Megmenti-e Gareth Bale a Real Madridot?

Szöveg James Maw Portré Shamil Tanna

A grillezett hal szaga már a szobánkat is elérte. A média munkatársait erre a napra hívta össze a Real Madrid egy kis összetartásra, de nem tudjuk, ilyen illatok közt a legalkalmasabb-e interjút készítenünk.

„Bevallom, nem vagyok valami nagy halas” – kuncog Gareth Bale, miközben üdvözli stábunkat. Meglehet, de most, hogy a három legutóbbi BL-cím elhódítói közül két emblematikus arc távozott, maga Bale lett a nagy hal a legnagyobb tóban. Elérkezett a walesi játékos ideje, hogy ő legyen a klub legújabb galaktikusa, segítse csapatát az újabb európai diadalokhoz, és beírja magát a labdarúgás legnagyobbjainak panteonjába. Nem túl nagy teher, ugye, Bale?

Munkánk során számos lenyűgöző edzőpályán jártunk már, de az összes közül kitűnik a spanyol főváros északkeleti külvárosában, Valdebebasban fekvő Ciudad. A helyszín tökéletesen illik Európa legsikeresebb és a világ legismertebb klubjához.

A 140 hektáros területen 12 szabvány méretű nagypálya, egy erőnléti és egy rehabilitációs központ található, emellett kezelőhelyiségek, hidroterápiás egység, a médiát kiszolgáló szobák, szívében pedig ott található a 6000 férőhelyes Alfredo Di Stéfano Stadion, a Castilla tartalékcsapat otthona.

Ennek mélyen fekvő bugyraiban találkozunk azzal a futballistával, aki a klub tizenhárom BL-címéből a legutolsót szinte egymaga nyerte meg. Továbbá aki a Madridban töltött öt éve alatt négyszer hódította el a legnagyobb európai kupát, ebből három alkalommal egymást követő évben. Nagyon sok minden megváltozott négy esztendő alatt, amióta legutóbb találkoztunk vele. Akkor azt mondta, új csapattársainak köszönhetően sikerült beilleszkednie (és még import babkonzervet is talált a helyi boltban).

Manapság számos brit választ magának csapatot a kontinensen, de nem is olyan régen, még akár öt és fél évvel ezelőtt is ritkaságszámba ment, hogy egy magasan jegyzett szigetországi fiatal külföldre költözik. Sokkal inkább ragaszkodtak a megszokott környezethez. Ő azonban bátran lépett ki komfortzónájából, és tette meg Madridot új lakhelyének.

„Tökéletesen beilleszkedtem, ahogyan a családom is – mondja azzal az önbizalommal, amivel csak az büszkélkedhet, aki egymaga több BL-győzelmet tudhat a magáénak, mint bármelyik angol klub, kivéve a Liverpoolt, ha a BEK-et is ideszámítjuk. – Boldog vagyok, élvezem a labdarúgást, és örülök, hogy sikerek születnek.” Meg kell azért említenünk, hogy voltak problémák is ebben az időszakban, különösen akkor, amikor megérkezett, de ezek már a helyükre kerültek.

„Az első néhány év mindig nehéz, ha új helyre költözik az ember – folytatja. – Más az élet, mint otthon, de egy idő után megszoktam, mára pedig értékelem és élvezem. A spanyol ételek csodálatosak, van néhány étterem, amelyet nagyon szeretünk. Oda vagyok a sonkáért, és a steakek is lenyűgözőek.

Ami az egyéb dolgokat illeti, próbálok mindent úgy csinálni, ahogyan otthon is, egyedül a meccsek kései kezdését nehéz megszokni. Mindent este rendeznek, olyan is előfordul, hogy fél tízkor-tízkor kezdődik egy találkozó. Utána már nehezen pihenem ki magam.”

Ha már ennyi energia és adrenalin tombol benne, kíváncsiak vagyunk, vajon sikerült-e megszoknia a másik spanyol jellegzetességet, a sziesztát? „Nem különösebben kedvelem – hűt le bennünket. – Számos csapattársam használja ki a lehetőséget, én viszont, ha alszom nappal, még kevesebbet pihenek éjjel.”

Ha a délutáni lustálkodás nem is szerepel napirendjében, a golf annál inkább. Amikor megérkezett, épp a kíséretéből viccelődött valakivel a legutóbbi játékkal kapcsolatban, és nekünk is elárulja, élete legnagyobb vágya, hogy egyszer az első ütéssel betaláljon egy lyukba. „Már többször is közel voltam hozzá, de nem elég közel – sóhajt. – Egy kis szerencse is kell hozzá.”

