Interjú Mauricio Savarese Fordítás Kovács Gergely
Mesélj a riói gyermekévekről! Mi a legkorábbi futballal kapcsolatos emléked?
Amanda Azevedo, Rio de Janeiro
Nagyon egyszerűen éltünk. Mindig is futballista akartam lenni. Az utcákon játszottam, kerestem a focipályákat. Jó tanuló voltam, de csak addig, amíg elkezdődött a profi pályafutásom. Rengeteg kísértés ért, pedig nem favelában éltünk, csak a külvárosban, úgyhogy drogdílerek és ehhez hasonlók nem voltak mifelénk. Bento Ribeiro csöndes helynek számított. Mégis akadt néhány barátom, akik kapcsolatba kerültek más városrészekbe tartozó dílerekkel. Ezek az idők akkora hatással voltak rám, hogy filmet is készítek a gyerekkori évekről. Benne felcseperedésem története jelenik meg, de valójában a Kabbaláról szól, amivel nagyon sokat foglalkoztam. Azt szeretném, ha mindenki tudná, mennyire fontosak a fiatalon meghozott döntések. A legkorábbi emlékeim mind a futballal kapcsolatosak! Szomszédok, akik haragosan elkergetnek, kutyák, amelyek széttépik a labdánkat. Különös világ volt.
Igen, tényleg sovány volt
Gyerekkori kedvenced, a Flamengo igazolt le. Mekkora szerepet játszott Jairzinho abban, hogy a Cruzeiróba kerültél?
Joe Cunningham, e-mail
Nehéz volt feldolgozni, hogy nem lehetek a Flamengóé, de nem rajtam múlt. Elmondom, mi előzte meg a tárgyalásokat, így érthető lesz minden. Az első megbeszélés, amin magam is részt vettem, a Valquerie Tenis Clubéval zajlott, ez a klub közel volt hozzánk. Ekkor nyolcéves voltam. Kis klubról beszélünk. Szerettem volna csatár vagy jobbszélső lenni. Látnom kellett azonban, hogy ezekre a posztokra nagy a verseny. Egy percet kaptam, hogy bemutassak mindent, amit akkor tudtam. Így aztán eldöntöttem, hogy kapusként nézzenek meg, és utána lesz majd időm megvillanni. Remekeltem, és be is vettek a csapatba! Nem sokkal később jeleztem az edzőnek, hogy valójában csak taktikáztam, és megkértem, adjon egy hetet, hogy kiderüljön, mit is tudok. Beleegyezett.
Amikor a Flamengóhoz mentem, tizenkét éves voltam. A pálya messze volt tőlünk, ezért sokat kellett ingáznom, ami drága volt. Mint minden klubnál, itt is sokfordulós tárgyaláson kellett részt vennem, mielőtt leigazoltak volna. Túljutottam az első kettőn, de még mindig volt hátra három. Volt időm végiggondolni, hogy családom szűkös költségvetésébe nem fog beleférni ez a kaland. Így döntöttem el, hogy inkább a hozzánk közelebb eső Sao Cristovaót választom. A Cruzeiro csak azt követően jelentkezett be, hogy két ifibajnokságban is bizonyítottam a Sao Cristovaónál. Nem bánom, hogy hozzájuk kerültem.
Milyen érzés volt részt venni az 1994-es amerikai világbajnokságon? Csalódtál amiatt, hogy nem léphettél pályára?
Leona Stanley, New York
Olyan volt, mintha egyetemre kerültem volna. Csak néztem és néztem Romáriót és Bebetót. A legtöbbször nagyon kedvesek voltak velem, kivéve, amikor ki kellett pucolnom a cipőjüket, és kávét kellett felszolgálnom nekik. (Nevet.) Minden játékos arról álmodozik, hogy egyszer válogatott lehet, ez alól én sem voltam kivétel. Ezért áldás volt, hogy ott lehettem. Persze, szívesen játszottam volna, de tudtam, hogy a nagy idők még csak ez után következnek.
1994-ben még csak a pálya széléről figyelt
Miért mentél a PSV-be 1994-ben? Volt ebben szerepe Romáriónak, aki válogatott csapattársad és korábbi PSV-játékos volt?
Frank Endt, Rotterdam
Tetszett a holland ajánlat, mert Romário példája is bebizonyította, hogy innen könnyen nyílik meg az út a legnagyobb klubokhoz. Természetesen akkor még nem tudtam, mennyire nehéz lesz, milyen hidegre számíthatok, és a különleges nyelvről sem sejtettem semmit. De annyira a focira koncentráltam, hogy csak az érdekelt, hogyan léphetek rá a gázra.
Romarióval a ’94-es vb-döntő után
Milyen a holland éjszakai élet a milánóihoz, madridihoz és rióihoz képest?
