Nesze neked Messi! Cristiano Ronaldo útja a halhatatlanság felé

Szöveg Chris Flanagan Kiegészítő interjúk Marcus Alves, Felipe Rocha, Alberto Santi, Pete Hall, Joe Brewin

Nyári késő este, Portugália északi részén be is sötétedett. Néhány kilométerre járunk a spanyol határtól. Mindössze nyolcezer ember volt ott az Estádio Municipal Engenheiro Manuel Branco Teixeirában, Chaves városában. Ennyien voltak szemtanúi, hogyan születik meg egy igazi nagyság.

Nem ez volt a portugál labdarúgás nagy időszaka, a nemzeti tizenegy ezúttal Kazahsztán ellen szenvedett. Egy évvel korábban dicstelenül ért véget a 2002-es világbajnokság, Portugália már a csoportkörben kiesett, a Dél-Korea elleni mérkőzést kilenc emberrel fejezte be, Joao Pinto még a játékvezetőt is megütötte.

A tornát követően a 2004-es Európa-bajnokság leendő házigazdája értelmetlen felkészülési mérkőzéseket játszott, amelyekre alig látogatott ki valaki. A Kazahsztán elleni meccs volt az utolsó ilyen.

A félidőben 0–0 volt az eredmény. A szünetben cseréltek a portugálok: elhagyta a pályát Luís Figo, a helyére pedig a 18 éves Cristiano Ronaldo állt be élete első válogatott összecsapásán. „Csak nyugi – tanácsolta Figo a fiatal srácnak. – Fogd fel úgy, mintha a klubodban lennél.”

Ronaldo így is tett. Két percen belül elcsípett egy rövid passzt, végigcselezett a fél pályán, és kis híján a hálóba vágta a labdát. Három perccel később lerázta a védőjét, és ismét a tizenhatoson belül találta magát. „Ro-nal-do, Ro-nal-do!” – zúgott fel a közönség. Öt perc alatt elfogadták. Portugália végül 1–0-ra nyert, és ő lett a mérkőzés játékosa. A fiatal fiú, aki később minden idők legnagyobb portugál futballistája lett, bemutatkozott a válogatottban. „Már ezen az estén is látszott rajta, hogy mire viheti – állapítja meg Fernando Meira, aki aznap este ott volt a pályán. – Szeretett volna a leggyorsabb, a legerősebb lenni. Mindenben a legjobb.”

A rákövetkező 17 évben az is lett klubszinten és a válogatottban is. Öt alkalommal nyerte el az Aranylabdát, szintén ötször nyert BL-t, nemzeti hős, hiszen Portugália nyerte meg a 2016-os Európa-bajnokságot. Ő szerezte minden idők legtöbb gólját a Bajnokok Ligájában, és nem is olyan soká ő lesz minden idők legtöbb válogatott gólját szerző labdarúgója a földkerekségen.

E tekintetben a legnagyobbakat hagyta maga mögött: sem Lionel Messi, sem Diego Maradona, sem a brazil Ronaldo, sem Puskás Ferenc, de még a nagy Pelé sem szerzett annyi gólt a hazájának, mint Cristiano Ronaldo. Az iráni Ali Daei csúcsa, a 109 gól immár elérhető közelségbe került.

„A rekordok részét képezik az életemnek. Nem én üldözöm őket, ők üldöznek engem.”

Már azelőtt is nagyon vágyta a sikert, hogy egyáltalán bekerült volna a felnőttválogatottba. Egy péntek este 2003 márciusában az angol U21-es együttes tagjai már tapasztalhatták, mennyire ügyes a portugál srác. A két csapat Eb-selejtezőt játszott egymással Rio Maiorban. Az angol kezdő tizenegyben olyan fiatal tehetségek léptek pályára, mint Joe Cole, Jermain Defoe, Michael Carrick és Gareth Barry, mégis föléjük kerekedett Ronaldo, de nem egyedül ő, hanem mellette még Ricardo Quaresma is. Portugália 4–2-re nyert, hiába szerzett két gólt is a vendégeknek Shola Ameobi, a fiatal portugál páros lopta el a show-t a 90 perc során.

