Mi történt Royston Drenthével?

Szöveg Arthur Renard Fotó Antim Wijnaendts

Drenthe egyszer csak üzenetet kapott az ügyvédjétől: a Sparta Rotterdam a 2018–19-es idényben megcélozza a holland első osztályt, és ehhez tapasztaltabb játékosokra is szüksége volna. Ha érdekli a lehetőség, most felszállhat a hajóra.

Royston Drenthe eltöprengett rajta. Két évvel korábban már visszavonult, mert ugyan még csak 29 éves volt akkor, de elege lett a labdarúgás világából, ami sokat ígért, de keveset adott neki. Gyakran még a járandóságát sem.

Nem a Sparta volt az első klub, amelyik megkörnyékezte a Real Madrid és a holland válogatott egykori üdvöskéjét, de kapott ajánlatokat a zene, a divat és a fitnesz világából is. Ezek után minek menjen vissza a futball berkeibe?

A Sparta klubvezetői jól ismerték őt, és azt is tudták, mivel motiválható. Bíztak is benne. Ennek ellenére mély meggyőződése volt, hogy jól döntött, amikor befejezte, és a háta mögött hagyta a rengeteg szívszorító élményt. Ott állt 31 évesen. Nem volt veszítenivalója, adhatott egy hetet a Spartának, aztán majd kiderül, mi lesz.

Talán pont ez lehet az útja a megváltás irányába.

Drenthe 19 éves korában tetováltatta ki mindkét lábát. Első profi idényét már úgy kezdte meg a Feyenoordnál, hogy az egyik vádliján egy mosolygós, a másikon egy síró bohóc virított. Mellettük felirat: „Most mosolyogj, majd sírsz máskor!”. Ballábasként a lövő lábán szerepelt a pozitív üzenet, de maga is tudta, hogy a jövő tartogat még kudarcokat is.

Figyelemreméltó előrelátás egy 19 éves fiatalembertől, hogy a tulajdon testén közli, ami a fejében jár. Talán még érettségre is vall. Most, évekkel később, amikor a FourFourTwo munkatársaival beszélget, bevallja, a tetoválások hirtelen ötlettől vezérelve születtek, viszont az üzenet nem. „Muszáj mindig reálisan gondolkodnunk” – mondja.

Tetoválása később prófétikusnak bizonyult. Drenthe későbbi pályafutása többször is igazolta a bohócok létjogosultságát. Akkor, amikor bőrén még éppen, hogy csak megszáradt a tinta, volt oka mosolyra is.

Nem sokkal később kezdő lett a Feyenoord csapatában, ahol kultikus figurává vált azzal a hozzáállásával, hogy sohasem adta meg magát és soha nem adta fel. Egy karácsonyi mérkőzés alkalmával például ő adott gólpasszt a PSV Eindhoven ellen, majd begörcsölt lábbal játszotta végig a mérkőzést, csak a végén húzták ki neki.

Az ilyen megnyilvánulásai miatt érdemelte ki a helyet a holland U21-es válogatottban a hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Ezen a tornán lényegében szünet nélkül rohangált, amivel kiérdemelte a legjobbnak járó elismerést, csapata pedig Európa-bajnok lett. Nevére azonnal felfigyelt az összes elitklub összes játékosmegfigyelője.

„Úgy hallottam, akkoriban tizenhat klub érdeklődött irántam – mondja felidézve azokat az időket, amikor a világ a lábai előtt hevert. – Beszéltem a Barcelona elnökével, Joan Laportával és Predrag Mijatoviccsal is, a Real Madrid sportigazgatójával. Majdnem minden fő fejessel találkoztam az összes klubnál. A legtöbben ötéves szerződést ajánlottak, szinte mindenki ugyanazokkal a feltételekkel.

A Chelsea is bejelentkezett, ők is hosszú távra ajánlottak lehetőséget azzal az engedménnyel, hogy Drenthe további egy évre a Feye­noord játékosa maradhat. Ő azonban egy percig sem gondolkodott, amikor megtudta, hogy a Real Madrid is nyitott lenne iránta, azonnal meghozta a döntést.

A klub elképesztő hatással volt a fiatal szélsőre. „Fiatal voltam, lenyűgözött minden, amit ott láttam – mondja. – Hihetetlen ragyogás veszi körül a Realt, ennek mindenképp része akartam lenni.” Álma 2007. augusztus 9-én teljesült.

