Illusztráció Hylton Warburton
A KISHALAK FÁNKOKKAL DOBÁLJÁK A NAGYKUTYÁT
A Hajduk Split szurkolói nem tartoznak sem a leggyávább, sem a legmerészebb ultrák közé, egyszer azonban roppant bizarr módon adtak hangot elégedetlenségüknek.
2009-ben a keménymag fánkokkal bombázta a pályát, tiltakozásul a klub elnöke, Josko Svagusa ellen, aki történetesen a helyi pékségek tulajdonosa is volt. A támadók nemcsak a klub körüli botrányokon háborodtak fel, hanem a pékáruk hanyatló minőségén is.
Nem ez volt az első eset, hogy a horvát csapatnál étellel álltak bosszút a nézők: korábban egy egész láda szardíniát zúdítottak a pályára, miután a spliti polgármester kishalaknak nevezte őket.
PITÉÉRT JÁTSZANAK
A Corinthians, a Flamengo és a brazil válogatott korábbi csatára, Gil beismerte, hogy 30 éves korában történt visszavonulása után négy évet a hízással töltött otthon. Derékbőségével együtt a visszatérés vágya is növekedett benne, míg végül 34 évesen a Sao Paulo állami bajnokság harmadosztályában induló Juventusban lépett pályára ismét. A játékost kimagasló teljesítményéért sfihasszal, egy Brazíliában népszerű piteszerű fogással jutalmazza a klub.
Egy alkalommal 60 sfihast szerzett négy góljáért cserébe, nem sokkal később pedig 80-at kapott egy fontos győzelemért jutalmul. A Juventus feljutott, a tápos Gil pedig a hatodik legjobb góllövőként végzett. „Én elvégzem a feladatomat a pályán, ők pedig ellátnak sfihasszal” – mondja, miközben letörli a morzsákat a szája széléről.
NAGY ÁRAT FIZETTEK A KEBABÉRT
Az angol válogatott legnagyobb baklövését az elmúlt években egy rosszul időzített falatozás okozta. Vagy legalábbis Paul Gascoigne így látta. „Csak azt tudtam, hogy nem lett volna szabad megennem azt a kebabot – utalt a ’98-as vb-re egy évvel később a balhés futballegenda. – Pedig csirkéből kértük, elhiszed?”
Gazza gyakorlatilag az 1990-es olaszországi vb óta a címlapokon volt, de igazán csak 1998 májusában hívta fel rá a figyelmet két újdonsült ivócimborája, Chris Evans és Danny Baker egy szerencsétlen fénykép kapcsán. Nem feltétlenül ittak sokat, bár a Perrier ásványvizes üvegekről a sörösüveg is eszünkbe juthat. A botrányt a hajnali fél kettőkor, Evans
szerint „színjózanul” kebabot fogyasztó Gazza robbantotta ki. A sajtó felháborodása tette lehetővé Glenn Hoddle menedzser számára, hogy egy héttel később megváljon a játékostól. „Pedig tényleg csirke volt, ami hasznára válik a sportolóknak” – füstölgött Evans. Hagyma, csípős mehet?
A NAGY MÜZLIAFFÉR
Gondolkoztál már azon, hogy miért támogat ugyanaz a cég két rivális csapatot? Azért, hogy elkerüljék a Sugar Puffs és a Sunderland viszonyából kibontakozó balhéhoz hasonló eseteket. A müzligyártó Honey Monster jelenleg Jack Colback mögött áll, ami még a Newcastle dicsőséges időszakára vezethető vissza, 1996-ra, amikor Kevin Keegan edző müzlireklámokkal tett szert egy kis mellékesre. Ebben egy kis sápadt, fürtös figurát a Newcastle ellenfeleként jelenített meg, ami nagyon felbőszítette a szomszédokat. Az eladási mutatók akkorát estek Sunderlandben, hogy a cég bocsánatkérésre kényszerült 2009-ben: akkori reklámjukban egy müzlifigurát a Fekete Macskák mezébe öltöztettek.
MURDOCH CÉLT TÉVESZT
Bobby Murdoch a nagyszerű Celtic egyik legjobb embere volt a ’60-as évek végén, és talán a BEK-döntő legjobbja is, amikor a csapat meghódította Európát 1967-ben. Viszont az is igaz, hogy nem vetette meg az italt, és volt rajta néhány plusz kiló is, ezért Jock Stein edző elküldte őt a hertfordshire-i Tringbe, hogy egészségesen éljen, és lefogyjon.
