Felbecsülhetetlen értéket rejtenek a Puskás-ládák
Cikkünk 2011-ben jelent meg, azóta megtörtént a hagyaték teljes feldolgozása, amely a felcsúti Puskás Intézetet gazdagítja!
Szöveg Szöllősi György Fotó Puskás Akadémia
Puskás Ferenc, a futballtörténelem nagy klasszikusa a Real Madriddal olyan magasságokba jutott, ahova magyar futballista talán sohasem jut el újra. Háromszor nyert BEK-et, csapatával elhódította az első világkupát, négyszer volt spanyol gólkirály. Ezen világsikerek tárgyi emlékeivel Magyarországon eddig nem találkozott senki. Azt sem tudtuk, léteznek-e ezek a kupák, érmek valahol.
Valamikor régen, vagy tíz éve arra kérték a már beteg Puskás Ferenc feleségét, hogy egy alakuló futballmúzeum kedvéért hozasson haza mindent, amit egykor férjével Spanyolországban hagytak. Szervezkedés, csomagolás kezdődött, majd kiderült, szélhámosságról van szó, és az ügy hosszú időre lekerült a napirendről.
Közben a Real Madrid, amely százezrek által látogatott klubmúzeumot üzemeltet a Bernabéu-stadionban, ugyancsak bejelentette igényét a gyűjteményre. Úgy tűnt, ezzel meg is oldódik a helyzet, igaz, Magyarország számára nem feltétlenül a legjobb forgatókönyv szerint. Ám ez a megoldás is húzódott, halasztódott, sokáig semmilyen végleges döntésre nem szánta el magát a család.
Aztán amikor 2007–08-ban a Puskás Hungary című nagy költségvetésű dokumentumfilmet forgatták, a rendező és a producerek részéről indult az újabb ostrom: meg kellene nézni, hogy mi minden van Puskásék birtokában Spanyolországban, hiszen nagy mennyiségű fotóról, mozgóképről is lehetett hallani. Ám a kinti hagyatékot kezelő Puskás Anikó, a legendás játékos lánya nemet mondott a kérésekre, a ládák lezárva maradtak.
Antik bútorok is voltak a gyűjteményben
De milyen anyagról is van szó tulajdonképpen?
Nos, mindarról, ami Puskásék egykori madridi otthonából mára megmaradt. A Retiro park közelében, az El Nino Jesús kerületben lévő kétszintes hatalmas lakást, amit Puskás játékosként 1960-ban vásárolt, és egészen 1989-es Ausztráliába szerződéséig fenntartott, annak eladásakor ki kellett üríteni, és a költöztetéssel megbízott cég gondosan elcsomagolta a legértékesebb, megtartani kívánt holmikat, Puskásék útmutatása szerint. A hatalmas mennyiségű ingóság bérelt raktárakba került, és vándorolt egyik helyről a másikra az évek során újabb és újabb selejtezések után egyre apadó mennyiségben. A ládákat (és nem mellesleg hatalmas antik bútorokat) nem az időközben Budapesten letelepedő Puskásék, hanem a Spanyolországban élő Anikó és férje kezelte, és költöztette előbb San Sebastianba, Baszkföldre, majd (miként ők is költöztek) Benidormba, az üdülővárosba, ahol a család régi nyaralója van. Végül csak a gyűjtemény magja maradt, „elkoptak” a ruhák, hétköznapi használati tárgyak, bútorok, azaz – nem számítva több ládányi értékes porcelánt és ezüsttárgyat – éppen a futballrelikviák, amelyeket – ez jól látható – Puskás Ferenc gondos rendben, csoportosítva, vigyázva őrzött. Amikor belenézhettünk a dobozokba, az embernek az az érzése támadt, hogy a rendszerető Puskás Ferenc tudatosan gyűjtötte, óvta, rendezte pályafutása emlékeit, arra számítva, hogy egyszer, valamikor érdeklődő és hozzáértő utódok veszik majd kézbe a futballrajongók számára felbecsülhetetlen értékű kincseket. De a ládák kinyitásáig még sok mindennek kellett történnie.
Benidorm
A futball iránt évtizedek óta érdeklődő olvasóink számára nem véletlenül cseng ismerősen Benidorm város neve. Ugyanis a magyar futball – ma már azt is mondhatjuk – kultikus helyéről van szó.
