Szöveg James Maw
Nem az lesz az év sajtóhíre, hogy Aaron Lennon januárban a Burnleybe igazolt, de az tuti, hogy a csapat már feladott postán egy replika mezt Törökországba.
„Törökországban nem könnyű nézni a Burnley meccseit a tévében, de mindig megtalálom a módját, hogy kövessem, mi történik Aaron Lennonnal – mondja a húszéves, isztambuli születésű Ferhat Utfurak a FourFourTwo-nak. – Mindenáron meg kell tennem, hiszen én vagyok a legnagyobb rajongója.”
Felejtsd el Cristiano Ronaldót, Lionel Messit vagy Neymart, akiket egészen extrém rajongás övez a közösségi oldalakon (ha nem hiszel nekünk, nézd meg a „Man Like Cristiano” vagy a „Messiology” Twitter-oldalakat). Ferhat rendületlen rajongásának tárgya Aaron Lennon. De vajon hogyan jutott el a fiatal srác a török fővárosból a Lennon-imádatig?
„Ha megtennéd, hogy azt a másik hatvanötöt is aláírod…” Ferhat végre találkozhatott példaképével, akitől megkapja a legújabb ruhakollekciót is
Minden akkor kezdődött, amikor a középpályás a Harry Redknapp vezette Tottenham Hotspur keretét erősítette. Miközben a csapat dicsőséges BL-menetelése Európa-szerte felejthetetlenné tette Gareth Bale nevét a 2010–11-es idényben, egy tizenkét éves török srác számára a másik szélen suhanó játékos vált emlékezetessé.
Egy szerda délután, amikor a Bajnokok Ligája nem kínált semmilyen izgalmas programot, a fiatal Ferhat, aki hallott a címvédő Inter felett aratott 3–1-es győzelemről, úgy döntött, megnézi a londoni csapat következő összecsapását.
„Először 2010 novemberében láttam Lennont játszani a Tottenham színeiben, a Bajnokok Ligájában – magyarázza Utfurak. – Az első pillanattól fogva magával ragadott a gyorsasága, és az, ahogy letámadta a védőket. Ez a Werder Bremen elleni, White Hart Lane-en rendezett összecsapás volt – folytatja. – Nagyon izgatott lettem a frissen felfedezett játékostól, és kilencven percen keresztül csak rá koncentráltam. Nagyszerűen futballozott, és két gólpasszt adott. Aznap este kezdtem rajongani érte.”
A Spurs 3–0-ra megnyerte azt a csoportmeccset, Younés Kaboul és Peter Crouch gólját ő készítette elő, a klub pedig továbbjutott a kieséses szakaszba. Négy nappal később Lennon káprázatos találatot szerzett a hosszabbításban a Liverpool elleni Premier League-meccsen, az idénye csúcsát pedig a februári őrült rohama és Crouch-nak adott gólpassza jelentette, amivel legyőzték a Milant a San Siro gyepén. Addigra már a Tottenham a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata között volt, Ferhat pedig példaképe minden mozdulatát követte.
„Törökországban csak kevesen tudják, ki Lennon – mondja Utfurak. – A legtöbben a FIFA és a PES videójátékokból ismerik őt, ahol gyorsasága miatt kimagasló. Mindig az ő csapatát választom, ha a haverjaimmal játszom, és próbálom utánozni a mozdulatait a pályán. Egy idő után a barátaim, a családom, sőt a tanáraim is elkezdtek Lennonnak hívni.”
Így lett Ferhat a Spurs szurkolója, és természetesen nem hagyott ki egy meccset sem.
„Kívülről úgy tűnt, mintha a csapatnak szurkolnék, valójában Lennon érdekelt – mondja. – A többi játékosról csak keveset tudtam, amikor fiatalabb voltam. Egyszerűen imádtam nézni Lennont.”
Mivel rajongását nem akarta titokban tartani, megvásárolta Lennon mezének másolatát. Itt kezdődött az a megszállottság, ami egy kisebb vagyonba került az idők során.
