RB Leipzig: a labdarúgás szellemi fellegvára

Szöveg Chris Flanagan Fotó Michael Bader Fordítás Gerendai Márk

Ralf Rangnick élete nem telik egyhangúan mostanában (a cikk 2017-ben jelent meg! – a szerk.). Kevesebb, mint egy éve a Wembleyben volt állásinterjún az angol szövetségi kapitányi posztért. Most lipcsei irodájában ül, határozottan tagadja, hogy majdnem űrhajós lett, háta mögött pedig a világ leghuncutabb bikája figyel.

„Danke schön!” – nevet Rangnick, miközben a vigyorgó, orrkarikás bika lepacsizik az FFT stábjával. A kabalaállatot kifejezetten a mi tiszteletünkre hozta el a klub, amely a 2016–17-es idény egyik legnagyobb meglepetését produkálva második helyen végzett a Bundesligában.

A Bikák szép teljesítményét Rangnick szellemi munkássága alapozta meg, ezért úgy döntöttünk, hogy elutazunk egy hétre Németországba, hogy alaposan szemügyre vegyük a lángelme tevékenységét, és begyűjtsünk néhány érdekes történetet a pályafutásáról. A Wikipédia szerint a Professzor becenévre hallgató úr valójában asztrofizikus, és ezt az információt harsányan visszhangozzák az újságok is. Bizonyos online források még azt is tudni vélik, hogy egy űrprogramba is kiválasztották, bár ez még Rangnick számára is újdonság. „Semmi közöm a tudományhoz – nevet. – Angolt és testnevelést tanultam az egyetemen, mert tanár akartam lenni.” Helyette a labdarúgás egyik legbefolyásosabb szakembere lett.

 

Lehet, hogy világszerte még nem ismert a neve, de ő az, aki népszerűvé tette a modern, nyomásgyakorlásra épülő játékot, amiből később Jürgen Klopp és társai meríthettek. Ő volt az, aki a harmadosztályban kullogó Hoffenheimet két és fél év alatt a Bundesliga élére vezette. Munkája gyümölcseként, akárcsak a Leipzig, először bejutottak a Bajnokok Ligájába, amire korábban nem volt példa.

Szintén Rangnick érdeme, hogy a BL elődöntőjéig vezette a Schalkét. Újabb nagy sikere: felvirágoztatta az RB Leipzig csapatát, amit a negyedosztályból kalauzolt el a Bundesligába. Első ott töltött idényük alatt egyedül a lipcseiek tudták nagy versenyre hívni a Bayern Münchent.

Ilyen szakmai életúttal a háta mögött talán már nem is meglepő, hogy tavaly nyáron, nem sokkal Anglia Izland ellen elveszített Eb-meccse után, kapott egy telefont Dan Ashworth-től, a szövetség technikai igazgatójától, aki beszélgetésre hívta a Wembleybe.

 

„Dan először 2012-ben lépett kapcsolatba velem, és a West Bromwich Albionhoz hívott interjúra – mondja az 58 éves szakember – Nekem ajánlották a munkát, de visszautasítottam. Az Európa-bajnokság után megint felhívott, és megkérdezte, hogy elmennék-e egy interjúra az angol szövetségi kapitányi poszt kapcsán. Megkérdeztem, hogy mennyire reális ez az egész. Azt felelte, hogy ha rajta múlna, akkor engem választana, de másoknak is van beleszólásuk a döntésbe, és néhányan angol kapitányt szeretnének. Ez teljesen érthető. Három nappal az interjú után értesítettek, hogy Sam Allardyce tölti be a posztot.”

2012-ben, a West Bromwich Albionon kívül egy másik lehetőség is felvetődött. A Red Bull főnöke, Dietrich Mateschitz kereste meg, kezdetben azzal, hogy Rangnick legyen a Red Bull Salzburg menedzsere. Mivel Rangnick nem lelkesedett, ezért Mateschitz visszatért egy második ajánlattal: legyen Rangnick a sportigazgató két klubnál egyszerre: a Red Bull Salzburgnál és a Red Bull Leipzignél.

