Szöveg L. Pap István, Pietsch Tibor Fotók AFP, Getty Images, Kristóf Lajos, Mirkó István, Mravik Gusztáv, Réti Zsolt, Szabó Miklós, Török Attila
Hétfő volt, 2016. június 27 .
A csapatot Franciaországból hazarepítő különgép nem sokkal 17 óra után landolt Ferihegyen, az elegáns egyenöltönyt viselő delegáció tagjai felszálltak az MLSZ 01-es rendszámú buszra, majd Budapest egyik legnevezetesebb pontja felé vették az irányt. Amikor befutottak a Hősök terére – hová máshová?! –, ezrek ünnepelték őket.
Hogy előző este a magyar labdarúgó-válogatott 4–0-s vereséget szenvedett Belgiumtól az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében, már senkit sem érdekelt. Az sokkal inkább, hogy amit azt megelőzően művelt – nos, arra 44 éve nem volt példa.
Úgy ám, nemzeti csapatunk hat esztendő híján öt évtized elteltével méretett meg Európa-bajnokságon, de talán még ennél is nagyobb szó volt, hogy Izlandot, Portugáliát és Ausztriát megelőzve az F-csoport élén zárt! Aki ott volt Bordeaux-ban (Magyarország–Ausztria 2–0), Marseille-ben (Magyarország–Izland 1–1) vagy Lyonban (Magyarország–Portugália 3–3), esetleg Bordeaux-ban, Marseille-ben és Lyonban is, élete végéig nem feledi, mit adott neki ott és akkor a (magyar) futball – aki nem, legalább annyira sajnálhatja, mint Elek Ákos a kapufára rúgott labdát a kiesést imígyen nem csak elkerülő, de az Eb-t végül megnyerő portugálok ellen…
A mindmáig utolsó magyar Eb-meccs: nyolcaddöntő Belgium ellen 2016-ban
No, de ez a történet nem a portugál, hanem a magyar csapatról szól. Jóllehet akad kapocs: mindkét válogatott kvalifikálta magát a koronavírus miatt 2020-ról 2021-re halasztott Európa-bajnokságra is! És ha már kvalifikálták magukat, a sors(olás) szeszélye folytán öt évvel a lyoni csata után újra egymásnak feszülhetnek egy Eb-meccsen – Budapesten. A remélhetőleg nézők (telt ház esetén 65 114 jegy talál gazdára) előtt rendezendő mérkőzésen a lyoni összecsapásra nevezett magyar keretből jó néhányan csupán a lelátón foglalhatnak majd helyet. Hovatovább: többen már csak szurkolhatnak az akkori csapatból, mint ahányan játszathatnak majd Portugália ellen.
Ezen a ponton el is érkeztünk oda, hogy a két kontinenstorna között jelentős változáson megy át a magyar válogatott.
ANDORRA UTÁN MÁR BORÍTÉKOLHATÓ VOLT, HOGY BERND STORCK SZÖVETSÉGI KAPITÁNY ELŐBB-UTÓBB VESZI A KALAPJÁT
Kezdjük ott, hogy már nem Bernd Storck a szövetségi kapitány. Holott az előző selejtezőkör hatodik játéknapját követően a csapatot felfelé ívelő pályára állító Dárdai Pál helyére lépő, azt a bizonyos pontot az i-re a norvégok elleni pótselejtezővel feltevő német szakemberrel még három hónappal a franciaországi Eb előtt szerződést hosszabbított a Magyar Labdarúgó-szövetség, az akkor aláírt megállapodás szerint 2018 nyaráig, az oroszországi világbajnokság végéig maradt volna a nemzeti együttes élén. A már említett napon (2016. június 27., hétfő) és helyen (Ferihegy) maga Bernd Storck is erre utalt, amikor a rögtönzött sajtótájékoztatón így fogalmazott: „Bízhatunk a jövőben, és bízhatunk ebben a csapatban. Láttuk, mennyire versenyképesek vagyunk nemzetközi szinten, és láthattuk, milyen irányba kell haladnunk. Az elkövetkezendő időszakban nagy feladat vár ránk, ki kell jutnunk a vébére!”
Bernd Storck megdicsőülve jött haza Franciaországból
Az MLSZ 2017. október 17-én közös megegyezéssel szerződést bontott Bernd Storckkal.
