Hogyan vette fel a United a norvég módit?

Szöveg Andy Mitten

Ole Gunnar Solskjaer épp az imént tudta meg, hogy hat héttel azután, hogy munkába állt, máris ő lett a Hónap edzője az angol bajnokságban januárban. A Manchester United élén hét év után ő az első, aki megkapja ezt az elismerést, előtte Alex Ferguson érdemelte ki. A norvég edző rá jellemző választ adott: „Nem én nyertem, hanem a csapat”.

Amikor a Premier League szervezői fényképet kértek tőle, ragaszkodott hozzá, hogy öt segédje, Mick Phelan, Michael Carrick, Emiliano Álvarez, Mark Dempsey és Kieran McKenna is rajta legyen a fotón. Ez a kép szerepelt a Manchester United hivatalos honlapján is. Kiemelte, hogy a United mindig is több volt, mint egyetlen sikeres egyéniség. Pedig mielőtt átvette volna a szekérrudat, ez nem volt mindig érezhető.

Maga Solskjaer igyekszik minden erejével csökkenteni saját érdemeit, és talán épp ennek köszönhetően érdemelte ki, hogy több dal szól róla a lelátón, mint bármelyik játékosról. A sokat tapasztalt United-stáb sem találkozott még ennyire aprólékos edzővel, aki ilyen mértékben odafigyelt volna minden részletre. Maguk is meglepődtek azon, hogy az öt hónapra szóló szerződéssel ideiglenesen kinevezett, majd március végén három évre véglegesen szerződtetett vezető ennyi kérdést tesz fel számos olyan területre rávilágítva, ahol még lehetne fejlődni.

Kikérte a játékosok véleményét is, méghozzá mindenről, amibe az étkezés és az utazás is beletartozott. Megkérdezte, min lehetne javítani, és ehhez mit tehetne ő hozzá. Amikor két, korábban a klubnak sofőrként dolgozó szurkoló bejelentkezett, hogy szeretnének találkozni vele, még rájuk is szánt egy órát, és megkérdezte, milyen a hangulat a drukkerek között. Ám a legnagyobb változást a játékosokhoz való hozzáállása hozta el.

„Egyesével elbeszélgetett mindenkivel – mondja az egyik idősebb forrásunk a klubnál. – Ha valamelyiküknek szüksége volt egy kis buzdításra, azt megkapta. Csodálatosan kezeli az embereit.”

Ennek ellenére ne gondolja senki, hogy Solskjaer pihepuha. Az öltözőben már tapasztalták, milyen az, amikor mérges a félidőben, de ez sem olyan, mint amikor Ferguson mosta meg a csapat fejét. Informátorunk elmondta, hogy ilyenkor két-három perc alatt lenyugszik, és később sem „öl” meg senkit. Kritikája konstruktív, mindig előre tekint. A játékosok örülnek ennek, szeretik őt, és szabadságot élveznek a pályán.

Ander Herrera középpályás is egyetért ezzel. „Szókimondó velünk a félidőben, de ez sosem jelenti azt, hogy negatív, még, amikor kritizál, akkor is inkább a jó dolgokat igyekszik kiemelni. Csupán annyit akar látni, hogy fejlődünk.

Herrera azt is elmondta, hogy a főnöknek nem kell részt vennie minden egyes edzésen, gyakran elég, ha ott van Michael Carrick és Kieran McKenna. Jó párost alkotnak a mindennapi munkához, jól kijönnek egymással személyesen és munkaügyileg is. Más előnye is van annak, ha tart egy kis távolságot: „Tudjuk, hogy amikor hozzánk szól, valami nagyon fontosat akar mondani, és ez az információ közvetlenül a fejünkbe mászik, ugyanis nem ad eligazítást mindennap. Mike Phelan is csak akkor szólal meg, ha szükség van rá.”

Solskjaer, Phelan és Carrick személyében olyan edzői vannak a klubnak, akik összesen 45 évet fednek le szolgálat tekintetében, összeadva sikereiket megnyertek mindent, és tapasztalták a Ferguson utáni gondokat is.

