Ronaldo, a klubelnök: Spanyolország után Angliában venne csapatot

Szöveg Marcus Alves

Marcos André még nem talált be a La Ligában a Real Valladolid játékosaként. Egy évvel korábban érkezett a Celta Vigóból, és a fiatal brazil tehetség a B-csapatban kezdett, majd kölcsönadták a másodosztálybeli Mirandesnek. Egyelőre türelemmel várt: visszatérése óta hat mérkőzésen lépett pályára a Valladolidban, de dicsőség még nem övezte tevékenységét.

Utána viszont jó tanácsot kapott egy legendától. Nem is akarta elhinni. Ronaldo Nazário, a spanyol klub többségi tulajdonosa lett a fiatal csatár mentora. Nemcsak főnökeként nézett fel rá, de gyerekkori példaképét is tisztelte benne.

Ronaldo beszélgetésre hívta az Athletic Bilbao elleni hazai találkozó előtt 2020 novemberében, és André jól odafigyelt. Az utolsó mondatok egyike így szólt: „Arra figyelj, hogy a labda egy méterre a kapufától menjen be”. Ronaldo nevetve javasolta ezt. Nem is volt sok olyan csatár, akinek ennyire könnyen ment, de André esetében is működött a tanács. Aznap betalált, és a rákövetkező két mérkőzésen is.

Ahhoz viszont mindez nem volt elég, hogy a csapat elkerülje a kiesést az idény végén. André azonban felkerült a rivális csapatok radarjára, és végül a Valencia kötött vele nyolc és fél millió eurós szerződést öt évre. Az üzletet a Madridtól mintegy 200 kilométerre északra fekvő, eladó klubnál is megünnepelték. Ronaldo ismét odatette magát: néhány évvel korábban mindössze 500 ezer euróért vette meg a játékost, így szép kis hasznot tehetett zsebre. Ez már a harmadik nagy dobása volt, mivel 2019-ben nyolcmillió euróért eladta Fernando Calero középhátvédet, a rákövetkező esztendőben pedig tizenkét milliót zsebelt be a Southamptontól a ghánai védőért, Mohamed Salisuért.

Maga Ronaldo is ezt tekinti igazi sikernek, miközben igyekszik újratervezni magát a labdarúgás világában. Azóta, hogy 2018 szeptemberében 30 millió euróért megvette a spanyol klub tulajdonjogának 51 százalékát, ő a Valladolid arca.

Mielőtt ez így alakult volna, egyedül a csapat lila meze tűnt ki a spanyol bajnokságban, amelyet a Real Madrid, a Barcelona és az Atlético Madrid uralt. Nem tartott azonban sokáig, hogy rájöjjön, aktív játékosként szerzett hatalmas tekintélye olyan ajtókat nyithat meg, amelyek rendes esetben zárva vannak egy közepes klub előtt.

„Valami olyan van a birtokomban, ami más elnököknek nincs – mondja Ronaldo a FourFourTwo-nak, széles mosollyal az arcán. – Mondjuk ki, ez elég meggyőző tényező, ezért olyan technikai tanácsokat is adhatok, amilyeneket az én időmben Massimo Moratti Inter-elnök vagy Florentino Pérez a Real Madrid élén nem volt képes.”

Bár eddig minden a várakozásokon felül alakult számára, abban az esetben, ha ez véletlenül megváltozna, arra is hajlandó lenne, hogy a La Ligát a Premier League-re cserélje. De erre még bőven van idő.

HÍVOGATÓ LONDON?

Stiven Plazából nem vált emblematikus név a csapatában, az ecuadori játékos megszerzése mégis fontos szerepet töltött be Ronaldo életében. Akkor fogta fel először saját státuszának értékét, amikor első igazolásának ügyein tevékenykedett.

Sokkal nehezebbnek bizonyult ugyanis rávenni az Indipendiente del Vallét, hogy eladja a tinédzsert, mint azt elsőre gondolták volna. Végül a dél-amerikai klub érdekes megoldással állt elő, arra kérte Ronaldót, hogy utazzon el hozzájuk, találkozzon az akadémistákkal, készítsen képeket velük, és tartson sajtótájékoztatót.

Nincs még egy olyan elnök, aki hasonló felkérést kapna. Ronaldo elutazott, és cserébe megkapta az emberét. Nem is baj, hogy szokta egy kicsit az utazást, első elnöki évében 100 ezer kilométert kellett megtennie.

