Interjú Thiago Rabelo Fotó Gabo Morales Fordítás Marosi Gábor
Az ikonikus zöld-sárga mezt öltönyre cserélte, a sáros-füves stoplist elegáns bőrcipőre. Romário de Souza Faria élete nagyban megváltozott ahhoz képest, ami korábban volt.
Lehet, hogy ő volt a futballvilág egyik legnagyobb partiarca, de most egészen más területen ügyködik. A szókimondó, élesen célzó excsatár, aki nyert világbajnokságot, és volt a FIFA Év játékosa is, mára szókimondó, élesen célzó szenátor szülőállamában, Rio de Janeiróban.
„A futball és a politika egyaránt piszkos terület – mondja a FourFourTwo-nak hófehér íróasztala mögül hófehér irodájában. – De a politika azért sokkal rosszabb. Egyelőre kevesebb időt töltöttem itt, mint a futballban, de már most látom, hogy sokkal piszkosabb.”
Elrepültünk Brazíliavárosba, Brazília fővárosába, hogy találkozhassunk hősünkkel, aki boldog családi életet él manapság.
„Ha van egy kis szabad időm, szívesen mozdulok ki a barátaimmal, a barátnőmmel vagy a fiaimmal – folytatja székében terpeszkedve. – Még olyan is előfordul, hogy valami klubba ugrunk el a gyerekekkel. A mai napig nagyon szeretem a labdarúgást, és ha csak tehetem, játszom is. Továbbá örömmel űzöm a brazil tengerpart népszerű lábröplabdáját.
Az év elején megműtöttek, emiatt húsz kilót fogytam, most egy kicsit oda kell figyelnem. Lépésről lépésre szokok vissza nagy szerelmemhez, a futballhoz.”
Nem is csoda, hogy a PSV és a Barcelona egykori talizmánja ennyire elkötelezett a labdarúgás iránt. A sport emelte ki ugyanis Romáriót a szegénységből, ami a Rio külvárosában élő családot sújtotta.
„Már akkor is tudtam, hogy futballista leszek, amikor még anyukám hasában voltam – mondja azzal az önbizalommal, ami elvárható olyasvalakitől, aki a profi sportban és a politikában is megállta a helyét. – Persze csak azért, mert elmesélte, hogy nagyon sokat rugdostam.”
Most azon ügyködik, hogy megtisztítsa a brazil közéletet a korrupciótól, a futballról már nem is beszélve. 2015-ben azzal bízta meg a brazil szenátus a válogatott egykori csatárát, hogy vizsgálja ki a Brazil Labdarúgó-szövetség egy korrupciós ügyét.
„Annyit elmondhatok erről a munkáról, hogy része a szövetség, a klubok titkainak feltárása” – mondta akkoriban.
Most Romário bátran beszél nekünk ezekről az ügyekről, azért is érkeztünk, hogy meghallgassuk véleményét a FIFA-ról, Ronaldóról, a 2014-es világbajnokságról, de még Donald Trumpról is.
„Egyedül azt bánom, hogy nem küldtem el a p…ba minden hülye kis f…pót, amikor az kijárt volna nekik” – mondja jellegzetes kis vigyorával. A körülmények ugyan megváltoztak, de Romário még mindig ugyanaz, aki játékoskorában volt.
Mi vitt rá arra, hogy politikus legyél?
A legfőbb inspirációm down-szindrómával született lányom, Ivy Faria volt. Amíg a feleségem volt az édesanyja, rengeteg olyan szülővel találkoztunk, akik hasonló cipőben jártak, mint mi. Egy ilyen találkozó alkalmával az egyik szülő viccesen azt javasolta, menjek el politikusnak, így jobban képviselhetném az érdekeinket. 2008-ban felkértek, hogy legyek jelenlegi pártom, a PSB politikusa. Így kezdődött, a lányomnak köszönhetem.
Min szeretnél változtatni?
