Ismerd meg Beckhamet, a tulajt

Szöveg Graham Parker

Azon a héten, amikor David Beckham utoljára lépett pályára a Los Angeles Galaxy csapatában a 2012-es MLS-kupában, az angol játékos összehívta a médiát, hogy sajtótájékoztatót tartson. Az előtte lévő asztalon az újságírók számtalan diktafonja és telefonja sorakozott, mindegyik bekapcsolva, hogy rögzítse az akkor 37 éves legenda szavait.

Egy adott pillanatban az egyik telefon megszólalt előtte. Beckham csak mosolygott, és megkérdezte az újságírókkal túlzsúfolt teremben, hogy felvegye-e a hívást. Ezt követően azonban visszatette a telefont a helyére, és mosolyogva tette hozzá, hogy mivel nem Samsung, sajnos nem tudja felvenni.

Ez a pillanat mindenkiben megmaradt Beckhamből, legalábbis az Egyesült Államokban. Ha bárki mással történik ez, ha más tesz megjegyzést nyilvánosan egy márkára, valószínű, hogy a média úgy tálalja: „lám, újra láthattuk, mi az, ami rossz a modern futballban”.

Beckhamtől azonban elfogadták, mert már tudták róla, hogy az évek során kialakult személyes üzleti érdeklődése komoly munka­erkölccsel párosul. Maga Beckham és pénzügyeinek kezelője, Simon Fuller is rájött arra, hogy a fotósokkal töltött számos óra ugyanúgy megtérül, mint a szabadrúgások gyakorlásába ölt idő. Beckhamben megvan a képesség, hogy a nagyobb egészet nézze, és az alapján döntsön a kisebb dolgokról. Ez pedig a felé irányuló kritikát is meghatározta.

Pályafutása kései korszakában lehetett például kritika tárgya az a nem túl lendületes tempó, a kicsit bágyadt futás, amelyet csapattársainak adott esetben „ki kellett pótolniuk”, de arra is rá kellett jönnie mindenkinek, hogy Beckham nélkül nincsen az MLS-ben Thierry Henry, Zlatan Ibrahimovic, Steven Gerrard, Andrea Pirlo, David Villa vagy Kaká. Talán modern MLS sincsen.

Egyrészről azt mondhatjuk, elvolt Amerikában (megszerzett két MLS-bajnoki címet öt idényben, de nem vált legendává, nem vitte a hátán a ligát). Másrészről viszont azt, hogy teljesen átformálta az ottani futballt. Ez már pontosabb valamivel.
Most pedig azon dolgozik, hogy felépítse a saját klubját.

Nézzük át egy kicsit a történelmi hátteret. A Major League Soccer rendszerében a futballisták központi szerződést írnak alá a ligával, ahelyett, hogy egy adott csapattal folytatnának tárgyalásokat. Amikor 2007-ben David Beckham a Los Angeles Galaxy játékosa lett, szerződésének az a pontja, amely 25 millió dollár értékű MLS-franchise-ról szólt, még nem is tűnt olyan nagy dobásnak, amekkora ma lenne, inkább keltette hiábavaló kitétel benyomását.

Az MLS akkoriban sokkal inkább bizonytalan, kétes kimenetelű terepnek számított. Az 1994-es világbajnokság után megalapított, gyerekcipőben járó liga addigra már ejtett néhány szerencsétlen hibát. A tizenegyespárbajok, a visszafelé számláló órák és egyéb újítások nagyban kikezdték a bajnokság hitelességét a komolyabb szurkolók körében az Egyesült Államokban, és azon kívül is, mindemellett pedig nem épült ki az a szurkolói hűség, amely nélkülözhetetlen ezen a téren. A 2001-es New York-i események után közvetlenül, a 2002-es idény kezdetén még az is felmerült, hogy az MLS megszűnik.