Az utóbbi csapatot három évvel korábban alapították, miután a Red Bull megvette az SSV Markranstadtot, a pici, Lipcse melletti klubot. Az új Leipzig épp akkor jutott fel az ötödosztályból, de a sikerük megbicsaklott, és a harmadosztályt több próbálkozás után sem sikerült elérni.

 

„Úgy döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatot, mivel jó tapasztalatnak ígérkezett – mondja Rangnick. – Három éven át sportigazgatója voltam két különböző országban lévő csapatnak. A sok ingázás nehezemre esett, ezért 2015-ben úgy döntöttem, hogy csak a Leipzigre fogok koncentrálni.”

Szóval, tulajdonképpen mit is csinál egy sportigazgató? Eléggé sok feladata van, ahogy az kiderült. Az FFT látogatásakor az első teendő tréninglátogatás volt. Az első csapat játékosai éppen befejezték a melegítést, amikor Rangnick megjelent a gyepen. Kezet rázott az edzőkkel, majd a háttérből figyelte, ahogy Ralph Hasenhüttl kiadja a feladatokat. A 49 éves osztrák edzőnek ez az első éve a klubnál. A 2015–16-os idényben Rangnick vállalta magára az edzői teendőket, és irányítása alatt a csapat feljutott az élvonalba.

„Vészmegoldás volt! – nevet Rangnick. – Beszéltünk Thomas Tuchellel, de ő inkább a Borussia Dortmundot választotta. Aztán szóba jött Ralph Hasenhüttl, aki épp akkor juttatta fel az Ingolstadtot, de azt mondta, hogy megszakadna a szíve, ha ott kellene hagynia a csapatát.”

 

„Ekkor már a harmadik vagy a negyedik lehetséges embert is számba vettük, de én inkább azt mondtam a feleségemnek, hogy egy évre én vállalom el. Aztán szerencsére bejutottunk a Bundesligába, és sikerült a legjobb embert meggyőznünk, aki természetesen Ralph volt.”

Hasenhüttl gyorsan a Bundesliga élére terelte a vörös bikákat, amivel minden várakozást túlszárnyalt. „Optimisták voltunk, és reménykedtünk benne, hogy különösebb baj nélkül fog lemenni az idény, de ilyen jó eredményre senki sem számított – mondja Rangnick. – Szenzációsan alakultak a dolgok!”

Tényleg szenzációs teljesítmény ez, főleg ha számításba vesszük, hogy mennyire hiányoznak a nagy nevek az első csapatból. Múlt nyáron vásárolt a klub néhány játékost, köztük a 21 éves Timo Werner és a 22 éves Naby Keita bizonyult igazán jónak. Keita, akárcsak jó néhány csapattársa, a Red Bull Salzburgban szerzett valamennyi játéktapasztalatot, mielőtt bemutatkozott a Bundesligában.

Sportigazgatóként Rangnick felelőssége, hogy új igazolásokat szerezzen, és neki kell felmérnie a csapat szükségleteit is. A nagypénzű klubokkal ellentétben a Leipzig nem a sztárok felvásárlására törekszik, hanem a rejtett lehetőségeket igyekszik meglátni.

„Amikor először beszéltem Mateschitz úrral az ideérkezésem előtt, megkérdezte, hogy mit változtatnék. Azt mondtam, hogy mindent. Mind a Salzburg, mind a Leipzig kerete elöregedett, az átlagéletkor huszonkilenc és huszonnyolc év volt. Azt mondtam, hogy inkább olyan fiatalokat kell toborozni, akiknek ez az első vagy második profi szerződésük, mert őket egészen más motiválja.”

