Szöveg Andy Mitten Fotó Alex Nicodim
Helmuth Duckadam üdvözli a FourFourTwo munkatársait nyugat-bukaresti otthonában, és az asztalra kitett kellékek közt ott van egy focilabda, valamint egy pár kapuskesztyű is, amelyre monogramja mellett a 86-os számot biggyesztették. Ebben az évben történt, hogy a most 64 éves kapus négy tizenegyest is megfogott a BEK-döntőben, amikor a Steaua Sevillában megverte a kispadon Terry Venablest, a pályán Bernd Schustert és Steve Archibaldot is soraiban tudó Barcelonát. Duckadam annyira kedves és közlékeny, hogy a helyi fotós el sem akarja hinni. A legtöbb esetben inkább távolságtartó figura.
„A csernobili katasztrófa néhány héttel a döntő előtt történt, emiatt félbeszakították a román bajnokságot – kezdi a múltidézést Duckadam (legfelül balra). – Egyedül a Steaua kapott engedélyt, hogy folytassa az edzéseket, bár a hadsereg szakemberei erős sugárzást mértek a pályán. Azt mondták, gyorsan járassuk a labdát, mert a radioaktivitás kétszerese a szokásosnak. Gyakran volt áramkimaradás, de Valentin Ceausescu, a néhai diktátor, Nicolae Ceausescu fia elintézte, hogy reflektorral készülhessünk. A sevillai BEK-döntő előtt korábban sohasem játszottam esti meccset világítással.
A tizenegyeseket is gyakoroltuk, de nagyon keveset tudtunk a Barcelonáról. Egy újságíró becsempészett egy videokazettát a katalán csapat Göteborg elleni elődöntőjéről, amit tizenegyesekkel nyert meg. A mi esetünkben mindkét csapatnak a piros és a kék volt a színe, de ezúttal a Barcelonának engedélyezték, hogy a saját mezét viselje, mi pedig talpig fehérben léptünk pályára. Nem volt ilyen dresszünk, de egyszer csak érkezett a szállodába egy Adidas-szállítmány. Nem volt rajta a csapatunk címere, egyszerű fehér cucc volt. Kaptam egy pár kesztyűt is, ez volt az első életemben, amelyért em kellett fizetnem. Vele aludtam.”
A Steaua Bucuresti mindent megtett a felkészülés során, hogy a Barcelona ne szerezze meg története első BEK-győzelmét.
„A mienk volt az első olyan román csapat, amelyik saját szakáccsal indult külföldre, mert nem bíztunk meg a spanyol ételekben – emlékszik vissza Duckadam a mérkőzésre, amelyre mindössze 40 román drukker kísérte el őket: a klub vezetői és néhány gondosan kiválogatott kommunista, akik közül néhányan még így is disszidáltak. – Egész életemben arról álmodoztam, hogy egyszer tizenegyesekkel dől majd el egy fontos mérkőzés. Eljött az én pillanatom. Aznap este jól álltak a csillagok Sevillában. A stadion elcsendesedett, amikor a Barcelona játékosai elindultak tizenegyeseket rúgni. Így jobban tudtam koncentrálni. Tudtam, hogy idegesek, mert mindenki győzelmet várt tőlük. Kapóra jött a pszichikai hadviselésben. Fiatalabb koromban csatár voltam, jól tudtam, hogyan gondolkodnak.”
A Steaua az első kelet-európai csapat, amelyik BEK-et nyert. Duckadam lett a mérkőzés hőse, miután mind a négy spanyol tizenegyest hárította. Név szerint José Ramón Alexanko, Ángel Pedraza és a két Alonso, Pichi, illetve Marcos (a Chelsea balhátvédjének apja) nem járt sikerrel.
A Barcelonából senki sem szólt hozzá a mérkőzés után, és amikor a Steaua 2016-ban a Manchester Cityvel találkozott a BL-selejtezőben, Txiki Begiristain és Ferran Soriano közölte vele, hogy a katalánok sosem fognak neki megbocsátani. Pep Guardiola is elismerte, hogy biztos volt a Barcelona győzelmében.
A 2016-os összecsapást az angol csapat nyerte meg. A BBC úgy jegyezte fel a találkozót, hogy Steaua Bucuresti–Manchester City 0–5, de az UEFA FCSB-t írt a krónikákba. Egy Twitter-üzenet gyorsan elterjedt a meccs után, feltehetőleg a román élvonal profiljáról indult.