A világbajnoki selejtezősorozat addigra befejeződött, Magyarország a csoport harmadik helyén zárt, az oroszországi utazásról kénytelen volt lemondani. Hogy a B-csoportban Portugália és Svájc mögé szorult, még meg lehetett magyarázni, de az első és második helyezettel szembeni tizennégy pontos hátrányt már nehezen. A Feröer elleni döntetlent viszont már egyáltalán nem. S amikor azt hittük, a Tórshavnban „elért” 0–0-nál nincs lejjebb, kiderült, hogy van: Andorrában 1–0-ra kikapott a magyar válogatott… A szégyenteljes kudarc után még nem mondott le Bernd Storck, de borítékolható volt, előbb-utóbb veszi a kalapját. Ennek az ideje jött el 2017. október 17-én.
„Hálás vagyok, hogy egy olyan nagy hagyományokkal rendelkező ország labdarúgásáért dolgozhattam, mint Magyarország, de jelen helyzetben a szövetség és én is azt láttuk a magyar futball szempontjából a legjobb döntésnek, ha külön utakon folytatjuk. A további munkához őszintén kívánok sok sikert a magyar labdarúgás minden szereplőjének” – köszönt el illedelmesen Storck.
Eksztázis 2016-ban
HÁROM KIRÁLYSÁG
A magyar válogatott 16. alkalommal vett részt Eb-selejtezőben (1968-ig Európai Nemzetek Kupájának hívták), és negyedszer kvalifikálta magát a döntőbe. Ehhez 1964-ben és 1972-ben persze a négy, négy éve és most a 24 közé kellett jutnia.
1964 A sorban a második Európai Nemzetek Kupája-sorozatnak a kontinens elitjébe tartozó magyar csapat futott neki Baróti Lajos irányításával. Az 1962 novemberében a Wales elleni hazai 3:1-gyel (a visszavágó 1963 márciusában 1:1 lett) nyitó együttes a nyolcaddöntőben előbb 2:1-re nyert Berlinben a Sós Károly vezette NDK ellen, majd a visszavágón a hazai 3:3 is elég volt a továbbjutáshoz. A négyes döntőhöz áprilisban és májusban a franciákat kellett kiverni: Párizsban 3:1-re, a Népstadionban 2:1-re győztünk. A júniusi fináléban a házigazda (és későbbi győztes) spanyolok ellen a madridi Bernabéu-stadionban Bene Ferenc a 84. percben hiába egyenlített, a hosszabbításban Amancio gólja a búcsúnkat jelentette. Igaz, a három nappal később a Camp Nouban rendezett bronzmeccsen sikerült nyerni: a dánok ellen az 1:1-et követő hosszabbításban Novák Dezső két gólja elég volt a magyar Eb-történelem egyetlen érméhez.
1972 Miután az 1970-es vb-re a magyar futball történetében először nem sikerült kvalifikálnunk magunkat, az Eb kárpótolta valamicskét a szurkolókat. Selejtezőcsoportunkban a norvégok oslói legyőzése (1–3) után idehaza ikszeltünk (1–1) a franciákkal, majd 3–0-ra kikaptunk Bulgáriában. A folytatásban viszont a Népstadionban legyőztük (2–0) a bolgárokat, 2–0-ra Párizsban elkaptuk a franciákat, és a budapesti norvégverés (4–0) elegendő volt a továbbjutáshoz. A nyolc között a románok elleni párharc igazi drámát hozott: Budapesten 1–1-re, Bukarestben 2–2-re végeztünk, így harmadik mérkőzésre került sor semleges helyszínen, Belgrádban. Ezt Szőke István 89. percben esett gólja a javunkra döntötte el (2–1). A négy között előbb 1–0-ra kikaptunk a Szovjetuniótól úgy, hogy Zámbó Sándor 11-est hibázott, a harmadik helyért pedig a házigazda belgák előtt voltunk kénytelenek meghajolni, miután a gyors 2–0-s hazai vezetésre csak Kű Lajos büntetője révén volt válasz.
2016 Legutóbbi Eb-szereplésünkre mindenki emlékezhet. A selejtezőt még Pintér Attilával kezdő (Észak-Írország ellen itthon 1–2), Dárdai Pállal folytató (Romániában 1–1, Feröeren 1–0, a finnek ellen itthon, majd idegenben is 1–0, közte a görögökkel a Groupamában 0–0) és Bernd Storckkal befejező (0–0 Romániával, 1–1 Észak-Írországban, 2–1 Feröer ellen, 4–3-as vereség Görögországban) válogatott csoportharmadikként kiharcolta a pótselejtező jogát. Ezt a norvégok ellen kettős győzelemmel (kint az újonc Kleinheisler László találatával 1–0, itthon Priskin Tamás csodagóljával és egy öngóllal 2–1) abszolváltuk, és máris készülhettünk Franciaországba. Az osztrákok elleni 2–0-t követően már az Izlanddal játszott 1–1 továbbjutást ért, a portugálok elleni 3–3-mal pedig az is eldőlt, hogy csoportelsőként lép a nyolcaddöntőbe az együttes. A belgák aztán már túl erősek voltak, és a 4–0-s vereséggel elbúcsúzott az Eb-től a nemzeti tizenegy. Az újabb részvételre azonban nem kellett 44 évet várni, csak – ha nem is négyet, de a koronavírus-járvány miatt – ötöt.