A szóban forgó idény kezdete előtt az MLS tulajdonosai és nem sokkal korábban kinevezett vezetője, Don Garber leültek tanácskozni, és azonnali vészintézkedéseket foganatosítottak. Többek közt levágták az egyik karjukat, hogy a testüket mentsék, azaz azonnali hatállyal megszüntették a Miami Fusion és a Tampa Bay Mutiny klubjait, a maradék tízet pedig konszolidálták Phil Anschutz és az AEG vállalat, illetve a Hunt család és Robert Kraft segítségével.

Egyben létrehozták az MLS és a US Soccer marketingágazatát, hogy további televíziós és hirdetési felületeket találjanak maguknak. Ez lett a Soccer United Marketing (SUM).

Az egyezség értelmében innentől kezdve Anschutz tulajdonába került a csapatok nagyobbik része. Ezek egyikének, az LA Galaxynek a stadionjába is beszállt. Ez még az előtt történt, hogy az MLS előírta volna a terjeszkedés feltételeként, hogy belvárosi helyszíneken jelenjenek meg a klubok. Így született meg Los Angeles külvárosában, Carsonban az akkori Home Depot Center, később StubHub Center. Anschutz és befektetőtársai lassan újra fizetőképessé tették a klubot.

Néhány évvel később, amikor az AEG egyik élelmes munkatársa, Tim Leiweke kiszúrta magának és megszerezte David Beckhamet, újra lassan folytak az események. A 2002-ben megszűnt két csapatot pótolták, így jelent meg az MLS-ben a Real Salt Lake 2005-ben, és a mexikói óriás, a CD Chivas Guadalajara elhamarkodott körülmények közt fogant furcsa mása, a Chivas USA. Az előbbi élettel teli, de kis piacot megmozgató formáció, míg az utóbbi az LA Galaxy kínos „szobatársa” lett az új stadionban, és egy nem túl ragyogó évtizedet követően 2014-ben megszűnt.

Hogyan is jutottunk el tehát a mostani évek nagy sebességű terjeszkedéséhez? Ha megkérdezünk bennfenteseket, egyöntetűen azt fogják válaszolni, hogy 2007 volt a fordulópont, és ez egybecsengene azzal, hogy Beckham az év január 11-én jelentette be, az LA Galaxyre cseréli a Real Madridot. De kétségtelen, hogy ekkor már folyamatban voltak azok a strukturális változások, amelyekre Beckham és Fuller ráérzett.

Nem árt észben tartani, hogy Beckham nélkül nincsen az MLS-ben Thierry Henry, Zlatan Ibrahimovic, Steven Gerrard, Andrea Pirlo, David Villa vagy Kaká

Anschutz már 2007 előtt elkezdett megválni egyes csapataitól, ezek közül a legfigyelemreméltóbb az volt, hogy a New York-i Metrostars a Red Bull csoporthoz került, a kanadai Maple Leaf Sports & Entertainment Partnership csoport pedig MLS-franchise-t hozott létre Torontóban. Ez a történet három hónappal Beckham érkezése után kezdődött.

A csapat megtette az első lépéseket a rögös úton, ami mára azt hozta el, hogy sokan az MLS legjobbjának tartják – miközben működése első évtizedében inkább egyfajta működési rendellenesség volt a pályán –, és így már a befektetők is elkezdtek rá odafigyelni.

Volt abban valami romantikus, amolyan noblesse oblige, ahogyan Anschutz, a Hunt család és Kraft ölte bele a pénzt a rendszerbe, már csak becsületből is.

De az MLSE és a Red Bull, vagy a legújabb nagy szponzor, az Adidas már nem holmiféle romantikus megközelítés alapján dolgozott. Ha valamiben fantáziát láttak, azonnal a befektetői logika kezdett el dolgozni bennük, és ez a jövőnek dolgozott. Emiatt kezdődött el a virágzás, még csak nem is annyira Beckham kiváló sportemberi teljesítménye miatt. Ezzel természetesen nem kívánjuk alábecsülni Beckham hatását, kulturális jelentőségét. Tisztán látszik, hogy ez utóbbival a játékos maga és klubja is teljes mértékben tisztában volt.