Most, hogy szenátor lettem, már kötelességem mindenkire odafigyelni, de a legfőbb célom, hogy a fogyatékkal élőket képviseljem. Ezzel egy időben szeretnék síkra szállni a jobb minőségű egészségügyért, sportért és oktatásért. Ezek mindenkinek kell, hogy járjanak. Jó politikus vagyok, örömmel dolgozom. Néhány éve még mindenki azt gondolta, hogy íme, egy újabb bukott politikus, aki a rendszeren kívülről jött, de remélem, mostanra megváltozott a véleményük. Kemény munkával szép eredményeket értem el.
Ahogyan azt Donald Trump feltűnése is bizonyította az Egyesült Államokban, a politikán kívülről érkezőknek van keresnivalójuk e területen. Vajon miért van ez így mostanában?
Szerintem Brazíliában azért lehet ez így, mert a politika korrupt, és jelentős a bűnözés. Jövőre választások lesznek az országban, új elnököt, kormányzót és szenátort választunk. Remélem, akkor lecsillapodnak majd a kedélyek, elül a harag. Nem vagyok a tüntetések ellen, de hiszem, hogy ideje valami mást is tenni, kiszavazni a sok tehetségtelen politikust. Ha nem így lesz, örökké így marad minden.
Mit gondolsz Donald Trumpról?
Pozitívumként azt tudom felhozni vele kapcsolatban, hogy nagyon eltökélt. Ígéreteket tett, és nem érdekli, egyetértenek-e vele, nekilátott megvalósítani őket. Azért remélem, némely álláspontján finomít majd.
A futballban szerzett hírneved segítette a politikai karriered?
Nem mindig. A futball ma már nem az, ami régen volt, de sokan ma is negatívan tekintenek rá. Azt hiszik, a labdarúgók csak a pénzre és a nőkre hajtanak. Pedig vannak olyan játékosok, akik fejlődnek, tanulnak, és igyekeznek jó polgárok lenni. Megtanultam a politikát, szinte minden ülésen ott vagyok a kongresszusban. Ugyanaz vagyok, aki voltam, nem változott a véleményem, ma is azt mondom, amit gondolok, de megtanultam uralkodni magamon.
Szenátor vagy, szerepel a terveid közt, hogy feljebb lépj, és mondjuk Rio polgármestere vagy kormányzó légy?
2024-ig én vagyok a szenátor. Tavaly röviden elgondolkodtam azon, hogy Rio polgármestere legyek, de a pártom végül mást jelölt. Jövőre kormányzót választunk, és sokan kérnek, hogy induljak el, de Rio borzalmas állapotban van, és ez a poszt nagy felelősséggel jár. Annyit megtanultam már, hogy a politika dinamikus, és hirtelen sok minden megváltozhat.
Mennyiben más a politika, mint a futball?
Valójában nagyon hasonlítanak egymásra. A pályán ügyesen verekedtem át magam a védőkön, a politikában ugyanezt teszem a korrupt politikusokkal, akik lehúzzák az országot. Hamar világossá tettem, hogy nálam ez így megy, nem is próbált megzsarolni senki.
Közismert, hogy nagyon szerettél bulizni. Biztosan sokan meglepődtek azon, hogy a politika színpadán tűntél fel.
Nagyon szeretem megünnepelni a dolgokat, és focistakoromban örömmel jártam el bulizni. Manapság egy kicsit más a helyzet, bár persze még mindig szívesen partizom. Higgyétek el, én is meg vagyok lepve ezen. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan hozzászokom majd a politikusi pályához. Tulajdonképpen idepottyantam. Nyomortelepen nőttem fel, nem fejeztem be az iskolát, negyvenegy évesen hagytam abba a futballt, majd négy év múlva már politikus voltam, úgy, hogy egyetlen rokonom vagy közeli barátom sem dolgozott a politikában. Hihetetlen ez az egész.
Híres voltál a vaskos véleményeidről a játékos-pályafutásod során. Mit gondolsz a jelenlegi brazil szövetségről és a FIFA-ról?
