Szöveg Chris Flanagan Kiegészítő riportok Emanuele Giulianelli
Negyvenezernél is több Atalanta-szurkoló ugrott fel ordítva, amikor Hans Hateboer utat tört az ellenfél kapuja felé. Bergamo lakosságának egyharmada gyűlt össze a San Siróban, hogy tanúja legyen a 112 éves klub legmagasztosabb pillanatainak.
Hateboer erőt gyűjtött, majd bevágta a labdát a hálóba. Az Atalanta 4–0-ra vezetett a Valencia ellen a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében. Erre az eredményre nem sokan fogadtak volna, mivel az Atalanta először szállhatott be az európai elitklubok versenyébe.
„Abban a pillanatban, a San Siróban őrjöngő közönséget látva, tudtam, hogy az volt az Atalanta történelmének legfontosabb találkozója – mondja Hateboer a FourFourTwo-nak, felidézve a februári meccset. – Gyerekként mindannyian ilyen pillanatokról álmodtunk.”
Már az is csodaszámba ment, hogy az Atalanta továbbjutott a csoportkörkből, mivel az első négy meccsen egyetlen pontot sikerült elhoznia. Most pedig a negyeddöntő felé száguldott.
Mire elérkezett a visszavágó, Bergamóban minden megváltozott. Hiába jutott be az Atalanta a legjobb nyolc közé, az utcák csendesek maradtak. Az észak-olaszországi városban ugyanis tömegek haldokoltak.
Világszerte kevés hely szenvedett el akkora csapást a koronavírus következtében, mint Bergamo, így a labdarúgás sem maradt érintetlen. Az emlékezetes és örömteli, Valencia elleni találkozó átértékelődött a köztudatban, és a rendezvényt biológiai bombaként kezdték emlegetni. Hamarosan terjedni kezdtek a felvételek, amelyeken katonai teherautók szállítják el a koporsókat a városból, mert a helyi hullaházak megteltek.
A csapat szurkolói a San Siróban, még a karantén előtt
„A képeket látva majdnem megszakadt a szívem – mondja Matteo Scarpellini, aki világéletében Atalanta-szurkoló volt. – Egyetlen családot sem ismerek, ahol ne vesztettek volna el valakit.”
A legszebb pillanatait átélő város heteken belül a világ egyik legszomorúbb helyévé vált. A mámoros februári győzelmek már csak halvány emlékként derengenek.
A Milánótól 45 kilométerre északkeletre fekvő Bergamóban 120 ezer ember él. „Az Atalanta itt vallásnak számít – magyarázza a 45 éves Scarpellini. – A szüleim hat hónapos koromban vittek ki először a meccsre. A klub elnöke, Antonio Percassi tíz éve minden újszülött gyermeknek névre szóló mezt ajándékoz a helyi kórházban, így a klub színei már az első pillanatoktól fogva beleivódnak a tudatukba.”
A görög mitológia egyik női karaktere után elnevezett csapat nem büszkélkedhet olyan történelemmel, mint a szomszédos Milan és az Inter. Egyetlen jelentősebb trófeáját, az Olasz Kupát az 1962–63-as idényben szerezte meg. A következő évadban az európai küzdelmekből az első körben kiesett. A mostanin kívül csak a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején vett részt nemzetközi megméretéseken. Legjobbb eredményét, a KEK-elődöntőbe jutást 1988-ban érte el, bár akkoriban a Serie B-ben indult, és a Merthyr Tydfil ellen is kikapott az odavágón. Az Atalanta egyike annak a két klubnak, amelyik nem élvonalbeli csapatként európai verseny elődöntőjéig jutott. Ugyanezt a teljesítményt csak a Cardiff tudta elérni húsz évvel korábban.
Az olasz klub 1994 és 2010 között csak jojózott az élvonal és a másodosztály között. Amikor tíz évvel ezelőtt legutóbb kiesett, Percassi ismét vállalta az elnökséget, és az Istennő becenéven emlegetett csapat a Serie B bajnokaként azonnal visszajutott az élvonalba, ahol azonban öt éven át csak a tabella alsó felén végzett.
Gyenge kezdés után az Atalanta megállította a Manchester Cityt…
„Régen az volt az álmunk, hogy ne essünk ki a Serie A-ból” – mondja Carlo Canavesi, aki szintén egész életében a klubnak szurkolt, és újságíróként a helyi lapnak és tévének dolgozik.
„CSODÁS NAP VOLT: MINTHA AZ EGÉSZ VÁROS ÁTKÖLTÖZÖTT VOLNA MILÁNÓBA”
Miután a csapat csak 41 gólt szerzett 38 bajnoki mérkőzés során a 2015–16-os idényben, Percassi elnök Gian Piero Gasperinit nevezte ki vezetőedzőnek. Az ősz hajú edző korábban mindössze öt meccs erejéig (egy döntetlen, négy vereség) tarthatta meg posztját az Internél, de nevezetes volt merész támadójátékáról és bejáratott 3–4–3-as rendszeréről.
