A cikk 2015-ben jelent meg, a Glazer család 10 éve tartó manchesteri regnálása apropóján!
Szöveg Jonathan Fadugba Fordítás Kovács Gergely
Malcolm Glazer ténykedése a Manchester Unitednál tele van ellentmondásokkal. Volt egy magánember, aki mindenáron meg akarta szerezni a sportvilág egyik legértékesebb brandjét. Vagyonát négy és fél milliárd dollárra becsülték (több mint ezermilliárd forint), ennek ellenére a tízezer forint alatti nadrágokat vette előszeretettel, és ezt büszkén újságolta is. Ő az, aki visszafordíthatatlanul megváltoztatta a Manchester United sorsát, pedig állítólag egyszer sem tette be a lábát az Old Traffordra. Ki volt Malcolm Glazer, és hogyan jutott befolyáshoz a klubnál?
A Super Bowl-győzelem 2002-ben a Buccaneersszel
Malcolm Glazer litván bevándorlók gyermekeként született 1928-ban a New York állambeli Rochesterben. Nyolcévesen kezdett el édesapja óraalkatrészeket gyártó vállalkozásában dolgozni. Amikor 15 esztendős lett, apja meghalt, ezért átvette a céget, és terjeszkedni kezdett. Az 1950-es években hat hét után hagyta ott a Sampson College-ot. Ádázul haladt célja felé, amely szerint hatalmas cégbirodalmat kell építenie, és annyi pénzt termelni, amennyit csak lehet.
Miután otthagyta az iskolát, az ékszerbizniszre kezdett összpontosítani, amelyet már a szabad idejében is művelt korábban. A vállalkozás pénzt hozott, ingatlanokba is beszállt, nyaralókat és lakókocsikat vásárolt Rochesterben. Aztán jött az élelmiszertechnika, az élelmiszer-csomagolás, a műsorszolgáltatás, az egészségügy, ingatlan és bank, gáz és olaj, részvény és kötvény. Az üzleti élet Bibliája, a Forbes magazin megfogalmazása szerint szeme volt ahhoz, hogy miben van pénz.
Az üzleti éleslátás része volt az is, hogy 1995-ben beszállt a sportbizniszbe, és akkor rekordösszegnek számító 192 millió dollárért megvette a Tampa Bay Buccaneers amerikaifutball-csapatot. Az, hogy ma már 1.2 milliárd dollárra becsülik a csapat értékét, megint csak sokat elárul. Glazer idejében az alakulat új stadionba költözött, megnyitotta elképesztően modern és sok igényt kiszolgáló edzőközpontját, és 2002-ben, története során először megnyerte a Super Bowlt. Ennyire azért mégsem volt minden idilli. Miközben, ahogy a Tampa Bay Times tudósítója, John Romano fogalmazott, „a klubtulajdonosságot a sportvilág egyik legjobb üzletévé formálta”, úgy vonult be a köztudatba, mint konok, sötét árnyat vető figura, aki sokakat elidegenített. Romano szerint „kívülálló volt, aki nem vágyott a szeretetünkre, és sosem nyerte el a bizalmunkat”.
A United a New York-i tőzsdén
Nem csak a Manchester United átvétele volt Glazer üzleti karrierjének elkeseredett küzdelme, nehéz konfliktusa. Édesanyja 1980-as halála után testvéreivel tizenkét éven át harcolt annak lakásáért. Amikor pedig átvette a Tampa Bayt, heteken belül azzal fenyegetőzött, hogy odébbáll, ha nem épül egy új stadion az adófizetők pénzének bevonásával. „Glazer üzletember volt, nem közszolga” – jegyzi meg Romano. A stadion végül 100 százalékban közpénzből épült meg, összesen 194 millió dollár értékben.
Ha a korábbi üzleteit nézzük, csak arra gondolhatunk, hogy a Manchester Unitedot is pusztán anyagi szempontok miatt vette meg. A 790 millió fontos, tőkeáttételes kivásárlás a világ egyik legjövedelmezőbb klubját adósságheggyé változtatta, ám miután szponzori megállapodást kötött az Adidasszal, a Wall Street már hárommilliárd dollárra becsülte értékét. Hihetetlen hozamot hozott volna a befektetés, ha eladja.
