Szöveg Fabien Fougeray és Ryan Herman
A feljegyzésekben annyi maradt fent, hogy 2009. november 18-án Franciaország összesítésben 2–1-re legyőzte Írországot, és ezzel kijutott a 2010-es világbajnokságra. A mérkőzésen azonban volt egy olyan mozdulat, amelyről még hónapokig vitatkoztak, és a meccsnek végül csak vesztesei lettek.
Egy hónappal korábban Zürichben tartották a pótselejtezők sorsolását. Giovanni Trapattoni ír válogatottja veretlenül került ki a selejtezőcsoportból, négy mérkőzését megnyerte, további hatot pedig döntetlenre hozott. Útban Dél-Afrikába kaphatta volna Portugáliát, Görögországot vagy Oroszországot is végső ellenfélül. Ezzel szemben végül Franciaország jutott neki, az a csapat, amelynek a soraiban ott volt Thierry Henry, Nicolas Anelka, Éric Abidal, Florent Malouda, Karim Benzema, Patrice Evra és William Gallas.
A csapat azonban nem tett ki annyit, amennyit a benne játszó sztárok összessége. A 2008-as Európa-bajnokságon a franciák egy pontot gyűjtöttek három mérkőzésen, a vb-selejtezők során pedig egy nem túl erős csapatban végeztek a második helyen Szerbia mögött.
Hogy Raymond Domenechről már ne is beszéljünk. A szövetségi kapitányról, aki nevetség tárgya volt. Állítólag azért hagyta ki Robert Pirest a 2006-os a világbajnoki keretből, mert a csillagjegye skorpió. Domenech, aki egyébként az ír szövetségi kapitányi posztra is jelentkezett 2003-ban, később azt állította, hogy választásaiban nem döntő a csillagjegy, de rajong az asztrológiáért.
Mindeközben az ír válogatott a második helyen végzett csoportjában az akkor aktuális világbajnok olaszok mögött. A csapatban nem voltak húzónevek, és minden egyes mérkőzésüket egyetlen góllal nyerték meg, de Robbie Keane, Shay Given, Richard Dunne és Damien Duff tapasztalt, jó labdarúgó volt. Az ír válogatott közösségként is jobban együtt volt a franciáknál.
Az utóbbiak 1–0-ra megnyerték a pótselejtező első mérkőzését a dublini Croke Parkban, a találkozó egyetlen gólja Anelka neve mellé került a feljegyzésekben, de egy védőről pattant be.
„Mindannyian éreztük, hogy játékban vagyunk még – mondja Given a FourFourTwo-nak. – Sokan gondolhatták úgy Franciaországban és máshol a világon, hogy ez a történet már lefutott, de mi úgy voltunk vele, hogy nincs veszítenivalónk, viszont nyerhetünk Párizsban.”
Optimizmusa beigazolódott. „Nagyon sok energiánkba került az első mérkőzés Írországban – magyarázza Alou Diarra, aki mindkét meccsen kezdő volt a középpályán Lassana társaként. – Nagyon intenzív mérkőzés volt. Azt hiszem, a visszavágón fizettük meg az árát.”
Amikor Keane 33 perc után kiegyenlítette az összesített eredményt a Stade de France-ban, a franciák igencsak megrettentek.
„Emlékszem, váltottunk néhány pillantást a csapattársaimmal – folytatja Diarra. – Próbáltunk beszélni is egymással, de éreztük, hogy az nem a mi napunk. Nagyon nehezen tudtuk felvenni a tempót az írek rendkívül intenzív játékával, azt sem tudtuk, hol áll a fejünk. Minden egyes perccel nőtt az esélye annak, hogy a francia válogatott ne jusson ki a világbajnokságra, és ez hatalmas lelki terhet jelentett. Egyértelmű volt, hogy nem a legjobb formánkat hozzuk. Írország uralta a mérkőzést, a kezükben volt a sorsunk.”
Hosszabbításra került sor, és Diarra már csak abban reménykedett, hogy eljutnak a tizenegyespárbajig, ahol majd szerencsével járnak. A 103. percben aztán sorsdöntő esemény történt.