„ELVESZÍTETT EGY MECCSET FERDINAND ELLEN. HÓNAPOKIG NEM ÁLLT KI ÚJRA, DE VETT EGY ASZTALT, ÉS FOLYAMATOSAN GYAKOROLT”

„Nálunk nem voltak olyanok, mint Ronaldo vagy Quaresma, így nem is vehettük fel a versenyt – mondja David Prutton, aki az angol válogatottban lépett pályára aznap. – Már a meccs előtt is felhívták a figyelmünket Ronaldóra, és kiderült, hogy miért. Nem volt még rutinja, de annyira gyors volt, hogy azzal kitűnt. Volt egy kiemelkedő pillanat: az oldalvonalra szorítottuk néhány társammal, nem volt kiút. Ő azonban mégis kikecmergett, azóta sem tudjuk, hogyan. Egy ilyen pillanatban az ember tudja, hogy valaki egészen különleges áll vele szemben.”

Portugália kijutott arra az U21-es tornára, és ezt Anglia bánta. A csoport élén a Tuncay által felturbózott Törökország végzett. Azon a 2003-as nyáron Ronaldo az U20-as válogatottat is győzelemre vitte a touloni ifjúsági tornán. Fél Európa odaküldte a játékosmegfigyelőit, hogy tartsák szemmel. Tizenöt éves korában még szívműtétje volt, de a 2002–03-as idényben már a Sporting felnőttcsapatának tagja lehetett.

Egy ideig az Arsenal is udvarolt neki, Jorge Mendes meg is szervezte, hogy titokban ellátogasson az angol csapat edzőpályájára, és találkozzon Arséne Wengerrel is. „Autóval mentünk, és Mendes végig azt ismételgette, hogy nem ismerhetnek fel – idézte fel Ronaldo. – Megálltunk egy benzinkúton, és megkért, hogy takarjam el az arcom. Ötpercenként elmondta, hogy legyek óvatos.”

Végül aztán az egészből nem lett semmi. Gerard Houllier szerette volna, ha a Liverpoolban folytatja az ifjú tehetség, de Mendes túl sokat kért fizetésként. A Barcelona is érdeklődött, de végül a kicsit tapasztaltabb Quaresmát választotta.

A kezdeti időkben többen is az utóbbit tartották a jobb játékosnak. „Láttam Quaresmát edzeni. Fenomenális játékos lesz belőle” – mondta a portugál válogatott sajtósa Aurelio Pereirának, a Sporting első számú játékosmegfigyelőjének. „Jól figyelj, mit mondok – válaszolta Pereira. – Az igazán sikeres a madeirai fiú lesz. Profibb a profiknál, pedig még csak tizenhat éves.”

Quaresma 2003 nyarán távozott a Sportingból, éppen akkor, amikor az új edző, Fernando Santos megérkezett. Később, 2016-ban az ő irányításával lett Európa-bajnok a portugál válogatott. A Sportingnál úgy tervezte, hogy Ronaldo köré építi a csapatát, de hamar kiderült, hogy ez nem lehetséges.

Nagy csodálója volt ugyanis egy másik szakember, Carlos Quieroz, aki akkor a Manchester Unitedban volt segédedző, és sokat dolgozott, hogy a két csapat között partneri viszony alakuljon ki. Az együttműködés egyik hozadékaként a Manchester United volt a vendég a Sporting 2003. augusztus 6-i stadionavatóján. Az angol klub az Egyesült Államokból érkezett Portugáliába, ahol megverte a Juventust és a Barcelonát. Az utazás azonban megviselte a csapatot, és emiatt megfizetett.

„Nem hallottam róla addig a mérkőzésig, semmit sem tudtam róla – állítja Quinton Fortune, aki tagja volt az aznap este 3–1-re veszítő Unitednak. – Szerencsére balszélső voltam, John O’Shea játszott a jobb szélen, így ő találkozott a pályán Ronaldóval. Csak reménykedni tudtam, hogy nem jön át.

Úgy passzolt, úgy ment át az ellenfél játékosain, mintha ott sem lettek volna. A meccs után ültünk az öltözőben, és azt kérdezgettük, ez meg mi volt.”

A United abban a pillanatban tárgyalni kezdett róla, és az eredeti terv szerint még 12 hónapig maradhatott volna a portugál klubban kölcsönben. Alex Ferguson azonban félúton meggondolta magát, rájött, hogy azonnal szüksége van rá. „Hívd ide Peter Kenyont! – szólt a szertárosnak. – Addig nem hagyjuk el a stadiont, amíg arról a srácról meg nem állapodtunk.”