Azzal, hogy szerződésébe olyan pontot illesztettek, amely lehetővé tette, hogy 25 millió dollár értékű franchise tulajdonosa legyen, Beckham bizonyította, a szeme sarkában mindvégig valami nagyobb is ott volt.

Amikor 2014 januárjában Beckham ott ült Carlos Giménez, Miami polgármestere mellett a pódiumon, és bejelentette, hogy él a szerződésben rögzített jogával, ezért franchise-t alapít, már kristálytisztán látszott, neve mekkora erőt képvisel a piacon. A politikus széles vigyorral, a labdarúgó szerényen ülte végig az eseményt. Még az sem érdekelt senkit, hogy a bejelentés tele volt ugyan ambícióval, de kevés konkrétumot tartalmazott. A részletek ráérnek.

Azonban ahogyan teltek a hónapok, majd az évek is, a politika egyre több akadályt gördített az elképzelések elé.

A dolog dinamikája egyre inkább emlékeztetett a Minden héten háború motívumaira, ahol a Cameron Diaz alakította klubtulajdonos hölgy a polgármestert fűzi többek közt egy stadionért, de azt a választ kapja, ő csak rokonként került a klub élére, várja ki türelemmel a sorát.

A Team Beckham a névadó személyes presztízsére támaszkodva próbált minden erejével helyszínt találni az új stadionnak, de hamar megismerhették, milyen a reálpolitika, és végül Dél-Florida egy vitatott környékén sikerült kijelölni a területet.

Beckhamnek is tanulnia kellett, hol és mikor vesse be tekintélyét mint – akkor már – egykori játékos. Ennek jegyében ment el megnézni a Miami Heat kosármeccsét LeBron James kedvéért, majd LeBron jogi képviselőjének segítségét kérte.

LeBron és Beckham megismerkedett egymással, de talán még többet számított a Micky Arisonnnal kötött ismeretség, ő ugyanis a Miami Heat és a Carnival Cruise csoport tulajdonosa, klubjának kosárlabdacsarnoka pedig közvetlenül a vízparton áll.

Amikor végre Beckhamnek és társainak is sikerült helyszínt találniuk, szintén a tengerparton, számtalan érdekkörrel kerültek összeütközésbe. Volt ezek között hajózási társaság, kisebb üzleti körök, valamint egy vonakodó, határozatlan kormányzóság, amely sehogyan sem akarta kiadni az engedélyt az új stadionra.

Miami tehát maradt a rossz hagyományok, különösen is a sportbiznisz rossz hagyományainak útján, még az sem különösebben érdekelte, hogy korábban már elveszített egy MLS-csapatot.

Már az is rosszallást váltott ki, hogy Arison megkapta az engedélyt a kosárcsarnok tengerparti helyszínére, ám a legnagyobb árnyék a Florida Marlins miatt vetődött Beckham elképzeléseire.

A Marlins stadionügylete azóta a magánfinanszírozás csődjeként vonult be a köztudatba, és amikor Beckham előállt a terveivel, mindenkinek automatikusan ez az eset jutott az eszébe.

Dióhéjban annyi történt, hogy a Marlins tulajdonosai sikeresen vették rá Miami-Dade megyét, hogy az adófizetők pénzéből szálljon be 2.4 milliárd dollárral a stadion felhúzásába a nem túlzottan virágzó Little Havana környékén, miközben lényegében mérkőzésről mérkőzésre üres a lelátó.

Pedig pont azzal érték el célját, hogy megígérték, felvirágoztatják a környéket, győztes csapatot építenek, és valódi sportünnepségek zajlanak majd ott. Ezzel szemben amint elkészült a létesítmény, rögtön eladták a csapat legtehetségesebb játékosait, és nem is pótolták őket. A csapat továbbra is a középszerűség átkától sújtva tevékenykedik, az adófizetők pénze pedig végleg elúszott.