„Az a helyzet, Manchester City-szurkolók – állt benne –, hogy illegális olajpénzekből szponzorált klubnak drukkoltok. Nincs történelmetek. Csak pénzetek van.” Mivel nem hivatalos üzenet volt, hamar feledésbe is merült, pedig amit a történelemről mond, az egészen érdekes. A Citynek ugyanis gazdag a történelme, ahogyan a román csapatnak is. Viszont az a híres serleg, amelyet lényegében Duckadam nyert meg 1986-ban, szerinte most rossz helyen van.
Én az FCSB munkatársa vagyok” – mondja saját szerepéről, amelyet nagykövetként tölt be annál a klubnál, amit a románok többsége úgy ismer, Steaua Bucuresti. Pedig jogilag nem az a klub. „Nem fair, hogy a kisebbik csapathoz kerültek a trófeák, amelyeket megnyertünk” – folytatja. Látszik, hogy nem akarja elragadtatni magát, mégis átéli érzelmileg, amit mond.
Egy kicsit kimozdulunk, és a városközpont felé vesszük az irányt. Az út mentén 57 ezer euróért hirdetnek új építésű lakásokat. A forgalom őrültnek mondható, hiába van szombat és ebédidő. Megpillantunk egy készülő, 30 ezer ember befogadására alkalmas stadiont, és megállunk az előtte lévő piros és kék színű kapunál. Ezt olvassuk rajta: „Complexul Sportiv Steaua Bucuresti”. A Ghencea Stadion bejáratánál vagyunk, ez a CSA Steaua Bucuresti otthona.
Viszont ha beütjük a Google keresőjébe, hogy „a Steaua Bucuresti stadionja”, akkor a tíz kilométerrel odébb, keletre fekvő komplexum képe jön be. A szövegre is rákeresünk, ott ez áll: „Fotbal Club FCSB, korábban Fotbal Club Steaua Bucuresti, amelyet általában csak Steaua néven emlegettek”. Ez is olvasható még a Wikipédián: „A klub, amelyet ma FCSB néven ismernek, előszeretettel játssza el, hogy valójában a Steaua. Pedig nem az.”
A helyzet az, hogy két klub is magának követeli a legendás Steaua Bucuresti örökségét. Ezt egy kívülálló alig értheti, de az egyik jelenleg az első osztály második legtámogatottabb csapata, meccseire átlagosan 7500 hazai szurkoló látogat ki, a másik viszont a negyedosztályban szerepel, és átlagosan 1200 drukker követi a mérkőzéseit a helyszínen. Az utóbbi veszi birtokba nemsokára a 30 ezer férőhelyes stadiont, amely ugyanott áll, ahol a Steaua fogadta egykor a hozzá látogatókat.
Mindketten azt állítják, hogy ők a szíve és a lelke egy adott klubnak. A helyzet ellentétes azzal, ami Manchesterben tapasztalható, ahol az FC United of Manchester szurkolói azt éneklik: „Két United, de egy lélek”. Bukarestben a lélekért folyik a harc. Melyik az igazi Steaua Bucuresti?
Két óra van még hátra a kezdőrúgásig, midőn a negyedosztálybeli CSA Steaua Bucuresti fogadja az ACS Electrica Bucurestit. Fiatalok gyülekeznek, látszólag mind ultra, fekete baseballsapkát, pólót, nadrágot és cipőt viselnek. Ránézésre félelmetesek. Árnyaknak hívják őket, mert szeretnek a háttérben maradni, mi mégis ismerkedünk velük. Öt perc múlva már barátságos, szenvedélyes szurkolókkal beszélgetünk angolul.
„Nincs itt semmi kavarodás: az FCSB egyszerűen nem létezik – állítják egybehangzóan. – Jobb, ha nem is beszélünk róla, mert azzal is elismerjük a létezését.”
„Ez itt a miénk – mondja az egyikük. – Úgy gyarapodunk, ahogyan akarunk, nem függünk valami gazdag embertől, például Gigi Becalitól. Mi a Steaua Bucuresti? A szurkolói. A játékosok jönnek-mennek, akárcsak a klub dolgozói. A drukkerek azonban állandóak.”