Ha golfos álmainak beteljesülésére még várni is kell egy kicsit, a futballban már legmerészebb ábrándjai is teljesültek. Amikor az első madridi idénye véget ért, már szerves része volt a csapatnak, és két sorsdöntő gólt szerzett fontos döntőkben.

Előbb a Barcelona ellen talált be a Király-kupa fináléjában, miközben Cristiano Ronaldo az oldalvonalról figyelte az eseményeket. Később a Bajnokok Ligája döntőjében szerzett gólt az Atlético Madrid ellen. A Barcának lőtt találata nagy áttörést jelentett, megvillantotta elképesztő sebességét, miközben az oldalvonalon kívülről megkerülte Marc Bartrát, majd José Pinto kapujába talált.

Egy hónappal később, amikor története során először dőlt el városi rangadón a BL-serleg sorsa, a hosszabbításban szerzett gólt, méghozzá azt, amellyel a Real Madrid megtörte ellenfelét, miután Ramos kiegyenlített. Gólját Marceloé és Ronaldóé követték. A 4–1-es győzelem azt jelentette, hogy 12 év várakozás után megszületett a várva várt tizedik BL-cím.

Az erős kezdés után a következő években újabb sikerek születtek, bajnok lett, további három alkalommal nyert Bajnokok Ligáját, spanyol Szuperkupát, két alkalommal az UEFA Szuperkupáját és három FIFA-klubvilágbajnokságot.

„Nem nagyon lepett meg semmi a spanyol futballal kapcsolatban, főként valószínűleg azért nem, mert már azelőtt is sokat néztem a tévében, hogy Madridba költöztem volna – folytatja a mondandóját. – Sokkal technikásabb itt a labdarúgás, passzos játék folyik, a Premier League egyre inkább fizikai igénybevételt jelent. Ez az inkább fizikális előéletem és azok a fizikai tulajdonságok, amelyeket az évek során felszedtem, markánsabbá tették a játékomat azt követően, hogy a Real Madrid futballistája lettem. Azért vágytam Spanyolországba, hogy továbbfejlesszem a futballtudásomat. Angliában nyers, erős és robbanékony voltam, ám itt egy egészen más stílust kellett elsajátítanom. Úgy érzem, a mai napig folyamatosan fejlődőm, és inkább vagyok most sokoldalú labdarúgó, mint korábban.”

Miközben Spanyolországban egyre csak csiszolta játékát, rajta tartotta szemét az angol futballon is. Mivel a legmagasabb szinten szerepelt mindkét országban, nála jobban talán senki sem képes összehasonlítani a két bajnokságot. Amit mondott ezzel kapcsolatban, nagy örömet szerez majd a Premier League hazájában néhány betelefonálós rádióműsor házigazdájának, és pár újságírónak.

„Muszáj lesz bevezetni a téli szünetet – kezdi gondolkodás nélkül, mielőtt azt ecsetelné, milyen sokat számít egy kis pihenőidő az idény közepén. – Nagyon fontos, hogy egy kicsit leállhatunk akkor, amikor a Premier League csapatai hat meccset is lejátszanak. Amikor közelít az idény vége, nagyon markánsan érződik a különbség, és mi egy kicsit frissebbek vagyunk. Az is fontos, hogy képesek legyünk egy hétre mentálisan elszakadni a futballtól a nehéz idény közepén. Szerintem ez a Bajnokok Ligájában is nagyon sokat segítene a Premier Leaguecsapatoknak. Persze mindenki tudja, mennyire fontosak a televíziós közvetítés jogdíjai, éppen ezért sosem valósul majd meg mindez.”

Feltehetőleg igaza van, és hogy még jobban lássuk a különbséget, érdemes felhoznunk példaként, hogy a Real Madrid nem játszott mérkőzést december 22. és január 3. között, mialatt korábbi csapata, a Tottenham négy meccset abszolvált, és ezeken sorra jöttek a sérülések.

