Szöveg Joe Brewin Fotó SM2 Studio
Legutóbb, amikor James Maddison interjúban szerepelt, nem ő volt az alany, hanem Harry Maguire, de a beszélgetés a Leicester City Belvoir Drive-on álló edzőpályáján készült.
Nem volt egyszerű a helyzet, de ez talán érthető is, ha nagy, nehéz medicinlabdák lógnak az ember feje fölött, miközben kérdéseket tesznek fel neki.
„Képzeljétek csak el, mi lenne, ha Jamie Vardy vagy Kasper Schmeichel itt volna most is – mondja, vág egy grimaszt, és fejével az üres szobabiciklik felé biccent, miközben fotósunk szünet nélkül kattogtat. – Hála az égnek!”
Szerencséjére Maguire sincs a közelben, hogy visszaadja a korábbi szívességet, a védő ekkor éppen első gyermeke születését ünnepli. A Leicester csapata jó hangulatú időket él. Brendan Rodgers érkezésével jobb napok jöttek el, és Maddison is megtartotta ragyogó szezon eleji formáját, olyannyira, hogy csak az Atalanta játékosa, Papu Gómez tudott nála több helyzetet kialakítani.
A középpályás kicsit késve érkezik – ez a haj nyilván egy kis időt kívánt –, örömmel ül le velünk beszélgetni. Ugyanúgy szólal meg, ahogyan futballozik: fiatal korához képest rendkívül magabiztos.
Hogyan értékeled az első Premier League- idényedet?
Nagyon élvezem. Rengeteget tanultam, miközben igyekeztem elkapni a fonalat, és kideríteni, mit várnak el ezen a szinten. Már ennyi idő alatt is csodálatos emlékeket gyűjtöttem.
Min lepődtél meg a legjobban?
A Championshiphez képest az itt szereplők fizikumában és gyorsaságában látom a különbséget. Igazán jól kell labdába érni, különben elveszik. Tudom, hogy ez közhely, de itt nincsen gyenge mérkőzés. Ha a tabella alján elhelyezkedő csapatok valamelyikével játszunk, gyakran még nehezebb, mint amikor az első hat közül kerül ki az ellenfél. Elképesztő a bajnokság dinamikája.
Az idény nyitónapján mutatkoztatok be az Old Traffordon. Nem bénított le, mennyi sztár vesz körül?
Nem, de amikor kimentem melegíteni, volt egy pillanat, hogy kiszúrtam az összes kamerát, és ez egy kicsit szíven ütött. Megértettem, hogy egészen más világba kerültem. Ez volt az évad első napja, gondoltam is magamban, rendben, ideje belevágni. Azóta próbálom hozni, amiben jó vagyok.
„FIATALKOROMBAN SOKAT NÉZTEM BECKHAMET, ÉS MINDNYÁJAN TUDJUK, MENNYIRE JÓ VOLT RÖGZÍTETT HELYZETEKBŐL. SZERETEM A SZABADRÚGÁSOKAT”
Kivirágzott az élvonalban
Ki volt az eddigi legkeményebb ellenfeled?
Paul Pogba és N’Golo Kanté. Értelemszerűen a Leicester játékosai jól ismerik Kantét. Próbál mindig közel kerülni, és körbefonni a lábaval. Kicsit olyan, mint Wilfred Ndidi az edzéseken.
Nos, nézzük, úgy áll a dolog, hogy több gólhelyzetet teremtettél ez idáig, mint Lionel Messi.
Ez lenyűgözően hangzik. Viszont támadó középpályás vagyok, úgyhogy valójában ez a feladatom, másképp be sem kerülnék a csapatba. Azért jó látni az ilyen statisztikákat, mert azt jelzik, hogy elvégzem, amit rám bíztak.
Mi várható el alapvetően egy top támadó középpályástól a Premier League-ben?
Azt talán nem mondanám, hogy legyen önző, de mindenképpen hinnie kell magában. Az én esetemben ezzel soha nem is volt semmi hiba. Hinned kell abban, amit csinálsz, és tudnod kell, hogyan jutottál el odáig, mindegy, hogy ez a League One, Skócia vagy a Premier League. Nem állok meg.