„Elsőként a Spurs 2013–14-ben használt hazai mezét vettem meg – meséli az FFT-nek. – Thaiföldről érkezett, és harminc fontba került.”
Később beszerezte ugyanennek az idénynek az idegenbeli mezét is, természetesen mindkettőre Lennon nevét és a 7-es számot vasalták. De nem érte be ennyivel, további relikviákra vágyott. Az interneten felkutatta az összes olyan felsőt, amiben a yorkshire-i születésű szélső valaha játszott profi pályafutása során: a Leeds, a Spurs és az angol válogatott szereléseit.
„Többnyire online vásároltam őket, angol eladóktól, de néhányat más országokból is beszereztem. A legdrágább a Spurs 2005–06-os idényben használt idegenbeli meze volt, amiért hatvanöt fontot fizettem. Nehezen találtam rá, de végül Németországban felbukkant egy eladó példány. A kedvencem a Spurs hazai meze a 2006–07-es idényből. Összességében valamivel több mint kétezer fontot költöttem Aaron Lennon-mezekre. Nem mindegyiket volt könnyű beszerezni, mivel vannak nagyon ritka darabok.”
Kétségtelen, hogy nem ez a leggyakoribb mez, arról nem is beszélve, ha a gyűjtő a hivatalos betűtípussal készített darabokat akarja beszerezni. „Különösen nehéz volt megtalálni az eredeti betűtípussal nyomtatott dresszeket, ezért végül úgy döntöttem, hogy veszek egy nyomdagépet, amivel én magam nyomtathatom ki a nevet és a számot azok eredeti alakja szerint – fedi fel. – A gép négyszázötven fontba került, és eleinte rendkívül nehezen tudtam használni.
Szerencsére találtam egy embert Kínában, aki le tudta gyártani a régi betűket és jelvényeket. Nélküle sosem boldogultam volna. Küldtem neki képeket az adott mezben futballozó Lennonról, ő pedig pár nap elteltével visszaküldte a megfelelő formájú betűket és számot.
Ha jól emlékszem, akkor az első általam készített mez a Leeds 2003–04-es hazai szerelése volt. Ebben az idényben, tizenhat évesen mutatkozott be Lennon az első csapatban, a Tottenham elleni idegenbeli találkozón.”
Az alacsony, de szupergyors játékos még ismeretlen volt a török rajongó számára, amikor az Elland Roadon küzdött. Amikor egymillió fontért a White Hart Lane-re került 2005 nyarán, Ferhat csak hétéves volt. Vajon a legutóbbi átigazolása kétségbe ejtette a törököt?
„Én annak a csapatnak szurkolok, amelyikben Lennon játszik – mondja Utfurak. – Hogy ez melyik klub, az részletkérdés. Amikor Lennon az Evertonhoz került (kezdetben csak kölcsönbe – a szerk.), rögtön Everton-drukker lettem. Utánanéztem a csapat történelmének, megnéztem a statisztikákat, elolvastam a legfrissebb híreket, megtudtam mindent a menedzserről, a stadionról és a csapattársakról. Ez magától értetődő volt, hiszen mindenhová követem Aaron Lennont.”
A mezgyűjteményét fokozatosan újabb és újabb darabokkal gazdagította, amivel lassacskán zavarba ejtette az ismerőseit is. „Néhány barátomnak hatalmas mezgyűjteménye van különböző klubok különböző játékosaitól. Mégis, amikor látják, hogy én mit hoztam össze, értetlenkednek” – mondja el Utfurak.
A húszéves rajongó ennek ellenére őszinte szeretettel fogadja példaképe minden tettét. Nem is csoda, hogy a török fiatal alaposan megrémült, amikor 2017-ben kiderült, hogy Lennon depresszióval küzd.
„Amikor megtudtam, rettenetesen aggódni kezdtem érte – mondja. – Mindennap igyekeztem tájékozódni a helyzetéről az angol közösségi médián keresztül. Tudni akartam, hogy minden rendben van-e.”
