Ronaldo után eljön Bale ideje?

Szöveg Nick Moore Fordítás Gerendai Márk

A világfutball sajnos híján van a nyílt háborúskodásoknak. Sir Alex Ferguson a javára fordította a rivalizálásokat. José Mourinho boldognak nevezte magát. Neymar ügynöke valószínűleg küldött néhány első osztályú sértést Phil Scolarinak (például arrogáns, visszataszító, öntelt, nevetséges, vén balf…sz) a nyár során, de az ügyfele sajnálatos módon nem keveredett bele. És ami a legborzasztóbb, a világ két legjobb játékosa, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo eltökélten kitartanak amellett, hogy nem utálják egymást. Annak ellenére, hogy minden évben megmérkőznek a bajnokságban és az Aranylabdáért, a rivalizálás nem fordult személyes konfliktusba. Ha legalább egyszer, kivételesen elkezdenék sértegetni egymást. Például így: „Úgy nézel ki, mint Tarzan, de úgy játszol, mint Jane… , menj, csinálj Messinek egy szendvicset!” De ilyesmi sohasem történt.

Ennek ellenére van még némi remény számunkra, akik szeretik a kisszerű ellenségeskedéseket és a gyerekes civakodásokat – és szerencsére CR7 is benne van. Elméletileg a dolgok nem is alakulhatnának jobban a Real Madrid nagymestere számára. A csapat végre elérte az áhított La Decimát, azaz megnyerte a tizedik BEK-et/BL-t, ezzel véglegesen beírva Cristiano nevét a Bernabéu legendái sorába, talán még szobra is lesz egyszer. A portugálnak további dicsőséget jelentett a második Aranylabda megszerzése, amivel ezúttal Messi felett aratott győzelmet. Ő a világ legjobb játékosa, a világ legjobb csapatában játszik, és a lehető legjobb formában van.

Így hát, ha valami zűr lenne mégis, az olyan gond, aminek mi is örülünk. Úgy tűnik, mégis van valami aprócska dolog, ami irritálhatja Ronaldo hidratált bőrét. A négy évvel fiatalabb, de Ronaldónál magasabb áron vásárolt, egyébként hasonlóan tehetséges Gareth Bale érkezése veszélyezteti az alfahím eddig megkérdőjelezhetetlen szerepét a csapatban.

Sokan gondolták, hogy így lesz. Első találkozásukat, a két, zselés hajú multimilliomos kézfogását olyan részletesen elemezték, mint amikor őfelsége, az angol királynő nyújtotta kesztyűs kezét Észak-Írország miniszterelnök-helyettesének. Az ügyesen kivitelezett PR-kézfogás, „a 208 millió eurós kézszorítás” a Madrid szemszögéből egy gesztus, amely demonstrálja, hogy itt nincs helye individualizmusnak, mindkét játékos a közös sikerért harcol. (Emellett ne felejtsük el, a klub titokban tartotta Bale vételárát, hogy senkinek se essen lelki bántódása.)

Nem kell testbeszédszakértőnek lenni ahhoz, hogy felfedezzük a különbséget közöttük. Ronaldo fölényesen bizonyítja felsőbbrendűségét, Armani farmerja, Gucci szemüvege, gyémánt fülbevalója, 755 ezer eurós Jacob & Co. karórája, Louis Vuitton kézitáskája mind a státuskövetelésről szól. Bale ugyanakkor nem vette ilyen komolyan a dolgot: szürke kardigánt viselt, mezét pedig egy filléres nejlonszatyorban hozta, amit még Cardiffban szerzett.

Ennek ellenére abszurd lenne azt állítani, hogy az egyik tudatosan öltözködött erőteljesen annak érdekében, hogy megfélemlítse a másikat azon a reggelen (Ronaldo ritkán ápolatlan), vagy hogy a walesi hódolata jeléül hozott magával műanyagszatyrot (biztosak vagyunk benne, hogy még most is használja). Ennek ellenére érdekes jelenet volt, amely csak néhány másodpercig tartott. Ronaldo nem csevegett Bale-lel, nem is kívánta bevezetni a dolgok rejtelmeibe; csupán méltóságteljesen elsétált, magára hagyva a kissé elveszettnek tűnő újoncot. Az edzésen ennél több is történt: Ronaldo, aki nem az átszellemült lelkesedéséről híres, nyugalomra intette Bale-t, miután az kötényt adott neki.

Jelentéktelen? Talán. Ám rossz szájízzel gondol rá mindenki, hogy Bale egyértelműen tiszteli Ronaldót, és reméli, hogy lenyűgözi őt, azonban ez az érzés nem kölcsönös. A párharc egyszer már megjelent egy mikrokörnyezetben, amikor mindketten odaálltak a labda mögé egy Sevilla elleni meccsen a szabadrúgáshoz. Bale megkérdezte, hogy elvégezheti-e, mire Ronaldo ezt válaszolta: „ahogy akarod”, majd olyan arcot vágott, mint egy hétéves, akire rászólt az apja, hogy kapcsolja ki a PS4-et. Bale a kapufa fölé tüzelt, Ronnie pedig a csapattársaihoz vándorolva pletykálkodott a kispadnál.

