Mpabbé-exkluzív: akkor ki is a legjobb fiatal játékos?

„THIAAAAAAGO!”

Meleg nyári napfény aranyozza be a Paris Saint-Germain Camp des Loges-edzőpályáját. A telep alig 30 percnyire Párizstól található, nem messze Saint-Germain-en-Laye jómódú kertvárosától. Épp most lépett be a szobába a nyúlánk Kylian Mbappé. Egyből az ablakhoz lép, és orrát az ablak üvegének nyomva a felnőtt csapat edzőpályáját kémleli.

Szöveg James Eastham Fotó Cyril Masson

„A BONDYBAN AZ APÁM VOLT AZ EDZŐM. AZT HISZEM, A TÖBBIEKKEL KICSIT TÖBBET KIABÁLT, MINT VELEM”

A két pályagondnok csak nemrég fejezte be a munkát a gyepen: az ipari fűnyírók nyomán a fűszálak milliói katonás rendben állnak az egész pálya hosszán. Thiago Motta a pálya másik végén épp a PSG egyik erőnléti edzőjével gyakorlatozik. Mbappé olyan izgalommal üvölti Motta nevét, mint egy kissrác, aki végre személyesen találkozhat istenített példaképével.

Pedig Mbappé nem hétköznapi srác. Nem egyszerűen rajongója, csapattársa is Mottának, azon felül pedig Neymar után a második legdrágább játékos a világon, része a PSG olajmeghajtású projektjének, és úgy általában a francia futball egyik reklámarca. És persze a világ legzseniálisabb huszonegy év alatti játékosának tartják.

De ahogy itt áll terepmintás melegítőben és edzőcipőben, tele fiatalos életerővel, arról cseverészve, hogy a PSG mostanában ebéd után tartja az edzéseit, meg hogy szerinte mikor térhet vissza Motta a pályára, épp olyan, mint bármelyik tizenkilenc éves focirajongó, aki lelkesen beszél a kedvenc csapatáról, mielőtt kimegy a haverjaihoz passzolgatni egy kicsit.

Az egyik földszinti, interjúkra kialakított helyiségben hellyel kínál minket. Azt mondja, az iskolában tanult angolul, de sokat bajlódott vele. A szerénység szól belőle: olyan finom angolsággal udvariaskodik, hogy sejtjük, jobban beszéli az anglaist, mint azt bevallaná.

Még az is lehet, hogy egyszer a Premier League-ben is hasznosíthatja nyelvtudását. Mindenesetre a 2016–17-es idényben Mbappé úgy robbant be a felnőttfutballba, mint a bomba. Most, hogy Lionel Messi és Cristiano Ronaldo lehetséges örököseként tartják számon, könnyű megfeledkezni arról, hogy nemrég még csak egy volt a rengeteg szédítően tehetséges tinédzser közül, akiket a francia ifjúsági akadémiák vég nélkül ontanak magukból.

Pillanatok alatt a csúcson termett, de eszében sincs itt megállni…

Mbappé a Párizs központjától tizenegy kilométerre fekvő Bondyban született. Édesapja jó képességű amatőr focistaként a helyi klubban, az AS Bondyban játszott, ahol később edzőként folytatta pályafutását, míg édesanyja a francia első osztályban kézilabdázott: Kylian jobb pedigrével nem is kezdhette volna. „Sokat jelentett, hogy sportolócsaládba születtem, mert megértették, mik a céljaim – magyarázza Mbappé. – Ők maguk is ilyen pályát jártak be, így az ő tapasztalataik segítettek elkerülni bizonyos hibákat, és mindenben támogatni tudtak.”

Adoptált bátyja, Jires Kembo Ekoko szintén profi futballista. A harmincéves csatár jelenleg a török Bursasporban játszik, de annak idején a Rennes-nél kezdte, ahol 110 első osztályú meccsen lépett pályára szélsőként, és tizenhat gólt szerzett a csapatnak. Fivére említésére Mbappé fellelkesül.