Igaz, hogy az apukád készít összeállításokat rólad a YouTube-ra?
Apám grafikus, és nagyon jól bánik a számítógéppel, emiatt valóban készített már néhányat. Az egyiket úgy nevezte el: „Egy évtized fejlődése”, amikor letelt a tizedik esztendőm is a Coventrynél. Egy másik arról szólt, hogy kölcsönben játszottam az Aberdeenben, ismét egy újabb azt ünnepelte, hogy a Norwich-ba kerültem. Nagyon élvezi.
Már tizenhat évesen ott voltál a Coventry első csapatában. Ez hogyan formálta a pályafutásodat?
Határozottan pozitívan, hiszen pont az a cél, hogy az ember minél korábban játéklehetőséghez jusson. Minél hamarabb, annál jobb. Még mindig csak huszonkét éves vagyok, de már úgy érzem magam, mint egy felnőtt profi, mert rengeteg meccsen vagyok túl. Sohasem fociztam valamelyik Premier League-klub U23-as csapatában, pedig például a Manchester City és a Chelsea fiataljai ebben az életkorukban még gyakran kölyökfocit játszottak. Mindenkinek más az útja, nincsen helyesvagy helytelen, az enyém pedig ez volt, és erre nagyon büszke vagyok.
A karácsony előtti időszakban öt bajnoki gólt szerzett, ebből az egyikkel kiegyenlített a Fulham ellen
Igaz, hogy 2016-ban inkább a Norwich-ot választottad a Liverpool helyett?
Nem, nem igaz. A Coventrynél voltam, ott mentem végig az akadémiai rendszeren, tagja lettem az első csapatnak, majd továbbléptem a Norwich-ba, amikor tizenkilenc éves lettem. Nem szabad mindent elhinni, amit az újságokban olvasol…
Az első teljes Norwich-idényedben kölcsönadtak Aberdeenbe. Miért?
Előtte játszottam már a League One-ban, és úgy éreztem, nem akarok visszalépni erre a szintre. Beszéltem Alex Neillel, és a határidő napján odakerültem. Ez volt a legjobb választás, így legalább nagy meccseken szerepelhettem a Celtic és a Rangers ellen. Egyszer kupadöntőt vívtunk ötvenezer néző előtt. Akkor nagyon lelkes tizennyolc éves voltam, és örültem, hogy egyedül élhetek Skóciában. Szép emlékekkel tekintek vissza az aberdeeni időszakra.
Rengeteg szabálytalanságot követnek el ellened. A skóciai időszak segített ennek elviselésében?
Volt olyan meccs, ahol két számjegyű szabálytalanságot szenvedtem el. Szóval igen, elég fizikális volt a játék, de pontosan azért mentem oda, hogy tapasztalatokat szerezzek, milyen, ha megrúgnak, és hogyan kell felállni. Nagyon sokat van nálam a labda, nem is csoda, ha megrugdosnak. A védők igyekeznek megállítani, de ezt meg is értem.
A „göndör srác”, most az egyik legjobb barátja
Hogyan ütöttétek nyélbe a húszmillió fontos igazolást a Leicesterbe?
Nagyon jó idényem volt előtte a Norwich-ban, úgyhogy nagyjából tudtam, érdeklődnek irántam. Rengeteg találgatás keringett, de amíg az ember nem ismeri a tényeket, dönteni sem tud. Amikor magától a Leicestertől és menedzserétől, valamint a sportigazgatótól, John Rudkintól személyesen hallottam a szándékról, rögtön döntöttem. Nem sokat kellett gondolkodnom, tudtam, hogy szívesen futballoznék náluk.
Hogyan alakult ki ennyire szoros viszony közted, Ben Chilwell és Demarai Gray között?