Dupla Glazer: Joel (balra) és Avram a New York-i tőzsdén
Az öreg Glazer fia, Joel szerint – aki bátyjával, Avrammal együtt a klub társelnöke is egyben – a család régóta hatalmas futballrajongó. „Volt egy szobatársam a főiskolán, aki Londonból érkezett, és a mai napig is a legjobb barátom – mondta az MUTV-nek a 2005-ös átvételkor. – Minden szombat reggel igyekezett befogni a kis rádióján a Tottenham meccseinek közvetítését. Ragadós volt a példája, és minél többet hallottam az angol futballról, annál szenvedélyesebben kezdtem rá gondolni.”
„De mi az a tőkeáttételes kivásárlás?”
A Goldman Sachs egykori vezetője, a közgazdász Jim O’Neill United-szurkoló akkor hagyta el a klub elnökségét, amikor 2005-ben megérkeztek Glazerék. Elmondja, hogyan történt az átvétel
Mi a tőkeáttételes kivásárlás?
E vétel azt jelenti, hogy a kialkudott összeg egy részét rakja le a vevő készpénzben, a többit kölcsönből finanszírozza. Jó ez így? Általában, az üzleti világban igen. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen tulajdonosok általában kiveszik a megszerzett tulajdon főbb értékeit, vagy biztosítéknak használják azokat. Az ilyen üzleteket általában hét évre kötik, kiveszik a pénzt, növelik a pénzmozgást, és alacsonyan tartják a költségeket. Ezt követően iparkodnak nyereségesen tartani a bizniszt, az adósságokat pedig kötvénykibocsátással fedezik.
Akkor mi a probléma?
Ha a Premier League fejlődését nézzük, a United lehetett volna annyira sikeres az elmúlt évtizedben, mint a Barca. Mióta azonban átvették az amerikaiak, a klub sokkal kevésbé eredményes. Nincsenek versenyben a piacon a legjobb játékosokért. A múlt nyárig kellett várni, hogy újra költeni kezdjenek. Helyi szinten könnyedén maradtak versenyben a Chelsea-vel, de az egyébként nagyon jelentős bevételeik nagy része adósságtörlesztésre ment el. A hiteltörlesztésre költött összeg pénzkidobás.
Mi lesz ezután?
2012-ben Glazerék megjelentek a New Yorki-i tőzsdén egy céggel, amin azért is meglepődtem, mert a szingapúri és a hongkongi tőzsdén ezek a részvények érdeklődés hiányában megbuktak. Ahogy az egészet intézték, azt jelzi, hogy rendkívül nehéz lesz másoknak bejelentkezniük a Manchester Unitedért. Hétszázkilencven-millió fontért vették a klubot, kétszázötven-milliót fektettek bele, és most 1.6 milliárdot ér. Egy biztos: nagyon okosan csinálták!
GG
A Fergie-örökségen is ront az ügylet?
NEM
Pete Molyneux
bérletes és a híres Ta Ra Fergie-molinó kifeszítője 1989-ben
Az, hogy Sir Alex Ferguson nem tudott megegyezni John Magnierrel és J. P. McManusszal, siettette a Glazer-féle ügyletet. Látni kellett, hogy az ügy hatással van a klubra és a csapatra is.
Nem lehet elképzelni olyan szituációt az üzleti világban, ahol a menedzser vitában áll a legnagyobb részvényessel, amikor jogi eljárás van folyamatban. Veszélyes időszak volt ez a United életében, Ferguson zaklatott állapotba kerül, de ez nem is lehetett másképp. Ha megnézzük, kiket igazolt akkoriban a klub – Eric Djemba-Djemba, David Bellion, Alan Smith, Liam Miller és Kléberson –, azt mondhatjuk, ezek a játékosok nem ütötték meg a Manchester United szintjét. A tét nagy volt, Ferguson saját jövőbeli megélhetéséért is harcolt. Végül megalapozta a United jövőjét, ugyanakkor röghöz is kötötte a klubot, de ez sosem volt nála másképp.