„Kiskoromban Jires volt a példaképem, és követni akartam – vigyorog Kylian. – Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül, bizonyára rengeteg öcs van, aki felnéz a bátyjára, és olyan szeretne lenni, mint ő. Az összes meccsét látni akartam. Amikor a Rennes-ben játszott, sok mérkőzésére elmentünk. Az, hogy a bátyám focista volt, még inkább arra ösztökélt, hogy én is az legyek.” Minél többet mesél, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy gyors előrejutását részben (vagy talán egészben) annak köszönheti, hogy gyakorlatilag kisiskolás kora óta profi labdarúgónak készül.

Chelsea, Clairefontaine, Real Madrid, Monaco: Kylian sorra veszi gyermekkora mérföldköveit, épp úgy, ahogy más a ballagásáról vagy a gimis éveiről beszél. Mégis, nyoma sincs benne hiúságnak vagy nagyképűségnek, miközben rendhagyó kamaszkoráról beszél. Neki ez ugyanolyan hétköznapi valóság, mint bármi más.

„Négy-öt évesen már a helyi klubba, az AS Bondyba jártam – mondja. – Amíg a Monacóhoz nem igazoltam, ott is maradtam, mert bár a Cairfontaine akadémiára jártam, hétvégén akkor is a Bondyban játszottam. Az apám volt az edző. A pályán valódi edző-játékos viszonyban maradtunk, bár azt hiszem, a többiekkel kicsit többet kiabált, mint velem!”

Már ekkor sejteni lehetett, hogy a bondyi kölyökben lehet valami. A Chelsea hírét is vette, és próbajátékra hívta Londonba. „Még nagyon fiatal voltam, tíz-tizenegy éves lehettem – folytatja. – Alig egy hetet töltöttem Londonban. Részt vettem az edzéseken, és játszottunk egy barátságos meccset a Charlton ellen. Hat vagy hét nullára nyertünk. Csatár voltam, de azt hiszem, nem is rúgtam gólt. Nagyon élveztem: először jártam külföldön, és élőben láthattam, milyen az angol futball

Tizenhárom éves koráig csak a Bondyban játszott, míg meghívást nem kapott a clairfontaine-i nemzeti akadémiára. Párizs és környékének minden 13-15 közötti tehetséges fiatalja ide jár, és olyan öregdiákokkal büszkélkedhet, mint Thierry Henry vagy Nicolas Anelka.

„Szerettem a Clairfontaine-t – emlékezik. – Alaposan felkészít arra, hogy egy profi csapat akadémiáján fogod folytatni, úgyhogy nem taglóz le, amikor valóban továbbjutsz. Arra is megtanítanak, milyen a labdarúgás mint állás. Lehet, hogy ebben a korban még csak szórakozásból focizol, de később azért ez megélhetéssé is válik. Hét közben a kollégiumban laktunk, de hétvégére hazamehettünk. Nekem könnyű volt, egyórányira laktam Clairfontaine-től.”

A Clairfontaine-nél töltött időszakban a Real Madridtól is meghívást kapott. Ha lehet, ez még jobban lelkesítette Mbappét, mint a londoni út. „Azt hittem, álmodom. Azon a héten volt a tizennegyedik születésnapom – árulja el. – A Real Madrid játékosaival ünnepelhettem. Épp szünidő volt, úgyhogy a Clairfontaine megengedte, hogy menjek. Ott is játszottam egy barátságos meccsen, egy helyi amatőr csapat ellen. Összességében elképesztő élmény volt.”

Letelt a két év, ideje volt egy profi klubhoz csatlakozni. Rengeteg ajánlat érkezett, de ahelyett, hogy az otthonhoz legközelebbit választották volna, a család úgy döntött, a Monaco ajánlatát fogadja el. Bár az orosz milliárdossal és a királyi bullával a háta mögött a monacói csapat drága játékszernek tűnhet, a kis klub mindig is magas színvonaláról volt híres, és az 1998-as vb-győztes együttesbe is több játékost adott. (Korábban Lilian Thuram és Emmanuel Petit is monacói volt, Thierry Henry és David Trezeguet pedig a vb idején is). A 15 éves Mbappé kilépett a komfortzónából, és ezer kilométerrel délebbre költözött, a Francia Riviérára.