(Grimaszol.) Nagyon szeretek a szövetségről és a FIFA-ról értekezni! Először is: a FIFA korrupt, még ha az új elnöke, Gianni Infantino próbál is jó intézkedéseket hozni. Remélem, sok minden változik majd a jövőben. A brazil szövetség? Őket nem érdekli a női foci vagy az utánpótlás, csak a pénz, a pénz és a pénz. A brazil futball jelenleg rossz kezekben van, a szövetség rákként telepedett rá. Mindannyian tapasztaltuk a korrupciót. Küldtem is bizonyítékokat a rendőrségnek, az FBI-nak, a FIFA-nak, a dél-amerikai szövetségnek, mindenkinek, akinek csak lehet. Csak el kellene olvasniuk. Szégyen, mi megy a futballban mostanság, ez ellen fel kell vennünk a harcot. A bizonyítékok rendelkezésre állnak, de hatóságaink erélytelenek.
Elindulnál egy FIFA-elnökválasztáson?
Az elsődleges vágyam, hogy az América elnöke legyek, ugyanis apám és én is ennek a csapatnak szurkoltunk. Ezt követően szívesen lennék a brazil szövetség vezetője. Nem is lenne probléma együtt a kettő, meg tudnám szervezni úgy, hogy ne menjenek egymás rovására.
Mi a véleményed Gianni Infantinóról? Találkoztatok már?
Még nem, de minden tiszteletem az övé, mert látom, hogy próbál megküzdeni a FIFA-t tönkretevő korrupt erőkkel. Elküldtem neki minden rendelkezésemre álló bizonyítékot a brazil szövetségről. Nagyon megtisztelő lenne, akár Brazíliában, akár Svájcban, akár a világ bármely részén beszélni vele ezekről a témákról.
A te idődben még teljesen megszokott volt, hogy egy futballista véleményt nyilvánított politikai vagy társadalmi kérdésekben. Szerinted a maiak miért tartanak ettől?
A labdarúgás nagyon sokat változott, ma már hatalmas üzlet, amely rengeteg pénzt mozgat meg mindenféle irányba. A mi időnkben még olyan nevek jellemezték, mint Sócrates vagy Éric Cantona. Az utolsó olyan generáció tagja vagyok, amelyik szenvedélyből és a pénz miatt focizott. Ne feledjük, a pénz az én életemet is megmentette. Manapság azonban a fiatal srácok már a pénzért, egyedül a pénz miatt futballoznak. Azért akar a részese lenni, hogy sokat keressen, a szenvedély hiányzik.
Számos briliáns aranyköpés kapcsolódik a nevedhez. Ezeket előre kigondoltad? Melyik volt a kedvenced?
Ha leültem volna, hogy kitaláljam őket a mérkőzések előtt, nem marad időm a játékra! Nem, ezek a mondataim mindig a maguk természetességével jöttek belőlem. Azt hiszem, az volt a legjobb, amikor azt mondtam, hogy Peléből költő válhatna, ha nem beszélne. Ezt akkor mondtam, amikor azt javasolta, vonuljak vissza. Mindig is gyorsan reagáltam.
Szerinted ki a legintelligensebb futballista?
Johan Cruyff volt. Messze ő volt a legjobb edző, akivel összehozott a sors. Mindenkivel őszintén beszélt, ahogy az rám is jellemző. Többen is voltak, akik emiatt inkább panaszkodtak rá, de nekem nagyon tetszett. Értettem őt.
És a legjobb játékos?
Ez nem lehet más, csakis Diego Maradona. Csak néhányszor léptem pályára ellene, de messze ő volt a legkiválóbb, aki ellen valaha is játszottam. Csodálatos futballista, elképesztő képességekkel.
Igaz, hogy egyszer megfűzted Cruyffot, hogy az idény közepén engedjen el a riói karneválra?
Igen, igaz. Mindenki szünetet kapott, de az összes csapattársam európai volt, egyedül én jöttem Dél-Amerikából. Ez nem volt túl igazságos, mert nekem ilyenkor másfél napom ment el csak az utazással. Cruyff egyszer üzletet ajánlott. Azt mondta, ha szerzek két gólt, kapok két plusz napot. Már a hatvanadik percre megvolt a kettő. A meccs végére mesterhármas lett belőle. Úgyhogy a stadionból egyből a repülőtérre indultam, és még pont elcsíptem a gépet Rióba.