 

Jó példa erre az akkor húsz éves Sadio Mané, akit elsők között igazolt a Salzburgba. „Huszonhárom, huszonnégy évesnél idősebb játékosokat nem szerződtetünk – teszi hozzá Rangnick. – Most a miénk a Bundesliga legfiatalabb kerete. Ha összemérjük a tapasztalat és a fiatalságban rejlő fizikai lehetőségek jelentőségét, akkor az a véleményem, hogy a tapasztalat jelentőségét túlértékelik. Ennél sokkal fontosabb, hogy egy játékos hogyan sprintel vagy mennyi energiát tud a saját fejlődésébe fektetni.”

Ennek ellenére azt elismeri, hogy hibát követett el, amikor a Fleetwood Town 25 éves csatárát visszautasította.

„Megpróbáltuk megszerezni Joe Gomezt a Charltonból, és az ügynöke elmondta, nagy kár, hogy idősebb játékosok nem érdekelnek, mert tudna valakit, aki tökéletes lenne a Leipzignek – emlékezik a sportigazgató. – Egyszer minden edző elköveti azt a hibát, hogy nemet mond valakinek, akiből később világsztár lesz. Ez a csatár Jamie Vardy volt, aki végül a Leicesternél kötött ki.”

Végül a klub rekordnak számító 13 millió fontért igazolta Oliver Burke-öt a Nottingham Forestből.

 

„Amikor fiatalabb voltam, nagy kiváltságnak számított Angliában játszani. Manapság sem könnyű meggyőzni a futballistákat, hogy hagyják maguk mögött a szigetet. Oliver az első, akit sikerült rávennünk. Láttam róla videókat, és öt perc után azt mondtam, hogy nekünk ő kell. Száznyolcvannyolc centi magas, gyors mint a villám, jól lő és megnyeri a légi csatákat.”

Rangnick szeret odafigyelni az apró részletekre. Amikor a Leipzig játékost vesz nem pusztán egy felvétel alapján dönt. Helyette leviszik a kiszemelt focistát a 35 millió euróból készült edzőkomplexumba, ahol többek között lemérik, hogy hány másodperc alatt tud 30 métert sprintelni. A sebesség az egyik legfontosabb tényező, amit figyelembe vesznek.

Rangnick következő napirendi pontja egy prezentáció, ami a sérülések megakadályozásáról szól. A téma szakértője, az új-zélandi Mark Palmer tartja az előadást, amit a Leipzig edzői figyelmesen hallgatnak.

A klub minden kérdésben a tudományra támaszkodva akar döntést hozni. A ragyogó, modern tréningközpont egyetlen régi eleme a 43 ezres stadionra néző domb, amin a játékosok a hegymenetben futást gyakorolják.

A prezentáció után Rangnick az irodájába megy néhány telefont elintézni. Ha sportigazgató vagy, akkor sok ember munkáját kell szemmel tartanod. „Fontos, hogy rövid távú döntéseim sikeresek legyenek, de azt is tudnom kell: egy vagy két év múlva milyen következményei lesznek az intézkedéseimnek.”

 

Csakugyan, Rangnick igyekszik jócskán előre gondolkodni. A kabátját a vállára dobva a gyerekek edzésére indul. A napokban ugyanis 700 kissrác jön a csapathoz, Rangnick és stábja pedig igyekszik megtalálni a legjobbakat, akikre a később építeni lehet. Ez a módszer korábban már a Red Bull Salzburg mellett a PSG-nek, az Atlético Madridnak és a Barcelonának is kifizetődő volt.

A pálya szélén Helmut Gross, a szemüveges, baseballsapkás tanácsadó csatlakozik a sportigazgatóhoz. A páros a ’80-as években találkozott először, amikor a Stuttgart második csapatát edző Ralf felfigyelt Gross forradalmian új taktikájára. Ez volt a nyomásgyakorláson alapuló modern német futball kezdete, amit később Klopp és társai tettek világszerte ismertté.