„Azonnal otthon éreztem magam – folytatja. – Mindenki szívélyesen üdvözölt. Guti különösen, ő már akkor legenda volt ott. Jó kapcsolatot alakítottam ki Robinhóval is. Gyakran eljártam hozzá, ilyenkor valóságos mini nightklubot alakított ki a pincében.” Drenthe előtt egészen új világ tárult fel, amihez gyorsan alkalmazkodott. Ez a pályára is igaz.

Mindössze 23 percre volt szüksége, hogy letegye névjegyét a Berna­béuban. A Szuperkupa visszavágóján bombagólt lőtt a Sevilla ellen, 35 méterről zúzta rá, és a labda a keresztlécről a vonalon belülre pattant. (Utána pedig vissza a lécre, olyan erővel lőtte meg.) Nevét mindenki megismerte, és azonnal nagyra nőttek vele szemben a kívánalmak.

Örömmel gondol vissza ezekre az első időkre. „Olyan volt, mint valami varázslat – idézi fel. – Rengeteg jó játékosa volt a csapatnak, és egészséges arányban állt egymással a tapasztalat és a fiatalos erő, kezdve Ruud van Nistelrooy-jal, Gutival vagy Raúllal egészen az olyan figurákig, mint én, Gonzalo Higuaín, Fernando Gago és Marcelo. Az első percben összeállt a képlet. Ilyen helyzetben nincs is túl sok dolga a vezetőedzőnek.

Legalábbis azt hittük, miután Bernd Schuster bajnoki címre vezette a Real Madridot, ráadásul rekordot jelentő 85 ponttal, ami 18-cal volt több, mint a Barcelonáé. Schuster 2008 decemberében hagyta ott a madridi klubot, ekkor csapata az ötödik helyen állt, négy ponttal lemaradva a Barcelona mögött. A nagy riválist ekkor már Pep Guardiola irányította. „Egészen új volt számomra ez a helyzet – mondja Drenthe –, sosem láttam korábban, hogy egy edzőt ilyen gyorsan kirúgnak.”

Mindebből azt is megsejtette, hogy az élet korántsem kiszámítható a Real Madridban, majd hamarosan első kézből is megtudhatta. Pályára lépett a hazai bajnokikon és a Bajnokok Ligájában is, és az első idénye jól sikerült. Viszont a másodikban sokkal kiszámíthatatlanabb lett a teljesítménye, miközben a csapat is vergődött. A Real szurkolói pedig közismerten türelmetlenek.

A 2009–10-es idényben a balhátvéd rövid időre feltámadt. „Abban az évadban valósággal meg tudtam volna enni az ellenfeleimet – magyarázza a FourFourTwo-nak. – Azt hittem, minden mérkőzésen játéklehetőséget kapok majd. Nem volt semmi oka, hogy kitegyenek a keretből, mégis így lett, mert a klub vezetősége azt mondta, Marcelót is játszatni kell. Onnantól kezdve váltásban voltunk. Jorge Valdano talán jobban szerette Marcelót.”

A következő idényben José Mourinho került a csapat élére. „Azt mondta, kapok majd játéklehetőséget – emlékezik Drenthe. – Végül Valdano mégis azt javasolta, menjek kölcsönbe. Mondtam neki, mit hallottam az edzőtől, de addigra már eldöntötték, és kölcsönbe kerültem.”

Drenthe nehéz szívvel hagyta ott Madridot. A Hércules játékosa lett Alicantéban, és ettől egy rövid időre felpezsdült.

Drenthe első mérkőzésén a frissen feljutott csapat 2–0-ra megverte a Barcelonát a Camp Nouban. A kölcsönbe került holland rengeteg sms-t kapott egykori csapattársaitól, akik hálájukat fejezték ki, amiért segítségükre volt a nagy rivális ellen. Drenthe még távollétében is népszerű maradt. „Csodás fickó, nagyon vicces figura – lelkendezett Cristiano Ronaldo. – Hiányzik a csapatból, ő volt a móka­mesterünk.”

Új klubjánál is nagyon megszerették, főleg harcias hozzáállása miatt. Néha talán túl harcias is volt, amit jól mutat, hogy 15 mérkőzésen nyolc figyelmeztetést kapott.

Ennek ellenére kedvelték közvetlen stílusáért is. Gyakran szervezett közös szórakozást, pókeresteket, ezekre meghívta csapattársait és azokat a helyieket, akikkel menet közben megismerkedett. „Szeretem a közösségépítést – említi mosolyogva –, és igyekszem megosztani az élményeimet azokkal, akiket szeretek. Nem kell mindig óvatoskodni.”

