Interjú Felipe Rocha
Akad néhány módja annak, hogy a nagy értékű nyári igazolást követően megakadjon valakin a szurkolók szeme. Ilyen például az, ha jól teljesít egy nagy tornán, csodagólt szerez a felkészülési időszakban, csilivili motorral jár még csilivilibb frizura kíséretében, és még a csapat kabalája is arra a névre hallgat, amire ő.
Miután a Manchester United 52 millió fontért megvette a Sahtar Donecktől június végén, a brazil középpályásnak, Frednek, azonnal új elnevezéssel kellett megbarátkoznia.
A szigorú Mourinho tud vicces is lenni
„Miután megérkeztem?! Nem, már az előtt is Fred the Red volt a becenevem, hogy oda szerződtem volna – mondja mosolyogva a 25 éves fiatalember. – Amikor aláírtam a megállapodást, rögtön több ezer Unitedszurkoló árasztotta el a közösségi médiás oldalaimat Fred the Red üzenettel. Bevallom, elsőre kicsit összezavarodtam, de aztán gyorsan elmagyarázták, hogy most már ketten vagyunk.”
Az igazi Fred, a szokatlanul vidám, 169 centiméter magas figura a ’90-es évek eleje óta csalt mosolyt az Old Trafford közönségének – különösen a gyerekeknek – az arcára, úgyhogy névrokonának fel kell majd kötnie a gatyáját.
A brazil Fred az SC Internacionalban kezdte pályafutását, kétszer lett állami bajnok, majd 2013-ban Ukrajnába igazolt, és háromszor emelte magasba csapatával, a Sahtarral a bajnoki serleget, háromszor nyerte meg a kupát és négyszer a Szuperkupát. Most pedig az a feladata, hogy a rossz idénystart után a Vörös Ördögök egyenesbe kerüljön, és trófeákra hajtson rá.
Milyen az élet a Manchester Unitedban?
Eddig jó. A családom és én nagyon élvezünk itt mindent. Az biztos, hogy nagyot változott a világ körülöttünk, de sikerült gyorsan alkalmazkodnunk. Most várjuk az első fiunkat, úgyhogy ez különösen izgalmas időszak, és nagyon hálásak vagyunk mindenért, ami velünk történik. Most válnak valóra az álmaim. A Manchester United a világ egyik legnagyobb klubja, csodálatos, hogy része lehetek a történetnek. Fiatalkoromban néztem a meccseit, most pedig itt van rajtam a híres mez. Nem akármilyen érzés ez!
Milyen a zsúfolt stadionban rengeteg ember előtt pályára lépni?
Sosem felejtem el, milyen volt az első meccsem a Leicester ellen, még mindig bennem van az a hangulat, amit a szurkolóink teremtettek. Csodásak, csak erősebbek leszünk tőlük. A stadion maga is elképesztő, a futball emlékműve. Nagyon jól fogadtak az itteniek, épp, hogy csak megérkeztem, de már otthon is éreztem magam.
Hogyan alakult, hogy a Unitedba szerződj?
Az ilyesféle dolgokat meghagyom az ügynökömnek, én magam csak a futballra koncentrálok. De nagyon boldog voltam, hogy új fejezetet kezdhetek az életemben, és újabb kihívás elé állíthatom magam. Kaptam néhány ajánlatot, de a Manchester Unitedé volt a legjobb. Személyesen beszéltünk José Mourinhóval, aki meggyőzött, hogy helyesen cselekszem. Örülök, hogy meghoztam ezt a döntést, és büszke vagyok rá, hogy egy ilyen hatalmas klubnál kaptam lehetőséget.
Kinyílt a gólzsák a Wolverhampton ellen
A Manchester City is érdeklődött irántad. Mennyin múlt, hogy végül nem ott kötöttél ki januárban?
Igen, tőlük is kaptam ajánlatot, sőt beszéltem is az ott futballozó brazilokkal. Próbáltak meggyőzni, hogy menjek, de végül másképp alakult. Eljött a nyár, kaptam ajánlatokat, és ezt fogadtam el.
„UKRAJNÁBAN RETTENETESEN HIDEG VAN! ELSŐRE AZT HITTEM, ILYEN HŐMÉRSÉKLETEN MÁR NEM IS MARAD MEG AZ EMBERI ÉLET!”
Milyen főnök Mourinho? Hogyan foglalkozik veled? Tart edzéseket személyesen csak neked, amikor portugálul beszéltek?
Sokat beszél velem, és nagyon hasznos, hogy az ő anyanyelve is a portugál. Mourinho igazi top-top-topmenedzser, mindenki szívesen dolgozik vele. Sokat tanultam már tőle. Néha nagyon szigorú velünk, de ez a munkája része. A pályán kívül kedves és barátságos, az öltözőben sokat viccelődik. Döntő szerepet játszott a személye a döntésemben, és hálás vagyok neki, hogy odafigyel rám.
Eddigi tapasztalataid alapján milyennek találod a Premier League-et? Nem érzed úgy, hogy nem lehet egy-kettőre megszokni?
Ez a világ leginkább versengő bajnoksága, és valóban idő kell, mire az ember alkalmazkodik. Nagyon intenzív a játék, jóformán levegőt sem kapsz. Brazíliában vagy Ukrajnában egészen más minden, de nagyon örülök, hogy itt lehetek, és elégedett vagyok a beilleszkedésemmel.