Rangnick és Gross együtt tökéletesítették és népszerűsítették a stratégiát, amihez felhasználták Valerij Lobanovszkij, a Dinamo Kijev és Arrigo Sacchi, a Milan edzőjének taktikai eszközeit is. Vettek két videomagnót, hogy tanulmányozzák Sacchi munkásságát, és olyan sokat használták, hogy végül elromlott. „Egy VHS-lejátszó nagyon drága volt régen, ráadásul a saját pénzemből kellett megvenni, nem a klub fizette – magyarázza Gross. – Kettőre volt szükségünk, hogy össze tudjuk vágni a felvételeket, de az egyik tönkrement.”

A páros edzői programok kidolgozásán munkálkodott a Württembergi Labdarúgó-szövetség részére, ahonnan Klopp is származik. Emellett Gross főállásban építkezéseken dolgozott.

„EGYSZER MINDEN EDZŐ NEMET MOND VALAKINEK, AKIBŐL KÉSŐBB VILÁGSZTÁR LESZ. ÉN JAMIE VARDYT UTASÍTOTTAM EL”

„Két világszerte ismert, általános igazság van, ami meghatározza a stratégiánkat. Az első: a legnagyobb esélyed a gólszerzésre a labdaszerzés utáni első tíz másodpercben van. A második: a labda elvesztése utáni első nyolc másodpercben van a legtöbb esélyed, hogy visszaszerezd azt. A tanulság tehát az, hogy ha megszerzed a labdát, azonnal próbáld továbbadni előre. Ne pazarold az időt felesleges játékkal, mert lejár a tíz másodperc. ha pedig elveszted, próbáld azonnal visszaszerezni. Ezek az alapelveink.”

„Akkor is uralni akarjuk a játékot, ha az ellenfélnél van a labda – egészíti ki Gross. – A labda körül igyekszünk erőfölényt kialakítani akár nálunk van az, akár nincs.”

A páros úgy tanítja a taktikát a játékosoknak, mintha csak egy szoftvert telepítenének a számítógépre. És minden sokkal könnyebb, ha ezek a labdarúgók még kellően fiatalok.

„Amikor idejönnek, jobb, ha nincs előzetes taktikai tudásuk, elég, ha kiemelkedően tehetségesek. Aztán a profi edzőcsapatunk elvégzi a szükséges munkát. Olyanok vagyunk a labdarúgásban, mint Oxford, Cambridge, Harvard vagy a Yale a szellemi életben. A lehető legjobb edzőket és környezetet akarjuk megadni a növendékeinknek.”

Rangnick nem Oxfordban vagy Cambridge-ben tanult, de azért eltöltött egy évet az angliai Sussex egyetemen 1980-ban. Ez volt élete egyik legboldogabb éve még akkor is, ha három hetet a Chichester kórházban kellett feküdnie.

„A Brightonhoz közeli Lewesben éltem, egy idegen család látott vendégül – meséli. – Heti kétszer felültem a londoni vonatra, hogy meccsre járjak. Megpróbáltam a Brightonhoz csatlakozni, de munkahely hiányában nem engedték. Valószínűleg egyébként sem lettem volna elég jó nekik, így végül a Southwicknél kezdtem játszani. A második meccsemen eltört három bordám, és légmellem lett!”

„A SOUTHWICKBAN JÁTSZOTTAM. A MÁSODIK MECCSEMEN ELTÖRTEM HÁROM BORDÁMAT, ÉS LÉGMELLEM LETT”

Rangnick karrierje játékosként nem a legjobban alakult, de azóta kárpótolta őt a szakma. Hogy mekkora becsben tartják őt a Leipzignél, az az utolsó programon derült ki, ahol 60 percet tárgyalt a klub 25 képviselőjével. A jó hangulatú találkozón felvázolta nekik a jövőre vonatkozó terveit, amit láthatóan örömmel fogadtak a küldöttek.