Korántsem mellékes: egy évvel megelőzte őt Király Gábor és Juhász Roland. Hogy a magyar futballban mit jelentettek, arról „csak” annyit: ketten együtt 203 alkalommal viselték a címeres mezt. A légiósként is maradandót alkotó kapus és védő az Európa-bajnokság után látta elérkezettnek az időt arra, hogy elköszönjön a nemzeti tizenegytől, túlzás nélkül kijelenthető, válogatottbeli pályafutásukat a csúcson hagyták abba. Magyar labdarúgónak ritkán adatik meg, ami nekik: tiszteletükre búcsúmeccset szervezett az MLSZ. Hiába, ami járt, az járt.
Fogadás Ferihegyen
Georges Leekensnek is járt – a szája. Már elnézést, de még most is nehéz indulatok nélkül beszélni arról az időszakról, amikor az akkor 69 éves belga „szakember” vallhatta magát a magyar válogatott szövetségi kapitányának. Félreértés ne essék, kedves, udvarias, jó kedélyű bácsi volt, jelen sorok írója szemtanúja volt annak, amint az első magyarországi interjúja közben percek alatt levette a lábáról az egyik pesti kávézó csinos pincérnőjét a megkapó stílusával, csak hát – gyanítjuk – nem azért jött Magyarországra, hogy a hölgyekkel bájologjon, sokkal inkább azért, hogy a férfiválogatottat sikerre vezesse.
Na, ez nem jött össze. Olyannyira nem, hogy Georges Leekens kiváló eséllyel pályázhatna a magyar futballtörténelem legrosszabb szövetségi kapitánya díjra. Jellemző, hogy mindösszesen négy meccs jutott neki, hála az égnek, négy felkészülési meccs, így a tétre menő találkozókon már nem tudott károkat okozni. A történeti hűség kedvéért jegyezzük le: vezetésével egy döntetlent játszott a csapat, háromszor kikapott. Mentségére szóljon, hogy olyan nagyhatalmak mértek csapást a magyar válogatottra, mint Kazahsztán, Skócia és Ausztrália…
Szerencsére minden rossz véget ér egyszer, a Leekens-fejezet 2018. június 19-én zárult le. Aznap megnyílt egy új és ma már az is nyugtázható, hogy dicső szakasz: Marco Rossi vette át a válogatott irányítását. Amint arra utóbb fény derült, az olasz maestro jöhetett volna kicsivel korábban is, csakhogy az élet akkor még másként hozta.
„Georges Leekens régóta szerepelt a jelöltjeink között, és folyamatosan jó híreket kaptunk róla hiteles forrásokból – kötötte össze a múlttal a jelent a Nemzeti Sportnak a 2018-as esztendő végén adott interjújában Csányi Sándor, az MLSZ elnöke. – Másrészt Rossit szerződés kötötte a Dunaszerdahelyhez, talán nem lett volna sportszerű megpróbálni elcsábítani. Ma már azt mondom, hiba volt nem egyből őt választani. Marco Rossi keze alatt kialakulóban van a válogatott, elfogadták a játékosok, a szurkolók, támadófutballt próbál játszani a csapattal, jól illesztve egymás mellé a régi és az új, fiatalabb és idősebb játékosokat. Ha azt a hozzáállást tapasztaljuk, amelyet eddig, a mindenki által nagyon várt és remélt Eb-kijutás elmaradása esetén is szívesen dolgoznánk tovább Rossival.”
Stabil pont a gólvonalon: Gulácsi Péter bravúrjaira számíthat a mindenkori szövetségi kapitány
A jó hír az, hogy két év elteltével ugyanígy vélekedik Csányi Sándor, a nyolcadik, egyben utolsó 2020-as tétmérkőzés után is leszögezte: az első pillanattól fogva él a bizalom Marco Rossival szemben, és ez csak erősödött az elmúlt időszakban.