„Az első héten majdnem hét kilót fogytam – idézte fel a 2001-ben meghalt támadó középpályás. – A második héten csak zabáltam, így visszahíztam mindent. Minden este étterembe mentem, ahol steaket és pezsgőt fogyasztottam. Azt akarták, hogy visszanyerjem az erőmet, nem?” Talán nem meglepő, hogy többször nem küldték őt Tringbe.
TOSHACK SZÁRAZ ÉTELEI
„Lenéztem a tányéromon elterülő száraz csirkére, a kevés zöldség mellett semmi szósz. És akkor az ösztöneimre hallgatva cselekedtem – írta Robbie Savage a pályafutása legszívszaggatóbb eseményéről, amikor a walesi válogatottal Magyarországgal készült megküzdeni 2005 februárjában. – Az asztalon fehér terítő volt. Kitoltam a székemet, és lemásztam az asztal alá.” Új főnöke, John Toshack radikálisan ellenezte a szaftos ételeket. „A vadászat elkezdődött. Hol lehetnek a zöldségek? Kell lenni valami szósznak itt!”
A meccs után Tosh kitette Savage-et a válogatottból a teljesítménye miatt, aki a „feldughatod a seggedbe” mondattal búcsúzott nemzetközi pályafutásától. Tosh szósz nélküli terrorja még hat évig tartott.
ÓVAKODJ A NUTELLA ÁTKÁTÓL
A Marks and Spencer félreérthető módon elnevezett parfümcsaládja, az ISIS jó példa rá, hogy mennyit árthat a cégnek a szerencsétlenül elsülő reklám.
De ki gondolta volna, hogy milyen súlyos átok övezi majd azokat a fiatal német válogatott labdarúgókat, akik az ismert mogyorókrém gyártó reklámjában tűntek fel. A Nutella-fiúk közt említhetjük Kevin Kurányit, aki összeveszett Joachim Löwvel, majd elhagyta a csapatot. Ott van Benjamin Lauth és Andreas Hinkel, akik többé már nem számítanak ígéretes tehetségeknek. Tim Borowski, akit kirúgtak, és Marcell Jansen, aki csúnyán lesérült. Csak Arne Friedrich, és két későbbi vb-győztes, Manuel Neuer és Mesut Özil élte túl a népszerű pirítósfeltét átkát, amit a Tagesspiegelben egyszerűen csak a „német labdarúgás sötét erejének” neveznek. Ijesztő, de finom.
RETTENETES CHIPS-MIZÉRIA
„Hadd kezdjem egy vallomással: imádom a Monster Munchot. Különösen az ecetes hagymásat kedvelem” – indul a skót The Daily Record egyik legőrültebb lázító cikke. Az író, Barry Ferguson vall a Rangers francia edzőjével, Paul Le Guennel ápolt rossz viszonyáról és 2007-es balhéjáról, amit egy zacskó chips robbantott ki. A mester ugyanis tápértékét tekintve elfogadhatatlannak tartotta a ropogtatnivalót, Barry számára viszont minden az eredményről szólt. „Meg kell értened, hogy a Rangersnél kizárólag a három pont számít elfogadhatónak.” Barry állítja: Le Guen nem törődött vele, a mester szerint viszont a skót középpályás minden étkezési szabályt megszegett. Bár azt ígérte, soha többé nem játszik majd a csapatban, végül Ferguson győzött, Le Guent pedig kirúgták. A helyére a ropogtatnivalót jobban toleráló Walter Smith került.
BÉBITÁPON TENGŐDŐ SPURS
„Őszintén mondom, minden keserűség nélkül, hogy egyes játékosok, egyszerűen kövérek voltak.” Ezek Juande Ramos szavai, az eddigi utolsó edző a Tottenhamnél, akivel trófeát nyert a csapat, és aki több játékost is felbőszített szigorú táplálkozási előírásaival. Látva a játékosokat, amint az edzőpályáról egyenesen McDonald’s-be sietnek, a spanyol edző kemény szabályokat fektetett le, és megtiltotta az édességek, a gyümölcslevek és a ketchup fogyasztását. Utóbbi termék a középpályás Tom Huddlestone kedvence volt. Legvitatottabb lépése az volt, amikor a bébiételgyártó dr. Antonio Escribano pépjeit adta a játékosoknak a mérkőzések utáni regenerálódást elősegítendő. A ligakupa megnyerése után a cukorra éhes társaságnál betelt a pohár, mivel mindenki puffadásra panaszkodott az étrend miatt. A Ramos helyére érkező Harry Redknapp első napján állítólag végigsétált az étkezőn, ledobott egy üveg pépet Huddlestone orra elé, és felkiáltott: „Úgy hallottam, éhesek vagytok, srácok!”.