„A Premier League párját ritkítja abban az értelemben, ahogyan a szurkolók ott állnak a csapatok mögött – teszi hozzá Bale. – Mindegyik stadionban kiváló hangulat uralkodik, a drukkerek gyakran énekelnek. Itt csak ritkán fordul elő ilyesmi, de a lelátó másik fele ilyenkor is csendben van. Nem alakult ki annak a kultúrája sem, hogy a szurkolók elutazzanak az idegenbeli mérkőzésekre, mivel hatalmas országról van szó. Így gyakran előfordul, hogy nem látogatnak ki elegen egy meccsre.”

Ennek ellenére természetesen a Real Madrid szurkolói gyorsan lecsaptak arra a 12 800 jegyre, amelyet a kijevi Bajnokok Ligája-döntőre tartottak fent nekik. Ők nem is csalódtak. A 2017–18-as idény nem indult jól Gareth Bale és a Real Madrid számára. Meglehet, ő szerezte az idény első gólját csapatában, amikor 3–0-ra megverték a Deportivo La Corunát, de aztán hamarosan elromlottak dolgok.

Vádli- és térdszalagproblémák kínozták, emiatt szeptember végétől három hónapon át mindössze három alkalommal lépett pályára, akkor is csereként. Különösen bosszantó lehetett, hogy vádlisérülése egy csodálatos, a Borussia Dortmund ellen született kapáslövése után keletkezett, pedig már éppen úgy tűnt, ő és csapata is ekkor lendül bele igazán az idénybe.

Szintén a sérülésének köszönhető, hogy ki kellett hagynia mindkét találkozót korábbi csapata ellen. Társai egyik alkalommal sem tudták megverni a Tottenhamet, Madridban 1–1-es döntetlent játszottak vele, a Wembleyben pedig 3–1-re kikaptak.

„Nehéz időszak volt, de vannak olyan dolgok, amelyekre nem lehet ráhatásom” – mondja felidézve azt az időszakot. Ennél is rosszabb lehetett, amikor 2017 végén otthonukban verte őket 3–0-ra a Barcelona, és Bale nem lehetett befolyással az eseményekre, mivel a 72. percben csereként állították be.

Az eredmény azt jelentette, hogy az idény közepén a Real Madrid 19 ponttal lemaradva nagy riválisától csak a bajnokság negyedik helyén állt. Ezzel a bajnoki cím már biztosan elúszott, de ha a Real Madridról van szó, nem lehet ennyivel lezárni a történetet, ott volt például a Bajnokok Ligája, amelyben reális cél volt a sorozatban harmadik győzelem.

A sorozat kieséses szakaszában elbántak a francia, az olasz és a német bajnokkal (Paris Saint-Germain, Juventus, Bayern München), így jutottak el a döntőig. Amire ez megtörtént, Bale visszanyerte erejét és formáját, és végül 26 meccsen 16 góllal és két gólpasszal zárta az idényt.

Korábban bokaproblémáinak köszönhetően csak statisztaszerep jutott neki szülővárosában, Cardiffban a BL döntőjében, emiatt különösen kiéhezve csapott le az újabb lehetőségre, ezúttal a Liverpool ellen. „Kiválóan ment a játék visszatérésem, december vége óta. Az utolsó négy bajnokin öt gólt szereztem, és úgy éreztem, nagyon megérdemelném, hogy az első perctől fogva a kezdőben legyek.

Zinédine Zidane azonban másképp látta jónak, úgy döntött, Isco játszik majd Karim Benzema és Cristiano Ronaldo mögött. Bale rosszul viselte. „Kimondottan frusztrált, hogy nem lehetek kezdő” – idézi fel. Türelemmel kellett lennie. Végignézte, hogy Mohamed Szalah idő előtt elhagyja a pályát sérülése miatt. Még akkor is a padon ült, amikor Benzema góllal büntette Karius hibáját, majd Sadio Mané négy perccel később kiegyenlített.

A mérkőzésen megmerevedtek a frontok, ami talán jó hír lehetett a semleges nézőknek, de sokkal kevésbé Zidane-nak. Amikor már csak 30 perc maradt a rendes játékidőből, úgy döntött, beveti a walesi csodafegyvert. „Minden vágyam az volt, hogy pályára léphessek – mondja Bale, és annyira átéli, hogy közben lelkendezve csapkodja a combját. – Amikor végre beálltam, még mindig egy kicsit dühös voltam, és szerintem épp ezért jött össze, ami összejött.”