A Hérculesnél töltött időszak alatt azonban ez a nagylelkűség okozott némi galibát az anyagi helyzetében. Főleg, hogy – pályafutása során nem utoljára – nem fizették ki a bérét. Emiatt sztrájkba kezdett.

„Ez volt az első alkalom, hogy ilyen jellegű problémák gyötörtek – idézi fel azt az időszakot. – Túlzottan is komolyan reagáltam, lehet, hogy így emlékeznek rám ott.”

Az már csak természetes, hogy ezek az események nem tettek jót az ott töltött további időnek, viszont nem volt választása, muszáj volt maradnia, pedig érdeklődött iránta a Juventus is. „Az olasz klub szerette volna kölcsönbe venni magához, és ehhez a Real Madrid is megadta az engedélyt, viszont a Hércules egymillió eurót követelt tőle. Úgyhogy inkább maradt Alicantéban, és csapata az idény végén kiesett.

A 24 éves játékost nem fogadták kitörő örömmel, amikor visszatért Madridba. „Mourinho nem örült, hogy sztrájkba kezdtem. Azt mondta, a Real Madrid játékosaként ehhez nem volt jogom. Viszont ezt csak az idény végén mondta ki. Nem lett volna rossz, ha felhív, amikor még a Hércules játékosa voltam, és megkérdezi, mi a helyzet.” Drenthének külön kellett edzenie, amíg az ügy nem tisztázódott.

Végül David Moyes sietett segítségére 2011 augusztusában. Drenthe kölcsönbe került az Evertonhoz, és ott ismét repülőrajtot vett. Első tíz mérkőzésén hét gólból vagy gólpasszból vette ki a részét, pedig ezek közül hat találkozón csereként állt be.

„Mindent egybevetve pályafutásom legjobb napjait töltöttem a liverpooli csapatnál az első néhány hétben.” Végül azonban itt is rosszra fordultak a dolgok. Ezúttal már az ő hibájából. Nem alakult simán viszonya Moyesszal, akinek nem volt ínyére a holland futballpályán kívüli élete, például az állandó partik, amelyeket a házában adott. Rendszeresen elkésett mindenhonnan, ami állandó súrlódást okozott közte és a vezetőedző közt, majd amikor 2012 áprilisában az FA-kupa Liverpool elleni elődöntőjének csapatösszetartásáról késett, kenyértörésre került sor.

„A terem előtt várakoztam, holott csak be kellett volna sétálnom szép csendben, és leülnöm valahova. Amikor később bementem, Moyes azt mondta, hogy b…am meg. Valószínűleg annyiban kellett volna hagynom, de ehelyett visszakérdeztem, hogy érti ezt, majd hozzátettem, hogy inkább ő b…a meg magát. Ezután elutaztam Hollan­diába, és nem is mentem vissza többet.”

Azt ma már ő maga is elismeri, hogy idősebb korában bölcsebben járt volna el. „Azt hiszem, ha sikerül egy kicsit alkalmazkodnom hozzá, élvezhettem volna annak előnyeit, mint ahogy kezdetben gyakran léptem is pályára az irányítása alatt.” Már sosem tudjuk meg, hogyan alakulhatott volna a történet.

Azon a nyáron lejárt a Real Madriddal kötött szerződése. „Nagy volt az érdeklődés irántam – folytatja –, de én még mindig a Reallal számoltam, valahogy nem ment ki a fejemből. Mindenem Madridban volt, még a házam is. Nem lett volna könnyű otthagyni mindent.”

Az egyetlen másik csapat, amelyben szívesen játszott volna, a Feyenoord volt. Személyesen kereste fel gyerekkori klubját, de nem született megállapodás.

Ez olyan csalódást jelentett számára, hogy nem is keresett tovább csapatot. Napirendje szétesett, és az így keletkezett űrt pókerrel és bulikkal töltötte ki. Nyitott egy ruhaboltot, de ez két évvel később bezárt. Ám még ez a káosz is hozott egy kis derűt, és végül ez a vállalkozás hozta vissza a labdarúgás világába. Az orosz első osztályban küzdő Alanyija Vlagyikavkaz nagyon meg akarta szerezni, ennek érdekében minden követ megmozgatott.