HÁNY GOMBÓCOT ÉR EGY FUTBALLISTA?
A labdarúgás történetében sokszor előfordult, hogy nem pénzzel fizettek a játékosokért, hanem például labdákkal vagy garnélarákkal. A legbizarrabb talán az, ahogyan a Manchester United megvásárolta Hugh McLenahant a Stockport Countytól 1927-ben. Mivel nem tudták előteremteni a 18 éves szélső vételárát készpénzben, ezért a klub segédedzője, Louis Rocca kihasználta, hogy ő a helyi fagylaltozó tulajdonosa, és jégkrémet ajánlott a játékosért cserébe.
„Ethel nénikém két fagyasztóládányi jégrémet emlegetett mindig” – idézte fel az eseményeket McLenahan unokája. „Nem tudtuk, mekkorák voltak a fagyasztók, és összesen mennyi fagylalt volt bennük. Nagypapa sokat nevetett ezen a történeten. Ez nagyban különbözik azoktól az őrült összegektől, amiket a klubok a játékosokra költenek mostanában.” Valóban. McLenahan 116 meccset játszott a vörös ördögöknél. Nem ismerjük a gombóc per pályán töltött perc arányt, de valószínűleg kedvezőbb ár jön ki, mint a 87 évvel későbbi üzlet során, ahol Ángel Di Maríáért csaknem 60 millió fontot fizetett a klub.
PEP KEDVENCEI
Ha egy szóval kellene jellemeznünk Pep Guardiolát, akkor az a „megszállott” lenne. Ha egy következő szót is kell választani, akkor az „éhes” lenne a legjobb kifejezés, ami meccsek alkalmával különösen igaz rá. A Barcelona egykori és a Bayern jelenlegi mestere annyira odateszi magát a mérkőzéseken, hogy a meccs utáni sajtótájékoztatóig nem is tud enni. Ekkor azonban újságíró barátja, Martí Perarnau szerint „iszik egy pohár pezsgőt, és hozzá néhány kocka parmezánt fogyaszt”, majd néhány órával később egyik kedvenc fogását, a marinált lazacot burkolja. Különös.
WENGER MIATT ELÉRHETETLEN MESSZESÉGBEN A MARS
Arséne Wenger 1996-ben érkezett Angliába azzal a meggyőződéssel, hogy a futballistáknak a párolt zöldség, a rizs és a hal a legjobb étel. Érthető módon ezen azonnal felháborodtak az Arsenal játékosai, akik nem ehhez voltak hozzászokva. A leghevesebb ellenérzést viszont a futballisták kedvenc meccs előtti édességének betiltása váltotta ki. Wenger egyszer így nyilatkozott az FFT-nek: „Emlékszem az első napomra az Arsenalnál, amikor a Balckburnhöz utaztunk, és a játékosok együtt kántálták a busz hátuljában, hogy vissza akarják kapni Mars szeleteiket.”
ROY KEANE UTÁLJA A SZENDVICSET
Keane látványos sztrájkja a 2002-es vb előtt már-már legendának számít, azonban két évvel korábban egy ír válogatott meccs előtt Roynál már elszakadt a cérna. A balhé tárgya ezúttal egy szendó volt. A vb-selejtező meccse előtti este az ír válogatott sajtos szendvicset vagy pizzát választhatott vacsorára. Keane kapitány nem volt túl boldog: „Gondolod, hogy Jimmy Floyd Hasselbaink is egy kib…ott sajtos szendvicset vacsorázik ma?” – dörmögte. Nagyjából két hónap múlva a Dinamo Kijev elleni BL-összecsapáson az Old Traffordon Keane ismét morgolódott, hogy a Manchester United szurkolói inkább a rákos szendvicsükkel voltak elfoglalva, mint a mérkőzéssel.
