Szöveg Chris Flanagan
Amikor Vincent Kompany a vb-re indulva májusban elköszönt citys csapattársaitól, csak ennyit mondott: „Ha a szemetekbe nézek, ugyanezt a tüzet akarom látni”.
Nem volt csapat, amelyik valaha olyan mértékben uralta volna a Premier League-et, mint a Manchester City a 2017–18-as idényben. Az első olyan csapat volt az első osztályban, amelyik elérte a száz pontot, és olyan futballt játszott, amilyet angol csapat még soha: az ellenfeleik beleszédültek, ahogy a City passzt passzra, gólt gólra halmozott. Bár ugyanúgy tizenegy játékossal álltak ki, mint bárki más, olykor mégis akár tizenötnek érződött. Sziszifuszi munka volt a harc ellenük: ha egy támadásuk kudarcba fulladt, három másikat indítottak helyette, és mindhárom egy pillanat alatt góllá változhatott. Elkerülhetetlen volt a végkifejlet.
Akkor a 2018–19-es idény sima ügy, igaz? Kompany ebben már nem olyan biztos, és a kapitány bizony tapasztalatból beszél. A Premier League-ben már megtanulhattuk, hogy az előző idény nem számít semmit.
Tíz éve nem sikerül egy klubnak sem megvédenie a Premier League bajnoki címét. A La Liga vagy a Bundesliga elmúlt évtizedeiben ilyenre nem volt példa.
A 2008–09-es idényben a Manchester United Cristiano Ronaldo segítségével tudta másodszor is megvédeni a bajnoki címet. Ám amikor Ronaldo elment a Real Madridba, a klubok elkezdtek csön-csön-gyűrűt játszani a trófeával: a Unitedtól a Chelsea-hez, onnan a Unitedhoz, onnan a Cityhez, megint a Unitedhoz, megint a Cityhez, megint a Chelsea-hez, onnan a Leicesterhez, vissza a Chelsea-hez, és most végül megint a Man. Cityhez került a bajnoki cím.
Az elmúlt öt idényben a bajnokcsapatok nemhogy nem tudták megvédeni a címet: általában valósággal összeomlottak. A Manchester United a hetedik helyre zuhant, amikor rájött, hogy mégsem volt jó ötlet a visszavonuló Alex Fergusont David Moyesszal pótolni. A Chelsea a tizedik helyen végzett a hírhedt első idénynapi veszekedés után José Mourinho és a kluborvos, Eva Carneiro között. A Leicester a tizenkettedik helyen zárt, miután eladták a humanoid dinamót, N’Golo Kantét, és – Freddy Shepherd szavaival élve – lelőtték Bambit, vagyis elküldték Claudio Ranierit. Miután Antonio Conte úgy döntött, sms-ben rúgja ki trófeaszerző gólkirályát, a Chelsea az ötödik helyre esett vissza, és még Romelu Lukakuról is lemaradt. Négy jó tipp arra, hogy miként ne tudjuk megvédeni a bajnoki címünket: érdekes szakasza ez az angol foci történetének.
Érdekes, de nem példa nélküli. Van valami közös a csapatokban, akik megtörik az uralmat, akik visszaszerzik a címet, akikben megvan a mentalitás, hogy újra és újra győzzenek. Ezek a csapatok dinasztiát alapítanak.
Az 1993–94-es idényig szintén tíz évig nem tudta senki megvédeni a bajnoki címet, aztán jött Roy Keane és a Manchester United. Ezután 13 címet nyert 21 év alatt. Az 1976–77-es idényre már 18 éve, a Wolverhampton címvédése óta nem volt, aki két egymást követő évben bajnok lett volna. Aztán a Liverpool összehozta, és sikerült is a következő 15 év alatt tízszer elnyernie a címet.
„Ez nem dinasztia, csak egy cím.” Ezt válaszolta Kompany, amikor az idény végén megkérdezték tőle, készen áll-e a City az uralomra. De lesz-e ebből dinasztia? Majd meglátjuk.
Ha van csapat, amelyik képes lehet nemcsak megőrizni az angol bajnoki címet, de további tornákat is megnyerni, akkor az az eredeti és utánozhatatlan Manchester City: 106 gólt lőtt 38 mérkőzésen, és rekordot döntve 19 pontos fölénnyel nyerte meg a ligát. „Szívesen uralkodnánk még tíz évet” – fogalmazott Kompany. Minden feltétel adva van, és a kulcsemberek is elég fiatalok a tízéves uralomra: Kevin De Bruyne 27, Ederson 24, John Stones 24, Raheem Sterling 23, Leroy Sané 22, Gabriel Jesus 21 éves.
