Szöveg Nick Moore, Huw Davies, Steve Hill Illusztráció Martin Bowyer
TAXI BILARDO NÉVRE
A focisták hírhedten babonásak: sportolók tömegei csak megszokott koreográfia keretében vonulnak fel a pályára. Az 1986-os világbajnokság győztes argentin szövetségi kapitánya, Carlos Bilardo mindenkin túltesz. Egy alkalommal a csapatbusz lerobbanása miatt taxival kényszerültek folytatni útjukat. A mérkőzést megnyerték, ezért Nagy Orr (mert a mestert így nevezik Buenos Airesben) ragaszkodott hozzá, hogy mostantól csak így utazzanak a meccsekre.
Az Estudiantesnél egy brazil hölgy sok szerencsét kívánt nekik egy később megnyert találkozó előtt. Bilardo szerette volna, ha ezentúl minden meccs előtt felhívhatná a hölgyet, hogy sok szerencsét kívánjon. Azt viszont tagadta az edző, hogy megtiltotta volna a játékosainak a csirkehús fogyasztását, mert az elátkozott állat lenne. „Ugyan, miről tehetnek ezek a szegény tyúkok?” – zsörtölődött.
TETŰ MÓDON ÜNNEPELT
Mindnyájan hajlamosak vagyunk elragadtatni magunkat egy győzelem után, de Miguel Herrera mintha tényleg túlzásba esett volna 2015-ben. A volt mexikói szövetségi kapitány kemény harcra hangolta csapatát, és egy kicsivel még keményebbre saját magát.
A mexikói válogatott igazi szenzáció volt a 2014-es világbajnokságon, ahogy maga Herrera is. A köpcös edzőt partvonal mellett bemutatott hisztikkel és ölelésekkel tarkított monodrámái a közösségi média sztárjává emelték.
Amikor csapata a magasba emelhette az Aranykupát egy évvel később, Herrera ismét átszellemült állapotban volt. Talán túlságosan is. A philadelphiai repülőtéren, útban hazafelé a trófeával, a korábbi védő állítólag nyakon vágta Christian Martinoli újságírót, miközben a biztonsági ellenőrzésen haladtak át. Herrerát kirúgták. Talán mégsem véletlenül kapta a Tetű becenevet?
GOULD VS. HARTSON: EZ MÁR TÚL BIZARR
Hol is kezdjük, ha Bobby Gould négyéves walesi szövetségi kapitányi munkásságát akarjuk bemutatni? Igazi hanyatlástörténet, amelynek egyes szakaszaiban Gould börtönben tartott edzéseket; maszkban jelent meg a sajtótájékoztatón; mezeket tervezett; összeverekedett a Manic Street Preachers zenekarral; Vinnie Jonest nevezte ki kapitánnyá, miután a titkos voksoláson senki sem szavazott rá; az éjszaka közepén felszólított egy vezető BBC-dolgozót, hogy cseréljék le a számukra kedvezőtlen meccs összefoglalóját egy kedvezőbbre; meghívott egy játékost, akinek pályafutása egyetlen ifjúsági szereplésből áll; kezdőnek állította be a porckorongsérves kapust; az Olaszország elleni meccs előtt futballistáira bízta a válogatott összeállítását; a németországi meccs előtt az alapján válogatott, hogy ki milyen teljesítményt mutatott egy újságírók elleni mérkőzésen; veszített a negyedosztályú Leyton Orient ellen; csereként beállt focizni a Cwmbran ellen, és nyilvánosan megszégyenítette Robbie Savage-et. Ez utóbbi mondjuk jogos volt.
Talán a legerősebb az volt, amikor az 50 esztendős edző verekedni hívta a 21 éves John Hartsont. Bár Gould azt mondta az FFT-nek, hogy az öltözői dulakodás csak feszültséglevezető volt, Hartson szerint „méltatlan, bántó és bizarr” helyzetbe hozták őt, Gould állítólag vérző orral és törött bordával távozott. Ezek után nincs mivel folytatni.