A játékos szerencsére rendbe jött, amióta a Turf Mooron folytatja pályafutását. Természetesen Ferhat jelenleg hatalmas Burnley-rajongó, aki csapata minden egyes meccsét a szobája kényelméből követi, és reménykedik benne, hogy kedvence eredményes lesz.
„Több mint kétezer fontot költöttem a mezekre. Egy idő után a barátaim, a családom és a tanáraim csak Lennonnak hívtak”
„Törökországban nem sokan ismerik a Burnleyt, így a meccseiket csak nagyon ritkán közvetítik a kocsmákban vagy nyilvános helyeken – mondja. – Egyedül kell néznem a mérkőzéseket, de ez is rendben van. A legnagyobb álmom az, hogy egyszer kijussak Angliába, és láthassam Lennont a pályán élőben.”
Végül a sors és az Európa-liga harmadik selejtezőkörének döntetlen eredménye miatt úgy alakult, hogy Lennon látogatta meg Ferhatot, és nem fordítva. A Premier League hetedik helyén végző csapat több mint fél évszázad után európai kupában vehet részt: Sean Dyche csapata az Istanbul Basaksehirrel mérkőzött. Aaron Lennon augusztus 9-én Ferhat városában lépett pályára. Miután a legutóbbi, 2014-es alkalmat jegy hiányában elszalasztotta, ezúttal tudta, hogy nem hibázhat.
„Zokogtam, amikor nem tudtam jegyet szerezni a Besiktas–Spurs találkozóra – mondja. – Amikor a Burnley döntetlent játszott a Basaksehirrel, nagyon boldog voltam, hogy kaptam egy második lehetőséget. Abban a pillanatban, amikor a döntetlent lefújták, számtalan üzenetet kaptam a barátaimtól és a családtagoktól.
A Basaksehir Facebook-oldalán egy hozzászólásban leírtam a történetemet, amit meglátott egy újságíró. Beszélt valakivel a klubnál, és a végén elintézték, hogy láthassam a meccset. Azt mondták, hogy valóra akarják váltani az álmomat.”
A vendégcsapat játékoskijárója mögötti részre kapott helyet Ferhat. Erről a pontról lehetett a legjobban látni, ahogy a 78. percben beáll Lennon, aki mellesleg sárga lapot kapott a 0–0-s döntetlennel végződő meccsen.
„Természetesen a meccs alatt csak Lennonnak drukkoltam, de végtelenül hálás vagyok a Basaksehirnek azért, amit kaptam. Nagyon meghatott az egész. El sem hittem, hogy láthatom Aaron Lennont a pályán!”
Még ennél is hihetetlenebb, hogy a meccs után személyesen is találkozhatott a játékossal. Miután a Twitteren keresztül kapcsolatba lépett példaképével, nagyszabású ajándékot kapott tőle.
„Néhány nappal az esemény előtt küldött egy üzenetet, amiben azt írta, hogy keressem meg a meccs után, mert van egy ajándéka számomra – idézi fel Utfurak mosolyogva. – Amikor megláttam, úgy tűnt, ő is nagyon boldog, hogy találkozhat velem. Átadta nekem azt a mezt, amelyben a meccsen játszott. Felbecsülhetetlen értékű ajándék! Néhány másik dresszemet alá is írta.”
Ferhatnak összesen 65 Aaron Lennon-meze van, de a kérdés az, vajon mi lesz, ha a 31 éves játékos végleg a szögre akasztja a stoplist. Vajon Ferhat rajongása majd egy másik futballistára irányul majd?
„Természetesen nem! – jelenti ki határozottan. – Ha visszavonul, én is befejezem a gyűjtést. Nem áll szándékomban újra belekezdeni. Ha esetleg Lennon edzőként folytatná, mindenképpen szeretnék egy, a monogramjával ellátott melegítőt szerezni. Igen, az nagyszerű lenne.”
Reméljük, Utfurak példaképe nem találja ki, hogy designer ruhákban folytatja a pályafutását. Az ugyanis tényleg drága szenvedély lenne.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi lapszámában.)
