volna Üzbegisztánba, hogy ott letelepedve közösséget alapítsanak. Később An bátyja, Dmitrij lett az első koreai származású játékos a szovjet élvonalban.
Öccse, akit Misának becéztek, még nála is tehetségesebb volt, és két másik Pahtakor-játékos mellett ő is szovjet válogatott volt, ami nem kis érdem egy 260 milliós birodalomban. A kis koreai valóban különleges volt: mesteri labdatartás, hibátlan passzok, félelmetes gyorsaság és vad küzdőszellem jellemezte. Emellett Misa a pontrúgások mestere is volt. Egy 1977-es, Krivbasz elleni meccsen kétszer is közvetlenül szögletrúgásból talált be. Bátyja, Dmitrij jogosan vetette fel: „Ki a sz…r igazolna le egy ferdeszemű koreait, ha nem játszana jobban bárki másnál?”. A Pahtakor volt az egyetlen üzbég csapat a szovjet élvonalban, de An és két társa, a görög Vaszilisz Hacipanagisz, a leleményes játékmester és Vlagyimir Fjodorov, a fürge csatár az egész ország figyelmét felkeltette. Az 1974-ben és 1975-ben is bajnoki győzelmet szerző Dinamo Kijev ajánlatot tett An leigazolására. A szerény zseni, aki időközben U23-as Európa-bajnok lett, egész pályafutását helyi klubjánál töltötte, ahol az emberek félistenként tisztelték őt.
An története hozzájárult ahhoz, hogy a vasfüggöny mögött élő elnyomott koreai kisebbség több tiszteletet és elfogadást nyerjen. Taskent az utolsó pillanatig profitált a dicsőségből, amit a Pahtakor szerzett. Hacipanagisz 1975-ben az Irakliszhoz igazolt, ahol hamar befutott. Távozása előtt a három sztárjátékos összeölelkezve zokogott An esküvőjén, a táncparketten. Később, az 1979-es légikatasztrófa után egész Taskent a könnyeivel küszködött. Össze esküvés-elméletek kezdtek terjedni, miután a gyászoló családok nap mint nap összegyűltek, hogy megtudjanak valamit a tragédiáról, amit a tudósítások igyekeztek elhallgatni. Később ezrek álltak sorfalat az utcákon az áldozatok tiszteletére. „Talán csak Churchill vagy Diana hercegnő temetése volt fogható ehhez” – emlékezett An egyik régi barátja. A hős emlékét máig őrzik. Taskentben minden év augusztus 11-én szentmisét ajánlanak fel a balesetben meghalt 17 labdarúgóért. Ő lenne a legjobb futballista, akiről még sosem hallottál? Meglehet.
Brian Song új filmjét, a Mishát a 2021-es Manchesteri Filmfesztivál legjobbjai közé jelölték. További információk a maniff.com/misha oldalon
A Leytonstone-ban Nico Yennaris néven született játékos megjárta az Arsenalt és a Brentfordot. A nemzetközi szereplés iránti vágya arra ösztönözte, hogy 2019ben Pekingbe költözzön, és a nevét is megváltoztassa.
Interjú Sean Cole
Mi a hasznod abból, hogy az utóbbi időben Kínában futballozol?
Sokat megtudtam magamról, talán ez a legfontosabb. A költözés és a beilleszkedés hasonlít egy újabb felnőtté váláshoz. Meg kellett szoknom az új kultúrát, az idegen ételeket, a környezetet, az új csapatot és életmódot. Van néhány dolog, ami merőben különbözik az angliai életstílustól. A játékstílusomat is a kínaihoz kellett alakítanom. Most talán több felelősséget vállalok. Az európai labdarúgóképzés más szemléletet ad a játékosoknak.
Honnan jött az ötlet, hogy a Beijing Guoanba igazolj? Nehéz volt meghozni a döntést?
Lasse Vibe, aki csapattársam volt a Brentfordban, egy évvel előttem igazolt a Csangcsun Jatajba. Az ő ügynöke intézte az én igazolásomat is. Kezdetben a válogatottat vettem célba, de ahhoz kínai útlevélre volt szükségem. Ekkor vetődött fel a kérdés, hogy akarnék-e kínai klubban játszani. Belevágtam a kalandba, gondoltam, majd mások is követnek. Egy percig sem idegeskedtem.
Mi vonzott Kínába?
Ha itt különleges lehetek, hírnevet szerezhetek, az a gyerekeim előtt is büszkeséggel tölt majd el, az nekik is hasznukra válik majd. Öt évet töltöttem a Brentfordban, és nemzetközi szereplésre kezdtem vágyni. Ha reálisan nézzük, mennyi esélyem lett volna a másodosztályból az angol válogatottba kerülni? Mivel apám görög-ciprusi, anyám kínai, tudtam, hogy nem Anglia az egyetlen lehetőség számomra. Úgy voltam vele, hogy ha ezen országok bármelyikében nemzetközi szerepléshez juthatok, akkor miért ne tegyek egy próbát? A nyelvtudás nyilván a legnehezebb része az egésznek, de úgy érzem, nagyjából sikerült beilleszkednem. Van egy kis elektromos robogóm, ha arra felpattanok, az egész várost megnézhetem.
Hogyan zajlott a kínai munkavállalás és honosítás hivatalos része?
Tengernyi papírmunkát kellett elintézni, folyamatosan rohangáltam, hogy beszerezzem a szükséges dokumentumokat. Miután mindent megszereztünk, várni kellett a FIFA engedélyére. A honosítás után már játszhattam. Az első felkérést a válogatottba 2019 júniusában kaptam, és azóta majdnem az összes edzőtáborban részt vettem. Játszottunk Dubaiban, a Fülöp-szigeteken és a Maldív-szigeteken is, így az eddig megszokottól eltérő kalandokban volt részem. Ha egy ország legjobb játékosai összegyűlnek, az sosem egyszerű helyzet, mivel mindenki más stílust képvisel. Eddig nagyon élvezem.
Hogyan értékeled, hogy te lettél az első honosított labdarúgó, aki Kínát képviselheti a válogatottban?
Az egész családomnak óriási megtiszteltetés. Bizonyos értelemben történelmet írtunk, és ezt már senki sem veheti el tőlem. Büszkén fogom elmesélni a gyerekeimnek a történetemet. Anyukám borzasztó büszke volt, és azt hiszem, a nagymamám, aki Kínában született, szintén az lett volna.
Az angollal összehasonlítva milyen a játék színvonala Kínában?
Ez sokakat meglep. A legtöbb külföldi játékos azzal kezdte, hogy nagyot fogok csalódni, ha azt hiszem, hogy itt könnyű dolgom lesz. Angliában a legtöbb csapat a labdabirtoklásra és a támadásra helyezi a hangsúlyt. Itt is használják ezt a stratégiát, de sok együttes inkább a védekezésre épít. Ezeknek szinte áttörhetetlen a védelmük.
Mennyire népszerű a labdarúgás Kínában? Szerinted fejlődő szakaszában van a sportág?
Meglehetősen sokan szeretik a focit, ráadásul az elnök eltökélt, hogy kijussunk a világbajnokságra, így az ország vezetői mindent megtesznek, hogy hozzásegítsenek minket a sikerekhez. Határozottan fejlődünk, és napról napra többen figyelnek ránk.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. márciusi számában.)