ELADÓ RELIKVIÁK
Az idiotizmus új szintjét ütötték meg azok a Beckham-rajongók, akik rávetették magukat az LA Galaxy egykori sztárjának maradékaira egy wellingtoni gyorsétteremben. A megszerzett relikviák gyorsan felbukkantak az aukciós oldalakon, így egy ideig bárki hozzájuthatott David Beckham használt evőeszközeihez, félig lerágott kukoricacsövéhez és kólamaradékához. Egy tisztességes árus még azt is megjegyezte a hirdetésében: a burgonyahasábokat a földről szedte fel, így az csak szuvenír, fogyasztásra nem alkalmas.
„Az evőeszköz olcsó, így könnyen pótolhattuk a hiányzókat – mondta az étterem vezetője, aki nem jött lázba az események kapcsán. – Nem tudom, hogy az elvitt kukoricamaradékról mit is mondhatnék.” Talán azt, hogy „takarodjatok az éttermemből”.
WATSON KAJAFORRADALMA
Tom Watson, Anglia első nagy edzője, aki öt alkalommal nyerte meg a bajnokságot: 1892-ben, 1893-ban, 1895-ben a Sunderlanddel, valamint 1901-ben és 1906-ban a Liverpoollal. Sikereihez hozzájárult újszerű hozzáállása az étkezéshez. Az, hogy a játékosokat whiskyvel masszíroztatta a félidőben hideg napokon, nem állta ki az idő próbáját, de Arséne Wenger nagy kulináris forradalmát majd’ 100 évvel megelőzte. Játékosainak kerülniük kellett a cukrot, a vajat, a tejet és a krumplit. Reggelire üres teát, húst, tojást és kenyeret kaptak vaj nélkül. Egy pohár sör vagy bor fogyasztása javasolt volt a vacsora mellé, de dohányozni csak korlátozottan lehetett.
Bár durván hangzik, de ez forradalmi áttörésnek számított a futballisták étkezési szokásait illetően. A Blackburn Olympic játékosai például egy pohár bort és két nyers tojást kaptak reggel hatkor, reggelire zabkását és tőkehalat fogyasztottak, ebédre birkacombot, uzsonnára megint zabkását, vacsorára pedig egy tucat osztrigát ettek az FA-kupa 1883-as döntője előtti napon. És nyertek 2:1-re.
KÉS, VILLA, FOULKE
A Sheffield United agilis kapusa, William Foulke 140 kilót nyomott pályafutása csúcsán. Fatty Foulke annyi támadást kapott testsúlya miatt a szurkolóktól, hogy detektíveket kellett felbérelni, hogy elkapják a rosszakaróit.
Az 1890-es évek elején csak 80 kilót nyomó játékos testsúlya az 1907-es visszavonulására már 150 és 180 kiló között mozgott. Az ekkor 33 éves Foulke természetesen sohasem vetette meg az élvezeteket. A Chelsea-nél töltött rövid időszaka során ő volt az, aki megette az összes reggelit, mire a játékostársai felkeltek volna. A 42 éves korában májzsugorodásban meghalt játékosnak nem az evés volt az egyetlen szenvedélye.
URUGUAY ELKOBZOTT KARAMELLÁJA
A 2014-es vb-ről nem lehet túl sok szép emléke az uruguayi válogatottnak, amely a legjobb 16 között esett ki. Talán titokban egy kicsit örülhettek a srácok, hogy hazaküldték őket korábban, és így ismét élvezhették a csodálatos dulce de lechét.
A csapat teljesen ledöbbent, amikor a brazil hatóságok lefoglalták a 39 kilogrammnyi karamellaszerű édességet a Belo Horizonte-i tréningpályán. Az édesség roppant népszerű Dél-Amerikában, de az aggályoskodó rendőrök szerint az uruguayi futballszövetség nem tudott megfelelő papírokat mutatni csapata ellátmányáról. A brazil hatóságok közölték, hogy azonnal visszaadják az elkobzott édességet, ha az uruguayiak bemutatják a szükséges dokumentumokat, vagy pedig a csapat az országból távozásakor kapja vissza a karamellát. Nem is csoda, hogy Suárez olyan éhes volt.