A mérkőzés után a United játékosai egy órán át várakoztak a buszon. Ferguson és Kenyon engedélyt kapott, hogy beszéljen Ronaldóval. Egy apró öltözőbe ültek be, ott igyekeztek meggyőzni, hogy legyen a játékosuk. „Mindig azzal viccelődtünk utána, hogy John O’Shea aznap esti sz…r játékának köszönhettük Ronaldót” – árulta el Roy Keane később.

Ronaldo eladása kellemetlenül érintette Fernando Santost, akinek újra kellett gondolnia a felállást és az új idényre vonatkozó terveit. „Köré terveztem a csapatot – mondta szomorúan. – Sohasem láttam még tizennyolc éves fiatalemberben ekkora lehetőséget.” Végül a Sporting a harmadik helyen fejezte be az idényt, és Santost kirúgták.

Mindössze tíz nappal az Estádio José Avalade Stadionban rendezett barátságos mérkőzés után Ronaldo bemutatkozott a Manchester Unitedban. Bár csak az utolsó fél órát töltötte a pályán, mégis a meccs emberének választották. Négy nappal később debütált a válogatottban Kazahsztán ellen.

„Tudtuk, mire képes – mondja az Everton korábbi hátvédje, Nuno Valente. – Az Uniao de Leiria játékosa voltam, amikor a Sporting ellen léptünk pályára, de túl korán megérkeztünk, ezért megnéztük az U19-es meccset. Az egész lelátó azt kérdezgette, hogy ki az a srác. A Kazahsztán elleni mérkőzés előtt éreztem, hogy aggódik, mert nagyon szeretett volna bekerülni az Eb-keretbe.”

Lehet, hogy a találkozó napján ideges volt, de amikor előző este csatlakozott a csapathoz, még tele volt önbizalommal. „Amikor új játékos érkezett, az volt a szokás, hogy fel kellett szólalnia a vacsoránál – idézi fel Fernando Meira. – Ő viszont nem tudta abbahagyni. Úgy szóltunk rá, hogy fejezze már be, és üljön le.”

Amikor rendszeres tagja lett a keretnek, csapattársai rácsodálkozhattak a benne tomboló versenyszellemre is. „Remekül pingpongozott – mondja Meira. – Elmondta, hogy amikor megjelent Manchesterben, rögtön kigúnyolták, mert elveszített egy meccset Rio Ferdinand ellen. Hónapokig nem állt ki újra, de vett egy asztalt otthonra, és folyamatosan gyakorolt. Ez az egyszerű kis történet is jól mutatja, milyen is valójában. A portugál válogatottban nem voltak ilyen gondok, ott bárkit elvert asztaliteniszben.

Maniche szerint ugyanez volt a helyzet a kártyajátékokkal is. „Az elején gyakran játszott Decóval és velem, és sokat nevettünk – emlékezik a Chelsea volt középpályása, aki Bajnokok Ligáját nyert a Portóval. – Mindegy, milyen késő volt, ha veszített, addig nem nyugodott, míg vissza nem nyerte, amit csak lehetett.”

Ronaldo első gólja csak a 2004-es Európa-bajnokságon született meg, ekkor már a nyolcadik alkalommal volt válogatott. A félidőben állította be Luiz Felipe Scolari a Görögország elleni csoportmeccsen, amikor az ellenfél már 2–0-ra vezetett, így a gólja inkább csak szépítést jelentett. „Kezdetben Simao Sabrosa volt a nyerő azon a poszton – mondja Valente. – De egy kis idő után Ronaldó lett. Erős egyéniséggel volt megáldva, és már egészen fiatalon felhívta magára a figyelmet.”

A hollandok ellen fejelt gólja már sokkal értékesebbnek bizonyult, azzal ugyanis Ronaldo az elődöntőben szerzett vezetést. De így is sírva fejezte be a tornát, miután Görögország legyőzte a házigazdát a döntőben (erről az 50–55. oldalon is olvashat).