Gasperininek először le kellett győznie egy visszatérő démont: akárcsak a fekete-kékeknél, itt is elvesztett négyet az első öt találkozójából. Percassi azonban hitt az edzőben, és bízott benne, hogy módszerei hamarosan eredményt hoznak. „Megváltoztatta a csapat mentalitását – magyarázza Canavesi. – Most ha a csapat játszik, akkor csakis a győzelemért játszik.”
Az új edzővel a negyedik helyen fejezték be az idényt, és elindulhattak az Európa-ligában. Egy évvel később a hetedikek lettek, 2019-ben pedig a harmadikok, de a legtöbb gólt – 77-et – szerezték, és történelmük során először elindulhattak a Bajnokok Ligájában.
„Megöleltem az egyik legjobb barátomat, aztán együtt sírtunk – vallja be Scarpellini, miközben felidézi az idény utolsó hétvégéjét és a 3–1-es hazai győzelmet a Sassuolo ellen. – A legtöbben zokogtak örömükben, mivel egy kicsiny klub váratlanul nagy eredményt ért el. Olyan volt, mintha a Watford jutott volna be a BL-be.”
Az előző idényben az Atalanta mérkőzéseire átlagosan 18 ezren voltak kíváncsiak, ami a 13. legmagasabb nézőszám a Serie A-ban, ráadásul otthonuk, a Gewiss Stadion is átalakításra szorul, mielőtt nemzetközi mérkőzések rendezésére is megkapná az engedélyt.
Az Istennő 180 kilométert utazott, hogy Reggio Emiliában, a Mapei Stadionban lejátszhassa két Európa-liga találkozóját. Ott győzte le 2017-ben az Evertont 3–0-ra, majd a Goodison Parkban diadalmaskodott 5–1-re, mielőtt a Borussia Dortmund véget vetett az álomnak.
…és legyőzte a Valenciát
Ebben az idényben a 75 ezer férőhelyes San Sirót választották a BL-találkozók helyszínéül. A menet a Dinamo Zagreb elleni 4–0-s vereséggel indult.
„Elvárások nélkül érkeztünk a Bajnokok Ligájába, és azt mondtuk, hogy akár pont nélkül is hazamehetünk, mert már az is nagy dolog, hogy ott vagyunk – mondja Scarpellini, aki jelen volt a horvátországi találkozón. – Aztán a négy nullás vereség frusztrálónak bizonyult. Sajnáltuk a játékosainkat.”
Három mérkőzés erejéig nem sokban reménykedhettek. A San Siróban rendezett első meccsen a hosszabbításban nagy nehezen szereztek egy gólt, de a Sahtar Doneck végül 2–1-re nyert. A Manchester City ellen az Etihad Stadionban Raheem Sterling mesterhármasával megalázó 5–1 lett a vége. A BL-ben szerzett tapasztalat hiánya mindenki számára egyértelmű volt.
A Newcastle 2002-es produkcióját leszámítva egyetlen olyan csapat sem jutott tovább a BL-ben, amely az első három találkozón kikapott. Bobby Robson emberei viszont meg tudták nyerni a negyedik összecsapást – az Atalantának csak egy döntetlenre futotta a City ellen hazai pályán. A vendégek Kyle Walkert állították a kapuba, miután Ederson megsérült, Claudio Bravo pedig pirosat kapott. Az Atalanta erőt merített abból, hogy csak egy gól választja el attól, hogy borsot törjön a verseny esélyeseinek orra alá.
A fordulópontot Gabriel Jesus 1–0-s állásnál elpuskázott büntetője jelentette. „A meccs után nem volt jó kedvünk – ismeri el Hateboer. – Később azonban magabiztosabbá váltunk, amikor eszünkbe jutott.”
Aznap este az Atalantát csak egy hajszál választotta el a kieséstől, mivel a Dinamo vezetést szerzett a Sahtar ellen. Így az Atalantának 4–0-ra kellett volna felülmúlnia a horvátokat, de végül a 93. percben még 3–1-es hátrányban lévő Sahtar kiegyenlített Zágrábban.
„Ha négy meccs után egy pontod van, általában b…szhatod – mosolyog Scarpellini. – De a City elleni döntetlen után nem tűnt elveszettnek az ügy.”
Az Atalanta 2–0-ra legyőzte a Dinamót, és ezzel életben maradt. A legszebb teljesítményt a végére hagyta: 3–0-ra diadalmaskodott idegenben a Sahtar ellen. Amikor a csapat hajnali háromkor hazatért Bergamóba, szurkolók ezrei várták, ünnepelve a legjobb 16 közé jutást. „Gyönyörű volt, mint egy álom” – idézi fel Hateboer a felejthetetlen éjszakát.