A Premier League legjobb és legerősebb csapata. Nagy érvágás volt, hogy Jorginho a Chelsea-be távozott, de nem maradtak utánpótlás nélkül. Minden posztra van választék. Rijad Mahrez a Leicestertől érkezett, és bár 60 millió fontért vették, az algériainak komoly harcot kell vívnia a kezdőcsapatért. Hány klubrekordért igazolt játékos mondhatja el ezt magáról?
Ha a jelenlegi csapathoz hozzávesszük a képességet, hogy fenntartsa a sikersorozatot, vagyis a 150 millió fontos edzőkomplexumot és az ígéretes utánpótlást, amely már kitermelte a 18 éves Phil Fodent, akit már most Anglia következő üdvöskéjének tartanak, akkor a City valóban megállíthatatlannak tűnik.
„Üdv a klubban, Rijad. A B-csapatban játszol”
Persze Kompany aggodalma is érthető. Ő már megégette magát, nem is egyszer, de kétszer. A City már a 2012–13-as idényben is győzhetett volna, ha nem lépnek fel komplikációk. Jack Rodwell, Scott Sinclair, Maicon, Matija Nasztaszics és Javi García leigazolása nem vezetett eredményre. Roberto Mancini sem tudott megfelelő hangot megütni a játékosokkal: Mario Balotelli például távozott, miután a kamera előtt összeverekedett az edzővel. A United elhalászta a bajnoki címet, a Wigan az FA-kupát, Mancinit pedig kirúgták.
A 2014–15-ös idényben sem volt jobb a helyzet. Az új fiúk, Eliaquim Mangala, Fernando, Bacary Sagna és Wilfred Bony megint nem tudták egyben tartani a Cityt. Mourinho Chelsea-je három mérkőzés előnnyel nyerte meg a Premier League-et.
De nem csak az igazolásokkal volt baj. A Cityt kísérte a balszerencse. „Már kétszer nyertünk bajnoki címet a klubbal, és mindkétszer hiányzott valami, amikor meg akartuk védeni – ismerte be Kompany. – Ez a baj a címvédéssel: csak különleges csapatoknak sikerülhet. És most nekünk kell különlegesnek lennünk.”
Hogy mi változott a legutóbbi eset óta? Pep Guardiola. 1950 óta öt edzőnek sikerült megvédenie a bajnoki címet: Fergusonnak, Mourinhónak, Bob Paisleynek, Stan Cullisnak és Matt Busbynak. Még Arséne Wengernek sem jött össze. Brian Clough-nak sem sikerült, ahogy Bill Shanklynek sem. Pep viszont a megállíthatatlanságáról híres: a Barcelonával és a Bayern Münchennel is három bajnoki címet szerzett egymás után. Egy percre sem hagyta, hogy csökkenjen a színvonal.
Ha bármelyik játékos abba a hitbe ringatná magát, hogy Guardiolával az élen verhetetlen, hát Pep alaposan felvilágosítja majd.
„A Barcelonánál és a Bayernnél volt, aki azt hitte, miattam nyerték meg a bajnokságot – mondta az elmúlt idény végén Guardiola. – Azt hitték, ha egyszer sikerült, sikerülni fog még egyszer, és a többi csapatban úgysem lesz több energia. És ha öt métert kellett futni, ők hármat futottak. De az a két méter is számít.
A következő idény sokkal nehezebb lesz. Keményebbnek kell lennem a játékosokkal. A Barcelonánál és a Bayernnél is így volt: nagyobb nyomást kell gyakorolnom rájuk, amikor edzésre érkeznek, megtanítanom például, hogy mit tegyenek, ha náluk a labda, és mit, ha nincs. És ha nem teszik, amit mondok nekik, hát kívül tágasabb. Az én csapatom olyan legyen, mint egy gépezet, minden áldott nap.”
Ha a City képes lesz a tavalyi szintet megütni, biztosan megtartja a címet. És ha nem? Meglátjuk.