Azt kell mondanom, Ferguson sokkal inkább mentette meg Glazeréket, mint ez utóbbiak őt Magniertől vagy McManustól. Az, hogy a 2007-es bajnoki győzelemmel sikerült a csapatot visszaterelni az eredményes útra, sokkal inkább volt köszönhető a haragnak és a Glazer-ellenes kampánynak. Nem tudom, Magnier vagy McManus jobb tulajdonosok lettek volna-e, de az biztos, hogy jobban kezelték volna a kezdeti PR-problémákat. Nem éreztem magam rosszul akkoriban, és azt sem gondolom, hogy Sir Alex feladta baloldali érzékeny énjét. Nem akarok ilyen messzire menni, de nagy kérdés, mihez kezdjen egy baloldali érzelmű, szociálisan érzékeny ember azzal, ha kiemelkedően sikeres az üzletben. Az örökségét a megnyert trófeák, a United játékstílusa alapján fogjuk megítélni, és emlékezni fogunk rá, hogy visszairányította a csapatot arra a pályára, ahova az való. Rendre versenyben volt az angol címekért, volt Európa legjobbja, és megcélozta, hogy a világ legjobb csapatát vezesse! Irányítása alatt követett el hibákat, de ez semmi ahhoz képest, hogy a legszebb huszonhárom évet kapták tőle a szurkolók.
IGEN
Colin Hendrie
a Független Manchester United Szurkolói Szövetség alelnöke
Ferguson a Magnier- és McManus-viták idején érezte utoljára a szurkolók bizalmát. Többen viseltek „F**K Off Magnier” feliratú pólót, és Fergie nevét skandáltuk, hogy érezze, mellette állunk. Nem fér hozzá kétség, ebből erőt is merített.
Voltak egyéb tiltakozások is. Az egyik ilyet a Hereford Racecourse-on tartották, ahol John Magnier versenylovai nevelkedtek. A következőt a Cheltenham-kupa napjára tervezték, és ettől már tényleg rendesen berezelt Magnier, mert nagyban rontotta volna a lovasbizniszét. Ekkor lépett közbe Fergie, és megkérte a szurkolókat, hogy ne tartsák meg a tüntetést, mert „ez az esemény olyan a lovasvilágnak, mint az FA-kupa döntője az angol fociban”. És ekkor, ahogy hírlik, Ferguson két és fél millió fontban egyezett meg Magnierrel. A tiltakozás szépen el is csendesedett. Úgy látom, hogy a menedzser egyszerűen felhasználta a szurkolókat a saját gyarapodására, és ez volt az utolsó alkalom, hogy kétségek nélkül támaszkodhatott ránk.
Az egész vita eredménye az lett, hogy Fergie a következő évre bármikor felmondható szerződést kötött, azaz, ha lelép, nem kap nagyobb összeget. Sokan úgy látják, az igazolásokban csak annyi szerepet játszott, hogy „ezt meg ezt akarom”. Ha ez így van, az elég rossz lehetett a régimódi figurának, aki nem ehhez szokott. Gyanítom, a Glazer-ügyletbe azért ment bele, hogy elfedje valahogy a Magnierrel történteket.
Hogy zavar-e ez az egész? Igen, persze. Fergusont arra kérte mindenki, hogy ne álljon szóba Glazerékkel, és támogassa ellenük a harcot, erre lepaktált velük.
Szóval a Glazer-ügy és az, ahogyan Ferguson kezelte azt, alapvetően beárnyékolja az örökségét.
Az átvétel
Ahogy a játékosok látták
„Nem akartunk kibeszélni” – mondja az egykori játékos, de a névtelenségét kéri
A sálat értjük, a kalapot nem
„Körbenéztem a Wembleyben a 2010-es Ligakupa-döntőn, és megpillantottam a harminc-negyven ezer United-szurkolót. Mindenütt zöld-arany sálak, olyan volt, mintha az Aston Villa játszott volna a Norwich ellen. Ez volt az első alkalom Glazerék megjelenése óta, hogy azt gondoltam, a szurkolóink nagyon nem boldogok. A játékosok a magánbeszélgetéseikben felhozták a témát, de nyilvánosan soha. Ez elfogadhatatlan lett volna.
A zöld-arany sálak 2010 elején tűntek fel. Először akkor láttam ilyet, amikor aláírást kértek tőlünk a meccseket követően. Nem értettem, miért akar tőlem autogramot egy Norwich-szurkoló. Tudtam, hogy a szurkolók viselnek ilyet, de kezdetben nem tűnt fel. Aztán egyre csak szaporodtak a sálak, és David Beckhamet is lefotózták egy ilyennel a nyakán egy Milan elleni meccset követően. Néhány szurkoló azt hitte, tiltakozik, de szerintem csak odadobták neki, ő meg felvette. A Milan játékosa volt, és nem is tudta, hogy ez egyfajta ellenállás.