Február 19-én, a Valencia elleni első mérkőzés időpontjában az Atalanta ismét a Serie A legjobb négy csapata között volt, miután az Udinesét 7–1-re, a Parmát és a Milant 5–0-ra, a Torinót 7–0-ra győzte le. A csatársor ámokfutást rendezett az argentin irányító középpályás, Papu Gómezzel a szlovén Josip Iliciccsel és a kolumbiai Duván Zapatával és Luis Muriellel. „Tök mindegy, hogy a Valencia, a Lecce vagy a Juventus ellen lépünk pályára, mert a saját futballunkat játsszuk” – mondta a jobb oldali középpályás Hateboer.
Negyedóra elteltével az egykori Groningen-játékos kezdte a góllövést a Valencia ellen, majd Ilicic és Remo Freuler is betalált. Amikor Hateboer a 62. percben megszerezte csapata negyedik gólját, a párharc gyakorlatilag eldőlt.
„A nézők el sem hitték, amit látnak. Lehetetlen volt, hogy az Atalanta négy nullra vezessen a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában – magyarázza Canavesi. – Mégis igaz volt. Hihetetlen, de igaz.”
„Ez volt egész életem legjobb mérkőzése – dicsekszik Hateboer. – Az egész családom ott volt a negyvenezres bergamói szurkolótáborban.”
Köztük volt Scarpellini is. „Mintha az egész város Milánóba költözött volna – mondja. – Mágikus pillanatokat éltünk át a szurkolótársaimmal, akik közül volt, aki külföldről jött a meccsre. Egész nap ittunk, és boldogok voltunk.”
Ekkor még csak nagyon kevesen sejtették, mekkora veszélyt hordoz a rendezvény. Olaszországban még nem volt halálos áldozata a koronavírusnak, és Lombardia északi részén egyetlen esetet sem azonosítottak.
„Bergamóban nem tudtunk fertőzöttekről, így a szurkolók félelem nélkül indultak a San Siróba, a kockázatot figyelembe sem vették – mondja Canavesi. – Két héttel később egyértelművé vált, hogy a mérkőzésnek kritikus szerepe volt a vírus terjedésében. Valószínűleg nagyon sokan ott kapták el a betegséget.”
Bár ezt akkor még senki sem tudta, de a halálos kór már terjedőben volt a környéken. „A meccs biológiai bombaként hatott” – jelentette ki Bergamo polgármestere, Giorgio Gori.
Napokkal a Valencia elleni győzelem után az Atalanta bajnoki meccseit lemondták, mivel hivatalosan is megerősítették a vírus felbukkanását Lombardiában. Egy héttel később a csapat, sőt a szurkolók is elutazhattak a Lecce elleni mérkőzésre, igaz, végül csak 30 szurkoló vállalta a kétezer kilométeres túrát.
Az Atalanta 7–2-re nyert, és az 1950–51-es bajnokság óta első csapatként 100-nál több gólt szerzett egy idény alatt a Serie A-ban. Hosszú ideig ez volt az utolsó találkozója: a Lazio elleni hazai mérkőzést elhalasztották, majd az egész idényt lefújták.
A Valencia elleni visszavágó előtt két nappal Bergamóban karantént rendeltek el. „Mindenki készen állt – meséli Scarpellini. – Megvolt a repülőjegyem, le volt foglalva a szálloda. Aztán néhány nappal a meccs előtt bejelentették, hogy zárt kapuk mögött rendezik.”
Az első meccs hozzájárulhatott a vírus spanyolországi terjedéséhez, miután a szurkolók hazarepültek. A hátborzongató hangulatú visszavágón az Atalanta 3–2-es hátrányból fordítva 4–3-as győzelemmel fejezte be a meccset. Egyetlen szurkoló sem ünnepelhette, hogy Ilicic négy gólt szerez csapatának.
„Olyasmi volt, mint egy barátságos meccs” – magyarázza Hateboer. A lefújás után a csapat a magasba emelt egy mezt, amin ez a felirat állt: „Érted tesszük, Bergamo. Ne adjátok fel!”
Az Atalanta 4–3-ra nyert az üres Mestallában
Bergamóban nem ünnepeltek. Senki sem várta a hős csapatot a reptéren. A város a koronavírus olaszországi epicentrumává vált.
„Ilyenkor az emberek az utcán táncolva szokták ünnepelni a végeredményt – mondja Canavesi. – Ezúttal mindenki otthon maradt. Két hónapon át kihaltak voltak az utcák. Egész nap a mentők szirénázását hallgattuk. Tízpercenként elment egy kocsi.”