BASSETTÉK OSTROMA
A Dave Bassett által vezetett Wimbledont a ’80-as években szinte szétfeszítette az erőszak: a játékoskijáróban elhangzó fenyegetések és a vendégöltöző lehúzhatatlan klotyóinak híre egészen messzire jutott. Az agresszív viselkedés valójában csak amolyan brit túlélési taktika volt az élvonalban. Sikerük egy része a csapatszellem növelésében rejlik, amelyhez Bassett nevelőintézetekben alkalmazott fenyítésekkel járult hozzá. Egy alkalommal a hadsereget is bevonta: csapatának egy erődöt kellett bevenni, ahol a katonák túszokat ejtettek. Az Őrült Banda éjszaka a sáncnál táborozott, és hajnalban lendült támadásba, amiből szép kis tömegverekedés kerekedett.
Bassett élete a pályán kívül sem volt sokkal békésebb. Egyszer eltévedt a herefordi mezőkön, amikor futni indult meccs előtt. A végén egy tehéncsordába keveredett. „A tehenek egyre közelebb és közelebb jöttek – idézte fel. – A végén azonban sikerült útbaigazítást kérnem, és egy nullára nyertünk.”
A RONTÁSSZAKÉRTŐ
Don Revie a szó klasszikus értelmében nem volt őrült. A komoly, olykor félelmetes fickó egy személyben testesítette meg a macsó férfiideált és a ’60-as és ’70-es évek tipikus edzői habitusát a Leedsnél. Persze ő is babonás volt, sőt, néhány különös fóbia is gyötörte.
Szerinte az Elland Roadon átok ül, ezért felbérelt egy cigányt, hogy levegye a rontást a pályáról, és eredményesebbé tegye a csapatát a hazai meccseken. Szerencsét hozó kék öltönyét addig viselte, amíg az szét nem foszlott. Rettegett a madártollaktól, a zöld színtől és – mi sem természetesebb – a dísztárgyként használt elefántoktól. Még a Leeds jelvényét is meg kellett változtatni: a szerencsétlenséget hozó három baglyot el kellett távolítani.
FRY MEGÁLDJA A FÜVET
Barry Fry a megháborodott menedzserek Leonardo da Vincije. A Barnet elnöke, Stan Flashman több alkalommal is kirúgta őt, amit az edző egyszerűen figyelmen kívül hagyott, és ismét bement dolgozni, annak ellenére, hogy az elnök kilátásba helyezte, élve eltemeti az M25-ös autóút alá. „Stan egy darab szart sem ér” – bókolt Fry.
Az edző levetette a cigányok rontását (talán Revie műve?) a Birminghamről azáltal, hogy levizelte a St. Andrew’s négy szögletzászlóját. Az FFT egy alkalommal megkérdezte tőle, hogy ki a legmocskosabb szájú menedzser, amire bevallotta, hogy ő és Graham Taylor holtversenyben.
BREDE ÉS A SAJTKÚRA
A 2014-ben kinevezett Felix Magath lett a Premier League első német menedzsere. A siker perspektívájából inkább Jan Siewert, mintsem Jürgen Klopp nyomában járt, igaz, kellően emlékezetes maradt. Magath elnyerte a Szaddám becenevet, és hírhedtté vált a kínzásai miatt a Fulhamnél.
A kölcsönben lévő Lewis Holtby, aki a Schalkéből már ismerte az edzőt, azonnal intézkedett, hogy a Spurs hívja őt vissza. Magath ájulásig futtatta a játékosait, olykor kiközösítette vagy behívatta őket az irodájába, ahol némán bámulta őket. Na, de mi ez a sajtdolog? Hogy a saját ötlete volt-e, vagy tényleg az orvos javasolta, az már nem fog kiderülni, de tény: Magath krémsajttal próbálta gyógyítani Brede Hangeland combsérülését. Az edző második idénye hat hétig tartott a klubnál.