„A Monaco akkoriban kezdett bele egy izgalmas új projektbe, és olyan játékosokat igazolt, mint Radamel Falcao – mondja. – Focistaként is kihívásra vágytam, de az iskola is sokat számított. Mindent figyelembe véve a Monaco tűnt a legjobb választásnak, hogy mind labdarúgóként, mind kamaszként a legjobb irányba fejlődjek. Nagyon messze volt, de az első évben az édesapám is odaköltözött, és segített berendezkedni. Később is gyakran meglátogattak, úgyhogy nem volt honvágyam.”

Az ifjú labdarúgó ekkor olyasmiről kezd el beszélni, ami elképesztő érettségről tesz tanúbizonyságot. Úgy tűnik, nem csak a pályán képes egy helyzetet alaposan felmérni, és a legtöbbet kihozni belőle.

„Nagyon nehéz az ifjú akadémistáknak. Úgy kell végigjárnod egy hosszú és nehéz utat, hogy nincs garancia a sikerre. Elkezditek úgy negyven-ötvenen az akadémiát, de a végén csak egy-két srác fog tényleg befutni. Persze az életben mindig kockáztatnunk kell.”

Ritkán hallani, hogy egy ilyen fiatal játékos ennyire pontosan és velősen képes megfogalmazni, milyen nehéz profi sportolóként elhelyezkedni, miközben azt is felfogja, hogy kockázatvállalás nélkül sohasem érhetné el az álmait. Sokan azért buknak el, mert azt hiszik, már nem kell tenniük semmit a sikerért, másokat pedig visszatántorít a rengeteg akadály, amely a kezdetektől hátráltatja őket, és végül meghátrálnak. Mbappé viszont felismerte, mire van szüksége a sikerhez, és ez alapján vágott bele, ami csak még inkább rávilágít tudatosságára, elszántságára és intelligenciájára, ami tehetsége mellett idáig jutatta.

Hihetetlen, de az előző idény elején Mbappé még negyedik-ötödik helyen állt a Monaco csatárainak listáján. Édesapja, Wilfried annyira aggódott, hogy végül a sajtóhoz fordult. Elmondta az újságíróknak, hogy szerinte fia túl keveset lép pályára, és kezdi bánni, hogy 2016 márciusában azt tanácsolta fiának, maradjon a Monacónál, és ne fogadja el a külföldi ajánlatokat. Néhány héttel később Mbappé már a kezdőcsapatban játszott. December 14-én, egy héttel a tizennyolcadik születésnapja előtt Kylian első ligameccsén szerepelt a Rennes ellen. A 7–0-s mérkőzésen azonnal mesterhármassal indított, és azóta hátra sem nézett.

Minél nagyobb volt a tét, annál jobban focizott. Ahogy a Monaco hazai és nemzetközi versenyeken egyaránt a magasba tört, Mbappé is nagyobb sebességre váltott: huszonegy meccsen tizennyolc gólt szerzett. Még lenyűgözőbbé tette teljesítményét, hogy az idény elején még az U19-es csapatban szerepelt a csak szülők által látogatott La Turbie edzőpályán. Az idény végére megnyerte a Ligue 1-t, bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, és hála az idény alatt produkált huszonhat góljának és tizenegy gólpasszának, amelyből hat gól BL-meccsekre jutott, átlagban nyolcvankilenc percenként, megkapta a Ligue 1-tól az Év fiatal játékosa-díjat. A Bajnokok Ligájában egyedül Lionel Messi büszkélkedhetett ennél jobb gól/perc aránnyal.

