Szöveg Chris Flanagan Fotó Vladimir Rys
Másfél kilométerre vagyunk a PAOK otthonától, a Túmbasz Stadiontól. Taxisofőrünk csikorgó fékkel állítja meg a kocsit a forgalmas út kellős közepén, lehúzza az ablakot, majd harsányan üvölteni kezd egy motorossal. Mindkét sofőr hevesen gesztikulálva ordít, miközben járműveikkel blokkolják a Szalonikibe vezető gyorsforgalmi út két sávját. A zavarba ejtő jelenet nagyjából tizenöt másodpercig tart.
„Nem kell izgulni, ez csak egy átlagos nap Görögországban” – kacag útitársunk, Elena Buntu újságíró.
Az idény legfontosabb összecsapására érkeztünk, ami a PAOK életében egyben az elmúlt 34 év legfontosabb meccse is, mivel 1985 óta nem tudták megnyerni a bajnokságot, és talán egy ideig nem is adódik ennél jobb lehetőség. Hat pont előnnyel vezetik a tabellát, így készülnek összecsapni legnagyobb riválisukkal, a második helyen álló Olympiakosszal.
„Két óra alatt elfogytak a belépők – árulja el Buntu, akinek a PAOK24 oldalán jelennek meg a cikkei. – Percenként csörrent meg a telefonom, mindenki azt kérdezte, hogy tudok-e jegyet szerezni.”
Bár még három óra van a kezdőrúgásig, a készenléti rendőrség már elfoglalta a helyét. A pajzsok, gumibotok összekészítve várakoznak a bevetésre. Az erőszak évek óta áthatja a görög labdarúgást, ráadásul a PAOK szurkolói kiemelten balhésnak számítanak mostanában.
Az AEK Athén elleni kupadöntőre az előző idényben 5000 rendőrt kellett kivezényelni, így nem meglepő, hogy a mostani meccsre még a 300 kilométerre lévő fővárosból is küldtek erősítést.
A Túmbasz lelátói már most tömve vannak. A nézők iszogatva élvezik a vasárnapi napsütést, és olykor felzendülnek az Olympiakosz-ellenes rigmusok. A vendégcsapat ősellenségnek számít Görögország második legnagyobb városában, ráadásul az elmúlt 22 alkalomból 19-szer az Olympiakosz zsebelte be a bajnoki trófeát. Amikor szóba elegyedtünk a beengedésre váró hazai ultrákkal, kiderült, hogy a két csapat közti ellentét gyökerei mélyre nyúlnak.
„Ma este elp…csázzuk őket – ordítja Hrisztosz, aki nem volt hajlandó elárulni a vezetéknevét az FFT-nek. – Azt akarjuk, hogy feküdjenek le az édesanyjukkal. Érted? Írjátok meg egész Európának, hogy meg fogjuk b…szni az anyjukat! Ezek igazi férgek. Gyerekkorunkban mindannyian ugyanazt csináltuk: ráírtuk a labdánkra, hogy Olympiakosz.”
A gyűlölet csak fokozódott az előző idényben, amikor februárban a PAOK vezette a tabellát, és jelentős esély mutatkozott, hogy végre elnyerik a várva várt dicsőséget. Végül nem így alakult.
A meccset el sem tudták kezdeni, mert közvetlenül a kezdőrúgás előtt az Olympiakosz vezetőedzőjét, Óscar Garcíát a lelátóról fejbe dobták egy tekercs pénztárszalaggal, amire a vendégjátékosok levonultak az öltözőbe. A Brighton és a Watford egykori menedzserét kórházba vitték kivizsgálásra, de a PAOK szurkolói szerint a tréner rájátszott az ellene elkövetett támadásra. A meccs felfüggesztése felbőszítette a hazai ultrákat, akik randalírozni kezdtek városszerte, miközben a győzelemért járó pontokat az Olympiakosznak ítélték.