Innentől kezdve mindig kezdő volt, ha az egészsége engedte. „Tele volt energiával, sosem láttam még ilyet – magyarázta Deco az FFT-nek. – Akár három meccset is lejátszott volna egy nap. Mindig sokkal jobban akart mindent, mint mások.”

Az évek során legendássá vált munkabírása. „Laza fickó – állítja Valente –, de abban mégis különbözik másoktól, ahogy a gondolatait hangolja, és ahogyan mindenáron a legjobb szeretne lenni.”

Voltak idők, amikor azonban rá kellett venni egy kicsit, hogy játékával igazodjon a többiekhez. „Amikor megjelent a válogatottban, egy kicsit túl egyéni volt a focija – folytatja Valente – A játékstílusa nem mindig feküdt az elképzeléseinknek, és ezt vele is megbeszéltük. Elmondtuk neki, hogy a passzoknak és a cseleknek megvan a megfelelő idejük.”

Ugyanez a beszélgetés Manchesterben is lefolyt. Abban a két idényben, amíg beilleszkedett, kapott egy kis haladékot, de a harmadiktól elfogyott a türelem.

„Az elején csak az idegesítőbb társait akarta megleckéztetni, és bemutatni nekik, mit tud – mondja Fortune. – Abban különbözött a többiektől, hogy nagyon hitt magában. Akárcsak Muhammad Ali. Az első nap, amikor megjelent, nem beszélt angolul, de már akkor is elmondta mindenkinek, hogy ő a legjobb. Edzés után még bokasúlyt vett fel, és azzal végzett szökdelést. Néha úgy kellett kihúzni az edzőteremből. Eltelt egy kis idő, amire megértette, hogy úgy kell használnia a tudását, ahogyan az mindenkinek jó, és végeredménye is van. A társainak kezdett elegük lenni belőle, azt kezdték gondolni, hogy szép ez a rengeteg látványos megoldás, csak éppen jó lenne, ha valami kijönne belőlük.”

„AZ EDZÉSEN KEZDTEK KEMÉNYEBBEN BELEMENNI A SAJÁT CSAPATTÁRSAI. EGY KICSIT MINDENKI BELESZÚRT. ETTŐL AZTÁN FELÉBREDT”

„Én egy sms-t is küldtem neki, amiben az állt, hogy remek egyéni megoldásai vannak, de egy csapat része, meg kell tanulnia együttműködni velünk. Ettől aztán felébredt, megértette, hogy ha már megverte az emberét, akkor nem kell visszajönnie, és újra megverni. Egy csapásra megoldódott a probléma.”

A 2006-os világbajnokság kulcsfontosságú volt. Ronaldo kilenc hónappal korábban veszítette el az édesapját. Scolari a szállodában közölte vele a hírt az Oroszország elleni selejtező mérkőzés előtt, és felajánlotta neki, hogy utazzon haza. Ő azonban inkább maradt, és úgy döntött, apja emlékének szenteli azt a találkozót. Ez a motivációja a tornán végéig kitartott.

A csoportkörben betalált Irán ellen, majd durván lerúgta Kalid Boulahrouz a Hollandia elleni, igencsak ádáz összecsapás félideje előtt. Hat nappal később már készen állt, hogy újra a pályán legyen Anglia ellen, ahol kiharcolta, hogy klubbeli csapattársát, Wayne Rooneyt kiállítsák, majd kikacsintott a saját kispadjára.

„Ezen nagyon felháborodott minden angol, pedig csak az történt, hogy valaki mondott neki valamit a saját kispadunkról, és arra reagált a hüvelykujjával és a kacsintással” – mondja Valente, amivel azt állítja, hogy a mozdulatokkal egyszerűen egy taktikai utasításra felelt.

A tizenegyespárbaj során ő lőtte be a győztes gólt, és az égre mutatva apjának ajánlotta a sikert. A Rooneyval történt affér után azonban sokan kifütyülték a Franciaország elleni elődöntő során. Nem ijedt meg, és ügyesen helytállt az 1–0-s vereség alkalmával. A FIFA viszont – hivatkozva az angolok elleni balhéra – nem neki adta a torna legjobb fiatal játékosának járó elismerést, hanem Lukas Podolskinak.

Angliában „Gyűlölöm Ronaldót!” feliratú pólók és az arcképét viselő dartstáblák kezdtek elterjedni, és minden idegenbeli mérkőzésen alaposan kifütyülték. Ez viszont csak feltüzelte.