Örülsz, hogy Paul Pogba csapattársa lehetsz? Első gólod a csapatban a Wolverhampton ellen az ő közreműködésével született. Jól megértitek egymást?
Nagy játékos, a nyáron lett világbajnok, úgyhogy nagy felelősség az árnyékában futballozni. Csodás érzés volt az a bizonyos gól, és remélem, hogy hamarosan jön a folytatás. Remélem, hatékony part-nerség alakul ki köztünk a középpályán, de szeretném mindenkivel jól megértetni magam. Az önálló személyiségek is csak akkor lehetnek jók, ha csapatként jól teljesítünk.
Gilberto Silva az ügynököd. Adott esetleg jó tanácsot, hogyan érdemes boldogulnod a Premier League-ben? Nyilván örülnél egy bajnoki aranyéremnek, ahogyan neki is összejött 2004-ben az Arsenallal.
Hát persze! Arról álmodozom, hogy egyszer én is kézbe vehetem azt a serleget, ahogyan ő. Ehhez pedig a legjobb helyre kerültem. A Manchester United csak úgy gyártotta a sikereket, én pedig abban szeretnék segíteni, hogy még több legyen ezekből. Gilberto Silva az egyik példaképem, kitüntetés mellette lenni. Olykor ad tanácsokat, de minden ott van a pályafutásában, amit tudnom kell: ha sikert akarsz elérni, dolgozz kőkeményen. Mindemellett nagyon kedves fickó.
Öt évet töltöttél el a Sahtar Doneck csapatában, amely arról ismert, hogy neveli és ontja a brazil tehetségeket. Nagy döntést hoztál, amikor odamentél. Nem volt nagyon hideg?
Mindig nehéz otthagyni a szülőhazát. Ugyanakkor sokat számított a döntésben a többi brazil, aki már ott volt. Nekik köszönhetően beilleszkednem is könnyebb volt. A klubnak jó szeme van a fiatal tehetségekhez, hatalmas szerencsém volt, hogy engem is észrevettek. Nagyon hálás vagyok, hogy kinyitották előttem az európai ajtót, és minden másért is, amit ott tanultam. Viszont rettenetesen hideg van Ukrajnában! Jártatok már ott? Elsőre azt hittem, ilyen hőmérsékleten már nem is marad meg az emberi élet! Aztán megszoktam. Manchesterben sokkal könnyebb. Igaz, még csak ősz van, majd meglátjuk, milyen a tél!
Ez az első olyan klubod, ahol nem vesznek körbe brazilok. Nem furcsa egy kicsit?
Nem igazán. Ott van Andreas Pereira, aki nagyon kedves velem. Sokat segít, mivel még mindig csak tanulom az angolt. Számos spanyol ajkú akad, rájuk is támaszkodhatom. És persze ne feledkezzünk meg Mourinhóról se. Amúgy meg mindenki nagyon kedves velem, teljesen beilleszkedtem.
Mindössze a hetedik brazil vagy a Manchester United történetében. Ez így még nagyobb kitüntetés.
Igen, valóban furcsa belegondolni, hogy csak ennyi brazil játszott szerepet a United történetében. Büszke vagyok rá, hogy én lehetek a hetedik. Nemcsak Brazíliában, hanem az egész világon tisztelik az MU-t.
Nem volt rémisztő, amikor 2014 áprilisában kitört a háború Ukrajnában?
Akadtak nagyon is ijesztő pillanatok. Sosem tapasztaltam meg korábban, milyen a háború, remélem, másoknak sohasem kell. Hallottuk, ahogy robbannak a bombák, és ilyenkor nem könnyű nyugodtnak maradni. Otthagytuk Donecket, és a sokkal nyugodtabb Kijevbe költöztünk. Nehéz időket éltünk át mindannyian.
Te és még néhány brazil nem mentetek vissza az év júliusában Doneckbe. Féltetek?
Egyértelműen. A klub folyamatosan azt hangoztatta, hogy minden rendben, de nem voltunk boldogok a gondolattól, hogy visszautazzunk. Svájcban edzőtáboroztunk azon a nyáron, és rettegtünk, hogy Ukrajnába kell utaznunk. Néhányan hazamentek Brazíliába, én is köztük voltam. Inkább a családdal akartunk lenni, vártuk, hogy kicsit biztonságosabbá váljon a helyzet. Amikor így alakult, visszatértünk, de már Kijevben edzettünk. Nem is volt semmi gond. Igen, egy kicsit valóban furcsa volt, hogy a hazai meccseinket is ott játszottuk, de nem maradt más választás. Alkalmazkodnunk kellett a helyzethez.
Doppingvádak miatt hosszú ideig nem játszhattál 2015-ben. Hogyan emlékszel arra az időszakra?
Életem legnehezebb napjai voltak. Még most is azt tartom, hogy igazságtalanság ért, igyekszem elfelejteni az egészet. Nem jó gondolni a rossz történésekre, igyekszem inkább előre nézni. Tanultam az esetből, és büszke vagyok, hogy ép elmével túléltem. Kihasználtam az időt, nagyon keményen edzettem, és vártam, hogy jobbra forduljon minden. Hálás vagyok a családtagjaimnak, mert végig mellettem álltak. Nem könnyű, ha nem csinálhatod, amit nagyon szeretsz.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. decemberi számában.)