Mindnyájan azt szeretnék, hogy a futballisták is megtudják, mekkora kitüntetésnek tekintették, hogy viselhették a vörös mezt. Solskjaer ebben is kiválóan motiválja őket, rendszeresen a tudtukra adja, hogy nem hagyhatják cserben a szurkolókat, és meg kell mutatniuk: méltóak a viseletére. Ezt gyakran elismétli, és a gondolatsor csodákra képes.

„A MOLDÉNAK MINDIG CSAK MAJDNEM SIKERÜLT, RENDSZERINT A MÁSODIK HELYEN VÉGZETT. SOLSKJAER VISZONT MEGREFORMÁLTA A KLUBOT”

A pályán kívül mindenhol ott van, és mindenhol felteszi a kérdést, hogy mit miért csinálnak, főleg arról, ami nem volt szokásban korábban. Sok minden megváltozott azóta, hogy 2011 elején otthagyta a klubot, elhasználódott öt menedzser, és a vezetőség is változott. Nem dugja homokba a fejét, amikor úgy látja, hogy valami nem a Unitednál megszokott módon szerveződik.

Ilyen volt például az, hogy néhány korábbi labdarúgó nem szívesen jelent meg a Carrington edzőpályán. Ez annyiban normálisnak is tűnt, hogy tudható volt, többen közülük kritikusak José Mourinho munkásságát illetően. De amikor Rio Ferdinand megkérdezte, hogy elviheti-e oda a gyerekeit, azt már a norvég sem akarta elhinni, és rákérdezett, miért mondja ezt. Végül megkérte, hogy soha többet ne kérdezze meg, betehetik-e a lábukat, ha már ennyi szolgálatot tettek a klubnak.

Más ismerős arcok is visszatértek az Old Traffordra, köztük például Mike Phelan, aki már Fergie oldalán is dolgozott, ennek ellenére mára senki sem gondolja komolyan, amit egyesek pletykáltak, hogy valójában Alex Ferguson mozgatja a szálakat a színfalak mögött. Mostanra előtte is nyitva áll minden ajtó, és Solskjaer nagyon örül neki, hogy bármikor beszélhet az általa legnagyobbnak tartott edzővel.

Nyilván hülye is lenne kihagyni a lehetőséget, bár ezek a diskurzusok nem rendszeresek naponta. A mérkőzések után is szoktak váltani néhány szót, miután a norvég türelmesen végigállja az összes fényképet a szurkolókkal – soha senkit sem küld el –, és elindul az interjúkra, sajtótájékoztatóra. A korábbi főnöktől eltérően számára nem jelent problémát, ha a médiával kell beszélnie vagy a médiával kell találkoznia.

Miután pedig egyszer egy újságíró megköszönte neki, hogy fél tízkor kezdett egy ilyet reggel, és így elvihette a lányát iskolába, Solskjaer megváltoztatta az időpontját. Korábban ezeket az eligazításokat egy órával korábban tartották, mert ő is, mint Ferguson, szeret korábban kezdeni. Amikor a 46 éves szakember beszél, sugárzik róla a nyugalom.

A hangulatot manapság össze sem lehet hasonlítani azzal, ami előtte volt, de így is drasztikus változásokra van szükség, mert nem csak Mourinho generálta a feszültséget. A szurkolóknak elfogyott a türelmük Paul Pogbát illetően, akit azért vett meg a Manchester United, hogy köré építse a csapatot, de annyira elmérgesedett közte és a portugál közt a viszony, hogy Twitter-profilja alapján meg sem lehetett volna mondani, hogy a klub játékosa.

A csapat egykori védője, Wes Brown ismét Manchesterben él, és kint van korábbi csapata meccsein. Számára is szokatlan volt az a kézzel fogható negativitás és rossz hangulat, ami a csapatból áradt. „A menedzser nem éppen a legjobbat hozta ki a csapatból, nekem meg ismerős volt ez a szituáció – mondja. – A Sunderlandben futballoztam akkor, amikor ott is rosszul mentek a dolgok. Minél tovább tart egy ilyen periódus, annál rosszabb. Szívesen segítettem volna Mourinhónak, de nem lehetett.”