„Megpróbálnak elbizonytalanítani, de éppen az ellenkezőjét érik el” – mondta akkor, és gólokkal csendesítette el kritikusait. Közben sorra nyerte el a PFA Év játékosa-elismeréseket, 2006–07-ben azért, mert 23 gólt szerzett, egy esztendővel később pedig elképesztő számút, 42-t. Ugyanebben az idényben a Manchester United megnyerte a Bajnokok Ligáját.

„A 2006-os világbajnokság fordulópontot jelentett az életében – mondja Valente. – Angliában gyakran kritizálták amiatt, hogy túlzottan önző, és szerintem ez sokat segített neki. Az évek során szépen megértette, mi a legjobb neki. Egyetlen világos cél vezette: hogy gólt szerezzen.”

A nemzeti együttesben viszont nem talált be olyan gyakran. „Portugáliában mindenki észrevette, hogy jobban teljesít a klubjában” – állapította meg az újságíró, Sergio Krithinas 2008-ban a FourFourTwo-ban. – Az angol csapatban segítik a társai, a válogatottban végül egyedül kell megoldania a dolgokat.”

Azt várták tőle, hogy egyedül szerezze meg a portugálok trófeáit, miközben az Aranylabda már lényegében ott volt a vitrinben. „Vajon megnyerheti a világ legjobb játékosa a 2008-as Európa-bajnokságot egyedül?” – tettük fel a kérdést akkor. Nem nyerhette meg. Egyetlen gólt lőtt a csoportkörben, majd alig volt észrevehető a pályán a Németország elleni negyeddöntő során. Scolari szerint teljesítménye összefüggésben állt a körülötte lévő médiafelhajtással, amely főként akörül forgott, hogy vajon tényleg távozik-e a Real Madridba.

Úgy tűnhetett, az, hogy a Manchester Unitedban már megismert Quierozt nevezték ki a portugál válogatott szövetségi kapitányának, nagyon fekszik majd Ronaldónak, de a valóságban mégsem így lett. Igaz, ő lett a csapatkapitány, de a gólok nem akartak jönni. A 2010-es vb-selejtezők során be sem talált, összesen 16 hónapon át nem jegyeztek fel a neve mellé gólt, majd a világbajnokságon is csak egyetlen alkalommal volt sikeres, amikor Portugália kikapott a spanyoloktól a legjobb tizenhat között. „Mi nem ment ma?” – kérdezték tőle a mérkőzés után. „Kérdezzék meg Quierozt” – válaszolta. A szövetségi kapitányt hamarosan kirúgták.

„TUDJUK, HOGY HA OTT VAN A CSAPATBAN, ABBÓL GÓL LESZ. ELÖL BÁRMIKOR MEGVILLANHAT”

Ekkor összesen 23 gól volt az övé 76 mérkőzésen, miközben betöltötte a 25. életévét. Néhány hónappal később dühösen földhöz vágta a kapitányi karszalagot, miután nem adták meg egy gólját, amikor csapata ismét találkozott az akkor már világbajnok spanyolokkal. Végigszáguldott a bal szélen, elfektette Gerard Piquét, visszahúzta a labdát, megetette Xabi Alonsót, és rendkívül intelligensen átemelte Iker Casillas feje fölött. Nani viszont teljesen fölöslegesen beleért a gólvonalon, emiatt a játékvezető lest ítélt. Ez volt talán a legnagyszerűbb gólja, ráadásul nemcsak, hogy Nani nem volt lesen, de a labda már át is ment a gólvonalon, amikor beleért. „Még a vak is látja, hogy gól volt, a labda fél méterrel beljebb volt már” – mérgelődött.

A gól viszont azt jelezte, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Első tizenegy meccsén Paolo Bento irányítása alatt kilencszer volt eredményes. Új szintre lépett, akárcsak a 2006-os vb után, és utána 53 gólt szerzett a Real Madridban.

A 2012-es Európa-bajnokságon két gólt ért el a Hollandia elleni csoportmeccsen, ezzel hazája jutott tovább a második helyen Németország mögött. A negyeddöntőben ő fejelte a Csehország elleni győztes gólt, majd önbizalomtól telve úgy döntött, ő lövi az ötödik tizenegyest a spanyolok elleni párbaj során az elődöntőben. Erre azonban nem került sor, mert Joao Moutinho és Bruno Alves is hibázott előtte, és a portugálok elbúcsúztak.