A díjak és elismerések azóta is ömlenek. A már védjegyének számító gyors felfutásai után a védők bottal üthetik a nyomát, ami Ronaldo vagy Thierry Henry méltó vetélytársává tette, mesterlövészhez méltó pontossága pedig Michael Owen fiatalkori rettenthetetlenségét idézi. 2017 októberében Mbappé elnyerte az olasz sportnapilap, a Tuttosport Aranyifjú-díját, amit Európa legjobb 21 év alatti játékosának ítélnek. Majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint másodikként végző honfitársa, Ousmane Dembélé, és fölényesen lekörözte a többi jelöltet, például Marcus Rashfordot (harmadik) vagy Gabriel Jesúst (negyedik).

A hirtelen jött hírnév és a rá nehezedő nyomás egy kevésbé szilárd és magabiztos játékost bizonnyal a földhöz vágott volna. Kylian azonban a pályán és azon kívül is elképesztően éretten viselkedik, megfelelt a várakozásoknak, és úgy veszi át a passzokat Neymartól, Thomas Lemartól vagy bárkitől, aki elég mázlista, hogy a csapattársa legyen, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

„Bár ismeretlenül nőttem fel Párizsban, nem zavar a hírnév, egyáltalán nem. Hétköznapi életem van. A családommal élek, edzésre járok, onnan hazamegyek. Nincsenek gondjaim. És sokkal könnyebb volt a PSG-hez jönni, mintha külföldre kellett volna költöznöm, mert így nincsenek problémáim a nyelvvel.

Meg aztán Párizsban nőttem fel, úgyhogy legalább az időjárást ismerem – nevet. – Persze kicsit hideg van. Nyilván hidegebb, mint Monacóban, ehhez nem fér kétség, de az élet nem lehet fenékig tejfel, nem igaz?”

„A MONACÓNÁL TUDTAM A LEGJOBBAN FEJLŐDNI MIND LABDARÚGÓKÉNT, MIND KAMASZKÉNT”

A déli partiakkal aratott győzelemre visszatekintve Mbappé elismeri, hogy bár az egész földrészt ámulatba ejtették, ő és társai csak akkor fogták fel, mi történt, amikor vége volt.

„Igazság szerint nem fogtuk fel, hogy ennyire sokat számított, amit elértünk – mondja vállát vonogatva Mbappé. – Csak akkor kezdtük sejteni, amikor már vége volt az idénynek. El voltunk foglalva a saját kis világunkkal. Játszottunk, nyertünk, teljesíteni akartunk, de igazából nem fogtuk fel, hogy tényleg győzünk. Mintha be lettünk volna zárva egy szobába: nem tudtuk, mi folyik a külvilágban.”

Azt is elmagyarázza, mikor döbbentek rá a Monaco játékosai arra, hogy esélyük van elérni a lehetetlent, vagyis elragadni a Ligue 1-győzelmet a négyszeres címvédő Paris Saint-Germaintől. A harminchat mérkőzésből álló bajnokság huszonhatodik meccsének napján történt.

„Pontosan emlékszem rá. A Manchester City elleni nyolcaddöntő első meccse előtti hétvége volt. Bastiában játszottunk, de egy egy lett az eredmény. Csalódottak voltunk. Azon a hétvégén a PSG a Toulouse-t látta vendégül. Néhány nappal korábban négy nullára megverték a Barcelonát a BL-ben. Tudtuk, hogy ha a Toulouse-t is legyőzik, egy ponttal lesznek csak lemaradva tőlünk, és onnantól már nehéz lesz visszatartani őket. De nulla nulla lett az eredmény. Ők is elhibázták. Három ponttal előttük jártunk. Attól kezdve már éreztük, hogy akár meg is nyerhetjük a bajnokságot.”

A Monaco szinte belevetette magát a City elleni mérkőzésbe, ami a kieséses szakasz egyik legemlékezetesebb összecsapásának bizonyult. Mbappé látványos bemutatót tartott az angol közönségnek, ahogy a City védelmét áttörve a háló felső sarkába bombázta a labdát. A védelem szétszórtságának köszönhetően végül 5–3-as vereséggel vonultak le az Etihad füvéről, de Mbappé a visszavágó alatt is kitett magáért. A 3–1-es győzelemhez egy közelről leadott, ösztönös lövéssel járult hozzá, amivel a Monaco a sípszó előtt nyolc perccel továbbjutott a BL-ben.