Egy-két sornál persze többet ér, hogy mi történt 2018 és 2020 között. A legfontosabb természetesen az, hogy a magyar válogatott ismét kiharcolta az Európa-bajnoki részvétel jogát. Ha ez nem lett volna elég, a Nemzetek Ligájában két év alatt két osztályt ugrott: a C-ligából indulva, a B-t megnyerve feljutott az A-ba! Csupán miheztartás végett: amíg a kontinensviadalon a földrész 24 legjobb együttese méretik meg, addig az NL legmagasabb szintjén csak tizenhat. Ha innen nézzük, az A-ligába kerülés talán még nagyobb durranás, mint az Eb-kvalifikáció megszerzése. Más lapra tartozik, hogy az Eb mégiscsak Eb, ezt erősítik meg Marco Rossi szavai is: „Az Európa-bajnoki részvétel kiharcolása mindennél fontosabb volt a szövetségnek, a játékosoknak, a stábtagoknak és a szurkolóknak, vagyis mindenkinek, aki kicsit is szereti a futballt”.
Képzavar, ettől még igaz: hosszú út vezetett odáig, hogy a magyar válogatott jóvoltából a futball hazatérhessen. A Honvéddal 2017-ben bajnoki címet nyerő, a DAC-ot a dobogó alsó fokára „állító” Marco Rossi úgy vágott neki a munkának, hogy edzőmérkőzésen nem tesztelhette kiválasztottjait, az első mérkőzés, amelyen a kispadon ült, a Finnország elleni Nemzetek Ligája-találkozó volt.
Utólagos engedelmével eláruljuk: amikor üzenetet váltottunk a tamperei mérkőzés előtt, és sok sikert kívántunk neki, ő így válaszolt: „Mindent megteszek azért, hogy ezekkel a srácokkal eredményes legyek, hogy Magyarországnak örömet szerezzünk! Semmi mást nem akarok jobban!”
Marco Rossi tényleg csodát tett 2020-ban a csapattal
A szakvezető dolgát nemcsak az nehezítette, hogy néhány nappal az első tétmeccs előtt találkozott először kiválasztottjaival, hanem az is, hogy addigra Gera Zoltán is szögre akasztotta a stoplisát. Király Gábor és Juhász Roland után egy újabb ikonikus játékos intett búcsút a válogatottnak, öröm az ürömben, hogy csak labdarúgóként. A nemzeti dresszt 97 mérkőzésen magára öltő Gera ugyanis kisvártatva a válogatott szakmai stábjában kapott helyet, 2019 nyarán kinevezték az U21-es válogatott szövetségi edzőjének, 2020 novemberében pedig…
KÉPZAVAR, ETTŐL MÉG IGAZ: HOSSZÚ ÚT VEZETETT ODÁIG, HOGY A MAGYAR VÁLOGATOTT JÓVOLTÁBÓL A FUTBALL HAZATÉRHESSEN
Bocsánat, ennyire ne szaladjunk előre! Ott tartottunk, hogy Marco Rossi Magyarország szövetségi kapitányaként az első meccsére készült 2018. szeptember 8-án, egy nappal az 54. születésnapja előtt. A finnek ellen a Gulácsi – Lovrencsics, Lang, Kádár, Fiola – Pátkai – Stieber, Kleinheisler, Kovács I., Sallai R., – Szalai Á. tizenegynek szavazott bizalmat, csereként Varga R., Kalmár és Eppel kapott lehetőséget. Két esztendővel és két hónappal később, már az 57. életévében járva, az elmúlt évek legfontosabb mérkőzésén, az Európa-bajnoki részvételről döntő Izland elleni pótselejtezőn a Gulácsi – Botka, Orbán, Szalai A. – Fiola, Kalmár, Nagy Á., Szoboszlai, Holender – Szalai Á., Sallai R. alkotta gárdát küldte csatába, hogy aztán menet közben Lovrencsics, Sigér, Nego, Nikolics és Könyves is beszálljon. Gyors összevetés: a két kezdőcsapat négy helyen egyezett, Gulácsi Péter, Fiola Attila, Sallai Roland és Szalai Ádám volt az, akivel akkor és „most” is az első perctől fogva számolt a kapitány, míg Lovrencsics Gergő és Kalmár Zsolt egyszer kezdőként, másszor csereként jutott szóhoz.
„Két éve állok a válogatott élén, azóta alaposan kicserélődött, egyben megfiatalodott a keret” – állapította meg Marco Rossi 2020 októberében, a Bulgária elleni Eb-pótselejtező előtt. Az eredmények őt igazolták már akkor is – hát még azt követően! A csapat megélt nagy sikereket, habár egy-két sajgó pofonba is beleszaladt. Fájó volt az Európa-bajnoki selejtezősorozatban a szlovákoktól oda-vissza elszenvedett vereség is, de a szakembert még inkább bántotta, hogy 2019. november 19-én, Walesben is kikapott a válogatott. Jobban mondva: az keserítette el rettenetesen, ahogyan kikapott. Egy évvel később vallotta be, mennyire megviselte az a fiaskó.