A rendszeres FourFourTwo-olvasók talán még emlékeznek, hogyan idézte fel gólját, amikor januári számunkban 2018 legszebb mozzanatait szedtük össze: „Az ilyen szoros helyzetekben nagyon gyorsan kell döntést hozni. Tudtam, hogy iszonyú nehéz lenne megfordulnom és lekezelnem. Az edzéseken gyakoroltam néhányszor a kapura lövést abból a pozícióból. Bár többször is szoros helyzetet teremtettem, gólt lőnöm korábban nem sikerült – mondta akkor. – Az egész mozdulatsor ösztönös volt. Jól helyezkedtem, megfelelően fordítottam a lábam, és jól időzítve kaptam el a labdát. Ha ilyen tökéletes pillanatban tudsz lőni, akkor biztosra veheted, hogy eltalálod a kaput. Csupán abban kell reménykedned, hogy a kapus nem mutat be valami világraszóló védést. Velem is így volt: amint lőttem, tudtam, hogy gól lehet belőle.”

A gól alaposan tönkretette Jürgen Klopp csapatát. „Jó néhányszor visszanéztem – ismeri be mosolyogva. – Magam és a csapat örömére szereztem azt a gólt. Bármilyen döntőben is játsszon az ember, azon van, hogy megnyerje azt, nem számít, mibe is kerül. Ha ezért az utolsó fél óráig várnom kellett, az is rendben van.”

Még szinte be sem ment a labda, amikor a közösségi médiában már arról vitatkoztak, hogy a gól felülmúlta Zidane 2002-es találatát is, amikor a Bayer Leverkusent győzte le a döntőben a Real Madrid. Ugyanakkor ők ketten már nem folytatták le ezt a vitát, mivel a francia klasszis szinte rögtön távozott is a kispadról.

„AMIKOR VÉGRE BEÁLLTAM, MÉG MINDIG EGY KICSIT DÜHÖS VOLTAM, ÉS SZERINTEM ÉPP EZÉRT JÖTT ÖSSZE AZ, AMI”

„Nem is beszélgettünk vele ezekről, sőt azóta nem beszéltem vele – vallja be Bale. – Jó viszony volt köztünk. Nem mondanám, hogy barátok voltunk, normális, profi kapcsolatot ápoltunk.”

Ez idáig ez a 29 éves fiatalember legmeghatározóbb mozdulata profi pályafutása során, felülmúlja múltja korábbi nagy pillanatait is, például azt, amikor kilenc évvel ezelőtt mesterhármast szerzett az Inter ellen a BL-ben, vagy a már korábban említett csodálatos gólját a Barcelona ellen, de még azt is, hogy hazája elődöntős lett a 2016-os Európa-bajnokságon. Akkor vajon ez a BL-siker fontosabb, mint a korábbi három? Nos, talán nem.

„Nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a legjobb sikerünk, mindegyik más miatt különleges – mondja, miközben úgy simogatja az állát, mint valami bölcs öregember. – A cardiffi egy kicsit más, mint a többi. Örülhetek, hogy egyáltalán ott voltam, mert borzalmas bokasérülés gyötört, amiből nehezen épültem fel. Úgyhogy már azt is nagy eredménynek tartom, hogy egyáltalán tizenhárom percet játszhattam. Maga a tény, hogy Cardiffban nyertünk, nagyon sokat jelent nekem, és három héttel korábban még nem gondoltam volna, hogy pályára léphetek. Nyilvánvaló, hogy az első győzelem is egészen más, mint a többi, hiszen ekkor még minden új. Minden futballista álma, hogy egyszer Bajnokok Ligáját nyerjen, és az ember nem tudja, mit reméljen, amikor túljut az elődöntőn. Aki ezt már többször átélte, jobban megérti, milyen érzelmek dolgoztak benne az első alkalommal.”

Kíváncsivá tesz bennünket, hogyan beszélhet ennyire közömbösen arról, hogy öt év alatt négy BL-címet zsebelt be. Vajon az ismétlődő siker miatt van ez így?

„Nem mondanám, hogy olyan, mint egy mérkőzés a sok közül, hiszen nagyon kemény meccsről van szó – feleli. – Viszont minél többször élsz át valamit, annál magabiztosabb leszel benne. Amikor a legutóbbi két döntőre készülődtünk, már sokkal kisebb teher nehezedett a vállunkra, mert korábban összehoztuk, amit kellett. Nem voltunk olyan idegesek, mint az első két alkalommal. A Liverpool elleni döntő után beszélgettem Adam Lallanával, és megkérdeztem tőle, hogy érezték magukat a finálé előtt. Elmondta, hogy szinte senki sem tudott aludni az csapatból. Mi viszont nyugodtak voltunk, mert már gyakran éltünk meg ilyen helyzetet. Nagy előnyt jelentett, hogy tudtuk, mihez kezdjünk az érzelmeinkkel. A Liverpool pedig valószínűleg nem tudta.”