Mielőtt Solskjaer megkezdte küldetését, a Manchester United háza táján hatalmas volt a rendetlenség. Sokan okolták a portugált azért, hogy már az idény kezdete előtt elbukta a bajnoki címért vívott harcot a csapat, de valójában már korábban megkezdődött a hanyatlás. Akkor, amikor Mourinho januárban aláírta új szerződését, aminek a szurkolók többsége örült. Ezt követte a United kiesése a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjéből, miután két borzalmas mérkőzést játszott a Sevilla ellen. Ekkor a menedzser azt mondta egy szurkolónak, hogy a klub nyomására kellett játszatnia Pogbát. A francia középpályás ennek nem nagyon örült, és minden bizonnyal odébb is állt volna a Barcelonába, ha a katalán csapat épp nem költött volna el rengeteg pénzt Philippe Coutinhóra.

Mindezek ellenére a manchesteri csapat a bajnokság második helyén végzett, két nagyon fontos mérkőzést rontottak el idegenben a Brighton és a West Ham ellen, majd elveszítették az FA-kupa-döntőt is a Chelsea ellen. A rossz széria a felkészülési időszakban is folytatódott, ezekben a hetekben a portugál tréner valóságos PR-katasztrófát okozott.

Tavaly júliusban a Manchester United 4–1-es vereséget szenvedett Michiganben a Liverpooltól, a mérkőzésre 101 ezer néző volt kíváncsi. Miután lefújták a találkozót, a jókedvű, mosolygós, éneklő Jürgen Klopp a szurkolókkal fényképezkedett, míg Mourinho teljesen elzárkózott a médiától. Legközelebb csak Ann Arborban volt hajlandó kinyitni a száját, de akkor is azt mondta a nyilvánosság előtt, hogy nem fizetne azért, hogy megnézze ezt a Unitedot élőben. Pedig több mint 50 ezer néző pontosan ezt tette.

Mourinho rengeteg fronton vívta a csatáit. Voltak dolgai, amelyek miatt szerették őt az Old Trafford munkatársai, és amelyek többnyire nem is kerültek nyilvánosságra. Elment például meglátogatni egy szurkoló családját, miután az illető 2018 augusztusában meghalt Svájcban. Ő lett az első menedzser 15 év után, aki hajlandó volt nyilatkozni a szurkolói magazinnak, és sziporkázott ebben az interjúban. Számos kötelező médiafelkérésnek eleget tett, de nem tudott megszabadulni attól a képzetétől, hogy a sajtó összefogott ellene, és mindezt Londonból irányítják korábbi, chelsea-s időszakának köszönhetően.

Mourinhónak megvoltak a saját munkamódszerei, de aki egyszer megszokta, azt ez már nem zavarta, és még kedvesnek is tartotta őt. Ez viszont nem volt jellemző minden játékosára, talán azért sem, mert ő volt az egyetlen, aki a gyengeségeiket is felemlegette. Már az előszezonban meghatározta a hangnemet, és ez nem volt éppen pozitív, különösen egy ennyire drágán összeszedett keretben. Nemanja Matics ápolásra szorult, de a portugál ragaszkodott hozzá, hogy utazzon velük a Los Angeles-i edzőtáborba. Néhány nappal később Amerikában kellett kezelésre küldeni, emiatt a csapatnak az idény kezdetén nélkülöznie kellett a jó formában lévő játékost.

Amikor azt kérte, hogy vegyék meg neki Harry Maguire-t, felhergelte a klubvezetőket, mivel ott volt már két középhátvéd, akiket 30 millió fontért szerződtettek: az egyik Victor Lindelöf, a másik Eric Bailly. A Leicester pedig nem is szorult rá, hogy eladja az angol válogatott egyik világbajnoki hősét, úgyhogy nemet mondott.

Ennyi probléma után végül Ole Gunnar Solskjaer tért vissza a csapat élére, amelyet 1996 és 2007 között játékosként szolgált, ebben az időszakban hat bajnoki címet nyert, akasztottak a nyakába Bajnokok Ligája-aranyérmet is, és edzette az ifiket 2011-ig.

A mézeshetek sokáig tartottak. Solskjaer másfajta karakter, mint Mourinho. Hisz benne, hogy az ösztön is fontos, és nagyon sok önbizalmat önt játékosaiba. Azzal biztatja őket, hogy hibázni is lehet. Szeretik benne, hogy nem ünnepli túl a sikereket, ami alól talán csak a Paris Saint-Germain elleni a kivétel, de az valóban annyira hihetetlen győzelem volt, hogy sokkal több ilyen nem is nagyon történt a klub történetében. Nem helyezi magát a figyelem középpontjába, egy sikert követően gyorsan a következő mérkőzésre koncentrál.