„Tudták, hogy van egy üzletem Rotterdamban, folyamatosan ott hívogattak telefonon, de mivel nem értek el, eljöttek oda. Az alkalmazottaim telefonáltak, hogy megjelent néhány orosz, aki feltétlenül beszélni akar velem.”

Lehet, hogy ez félelmetesen hangzik, Drenthe azonban állt a találkozó elé, és bár kezdetben egy kicsit vonakodott – emlékeztette a klub képviselőit, hogy a megelőző hat hónapban nem is lépett pályára –, végül három és fél éves szerződést írt alá a kitartó oroszokkal. Itt újra szembesülnie kellett azzal, milyen is, ha nem fizetik ki, de legalább újra fellángolt benne a tűz. Voltak kimondottan emlékezetes megmozdulásai, a Morodvija Szaranszk ellen mesterhármast szerzett a 3–1-re végződő találkozón.

Ám ekkor ismét közbeavatkozott a sors. Egy moszkvai csapat-­összejövetelen Drenthe megismerkedett Anton Zingarjeviccsel, aki ugyan csak öt évvel volt idősebb nála, de már ő volt a Reading klubtulajdonosa.

„Moyes azt mondta, b…am meg. azt mondtam, hogy inkább ő b…a meg magát. Ezután elutaztam Hollandiába, és nem is mentem vissza többet”

„Volt egy étterme is, úgy hívták: Maradona. A csapat oda járt enni, és ott nézték a mérkőzéseket. Elsőre úgy voltam vele, hogy ez meg miről beszél, mégis ki ez, de végül kiderült, hogy tényleg az, akinek mondja magát. Hamarosan a Readingben találtam magam – mondja nevetve. – Az élet tartogat meglepetéseket.”

A fordulatos történet ezzel még nem ért véget. Zingarjevics egy évvel később otthagyta a Readinget, a klub pedig azt érzékeltette szerzeményeivel, hogy túl magas a fizetésük. Ez hősünket is érintette. A Sheffield Wednesday szerezte meg kölcsönbe 2014-ben, és rendes fizetése felét adta neki. Négy hónappal később a török Kayseri Erciyesspor játékosa lett, két és fél évre szóló megállapodást kötött. Hat hónappal később az egyesült arab emírségekbeli Baniyas lett a negyedik klub, amelyik nem fizette ki. Ezen a ponton fogyott el Drenthe türelme.

„Akkor fizettek, amikor kedvük tartotta – idézi fel azokat az időket. – Volt, hogy azzal kerestek meg, odaadják a pénzem egy részét, de ne szóljak a többieknek, mert ők nem kapnak semmit. Meg kell, hogy mondjam, nem nagyon élveztem a helyzetet. Időről időre ugyanaz történt velem minden egyes klubnál. A vezetők egyáltalán nem gondoltak a játékosokra, csak saját magukra.”

Drenthének anyagi vitája támadt egy korábbi ügynökével is, és úgy döntött, hogy ami sok, az sok. Hazatért Hollandiába, és minden energiájával R&B-munkásságára koncentrált. Már korábban elkezdett zenélni, Roya2Faces néven futott. Hat hónapot töltött futball nélkül, és hivatalosan bejelentette, hogy 2017 februárjában visszavonul. „Még mindig futok némi pénz után. Volt, amit ügyvédek és hosszan tartó tárgyalások eredményeként sikerült bevasalnom. Nem mondok le önként róla.”

Ezt követően kereste meg a Sparta Rotterdam. Az elmúlt két évben mindenkit visszautasított, aki próbálta újra a futballpályára terelni. Nem is csoda, hiszen volt egy kiadója, a Dug-Out Records, megjelent első kislemeze, és már készült egy album, amelyet 2019 nyarára ígért be. Létrehozott egy menedzsmenttel foglalkozó ügynökséget is Drenthe BV (Drenthe Kft.) néven. Vállalkozásainak éppen alakult egy ruházattal foglalkozó ágazata is, volt konditerme, parfümboltja, és tervezte, hogy házakat épít Hollandiában, Spanyolországban és Suri­name-ban.

Ezúttal azonban a Spartáról volt szó, nem valami átlagos klubról. Henk van Stee és Henk Fraser irányította a csapatot. Akkor is ők foglalkoztak vele, amikor még csak serdülőjátékos volt a Feyenoord akadémiáján.