 

Ennek ellenére munkásságát nem becsülik ilyen nagyra Németországban, mert klubja továbbra sem tartozik a Bundesliga népszerű csapatai közé. A helyzet azért ironikus, mert a Leipzig az első klub, amely az egykori NDK területéről érkezve meg tudta hódítani a Bundesligát az ország újraegyesítése óta, az ellenfelek mégis kapitalista ármánykodást emlegetnek, hangoztatva, hogy csak a Red Bull támogatása indította el a csapatot a siker útján. Az, hogy a hatvanperces beszélgetésen mindössze 25 klubtag volt jelen, ráadásul közülük nincs is mindenkinek szavazati joga, sokak szerint szembe megy a német elvekkel, amely szerint a kluboknak kötelességük megőrizni a többségi tulajdonrészüket, és csak kisebb részt vehetnek át a befektetők. A legtöbb csapatnak több ezer tagja van, a Leipzignek csak néhány, azok is szoros kötődésben állnak az energiaitalt gyártó céggel.

A Leipzig számtalanszor vált gúny tárgyává, sőt, múlt augusztusban egy bikafejet is bedobtak a pálya közepére a Dynamo Dresden elleni kupameccs közben. Februárban a Borussia Dortmund jelentős büntetést kapott, miután a Leipziget élesen kritizáló feliratot függesztettek ki, és a vendégszurkolókat megtámadták a meccs előtt.

Az incidensek ellenére Rangnick hisz benne, hogy az éles hangvételű kritikák előbb-utóbb lecsitulnak. „Mostanra már egy kicsit jobb lett a helyzet – magyarázza. – Amikor a harmadosztályban játszottunk, rosszabb volt. Nemcsak vásároltuk a játékosainkat húsz- vagy huszonötmillió fontért, hanem jó néhányat ki is neveltünk. Akiket megvettünk, azokat más kluboknak is módjukban állt volna megvenni. De néhányan csak a rosszat látják bennünk, ami nem csoda, mert újak vagyunk. Nálunk még érvényben van a klubtulajdonosokra vonatkozó törvény, Angliában viszont nagyon boldog lenne bárki, ha csak olyan befektető jelenne meg, mint a Red Bull.”

 

A cég birtokolja a New York Red Bulls MLS-csapatot és a Red Bull Brasilt is, de Rangnick szerint a befektető nem szándékozik megjelenni az angol piacon.

A Leipzig meg akarja tartani a legjobb játékosait, mivel a cél a sikeres Bajnokok Ligája-szereplés a 2017–18-as idényben, a Bundesligában pedig a Bayern megszorongatása. „A Bayern nyolcszor vagy akár tízszer nagyobb anyagi forrást tud mozgósítani, mint mi, így nem hinném, hogy lenne esélyünk megnyerni a bajnokságot – mondja. – Talán majd néhány év múlva. A fő célunk az, hogy jó idényt zárjunk a Bajnokok Ligájában és a Bundesligában.”

Ha az angolok ismét megkeresnék őt, Ralf valószínűleg nem szívesen hagyná ott Lipcsét.

 

„A futballban nagyon nehéz nemet mondani, de én most remekül érzem magam. Nem hagynék itt mindent egy jobb munkáért. Ha azt kérnék tőlem, hogy foglalkozzam az angol válogatottal, de csak azzal, akkor azt hiszem, vissza kellene utasítanom az ajánlatot. Itt akarok maradni legalább tanácsadóként. Túl sok szenvedélyt és túl sok energiát fektettem ebbe a munkába az elmúlt öt év során. Amikor 2012-ben idejöttem, a negyedosztályban játszottunk négyezer néző előtt. Szédítő sebességgel fejlődtünk. Azt gondoltam, hogy hat év kell a Bundesligához, ehhez képest máris valóra vált az álom. Most kezdem csak élvezni.”

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. júliusi lapszámában.)