Colin Simpkin, Burton-on-Trent
Nem tudom, túl fiatal voltam. Alig mozdultam ki. Amikor randizgatni kezdtem, már egy kicsit többször. Frank Arnesen lányával jártam, a dán futballista játszott az 1986-os világbajnokságon. Eindhoven nem Amszterdam, de azért rendben volt.
A PSV csatára
Az 1996–97-es barcelonai idényed volt a legjobb játékosként? Felidéznéd azt a csodagólod, amikor a Compostela fél csapatát kicselezted a felezővonaltól indulva?
Enrique Rojas, Barcelona
Azt hiszem, az volt a legjobb idényem. A PSV-nél is nagyon szép időszakot töltöttem, de a Barcelonával globális szintre léptem. Magammal vittem a hollandiai formámat Spanyolországba, és a csúcson voltam. Az a gól tényleg különleges volt. Hosszú évekig nem jön össze ilyen. Ezt nem lehet előre eltervezni. Csak annyit határoztam el, erre emlékszem, hogy ha valaki szabálytalan lesz ellenem, nem reagálok, nem esem el. A kapu előtt pedig már nem lehet tétovázni.
Bajban a Compostela védői
Milyen emlékeket őrzöl az idős Bobby Robsonról, barcelonai edződről? Híresen rossz memóriája volt. Előfordult, hogy nem tudta a neved?
Simon Holt, e-mail
Csodálatos emlékeket őrzök róla. Nagyon szerettem, mindannyiunk édesapja volt. Mindent tudott a játékról. Akkor még alig tudtam angolul, de szerencsére ő is beszélt kicsit portugálul, a Portónál és a Sportingnál töltött éveknek köszönhetően. Mindenki odafigyelt a másikra. A Compostela elleni gólra ugyanolyan szépen reagált, amilyen szép maga a gól volt. Ha játékosként azt látod, hogy jön feléd a padról, és az van az arcán, hogy „Ezt nem hiszem el!”, akkor tudod, hogy valami nagy dolog történt. És sohasem felejtette el a nevem.
Bobby Robsontól sokat tanult
Kicsit ködös, miért hagytad el a Barcelonát. Egy szép napon a klub azt nyilatkozta, alapvető lételeme vagy, majd huszonnégy órán belül kiderült, hogy nem hosszabbítjátok meg a szerződést, és mész az Interhez. Mi történt?
Jorge Rodriguez, Girona
Azért távoztam, mert nem akarták, hogy maradjak. Nem bánom, hogy így alakult, így volt helyes. Egyezségre kellett jutnunk. Egy nappal azt követően, hogy azt nyilatkozták, meg akarnak tartani, nem hosszabbítottak velem szerződést. A záradék szerint huszonnyolc millió dollárért lehetett engem kivásárolni, ezt főleg nagy klubok tudták megfizetni. Az Inter már akkor is akart engem, amikor még nem igazoltam a Barcelonába. Az olaszokkal megkötött szerződésem ugyanazt tartalmazta, amit a spanyolok által végül visszavont megállapodás.
Nehéz volt visszatérni két térdsérülésed után? Volt olyan pillanat, amikor azon gondolkodtál, hogy bedobod a törölközőt?
Massimo Fiore, Torino
Erre sohasem gondoltam. Kétségeid lehetnek, de kiszállni? Soha. Gyönyörű emlékeket őrzök az interes időszakból. Nem a klubot kell vádolni a sérüléseim miatt. És engem sem. Ki tudja, mire vihettük volna azok nélkül a sérülések nélkül. Nagyon sajnálom, hogy így végződött. A 2002-es világbajnokság után megmondtam Massimo Moratti elnöknek, hogy részemről elképzelhetetlen, hogy Héctor Cúperrel dolgozzam együtt. Nem jöttünk ki egymással. Ezért új klub után néztem. Kemény tárgyalásokat folytattam a Real Madriddal, tíz perccel az igazolási időszak lezárása előtt fejeztük be. Nem bántam meg, hogy az Interben játszottam, és azt sem, hogy eljöttem onnan.
Sérülés az Internél
Még mindig nem hiszem el, hogy nem Brazília nyerte meg az 1998-as világbajnokságot. Az a csapat talán még a 2002-esnél is jobb volt.
Ed Parish, Birmingham
Nem így van. Az 1998-as csapat nem volt olyan jó. Ki merem jelenteni, hogy a 2002-es brazil csapat bármelyik brazil válogatottnál jobb volt, kivéve az 1970-est. Rendkívül kiegyensúlyozott alakulat, kiváló védőkkel, remek csatárokkal. Bárkit megállítottunk, és bárki ellen bármikor gólt tudtunk szerezni. Megvolt a jogo bonito, és megvolt a stratégia is. Az 1994-es csapat sem volt ennyire jó, az 1998-as még kevésbé. Az a csapat az egész világ előtt hiteles volt, különösen, amikor a legjobb tizenhat közt legyőztük Belgiumot.