Más esetben viszont elég volt csak megjelennie a klubház irodájában, amikor a leendő játékos elé odatették a papírt és a tollat. Amikor Hatem Ben Arfa, a Newcastle volt labdarúgója 2020 januárjában szerződést kötött a Valladoliddal, egy nappal el kellett halasztani az aláírást, mert követelte, hogy Ronaldo is legyen jelen az eseményen.

Egy teljes évtized telt már el azóta, hogy a brazil sztár visszavonult a Corinthiansból, de ez szemmel láthatóan semmit sem számít. A világbajnok és háromszoros FIFA Év játékosa a mai napig inspirációt jelent egy generáció számára, köztük van például a Tottenham és az angol válogatott csatára, Harry Kane. Csodálatos pályafutása során Ronaldo az őrületbe kergetett néhány védőt, és összeomlott miatta néhány kapus, amikor szórta a góljait. Amikor a csúcson járt, nem akadt, aki megállítsa. Végül egyedül az egészségi állapota.

Most is azt állítja, hogy szeretne még játszani, ott lenni a legendák találkozóin, de tökéletesen hozzászokott az elnöki életvitelhez is. Az elmúlt három évben a Valladolid otthonául szolgáló Estadio José Zorrilla elnöki díszpáholya lett a második otthona. Akár egészen más helyszínt is választhatott volna, amikor klubot keresett magának. Nem egy angol csapat is szóba került.

„Olyan csapatot kerestem magamnak, amelyet megvásárolhatnék, volt néhány ember, aki segített – mondja. – Nagyon sok lehetőség kínálta magát Angliában, de mivel a helyi ligák talán ott a legszervezettebbek és a legértékesebbek a világon, az árat is sokkal jobban megkérik. Bárki láthatja, hogy a Premier League vezeti a világ futballiparát, míg a többiek igyekeznek felzárkózni hozzá, mert nagyon nehéz felvenni a versenyt az angol labdarúgással manapság.

Lett volna lehetőségem bevásárolni. A Brentford volt az egyik. Tárgyaltam is velük, meghallgattam az üzleti terveiket, és nagyon szimpatikus volt minden. Voltak más klubok is a harmadosztályban, és hatalmas lehetőség rejlett bennük. A nagy hagyományú londoni klub, a Charlton szintén megkeresett. Viszont ezekhez mind nagyobb befektetés kellett volna a 50 millió fontnál. Végül azt választottam, hogy az olcsóbb Valladolidba ruházok be, és tovább élem azt az életet, amelyet Madridban megszoktam. Nagyon fontos szempont, hogy a főváros és Valladolid közel van egymáshoz, így közel maradtam az üzleti életem helyszínéhez. Azt hiszem, a legjobb döntést hoztam, amit csak lehetett.”

„LETT VOLNA LEHETŐSÉGEM BEVÁSÁROLNI. A BRENTFORD VOLT AZ EGYIK. A CHARLTON SZINTÉN MEGKERESETT”

Elképzelhető, egyeseket meglepett, hogy Ronaldo nemcsak lóbálta a lábát, miután az internetes korszak egyik első globális szupersztárjaként visszavonult. Sőt a nevéhez köthető a labdarúgás egyik legnagyobb visszatérése, miután 2002-ben úgy segítette a brazil válogatottat világbajnoki győzelemhez, hogy egy műtét miatt 15 hónapot ki kellett hagynia.

Az a helyzet, hogy sohasem volt kétséges számára, mi a következő lépés. Már akkor készülni kezdett a nagy pillanataira, amikor 16 évesen aláírta az első profi szerződését a Cruzeiróban, és akkoriban is beleszólása volt az ilyen dolgokba, illetve fontosnak tartotta, hogy mások ne szólhassanak bele teljes mértékben a jövőjébe.

Ennek a hozzáállásnak köszönhette, hogy hamar vezéregyéniség vált belőle, és emiatt kapta a Presidente becenevet a brazil válogatott öltözőjében. Ekkor még messze nem volt valódi elnök Valladolidban.

„Eltartott egy ideig, mire focistából klubtulajdonos lettem, meg kellett barátkoznom néhány kihívással – idézi fel a kezdeteket Ronaldo. – Az üzletember életvitele az első perctől fogva természetesen hatott számomra. Az ember pályafutásában hirtelen eljön az a pillanat, amikor nagyon sok pénze lesz, és meg kell tanulni dönteni, hogy mibe fektesse be. Úgyhogy ezzel nem volt gond.