Becsültem a szurkolók kiállását, az átvétel idején azonban egyszerűen nem beszélhettünk. Nem is nagyon engedték, és számos játékost nem is érdekelt annyira mélyen, illetve nem értettük pontosan, mi történik.
A csapat biztos volt benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, és tulajdonképpen így is lett. Láttuk, hogy a szurkolók ellenzik, de ennek ellenére az ember nem szívesen beszél a főnökei ellen. A játékosok a futballra koncentráltak, és nem a gazdasági kérdésekre. Többen olyan országból érkeztek, ahol a labdarúgás rendkívül szervezetlen. Ők úgy látták, hogy a United a legjobban irányított klub a világon, és ebben talán igazuk is volt.
Ferguson megnyugtatott bennünket: minden rendben lesz, és nekünk ennyi elég is volt. Azt is hozzátette, hogy ő és David Gill maradnak, szerepük sem változik. Mindkettejükben bíztak, mindkettejüket tisztelték a játékosok. Gill erős egyéniség, az egyetlen, aki felállt, és azt mondta Fergusonnak, hogy nem volt igaza. Szerintem maga Fergie is értékelte ezt olykor.
Érzékeltük, hogy a menedzser számos kritikát kap a médiától és a szurkolóktól az átvétel idején. Akárcsak David Gill. Mindketten szerették volna, ha az élet normálisan megy tovább, és ez így is lett. A játékosok életében alig változott valami, mert – szerintem – Sir Alex mindent megtett, hogy megvédje a klub munkatársait.
A legjobban a promóciós extra kötelezettségeket éreztük meg. Addig hetente egyszer-kétszer kellett ilyenben részt vennünk, utána viszont mindennap, az edzések után.
Mindannyian határidőnaplót vezettünk, és labdák tömegét kellett aláírnunk, hosszú folyosón sorakoztak. Pedig ez a fajta tevékenység nem éppen házimunka, nem igaz?
Úgy vélem, nem minden labdarúgó élvezte igazán a promóciós munkát, de hát mit tehettek volna? Jól megfizették őket, és a bejövő pénzek nagy része ebből a tevékenységből származott. Glazerék pedig csak erősítették ezt a vonalat.”
FC UNITED
A szurkolók visszaszerzik a klubot
Dacból született a Man. United alternatív ellenegyesülete, története mégis sikersztori lett
Az FC United of Manchester tizedik születésnapját boldogan ünnepli, és ennek számos oka van.
Először is, mert az új, 5000 férőhelyes stadionjuk, amelynek 26 soros, fedett lelátója van, hamarosan megnyit, és ez alkalomból barátságos meccsen játszik a Benficával május 29-én.
Másodszor, mert a Manchester United 1968-as BEK-döntős ellenfelét már mint az Evo-Stik League nyertesei fogadják majd, ezzel hét év után jutnak fel a Conference North-ba. Felemelkedésüket segítette Karl Marginson, a Rotherham, a Macclesfield és a Stalybridge Celtic korábbi középpályása, aki létrejötte óta menedzseli az FC Unitedot. Eddig négyszer jutott feljebb a csapatával. A teljesen fedett Broadhurst Park Mostonban 6.2 millió fontba került, ebből hárommilliót a szurkolók dobtak össze kötvényekben és készpénzben. A hazai meccseikre nagyjából kétezer néző látogat ki. Pedig útjuk nem volt zökkenőmentes. A stadiont is nehézkesen húzták fel, főleg mert az egyik építőcég csődbe ment közben.
Andy Welsh általános igazgató a kezdetektől fogva a klubnál van. Életre hívása az azóta megszűnt Red Issue fanzine ötlete volt akkor, amikor egyértelművé vált, hogy Glazerék átveszik az irányítást.
Szponzorok, kíméljenek, mi vagyunk az FC United
„Találkozókra jártam, amelyeket egy bizottság szervezett. Nem akartam elhinni, milyen tempóval haladnak, de azért szkeptikus maradtam – mondja Walsh. – 1998-ban már meghiúsítottunk egy Murdoch-féle hatalomátvételt, úgy gondoltam, menni fog Glazerékkel szemben is. Meg is vettem a bérletemet a 2005–06-os idényre.”