Sean St Ledger és Given nem akarják elhinni
Franciaország szabadrúgáshoz jutott az ír térfélen. Malouda vágta előre a labdát, amely a bal oldalon az öt és felesnél Henry elé pattant. Beletette a bal kezét, ezzel megállította, majd másodszor is a kezével ért hozzá, a labda a lábához került, és már könnyedén helyezte Gallas fejére, aki be is bólintotta. Given tehetetlenül nézte.
„Annyira egyértelmű volt, hogy mi történt, hogy már a szabadrúgásra készültem kifelé – mondja az ír kapus, aki 134 alkalommal volt válogatott, csak Keane előzi meg a mindenkori listán. – A játékvezetőre néztem, ő pedig középkezdést mutatott. Odafutottam hozzá, más csapattársaim a partjelzőhöz szaladtak. Valamelyiküknek látnia kellett. Szerintem egy kicsit még Henry is megzavarodott. Pontosan tudta, hogy mit tett.”
Az ír haragot az is táplálhatta, hogy a visszajátszásokból egyértelműen kiderült: Sébastien Squillaci lesen volt a szabadrúgás pillanatában. A partjelző azonban nem intett.
„Egészen egyszerűen nem akartuk elhinni – így Given. – Annyira lelketlen volt az egész, hogy alig tudtuk befejezni a mérkőzést. Rettenetes, amikor ennyire egyértelmű játékvezetői hiba folytán veszítünk el egy meccset. Direkt nem mondom, hogy elcsalták, talán nem ez a megfelelő kifejezés, de borzalmasan éreztük magunkat a döntés után.”
Nagyjából 20 perccel később Franciaország kijutott a világbajnokságra. De ezzel még semmi sem ért véget. Az eset véglegesen nyomot hagyott Henry egyébként briliáns pályafutásán, és nagymértékben beárnyékolta a francia sikert. Ők maguk is sajnálták ellenfelüket.
„Szégyen, ami az írekkel történt – ismeri el Diarra. – Nagyon keményen küzdöttek, igazi bátor csapatként. A média ellenünk fordult, nehéz volt elviselni. Thierry Henry lett a fő célpont, ő is nehéz időket élt át. Nem pontosan értettem, miért kapott ennyire sokat.”
Vajon Domenech kudarca meg volt írva a csillagokban?
A Time magazin a sporttörténelem egyik legnagyobb csalójának választotta, Tonya Harding műkorcsolyázóval tették egy lapra, akinek férje brutális támadást szervezett ellenfele, Nancy Korrigan ellen, továbbá Ben Johnsonnal emlegették együtt, aki doppingszerek segítségével nyerte meg 1988-ban a százméteres síkfutás olimpiai aranyérmét.
Három nappal később Henry közleményt adott ki, amelyben kijelentette, szerencsésebb lenne, ha a mérkőzést újrajátszanák, de erre nem lehet ráhatása. „Természetesen zavar, hogy így nyertünk, és nagyon sajnálom, hogy ez történt az írekkel, akik nagyon megérdemelnék, hogy ott legyenek Dél-Afrikában. Már akkor is megmondtam, és most sem tagadom, hogy kézzel értem a labdába. Nem vagyok csaló, sosem voltam az. Ösztönösen reagáltam, minden nagyon gyorsan történt a rendkívül zsúfolt öt és felesen belül.”
Sorra jöttek az érvek és az ellenérvek az újrajátszással kapcsolatban, de a FIFA hallani sem akart ilyesmiről. Hat évvel később kiderült, hogy a szervezet ötmillió dollárt utalt át az Ír Labdarúgó-szövetségnek. A hivatalos indoklás szerint azért adták, hogy kifizethesse a 2010-ben átadott Aviva Stadionra fennálló tartozását. Amennyiben az ír válogatott kijutott volna a 2014-es világbajnokságra, az összeget szerződés szerint vissza kellett volna fizetnie.
A labdarúgó-szövetség akkori elnöke, John Delaney azonban másképp emlékszik. Felidézte Sepp Blatter egyik médiaesemény alkalmával tett megjegyzését, amely szerint az írek nagyon alázatosan megkérték, nem lehetnének-e a 33. csapat a világbajnokságon. Akkor a FIFA elnöke alig tudta leplezni a mosolyát. „Tényleg ezt kérdezték” – mondta, szinte inkább nevetve.