Amikor 2011-ben visszavonultam, útjára indítottam egy sportmarketing-ügynökséget, amely a WPP-csoporttal állt partneri viszonyban. Ez utóbbi megkönnyítette a dolgomat, mert ők már jól ismerték a piacot. Egy kicsit olyan vagyok, mint a szivacs, mindig is szívesen szívtam magamba mindent, ami kapcsolatban van a labdarúgással és a sportmarketinggel. Kicsivel később, 2014-ben tapasztalatot szereztem az amerikai másodosztályban szereplő Fort Lauderdale Strikersben. Ez szintén felbecsülhetetlen értékkel bírt. Az amerikaiakat senki sem verheti meg, ha a szórakoztatásról van szó, így aztán nagyon sokat tanultam az események szervezéséről, a meccsnapok megtervezéséről, és arról, hogyan lesz egy ilyen esemény maradandó élmény az egész közösség számára. Annak ellenére, hogy nem az MLS-ben indultunk, tíz-tizenötezren látogattak ki a meccseinkre. Nagyon sokat tanultam az Egyesült Államokban, és közben Angliába utaztam, hogy jobban elmélyedjek a sportmenedzsmentben.”

LEHALLGATÁS ÉS EGYÉB PROBLÉMÁK

Ronaldo három évet élt Londonban. A nyelvtudását is csiszolta, mielőtt úgy döntött volna, hogy elérkezett az idő a jelentősebb kalandra.

„Önbizalommal álltam készen arra, hogy megtegyek egy nagyobb lépést, ezért a következő két évet azzal töltöttem, hogy klubot kerestem magamnak Európában. Elsősorban Portugáliára, Spanyolországra és Angliára koncentráltam. A brazil televíziónak kommentáltam a 2018-as oroszországi világbajnokság mérkőzéseit, amikor felhívott az ügyvédem, és beszámolt a Valladolid nyújtotta lehetőségről. Nagyon jól hangzott, különösen, hogy másfél órányi autóútra van az otthonomtól. Kezdetnek tökéletes. A Real Valladolidnak történelme van a spanyol labdarúgásban. Csodálatos kihívásnak tűnt, és megvolt benne minden, amit akartam: egycsapatos város, ahol olyan a szociális helyzet, hogy van hova bővülnünk. Döntöttem, és rögtön a világbajnokság után nyélbe ütöttük az ügyletet.”

Egyik első lépése az volt, hogy megismerkedett a Valladolid legidősebb bérleteseivel. Tartozott is nekik ennyivel, hiszen sokat elszenvedtek tőle aktív játékoskorában: hat bajnokin állt ki a csapat ellen a Barcelona, illetve a Real Madrid játékosaként, ezeken öt gólt szerzett, és volt 6–1-re, illetve 7–2-re végződő meccs is köztük.

A csapat egyébiránt nem büszkélkedhet túl sok sikerrel. Története során egyszer nyert nagyobb trófeát, a mindössze öt éven át létező Copa de la Ligát. Ez is 1984-ben történt, az Atlético Madridot verte meg a döntőben. A 21. században az első és a másodosztály közt ingázott, és nem végzett a 12.-nél jobb helyen a La Ligában.

Sosem gondolta, hogy fáklyásmenet lesz ez a munka, de még rosszabb állapotban találta a klubot, mint azt remélte. Azon nyomban ki kellett fizetnie 25 millió euró adósságot, emiatt nem tudta rögtön megerősíteni csapatát. Nagyon szerette volna, hogy a hazai mérkőzések élményt jelentsenek, de azzal kellett szembesülnie, hogy az 1982-es világbajnokság csoportmeccseire épített stadionhoz azóta sem nyúltak hozzá. Nem értette, miért húzódik még mindig betonsánc a pálya és a lelátók közt. Neki is állt elbontani, ezzel háromezer hellyel bővült a nézőtér.

Aztán jöttek az olyan problémák, amelyeket tényleg senki sem láthatott előre: nyomasztó bundabotrány került a felszínre, rendőrségi hangfelvétel igazolta, hogy a 2018–19-es idényben a Valladolid játékosainak egy csoportja eladott egy hazai meccset a Valenciának. Ez még Ronaldo tulajdonosi színrelépése előtt történt, de neki kellett megoldania a problémát.