Walsh napi kapcsolatban állt Alex Fergusonnal, és próbálta rábírni a menedzsert, hogy ne fogadja el a Glazer család ajánlatát.
„Szerintem az ő támogatása nélkül nem jött volna össze az ügylet” – folytatja Welsh, de végül 2005. május 13-ára minden akadály elhárult, Glazerék megszerezték a részvényeket.
Ezt követően Ferguson már ellenségesen kezelte az FC Unitedot és erőfeszítéseit, ahogy a bajnokság tizedik bugyrából a hetedikig jutott. Itt aztán megrekedt, rendszeresen alulmaradt az osztályozókon.
A tiltakozások a nyáron is folytatódtak, Walsh számos drukkertalálkozón vett részt, és vezetett le. Előtte tíz éven át az ő feladata volt a kapcsolattartás a szurkolókkal, ezért tiszteletnek örvendett. Visszamondta a bérletét, amit már ki is fizetett.
„Húsz percig álltam a jegypénztár előtt, és hezitáltam. Végül a családom döntött úgy, hogy válasszuk az FC Unitedot.” És bár közel lakik az Old Traffordhoz, ezt követően nem járt többet a stadionban.
Az új FC United a Benfica elleni nyitó meccsre készült el
A FC United megalakulását vegyesen fogadta a Manchester United keménymagja. Többen úgy foglaltak állást, hogy az új klub valójában Júdásokból áll, és ezt a mai napig így gondolják. Nem fogadják el a szerintük álszent és dölyfös hozzáállást, és határozottan visszautasítják, hogy a United szurkolói kultúrája veszített fényéből.
Mindkét oldalon vannak szélsőséges vélemények, de a United-drukkerek többsége sok sikert kíván az új klubnak, és becsüli az elért eredményeit, még akkor is, ha ők maguk maradnak a Manchester Unitednál.
„Még mindig Manchester United-szurkoló vagyok – mondja Walsh. – Egyedül a Glazer-féle üzleti modellt nem támogatom. Ezért határoztuk el, hogy valami újba vágjuk a fejszénket.”
Walsh népszerű a klub szurkolóinak körében, és a futballvilág is elismeri, de gyakran nagyon nehéz a dolga. „Többször megfenyegettek. Előfordult, hogy odajöttek hozzám az utcán, rendkívül agresszívan rám támadtak, de miután elbeszélgettünk, megértették, mivel próbálkozunk, még akkor is, ha nem értettek vele egyet.”
Az FC United döntéshozói egyhangúan utasították el a mezszponzorációt, a stadion nevének eladását, sőt azt is, hogy a Sky Tv adása menjen a klubházban.
„Futballszurkolók vagyunk, úgyhogy mindig is a mindent vagy semmit elvét vallottuk – így Walsh. – Most megmutatjuk, hogy másképp is lehet ezt csinálni, méghozzá élvezettel, úgy, hogy a futball mindenki számára elérhetővé váljon.”
Glazerék érkezése számos FC Unitednál az utolsó cseppet jelentette a pohárban, de voltak más okai is az elfordulásnak. A jegyárak is tüskét jelentettek (ma nyolc fontba kerül egy belépő), ahogy a Manchester United szurkolótáborának demográfiai változása és a tv-közvetítések is.
Ennek ellenére az FC United rendkívül sikeres évtizede nagyon sok gonddal járt.
„Volt egy olyan időszak, amikor nem hittem benne, hogy a klub túlélheti – mondja Walsh. – Aztán minden nehézségből megerősödve jöttünk ki.”
A szomszédok egy része ellenezte, hogy pálya épüljön mellettük, a gazdasági válság is sok problémát jelentett, és a hatóságok is gyakran akadályozták az előrejutást. Manchester önkormányzatának viszont nagyon tetszett a gondolat, hogy legyen a városnak egy közösségi szellemben fogant, szurkolók által birtokolt klubja, ezért segítséget is nyújtott.
A Futball Alapítvány (Football Foundation) 500 ezer fonttal támogatta az ügyet, ennek az összegnek az egyharmada pont abból a Premier League-ből folyt be, amelynek a szurkolók hátat fordítottak.
Amikor megkérdezzük, az e a cél, hogy a csapat feljusson vagy inkább a közösségi élmény erősítése, Walsh ezt mondja: „Elsősorban futballegyesület vagyunk, ha nem így tekintünk magunkra, mindent elbukunk. De egy klub egyben a közösség része is.”