A Manchester United labdarúgói örülnek annak, hogy felállt egy olyan edzői stáb, amelyre Solskjaer is hallgat. Gary Neville belülről látta, miként működik ez az egész, és így számolt be róla az FFT-nek, amikor a csapat a Parc de Princes-en lépett pályára a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata között.

„Nagyon érdekes a Manchester United vezetőségének dinamikája mostanság. Solskjaer mindig három-négy-öt tagú csapatban van. Amikor szóvá tettem ezt Bryan Robsonnak, azt mondta, Solskjaer hallgat a munkatársaira. Ez jó lehet, amikor jön a győzelem, de nem hiszem, hogy túl sokan hallatják hangjukat vereség esetén.

Mindenki számára egyértelműen erős az egység a vezető és a labdarúgók közt, és ebben is gyakran hasonlítják portugál kollégájához, aki rendszeresen állt egyedül a pálya szélén, és csak segédedzője, Rui Faria ment oda hozzá néha. Amikor ő is távozott az előző idény végén, Mourinho a legfontosabb támaszát veszítette el. Ezzel együtt mindig ő volt a középpontban, még azt sem akarta, hogy a klub honlapjára felkerüljenek az őt segítők nevei. Csak róla szólt minden.

A MÉRKŐZÉSEK UTÁN SZOKTAK VÁLTANI NÉHÁNY SZÓT FERGUSONNAL

Ezzel együtt is ő a futball világának egyik legsikeresebb edzője, akit hazájában, Portugáliában hősként kezelnek. Solskjaer kinevezése ebből a szempontból nagyon sok veszéllyel járt. Gery Neville-nek kétségei sincsenek, miért a norvég kapta meg az állást.

„Azért őt választották, mert kiszámítható. Megbízható és gondos. Ha pedig bármilyen probléma vetődik fel vele kapcsolatban, egészen nyugodtan el lehet bocsátani az idény végén.”

A United most sportigazgatót keres, olyasvalakit, aki jól tud együtt dolgozni a menedzserrel, illetve a klubigazgató helyettesével, Ed Woodwarddal. Nem meglepő, hogy Mourinho nem volt nagy híve ennek az elgondolásnak.

„A klubnak nagy szüksége lesz egy ilyen szakemberre – erősíti meg Neville is. – Fontos, hogy mindenütt a megfelelő emberekkel támogassák a munkáját. Ha pedig nem szerzik meg a megfelelő játékosokat, Solskjaernek vége. A világ legjobb menedzserei fordultak meg itt az elmúlt néhány évben, de mind elbuktak, és ez nem kis részben a rossz toborzásnak volt köszönhető. A játékosok összeválogatásának, az orvosi és a tudományos részlegeknek egyaránt jól kell működniük.”

Amikor Mourinho széke inogni kezdett, szóba került Zinédine Zidane és Massimiliano Allegri neve is. Solskjaer ekkor a norvég Molde csapatának edzője volt, és az angol közvélemény egy picit el is felejtette, illetve 2014-es cardiffi kudarcára emlékezett inkább. Neville szerint a walesi kaland egyáltalán nem volt tragikus. „A legjobb, ami csak érhette, hiszen alaposan felkészítette a manchesteri munkára – vélekedik a korábbi hátvéd. – Ha ezen nem esik át, most nagyon nehéz lenne neki. Elég rosszul mentek ott a dolgok, le is írták őt, de jobb, hogy ott történt meg mindez, és szerencséje van, hogy kirúgták, mert könnyebben talál az ember magának munkát a futballban, ha kiteszik a szűrét. Ebbe sokan nem gondolnak bele Angliában. Heynckest kétszer is elküldték pályafutása során, és a végén triplázott a Bayern Münchennel. A szigetországban, ha menesztenek valakit, azt gyorsan le is írják. Mindenki azt mondta, nem lesz már belőle semmi, miután kudarcot vallott a Cardiffnál, most mégis itt van, igaz, ehhez a szerencse is kellett.”