Tíz gól következett kilenc mérkőzésen 2013-ban, ekkor született meg első válogatottbeli mesterhármasa Észak-Írország ellen, amit hamarosan újabb követett a svédek elleni ádáz pótselejtező során, amely Ronaldo és Zlatan Ibrahimovic személyes harca lett. Aznap megszerezte 47. válogatott gólját, amivel utolérte Pauletát.

A Real Madrid csatára BL-győztesként és az Aranylabda birtokosaként utazott el a 2014-es világbajnokságra Brazíliába, de a történet balul sült el: térdsérüléssel fejezte be a tornát, amelyről Portugália a csoportmeccsek után hazaindult. Egy kuruzsló azt állította a Ghána elleni utolsó csoportmérkőzés előtt, hogy rontást hozott rá, amikor valami főzetet tett a képe mellé. Ronaldo mégis pályára lépett. „Nyugodtabb lettem volna, ha van még két-három Cristiano Ronaldo a csapatban, de nem volt – mondta utána. – Egy percig sem gondoltam, hogy mi nyerünk, nem vagyunk egy szinten a legjobbakkal.”

Amikor Portugália az otthonában kapott ki 1–0-ra a 2016-os Eb-selejtezők első összecsapásán, Paolo Bentónak mennie kellett, a helyét Fernando Santos vette át. Tizenegy évvel azt követően, hogy egészen rövid időre találkoztak a Sportingnál, Santos most végre tényleg köré építhette a csapatát. A bal szélről behozta középcsatárnak.

Ronaldo mindjárt öt gólt szerzett első négy meccsén az új kapitánnyal, és a jól szervezett csapat az összes többi selejtezőjét megnyerte. Portugália 2008 után először végzett csoportelsőként, és jutott ki úgy nagyobb tornára, hogy nem kellett pótselejtezőt játszania.

Ronaldo ismét BL-győztesként érkezett, ő értékesítette a Real Madrid utolsó tizenegyesét az Atlético ellen Milánóban. De az Eb nem indult valami fényesen. Húsz lövéséből egy sem ment be, amikor csapata döntetlent játszott Izlanddal, majd Ausztriával. Az utóbbi ellen egy tizenegyest is kihagyott, pont aznap, amikor Portugália legtöbbször válogatott játékosa lett, megelőzve Luís Figót. A médiától rengeteg kritikát kapott, miután megszólta Izland védekező játékstílusát.

Annyira ette a méreg, hogy amikor a Magyarország elleni utolsó csoportmeccs előtt a csapat sétára indult, kitépte egy felé közelítő riporter kezéből a mikrofont, és bedobta egy tóba. Végül úgy felelt, ahogy mindig: Magyarország 2–1-re vezetett, és Portugália kiesésre állt, amikor egy gyönyörű gólt villantott, majd miután ismét vezettünk eggyel, felmérgelte magát, és újabb gólt szerzett, ezúttal fejjel. Két gójával, a 3–3-as eredménnyel Portugália a legjobb 16 közé jutott. Valahogy kirángatta csapatát a csoportból, még a három döntetlen ellenére is.

„Léteznek született vezérek, és Ronaldo ilyen – mondja Adrien Silva, aki tagja volt a 2016-os Eb-keretnek. – Vezér a pályán, de ugyanúgy azon kívül is. Ha a válogatott játékosai elindulnak egy rövid sétára, akkor is kitűnik, hogy ő a csapatkapitány. Mindenki követi őt. Ha egy mérkőzés előtt vetettünk egy pillantást az ellenfélre, már látszott, mennyire tartanak tőle, ahogy az is, hogy mennyire tisztelik. Ettől máris az az érzésünk támadt, hogy előnyben vagyunk.”

A legjobb tizenhat között Ricardo Quaresmának sikerült megszereznie a győztes gólt Horvátország ellen, méghozzá a mérkőzés 117. percében. A negyeddöntőben Ronaldo lőtte az első tizenegyest Lengyelország ellen, miután tanult a 2012-es hibájából. Wales ellen szögletből fejelt gólt, pontosan úgy, ahogy a 2004-es Európa-bajnokságon is. Ez a gól Portugália egyetlen olyan meccse volt, amelyet a rendes játékidőben tudott megnyerni a csapat, és utolérte vele Michel Platini Eb-ken tartott rekordját.