Az edzőpályája otthont ad a kimondottan erős női részlegnek is, továbbá egy helyi csapatnak, a Moston Juniorsnak. Ha erre is gondolunk, és nem foglalkozunk politikával, kijelenthetjük: az FC United rendkívül értékes kezdeményezés.
(Pillanatnyilag az angol 7. osuztálynak megfelelő Northern Premier League-ben játszik a csapat – a szerk.)
Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?
Glazerék nem az egyedüli tulajdonosok, akik „bonyolult” kapcsolatban állnak a szurkolókkal
Az őrült George király
A nyugdíjba vonuló kasszafúrót, George Reynoldsot szeretettel fogadták a Darlington szurkolói 1999-ben. Premier League-részvételt ígért, és új stadiont építtetett. Majd fenyegetni kezdte, és eltávolította azokat, akik kritizálni merték. Akkor vált igen népszerűtlenné, amikor a csapat rossz eredményeket ért el; a klub végül 2003-ban csődbe ment. Reynoldsot két évvel később adócsalásért vád alá helyezték. A Darlington 2010-ben kiesett a Football League-ből, és 2012-ben végleg tönkrement.
Zágráb lobbanékony donja
„Seggbe fogom b…ni a YouTube-ot” – válaszolta Zdravko Mamic 2007-ben a szurkolóknak, akik a fejét követelő videókat osztottak meg. 2011-ben a Dinamo Zagreb ultrái özönlöttek be egy sajtótájékoztatóra, hogy szembesítsék az egykori üzletembert és ügynököt a hibáival (annak ellenére, hogy vezetése alatt a csapat kilenc egymást követő évben bajnok lett). A derék elnököt erőszakkal, sikkasztással és bundával is megvádolták.
Gil főbenjáró bűne
Jesús Gil, az Atlético Madrid elnöke nem is volt annyira rossz ember. Marabella egykori pufók polgármestere elefántháton flangált Madrid utcáin, hogy így ünnepelje meg az Atlético Madrid idény végi dupla sikerét. Ez biztosan a jófejségei közé kerül. De a már elhunyt Gil 1992-ben elkövetett valamit, amit a szurkolók nem tudnak megbocsátani neki: bezáratta a klub utánpotlás-nevelő bázisát, mert szerinte „semmi értelme nem volt”. A fiatal és Atléti-szurkoló Raúl emiatt ment át a városi rivális Realhoz.
Aldo a balos Livornónál
Hogyan ne bűvöld el a Livorno szurkolóit, a klubelnök Aldo Spinelli receptje szerint? 1. Fenyegesd a többieket azzal, hogy „Csináld meg vagy b…szd meg!” 2. Rendszeresen hívd a toszkán kikötővárost „komcsi fészeknek”. 3. Nevezd a klub stadionját „négyszázhúsz éves, tetves pöcegödörnek”. Igaz, ez a provokatív szellem először juttatta ki kontinenstornára a toszkán csapatot. Ha hasonló tulajt szeretnél látni, ott van Maurizio Zamparini és Silvio „Bunga” Berlusconi.
Az alpesi csecsen
Kaotikus nyolc hónap kellett ahhoz, hogy 2011 májusa és 2012 januárja között a csecsen Bulat Csagajev csődbe és az ötödosztályba vezesse Roy Hodgson korábbi klubját, a Neuchatel Xamaxot. Nemcsak számos edzőtől szabadult meg, de a klub dolgozóit is folyamatosan ekézte, így olyan is előfordult, hogy nem készültek el a jegyek egy meccsre. A két legnagyobb szurkolói csoporttal is összeakasztotta a bajszát. Talán érthető, miért utálták annyira.
Duplázó Racing
A Racing Santander viszi el a pálmát, ugyanis két gyűlölt klubtulajjal is büszkélkedhet az utóbbi évekből. 2003-ban az ukrán-amerikai Dmitrij Piterman (jobbra) nevezte ki magát vezetőedzőnek. Később megvette az Alavést, amely kiesett, majd a California Victoryt, a USL-csapat egy idény után összeroppant. A Santandernél a két egymást követő kiesést követően Ángel Lavint, az új tulajdonost megtámadták a szurkolók az elnöki páholyban, de tovább tart a gazdasági zűrzavar.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júniusi számában.)