Ha már Rióról beszélünk, mit gondolsz, mi lesz a világbajnokság és az olimpia örökségével?
Nincs öröksége a világbajnokságnak, és nincs az olimpiának sem. Szerintem én voltam az egyetlen, aki azt mondta, hogy a vébé nem más, mint a pénz kihajítása az ablakon. És ebben teljesen igazam lett. Stadionok épültek Brazíliavárosban, Natalban, Manausban, Cuiabában és Rióban is. Ezekben ma alig-alig játszanak meccseket. A kormány úgy döntött: rengeteget költ ezekre a létesítményekre, és persze ebből nekik is jutott bőven. Most azonban itt egy rakás pálya, amelyekre nincs is igazán szükségünk. Annyi baj van Brazíliában például az egészségüggyel, a közbiztonsággal. Ezek sokkal fontosabbak lennének, mint a stadionok.
A Maracana 2017-ben átlagosan havonta egy mérkőzésnek adott otthont, és ellopták Mario Filho szobrát is. Ez mégis hogyan volt lehetséges az egyik legikonikusabb stadionban?
Rendkívül szomorú, hogy így történt, és hatalmas szégyen. Ez Brazília legfontosabb pályája, és a világon is az egyik legnevesebb, de néhány hozzá nem értő hülye hagyta, hogy leépüljön. Ráadásul a helyzet napról napra romlik.
Egykori csapattársad, Ronaldo, azon gondolkodik, hogy harcba száll a brazil szövetség elnöki posztjáért. Támogatnád őt ebben?
Nem. Ronaldo tagja volt a 2014-es világbajnokság szervezőbizottságának, emiatt nem számíthat a segítségemre. Nem állítom, hogy korrupt, de amikor elvállalta azt a munkát, arra kértem, gondolja át, mert látszott, hogy nem lesznek rendben a dolgok. Nem hallgatott rám. Rengeteg jót tehetett volna a bizottság tagjaként, de végül homokba dugta a fejét.
Mi volt a játékos-pályafutásod legbüszkébb pillanata?
Amikor 1994-ben világbajnok lettem az Egyesült Államokban. Hiába gondolják sokan másképp, nagyon nyugodt voltam a döntőben. Persze, a tizenegyest a legvégén kicsit idegesen lőttem, de csak azért, mert még soha előtte nem rúgtam ilyet a válogatottban. Sosem gyakoroltam a tizenegyeseket. Nagyon idegfeszítő volt az a párbaj, de mint mindenki tudja, végül jól jöttünk ki belőle. Hatalmas megkönnyebbülés volt. Huszonnégy év után végre ismét világbajnokok lettünk, pedig azok sem voltak könnyű idők. Ám minden gond ellenére szurkolóink újra mosolyoghattak. A legélénkebb emlékem, hogy átveszem Dungától a serleget, és a magasba emelem.
Szerinted miért nem ment Dungának a válogatott élén 2006 és 2010 között, majd a 2014-es világbajnokság után?
Dunga a barátom. Néhány éve egy olasz médium újságírója félreértette, amit Dungáról mondtam neki. Ezt követően Dunga azzal fenyegetett meg, hogy beperel. Az eset óta nincs köztünk semmilyen kapcsolat. Az első kinevezését követően nagyon támogattam, de a második után már nem, hiszen az elsőt elszúrta. Nem lett volna szabad engedni, hogy visszatérjen, nem érdemelte meg.
Mit véssenek a sírkövedre: nagy futballista vagy nagy politikus volt?
Nos, először is nem halok meg olyan korán, hogy ezt most kelljen eldöntenem. De annak örülnék a legjobban, ha egyszerűen csak Romárióként emlékeznének rám. Úgy emlegessenek, hogy volt az a srác, aki mindig azt mondta, amit gondolt, jó barát és jó apa volt. Jó politikus vagyok, de mindig is a tizenhatoson belül voltam a legjobb. Azonban most is szeretnék a legjobb lenni.
Futballistából politikus? Az FFT legújabb számában a legjobb hetet gyűjtöttük össze. Nézd meg!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. augusztusi lapszámában.)