A finálé viszont 25 perc után véget ért számára. Dimitri Payet balul sikerült szerelését követően maradt lent a földön, és hiába próbált kétszer is talpra állni, valami nem stimmelt. Rászállt egy óriási lepke, szinte ezzel egyidőben potyogni kezdtek a könnyei. Nem volt képes folytatni, úgyhogy átadta a kapitányi karszalagot Naninak. „Viseld te, és nyerjétek meg a döntőt!” – tette hozzá.

Nem ő lett volna, ha nem él tovább a meccsel. Ottmaradt az oldalvonalon, felugrált, folyamatos instrukciókkal látta el társait, és buzdította őket. Megélt minden egyes percet. Amikor egy kihagyott helyzet miatt dühöngött, véletlenül térden ütötte Adrien Silvát, ezzel nagy fájdalmat okozott a középpályásnak, akit addigra már lecseréltek. „Lehet, hogy ma ez már vicces, de akkor nagyon fájt – mondja nevetve Silva. – A mérkőzést néztem, és nem számítottam rá. Rettenetesen sajnálta az esetet.”

Amikor Éder a kispadnál készülődött, Ronaldo azt mondta neki, legyen kemény, mert ő szerzi a győztes gólt. Így is lett. A pályán és azon kívül is mindent megtett a sikeréért a sérült csatár. „Ez már örökre szól – teszi hozzá Silva –, soha senki sem veszi el tőlünk.”

Ronaldo megtáltosodott a diadaltól, és a gólok sűrűbben jöttek, mint bármikor korábban. Az első hat vb-selejtezőjén 14-et jegyeztek fel a neve mellé a 2018-as vb-re készülve. Az áldozat Andorra, Lettország, Magyarország és Feröer volt.

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy a csapattársa lehetek – vallja be Ricardo Pereira. – Elsőre kicsit fura volt egy valódi legendával egy csapatban. Az étkezések alkalmával két-három székkel odébb ültem tőle. Néha odanéztem, és azon gondolkodtam, vajon tényleg igaz-e, amit látok. Lehetséges-e, hogy valóban egy asztalnál ülök Ronaldóval. Normális, szerény fickó. Kérdezgetett egy kicsit, hogy mi a helyzet a klubomnál, és kérte, hogy érezzem otthon magam. Csodálatos élmény volt.”

A 2018-as világbajnokságon beállította Puskás Ferenc rekordját, és ő lett a nemzetközi tornákon legtöbb gólt szerző európai. A 84. gól tipikusan született, csodálatos kései szabadrúgás Spanyolország ellen a 3–3-ra végződő első csoportmeccsen. A csúcsöt öt nappal később döntötte meg Marokkó ellen. Az Uruguayjal vívott sikertelen nyolcaddöntőben nem talált a hálóba.

Már 35 éves, de még mindig nem lakott jól. Jól mutatja ezt a Svájc ellen tavaly szerzett mesterhármasa, amellyel Portugália nyerte meg a Nemzetek Ligáját hazai földön.

„Az edzője voltam már 2003-ban is, és láttam, mire viheti majd – magyarázta Fernando Santos a meccs után. – Igazi zseni. Vannak zsenik a festészetben és a szobrászatban, ő azonban futballzseni.”

A pályán kívül azonban akadtak problémái. Egy erőszakoskodással kapcsolatos ügyet tavaly júliusában ejtettek ellene, és ugye, 2018-ban távozott a Real Madridból, miután sokak meglepetésére megromlott a kapcsolata a klubelnök Florentino Pérezzel.

A Juventusban nem talált be annyira sűrűn, mint a válogatottban, bár az első, rögtön bajnoki aranyat hozó idényében 28 gólt ért el, mostanában pedig tizenegy egymást követő mérkőzésen volt eredményes, amivel megismételte a Serie A-rekordot. Ebben az időszakban fordult elő, hogy 256 centiméter magasra ugrott fel, ami egyszerűen elképesztő. A feje magasabban volt ekkor, mint a keresztléc, így fejelt gólt a Sampdoria ellen.