A ’60-as évek elején még csak kis halászfalu volt a ma húsz-harminc emeletes szállodákkal teli tengerparti település. Puskás Ferenc és Östreicher Emil (a Real Madrid magyar elnöki tanácsadója) akkor vásárolt itt nyaralót. (Érdekesség, hogy száműzetésében ugyancsak sok időt töltött Benidormban Habsburg Ottó és családja, aminek emlékét ma a Habsburg út jelzi az üdülővárosban.) Mi több, később a legendás játékos és edző, Kalmár Jenő, majd Szusza Ferenc is vett itt nyaralót, Östreicher Emil pedig három szálloda megvásárlásába fektette a pénzét. Ezek a hotelek aztán vonzották a magyarokat és a futball iránt érdeklődőket a világ minden részéről, de főként a vasfüggöny mögött szerénykedő hazai csapatoknak és sportvezetőknek volt nagy ajándék, hogy „Don Emilio” gyakorta ingyen vagy minimális áron bocsátotta honfitársai rendelkezésére a szorító szocialista valutahiányban egyébként elérhetetlen spanyol tengerparti szállodákat. Nemcsak klubcsapatok, de a magyar válogatott is gyakorta készült itt (az 1982-es és a ’86-os világbajnokság előtti időszakban is), főleg miután Östreicher – Szepesi György MLSZ-elnök hívására – a nemzeti csapat menedzsere lett.
A három régi hotel már nincs magyar kézben, Puskás Anikó és férje azonban az utóbbi éveket folyamatosan Benidormban töltötte, ahol régiségboltot üzemeltettek. A régi családi nyaraló a Puskás unokák és dédunokák kedvenc üdülőhelye maradt, de magyar szót már csak elvétve hallani a nyüzsgő tengerparton.
A fordulópont a Puskás Hungary 2009. tavaszi díszbemutatója és a Puskás család másnapi felcsúti látogatása volt. Az egykori kommunista Magyarországgal szembeni bizalmatlanság és gyanakvás akkor, a filmbemutatón (és magában a filmben) megmutatkozó nagy szeretet és Puskás emlékének a Puskás Akadémián nagyon is élő jelenlétének a hatására megszűnt, és megdobogtatta a közben már-már spanyollá vált unokák, dédunokák szívét, és Anikó hozzáállása is megváltozott. Egyre többet beszélt arról, hogy szeretné ismét felvenni a magyar állampolgárságot, és már nem tartotta képtelenségnek, amiről korábban hallani sem akart, hogy a Real Madrid múzeuma helyett Magyarországon leljen végső otthonra édesapja hagyatéka. Ráadásul ő mondta ki először azt: a Puskás Akadémián méltó helye lenne az emléktárgyaknak.
Az elvi megállapodás Orbán Viktor, az Akadémia alapítója és Puskás Ferencné között szóban hamar létrejött, a részletek lebonyolítása volt hátra. Az első tárgyalódelegáció és kutatócsoport 2009 őszén érkezett Benidormba, hogy felmérje a gyűjtemény nagyságát, jellegét, előkészítse, kidolgozza a szállítás körülményeit. A csapat négy főből állt: Jakab János, a Puskás Akadémia felügyelő bizottságának elnöke, Tóth-Zele József, a Real Madrid volt ifjúsági edzője, az akadémia Madridban élő képviselője, Kollarik Tamás jogász-történész, valamint jómagam, mint az Akadémia sajtófőnöke. A delegációt Puskás Ferencné is elkísérte.
Valószínűleg egyikünk sem felejti soha, amikor feltárult a titkos raktár: Anikóék régiségboltja fölött, a több üzlet által közösen használt raktárban, a valamikor itt működő bordélyház emlékét idéző, egyszerű lakattal lezárt cellák egyikében ott volt feltornyozva a sok zöld acélláda. És bennük a legismertebb magyar ember legkedvesebb emlékei, legszemélyesebb tárgyai. A kedves spanyol kereskedőknek fogalmuk sem volt arról, hogy milyen kincset őriz az egyik raktár, amely mellett naponta elsétáltak.
Az első út során megpróbáltunk képet kapni arról, hogy mégis mit rejtenek a ládák, és egy nagy általános leltárt készítettünk néhány fényképpel, korántsem számba véve minden tételt, csak nagyjából beazonosítva az egyes ládák tartalmának jellegét. Például: x. láda, ezüsttárgyak tucatjai becsomagolva; y. láda, fényképek és könyvek, és így tovább.