Becali 61 éves üzletember, egykori nacionalista politikus, inkább az FCSB miatt ismeri mindenki. Három éven át tagja volt az Európa Parlamentnek is 2012-ig, illetve a román országgyűlésnek 2013-ig. Ez utóbbit egy kétes földügylet miatt kellett otthagynia.
Szabadszájú, ellentmondásos, és sokat szerepel a román médiában. Kicsit olyan, mint Silvio Berlusconi műveletlen kiadásban. Pásztorként kezdte, most azonban rendkívül gazdag, és hatalma van. A kommunizmus bukása után indult gyarapodásnak, és a Steaua részvénytársaságának egyik tagja lett. Ez utóbbit már az FCSB honlapja írja róla, ahogyan azt is, hogy a klub 1998-ban levált a hadseregről, amit az UEFA és a FIFA azon döntése tett kötelezővé, hogy egyetlen kormány által támogatott csapat sem indulhat hivatalos versenyben. Végül a klub 2003-ban teljesen magánkézbe került. Eddig a honlap, amely végig Steauaként említi a csapatot.
„AZ FCSB EGYSZERŰEN NEM LÉTEZIK. JOBB, HA NEM IS BESZÉLÜNK RÓLA, AZZAL ELISMERJÜK A LÉTÉT”
Becali a részvények 51 százalékát birtokolta 2003-ban, ehhez tett még hozzá 15 százalékot, majd a hatóságok zárolták a vagyonát, mert 2005-re 11 millió dolláros tartozást halmozott fel. Fellebbezett, nyert, és még az adókat sem kellett befizetnie, mert új cégbe menekítette ki a Steaua Bucurestit. Ennek neve AFC Steaua Bucuresti volt. Megvásárolta az 1947 óta létező Steaua nevet, de nem volt joga eladni.
Románia védelmi minisztériuma pert indított 2011-ben, állítva, hogy a hadsereg jogosult a logó és a név használatára.
Becalinak 2014-ben meg kellett változtatnia a címert és a színeket. Egy másik perben 37 millió eurót ítéltek meg a Steaua sportklubnak a jogosulatlan névhasználatért, és elvették a csapattól az FCSB nevet is. A pénzt még nem fizették be, az FCSB klub honlapja pedig az összes 1947 után született sikert a sajátjaként sorolja fel. Köztük van az 1986-os BEK-győzelem is. „Valójában sajnálom Becalit – mondja meglepő módon Eugen, az egyik ultra. – Ő igazából csak áldozat ebben a történetben. Valóban azt hitte, hogy a Steaua Bucurestit vásárolja meg, de nem így történt. Számtalan bírósági papír született arról, hogy a szurkolóké az eredeti klub.”
Az ország jelentős része másként gondolja, és az FCSB-t tartják az eredetinek, ilyen például Duckadam is, de a CSA hívei vitatják, hogy igazuk lenne, és az egészet betudják Becali pénzének, illetve a médiára gyakorolt befolyásának.
„Úgy a szurkolók öt százaléka támogatja a negyedosztályban szereplő csapatot, a többi az FCSB-nek drukkol – mondja egy köztiszteletben álló illető, aki azonban nem kívánja felfedni kilétét. – A kisebbik csapat egyik híve a hadsereg egyik ügyvédje, ő áll az egész mögött. Amikor az egyik videojáték az FCSB-t tüntette fel 1986-os BEK-győztesként, ez az ügyvéd egészen a cég vezetéséig elment a panaszával.”
Amikor a jogi csatározás véget ért, a CSA Steaua Bucuresti futballszakosztálya is újrakezdhette a működését, a csapat pedig a negyedik osztályban indult 2017-ben.
A probléma csak az, hogy jelenleg is ott van, hiába állt mellé egy nemzeti hős, az ország egyik kiemelkedő futballistája, Marius Lacatus, aki a csapat korábbi edzője volt. Lacatus is belőtt egy tizenegyest abban a bizonyos sevillai döntőben, majd a Fiorentina és az Oviedo játékosa lett. Jelenleg is több időt tölt Olaszországban, de 2017 és 2019 között ő irányította a CSA-t. Jelenleg a hatszoros román válogatott Daniel Oprita a vezetőedző.