Amikor a játékosok hazatértek Spanyolországból, az eredetitől teljesen eltérő város tárult a szemük elé. „Amikor nyertünk Valenciában, nagyon boldogok voltunk – mondja Hateboer. – Amikor azonban hazatértünk, lehervadt a mosoly az arcunkról. Iszonyú változáson ment keresztül Bergamo. Néhány napig néhány társammal együtt az egyik edzőpályán laktunk, de haza akartam menni. Bár egyedül voltam, nem bírtam ott maradni.”
A VALENCIA ELLENI GYŐZELEM FELÉRT EGY „BIOLÓGIAI BOMBÁVAL”
A játékosok és a stáb tagjai 50 ezer eurót adományoztak a városi kórháznak, ami egyre nehezebben működött. A szurkolók 60 ezer eurót gyűjtöttek egy új egészségügyi központ építéséhez a lemondott valenciai útjuk költségéből.
Június végére a hivatalos adatok szerint háromezernél is többen haltak meg a koronavírus következtében Bergamóban. Becslések szerint a lakosság 57 százaléka kaphatta el a betegséget. „Két nagybátyámat és egy unokatestvéremet vesztettem el – mondja el Scarpellini. – Egy hatezres városkában élek, ahol ötvenhárman meghaltak.”
Vito Mannone, az Arsenal és az U21-es olasz válogatott korábbi kapusa, az Atalanta növendéke is sokat segített: mintegy hétezer euró adományt gyűjtött, amivel némileg javított a vírus kitöréséért felelőssé tett szurkolók helyzetén is.
„Nem túl nagy örömmel láttam, hogy mi zajlik – említi. – Könnyű mondani, hogy mindenki a Valencia elleni meccsen fertőződött meg. Hülyeség lenne az egészet tagadni, de biztos vagyok benne, hogy van ennél nagyobb felelős is: a gazdasági érdek. Két hét késéssel vezettük be a karantént, mivel Milánó és Bergamo egész Olaszország motorja. Rettenetesen mérges vagyok a kormányra emiatt. A veszteségeink miatt lehetetlen lenne megbocsátani.”
Az Atalanta második számú kapusa, Marco Sportiello is elkapta a vírust, Gasperini vezetőedző pedig elismerte, hogy rosszul érezte magát a Valencia elleni meccs után. „Azt hittem, meghalok” – mondta a 62 éves szakember, akinek a szervezetében később antitesteket találtak.
Gasperini vezetőedzőt könnyű észrevenni az üres lelátón
A klub már részese volt egy tragédiának, miután agyi aneurizma következtében májusban meghalt a 19 éves középpályás, Andrea Rinaldi. Hatvanöt fiatal társa mellett ő is kölcsönben szerepelt egy másik klubnál.
Június 21-én az Atalanta a Sassuolo elleni 4–1-es, zárt kapuk mögött aratott győzelemmel tért vissza a játékhoz.
Már bebizonyította, hogy bármelyik ellenfelét meglepheti egy találkozón. Most Bergamo és a halottak tiszteletére újabb történelmi sikert szeretnének elérni a Bajnokok Lugájában.
„Az elhunytak közül rengetegen szurkoltak az Atalantának – mondja Scarpellini. – Természetesen nem ilyen dicsőségre vágytunk a negyeddöntő után. Nem vagyunk szerencsések. Egyszer, 1963-ban tudtuk megnyeri a kupát, majd aznap éjjel meghalt a pápa. Ő is Bergamóból származott, és az Atalantának drukkolt, így a klubnál senki sem ünnepelt. Később, 2007-ben, a klub százéves fennállásának ünnepére rendeztünk egy mulatságot az akkori játékosoknak.
Fontos emlékeznünk azokra, akik meghaltak. Ez még fontosabb, mint a futball. Mindennél fontosabb. Sohasem felejtjük el őket, és egy nap hatalmas ünnepséget rendezünk annak tiszteletére, amit a csapat elért.”
És ezt az ünnepséget sok büszke tekintet kíséri majd odafentről.
A riport elkészülte után fejeződött be a Serie A: az Atalanta ismét harmadik lett, újra indulhat a BL-ben, 78 pontot szerzett, ami klubcsúcs, 98 gólt ért el, és a Bajnokok Ligája folytatásában is nagyszerűen játszott Lisszabonban a zárt kapus, egymeccses negyeddöntőben, ahol egészen a 90. percig vezetett a PSG ellen, ám a francia bajnokcsapat az utolsó pillanatban egyenlített, majd a 90+3. percben a győztes gólt is megszerezte. Ennek ellenére az olasz együttes minden dicséretet megérdemel, és talán eljön majd az idő, amikor meg lehet ünnepelni a remek idei szereplést.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. szeptemberi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