Bőven várhat még meglepetés az anyag kutatóira, hiszen a teljes körű leltár még csak ezután készül majd el, de azt a rövid, kétnapos vizsgálódásból is felmértük, hogy megrázóan szép gyűjteményt hagyott az utókorra Puskás Ferenc. A teljesség igénye nélkül: megtaláltuk a BEK-serlegek kicsinyített mását, amelyet a játékosok kaptak a győzelmek után, az első világkupagyőzteseknek járó másolatát, és alighanem megvan mind a négy Pichichi-trófea, amely a spanyol gólkirályi címekért járt. De találtunk Puskás által használt futballcipőt, edzői sípot éppen úgy, mint saját kezűleg írott szakmai feljegyzéseket, és ami legalább ennyire szívbe markoló volt: magyar nóták szövegének leírását oldalakon át Puskás keze írásával. Hogy miért vetette ezeket papírra, nem tudni. Talán csak fel akarta eleveníteni a feledéstől féltett sorokat, ki tudja?
Találtunk egy kopott fehér 10-es számú mezt, amely a felesége szerint Puskás első dressze volt a Real Madridnál, a fényképalbumot, amelyet a Spanyol Televízió állított össze Pancho tiszteletére a Realnál töltött csaknem tíz évről visszavonulása alkalmával, vagy azt a gyémántberakásos ezüstplakettet, amelyet a Real szurkolói csoportjai adományoztak kedvencüknek. És a sort hosszan folytathatnám, de ízelítőnek talán ennyi is elég. lyen és ehhez hasonló tárgyak több mint húsz ládában. A ládákat megszámoztuk, lelakatoltuk, és csaknem egy év elteltével odáig jutottak az egyeztetések, hogy megtörténhetett az anyag hazaszállítása.
Az olimpiai aranyérem is Felcsútra kerül
Puskás Ferencné, akinek a gyűjtemény hazakerülése ugyancsak nagy megnyugvást okoz, a spanyolországi anyagot kiegészítendő minden olyan további relikviát felajánlott a Puskás Akadémiának, amelyet mostanáig budai lakásában őrzött. Ezen tárgyak között vannak természetesen Puskás Ferenc legkedvesebb és legértékesebb díjai, kitüntetései, amelyekre a házaspár mindig saját lakásában vigyázott. Így most Felcsútra kerülnek a magyar állami vagy spanyol királyi kitüntetések éppen úgy, mint a NOB (képünkön) , a FIFA, az UEFA érdemrendje vagy éppen a helsinki olimpiai aranyérem.
„A férjem pályafutásának kincseit évtizedekig bérelt raktárakban, banktrezorokban őriztük vagy hurcoltuk magunkkal a világ körül – mondta az FFT-nek Puskás Ferencné. – Túl nagy felelősség volna mindezt egyedül kezelnem, és az unokáimtól sem várhatom, hogy tudják, melyik fél évszázados tárgy mit is jelent a futballrajongóknak. Fontos számomra, hogy immár minden Magyarországon van, és úgy érzem, a Puskás Akadémián biztonságban és jó kezekben lesz mindaz, ami egykor az életünk volt, és aminek az átadása a megkönnyebbülés mellett persze rettentően felkavaró lelki élmény egyben. Mindenesetre a férjem már akkor odaígérte a trófeáit a leendő futballiskolának, amikor Orbán Viktor edzője volt a parlamenti válogatottnál.”
2010 őszének egyik estéjén érkeztünk Benidormba (Puskás Ferencnével, Jakab Jánossal és Tóth-Zele Józseffel), ahol már várt bennünket a CBA stábja. A magyar üzletlánc volt ugyanis a Puskás Akadémiának az a partnere, amely vállalta a szállítás nagy felelősséggel járó és nagy szakértelmet igénylő munkáját. Baldauf László elnök-vezérigazgató és Lázár Vilmos elnökhelyettes egy vadonatúj teherautót és ugyancsak első útját teljesítő kísérőautót, valamint a legmegbízhatóbb munkatársait bocsátotta az expedíció rendelkezésére, és 2010. október 27-én Dócs Sándor vezetésével a teherautóra került minden, ami Puskás Ferenc egykori madridi életéből Benidormban megmaradt. A lefóliázott ládák lefotózott rendben, megfelelő leltárral indultak útnak, hogy mintegy 48 óra múlva megérkezzenek Felcsútra, ahol újabb képek készültek a lepakolásról.