A kihívók sem éppen esélytelenek. Bár legutóbb 19 ponttal maradt le, a Manchester United hatszor volt bajnok az elmúlt huszonkét évben. „Sok klubnak volt jó idénye, de a Citynek egyszerűen annyi pontja volt, hogy nem lehetett utolérni – állította Mourinho. – Voltam én már bajnok a Real Madridnál száz ponttal, amikor a Barcelonának kilencvenegy pontja volt. Kudarcot vallott volna a Barcelona azzal a kilencvenegy ponttal? Nem hinném.”
Mourinho ismeretlen vizekre vetődött a 2018–19-es idényre. Életében először fordul elő, hogy egy klubnál töltött második évében nem hozta a bajnoki győzelmet, ami kérdésessé teszi az általában problémás harmadik évét. Ezúttal új szerződése van, ami egészen 2020-ig érvényes. De ha nem sikerül megnyernie a bajnokságot, ne adj’ Isten, csúfosan lemarad, azzal nem egy rajongót magára haragíthat.
A portugál most először dolgozik hűséges segítője, Rui Faria nélkül, aki tizenhét év után saját jogon kívánt edző lenni. A Unitednak több gól kell majd, hiszen legutóbb 38-cal kevesebbet lőtt, mint a City, Mourinho pedig kénytelen lesz a legtöbbet kihozni a 25 éves világbajnok Paul Pogbából. Fred a Sahtar Doneckből azért nem fog ártani a középpályán.
A Liverpool is középpályán erősített: Emre Can elment a Juventushoz, de megjött Fabinho és az 52 millió fontos Naby Keïta, a Stoke-tól vásárolt Xherdan Shaqiri pedig jó alternatívát jelent a védekezésre építő csapatok ellen. Mohamed Szalah támogatásával bebizonyította rátermettségét, és a Bajnokok Ligája döntőjéig jutott. Az elmúlt évben a Manchester City elleni négy meccséből az utóbbi hármat Jürgen Klopp csapata nyerte meg.
„Bármit tesz a City, le lehet majd győzni őket – mondta Klopp. – Ha a City normális idényt játszott volna, nagyon szoros lett volna a vége. De átlagon felüli idényük volt, tehát legközelebb szorosabb lesz. Nem érdekes, milyen jó a City. A lényeg, hány pontot szerzünk.”
A stabilitás még mindig kihívást jelent, na meg az is, hogyan élik túl Bogdán Ádám nélkül.
A Liverpool lesz az első vendég a Tottenham új, 62 ezer fős stadionjában szeptember 15-én. A Spurs a tavalyi célt hajtja továbbra is: kihívóból győztessé válna, és persze szívesen megszokná az új otthont.
A trófea ismét elkerülte a Tottenhamet, de a harmadik hely igen erős, és bár lassan indult a csapat, hamar megtalálta a ritmust a Wembleyben. Kérdés persze, hogy az új pályához szokás hatással lesz-e az idény elejére, hiszen még nincs készen a stadion, így kénytelenek az első meccsüket a Wembleyben játszani, ezt pedig három idegenbeli mérkőzés követi.
Az Arsenal sem kapott jó lapokat: Unai Emery első két mérkőzését az Ágyúsok edzőjeként a Man. Cityvel és a Chelsea-vel kell megvívnia. Ez utóbbi az új edzők harca is lesz, hiszen Maurizio Sarrit most ültették le a Stamford Bridge kispadjára. Sok dolguk lesz a csapatokkal: az Arsenal szurkolói stabilabb védelmet és rugalmasabb taktikai megközelítést várnak Emerytől, mivel Wenger utolsó éveiben ezek váltak a csapat gyenge pontjaivá. Lucas Torreira, Szokratisz Papasztatopulosz, Stephan Lichtsteiner és Bernd Leno jelentik az új erősítést, ami az idegenben játszott meccseken előnyös is lesz. Csak a Watford, a Brighton és a West Brom bukott nagyobbat az elmúlt idényben.
Sarrinak új életet kell lehelnie egy eltévedt Chelsea-be, meg kell tanítania őket arra a vagány támadójátékra, amellyel már Nápolyban is népszerűvé vált. Jorginhót is magával hozta segítségül, és nyilván elszívott pár szálat az igazolás örömére, elvégre az 59 éves edző vagy 60-at szív el naponta.
Az Evertonnak is új edzője van, Marco Silva, és az új csapat sem nézett ki rosszul az idény előtti bemelegítő mérkőzésen az osztrák ATV Irdning ellen (22–0). A Premier League-ben persze nem fognak az ellenfelek 23 méterről a saját kapujukra rúgni, és a kapusok sem lesznek annyira közömbösek a mérkőzés iránt, hogy kényelmesen félreálljanak a kapura lőtt labda útjából.