WANCHOPE ÚR MEGÉRKEZETT
A karikalábú Costa Rica-i csatár, Paulo Wanchope kiszámíthatatlan és szórakoztató jelenség volt a Derby, a West Ham és a Manchester City kötelékeiben, és menedzserként sem lett unalmasabb az élete. Szülővárosa csapatánál, a Heredianónál például összeverekedett az elnökséggel és a játékosaival, de hasonlóan rövid szövetségi kapitányi pályafutása sem volt erőszaktól mentes. Wanchope akkor gurult be, amikor egy túlbuzgó panamai bizonsági ember nem engedte a partvonal mellé egy U23-as meccsen.
„Hiába volt engedélyem, nem mehettem be – mondta később. – Ezért úgy döntöttem, magam nyitom ki az ajtót. Az őr meglökött, én meg visszalöktem.” Wanchope-ot hamarosan menesztették.
A HŐS CLAUDE TERVE DUGÁBA DŐL
Nicolas Anelka a Manchester Citynél játszott, a Raith Rovers pedig a skót másodosztályban indult, amikor Nic bátyja megjelent a menedzsmentnél 2004-ben. Claude Anelka ügynök és DJ volt. Edzői tapasztalata nem, pénze viszont volt, és az utóbbi igen jól jött a Raith-nek. Miután 300 ezer fontot fektetett a csapatba, kinevezték menedzsernek és futballigazgatónak a „kettő az egyben” akció keretében. Nyolc meccse alatt egy pontot szereztek. Lemondott posztjairól, megvárta az elnök távozását, majd maga is búcsút intett. A kaotikus helyzetben lévő Raith kiesett. Anelka, saját érdekét szem előtt tartva ezt mondta: „Túlléptem korlátaimat. A skót futballban több munka van, mint gondoltam.” Hallottál már ennél hitelesebb önértékelést? A klubok adósságát tekintve nem is rossz üzlet 300 ezerért ilyen állást kapni.
MIT ÜZEN WESTLEY?
Bár Graham Westleyt az egyik legígéretesebb menedzserként tartották számon, módszerei sokszor balul sültek el. A Prestonnál azt állította, hogy négy labdarúgója megfúrta a Sheffield Wednesday elleni taktikájukat. Aztán kiszivárgott egy hajnali kettőkor küldött sms, amelyben közli, hogy mely játékosait rúgja ki. Az ügyből viszály kerekedett.
Szintén nem sült el jól, hogy a szállodában terrortámadás kivédésére gyakorlatoztatta embereit. David Buchanan védő telefonjára egy pénteki éjszakán ezt az üzenetet küldte: „Inkább a Tranmere Rovers vagy a Preston North End játékosa lennél a jövőben?”. Westley hamarosan megkapta a felmondását.
SUMUDICA ŐSZINTÉN ELMONDJA
Az exdebreceni Marius Sumudica az európai labdarúgás egyik legnagyobb aktívan tevékenykedő idiótája. A román szakember, aki 13 év alatt 19 vezetőedzői posztot nyert el, igazi szócséplő.
Ő a játékvezetők réme. Egy Kayserispor elleni meccs után gúnyosan megcsókolta a sporit, míg Szaúd-Arábiában ájulást színlelt egy videobírós ítélet után. Ráadásul szerencsejátékfüggő. „Voltak problémáim a kaszinózásból, de már vége. Kitiltattam magam az összes bukaresti játékteremből.” Folyamatosan idézget. „Van egy román mondás: aki nem iszik, nem dohányzik, és nem hugyozik a csapba, az nem is igazi focista.”
Van múzsája is: azt állítja, hogy a Steaua Bucuresti edzőjének felesége sms-ben vallott szerelmet neki. Hivatalosan cáfolnia kellett, hogy mutogatta magát a szurkolóknak. „Nem vettem elő a péniszem a szurkolók előtt. Egyébként is akkora, mint egy lift nyomógombja. Akkor minek mutogassam? Két nadrágot viselek a meccseken, mert nem hordok alsóneműt. Muszáj megigazítanom.”