Nem is csoda hát, a Miami Beckham United nagyon nehezen küzdött meg a helyi politikusokkal, és Carlos Alvárez személye sem tett túl jót az ügynek, mert a helyiek fejében összekapcsolódott a Marlins-botránnyal.

Az amúgy egészen szerény Miami Beckham Unitednak komoly csatákat kellett megvívnia a helyszínért.

Beckhamék talán abban hibáztak a legtöbbet, hogy gyakran alábecsülték a küzdelem fontosságát. Ahogy az ügylet megrekedni látszott, úgy fogytak egyre a rangos társadalmi események és a szelfik, amelyeken legtöbbször Beckham volt látható.

Voltak pillanatok, amikor sokkal nagyobb szükség lett volna a politikai csatározásokra, mint a pofavizitekre, és a helyi vezetők érzékelhetően megzavarodtak attól, hogy Beckham gyakran nem volt elérhető a fontos pillanatokban. Ez az őt mindvégig támogató telekommunikációban utazó milliárdosnak, Marcelo Claure-nek sem esett jól.

Élete során nem először kellett Beckhamnek észrevennie, hogy több fronton is támadják vagy legalábbis elutasítják.

A kezdeményezés az MLS számára is kezdett kellemetlenné válni. Nem múlt el úgy sajtótájékoztató, hogy ne kérdezték volna meg Don Garbert a Miami ügyéről, és gyakran kéjesen feszegették, hogy mi a határidő, mikorra kell elkészülnie mindennel Beckhamnek.

Mindeközben az MLS terjeszkedése továbbra is nagy erőkkel zajlott. Sokat gyorsított rajta, hogy az AEG és a Hunt család több csapatától is megszabadult, így egy új, fiatalos szemléletű befektetői kör jelenhetett meg ezen a piacon. Olyan összegeket kezdtek el letenni az asztalra, hogy ahhoz képest a Beckham-féle 25 millió dollár még szerénynek is tűnhet.

Amikor a New York City FC és az Orlando City is megjelent a bajnokságban 2015-ben, már 100 millióba került egy hely az asztalnál. Majd még később, amikor Arthur Blank az Atlanta Falcons NFL-csapat tulajdonosa Atlanta United néven futballcsapatot nevezett 2017-ben, és megszületett egy újabb Los Angeles-i csapat is, amelynek ragyogó stadionját ez évben adták át, Beckham már csak egy apró pénzügyi pötty maradt a számsorok közt.

Beckham vállalkozása egyrészről hatalmas értéket látszott képviselni az amerikai futballigában, másrészt viszont azt a benyomást keltette, hogy sosem mozgat majd meg akkora tőkét, mint a nagy riválisok. És bár a liga sosem tett erre utalást nyilvánosan, Beckham értéke csökkent azáltal, hogy nem kellő anyagi háttérrel építgette a brandet.

Beckham ellenálló-képessége nagyot nő veszély esetén. Többször fordult elő pályafutása során, hogy helyzete tarthatatlannak tűnt, és pont ilyenkor állta a sarat.

Amikor Argentína ellen kiállították az 1998-as világbajnokságon, a Premier League-stadionok gyűlölt alakja lett, majd néhány hónappal később példa nélküli, háromszoros trófeagyőzelemre vezette klubcsapatát. Amikor bejelentette, hogy Los Angelesbe igazol, a Real Madridnál fél évig csak sodródott, mégis beküzdötte magát a Fabio Capello irányította angol válogatottba, és végül első és utolsó alkalommal spanyol bajnok is lett.

Amikor pedig Amerikában fütyülték ki, amiért szerződésének eleget téve a Milan játékosa lett kölcsönben, Beckham úgy vágott vissza, hogy kétszer is bajnoki címig vezette a kaliforniai klubot.

Most viszont végre megvan a stadion helye Miami Overton városrészében, így aztán idén januárban Beckham csapatát létező valóságként jelenthették be. Ténykedését a 2020-as idényben fogja megkezdeni.