Úgy érezte, az a legkevesebb, hogy találkoznia kell velük. „Meg­beszéltük, hogy egy hétig edzek – emlékezik Drenthe. – Arról is szót ejtettünk, hogy a klubnál milyen sokat jelenthet a fiataloknak a jelenlétem. Nem a szerződés érdekelt, hanem az, hogy vajon mindkét fél elégedett lesz-e.”

A Real Madrid egykori játékosa a felkészülési idény első napjától kezdve részt vett a másodosztályú holland csapat edzésein, és hamarosan mindkét fél részéről az fogalmazódott meg, hogy az együttműködés hosszú távon is életképes lehet.

„Azon a héten úgy éreztem, újjászülettem – mondja Drenthe. – Nagyon élveztem, és arra figyeltem fel, hogy még van bennem erő. Az edzők és mindenki más nagyon pozitívan állt hozzám. Hamarosan tárgyalni kezdtünk.” Két héttel később egyéves szerződést kapott. Drenthe visszatért a futballba.

„Elsősorban a gyerekeimért tettem, de ugyanúgy Henk Fraser vezetőedzőért is – magyarázza. – Nagyon tisztelem. Fiatalkoromban is felnéztem már rá, ő pedig pontosan tudta, hogyan kell motiválnia engem. Azzal, hogy szerződést ajánlott nekem, rizikózott is, tudnia kellett, mekkora kockázatot vállal arra az esetre, ha nem lesz minden rendben. Ő és Van Stee végig támogatott, be kellett bizonyítanom, hogy jogosan.”

Így is tett. A pályán és azon kívül is inspirálta csapattársait, remélve, hogy az első osztályba jutnak. Előfordult, hogy egymást követő két hétvégén fordította meg a mérkőzés állását. A Dordrechtet 2–0-s hátrányból 3–2-re verték meg, majd azzal csökkentették a listavezető Go Ahead Eagles mögötti lemaradásukat, hogy 2–0-s hátrányból 2–2-re egyenlítettek ellenük idegenben.

Mindez Drenthe életében is fordulópontot jelentett. Itt most nincsenek kiszámíthatatlan fordulatok, és minden korábbi tapasztalatát arra használja, hogy segítse a tehetséges fiatalokat a zenében és a futballban egyaránt.

„Arra is igyekszem felhívni a figyelmüket, hogy az imázsukat is építhetik, miközben futballoznak – mondja. – Sokan csak akkor kezdenek el a folytatáson gondolkodni, amikor már visszavonultak.”

Saját bevallása szerint is túl lazán vett mindent a múltban.

„Kiszámíthatatlanul viselkedtem, másra hagytam a felelősséget. Gondolkodás nélkül aláírtam bármit, amit az ügynököm elém tett. Tapasztalatlan voltam.”

Aktív játékos korában jó szíve miatt sokat költött másokra. Ez a szempont kiemelten szerepel önéletrajzában, amit akkor írt meg, amikor visszavonult. Azóta sokkal tudatosabb a pénzügyekben. Azt is hozzáteszi, a múltban azt gondolta, sosem tud majd az üzletemberek nyelvén megszólalni. Ebben nagyon nem lett igaza. Ma már kormányhivatalnokoknak és edzőknek tart előadásokat, és szeretne minél többet segíteni a hajléktalanoknak, illetve az idősebbnek, hogy így adjon vissza valamit szeretett városának.

Most viszont a fókusz újra a labdarúgáson van. Az a cél, hogy a Sparta Rotterdam ismét az első osztályba jusson. Amikor visszatekint pályafutására, úgy fogalmaz, hogy semmit sem bánt meg. Nem foglalkozik azzal, mi lett volna, ha tovább marad Hollandiában, és nem megy el fiatalon a Real Madridba.

„Nem érdemes ilyesmin gondolkodni. Akkoriban könnyű választásnak tűnt. Azóta sok minden megváltozott: most harmincegy éves vagyok, akkor húsz voltam. Össze sem lehet hasonlítani az akkori önmagam a mostanival. Akkor kissrác voltam, most pedig hat gyerek apja vagyok.”

Ami nem változott, az a játék szeretete. „Örömömet lelem a futballban, ahogyan akkor is. Amikor először léptem be az öltözőbe tavaly nyáron, tudtam, hogy jól fogom érezni magam.”

Royston Drenthe újra mosolyog. Ahogyan tetoválásai is megjövendölték, volt némi bánat a kezdeti örömet követően, de megtanulta a leckét. Most azon van, hogy megragadja a lehetőséget, és közben élvezze a labdarúgást.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. márciusi lapszámában.)