POPA ÉS MERÉSZ VÁGYAI
Ionut Popa is bőbeszédű román. A bajszos szerencsétlenség inkább egy másodosztályú vígjáték főszereplője lehetne, mint futballszakember. Legtöbben talán a politikusokat illető gyalázkodásáról ismerik. Amikor azt kérték, hogy értékelje az edzői pályafutását, amelynek során öt alkalommal nevezték ki az UTA Arad élére, verhetetlen módon fejtette ki, hogy mennyire nincs bűntudata: „Bárcsak megtéptem volna egy játékvezetőt valamelyik meccs során – mondta, majd hozzátette: – Szerettem volna politikus is lenni. A politikusok vagyonos tolvajok, akik bármit megtehetnek. Elüthetnék bárkit a zebrán anélkül, hogy következménye lenne.” Hajrá, várja önt a parlament!
A BUSH-KRITIKUS, NUDISTA HÁRMASUGRÓ
„Beköltöztem álmaim otthonába, de egy galamb arra repült, és leszarta a tetőt” – mondta a Manuel Preciado, a Racing Santander edzője, amikor felidézte az ukrán-amerikai Dmitry Piterman 2003-as érkezését a spanyol klubhoz, ahol hamarosan a nagybefektető lett a főrészvényes. Piterman kemény múltat tud maga mögött: tizenkét évesen emigrált Amerikába, majd hármasugrásban majdnem kijutott az 1992-es olimpiára. Később megvett néhány spanyol futballklubot, majd bemutatkozott a La Ligában is. Ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a Santander vezetőedzője, és megsértődött, miután a futballszövetség megfelelő képesítés hiányában megtagadta tőle ezt a lehetőséget.
„Egy broki vezeti a világ legerősebb országát úgy, hogy nincs semmilyen képesítése – utalt George W. Bush-ra. – Szerintetek tényleg diploma kell egy futballcsapat irányításához?”
Végül fotósként akkreditáltatva magát mégis a kispad közelébe került, ahol egészen az Alavésig jutott, és később meztelenül, kezében a taktikai táblával pózolt.
SOUNESS HŐSTETTE
Graeme Souness sosem riadt vissza attól, hogy saját érdekének megfelelő ötleteit elterjessze az ellenfél sorai közt, így arra is bátran vetemedett, hogy menedzserként kitűzze zászlaját a rivális csapat pályáján. Talán még ő is érezte, hogy az 1996-ban Galatasaray-edzőként elkövetett, Fenerbahce ellen irányuló cselekedete magyarázatra szorul. „Az egyik alelnökük egy újságban tette fel a kérdést, hogy mi a fenét akar kezdeni a klubunk egy nyomorékkal. Ez a nyomorék én voltam, ugyanis tizennyolc hónappal korábban lyukas szívvel műtöttek.”
A Török Kupa megnyerését ünnepelték a Galatasarayjal, amikor Souness meglátta haragosát. „Gondoltam, megmutatom neki, hogy ki a nyomorék”, ezzel fogott egy Galatasaray-zászlót, és kitűzte a rivális klub pályájának kezdőkörében, miközben egy tűzijáték majdnem eltalálta őt. A szurkolók berohantak a pályára, Souness pedig éppen csak el tudott menekülni a vérontás elől, természetesen immáron csapata hőseként. Bár lehet, hogy az igazi hírnevet Barry Venison és a fiatal Brad Friedel szerződtetése hozta meg számára.
LOUIS VAN GAAL ÉS A SZEMLÉLTETÉS
A taktikát rendületlenül csűrő-csavaró Louis Van Gaal nemcsak nagyszerű edző, hanem igazi őrült is. Hogy mi volt a legbolondabb pillanata? Kétségtelenül az, amikor a Bayern Münchennél elmagyarázta, miért cserélt le két játékost, és ezen magyarázat alatt megvillantotta a nemiszervét is. „Odadobtam a gatyámat a csapat elé – mondta. – Azt akartam, hogy értsék: ha cserélek, azt nem a saját érdekemben teszem. Mindent megcsinálok a csapatért, és bármilyen eszközt fel merek használni, hogy illusztráljam a döntéseimet; a hangomat, az elmémet, bármit.”