Kihallani a hangjából, hogy a monacói csapatnak szinte sorsszerű élmény volt a City elleni párharc végkimenetele. „Ahogy közeledett a visszavágó, egyre inkább azt éreztük, hogy megnyerjük. Senki sem hitte, hogy lehetséges, mindenki azt hitte, kiesünk. Köztudott, hogy Pep Guardiola Manchester Cityje a támadófutballról szól. Rémisztő volt mindkét mérkőzés. Bár végül ők vesztettek, úgy érzem, a City játékosai is élvezték, hogy ilyen fantasztikus mérkőzéseken játszhatnak.”

A Juventus végül az elődöntőben kiejtette a Monacót, de így is messzebb jutottak, mint azt bárki várta. Bár a számok ellenük szóltak, az 1999–2000-s idény óta először a Ligue 1 bajnoki címét is megszerezték, ráadásul nyolc ponttal a favorit PSG előtt végezve.

Mbappé szerint a Monaco sikere abban rejlett, hogy a játékosai jól kijöttek egymással. „Fiatal csapat volt – magyarázza. – Inkább barátok voltunk, mint szimpla társak. Közel álltunk egymáshoz, és jól is játszottunk. Nézzétek meg, kik mentek el az előző idény végén: Benjamin Mendy, Tiemoue Bakayoko, Bernardo Silva, mind neves klubokhoz távoztak. Tökéletes keverék voltunk, hogy együtt sokra vigyük. Jó évben, jó időzítéssel, jó játékosokkal.” Külön dicséretet szentel a kolumbiai Radamel Falcaónak, akivel Európa legveszélyesebb támadóduóját alkották.

„Nem először mondom és nem is utoljára: a legjobb, ami történhetett velem, az, hogy Radamel Falcao mellett kezdtem a pályafutásom. Mindenki tudja, milyen fantasztikus játékos és góllövő, egyben csodálatos barát. Elképesztő segítség volt, az egész idény alatt a támaszom volt. Nem félt attól sem, ha le kellett hűtenie, és néha elkél egy józan hang, hogy rendre utasítson. Tizenhét éves voltam. Még fejlődnöm kellett. Szükség volt rá. Rengeteget tanultam tőle, és ezért örökre hálás vagyok neki.” Falcao és a többi monacói játékos segítségével Mbappé a legjobbak közé jutott.

Kylian Mbappé a Monacónál töltött évek alatt sem feledkezett meg Párizsról. A tavalyi igazolást sem a pillanat heve szülte. Igazság szerint Kylian és a Paris Saint-Germain között már rég vibrált a levegő, és már csak idő kérdése volt, mikor tér haza szülővárosába.

A felnőttcsapatban töltött egy év után sokan úgy érezték, kissé korai a költözés, pláne ilyen összegért: a PSG 180 millió eurót fog fizetni a Monacónak az egyéves kölcsön végén. De Mbappé már rég tervezi a váltást, és már tizenéves korában rájött arra, amit mások csak később vesznek észre: hogy a lehetőségek választanak ki téged, nem pedig fordítva.

„A megfelelő pillanatban jött, és a megfelelő lehetőség volt – mondja. – A PSG óriási klub, és minden versenysorozatot meg akar nyerni. Én is szeretnék mindent megnyerni, ez pedig olyan közös cél, amiért együtt is dolgozhatunk. Tíz-tizenegy éves korom óta tartom velük a kapcsolatot. Már akkor megkerestek, amikor a Monaco akadémiájára mentem. Az elmúlt években többször jártam az edzőpályájukon és a létesítményeikben. Találkoztam a régi és az új tulajdonossal is, tehát a PSG-hez igazolás nem volt új gondolat. Rengeteg embert ismertem már, akik a klubnál vannak, pedig nem itt játszottam. Azt hiszem, a PSG mindig is ott rejtőzött a tudatom mélyén.”