Az a háromszögfrizura a 2002-es vébén! Most őszintén, ezt hogy gondoltad?
Ross Wright, Surrey
Ezt tudtam összehozni, hogy elrejtsek egy sérülést. Eleve arra készültem, hogy az elődöntő előtt változtatok a frizurán. Miközben nyírtam a hajam, végig a fájó combomra gondoltam. Minden újságíró azt találgatta, vajon játszom-e Törökország ellen. Amikor félig elkészültem, elhatároztam, hogy megmutatom mindenkinek. Ahogy kiléptem a szobámból, már hallottam is a röhögést. Ekkor határoztam el, hogy megtartom. Tudtam, hogy a sajtó ezen fog majd csámcsogni, és nem érdekli a lábam. A törökök elleni meccsen nem játszottam jól, de én lőttem a mérkőzést eldöntő gólt, és ennyi elég volt ahhoz, hogy megtartsam a frizurát. Sokan úgy vélték, a kínai gyerekek hajviseletét akarom imitálni, de ez marhaság! Hogy lesz-e még ilyen? Nem hiszem.
Állítólag szobatársad, Roberto Carlos azt mondta, te vagy a sohasem volt fivére. Tartjátok a kapcsolatot? Kinél vannak nagyobb bulik?
Hannah Wyatt, Leicester
Roberto tényleg a testvérem. Többet aludtam vele együtt, mint bármelyik barátnőmmel, akikkel jártam. Gyakran beszélünk. Nagy időket éltünk meg együtt a Madridnál, a válogatottban, és pályafutásunk végén a Corinthiansnál. Ő rendezi a legnagyobb bulikat, de ennél többet nem árulhatok el!
Hogyan ünnepeltétek meg a 2002-es vb-győzelmet? Állítólag tizenkét óra masszív ivászat zajlott a repülőgépen.
Marcus Costa, Rio de Janeiro
Sokkal több, mint tizenkét óra. Senki sem aludt a felszállástól a leszállásig. Valahol átszálltunk, de már nem tudom, hol, mert addigra elég jól voltunk. Igen, keményen ittunk és buliztunk. De meg is érdemeltük. Amikor hazaérkeztünk, még két napig zajlott a mulatság. A végére nagyon kimerültünk. Én végül Rióban adtam fel, a sok ünneplésből annyira emlékszem, hogy lemászom egy tűzoltóautóról, beszállok egy taxiba, és hazamegyek. Életem legjobb másnapossága volt.
A második gól a vb-döntőben
Milyen volt a galaktikusok Real Madridja? Milyen volt egy ennyire sztárokkal zsúfolt csapatban játszani?
Hugh Porter, Merseyside
A galaktikus jelzőt csak azok használták, akik nem voltak a klubon belül. Mi ott bent mind normális emberek voltunk. Mindenki próbálta kihozni magából a legtöbbet, és nem kedveltük a beceneveket. A galaktikus elnevezés olyan extra nyomást helyezett ránk, amilyet senki sem kívánt magának. Voltak erős egyéniségek a csapatban, de ez nem okozott problémát, jól kijöttünk egymással.
A világ legjobb kispályás csapata
Hogyan emlékszel vissza 2003-as mesterhármasodra és annak fogadtatására az Old Traffordon? Ekkoriban sokat kritizáltak testsúlyodért, és azt mondogatták, hogy túl vagy már a csúcson. Sikerült elhallgattatnod a kritikusaidat?
Tom Smith, Stroud
A futballban megélt pillanataim egyik legszebbike volt ez. Nagyon megindító volt, hogy egy fontos versenysorozat idegenbeli mérkőzésén tapsoltak meg, úgy, mintha otthon játszottunk volna. Nagyon szép a Manchester United szurkolóitól, hogy elismerték a tudást. Tudom, hogy az angol szurkolók nagyon magasra tették a lécet, és sokat várnak el a játéktól, pont ezért az egyik legemlékezetesebb pillanatom ez.
Egyértelműen te vagy a legnagyobb játékos, aki nem nyert BL-t. Nem gondoltad, hogy a 2002–03-as idény a tiéd lesz?
Jermaine Lees, Bristol
Nem sok lehetőségem adódott arra, hogy megnyerjem a Bajnokok Ligáját. Igen, tényleg a 2002–03-as sorozatban lett volna a nagy lehetőség, de nem zavar, hogy nem így lett. A futball istenségei nem akarták, hogy BL-t nyerjek, és ezt elfogadom.
Mit éreztél, amikor te lettél a futballtörténelem mindenkori vébé-gólkirálya?