Hrisztosz haverja éktelen káromkodásba kezd, amikor az esetről kérdezzük. „Megb…sszuk egész Pireuszt – ordítja. – Az a tavalyi meccs… tudod, milyen érzés, amikor éveken át vársz egy nőre, a nőre, akit igazán kívánsz, majd amikor eljön a találkozásotok napja, a nő nincs sehol? Hát ilyen volt. Harmincnégy kib…szott év. Én most vagyok harminc, és amióta az eszemet tudom, ezek mindig elp…csáztak minket. Most mi jövünk.”
A tavalyi incidens csak egy újabb a balhés találkozók sorában. Három éve, amikor a PAOK 2–1-re vezetett az Olympiakosz ellen a Görög Kupa elődöntőjének első meccsén, a pozsonyi Mák Róbert sikertelenül próbált kiharcolni egy büntetőt, majd dulakodás kezdődött, és piros lapot kapott. Az ultrák elözönlötték a pályát, fénybombákat dobáltak, és a szögletzászlóból hamarosan lándzsa lett, a lelátókon pedig gyújtogatás kezdődött. A meccset felfüggesztették, és 3–0-s győzelmet ítéltek az Olympiakosznak. A PAOK nem jelent meg a visszavágón.
Öt éve egy PAOK-szurkoló egy láda olajos halat borított az ellenfél kispadján ülőkre, aminek következtében egy órával később kezdődött a meccs. 2011-ben az Olympiakosz szélsőjét, Kevin Mirallast a lelátóról megdobták egy üveggel annak ellenére, hogy a találkozót zárt kapuk mögött rendezték. Kétezer-kilencben rakéta találta el Predrag Djordjevicset, akit csapattársai a pálya közepére cipeltek, hogy megóvják az újabb támadástól.
Persze a másik fél is kitett magáért. Az említett 2009-es meccs végén az Olympiakosz kapusa, Andónisz Nikopolídisz karaterúgással terített le egy hazai szurkolót. A vendég Olympiakosz szurkolói 2000-ben szétverték a PAOK legendás játékosának, Jórgosz Kúdasznak a szobrát, amire tömegverekedés tört ki, és a játékvezetőt is megtámadták. A ma esti meccsre biztonsági okokból nem engednek be vendégdrukkereket.
A rivalizálás nem marad országhatáron belül: az Olympiakosz szurkolói imádják a szerb Crvena zvezdát, miközben a PAOK ultrái barátságot ápolnak a Grobari nevű szurkolói csoporttal, akik a Crvena zvezda riválisát, a Partizant biztatják. A Túmbasz Stadion – amit a helyiek csak Fekete Pokolként emlegetnek – egyik bejáratánál graffitik emlékeztetnek ezekre a viszonyokra.
A PAOK szurkolói ellen összeesküdött a világ. A bajnoki győzelmet 1988 óta csak athéni csapatok tudták megszerezni.
„Legszívesebben egész Athént elpusztítanánk – mondja Hrisztosz. – B…sszák meg. Ha ők nem foglalkoznak velünk, akkor mi önálló nemzetté válhatunk itt, mivel Macedónia a PAOK-hoz tartozik. Athénban mindenki ellenünk van. Minden döntésükkel a Panathinaikosz, az AEK és az Olympiakosz jár jól. Mi itt, Szalonikiben túl messze vagyunk. És ez nem most kezdődött, hanem már így megy harminc éve.”
A PAOK-ot a pályán és azon kívül meghozott döntések egyaránt bosszantják. Az előző idényben, két héttel az Olympiakosz elleni elmaradt találkozó után a PAOK az AEK-et látta vendégül, a hazai csapat éppen átvette a tabella első helyét. Miután a PAOK győztes gólját les miatt nem adták meg, Ivan Szavvidisz klubtulajdonos a pályára rohant, hogy Jorgosz Kominosz játékvezetőnél tiltakozzon.
Tisztán látható volt, hogy a zsebében fegyver van.
Ezután a játékosok levonultak, és ezt a meccset is felfüggesztették. Az AEK-et hirdették ki győztesnek, a PAOK elvesztett három pontot, Szavvidiszt pedig három évre kitiltották a stadionokból. Később a PAOK technikai igazgatóját, Lubos Michelt, az egykori játékvezetőt is eltiltották, mivel a meccs után állítólag azt mondta Kominosznak, hogy „neked véged”.