Most Mbappé az egyharmad részt jelenti a világ egyik leghíresebb támadó hármasából, vagy ahogy a francia médiában
emlegetik, az „MCN”-ből Edinson Cavani és Neymar mellett. Ebben az idényben közösen hatvanhárom gólt szereztek a PSG első harmincöt meccsén, és a riválisok nagy bánatára Mbappé szerint még ennél is halálosabbak lesznek.

„Még csak öt hónapja játszunk együtt, tehát még nem ismerjük eléggé a másikat – árulja el. – Folyamatosan fejlődünk, és még ennél is jobbak leszünk. Az edzések alatt néha egymás ellen játszunk, de gyakran osztanak be minket direkt egymás mellé, hogy jobban megértsük egymást.”

Sok szó esett a különleges bánásmódról, amelyben Neymar részesül a PSG-nél, amióta rekordáron (222 millió euróért) tavaly megvették a Barcelonától: állítólag több szabadnapja van, mint a többieknek, és persze ott volt az az extravagáns szülinapi parti, nem is beszélve a kínos veszekedésről Cavanival a büntető miatt. Mbappé szerint azonban Neymart félreismerték, és állítja: jó kapcsolatban van a brazil csatárral.

„Közelebbről megismerve egész más személyiség, mint amit a tévében mutatnak róla – állítja Kylian. – Szeret nevetni, és rengeteget tréfálkozik. Tele van életkedvvel, és mindenkivel jól kijön a csapatban. Nagyon örülök, hogy jóban vagyunk. Olyan, mint egy nagy testvér. Amikor a csapat sztárja olyan melegen köszönt, ahogy engem Neymar üdvözölt, akkor sokkal könnyebb beilleszkedni. A játékunk tekintetében némileg különbözünk, úgyhogy technikát nem igazán tudok tőle tanulni. De rengeteg tanácsot kapok tőle a játék mentális és pszichológiai oldaláról. Sokat beszélt nekem a hibákról, amiket ő elkövetett, nehogy én is elkövessem őket. Csodálatos vele játszani. El sem kell magyaráznom, úgyis látszik. Remélem, mindenki felfogja, mit jelent egy ilyen futballistát látni ebben a ligában. Mind azt reméljük, még sokáig marad, és sok trófeát nyerünk vele.”

Mbappé állítja, hogy neki mindegy, a 466 milliós támadósor melyik pontján állítják hadrendbe, de szerinte az edzőnek, Unai Emerynek határozott elképzelései vannak a felállásról.

„Most épp a jobb szélen vagyok, de olyan csatárnak érzem magam, aki bárhol bevethető. A Monacónál például ketten alkottuk a támadósort Falcaóval, ami ugyanúgy megfelelt. Nincs kedvenc pozícióm. Az akadémiákon mindhárom támadószerepben játszottam, úgyhogy semmi nem jelentene meglepetést. A stabilitás a fontos: szívesebben játszom sok meccset azonos helyen, mert folyton váltogatni kissé megterhelő. Az edzőnk szívesen cseréltet velünk helyet meccs közben, hogy ezzel zavarja össze az ellenfelet. Mindig pontosan elmagyarázza, mit vár tőlünk: nyomuljunk a lehető leggyorsabban a lehető legmélyebbre, dolgozzunk össze, és azonnal lendüljünk ellentámadásba. Pontosan tudja, milyen játékot akar látni, és ezt el is mondja. Imádja a munkáját.”

A klubnál töltött idény végeztével Mbappénak csak néhány hete lesz felkészülni pályafutása következő nagy kihívására: a 2018-as világbajnokságra. Még nem kezdett neki a csoport többi válogatottjának a tanulmányozására, de már most az oroszországi vb-ről álmodozik.

„Nyilván. Mi más járna a fejemben, ez az első vébém – mondja visszafogott izgalommal a hangjában. – De annyi célom van még a klubbal, hogy nem tudok csak erre figyelni. Az idény után lesz két-három hetem felkészülni a csoportból. Abban a két hétben, azt hiszem, Ausztráliával, Dániával és Peruval fogok kelni és feküdni. Már alig várom, hogy elkezdődjön.”