„Sok mindent lehet rám mondani, ám azt nem, hogy egykönnyen feladom. Mindig hiszek abban, hogy ha le is kell küzdenem számos akadályt út közben, a végén célba érek. Amióta kineveztek a válogatott élére, egyszer éreztem azt, hogy nem vagyok meggyőződve a folytatást illetően. Amit a második félidőben láttam Walesben, nagyon csalódottá tett. Az azt követő napokban, bizony, őrlődtem… Aztán eszembe jutott, hogy korábban is megéltem nehéz időszakokat, de sohasem dobtam be a törülközőt. Rádöbbentem, ez nem az a pillanat, amikor meg kell hátrálnom. Főleg nem akkor, amikor a magyar válogatott szövetségi kapitánya lehetek. Ahogy ezt lerendeztem magamban, csak az lebegett a szemem előtt, hogy valóra váltsuk az álmunkat. Ehhez kellett egy hozzám hasonlóan eltökélt stáb és egy mindenre hajlandó csapat. Mindenki beállt a sorba, mindenki képes volt szenvedni – úgy hiszem, megérte.”
MARCO ROSSI: „AMIÓTA KINEVEZTEK A VÁLOGATOTT ÉLÉRE, EGYSZER ÉREZTEM AZT, HOGY NEM VAGYOK MEGGYŐZŐDVE A FOLYTATÁST ILLETŐEN”
Naná, hogy meg! Mint ahogy Willi Orbán is jól járt azzal, hogy a magyar válogatott mellett tette le a voksát. Rögvest tegyük hozzá, a magyar válogatott legalább annyira jól járt vele! Az RB Leipzig lengyel édesanyától és magyar édesapától származó, Németországban született védőjét állítólag Storck és Leekens is örömmel látta volna piros-fehér-zöld szerelésben, ő azonban csak Rossi hívó szavára mondott igent. 2018. október 1-jén rövid videóüzenetben jelentkezett be: „Sziasztok! Willi Orbán vagyok, magyar válogatott”. Ma már 18-szoros válogatottnak mondhatja magát, és többek között a Németország elleni Eb-csoportmeccsre készül.
Willi Orbán (6) honosítása az MLSZ és Marco Rossi egyik legnagyobb húzása volt
Loic Nego pedig a Franciaország ellenire! Az 1991. január 15-én Párizsban világra jött hátvéd egy évvel Orbán után csatlakozott a magyar válogatotthoz, egy rövid angliai kitérőt leszámítva hét esztendeje él és futballozik Magyarországon. Amikor 2019 februárjában letette az állampolgári esküt, csak titkon bízott abban, hogy pályára léphet a magyar válogatottban, de miután az akkori adminisztrációs akadályok 2020 őszére elhárultak, Marco Rossi is kalkulálhatott vele. A társak által csak Lajosnak hívott védő azóta az összes mérkőzésen játszott, a bizalmat legfőképp az Izland elleni találkozó 88. percében szerzett egyenlítő góllal hálálta meg. „Hős lett egy olyan országban, amely befogadta” – írta róla a France Football, és ehhez nem is érdemes semmit hozzáfűzni.
Bővebb kommentárt a válogatottba „berobbanó” Szoboszlai Dominik teljesítménye sem igényel. Mindazonáltal egy-két jelzőt lehet találni arra, amit címeres mezben művel: káprázatos, fantasztikus, lenyűgöző és így tovább… A már a korosztályos válogatottakban is rendre kitűnő, időközben Salzburgban is kulcsfigurává előlépő középpályást sokan már korábban a felnőttválogatottba követelték, Marco Rossi 2019. március 21-én, a Szlovákia elleni Eb-selejtező alkalmával látta elérkezettnek az időt arra, hogy az akkor 18 éves tehetséget bevesse. Aznap csereként állt be, három nappal később már kezdőként vette ki a részét a világbajnoki ezüstérmes Horvátország 2–1-es legyőzéséből. Ahhoz a két fellépéshez mindmáig tízet tett hozzá, a 12 mérkőzésen három gólt jegyez, nem mellesleg mindhármat tétmeccsen rúgta. Egyik szebb volt, mint a másik, de a harmadik érte a legtöbbet: a már sokat emlegetett Izland elleni mérkőzés 92. percében eleresztett bomba a Puskás Arénából a Puskás Arénába repítette a csapatot.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. januári számában.)