A néhány hete még a tabella élén küzdő PAOK hirtelen nyolcpontos hátrányba került. Végül az AEK lett a bajnok.
A PAOK szurkolói kiállnak Szavvidisz mellett. A görög-orosz üzletember 2012-ben vette meg a klubot, amibe később rengeteg pénzt fektetett abban az időszakban, amikor számos élcsapat pénzügyi gondokkal küzdött az országot sújtó válság miatt. Miután 2017-ben és 2018-ban is az AEK-et legyőzve megnyerték a Görög Kupát, Szavvidisz igazi hős lett a szurkolók szemében. „Milliókat tett a klubba – magyarázza Hrisztosz, miközben az AEK elleni afférról beszél. – Nagyon ideges volt. Szerinted mit kellett volna tennie? Ő mindig a PAOK érdekeit nézi.”
Mivel meg van győződve róla, hogy a görög játékvezetők hátrányos helyzetet teremtenek a PAOK-nak, Szavvidisz elérte, hogy a főbb összecsapásokat külföldi bírók vezessék. Korábban érkeztek játékvezetők Dániából, Finnországból, Svájcból. Az esti meccsen a spanyol Jesús Gil Manzano fújja a sípot.
A PAOK jelenleg az első helyen áll, annak ellenére, hogy az idény elején az AEK-ügy miatt még két pontot levontak tőle. Az előző négy idény mindegyikében kapott hasonló büntetést: a 2015–16-os időszakban az Olympiakosz elleni Görög Kupa-elődöntős cirkusz miatt hármat, a visszavágótól való távolmaradás miatt újabb hármat vontak le tőlük. Ezt megelőzően hat pontot veszítettek, mert a győzelmi ünnep során a szurkolók a pályára rohantak, egy másik alkalommal pedig kezdőrúgás előtt verekedtek össze az AEK szurkolóival.
Persze a pontlevonások nem csak a PAOK-ot sújtják a görög labdarúgás kaotikus világában. Az elmúlt öt idényben eljutottak odáig, hogy háromnál kevesebb csapatot kelljen pontlevonással vagy kizárással büntetni. Hatszor annyira eldurvultak az események, hogy a görög futballszövetség felfüggesztette a bajnokságot: egy harmadosztályú találkozón megöltek egy szurkolót, egyszer megtámadták a játékvezetőt, a Panathinaikosz–Olympiakoszon tömegverekedés tört ki, egyszer pedig felgyújtották egy játékvezető otthonát, a Szavvidisz-eset után pedig egy bírót inzultáltak az utcán.
Közben a PAOK játéka sokat fejlődött. Tizenkilenc bajnoki meccséből 17-szer tudott nyerni, és kétszer döntetlent ért el a román Razvan Lucescu vezetése alatt, aki a legendás török szövetségi kapitány, Mircea Lucescu fia. Az előző héten a csapat megszerezte harmadik döntetlenjét az AEK ellen, miután 60 percet töltött emberhátrányban. Ha az esti mérkőzést megnyerik, kilencpontos előnyre tesznek szert tíz találkozóval a bajnokság vége előtt.
„Erre a meccsre vártam egész életemben – mondja a Konsztantinosz Kikisz, a 27 éves szurkoló. – Athénben dolgozom, és ki nem állhatom az Olympiakoszt. El sem tudom mondani, hogy mit érzek majd, ha nyerünk. Egy hónapig nem térek magamhoz, semmi sem tud majd elszomorítani.”
A görög származású Oliver Bondesson, aki PAOK-szurkoló, amióta az eszét tudja, a svédországi Malmőből utazott a meccsre. A tavalyi Olympiakosz-találkozóra is eljött, de élmények nélkül kellett hazatérnie, mivel a meccs elmaradt.
„A PAOK szurkolói a legkirályabbak egész Európában – mondja. – Voltam már a Barcelona és a Benfica meccsein, de ilyen hangulat sehol sincs.”