Ezzel elmondható, hogy a vállalkozás legveszélyesebb része kipipálva. Az alapítók túljutottak a helyszín kiszemelésén, a pénzügyi és politikai tárgyalásokon, az előkészítés megtörtént. Beckham visszahelyezheti magát régi pozíciójába, újra ő lehet a társadalmilag ismert és elismert arc, aki megtestesíti a klubot. Ezzel további tehetségeket és nem utolsó sorban pénzügyi támogatást hajthat fel.

Az MLS fejlődésének két motorja a millenniumi nemzedék, illetve az Egyesült Államokban élő latin-amerikaiak, akiknek hatása és jelenléte különlegesen nagy Dél-Floridában. Miami külvárosát a fiatalságra alapozott programokkal élesztették fel, a Miami Basel művészeti seregszemle például évente megrendezett rangos eseménnyé nőtte ki magát, és nemzetközileg is magasan jegyzik. Az ingatlanspekuláció lényegében helyi sportkülönlegesség lett a környéken.

Ha innen közelítjük meg, talán nem is annyira lehetetlen, hogy Cristiano Ronaldo – akit pletykaszinten már összefüggésbe hoztak a klubbal – ide igazoljon.

Mire 2020-at írunk majd, pont olyan korba kerül (35), amikor az utolsó nagy dobás ideje jöhet el, de még lesz benne annyi patron, hogy azt jelentse klubjának, amit David Villa a New York City FC-nek a csapat első éveiben.

Ahogy az ügylet megrekedni látszott, úgy fogytak egyre a rangos társadalmi események és a szelfik, amelyeken legtöbbször Beckham volt látható

Az biztos, hogy a tollászkodó portugál „természetes élőhelye” a South Beach lenne, nem annyira Overton, és Beckhamnek az ilyesféle szempontokat is figyelembe kell vennie döntései és választásai során. Ezek is fontosak ugyanis, hogy a klub elnyerje megfelelő beágyazottságát. Most válik csak igazán fontossá, hogy képes legyen odafigyelni minden egyes apró részletre.

Az overtoni stadion jogi ügyei nyilván megoldhatóak, de a kilenc hektáros terület sorsa értelemszerűen szülhet egy kis nyugtalanságot a helyiek körében. Vajon megvan-e Beckhamben és stábjában a kellő érzékenység, hogy ezt a szempontot is figyelembe vegye?

Az is kérdés, vajon mennyire lesz lojális a közönség a csapathoz. Hiába játszik például LeBron a kosárcsapatban, nincs mindig akkora nézősereg, amekkorára szükség lenne. Olyan helyről beszélünk, ahol a kimagasló fogyasztás nem feltétlenül párosul kimagasló hűséggel is.

Múlófélben van a Beckham-szabály kora is. Amikor az angol futballista megérkezett az Egyesült Államokba, úgy változtatták meg a szabályokat, hogy a fizetési plafon ne vonatkozzon klubonként egy játékosra, amiből aztán három lett. Ezzel az LA Galaxy lett az élharcosa annak a modellnek, amelyben a fajsúlyos amerikai klubok három drága igazolásra építették fel stratégiájukat. Ez némileg felborította a csapatokon belüli egyensúlyt, mostanra azonban rendkívüli mértékben jutnak szerephez a fociakadémiák, és a hangsúly a sztárfaktorról egyre inkább a fenntarthatóságra és a kiszámíthatóságra helyeződik át. Ez a józan megközelítés nem mindenben szolgálja majd Beckham érdekeit.

Fontos tényező az is, hogy az alacsonyan fekvő Miami a globális felmelegedés frontvonalában fekszik, és gyakran tizedelik pusztító viharok. Ami jónak tűnt 2007-ben, nem biztos, hogy az lesz 2027-ben.

Ez majd kiderül akkor. David Beckham most arra koncentrál, amit ellenőrzése alatt tarthat. A történelem azt mutatja, nem érdemes ellene fogadnunk.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. augusztusi lapszámában.)