Miután elérkezett játékos-pályafutásának vége, és túl volt búcsúmeccsén az Espanyol ellen 2008-ban, az utánpótlás edzője lett, de egyértelmű volt, hogy ez a maximum, amit elérhet a klubnál, és nem léphet majd előre, mint Pep Guardiola a Barcelonánál, hiszen Alex Ferguson nem készült sehova. A játékosai szerették őt, akárcsak az edzőkollégák. A Manchester Unitedet 2010 novemberében hagyta ott a Molde miatt, és ottani időszaka nagyon tanulságos.

„A Moldénak mindig csak majdnem sikerült, rendszerint a második helyen végzett, a legtöbbször a Rosenborg mögött – magyarázza korábbi norvég válogatott csapattársa, Jan Aage Fjörtoft. – Solskjaer viszont megreformálta a klubot. Olyanná, mintha egy kis Manchester United lett volna. Ügyesen válogatta össze a csapat játékosait, megszerezte a legjobb fiatal norvégokat, és az együttes támadószellemű futballt képviselt. Ügynöke, Jim Solbakken végig mellette volt, és segített neki.”

Fjörtoft 1991-ben ismerkedett meg Solskjaerrel, ugyanabban a klubban, a Clausenengenben futballoztak, de ő inkább Norvégia legbefolyásosabb ügynökének készült, és az is lett. Fjörtoft szerint segített hősünknek, hogy megfelelően átlássa a norvég felhozatalt. „A csapatnak is volt már egy tehetséges megfigyelője, John Vik, aki szintén számontartotta az ország legjobb fiataljait. Márpedig egy ilyen ifjoncnak nagyon vonzó opció volt, hogy Solskjaer keze alatt játsszon.” Ez kellett is, mert amúgy nem túl vonzó választás, hogy valaki elhagyja Oslót vagy Trondheimet.

Az újratervezés olyan jól sikerült, hogy a Molde 2011-ben megnyerte története első bajnoki címét, majd egy évvel később szintén aranyérmes lett. Ekkor az Aston Villa is megkereste, de feleségével, Siljével úgy érezték, hogy jó nekik és három gyermeküknek Norvégiában. Ez okozta a manchesteri munka kellemetlenebb részét is, mert a család otthon maradt, ő pedig az elején egy szállodában lakott, majd Altrinchambe költözött, ahol az edzőpálya közelsége miatt egyre több futballista is él manapság.

Korábban azt mondta, hogy csak egy nagyobb klubért hagyná ott a Moldét, úgyhogy mindenkinek meglepetést okozott, amikor 2014 januárjában elvállalta a Cardiff irányítását, hiába fejezte ki Ferguson is kétségeit, és köztudott volt, Vincent Tan klubtulajdonos sem a legmegbízhatóbb. Azt a feladatot kapta, hogy tartsa bent a csapatot a Premier League-ben, és többeket is megkeresett, akiket megismert angliai időszakában.

„Mielőtt elvállata az állást, nekem is írt egy sms-t, hogy nem akarok-e szerződni a Cardiffhoz – idézte fel a brazil Fábio da Silva, aki ma a Nantes labdarúgója. – Nem akartam elszegődni egy olyan csapathoz, amelyik a kiesés ellen küzd, ekkoriban a QPR kölcsönjátékosa voltam. Azt feleltem neki, hogy a nyáron leszek újra szabad. Ezt követően eljött a bowdoni otthonomba. Kedveltem őt, és tetszettek az elképzelései, úgyhogy amire távozott tőlem, már meggyőzött. Azért mondtam igent, hogy örömet szerezzek neki. Nem lehetett visszautasítani.”

Da Silva végül hároméves szerződést írt alá a Cardiffal. „Ugyanazt a domináns futballt akarta játszani, amilyet a Unitednál megismert, de egyszerűen ez nem mehetett azzal a kerettel – folytatja Da Silva. – Néha el kell ismerni, hogy az ellenfél jobb, és inkább a kontrákban kell reménykedni.” A Cardiff a Premier League utolsó helyén végzett a 2013–14-es idényben, Solskjaer kemény leckét kapott.