Ahogy a kapukat megnyitják, a jegy nélkül maradt ultrák felmásznak a falakra abban a reményben, hogy elcsípnek valamit a műsorból. A rendőrség lezárja az utat, hogy helyet adjon az Olympiakoszt szállító busznak, amit válogatott szidalmakkal fogadnak a szurkolók a stadionban és azon kívül is.
Még a rendért és nyugalomért felelős biztonsági őrök is bekapcsolódnak a kántálásba, amikor feltűnik az Olympiakosz és a Nottingham Forest kétes megítélésű tulajdonosa, Evangelosz Marinakisz, aki a buszvezető mellett foglalt helyet. „Te ocsmány barom!” – ordítja az egyik biztonsági ember. „Szerinted mit csinálnak velünk, amikor mi utazunk Athénba?!” – kéri számon egy rendőr a biztonsági őrt.
Fülsüketítő ováció kerekedik, amikor a PAOK busza megjelenik. Az Olympiakosz játékosai kihasználják, hogy a szurkolók a saját csapatukkal foglalkoznak, és a pályára merészkednek, hogy felmérjék a terepet. A stadionon kívül ünnepelve köszöntik a PAOK labdarúgóit, ismét tanúi lehetünk, hogy a biztonsági őrök is bekapcsolódnak a rivalgásba. Amikor a játékosok leszállnak a buszról, Szavvidisz is ott terem, hogy kezet rázzon mindenkivel. Mivel ő nem léphet be a stadionba, a játékosok köszöntése után páncélozott autójával a Makedonia Palace-be hajtat megnézni a tv-közvetítést.
Az FFT is belép a stadionba. Másfél órával a kezdőrúgás előtt az ultrák teljes extázisban kántálnak. Ahogy besötétedik, egyre inkább értelmet nyer a Fekete Pokol elnevezés. A szurkolók maximális hangerőn ordítanak, ugrálnak, tűzijátékokat gyújtanak. Az egyik hatalmas zászlóról Ratko Mladics, a szerb háborús bűnös arcképe néz vissza ránk.
Egy másik drapéria Óscar García előző évi kórházlátogatására utal: „Tavaly Diavalkaniko Kórház. Az idén nincs menekvés. Ez a hely a sírotok.”
A 29 ezer férőhelyes Túmbasz Stadion nem valami modern épület. Csak a főlelátó fedett, itt viszont a pályától a tetőig kifeszített vastag háló zárja el a berohanást fontolgató szurkolók és a berepülő tárgyak útját. A hangszórókból felcsendülnek a Highway To Hell akkordjai az AC/DC-től.
Jorgosz Sztaszinopoulosz is itt van, hogy tudósítsa a Fosonline-t az Olympiakosz küzdelméről. Arcán aggódalom tükröződik. A vendégeknek muszáj lesz valahogy boldogulniuk ebben a fortyogó katlanban. „Ez az idény rendkívül fontos az Olympiakosznak, mivel az előző rosszul sikerült” – magyarázza. Korábban sorozatban hét bajnoki győzelmet vívott ki a gárda ki, mielőtt az AEK megtörte volna a sikerét. A pireuszi csapat igazi szuperhatalom volt: a 2015–16-os idényben Marco Silva irányítása alatt 30 pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot, és csak öt pontot veszített. Az edző távozása azonban hanyatláshoz vezetett. A következő idényben négy trénert is kipróbáltak a csapatnál. Paulo Bentót annak ellenére rúgták ki, hogy a tabella élén álltak. Még volt esély a győzelemre, de már csak hat pont volt az előny.
Az előző idényben nem kevesebb, mint hat szakember váltotta egymást a klubnál. Óscar García januárban érkezett, de Pedro Martins már áprilisban átvette a helyét, amikor a harmadik helyen fejezték be a bajnokságot a győztes AEK mögött 13 ponttal lemaradva.
Néhány perc választ el bennünket a kezdőrúgástól, kezdődik a meccs előtti show. Hatalmas üdvrivalgás tör ki, amikor egy férfi, dobbal a nyakában és két kisgyerekkel az oldalán bemasírozik a kezdőkörbe. Megáll az ultrákkal szemben, körülbelül fél percig a magasba emeli a kezét. A lelátókon állók másolják a mozdulatokat. Ekkor megjelenik egy másik fickó, aki PAOK-mezt visel. Körbesétálja a pályát, majd a doboshoz megy. Ütni kezdi a hangszert, először csak lassan, majd egyre fokozva a tempót.