Egyidősek vagyunk, és mindkettejük ellen játszottam gyerekként a Coventryvel. Jól emlékszem rájuk tinédzserként. Demarainak kemény hajfürtjei voltak! Fiatalkorában az ember könnyen kiszúrja az ellenfél ilyesfajta jellemzőjét, mást meg nem is tudtam róluk. Kíváncsi vagyok, „az a göndör játszik-e ma”. Aztán végül együtt léptünk pályára az angol U21-es válogatottban. Itt is nagyon sokat segítettek a beilleszkedésben. Nagyon jó barátok vagyunk.
Hatékony voltál Jamie Vardyval együtt…
Határozottan úgy tűnik, hogy működik a kémia. Vardy nagyszerű ember, és a pályán kívül is nagyon jól kijövünk egymással. Akkor kezd el élni, amikor labdába érek, mert én szoktam indítani. Nagyban megkönnyíti a dolgomat, mert a mozdulataihoz, a sebességéhez és a befejezéseihez semmi sem fogható a Premier League-ben, öröm vele játszani.
„NEM KELL, HOGY ÖNZŐ LÉGY, DE BÍZNOD KELL MAGADBAN. NEM ÁLLOK MEG”
Szerinted miért nem ment Claude Puelnek a Leicesternél?
Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a kérdést nekem kell megválaszolnom. Jól kijöttem Claude-dal, ő vitt a klubhoz, amiért nagyon hálás vagyok, és gyakran pályára is léphettem. Aztán eljött az a pillanat, amikor a Leicester úgy döntött, hogy elválnak útjaik, de én továbbra is csak tisztelettel tudok róla beszélni. Kedves ember, jó edző, de a labdarúgásban a biznisznek mennie kell.
Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Brendan Rodgers váltja?
Csodálatos előélet, nagy név, óriási szakember. Vele friss lélegzethez jutott a csapat. Öröm vele dolgozni, mindenki pezseg, az edzések intenzitása pedig nagyobb lett, és szerintem ez a pályán is látszik.
Mi változott eddig a játékodban, amióta ő a főnök?
Rövid idő elteltével is nagyon sokat tanultam tőle. A nyolcas posztján kell helytállnom, ez különleges szerep különleges felelősséggel. Viszont jó is, mert változatosabb játékossá nevel. Nem mindegyik edző dolgozik ugyanazzal a stratégiával, és ad neked hasonló utasításokat. Így, hogy kicsit hátrébb kerültem, többet kell tudnom a védekezésről. Újfajta kihívásokkal kell megismerkednem, például, hogy mikor érdemes elindulnom és támadnom, vagy maradnom hátul.
Hogyan lettél ennyire jó szabadrúgáslövő?
Fiatalkoromban nagyon sokat néztem David Beckhamet, azt pedig mindnyájan tudjuk, mennyire jó volt rögzített helyzetekből. Ezen felbuzdulva én is nagyon sokat gyakoroltam. Mindig is szerettem elvállalni a szabadrúgásokat, sok munkát fektettem ebbe.
Már az angol válogatottba is meghívtak.
Csodálatos élmény volt, régi álmom vált valóra. Mostanában igyekszem csak a Leicesterre koncentrálni, és megőrizni a formámat. Közeleg az U21-es Európa-bajnokság, ahol feltehetőleg szerepet kapok. Fantasztikus lesz, ugyanis sosem léptem még pályára ilyen jelentős tornán.
Meglepődtél, amikor Gareth Southgate azt mondta: nincsen szüksége tízes játékosra?
Nem is tudtam ezt, mert nem olvasok újságot. Viszont beszélgettünk, amikor a felnőttekkel tartottam, kedves ember, jó edző, nagyon tisztelem, mert kiválóan végzi a munkáját. Jelen pillanatban nyolcas vagyok, majd meglátjuk, mi lesz.
Hol látnád magad szívesen jövő ilyenkor?
Erről még korai lenne gondolkodni. Olyan erősen szeretném befejezni az idényt, amennyire csak lehet, és tartani a jó formát. A Leicester csodálatos klub, és a munka minden percét élvezem az új edző keze alatt. A kocka el van vetve, jó a formánk, és ez talán hosszabban is kitart.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júniusi lapszámában.)
