Szöveg John Duerden Fordítás Kovács Gergely
A lángoló futball elviekben azt jelentené, ahogy azt Alex Ferguson gondolta egykor. Ám Indonéziában a szó szoros értelmében vették.
Az egyik iszlám bentlakásos iskola diákjai olyan játékot találtak ki, amely bármelyik egészségügyi és biztonsági szakember életét tönkretenné. Kerozinba mártják a kókuszdiót, de mivel ez még nem elég veszélyes, meggyújtják, és indulhat is a meccs.
A tűzlabdát csak a bátrak játsszák, méghozzá mezítláb, Dzsakarta, Nyugat-Jáva és Pápua környékén. A meccsek sötétben zajlanak, hogy még izgalmasabb legyen. Minek ide görögtűz, ha egyszer maga a labda is világít?
Az első mérkőzést 2009-ben játszották a Pondok Persantren iskolában, 350 kilométerre Dzsakartától. Szakértők szerint visszaköszön benne az indonéziai hadijáték, a pencak silat.
„A pencak silat egy kicsit avíttá vált már – mondta az iskola egyik diákja, Abdul Hakim a helyi médiának. – Azért született meg a tűzlabdázás, hogy kicsit újragondoljuk a pencak silatot.”
Úgy fest, ez Indonézia válasza a métára, amit először boldogan játszanak az európai gyerekek, majd belépnek a cserkészmozgalomba. (Mondjuk, itt azért könnyebb megégni.)
A mérkőzéseket ificsapatok játsszák idősebbek ellen, és a játék úgy vonzza az érdeklődőket, ahogy fény a lepkéket.
Hatalmas tömegek gyűlnek össze, és élvezik, ahogy egy hatalmas petárdadurranás elindítja a meccset. A csapat lehet kispályás, de játszhatják tizenegyen a tizenegy ellen is. A játékosok, rúgják, de még fejelik is a játékszert, a kapusok pedig bátran belenyúlnak.
A játékosok rituális szövegeket mondanak a kezdés előtt, és imádkoznak is, hogy ne legyen sérülés. Annak ellenére, hogy cipő nélkül megy a küzdelem, nem sok ilyenről számoltak még be, a leggyakrabban a szembe kerül füst, ez a legnagyobb kellemetlenség.
Talán nem is kell sokat várnunk, hogy a világ és a futballvilág is lángra lobbanjon.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. novemberi lapszámában.)