A Bodnár-gyűjtemény
A Puskás-hagyaték hazatérése kapcsán sokaknak eszébe juthat az a gyűjtemény és az az árverés, amelytől 2006 tavaszán volt hangos a hazai és nemzetközi média. Akkor ugyanis egy angol aukciós ház révén a Puskás házaspár valóban eladásra kínált mintegy kétszáz emléktárgyat, és azt az anyagot, a nyilvános árverést megelőzve, mintegy 100 ezer fontért (akkori áron csaknem negyvenmillió forintért) egyben vásárolta meg és hozta haza Angliából a futballszerető amerikai-magyar vállalkozó, Bodnár György. (Miután a magyar állam képviseletében Ábrahám Attila államtitkár kijelentette, hogy a kormánynak nincs pénze ilyesmire, Bodnár lépett, de nem mulasztotta el megjegyezni, hogy nem az ő feladata lett volna a tárgyak megvásárlása.)
A Bodnár-gyűjtemény törzse a Puskásék hazatelepülése után Budapesten összegyűlt anyag, benne például a világhírű játékos 70. születésnapja alkalmából a futball nagyságaitól, különféle szervezetektől, politikusoktól kapott számos exkluzív ajándék. Bodnár György vásárolta meg Puskás berni ezüstérmét is (igaz, csak a FIFA által hitelesített másolatot, mert az eredeti eltűnt a történelem viharában), és egy futballcipő is a részét képezi a gazdag gyűjteménynek, amelynek egy részét egy képzőművészeti kiállítás kapcsán egyszer láthatta a nagyközönség, de tulajdonosa – joggal – a sajátjaként őrzi a tárgyakat.
Bodnár György ugyanakkor több nyilatkozatában világossá tette, és az FFT-nek is megerősítette, hogy ha lesz méltó helye a gyűjteménynek, azaz elkészül az új Puskás-stadion, akkor egy állandó kiállítás kedvéért hajlandó kölcsönadni a tulajdonában lévő relikviákat.
Mindenesetre a legújabb fejlemények után elmondható, hogy a csodával határos módon bár, de a világ különböző pontjairól végül hazakerült a Puskás-életút minden jelentős, számontartott tárgyi emléke.
A spanyolországi hagyaték Felcsúton a már korábban tervezett Puskás Intézet tudományos műhely és archívum alapját adja.
Afelől senkinek nincs kétsége, hogy az e tárgyakból összeállítható állandó kiállítás helye a Puskás-stadionban vagy egy méltó fővárosi futball-, netán sportmúzeumban lenne, egyelőre azonban sem ilyen múzeum nincs, sem a volt Népstadion állapota nem alkalmas a gyűjtemény legértékesebb darabjainak befogadására.
A Puskás Akadémia és a CBA csapata Benidormban, a bepakolás után 2010 októberében
Baldauf László és Lázár Vilmos szívügye a magyar sport értékeinek szolgálata. Itt Grosics Gyulával és a róla szóló könyvvel
Történelmi pillanat tehát: a FourFourTwo itt és most, Puskás Ferenc halálának ötödik évfordulóján, a magyar kiadás Puskás-emlékszámában jelenti be, hogy a spanyolországi Puskás-hagyaték végre rendben és biztonságban hazakerült Magyarországra. A nagyszerű hír örömét beárnyékolja, hogy Puskás Anikó, akinek a szándékát teljesítettük, és aki nagy-nagy segítségünkre volt az értékmentésben, ezt a felemelő pillanatot már nem érhette meg.
De igaz az is, hogy nem hagyott itt bennünket egészen addig, amíg édesapja futballkincseit biztonságban, Magyarországon nem tudta.
Jakab János: Életem nagy ajándéka
A Puskás Akadémia részéről Jakab János, a felügyelő bizottság elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója vezette a tárgyalásokat és Benidormban a hagyaték hazatéréséért munkálkodó küldöttségeket. A futballban jelenleg a Tatabánya sportigazgatójaként is dolgozó, korábban az élvonalban ugyancsak Tatabányán futballozó egykori csatár kérdésünkre szívügyének nevezte a Puskás-kincsek hazahozatalát.
„Nem túlzok, amikor azt mondom, életem nagy ajándéka, hogy részt vehettem ebben a munkában – jelentette ki Jakab János –, főleg azok után mondom ezt, hogy sikerrel teljesítettük, amit vállaltunk. Gyermekkorom legendás hőse, Puskás Ferenc rokonaiban nagyszerű embereket ismertem meg, ezúton is köszönöm nekik, hogy végig készségesen segítették az Akadémia képviselőit. Gyönyörű feladatot kaptunk munkatársaimmal, hiszen futballszerető magyar ember számára nem létezhet ennél szebb és felelősségteljesebb küldetés.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. decemberi számában.)
