A rögzített játékhelyzetek azóta léteznek, mióta a frissen alakult futballszövetség bajszos tisztségviselői részletesen leírták a labdarúgás szabályait. Adódtak persze különös szituációk, még annál is bizarrabbak, mint amikor felnőtt férfiak hátrahőkölnek egy kis palack fehér habspray láttán.
Az 1863-as, eredeti szabálykönyv szerint a szabadrúgás a „labda ellövésének olyan módja, amelyben a lövő játékos nincs akadályozva”. De mivel az eredeti szabályok nem tiltották a gáncsolást, a lefogást, a feltartást és a birkózást, a csapatok ritkán jutottak szabadrúgáshoz.
A kapus poszt bevezetése előtt bármelyik játékos kivédhette az ellenfél lövését kézzel, és ha ez megtörtént, akkor a védő játékos szabadrúgással indíthatta társait. Az első szabadrúgásgólt Mr. Grosvenor, a Barnes FC játékosa szerezte a Crystal Palace FC elődje elleni 2–1-es vereség során, 1865-ben. A következő évben megszüntették a kézzel való labdaérintés lehetőségét.
Ugyancsak betiltották a gáncsolást, de arra 1872-ig kellett várni, hogy a szabálykönyvbe is leírják, a szabálytalanságért szabadrúgás jár. Kezdetben a bedobás sem volt szokványos. Eleinte az a csapat dobhatott be, amelyik először ért a labdához, miután az elhagyta a játékteret. Ha a labda a kapu mellett ment ki, akkor szöglet helyett szabadrúgást nyert a labdát előbb megszerző csapat. Ennek következtében a védekező csapatok gyakran kirúgták a labdát a kapu mellett, majd elsőként megszerezve azt szabadrúgással folytatták a játékot.
Az 1872-es Sheffield–London meccsen visszájára sült el ez a taktika, amikor a Sheffield kapusa megpróbálta kisarkazni a labdát, de véletlenül öngólt lőtt. A szabályokat felülvizsgálva szükségét érezték a szöglet bevezetésének, mely „a labdát kirúgó csapat ellenfelének lövése a szögletzászló mellől”, valamint a védés utáni szabadrúgás helyett bevezették a kirúgást. 1890-ig nem voltak viszont büntetők, mint ahogy azt elrendelő játékvezetők sem, bár a Sheffieldi Futballszövetség már 1879-ben tárgyalt a kapu közvetlen közelében történő szabálytalanságok szankcionálásáról.
A büntető végül a Milford FC kapusa, William McCrum ötlete alapján született meg. A Wolves színeiben játszó Joseph Heath értékesítette az angol Football League történetének első tizenegyesét az Accrington ellen 1891. szeptember 14-én.
A pálya új szereplője, a játékvezető büntetőt ítélhetett, ha „a gólvonal tizenegy méteres körzetében a védő szándékosan elgáncsolja vagy feltartja a támadót, vagy a labdát kézzel megérinti.”
A kaputól tizenegy méteres távolságban, a pálya egész szélességében húzták meg a büntetővonalat. A lövést a vonal bármely pontjáról el lehetett végezni. A ma is használt, büntetőzónát határoló tizenhatost csak 1902-ben vezették be. Nem minden játékos fogadta örömmel a tizenegyes ötletét.
„Ez a sportolók durva megsértése – mondta C. B. Fry, válogatott futball- és krikettjátékos. – A játékot irányító szabályok eleve azt feltételezik, hogy gáncsolni, taposni vagy lökni akarjuk az ellenfelünket. Mintha mindnyájan eleve gazfickók lennénk.”
Harry Kane, aki a világbajnokságon szerzett három büntetőgóljával Aranycipőt nyert, valószínűleg nem értene egyet.
EGY SZÖGLET NÉLKÜLI IDÉNY
Sam Chedgzoy
1924 febrárjában a 49 éves Billy Meredith megszerezte profi pályafutása utolsó gólját, amivel megváltoztatta a labdarúgás szabályait, legalábbis néhány hónapra. A Manchester City színeiben a Brighton elleni FA-kupa-mérkőzésen Meredith szögletrúgásból talált be az ellenfél kapujába. A gól nagy visszhangot váltott ki, mivel a szabálykönyv nem fogalmazott egyértelműen azzal kapcsolatban, hogy lehet-e közvetlenül szögletből gólt szerezni. Júniusban a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség Szabályalkotó Testülete megpróbálta tisztázni a helyzetet és finomítani a szabályokon, de végül nagy baklövést követtek el. Egy újságcikk szerint a „szögletrúgás” szót akaratlanul kitörölték a szabálykönyvből. Korábban a szabály annyit rögzített, hogy a lövő játékos nem érhet hozzá a labdához újra, amíg azt valaki más meg nem érintette. Mivel a szabályt véletlenül kitörölték, a szögletet elvégző játékos akár cselezgethetett is beadás vagy passzolás helyett. Sam Chedgzoy, az Everton játékosa volt az első, aki hasznot akart húzni a hibából. Az Arsenal elleni novemberi meccsen „a tömeg legnagyobb döbbenetére” a szögletről indulva cselezni kezdett a gólvonal felé. Miközben az ellenfél emberei a játékvezetőnél reklamáltak, Chedgzoy az oldalhálóba lőtte a labdát. Később többen utánozni kezdték Chedgzoy mutatványát, de senki sem tudott eredményes lenni. A sajtóban megjelenő heves viták után kijelentették, hogy a szögletről induló cselezés kevésbé hatékony, mint a labda beadása. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség gyorsan tisztázta a helyzetet, mielőtt 1925 júniusában hivatalosan is kijavították a hibát: ismét beleírták a szabálykönyvbe a szögletet, és külön rögzítették, hogy lehetséges közvetlenül sarokrúgásból gólt szerezni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi számában.)