Ehhez hasonló, amikor Bale a Bajnokok Ligája döntőjének hosszabbításában gólt szerzett az Atlético ellen, akkor Ronaldo volt az egyetlen madridi a pályán, aki nem ünnepelt vele (és Sergio Ramos egyenlítő gólját sem igazán élvezte). Miután azonban belőtt egy jelentéktelen büntetőt, amivel beállította a 4–1-es eredményt, a mezét letépve ugrált. A kamerák mozgása biztosított mindenkit arról, hogy az éjszaka ikonikus képe CR7 meztelen felsőteste volt. Bale villanása alaposan a háttérbe szorult.

Mit jelent mindez az új idényben? Ez érdekes lehet. Bale nem Karim Benzema, aki boldog, ha Ronnie árnyékában lehet. Lehetséges, hogy szerény, de a legjobb akar lenni, még ha ez az új haverja túlszárnyalását is jelenti. A kolumbiai sztár, James Rodríguez érkezése is csak azt jelenti, hogy Ronaldo egyeduralmát újabb tényező veszélyezteti. Ez könnyen megzavarhatja Carlo Ancelotti rendszerét is. A Madrid 4–3–3-as előző idénybeli felállásával Bale és Ronaldo kényelmesen befészkelt Benzema köré. Rodrígueznek is, akinek szintén „titokban” maradt az ára, pályára kell lépnie, de hová kerülhet? Vagy előre tolják Ronaldót, vagy mindhárman beállnak Benzema mögé egy 4–2–3–1-es formációban? CR7 és GB11 időnként rádöbbennek, hogy éppen egymás ellen küzdenek, és ez tovább fokozhatja a feszült helyzetet. A Ronaldo számára rosszul sikerült vb és a térdsérülés, amely lassította a felkészülésben, tovább növelte a frusztrációt.

Vajon a 44 meccs alatt 22 gólt és 16 gólpasszt szerző Bale továbbra is rajongani fog Ronaldóért, megemeli a kalapját, és mosolyog, ha a közönség őt tapsolja? Lehet-e Bale türelmét és udvariasságát próbára tenni? Hol van a fordulópont, ahonnan számítva ő lesz az apuka, Ronaldo pedig a kisbaba, aki kihajigálja a játékokat a babakocsiból? Lesz-e csecs­csavarás, kínai égetés vagy az édesanyák emlegetése?

Talán csak mi vagyunk olyan éretlenek, hogy saját szórakozásunk érdekében ilyen cirkuszokat remélünk. Talán az egészséges versengés mindkét zseninek javára válna, és a csapat is profitálna belőle. A közvélemény előtt mindketten alig győzik dicsérni a másikat. „Cristiano mindig nagyszerű volt, amióta csak itt vagyok – ömleng Gareth. – Tanácsot adott, segített tájékozódni a városban. Azt hiszem, a kettőnk közti együttműködés a pályán nagyon pozitív. Mindketten szeretnénk, ha ez még jobb lehetne. Profi játékos, akit figyelve sokat lehet tanulni az edzésen, például, hogy miként kell gólszerző pozícióba helyezkedni. Sokat segített, hogy vele lehetek.”

Májusban Ronaldo válaszolt: „Gareth fantasztikus. Nagyon jól beilleszkedett, és szerepelt néhány izgalmas meccsen. Szerzett egy gyönyörű gólt a Barcelona ellen a kupában. Egymással angolul beszélünk, és csapattársakként közel állunk egymáshoz. Szerettem mint játékost, már az érkezése előtt is, és mióta megismertem, még inkább megkedveltem. Gyakran beszélgetünk, és mindent megteszek, hogy segítsek neki. A kettőnk közti kapcsolat szinte tökéletes.”

És emlékezzetek, hogy Cristianóval kapcsolatban próbáltunk kiagyalni valami viszályt, de nem volt semmi. Gondoljatok Alan Shearerre, aki szerint Wayne Rooney jól tenné, ha felképelné akkori manchesteres csapattársát a 2006-os Anglia–Portugália meccsen történt kiállításos-kacsintós botrány után.

Bale nem Benzema, aki szívesen elbújik C. Ronaldo árnyékában

A média gyorsan elkezdte harsogni, hogy a páros soha többé nem fog ugyanabban a csapatban játszani. Hogy mi a valóság? A két ember – közeli barátok – csak csodálkozott azon, micsoda felfordulás kerekedett.

Carlo Ancelotti mestere az egoista szupersztárok összebékítésének. Mindketten tudják, hogy a sikerük akkor biztosabb, ha a másik is benne van a buliban, és ha mindketten ugyanazt gondolják Rodríguezről. Talán egy napon a legjobb barátok lesznek, és edzői párost alkotnak, ha visszavonulnak. Vagy az egész olyannyira lealacsonyodik, mint amikor az unott fivérek egymás karjába bokszolnak a kocsi hátsó ülésén. Ronaldo küzdelme Messivel a nehézsúlyú világbajnoki címért folytatódni fog, de Bale megjelenése háromszereplőssé teszi a küzdelmet, és Rodríguez lehet a következő jelentkező.

Mi egy emberként reménykedve méregetjük, vajon elég nagy csapat-e a Real mindkettőjüknek.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. októberi lapszámában.)