Tim Porter, Truro
Remek érzés volt, de a 2002-es vébé-döntő Németország ellen lőtt góljai többet jelentettek nekem. Nemcsak azért, mert megnyertük a világbajnokságot, hanem mert kárpótlást kaptam a megelőző két év minden kellemetlen élményéért. Eleve nagyon nagy érzés volt ott lenni Jokohamában, de még nagyobb győztes
gólt lőni egy ennyire nehéz időszakot követően.
Nem léphettél pályára az átigazolás időpontja miatt a Milan 2007-es BL-diadala során. Milyen érzés volt öltönyben nézni a döntőt, és meg sem érinteni a serleget, amit sohasem nyertél meg?
Mark Collins, London
Természetesen szerettem volna a pályán lenni, de így is része lehettem a csapatnak. Csodálatos volt megélni azokat a pillanatokat együtt a csapattal. Én is bajnoknak éreztem magam bizonyos értelemben. Pippo Inzaghi nekem ajánlotta a címet, hatalmas megtiszteltetésként éltem meg.
A Milan mezében
Játszottál a Real Madridban, a Barcelonában, a Milanban és az Interben. Milyen visszajelzéseket kapsz mostanság e csapatok szurkolóitól. Van köztük olyan, amelyikkel ellenséges a hangulat?
Ash Hooper, Wolverhampton
A szereteten kívül semmi mást nem kapok. És így van ez a riválisaikkal is. Valószínűleg azért alakult így, mert mindig a szurkolókkal ünnepeltem meg a góljaimat, sosem cikiztem senkit, és ez felbecsülhetetlen érték annak, aki szeret egy klubot.
Mi az, ami az elmúlt húsz évben létfontosságúvá vált a futballban?
Kyle Barber, Monte Carlo
Az egyéni edzés, nincs vita. Ez már 1994-ben látszódott, amikor a PSV-hez kerültem, a FourFourTwo pedig elindult. A fiziológusok akkoriban kezdtek el az egyes játékosok erejére koncentrálni, és dolgozni azon. Most látszik csak, mennyit veszítettünk addig, amíg mindenkinek azonos gyakorlatokat kellett csinálnia. Egy játékos nem dolgozhatott többet egy részfeladaton, mint a másikon. A szabadrúgásoktól eltekintve mindenkinek ugyanazt kellett csinálnia. Én például a sebességemen és a labdakontrollomon szerettem volna javítani. Az edzésmódszerek ilyesféle változása nekem például nagyon jót tett. Addig mindannyian láthattuk, hogyan fáradnak el a játékosok a mérkőzés végére, és ez azért volt, mert a különleges igényeiket nem elégítette ki senki. Mára ez teljesen más lett a személyes edzéstervekkel.
Semmi mellébeszélés, Ronnie: ki volt a legjobb játékostársad, és melyik védővel szenvedtél meg a leginkább?
Paul Frost, Wimbledon
Zinédine Zidane volt a legjobb. Ezt akárhányszor hajlandó vagyok elismételni, akárcsak azok, akik a csapattársai voltak. A legjobb védő Paolo Maldini. Jobban tudta bárki másnál, hogyan kell megállítania engem. Igen, persze, szereztem gólokat a Milan ellen akkor is, ha ő a pályán volt, de akkor sokkal nehezebben ment. Sohasem ért hozzám, mindig tudta, mit kell csinálnia, mivel idősebb volt, mint én. Minden idők egyik legjobb védője, nincs kétség.
Melyik a legkedvesebb gólod?
Roy Standing, Brighton
A második, amelyet a 2002-es vébé-döntőben lőttem. Persze, a Compostela elleni nagyon látványosra sikerült, de mindig azok a legfontosabbak, amelyek sokat érnek. Nekem az a legértékesebb.
A legtöbb mai futballista, különösen a csatárok téged említenek példaképükként. Ez milyen érzés? Láttad azt a videót, amikor Zlatan téged sztárolt a milánói rangadó előtt?
Alex Peterson, Twitter
Nagyon büszke vagyok arra, hogy példakép lehetek, nemcsak azok számára, akik ma cseperednek fel, de akár a legnagyobbaknak, Zlatannak, Balotellinek is. Én Zicóval voltam így. Mindig őt akartam lemásolni. Igen, láttam a Zlatan-féle videót. Mit mondhatnék? Persze, hogy megtisztel, ha egy ekkora játékos példaképe lehetek.
Mit tartogat a jövő Ronaldónak? Edző leszel, vagy más módon maradsz a sportágban?
Serge Paul, Stevenage
Imádom a kihívásokat. A világbajnokság szervezése nagy élmény volt, és mélyen megérintett. Szeretnék még többet tenni a játékért, a gyerekekért. Annyit biztosan elárulhatok, hogy nem fogok itthon ücsörögni, míg majd történik valami. Szeretem az új kihívásokat. De az is lehet, hogy főállású szerkesztő leszek!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. augusztusi számában.)