Közeledik a kezdés, ezért bemegyünk stadionba, amelyet sokáig a Steaua B-csapata használt. Körülötte számos más pálya és létesítmény található. A játékosok egy olyan épületben öltöznek, amelyet Lacatus hatalmas képe díszít. Jobbra, egy másik falon ez áll: „A küzdés szelleme”.
„Ez a hadsereg egyik mottója” – mondja a klub egyik munkatársa. A honvédelmi minisztérium még most is támogatja a CSA Steauát. Madalin-Sorin Hincu, a hadsereg egyik tábornoka fekete bőrkabátban jön oda hozzánk. Ő a klub elnöke, és azonnal a lényegre tér.
„A lehető legrövidebb idő alatt szeretnénk feljutni az első osztályba” – mondja. Valóban hihetetlen, hogy a Steaua, ahol a játékosoknak profi szerződése van, sem 2018-ban, sem 2019-ben nem került fel. Az elnök jelentős ember benyomását kelti, és állítja, nem csupán a labdarúgásról szól a történet: a Steauának 41 különböző sportágban magasan jegyzett csapata van, ehhez tízmillió szurkolója Románia-szerte. Ilyen például a fényes sikereket elérő férfi kézilabda. Ő maga is gyerekkora óta drukkol a klub csapatainak.
„A legszebb emlékem az 1986-os BEK-döntő, a legrosszabb pedig, ami három évvel később következett.” A Steaua 1989-ben ismét bejutott a BEK-döntőbe, amit ezúttal is Spanyolországban rendeztek, de a román csapat 4–0-s vereséget szenvedett a Milantól.
Az FCSB-ről így foglalta össze a véleményét az elnök: „Miénk a történelem, valamint az 1986-os trófea is a miénk. A másik csapatnak nincsen történelme. Optimistán látom a jövőt, és hiszem, hogy tízezres közönség lesz majd az új stadionban, ha végre odaköltözünk.” Hogy nyomatékosítsa, ujjával abba az irányba mutat.
Megkérdezzük Stefan Iovant is, aki 1986-ban a csapat kapitánya volt, most pedig a klub akadémiáján dolgozik.
„Az a döntő nem a szerencsén múlott – mondja az egykori játékos, aki a kommunizmus bukása után a Brighton & Hove Albion csapatát erősítette. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy külföldön játszott. „Ceausescu nem engedett el bennünket egészen harmincéves korunkig. Így kerültem Brightonba, és lettem Ray Wilkins bátyjának csapattársa. Nagyon jó időszak volt. Sokkal több pénzt kereshettem volna, ha egy generációval később leszek aktív játékos, viszont nem léphettem volna pályára a világ akkor legjobb együttesében, a Steauában. Nagyon jó volt a küzdőszellem, nem volt jellemző az egyénieskedés, csak az egység. Érett csapat voltunk, mentálisan erős. Végül egy autót kaptunk a győzelemért, de nem bánom. A Szuperkupáért folyó összecsapáson megvertük a Dinamo Kijevet, és három évvel később ismét BEK-döntőbe jutottunk. Addigra megváltozott a csapat, és több lett az egyénileg kimagasló tehetség, ilyen volt például Gheorghe Hagi és Dan Petrescu. Sajnos az a Milan, amelynek soraiban ott volt többek közt Ruud Gullit, Franco Baresi, Frank Rijkaard, Marco van Basten, Carlo Ancelotti és Paolo Maldini, sokkal erősebb volt nálunk.”
TÖBB MINT 37 EZREN NÉZTÉK MEG A STEAUÁT, EZ REKORD A NEGYEDOSZTÁLYBAN, DE MÉG A MÁSODIKBAN IS
Mi a véleménye a FCSB-ről?
„Nincs velük semmi dolgunk – mondja, mintha soha egyetlen pillanatra sem gondolna a másik klubra. – Én a Steaua Bucurestiben futballoztam, minden idők legjobb román csapatában, nem pedig az FCSB-ben. A bíróság úgy döntött, a történelem a miénk.”
Akkor vajon mi lehet a véleménye egykori csapattársairól, például Duckadamról? „Ma is barátok vagyunk” – feleli, és nagyon úgy tűnik, hogy komolyan is gondolja.
Kezdődik a mérkőzés, és a belépőért 700 forintnyi pénzt fizető szurkolók az első perctől kezdve hatalmas lármát csapnak. Egy hatalmas zászló mögött állnak, amelyre azt írták: „Mindörökké Steaua Bucuresti”. Egy másikat is meglengetnek, ezen az áll: „Törvényen kívüliek”. Szép, napsütéses idő van az utolsó olyan napon, amelyiken nézők is ott lehetnek a romániai stadionokban.