ÓVATOSAN A MÁKOS SÜTEMÉNNYEL
Régóta tudjuk, hogy a reggeli a legfontosabb étkezés, viszont könnyen rémálommá teheti a napodat, ha focista vagy, és mákos péksüteményt fogyasztasz. Kérdezd csak a brazil középpályást, Andersont, a nemrég visszavonuló 41 éves játékost, aki pályafutása javát Olaszországban, a Veneziában és az Anconában töltötte. Mielőtt Európába érkezett volna, az Internacionalban játszott, de a pályafutása majdnem bedőlt néhány reggelire elfogyasztott mákos sütemény miatt az 1997-es, Santos elleni meccs drogtesztje során. A klub úgy próbálta bizonyítani a játékos ártatlanságát, hogy öt orvostanhallgatóba belediktáltak ugyanennyi mákos süteményt, majd rajtuk is elvégezték a tesztet. Az eredmény az ő esetükben is pozitív lett, így Andersont ártatlannak találták.
BROADFOOT TOJÁSBALESETE
Lehet, hogy mi vagyunk ódivatúak, de valójában sohasem értettük azokat, akik a mikróban próbáltak buggyantott tojást készíteni. Szerintünk ehhez egy lábos víz, némi ecet és egy lyukacsos merőkanál szükséges. Napjaink labdarúgói viszont nem érnek rá pepecselni, így más megoldásokat választanak. Így történt, hogy a Rangers hátvédje, Kirk Broadfoot az arcára sült tojással végezte egy szerencsétlen 2009-es konyhai mikrós próbálkozás után. „Égési sérülések vannak az arcán, de fel fog épülni” – mondta róla edzője, Walter Smith másnap. Persze semmi sem maradhat következmények nélkül. „Főzzünk neked tojást?” – kántálták neki az Aberdeen szurkolói egy egész meccsen keresztül a hátvéd visszatérésekor. Maradjatok a serpenyőnél, srácok!
GYANÚS PALACSINTÁK–ZÁRÓIZMOK 1–0
A Bajnokok Ligája előző idényében a Chelsea ellen játszó NK Maribor tulajdonképpen mérgezett palacsintáknak köszönheti a létezését. 1960-ban az NK Branik, a város másik csapata a feljutásért játszott a jugoszláv másodosztály rájátszásában. A NK Karlovac elleni 2:0-s idegenbeli vereség után nem tudott pályára lépni a visszavágón, mivel az ellenfél játékosai hasmenéssel a kórházban kötöttek ki. A csapat a meccs estéjén Mariborban vacsorázott. A vizsgálat megállapította, hogy valaki beletett valamit a labdarúgók palacsintájába, bár a tettes kilétét a mai napig homály fedi. A hazai együttes gyorsan kegyvesztetté vált, majd kizárták a bajnokságból, végül feloszlott. Ez talán egy kissé drasztikusnak tűnhet, de az NK Branik hamvaiból hamarosan az NK Maribor emelkedett fel, amely a szlovén labdarúgás domináns alakulatának számít az ország 1991-es függetlenné válása óta.
PALERMO SONKAJUTALMA
Miután az argentin gólgyáros, Martín Palermo 2001-ben a spanyol Villarrealhoz igazolt, különös bónusz érdekében folytatott tárgyalásokat. „Amikor megérkeztem a városba, egy helyi kocsmában minden egyes gólomért egy sonkát ajánlottak – magyarázta. – Három gól után három egész sonkát kaptam. Jó minőségű volt, de később rájöttem, hogy van jobb is, a pata negra, a makkon tartott sertés érlelt sonkája, ami az egyik legjobb a világon. Így hát megváltoztattam a megállapodást: a gólonkénti egy sonka helyett három gólonként kértem egy pata negrát.”
A bár tulajdonosa, akit a baszk szokások inspiráltak az egyezségre, jól járt, mert kocsmája a Villarreal szurkolóinak találkozási helyévé vált. Sorban születtek a gólok, amikért járt a bónusz cserébe, Palermo azonban ragaszkodott hozzá, hogy a csapat békéje érdekében a sonkákat egyenesen a játékos otthonába küldjék. Bölcs döntés.
JOGHURT MIATT ELHALASZTOTT TALÁLKOZÓ
„Röviddel az edzés után érkezett az első hívás. Egy játékos telefonált, aki gyomorrontásra panaszkodott. Miközben beszéltem vele, érkezett egy újabb hívás is. A csapat egy másik tagja hívott ugyanazzal a panasszal. Valahogy így kezdődött” – idézi fel az eseményeket az Argentinos Juniors orvosa, dr. José Artese. Néhány órával később tíz játékos, két technikai dolgozó és a csapat masszőre szenvedett gyomor- és bélhuruttól, ami hasfájással, hányással és hasmenéssel jár. Matías Caruzzo hátvéd kiszáradás miatt kórházba is került.
