Szöveg Nick Dines
(A cikk 2010-ben jelent meg! – a szerk)
„Ők leginkább csak attól tartanak, hogy egy öreg, kövér trotty fogja beléjük nyomni a tűt”
– mondja Lal Hardy, aki 1968 óta a Spursnek szurkol, és saját maga tapasztalta ügyfélkörének cserélődését az elmúlt évtizedben. „Amikor elkezdtem a focival foglalkozni, a tetoválásokra még nagyon rosszallóan néztek, nem is tudok felidézni egy tetkós futballistát sem!” – mondja. Az első „sportos” ügyfele a Chelsea csatára, Paul Furlong volt, de az igazi áttörést az akkor még tottenhames Darren Bent jelentette.
„Az első, amit Lallel varrattam, egy rózsafüzért tartó Szűz Mária-kép volt, amit az alkaromra rakattam. – mondja a néhai Spurs játékos, Bent. – Aztán amikor edzésre mentem, a fiúk megkérdezték: »Azt meg hol csináltattad?«. Látták, hogy milyen szépen kidolgozottak a kontúrok, így el kellett vinnem őket Lalhez.” Nem sokkal később a Premier League stadionjai kezdtek egy mozgó Hardy-galériára hasonlítani.
„Nagyon mókás, amikor kint vagyunk a Paxton Road Enden, és azt számoljuk, hogy hány olyan játékos van a pályán, akit már tetováltunk. A legtöbb, amit számoltunk, nyolc volt!” Amikor Kevin-Prince Boateng levette pólóját, miután berúgta a második portsmouth-i gólt a Tottanham elleni FA-kupa-elődöntőben, a tetováló az összes napilap hátoldalán ott találta alkotásait (beleértve a Boateng nyakán található koronát is).
Amikor a Spurstől hívják, Lal tudja, hogy jó üzlet van kilátásban
Hardy elég szürreálisnak találja, hogy ezek a hősök a kliensei. „Már harminc éve űzöm itt az ipart, tetováltam számos hírességet, de azt kell mondanom, hogy a futballisták egy külön ágat képviselnek – mondja. – Mintha gyerekek lennének, úgy ülnek a játékosok a székedben. Jönnek a szurkolókuncsaftok, és azt látod, hogy azon gondolkoznak: »Ez tényleg ő?«. Volt nap, hogy hat spursös srác fordult meg nálam, mindegyik az üzlet előtt parkolt kocsijával. Tiszta őrület volt!”
Kedélyesen belesüppedsz abba a székbe, amiben már oly sok játékos grimaszolt a fájdalomtól, és máris megértheted, miért nyugszanak meg társaságukban a játékosok a New Wave Studióban.
„Csak könnyed dolgokról beszélgetünk – mondja Hardy. – Glen Johnson igazán vicces fickó, imádta, amikor szalonnás-tojásos szendvicseket csináltam! Az az ember, akivel szívesen lehajtanál egy felest a kocsmában. És Jermain Defoe-val is mindig szétröhögjük a fejünket. Nem úgy érintkezel a játékosokkal, mint egy szurkoló. Többnyire idegesek, hogy egy öreg, kövér trotty fogja beléjük nyomni a tűt!”
„De én csak egy kisebb »karcolásra« ugrottam be”
Defoe családfája: nem több, mint egy karnyi hosszú
„A nagyim megkérdezte, hogy miért mocskolom be a karjaimat.”
A focistáknak a tetoválás a szenvedélyükké válhat. Darren Bent még nem érte el Djibril Cissé és Marco Materazzi szintjét, de a Sunderland embere egyszerűen nem tudja abbahagyni a varratást. „Emlékszem, az első tetoválásom alkalmával azt gondoltam: ennél nagyobb fájdalom nincs a világon. De egy idő után megszoktam – mondta. – Volt idő, amikor egy hónap alatt háromszor is voltam a szalonban tetováltatni. Mostanra már teljesen kivarrattam a jobb karomat és a bal felkaromat, valamint a hasam jelentős részét. Gondolkodom, hogy az egész bal karomat kivarratom, de anyám nagy nyomással van rám!”
A vallási ikonográfia nagy hatást gyakorol Bentre. „Hiszek Istenben, és a nagymamám mindig imádkozik értem, ezért is akartam, hogy valami képviselje ezt. – mondja – Megkérdezte tőlem, hogy mi értelme összemocskolni a karjaimat tetoválásokkal, de én inspirálónak tartom őket.”
Lehet, hogy Beckham volt az ugródeszka, de a fő hatások az Egyesült Államokból jönnek. „Az NBA-sztárok és hip-hop- előadók kezdték el a kartetoválásokat, és most már a focistákon is látod ezeket.” – mondja Hardy.