A Real Madrid megállíthatatlan gépezetté vált a Bajnokok Ligájasorozatban az elmúlt három idény során, most viszont elveszítette sikere egyik zálogát. Amikor 2018. július 10-én bejelentették, hogy Cristiano Ronaldo a Juventusba igazol, senki sem lepődött meg. Korábban már hetek óta rebesgették, hogy készül a megállapodás. Minden idők egyik legnagyobb játékosáról beszélünk, aki szinte hihetetlen, de 450 gólt szerzett 438 mérkőzésen, miután a Manchester Unitedból a Madridba igazolt, és ötször jutalmazták Aranylabdával.

Az nem úgy van, hogy eladnak egy ilyen játékost, majd észre sem veszik a hiányát. A Madrid ugyan tele van sztárokkal, de Ronaldo ennek ellenére hiányzik. Muszáj lesz őt helyettesíteni valahogy, és egyelőre úgy fest, ezt belülről próbálják meg.

„Bale kiemelkedő játékos, remélem, megmutatja majd elképesztő tehetségét” – nyilatkozta Santiago Solari, aki azt követően váltotta Lopeteguit a kispadon, hogy a csapat várakozáson alul kezdte az idényt. Magában a csapatban is megfogalmazódott az a vélemény, hogy Bale lehet a legalkalmasabb betölteni a Cristiano Ronaldo teremtette űrt.

„Ronaldo helyettesíthetetlen. Soha senki nem felejtheti el, mit tett a klubért – mondta a decemberi klubvilágbajnokságon a Real Madrid kapusa, Courtois. – De már nincs velünk többé, eljött mások ideje, az olyanoké, mint például Bale, aki hasonló gólt szerzett az elődöntőben, ahhoz hasonlót, amilyeneket Ronaldo szokott.”

A walesi labdarúgó mesterhármast szerzett azon a bizonyos meccsen az ázsiai bajnok Kashima Antlers ellen, aminek köszönhetően
a Real döntőbe jutott, és egymás után harmadszor nyerte meg a tornát. Meglehet, ez a viadal nem a legnagyobb becsben tartott verseny mifelénk, és könnyű egyszerűbb ellenfelet is kifogni, de Bale határozottan megmutatta, mire képes. Az a kérdés, ő maga érzi-e, hogy nagyobb kívánalmakat fogalmazódnak meg vele kapcsolatban.

„MINDIG A TRÓFEÁK ÉS EREDMÉNYEK DÖNTENEK, ÉS A NÉGY BL-GYŐZELMÜNKKEL ÖT ÉV ALATT SENKI SEM VITATKOZHAT„

„Nem mondhatnám, hogy túl sokat változott a szerepem az elmúlt idényben – mondja olyan nyugalommal, amely csak megerősíti mondandóját. – Minden játékos arra törekszik, hogy tudása maximumát nyújtsa, én is csak ezt csinálom továbbra is. Nem hiszem, hogy jobban ki kell eresztenem a hangomat. A Real Madrid öltözője nyugodt hely, minden rendkívül jól szervezett, és mindenki pontosan tudja, hogy mi a dolga.”

A nyári felfordulást további csalódások követték – például októberben öt mérkőzést játszott a csapat úgy, hogy nem nyert mérkőzést, sőt megszégyenítő 5–1-re kikapott a Barcelonától –, ennek ellenére még mindig viszonylagos nyugalom uralkodik a Bernabéuban. Mindent egybevetve ez egy rendkívül tapasztalt keret, a jelenlegi játékosok többsége – Bale, Nacho, Casemiro, Raphaël Varane, Dani Carvajal, Luka Modric, Benzema, Isco, Marcelo és Sergio Ramos – ott voltak az elmúlt négy Bajnokok Ligája-siker során is. Ha már Ramos is szóba került, kíváncsiak volnánk, milyen a Real Madrid régóta szolgáló középhátvédje, amikor a többiekkel van.