Amikor az ötmillió dollár szóba került, Delaney így nyilatkozott róla: „Úgy éreztük, jogi értelemben is tartozik nekünk a FIFA, amiért elvették tőlünk a vébérészvétel lehetőségét, az elnök pedig még ki is nevetett. Amikor találkoztam vele, elmondtam neki, mit gondolok az egészről és róla. Volt egy kis káromkodás, majd megegyeztünk. Jó megállapodás született az ír szövetség szempontjából, és jogosan jár a kártérítés.”
Delaney ellentmondásos figurája az ír labdarúgásnak, aki elmondott egy másik történetet is Blatterrel kapcsolatban. „Bécsben találkozott Emmával, az élettársammal. Másodperceken át nézte, majd azt mondta, jóváhagyja az új barátnőmet. Mondtam neki, hogy mehet is tovább.”
Ami a játékosokat illeti, Given is továbblépett. A mérkőzést viszont egyetlenegyszer sem nézte végig újra.
„Az ember visszatekint, és csak arra tud gondolni, hogy kihagyott egy világbajnokságot Dél-Afrikában – mondja. – Persze, lőnünk kellett volna egy újabb gólt, vagy valahogyan ki kellett volna húznunk a tizenegyespárbajig, de mindenkit sokkolt a dolog. Nagyon sajnáltuk a szurkolóinkat is, volt, aki több heti fizetését költötte el az utazásra. Borzalmas, hogy így ért véget. Sosem néztem meg újra. A kezes jelenetet sokszor láttam, mert még nagyjából két éven át adták le újra meg újra a televízióban. Nehéz lett volna végignéznem. Pontosan tudom, mi a vége.
Diarra filozofikusan tekint arról gólra. „Nem volt épp ideális így kvalifikálunk, de ilyen a futball – jegyzi meg. – Diego Maradona, Luis Suárez… ez már csak ilyen.”
Lehet, hogy a franciák kijutottak a világbajnokságra, de az ügynek nem volt győztese
Vagy legalábbis ilyen volt. A videofelvételek alkalmazása Henry akciója után gyorsult fel. A világbajnokságon, amelyről Írország végül lemaradt, nem történt ilyen horderejű tévedés, de Frank Lampard szabályos gólját nem adták meg Németország ellen. A FIFA a történtek miatt villámgyorsan elkezdett dolgozni a videobíró rendszerén.
Ami Franciaországot illeti, a kék-fehér válogatott pürrhoszi „győzelmet” aratott. Már robbanásközeli helyzetben utazott ki a vb-re, és amikor Domenech hazaküldte Anelkát (állítólag azt mondta a szövetségi kapitánynak, hogy menjen, és b…ssza meg magát, ha már k…va fiaként született), a játékosok sztrájkot tartottak az utolsó csoportmeccs előtt.
„Sokan mondták azt, hogy lecsapott rájuk a rossz sors, amiért kétes körülmények között jutottak ki, de valójában semmilyen zászló nem állt nekik – mondja Given. – Mindennaposak voltak a viták a kapitány és a többi stábtag között, valami nagyon rosszul alakult. Nem tudom, létezik-e karma, de sokan úgy tartják, ha kell, lecsap.”
AZ ÍR HARAGOT AZ IS TÁPLÁLHATTA, HOGY SÉBASTIEN SQUILLACI LESEN VOLT A SZABADRÚGÁS PILLANATÁBAN
A második egymást követő világversenyen gyűjtött mindössze egy pontot három mérkőzés alatt Domenech csapata, és ismét az utolsó helyen végzett. Mindez olyan mértékű felháborodást váltott ki otthon, hogy a hazatérő Domenech hároméves kisfia megkérdezte az apját, börtönbe kell-e vonulnia.
Azt éppen nem, de hamarosan kirúgták, és a világbajnokságon részt vevő keret is nagyot változott a soron következő, Norvégia elleni mérkőzésre. Anelka, Evra, Franck Ribéry és Jeremy Toulalan is kimaradt vb-szereplése miatt.
Henry kezes akciójáért sosem járt semmilyen szankció. A Barcelona csatárának meg kellett jelennie a FIFA fegyelmi bizottsága előtt, ahol megállapították, hogy nem illetékesek bármilyen büntetés kiszabásában.
A közelmúlt történelmének egyik leghírhedtebb eseménye mindenféle fegyelmi következmény nélkül ért véget, de Írországban nem fogják elfelejteni, ami történt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. decemberi számában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