Felismervén a helyzet súlyosságát a futballszövetség elhalasztotta a következő, Boca Unidos elleni mérkőzésüket. „Az edzés előtt a játékosok joghurtot ettek, és narancslét ittak. Arra gyanakszunk, hogy a klub étkezőjébe szállított, korábban nem megfelelően hűtött joghurt okozta a bajt, aminek tüneteit a narancslé csak felerősítette” – elemezte a helyzetet Artese.
BALHÉ A CSEMPÉSZETT MAGYAR KOLBÁSZ KÖRÜL
1986-ban a magyar válogatott a világbajnoki cím reményében kelt útra Mexikóba. Reményeik feladásához négy perc kellett, ennyi idő alatt ugyanis két gólt kaptak a szovjetektől a világbajnokság nyitómeccsén, amit végül 6–0-ra elveszítettek. A magyar szurkolókat legalább annyira elkeserítette a csapat lapos teljesítménye, mint a végeredmény. De mi az oka a botladozó, lassú játéknak?
Később kiderült, hogy Mezey György szövetségi kapitány elrendelte, hogy a válogatott tagjai csak tésztát fogyasztva készüljenek a meccsekre. Az ötlet Ivan Lendl önéletrajzi könyvéből származott, amelyben a cseh teniszező a tésztadiétájának tulajdonította a sikerét. Mezey játékosai azonban éhségre panaszkodtak, néhány lázadó még kolbászt is csempészett a szobájába. A magyarok vb-szereplése gyorsan befejeződött, mindössze Kanadát tudták legyőzni 2–0-ra. Az már valószínűleg csak legenda, hogy Mezey leköszönésekor több csomag tésztát találtak az irodájában elrejtve.
BATIGOL KEKSZFÜGGŐSÉGE
Az argentin kultúra nem csak a futballról, a tangóról és a marhahúsról szól. Ott van még az alfajores, a puha, tejszínhabbal vagy karamellel töltött, csokoládéba vagy cukorba mártott teasütemény. Gabriel Batistutának, a Newell’s Old Boys akadémia ígéretes csatárának ez a sütemény volt a gyenge pontja. És feltörekvő játékos létére túlságosan is sebezhető volt ezen a ponton. Minden egyes tréning előtt könyörgött a menedzsernek, Marcelo Bielsának, hogy kielégíthesse az igényét.
„Marcelo a kereszteződésekben alfajorest áruló gyerekektől vette a süteményét. Batistuta mindig megvárta az edzőt abban a reményben, hogy ő is kap egyet” – emlékszik vissza Bielsa bátyja, Rafael. Végül a későbbi argentin szövetségi kapitány fogyókúrára küldte Batistutát. Néhány hónap múlva, amikor látta, hogy az ifjú játékos milyen sok feleslegtől szabadult meg, boldogan ajándékozta meg őt. Nemcsak egy doboz alfajorest kapott, hanem egy ajánlást is írt a Newell’s edzőjének, amely szerint Batigol készen áll arra, hogy feljebb lépjen. A többi már történelem.
…ÉS NE FELEDD HAZAVINNI AZ EBÉDET
Az Ajaxnál nagy fejtörést okozott a 2013–14-es idény kezdetén, hogy több játékos is egyedülálló volt. Különösen az agglegényélettel járó felelőtlen táplálkozás miatt izgultak, beleértve a sok pizzát és gyorskaját, amik nem tesznek jót a profi labdarúgóknak. Végül nem randevúkra vagy főzőtanfolyamra küldték el játékosaikat, hanem egyenesen a probléma méregfogát húzták ki: a magányos farkasoknak ebédet csomagoltak a klubnál, amit hazavihettek maguknak. „Ezek a csomagok nagyon hasznosak – mondta az edző, Frank de Boer. – Sok játékosunk javára válnak.” De Boer szerint a céges pakk azonnali javulást hozott, mivel nagyon sok tápláló és egészséges étel volt benne. Ezen kívül alapanyagokat is kaptak a játékosok, hátha megjön a kedvük a főzéshez. A tréner meg is nevezte a társra váró focistákat, kiemelve Thulani Sererót, akinek csökkent a súlya, amióta csapata bevezette az új rendszert. Köszi, főnök!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. februári számában.)