„Láttam, hogy szenved, és ettől én is rosszul éreztem magam – folytatta a brazil. – Az egyik vereségünk után két nap szünetet kaptunk, hogy kipihenjük magunkat. Úgy fogalmazott, tudja, hogyan érezzük magunkat. Voltak, akik ez ellen zúgolódtak, de az ilyenek mindig minden ellen tiltakoznak, ha a csapat veszít. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat tanult ebben az időszakban.”

Cardiffi korszakában e sorok írója felhívta Solskjaert. Rodrigo Possebon, a brazil, aki egyszer már volt a játékosa a Manchester Unitedban, szeretett volna ismét a keze alatt futballozni, de nem volt meg neki a norvég edző száma, és ezért engem kért meg, hogy hívjam fel. Szokatlan feladat, de én szerkesztettem meg a honlapját 2000-ben, és egyszer együtt töltöttünk egy napot a Carringtonon, hogy elmondja az életét. Korábban pedig egy nagy Solskjaer-rajongó barátom kérésére dedikáltattam vele egy könyvet, amibe azt kellett volna írnia, hogy „aki beverte a labdát a németek hálójába” (utalás arra, hogy a Bajnokok Ligája 1999-es döntőjében ő szerezte a találkozó utolsó percében a győztes gólt a Bayern München ellen – a szerk.). Ezt tiszteletlennek tartotta, ezért inkább azt írta: „Kedves John, remélem, neked is akkora örömet szerzett az a gól, mint nekem”. Mivel 2014-ben már nekem sem volt meg a száma, a Cardiff vezetőségének a számát hívtam, és ő vette fel.

„A mai napig olvasom az írásaidat, különösen, ha jól akarok aludni – mondta. – Amúgy egy kisebb Unitedot szeretnék itt összehozni. De most nincs itt az ideje, hogy idehozzam, neki is jobb lesz, ha nem.” Tisztességes hozzáállás volt olyasvalakitől, aki tudta, hogy lejárt az ideje a klubnál. Végül 2014 szeptemberében berében rúgták ki, mivel a Championshipben is nehézkesen indult az idény. „Ez neki sem volt pálya, neki olyan csapat kellett, amelyik valódi futballt játszik” – állapítja meg Fábio da Silva, akinek a felesége, Barbara is komoly emberként emlékszik vissza Solskjaerre.

„Nagyon tisztességesen bánt velünk, akkor is, amikor nem volt muszáj. Az egész családra gondolt, és nem csak Fábióra, hiszen maga is pontosan tudta, hogy a kisgyerekes családok nem költözgetnek csak úgy.” A hátvéd végül két és fél évet maradt Cardiffban, és élvezte ezt az időszakot, Solskjaer viszont hazatért Norvégiába, és csak azt hallgathatta, hogy nem kellett volna elvállalnia azt a munkát.

Ismét a Molde kispadjára ült 2015 októberében, és bár úgy tartja a mondás, hogy kétszer nem szabad ugyanabba a folyóba belelépni, az ő esetében nem sült el rosszul az ismétlés.

„Nagy várakozásokkal fogadták vissza, azt várták, hogy megismétli az első időszak sikereit – magyarázza Fjörtoft. – Kicsit ugyan alábbhagytak a fényes sikerek, és nem ugyanaz lett, de Solskjaer ügyesen alkalmazkodott egy kisebb város kisebb klubjához. Charles Darwin szerint nem a legerősebbek élnek túl, hanem azok, akik képesek alkalmazkodni.”

Mourinhót 2018. december 16-án rúgták ki, miután csapata 3–1-re kikapott Liverpooltól. Herrera úgy emlékszik erre a napra, mint legrosszabb emlékére a Unitedban. „Nem is annyira az eredmény fájt, el kell viselni a vereséget, hanem a módja. Nagyon kiábrándítottuk a szurkolóinkat.”

A hotelban, ahol a United megszállt – találóan a Titanic nevet viseli – Mourinho előző este minden játékosával személyesen elbeszélgetett, és ez még az edző kollégáit is meglepte, nem szólt nekik róla.