Silva nem tudott fél idénynél tovább maradni az előző két klubjában, de ha még ott lesz akkor, a februári összecsapás Watfordban mindenképp érdekesen alakul, hiszen onnan rúgták ki legutóbb, mivel az Everton előtt egy éven belül az ő idényüket is tönkretette. Javi García négy év után az első edző, aki túlélte a nyarat Watfordban, bár Beppe Sannino sem maradt tovább augusztusnál.
„1950 ÓTA ÖT EDZŐNEK SIKERÜLT MEGVÉDENIE A BAJNOKI CÍMET. SEM WENGERNEK, SEM CLOUGH-NAK, SEM SHANKLYNEK NEM”
Nincs talán a világon olyan edző, aki ne fordult volna meg a Watford kispadján, de mind feltűnnek a Premier League-ben: Gianfranco Zola Sarri stábjába került a Chelsea-nél, Sean Dyche pedig az idényt korábban, az Európa-ligában kezdő Burnleyt próbálja majd a hősies hetedik helyen tartani.
Ott van még Szlavisa Jakonovics a Fulhamnél, akinek igen komolyak a szándékai, látva a 25 millió fontos nizzai Jean Michaël Seri leigazolását. A másik friss feljutó, a Wolverhampton, ahol Jorge Mendes hathatósan irányítja az igazolásokat, a Portugál kapust, Rui Patríciót szerezte meg. Mindkét csapat lenyűgöző idényt tudhat maga mögött, és szemet vetett a dobogóra.
A Cardiffra nagy küzdelem várhat: a tulaj, a valódi Bond-főgonosz Vincent Tan és váratlan csatlósa, Neil Warnock szeretne a Premier League-ben maradni. Warnock a 70. születésnapja előtt nem sokkal csodával határos módon feljuttatta a cardiffi klubot az első osztályba, de az azt megelőző négy idénye nem volt túl rózsás: a Notts Countyval és a Sheffield Uniteddal osztályt bukott, a QPR-tól és a Crystal Palace-tól pedig kirúgták. Eddig a direkt játékra és egy erős védelemre támaszkodott, de ez csak elkendőzte a támadóerő hiányosságait, Warnocknak tehát harciasabb irányra van szüksége. Egyesek ezen biztosan jót mulatnak, Warnock ugyanis számos ellenséget szerzett magának, akikkel az idén szembe kell néznie: lesz Warnock vs. Man. City (vita egy szerelés miatt Sané ellen az FA-kupában), Warnock vs. West Ham (egy hosszan folyó viaskodás Carlos Tévez miatt), és Warnock vs. Wolverhampton (mert annak idején elküldte az edzőt, Nuno Espirito Santót „a bús p…csába”).
„A határ a csillagos ég, fiúk”
A Huddersfield is fejlődésre szorul: nem volt még csapat előtte, amely 28 gólnál kevesebbel kerülte el a kiesést. A Brighton, a Newcastle és a Southampton is nehezen hozta a szintet, bár ez utóbbi abban reménykedik, hogy Mark Hughes folytatni tudja ott, ahol abbahagyta, márciusi érkezésével ugyanis elkerülték a kiesést. A Palace és a Leicester szintén alig várja első teljes idényét új edzőjével, Roy Hodgsonnal és Claude Puellel.
A Bournemouth és a West Ham inkább a védelemre gyúr. A Kalapácsosok az eddigi legrosszabb idényükön vannak túl a Premier League-ben, úgyhogy az új edző, Manuel Pellegrini olyan új védőkkel gazdagította a csapatot, mint Issa Diop, Ryan Fredericks és Fabian Balbuena, valamint Lukasz Fabianski kapus. Jack Wilshere, Andrij Jarmolenko és a 36 millió fontos Felipe Anderson pedig a rohamcsapatot erősítik.
Négy éve Pellegrini volt abban a helyzetben, amelyben Guardiola van most: meg kellett védenie a Manchester City bajnoki címét. A chileinek nem sikerült. Ha Kompany a csapattagok szemébe nézett, nyilván hiányzott a tűz.
Hogy lesz-e, aki megállítja a Cityt? A történelemből azt tanulhattuk meg, hogy a legfontosabb harcot önmagukkal kell megvívniuk.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. szeptemberi lapszámában.)