„Szeret tréfálkozni – feleli Bale, de nem bocsátkozik részletekbe. – Ő a csapatkapitány, ezért példával jár elöl. Szereti fennhangon elmondani, mire van szükségünk, és ellenőrizni, kellően motiváltak vagyunk-e. Pontosan olyan, mint amit a pályán látsz belőle: eltökélt, határozott, dolgozik benne a versenyszellem. Nem mondhatnám, hogy mindig ennyire kifejezte a véleményét korábban, de most erősen jelen van.”

Ha Bale és Ramos a jelenlegi idényben is olyan messzire jut, mint az elmúlt években, akkor a Bayernnel is győztes Toni Kroosszal holtversenyben a második helyen lesznek minden idők legsikeresebb játékosai a Bajnokok Ligája történetének, egyedül a nagy Francisco Gento előzi majd meg őket, aki épp a Real Madriddal nyert BEK-et 1956-ban, 1957-ben, 1958-ban, 1959-ben, 1960-ban és 1966-ban. Vajon hogy érzi, mikor éri el a csúcsot?

„Majd meglátjuk – mondja mosolyogva. – Az a célunk, hogy minden egyes kiírást megnyerjünk, amelyen elindulunk. Sosem elég!” Már csak azért sem, mert Gento kora óta nem volt még egy olyan csapat, amely ennyire erősen dominált volna Európában. Ennek ellenére úgy tűnik, ezt az együttest mégsem tartják akkora becsben, mint a letűnt korok gárdáit. Vajon Bale hogyan látja, a jelenlegi keret minden idők legjobb Real Madridja?

„Ezt nem nekem kell eldöntenem, ha a megnyert trófeák számát nézzük, talán mi vagyunk a legeredményesebbek – mondja, miután egy pillanatra elgondolkozik a felvetésen. – Régen fordult már elő olyan, hogy egy klub egymás után két BEK-et is megnyert, a háromról már ne is beszéljünk.” Lehetséges, hogy ez a csapat jobb, még annál is, amilyen Pep Guardiola 2008–2012-es Barcelonája volt?

„Annak a Barcelonának egészen másfajta játékstílusa volt, de a legvégén mindig a trófeák és eredmények száma dönt, és a négy BL-győzelmünkkel öt év alatt senki sem vitatkozhat. Senki se értse félre, lenyűgöző játékot hoztak, ami viszont nem bizonyult annyira hatékonynak, ha győzelemről beszélünk.”

A csapat megint elég kiábrándítóan kezdte a 2018–19-es idényt, és szinte biztosra vehető, hogy a tavaszi szezonban ismét a Bajnokok Ligájára irányul majd a figyelmük. „Nem mondanám, hogy fontosabb cél, mint a bajnoki győzelem, de mindig nagy esemény, ha megvan a BL-trófea – mondja. – Nálunk mindenki nagyon akarja.

Bárkit is hoz ellenfélnek a sors, mindig úgy érezzük, hogy bármikor, bármelyik napon megvernénk őket” – állítja a szélső, és erre jó oka van: a Real Madrid 79 BL-győzelmet aratott az elmúlt évtizedben. Mindezek tudatában arról faggatjuk, szerinte melyik Premier League-csapat alkalmas arra, hogy vigye valamire a BL-ben?

 

„Nem sok angol együttes mérkőzését láttam mostanában, mert az esték felét meccsekkel töltöm, a másik felét edzésekkel. Túl sok a mérkőzés, ennyit nem tudok követni. Azt hiszem, a Liverpool nagyon jó állapotban van, kimondottan sokat fejlődtek, erősebbnek tűnnek, mint korábban, és javult a védekezésük. A Manchester City lenyűgözően szerepelt az előző idényben. Játékosaik, köztük Kevin De Bruyne, David Silva, Sergio Agüero csodálatosan produkáltak, akárcsak az edzőjük, Pep Guardiola. A Manchester United rosszul kezdte az idényt, de ezt a csapatot sosem szabad leírni. A Bajnokok Ligája szempontjából pedig teljesen mindegy, hogy mi történt az első félévben.

Az elmúlt idényben mi sem voltunk túl jók a bajnokságban, ennek ellenére megnyertük az európai versengést. Persze ehhez kulcsfontosságú, hogy ne kövessünk el nagy hibákat. Amint elérkezik a kieséses szakasz, mindenkinek könyörtelenül kell játszania.”

Vigyázz, Európa, Bale az ötödikre hajt!

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. márciusi lapszámában.)