Bár Louis cselekedete – amit ha az FFT az utcán mutatna be, akkor bűncselekménynek minősülne – csak arra volt jó, hogy kihozza a játékosokból a bohócot. „Később sokszor utánoztuk őt az öltözőben” – ismerte el Mark van Bommel.
A FARKASOK MAJMOS ÜGYEI
A majomhere szót ritkán hallani focis berkekben. Mint ahogy az edzőket sem szólítják őrnagy úrnak. Nos, bocsássák meg nekünk, hogy mégis felidézzük egy nagyratörő edző, Frank Buckley őrnagy történetét, aki majomhereszövettel kívánta serkenteni játékosai erőnlétét.
Buckley 1937-ben már tíz éve vezette a Wolvest, ekkor egy Menzies Sharp nevű gyógyszerész és kígyóolaj-kereskedő előállt egy kezelés tervével, ami növelné a Wanderers labdarúgóinak testi-szellemi gyorsaságát, állóképességét és betegségekkel szembeni ellenállását. Buckley saját magával kezdte a kísérletezést, és bár akkoriban mindennaposnak számított a doppingolás, a játékosok nagyon idegenkedtek.
„Nem vagyunk kísérleti nyulak” – mondták. Teljesítményük tényleg nőtt a kezelés után (lásd: placebohatás), és más klubok is átvették a módszert, annak ellenére is, hogy Buckley szerint a befecskendezett dózisok hatására magasabbak lettek a játékosok.
HOSSZAM HASSZÁN HÁBORÚT HOZÓ FOHÁSZA
Azt mondják, Egyiptomban sok a forrófejű edző, és mind közül Hosszam Hasszán a legforrófejűbb. Nemzeti hősként igencsak jó élete lett: ő a második legtöbbszörös válogatott egyiptomi játékos és minden idők legeredményesebb ottani góllövője. Imádták.
Mindaddig, amíg el nem hagyta Kairó környékét, és a Zamálekhez nem igazolt. Az al-Ahli korábbi játékosára mérhetetlen gyűlölet irányult volt klubja szurkolóitól. Amikor Hasszán később edzőként visszatért a Zamálekhez, Souness példáját követve nem igazán próbálta elsimítani a feszültséget.
Egy rangadó során Hasszán leterített egy Zamálek-mezt a pályára, majd térdre ereszkedve imádkozott a tomboló al-Ahli-szurkolók előtt. Természetesen tömegverekedés lett a jelenetből.
AZ ŐRÜLT KUTYA MEGMÁRTÓZIK
Ok nélkül senki sem nyeri el az Őrült Kutya becenevet. Martin Allen minden kétséget kizáróan az alsóbb osztályok fajankóinak legalsóbb osztályú fajankója.
A Brentfordnál kultikus figurává vált, mivel különleges helyeken úszkált FA-kupa-meccsei előtt, amik közül a legemlékezetesebb, hogy megmártózott a Tees folyóban a Hartlepool elleni összecsapás előtt, valamint meztelen kutyaúszása a Solent folyóban a Southampton elleni meccset megelőzően.
„Amikor azt mondják rám, hogy őrült vagyok – válaszolta –, én mindig azt mondom, hogy mivel te a tények teljes ismeretének hiányában formáltál rólam véleményt, ezért én tartalak téged őrültnek.”
A Chesterfieldnél a csapat honlapján jelentette be új igazolását: „Az igencsak öreg Michael Nelsonnak sok a tapasztalata és nagy a tudása”. De azt sem tartotta titokban, hogy imádja a szulák, a muskátlik, a fuksziák, a rózsák és a dáliák illatát. Csodás.
HORGÁSZNI MENTEM
Ez a történet végül egészen szép, művészi befejezést nyert. Az előző idényben Markus Kay, a német
ötödosztályú TV Jahn Hiesfeld vezetőedzője sms-ben tudta meg a klub elnökétől, Dietrich Hülsemanntől, hogy a következő idényben nem lesz szükség a munkájára.