„Sokan csak egyik karjukat vállalják. Például Aaron Lennon és Tom Huddlestone válltól csuklóig ki van varrva.”
„Szoktunk ezekről dumálni a srácokkal, amikor Lalhoz megyünk – mondja a spursös Jermain Jenas, akinek bal karját válltól könyékig díszítik a manapság nagyon divatos latin mondatok, egy kereszt, egy hibiszkuszvirág, valamint egy óra.
„Én már elég régóta varratok magamra, és ha megnézed a kartetkóimat, megállapíthatod, hogy nagyon különbözőek és megbotránkoztatók.”
Jenas részletekre is kiterjedő figyelme lenyűgözte Hardyt. „Nagyon tetszett Jermaine órás ötlete, hogy megörökítse lánya születésének időpontját.”
Nagyon átgondolta, hogy mit is szeretne. Hardy üdvözli az eredeti gondolatokat, és vonakodik attól, hogy másolatokat készítsen. „Volt egy srác, aki bejött, és azt mondta, hogy ugyanazt a kartetoválást szeretné, mint ami Jenasnak van. – emlékszik vissza. – Én csak annyit kérdeztem, ne már, miért akarnád ugyanazt?” És amióta Louis Malloy felrakta az angyalt Beckham hátára, nagyon sok ember utánozta már.
Hardy folytatja: „Mindig örülök, ha személyes dolgokat kell tetoválnom valakire.” Mindenkit más motivál a tetováltatásra, van, hogy egy különleges pillanat, mint például a születés vagy házasság, vagy tragédiák, amik az emberekkel történnek.
„Nagyon sok srác vallásos, és ez nagy hatással van az életükre.”
Adebayor bajban van…
Az Arsenal középpályása, Alex Song megfelel ennek a kitételnek: a bicepszén van egy ajánlás az édesapjának, aki még akkor halt meg, amikor a játékos csak hároméves volt.
Két imára kulcsolt kéz tart egy rózsafüzért, melynek végén egy kereszt van, amin az ő és az édesapja monogramjai láthatók, és az apja halálának időpontja.
„Amikor Jermain testvérét megölték, készítettem neki egy emléktetoválást, amit Jermain mindig hordhat – mondja Hardy. – A nagyanyja, aki szintén elhunyt, nagy hatással volt az életére, szóval csináltam neki egy családfát!”
„Mondtam Paul Ince-nek, hogy b***a meg.”
Manchesterben, Louis Malloy-nál valósággal egymásnak adják a kilincset a futballisták, habár a művész cseppet sem érdeklődik e gyönyörű játék iránt. Az ő üzletének a fellendülése Paul Ince-szel való találkozás után kezdődött.
„Emlékszem, amikor felhívott, azt gondoltam, ez csak egy egyszeri fellángolás volt – nevet fel Malloy. – Mondtam neki, hogy b***d meg! Két perccel később újra csörgött a telefon, és azt mondta, »Ne mondd nekem, hogy b****am meg!«.
Végül jó néhány United játékost tetováltam, például Roy Keane-t.
Én csináltam Wayne Rooney „Just Enough Education To Perform” Stereophonics-idézet tetoválását, de az utolsó művét (az angol lobogót) nem én készítettem. Nem is adtam volna hozzá a nevemet!”
Egy másik rendszeres visszatérő Malloy székébe a manchesteri Middleton Tattoo Studióban Joleon Lescott. „Ha nem lennének gyermekeim, nem valószínű, hogy lennének tetoválásaim – ismeri el a védő. –Elsőként a két fiam nevét és születésük dátumát tetováltattam az alkarjaimra, de a többi már tiszta szenvedély volt. Most már mindkét karom teljesen ki van pingálva, védőangyalok fedik a vállamat és szent írások a bordáimat.”
„Most azon gondolkodom, hogy mit rakassak a hátamra.”
A Bolton izlandi középpályása, Grétar Steinsson annyira megszállotja a teoválás művészetének, hogy ő maga szponzorál egy helyi művészt, Dave T-t.
„Amikor Hollandiában játszottam, számos labdarúgónak volt tetoválása, de ez ma már több mint egy egyszerű trend, ami csak úgy elterjedt az egész világon az elmúlt években – mondja Steinsson, aki karjára tetováltatta felesége és kisfia kézlenyomatát. – Sok sráccal a csapatból megbeszéljük, hogy ki mit varrat majd magára. Én még csak most kezdtem bele ebbe.”
A tetoválóknak, ha érdekli őket a foci, le kell küzdeniük az akadályokat, és egy olyan személyes kapcsolatot kialakítani, amire minden szurkoló, de még az újságírók is irigyek.
