Szöveg Clive Martin
Volt, akinek jót tett. Volt, akinek pokolian rosszat. Az az elgondolás, hogy a „stílus” valami tiszavirág-életű, megfejthetetlen akármi, amit nem lehet megvásárolni, e játékosokra igazi átokként hat. Ők ugyanis úgy gondolkodnak, hogy aranykártyájukkal bármit megvásárolhatnak maguknak Manchester elegáns áruházaiban, akár az esztétikailag halhatatlant is. Pedig azt nem lehet.
Meglehet, Cristiano Ronaldo nagyon jól mutat, amikor a BL-ben szerez gólt, de ha Torino utcáin sétálgat, pontosan úgy néz ki, mint egy bármixer valahol a Fekete-tengernél.
Zlatan Ibrahimovic egymaga nagy brand, mégis néha kölykökhöz méltó sapkában jelenik meg. Vannak – ilyen például Lionel Messi is –, akik nem is törődnek ezzel az egésszel, mivel annyi buktatót rejt magában, ha az ember jól akar kinézni. Viszont Héctor Bellerín és Daniel Sturridge esetében az a veszély is fennáll, hogy az inga a nagy divatozás irányába lendül ki. Egy futballista elsősorban legyen futballista, ne pedig valami kispadot melengető férfimodell.
Leroy Sané is ezen a vékony mezsgyén egyensúlyoz. Labdarúgó, méghozzá kiváló, és alapvetően a teljesítménye alapján ítélik meg, nem aszerint, hogy milyen interjút adott a Copa 90-nek. Az is igaz ugyanakkor, hogy sokkal jobban néz ki, mint a Premier League legtöbb szélsője. Esztétikai hozzáállása meglehetősen korszerű, az utcai viseletet elegyíti a sportviselettel, és szívesen hord hivalkodó dizájner cuccokat, szakadt farmert, műbőr dzsekit, amin graffiti díszeleg.
Első ránézésre könnyen összekeverhető valami bonyolult szexuális életet élő híres fiatal színésszel, de mivel focista, az élete ennél valamivel unalmasabb.
Számunkra mindig üdítőbb, ha egy igazán tipikus futballistát látunk magunk előtt, mert mi, a fizető közönség, annak örülünk igazán, ha a példaképeink hozzánk hasonlítanak. A valóságban gyakran komoly, összeszedett fiatalemberekről beszélünk, akiknek nem egy esetben át kellett lépniük fiatalságuk azon részét, amely során kialakul az ízlés és a stílus. Így aztán, amikor feltűnik egy, akit a szponzor által kínált kollekción túl is érdekelnek ruhák, esetleg valami olyan, amely épp a legdrágább kapható a boltban, rögtön elkezdünk érdeklődni.
Meglehet, Sané nem David Bowie 1982-ben, de ez nem is számít igazán. Próbálkozik, és jól is néz ki. Bár ruházata nem mindenki ízlése szerint való, van annyi természetes érzéke az öltözködéshez, hogy kapjunk tőle néhány izgalmas leckét a divat és a futball világából.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)