Mbappé eddig pályafutása során csak egy hátráltató tényező játszott szerepet: alig került be az ifjúsági válogatottakba. Például 2015-ben kihagyták a csapatból, amelyik Bulgáriában megnyerte az U17-es Európa-bajnokságot, de sem az U16-os, sem az U18-as korosztályban nem képviselhette hazáját.

Az 1998-as évjáratból mindig más támadók részesültek előnyben: Odsonne Edouard a PSG-től volt a korosztály legkeresettebb középcsatára, aki most kölcsönben játszik a Celticben, a szélen pedig Jonathan Ikone (szintén a PSG-től, most a Montpelliernél kölcsönben) és az Arsenalban játszó Jeff Reine-Adelaide (kölcsönben az Angersnél) került be szinte mindig a válogatottba, kiszorítva Mbappét mindhárom pozícióból.

Ő ezt is úgy kezeli, mint minden jót vagy rosszat, ami történik vele: rendíthetetlen tartással. Ahogy erről beszélünk, Mbappé magabiztossága még inkább feltűnik. „Ezek a döntések egytől egyig a futballról szóltak – magyarázza. – Tudtam, hogy a szövetségből engem is figyelemmel kísérnek, de övék volt a döntés. A futball a döntésekről szól, és ezeket nem szabad megkérdőjelezni. Ismerek minden játékost a saját generációmból. Nekem nem volt ezzel gondom.”

„A 2016-OS EB-DÖNTŐT MÉG A TÉVÉBEN NÉZTEM. FURA, HOGY EZ MOSTANRA MEGFORDULT. KÉSZEN ÁLLOK A VÉBÉRE”

Mbappé hamar felzárkózott, sőt le is hagyta kortársait. Egyike volt annak a két játékosnak, akiket szükségesnél fiatalabb koruk ellenére választottak be a 2016-ban az U19-es Európa-bajnokságon induló válogatottba (a másik Faitout Maouassa volt a Nancyból, aki most a Rennes-ben játszik). Mbappé kulcsszerepet játszott az olaszok elleni 4–0-s döntőben, és a második legsikeresebb góllövő volt a tornán csapattársa, Jean-Kevin Augustin után (aki akkor még a PSG-ben futballozott, azóta Lipcsébe igazolt).

Azon a nyáron Franciaország hajszál híján megnyerte a hazai pályán rendezett az Eb-t, de a döntő hosszabbításában végül Portugália egy góllal felülkerekedett. Ebből is látszik, milyen hirtelen tűnt fel Mbappé szinte a semmiből, ugyanis tizenhét évesen még csak kívülről nézhette a válogatottat, most, két évvel később viszont a csapat talán legfontosabb tagjaként utazik ki a vb-re.

„Az U19-es válogatottat néztük a meccset tévén, Németországban, mert ott volt a mi tornánk. Úgy szurkoltunk, mint bárki más. Fura, hogy az egész megfordult, de örülök, hogy most már én is benne vagyok abban az együttesben. Hogy érzem-e a nyomást a vébé miatt? Nem, egyáltalán nem. Mindig élvezetből fociztam. Világbajnokságot pedig csak négyévente rendeznek. Nem szalaszthatom el a hatalmas lehetőséget, csak azért, mert nagy a nyomás. Készen állok.”

Jöhet a PSG-mez, a fotós utasítására erre vagy arra néz, aztán vigyorogva az édesanyjára mutat, aki a fényképező mögül grimaszol neki. „Mindig tudtam, hogyan kell megnevettetni” – kuncog a mamája. Mbappé még egyszer kezet ráz mindenkivel, mielőtt a folyosóra kilépve eltűnik a szemünk elől.

Néhány perccel később már a kínos gonddal nyírt füvet tapossa, és úgy nevetgél csapattársaival, mint bármelyik tizenkilenc éves. Egy pillanatra le is nyűgözi őket (és minket is az üveg mögött), ahogy a labdával olyan trükköket és cseleket mutat be, amit az ő korosztályában más legfeljebb otthon, a PlayStationjén tud megcsinálni.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. áprilisi számában.)