„Csodálatos sportember, akkorát ugrik, mint egy kosaras – mondta róla egykor a Juventust is erősítő csatár, Aldo Serena. – Ő a Serie A legjobbja, mégis úgy készül minden egyes mérkőzésre, mint egy tinédzser, aki először megy a harcba. Olaszországban nincs annyi gólhelyzet, mint Spanyolországban, ez világos, de neki még mindig jönnek a gólok. Olyan ez nála, mint a drog. Ha egyszer beindult, sosem akarja abbahagyni. Minél többször betalálsz, annál népszerűbb leszel, és már nem tudsz enélkül létezni. Még akkor is ő volt a Juventus vezére, amikor sérülések miatt nem volt teljesen ép.”

Sokáig tudott az élvonalban maradni, emiatt lehet képes ilyen sok rekord megdöntésére a válogatottban.

„Elképesztő, milyen strapabírással edz – mondja Rúben Neves, honfitársa, a portugál válogatott játékosa. – Harmincöt éves, mégis olyan, mintha csak huszonhét lenne. Az egész a hozzáállásán múlik, azon, ahogy levezet a tréningek után, ahogyan táplálkozik. Minden tökéletes körülötte.”

Valóban így van, az orvosai nemrég azt állították róla, hogy egy 28 éves erőnlétének örvend. „Tudjuk, hogy ha ott van a csapatban, abból gól lesz – teszi hozzá Neves. – Ha nem kapunk gólt, már reménykedhetünk, hogy nyerünk, mert elöl ott van ő, és bármikor megvillanhat.”

Ronaldo 2019-ben 14-szer talált be tíz válogatott mérkőzésen. Ez azt jelenti, hogy 99 gólt szerzett 164 meccsen. Ebből 76 a legutóbbi 88 találkozón született, 44 a legutóbbi négy évben.

Az európai mezőnyjátékosok közül csak a spanyol Sergio Ramos és a lett Vitalijs Astafjevs volt nála többször válogatott. A világon az egyiptomi középpályás, Ahmed Hasszán tartja a rekordot 184 pályára lépéssel. Ezek belátható távolságon belül vannak. Inkább az a kérdés, elbír-e az iráni Ali Daei 109 gólos csúcsával.

Tizennégy évvel a visszavonulása után sem jutott közelebb hozzá senki 25 gólnál. Ronaldo már megelőzte az eddig második Puskást. „Egyszer minden rekord megdől, ezt én fogom megdönteni” – szögezte le maga a főszereplő nemrég.

„Biztos vagyok benne, hogy inkább előbb, mint később, de összejön a csúcsdöntés – mondta még a koronavírus-járvány kitörése előtt Ricardo Pereira az FFT-nek. – Ezek a dolgok nála nagyon természetesen jönnek, nem erőlködik ilyenkor, de még csak nem is izgul miattuk. Emiatt sikerül újra meg újra. Nincs értelme a koráról beszélni, ha minden mérkőzésen ugyanazt nyújtja.”

Egy biztos, már az is rekordot jelent, hogy eddig 41 különböző nemzet hálóját rezgette meg, és az is, hogy nem akar a második maradni a gólok számát tekintve sem. Nemrég megkérdezték, mit íratna a sírjára, amire ezt válaszolta: „Number one. Második? Ezt a szót nem ismerem. Én vagyok az első a futballtörténelemben.”

Nem biztos, hogy ezzel mindenki egyetért, de az igen, hogy egyre meggyőzőbbek az érvei. A birtokában van már egy olyan válogatott trófea, amellyel biztosan felülmúlta Messit ezen a téren. Az is előfordulhat, hogy megelőzi Pelé 784 gólját klubjaiban és a válogatottban együttesen. Most 725-nél jár, mindezt 1002 meccsen hozta össze.

Attól függetlenül, hogy ő-e minden idők legjobb labdarúgója, ez a gólrekord biztosan a válogatott futball legendájává emeli majd. A történet 8000 néző előtt kezdődött Chavesben. Az a 8000 néző az Estádio Municipal Engenheiro Manuel Branco Teixeirában annak volt szemtanúja, hol kezdődött a történelem.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. májusi lapszámában.)

Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!