Minden ütés után egyszerre ordítják a szurkolók: PAOK!, közben tapsolnak. A tempót addig fokozzák, amíg minden hang összemosódik, és az emberek összevissza ugrálnak. A nézőtéren több száz színes lángot gyújtanak, a lelátókat teljesen beborítja a vörös és nehéz füst, ami a pálya felé ereszkedve terjed. A csapatok kivonulnak a gyepre, közben egy másik AC/DC-klasszikus, a Hells Bells üvölt.
Könnyen megbocsájtható, ha az Olympiakosz játékosainak inába szállt a bátorságuk, és kétségbeesve keresik a menekülési útvonalat. Ez a hely csak a legbátrabbaknak való.
A vezérszurkolók billegve ülnek a pályát körülvevő kerítésen, és vad lármára ösztönzik a táborukat, amint a kezdő sípszó elhangzik. Másodpercekkel később hangos gúnykacajjal veszik tudomásul, hogy az Olympiakosz hátvédje, Leonardo Kutrisz szabálytalanság áldozata lett, és fájdalmak közt vonaglik a gyepen. Minden kedvezőtlen játékvezetői döntést azonnal és a leghevesebben kell szóvá tenni: itt most a bajnoki győzelem a tét.
Csak három perc kellett hozzá, hogy a Túmbasz szétrobbanjon. Vieirinha, a PAOK portugál csapatkapitánya a kapu elé törve, 25 méterről, José Sá kapus számára elérhetetlenül a felső sarokba vágja a labdát. A gólt olyan euforikus üdvrivalgás követi, amilyet az FFT nem sokszor hallott eddig. Még az újságíróknak fenntartott helyeken is felugrálnak a sajtósok, és egymást ölelgetve ünnepelnek. A kispadról a pályára rohannak, miközben Vieirinha őrülten paskolja a klub címerét a saját mezén.
Az Olympiakosz minden erejével az egyenlítésre koncentrál, kapnak is egy szabadrúgást az őrült lelátó közelében. Fülsüketítő füttyszó tölti be az arénát, a pontrúgást végző Kosztasz Fortuniszt zöld lézerrel próbálják elvakítani. Ez egyébként a meccs későbbi pillanataiban is előfordul, annak ellenére, hogy kétszer is felszólítják a szurkolókat, hogy hagyják abba a sportszerűtlen viselkedést.
A PAOK kapusa, Alekszandrosz Paszhalakisz is felfokozott állapotban van, mániákusan bokszol a levegőbe, miközben Pape Abou Cissé bombája elsuhan a felső kapufa felett. A Manuel Almúnia-hasonmás kapus az egyetlen görög játékos a PAOK kezdőcsapatában.
Chuba Akpom csatár még csak 23 éves. Augusztusban költözött Görögországba, miután 16 év elteltével távozott az Arsenaltól, és kölcsönben szerepelt a Brentford, a Coventry, a Nottingham Forest, a Hull, a Brighton és a belga Sint-Truiden csapataiban. Az egykori U21-es angol válogatott népszerű a PAOK szurkolói körében, amiért ezen a meccsen is megharcolt: a 20. percben Léo Jabá beadását fejjel továbbítja a holland Diego Biseswar felé, aki belövi a PAOK második gólját. Következik a stadionrobbanás második felvonása, közben a PAOK egyre közelebb jut a 34 éve áhított bajnoki trófeához.
Az Olympiakosz játékosai egyre elkeseredettebbé válnak. A világ bármely pontján szívesebben lennének most, mint itt. Csak húsz perc kellett ahhoz, hogy a Fekete Pokol ténylegesen pokollá változtassa életüket. „A legnagyobb kupleráj az O-O-O-Olympiakosz!” – ordítja több ezer ember.