Hülsemann-nak nem tetszett, hogy szakvezetőik nem lelkesek: „Úgy ültök ott a kispad mellett a kempingszéketeken, hogy legszívesebben horgászbotot adnék a kezetekbe”. Vajon mi volt Kay válasza? Az utolsó meccsére gumicsizmában és horgászfelszerelésben érkezett, és egy horgászbottal a kezében némán ülte végig a találkozót. „Az igazságtalanság ellen tüntettem” – mondta, mielőtt leesett a mikrofonja.
PIZZA A MECCS ELŐTT
Az ötödosztályból kiesést épp csak megúszó Chester Citynél hősként tisztelték a frissen szerződtetett Terry
Smith-t 1999 júliusában. Kidolgozta három évre szóló tervét, amivel a második vonalba kívánta feljuttatni a csapatot. Első lépésként kirúgta Kevin Ratcliffe menedzsert, hogy a helyére kinevezze saját magát.
Az amerikai, aki egy korábbi állatkerti látogatása során szeretett bele a Chesterbe, közösen mondatta a játékosokkal a hiszekegyet a meccsek előtt, és rögtön három csapatkapitányt is kinevezett: egy csatárt, egy középpályást és egy védőt. Szokatlanul cserélt: ha nem használta el mindhárom lehetőségét az első húsz percben, akkor őrjöngve igyekezett lehívni azt a játékost, akit éppen kiállítani készült a játékvezető. A meccs előtti készület ugyancsak ritkaság: a Barnet elleni 2–0-s zakó előtt még beugrottak a Pizza Hutba a csapattal. Végül a Chester feljutás helyett kiesett. Talán legközelebb a Burger King lesz a nyerő.
DORIAN LOCSOL
A román Dorian Marin is megérdemel egy kis figyelmet, mert Afrikától a Közel-Keleten át Szíriáig összesen nyolc csapatot vezetett, többek között a négyszeres bajnok Uganda Revenue Authorityt (becenevük: Vámosok). Fejfájára ezt fogják írni: „Itt nyugszik az edző, aki vízzel locsolt egy játékost”.
Ghánában ugyanis a King Faisal Babes nevű csapatnál Martin úgy döntött, hogy leönti a Hearts of Oak bedobásra készülődő játékosát. Ezért cserébe hétmeccses eltiltást kapott. Valószínűleg nem ez volt az első kihágása. De hallgattassék meg a másik fél is: „Csak egy kis víz volt, semmi veszélyes – morgolódott Martin. – Nem is értem ezt a döntést. Talán kolostort akarnak csinálni a stadionokból?” Hát igen, mi is ezt kérdezzük évek óta.
JOE KINNEAR ELENGEDI A GYEPLŐT
Joe Kinnear szokatlan menedzseri pályafutást tudhat maga mögött, mivel nem sok edző jut el Nepálból a Doncaster Roversig. Mégis leginkább a ’90-es években a Wimbledonnal elért sikereiről maradt nevezetes. A mindig energikus trénert a komplett elmebaj kerítette hatalmába, amikor Mike Ashley utolsó híveként kinevezték a Newcastle United élére. A 61 éves Kinnear hamar felkavarta az állóvizet 2008-as sajtótájékoztatójával, amit még Barry Fry is megirigyelt volna. „Seggfejek vagytok – ordította. – Bassz…tok meg! Bassz…tok meg! Nem vagyok kíváncsi a véleményetekre. Kit érdekel? Nem a titkárnőim vagytok. Még egyszer mondom: bassz…tok meg!” Az ír szakember 2009-ben szívproblémákkal került kórházba.
A DARUS MUTATVÁNY
A Corum Belediyespor vezetőedzője, Hamit Isik a török labdarúgás fegyelmi bizottságával találta szemben magát 2015 májusában. Egy játékvezetővel történt konfliktusának köszönhetően 285 napra kitiltották a stadionokból, és csapatának zárt kapuk mögött kellett megrendeznie a soron következő mérkőzést.