„Amióta átvettem a csapatot, csak dolgoztunk, dolgoztunk és még többet dolgoztunk, megállás nélkül – mondja magazinunknak. – Szinte a semmiből kellett újraépítenünk a Valladolidot. Sok időt töltöttünk el azzal, hogy megszervezzük a klubot, lefektessük az értékeinket, megváltoztassuk a struktúrákat, és új megállapodásokat tárgyaljunk ki. Mindez olyan munka, amely figyelmet igényel. Most azonban olyan létesítményeink vannak, amelyek a világon bárhol magas színvonalúnak minősülnének.”

Általában a madridi irodájában dolgozik, de ha a játékosaival van az edzőpályán, rögtön kiderül, miféle fából faragták. Tíz évvel ezelőtt vonult vissza, de még mindig a futballisták közt érzi magát a legjobban. Olyannyira, hogy előfordult, meghívott néhányat magához, és online FIFA-meccset játszottak a juventusos Paulo Dybala és Douglas Costa ellen.

Ezzel még nem volt vége: a csapat egyik győzelmét követően minden játékos kapott tőle egy PlayStation 5-öt, amikor pedig az első idénye végén sikerült elkerülniük a kiesést, mindenkit elvitt Ibizára.

Pontosan tudja, mi kell ahhoz, hogy egy labdarúgó boldog legyen. Mielőtt átvette volna az irányítást, a csapat úgy járt idegenbeli meccsekre, hogy előbb elbuszozott Madridba, majd ott repülőre szállt. Ezen rögtön változtatott, és ma már magángéppel utaznak.

„Azt hiszem, mindez azt tükrözi, hogyan gondolkodtam aktív koromban, és milyen volt a viszonyom a csapataim elnökeivel – folytatja. – Nagyon sokat tanultam e tekintetben Péreztől és Morattitól, akiknél a legtöbbet voltam játékos. Bármikor láthattam, milyen közel álltak a futballistáikhoz, és hogyan kezelték azok problémáit. Nagyon jó viszonyt ápoltam velük, és igyekszem pontosan ugyanolyan elnök lenni, amilyenek ők voltak velem. Emellett tudom, mi jár egy labdarúgó fejében. Magam is az voltam éveken át, ezért értem, mi jelent nekik motivációt, és hogyan lehet őket ráhangolni a győzelemre. Csak úgy működhet, ha közel vagy hozzájuk, és odafigyelsz a szükségleteikre. Nem hiszem, hogy egy bőrönd, egy számítógép vagy egy iPhone megváltoztatja az életüket, eddig ilyen ajándékokat adtunk nekik. Bőven eleget keresnek ahhoz, hogy vegyenek maguknak, de mégis egy kis motivációt meríthetnek belőlük. Ez pedig a hosszú távú siker záloga.”

A járványnak köszönhetően az elmúlt idényben nem volt annyit a csapat körül, amennyit szeretett volna. Ennek eredményeként csak a távolból szemlélhette, amint a Valladolid visszacsúszik a másodosztályba, miután három egymást követő idényt töltött az élvonalban. Ez 2009–10 óta a leghosszabb időszak volt.

A szurkolókat különösen bántotta, hogy nem volt ott egy sorsdöntő mérkőzésen a Real Sociedad ellen, és mint később kiderült, 750 kilométerre onnan, Formenterában iszogatott egy luxusjachton az egyik híres brazil színésszel. Amikor a csapat visszatért a 4–1-es San Sebastian-i vereségből, egy transzparens várta őket: „Ronaldo culpable”, azaz Ronaldo a hibás felirattal. A biztossá vált kiesés után tartott sajtótájékoztatón szembesítették őt a kritikákkal, amelyekre gyorsan válaszolt: „Nagyon rossz idény áll mögöttünk, nagyon sok befektetésünk volt. Ezek kárt szenvedtek. Viszont én a járvány alatt is többet költöttem a klubra, mint bármelyik másik elnök.”

Ha kell, könyörtelen is tud lenni. A kiesés után nem sokkal elbocsátotta Sergio González vezetőedzőt, majd hamarosan követte őt a sportigazgató, Miguel Ángel Gómez is.

„MAJDNEM MEGHALTAM”

A stadion lelátói újra várják a szurkolókat, és a 2021–22-es idényben az lesz az elnök legfontosabb feladata, hogy első nekifutásra visszavezesse csapatát az élvonalba. Spanyol klub még nem adott el több bérletet a másodosztályban, mint most. Tizennyolcezer szurkoló vásárolta meg az új évadra, miközben annak nyitó meccsén azt skandálták, hogy nem pénzt, hanem feljutást akarnak.