Solskjaer váratlan kinevezése már akkor is hatást gyakorolt a csapatra, amikor még a labda és a gyep közelébe sem került. Először a csapat karácsonyi összejövetelén bukkant fel, ahol a játékosok „aki beverte a labdát a németek hálójába” rigmussal köszöntötték, majd szólt néhány szót hozzájuk. Ed Woodward pedig arra kérte, hogy csalja vissza a mosolyt a munkatársak arcára.

Első meccsét egykori csapata ellen játszotta a walesi fővárosban. E sorok írója már két órával a kezdés előtt ott volt a lelátón, és csak hallgatta a szurkolók énekeit. Megvolt benne a hős mítosza, amihez lehetett igazodni. A United 5–1-re győzött, ez volt az első alkalom a Ferguson utáni időszakban, hogy bajnokin öt gólt sikerült beverniük. Aznap elindult valami fantasztikus pezsgés, ami nem is akart véget érni. Fantasztikus sorozatot ért el kezdésként: kilenc meccs, nyolc győzelem, egy döntetlen. Majd az MU a BL nyolcaddöntőjében nagy meglepetésre a hazai vereség után Párizsban búcsúztatta a PSG-t.

De vajon akkor is ura lesz a helyzetnek, ha nem lesz majd ennyire rózsás a helyzet? „Játékosként nagyon erős csapat része volt, eltökélten futballozott, és most vezetőként is erre lesz szüksége – mondja Neville. – Az, ahogyan véget ért a történet Cardiffban, bizonyosan megerősítette.”

„Ha akar, nagyon eltökélt és makacs is tud lenni – tette hozzá Fjörtoft. – Norvégiában jó viszonyt ápolt a sajtóval, de nem ment bele semmibe, ami a magánéletét feszegette.”

Neville szerint eredményei alapján logikusan Mauricio Pocchetinónak kellett volna megkapnia a Manchester United menedzseri székét, de Solskjaer olyan jól bizonyított az első hónapokban, hogy így már nem kétséges, övé a poszt. Neville és Solskjaer hosszú éveken át egymás mellett ültek az öltözőben.

„Az A-licences edzői képesítésinket is együtt szereztük, illetve ott volt még Ryan Giggs is. Már azelőtt megvolt benne a hajlam, hogy továbbképezze magát, hogy visszavonult volna, és ez mindig jó jel. A legelejéről kezdte, és a United tartalékcsapatánál csiszolta a tudását. Megvoltak a saját elképzelései. Emlékszem, egyszer azt mondta, szívesen kipróbálná a négy kettő kettes felállást. Ott értetlenkedtem, hogy mégis mire gondolhat, ma meg számos csapatnál alkalmazzák ezt, vagy valami hasonlót. Nagyon sokat töprengett a játékon, miközben a labdarúgás a diktátor típusú edzők felől a gondolkodó és gondoskodó menedzserek irányába mozdult el.”

„Valóban orvgyilkos – mondta mosolyogva Wes Brown. – Ha tennie kellett valamit a csapatért, azt gondolkodás nélkül meg is tette. Kőkemény játékos volt. Mivel maga is gyakran volt csere, könnyebben kezeli azokat, akik a padon ülnek. Senki sem szereti, ha nem lehet kezdő.”

Solskjaer 1996 és 2007 között rekordot jelentő 150 alkalommal állt be a kispadról a Manchester Unitedban, 216-szor kezdett, 126 gólt szerzett, ezek között ott volt a triplát érő híres, 1999-es gólja Barcelonában, amely a klub történetének talán leghíresebb találata. Talán ezek miatt is a vele szemben támasztott várakozások rendkívül nagyok voltak.

Solskjaer rövid idő alatt egyesítette a csapatot és a klubot, de még nagyon sok teendője maradt személyesen és a hivatalban is. A családnak döntenie kell, hogy visszaköltözik-e Manchesterbe, ahol boldog éveket töltöttek együtt, és a gyerekek felcseperedtek. Most egyelőre csak néha ugranak át hozzá Angliába, hogy találkozzanak, és megnézzenek egy-egy meccset.

Lehet, hogy vészmegoldásként és ideiglenesen vetették be, azért, hogy egy kicsit a fáradt szurkolókba is lelket öntsenek, de kiváló intelligenciájával és nagy elszántságával kiérdemelte a hároméves végleges szerződést.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. májusi lapszámában.)