„Steaua, Steaua!” – skandálják, a kicsi, mindössze hatsornyi lelátón. Rigmusaikban említik a két városi riválist, a Dinamo és a Rapid Bucurestit, de egyetlen szó sem esik az FCSB-ről, amelyik jelenleg a leggazdagabb csapat az országban. Tényleg olyan, mintha nem is létezne.
A Steaua Bucuresti itt van, és úgy fest, van benne lehetőség. Több mint 37 ezren nézték meg a román nemzeti stadionban a Rapid elleni meccsét, ez abszolút rekord a negyedosztályban, de még a harmadikban és a másodikban is. Az internet segítségével a világ minden pontján követhetik mérkőzéseiket a szurkolók, honlapjuk nyitóképén pedig az 1986-os sevillai csapat szerepel. A sikereiket 1947 és 2019 között sorolják fel, jóllehet ugyanez a helyzet az FCSB honlapjával is. „Nincs olyan sportrajongó Romániában, aki ne tudná, hogyan viszonyul egymáshoz a Steaua Bucuresti és az FCSB – írják kajánul. – Hetven év alatt klubunk huszonhat alkalommal lett bajnok, huszonháromszor nyerte meg a Román Kupát, hatszor a Szuperkupát, kétszer a Ligakupát, egyszer a BEK-et és szintén egyszer az európai Szuperkupát. Ezek a számok teszik a román történelem legsikeresebb klubjává az FCSB-t. A számok pedig nem hazudnak!”
Az FCSB-nek jelenleg több a szurkolója, de a demográfia a Steaua mellett szól. Nemcsak a szívekért és a lelkekért folyik a harc, hanem a nézőkért is.
Mustata befolyásos ultra volt, még mielőtt két klubra szakadt volna a Steaua. Januárban jött ki a börtönből, és Becali jelezte neki, hogy szüksége volna rá. Mustata irányította korábban a Peluza Nordot, az Északi Kanyart, az FCSB szurkolóit pedig folyton azzal gúnyolják, hogy puhányok. Hiába mozdul meg nagyobb tömeg, nincs benne élet. Az FCSB a Ghencea Stadionban játszotta a mérkőzéseit, de Becali összeveszett a bérleti díjon, emiatt a csapat az 55 ezres, impozáns Nemzeti Stadionba költözött. A Manchester United itt találkozott az Oletul Galati-cal 2011-ben, a Manchester City pedig az FCSB-vel 2016-ban.
Amikor Mustata megjelent, sokan hagytak fel a meccsre járással a Peluza Nordban. De mivel kemény, hardcore ultrák jelentek meg, Becalinak imponált a helyzet. A kritikusok azzal vádolják a vezérszurkolót, hogy még a felállásba is beleszól, emiatt Becali birkájának gúnyolják, utalva ezzel a tulajdonos pásztor múltjára. A főnök gondját viselte, pénzzel is támogatta, amíg börtönben volt, elérkezett a hála ideje. Azzal is sikerült meggyőznie, hogy anyagi támogatást ígért minden megmozdulásukhoz. Mustata tehát igent mondott, és a Dinamo elleni februári rangadón meg is volt az első nagyobb műsor.
A Steaua leghamarabb három év múlva lehet élvonalbeli csapat, amire azért is lehet esély, mert a látogatásunk napján 18–0-ra veri meg az Electricát. Az eredmény senkinek sem okoz túlzottan nagy örömet, a gólokat szinte meg sem éljenzik. Nem történt semmi váratlan: az Electrica a tabella alján próbál helytállni, eddig mind a 18 bajnokiját elveszítette, és átlagosan hét gólt kapott meccsenként. A Steaua vezeti a tabellát, mind a 18 meccsét megnyerte, 156 gólt szerzett, és ötöt kapott. Csak a jövő számít.
„Ha a Steaua feljut, és az FCSB-vel mérkőzik meg, az Románia legnagyobb durranása lesz” – mondja a sportújságíró Emanuel Rosu. Jobb nem is belegondolni, pedig tényleg sokakat lázba hozna. Aki nyer, azt különösen.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. májusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