Az elmúlt húsz évben azonban hatvan kieső csapatból mindössze 13 kapaszkodott vissza rögtön az első idény után. Ennek ellenére Ronaldo mer nagyot álmodni, sőt azt gondolja, akár az európai harctérre is visszakerülhetnek, ahol legutóbb az 1989–90-es KEK-ben jutottak a negyeddöntőig.

„Nagy kár, hogy a világjárvány így keresztülhúzta a számításainkat – sóhajt. – Szerintem, ha a szurkolók velünk lettek volna az elmúlt idényben, sok elveszített pontot nyertünk volna meg otthon. Most az a célunk, hogy azonnal visszakerüljünk az élvonalba. Az igazolási időszak elég stresszes volt, mivel a legtöbb játékosunk ajánlatot kapott máshonnan, de igyekeztünk megtartani őket, mert rögtön az elitbe akarunk visszatérni. Hiszek benne, hogy az előttünk álló években le fogjuk szakítani a munkám gyümölcsét. Ambiciózus terveink vannak, hogy legalább az Európa-ligába eljussunk négy-öt éven belül.”

A SZURKOLÓK AZ IDÉNY NYITÓ MECCSÉN AZT SKANDÁLTÁK, HOGY NEM PÉNZT, HANEM FELJUTÁST AKARNAK

Ronaldo visszautasítja azokat a pletykákat, amelyek szerint el akarná adni a klubot, és állítja, hogy egészen addig marad, amíg be nem írja magát annak történelemkönyvébe. Úgy véli, ha ez a pillanat elkövetkezik, többet ér majd a klub annál a 85 millió eurónál, amiről a helyi sajtó cikkez.

Abban a három évben, amelyet eddig eltöltött Valladolidban, sikerült maga köré gyűjteni néhány ismerős arcot. A Real Madrid, az Arsenal és a Sevilla korábbi csatára, Júlio Baptista felel a tartalékegyüttesért, volt csapattársa a Corintiansban, Paulo André az egyik legközelebbi tanácsadója, és szintén a stáb tagja Bruno Mazziotti, az orvos, aki gyakran kezelte őt aktív korszakában, és megfordult a Paris Saint-Germainnél, valamint az Arsenalnál is.

Ezek a barátai segítik a munkájában, és így egy kicsit az egészségére is koncentrálhat. Amikor az első elnöki idényében egy vereség után ellátogatott az orvoshoz, az megállapította, hogy „majdnem halott”. Ekkor érezte meg, mennyire kemény a kiesés ellen folytatott küzdelem. Amikor játékos volt, ilyesmivel nem kellett szembesülnie.

„Elkezdtem sokkal több időt fordítani az egészségemre, sportolok, hogy aktív maradjak, mert ez az állandó hétvégi érzelmi hullámvasút nem tett túl jót a testemnek – említi mosolyogva. – Most azonban jól megy minden. Még mindig megszenvedem az eredményeket, de ez része a játéknak, és csodálatos, hogy ott lehetek, láthatom a meccseket, és remélhetem a sikert. Néha győz a frusztráció, de rendszeresen gyakorlom, hogy elkerüljem a stresszt.

Az egészséges test és lélek elengedhetetlen, ha a csatárlegenda marad a Valladolid élén. Nem is valószínű, hogy kiszáll, amíg nem hagy mélyebb nyomot Észak-Spanyolországban, de legyünk tisztában vele, hogy Ronaldo, a klubtulajdonos még csak most lépett színre. Néhány év, és nincs kizárva, hogy épp Angliában fekteti be a pénzét. Ottani csapatban nem lépett pályára, az viszont nagyon valószínű, hogy előbb-utóbb vásárol majd egyet.

„Az angol bajnokság továbbra is cél az életemben – árulja el. – Amikor megkezdtem a munkát a Valladolidban, az járt a fejemben, hogy hálózatot építek a klubjaimból. Azóta viszont annyi pénzt fektettem a Valladolidba, hogy nincs tőkém párhuzamosan más együttesekre, és ha másba is belevágnék, az jelenleg inkább bonyolítaná a helyzetet. Viszont nagyon boldog vagyok amiatt, ahogyan a dolgok alakulnak.”

Akár Spanyolországban, akár Angliában, nagyon izgalmas jövő elé nézünk.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. decemberi számában.)