Pedro Martins drasztikus változtatásokat hajt végre a félidőben, lecseréli Lazarosz Hrisztodulopulosz és Bibrasz Natko középpályásokat, akik korábban a PAOK keretét erősítették. Változást nem sikerül elérni: a vendégek talán még gyengébbek lettek az első félidőhöz képest.
Közben a Túmbasz hatalmas bulihellyé válik. Az ünneplés közepette a házigazdák harmadszor is betalálnak a kapuba, ezúttal Cissé szerez gólt egy nagy sprintet követően, nyolc perccel a vége előtt. A francia játékos térdre borulva ünnepel.
Az Olympiakosz igazi megaláztatáson megy keresztül, mégis megpróbálkozik egy utolsó nagy rohammal. Daniel Podence végül szépíteni tud, amivel meg is születik a meccs végeredménye, 3–1. Gólját először néma csend, később harsány szitkozódás fogadja.
A PAOK középhátvédje, José Ángel Crespo két lábbal száll bele Podencebe, amire elszabadulnak az indulatok. A két csapat játékosai egymásnak mennek, Vaszilisz Toroszidiszt le kell fogni, hogy meg ne üssön valakit. A rendőrség feszült készenlétben figyel, bármelyik pillanatban beavatkozásra lehet szükség, ha egy szurkoló úgy dönt, hogy beszáll a buliba.
Egy másodperccel később viszont ismét kitör az örömujjongás, mivel elhangzik a meccs végét jelentő sípszó. Begyújtják a tűzijátékokat, miközben félmeztelen, maszkos emberek özönlenek a pályára hatalmas zászlóikkal. A PAOK játékosai vadul ünnepelnek az ultrák társaságában, miközben ismét dulakodás kezdődik a kispad körül. A biztonságiak igyekeznek szétválasztani és elterelni az embereket. A portugál kapus, Sá mérgesen mutogatja hét ujját a tömegnek, utalva a 2011 és 2017 közötti időszakra, amikor az Olympiakosz sorozatban hétszer nyerte meg a bajnokságot.
„Ez volt a legrosszabb meccsünk az idényben” – mondja a sápadt Pedro Martins, miután végre felbukkan a meccs utáni sajtótájékoztatón. Vele szemben Lucescu láthatóan nagyon boldog, és nagy erőfeszítésébe kerül, hogy megfékezze kitörő örömét. „Nagyszerű hangulat volt ma este – mondja az FFT-nek. – De tudtuk, hogy így lesz. Tudjuk, hogy minden egyes meccsünkön PAOK-szurkolók ezrei szorítanak nekünk. Ezeket a pillanatokat ki kell élvezni, utána pedig az előttünk álló tíz mérkőzésre koncentrálunk.”
Miközben a sajtótájékoztató tart, a rohamrendőrök igyekeznek kiterelni a tömeget a stadionból, anélkül, hogy újabb balhé kerekedne. A vendégek elgyötört arcán mérhetetlen szomorúság tükröződik, miközben szállingóznak a fojtogató csendbe burkolózott öltözőből. Marinakisz dühösen foglalja el helyét a buszon, és húsz rémisztő másodpercig az FFT stábjára szegezi a tekintetét, mielőtt a jármű elindul. Mögöttünk a rendőrök elvezetik az üzletembert hangosan szidalmazó szurkolót.
A PAOK most már kilenc pont előnnyel vezeti a tabellát, a bajnoki cím szinte a zsebében van. További érdemei közé tartozik, hogy az 1963–64-es idény óta egyetlen görög csapat sem menetelt veretlenül egy egész idényen át.
„Ma este a saját szemeddel láthattad, hogy a PAOK a legjobb csapat Görögországban – dicsekszik Kosztasz Barotisz, egy büszke szurkoló az FFT-nek. – Nyilvánvaló, hogy megnyerjük a bajnokságot. Mostantól minden évben mi leszünk a bajnokok!”
Egy éve dühödt balhé volt az utcákon. Most csak megkönnyebbülés, öröm, derű. Úgy tűnik, végre megtörik a harminc éve tartó athéni uralom.
Ha a PAOK bajnok lesz, az évszázad bulijára számíthatunk.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. áprilisi lapszámában.)