Malloy például azon kapta magát, hogy Theo Walcotton dolgozik röviddel azután, hogy az ifjú tehetséget Fabio Capello kihagyta a világbajnokságra utazó keretből. Ez volt az a pillanat, amikor fel kellett tennie azt a kérdést, amit már az egész ország türelmetlenül fel akart tenni. „Azt kérdeztem tőle: csalódott vagy? – mondta Malloy, aki korábban már rátetoválta Sárkányölő Szent Györgyöt és a sárkányt is az Arsenal ifjú tehetségére. – Ő vállat vont, és azt válaszolta, hogy igen. Meglehetősen optimista volt, és azt mondta: még csak huszonegy éves vagyok, számos világbajnokság áll még előttem.”
„Az emberek azt hiszik, hogy mindenről be kell beszámolniuk, ami a klubnál zajlik. De nem mondják el azokat a dolgokat, amiket az edzőpályán kell, hogy hagyjanak.” Érdekesnek találom, hogy beléphetek a játékosok érzelmi világába. Megadatott, hogy rákérdezzek Aaron Lennonnál, hogy mit érzett akkor, amikor az utolsó percben gólt szerzett az Arsenal ellen, vagy hogy Dimitar Berbatov érzései felől érdeklődjek, amikor a Chelsea ellen lőtt büntetőt a Ligakupa döntőjében (2007). Egy mélabús pillantást vetett felém, de nagyon udvarias volt.”
Mivel az Arsenal körzetében található, Hardy stúdiója mágnesként vonzza a gyermekeket, hátha csak egy pillanatra is, de megláthatják kedvenceiket. „Amikor Ade Adebayor jött hozzám, annyian jelentek meg az üzletnél, hogy be kellett csukjam az ajtót. Majd kimentem, és megkértem mindenkit, hogy álljanak sorba. Ő meg annyira rendes volt, hogy mindenkinek készségesen adott autogramot.” Meg aztán ez egy jó lehetőség volt egy észak-londoni csevejre. „Van egy képem, amin fojtogatom Adét – mondja mosolyogva. – Azt mondtam neki, nehogy még egyszer gólt merjen szerezni ellenünk! Erre ő azt válaszolta: pedig annyira egyszerű!”
De ami a sok móka és kacagás mögött van, az az, hogy a futballistáknál a hazafias bulldogok és a brit zászló ideje lejárt, kivéve Rooney-t.
Természetesen továbbra is lesz, aki rossz úton jár e téren: bizonyosság erre Steven Ireland nevetséges óriási szárnyai, vagy Robbie Savage Armani-logója.
De a tetoválás többé nem ellenszenves dolog, hanem állandó divatkiegészítő és a játékos hobbija.
A labdarúgás hírnevet, hitelességet hozott a tetoválásoknak, és betekintést enged azoknak a sportolóknak a magánéletébe, akik gyakran féltve őrzik azt.
„Mindig azt mondom, hogy a tetkók tintába vetett emlékek – mondja Hardy. – Remélem húsz év múlva egyikük sem bánja meg, hogy magára varratta.”
Agger szereti a tetkókat
Egy Premier League-es sztár új dimenzióba lép a tetoválás művészetében
Ha beütöd Agger nevét a Google-be, biztos lehetsz benne, hogy találkozol egy olyan képpel, ahol tetovált bicepszét mutogatja, vagy kesztyűvel és tűvel felfegyverkezve pózol.A Liverpool dán pusztítója már megérzett valamit a tetoválás kultúrájából, és csaknem olyan híresek tetoválásai, mint amilyen híres ő maga a pályán. Agger képzett tetoválóművész, és két éve bejelentette csapattársainak, hogy kapnak egy különleges tetkót, ha 19 év után végre megnyerik a bajnoki címet a 2008–2009-es szezonban.
A Manchester United végül meghiúsította a terv megvalósulását, de az ajánlat még mindig áll. Még akkor is, ha Agger már nem lesz a ’Pool alkalmazásában, ugyanis azt tervezi, ha visszavonul, saját stúdiót fog nyitni.
A 25 éves játékosnak saját tetkógyűjteménye van – akad olyan, amelyik elég kényes helyre került, elsősorban a bokáira – teljesen elkötelezett a tetoválások iránt.
A jobb felkarján egy gondosan felrajzolt viking díszeleg, bal könyökén egy tekervényes szalag látható, míg mellkasán testvérei nevét hordozza.
Ehhez még hozzájönnek a latin és kínai feliratok, és máris kirajzolódik a Liverpool ötöse.
„Memento mori” („Ne feledd, hogy egyszer meghalsz” – jobb kar), „A halál biztos, de az óra bizonytalan” (hát), „A fájdalom átmeneti, a dicsőség örök” (háton és bokán), csak hogy néhány vidám mottót említsünk Agger tintával bevont testéről.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2010. novemberi számában.)