Isik sajátos módon kezelte a problémát: kibérelt egy darut, ami a meccs ideje alatt felemelte őt kellő magasságba, hogy kintről is láthassa az összecsapást. A Darica Genclerbirligi elleni, 0–0-val végződő mérkőzést egy hatalmas kivetítőn nézhették a hazai szurkolók. Mivel a következő mérkőzést elvesztette a csapat, nem sikerült feljutnia.
Itt kell megemlítenünk a Poole Town menedzserét, Tom Killicket, akit szintén kitiltottak saját csapata meccséről, és aki a pályamester padlásáról nézte a Cambridge City elleni találkozót. Ez olcsóbb megoldás, mint egy daru.
A TOVATŰNŐ ÖRÖM
Edgar Davids sem játékosi, sem edzői munkát nem vállalt, amióta 2014 januárjában távozott a Barnettől, ahol mindkét munkakört ellátta. Talán nem csoda, hogy nem igazán élvezte. A 15 hónapos munkássága vége felé a Barnet kiesett az amatőr bajnokságba. Davids a csapata elleni összeesküvés-elméleteket emlegette, és nem volt hajlandó elutazni azokra az idegenbeli meccsekre, ahol ott kellett volna aludnia.
Érvelése mindenkit meggyőzött: „Senkinek sem tartozom magyarázattal”. A Barnet egyes számú játékosa – igen, ő viselte az 1-es mezt – viszont már részletesebben beszélt visszavonulásáról. A 40 éves BL-győztes játékos három héttel a távozása előtt játszotta az utolsó meccsét a Salisbury ellen, ahol piros lappal és a következő szavakkal búcsúzott: „Nem hinném, hogy valaha még pályára lépnék. A fociból kiveszett az öröm.”
A mérlege az utolsó idényre: kilenc meccs, hat sárga, három piros. Micsoda öröm lehetett!
A HÁLÁTLAN PÁCIENS
Vegyük Dél-Amerika felé az irányt, és nézzünk körül az argentin amatőr bajnokságokban! Ha a jótékonysági meccsek önkéntes futballistái nem lennének elég nagy sztárok, akkor ismerjék meg a játékvezetőt, aki megmentette egy őt megtámadó edző életét.
Miután a csapata egyenlítő gólját nem adták meg, mert a labda nem haladt át a gólvonalon, a Viajantes de Pergamino edzője, Luciano Susín beállt a hazai szurkolók dühöngő soraiba. Olyan átéléssel szidta a bírót, hogy szívrohamot kapott, és összeesett. Dario Cid játékvezető azonnal megkezdte az edző újraélesztését, hogy a hamarosan magához térő beteg ott folytassa, ahol abbahagyta, ragaszkodva ahhoz, hogy a labda bent volt. Cid szeretetteljes törődéssel letessékelte őt a pályáról. „Újraélesztettem, majd kiállítottam – magyarázta Cid. – A munkámat végeztem.”
WILKINSON LIBÁI
Phil Babb a Sunderlandben játszott Howard „többször vezettem az angol válogatottat, mint Big Sam” Wilkinson irányítása alatt a 2002–03-as idényben. Különös módszerei között szerepelt, hogy csalánt markoltatott a játékosokkal, hogy bebizonyítson valamit. A te dolgod, Phil.
„Azt mondta, gondolkodjunk el, hogy melyik a legjobb csapat, és hogy másnap megnézünk egy DVD-t. Arra gondoltam, biztosan valami Milan-meccset hoz a nyolcvanas évekből. Megnyomta a lejátszást, és a képernyőn a délre költöző libák vonulását láttuk. Szerinte ez a legjobb formáció, és a legjobb csapat, amit valaha láttunk. Mindegyik szereplője kapitány. Ha az egyik megsérül, akkor másik kettő azonnal a segítségére siet. Azt akarom, hogy olyanok legyetek, mint ezek a libák. Ezek után megkérte Quinnyt, hogy vigye ki a csapatot, és melegítsünk. Két perc múlva Quinny ordított: libaalakzat! Mindannyian csapkodtunk a képzeletbeli szárnyunkkal.
A Sunderland rekordalacsony pontszámmal, az utolsó helyen fejezte be élvonalbeli idényét.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. januári lapszámában.)
