„1993-as hivatalba lépésemkor csak a fizikusok tudták, mi az a világháló. Mostanra már a macskámnak is saját honlapja van…” (Bill Clinton)
Szöveg Nick Moore Fordítás Gerendai Márk
Egy angol úriember, Tim az oka mindennek.
1989-ben egy oxfordi diplomát szerzett londoni vonatrajongó a hipertextet az egymással összecsatlakoztatott számítógépek rendszerével kombinálva létrehozta a világhálót. Miközben Michael Thomas az anfieldi hálóba bombázta a labdát, megszerezve a bajnoki címet az Arsenalnak, Tim Berners-Lee (alul), a Nukleáris Kutatások Európai Szervezetének munkatársa keményen dolgozott a világ első weblapján. Akkoriban még senki sem tweetelt a kapu előtt búsan ülve, mint Bruce Grobbelaar. Senki sem nézte az akciókat kalózoldalakon. Nem fejezték ki kárörömüket az Arsenal szurkolói a Facebookon, nem őrjöngtek a liverpooliak a fórumokon. Helyette másnap a munkahelyeken vagy az iskolában beszélték meg az eseményeket. De valami már készülődött.
Berners-Lee: „és a következő trükköm az internet…”
Öt évvel később, 1994-ben, a FourFourTwo indulásakor jelentős fejlesztések voltak folyamatban. Abban az évben Berners-Lee megalkotta a W3C-t, az agytrösztöt azért, hogy találmánya célba érjen. Elindult a közbeszéd a világhálóról, amely tömegeket köthet össze egymással, egyúttal megalkották a Mosaicót, a grafikus böngészőt, amely a maihoz hasonló, felhasználóbarát weblapok megjelenítését tette lehetővé. De miközben félmilliárd ember nézte Roberto Baggio Rose Bowl-ban kihagyott büntetőjét, a világ lakosságának mindössze 0.4 százaléka – többségében vaskos szemüveget viselő műszaki szakember – használta a netet.
Az azóta eltelt két évtized alatt a dolgok gyorsan változtak. Az FFT megszületése utáni évben 16 millió ember volt
online. Amikor a tizedik születésnapunkat ünnepeltük 2004-ben, már 817 millióan böngésztek. Napjainkban 2.937 milliárd ember, a Föld lakosságának 40.7 százaléka csatlakozott. Az Egyesült Királyságban a lakosság 89 százaléka használja az internetet. Vitathatatlan, hogy a találmány észrevétlenül megváltoztatta a világot. De mi a legnagyobb hatása a sport világára? Vajon hasznára vált-e?
1989 második legfontosabb pillanata
A legfontosabb tanulság: a web lehetővé tette, hogy több, sokkal több futballt láthatunk. Az FFT indulásakor kétféleképpen lehetett meccset nézni: a nézők vagy jegyet váltottak a stadionban, vagy megtekinthették a heti néhány mérkőzést a televízióban. 1994-ben a Premier League fiatal bajnokság volt. A televíziók, különösen a Sky őrjöngése lett a sportág teljes körű elterjedésének katalizátora. (1992-ben 60 meccset 191.5 millió fontos szerződés keretében vittek képernyőre, 2013 és 2016 között évi 154 élvonalbeli meccset hárommilliárd fontért közvetítenek.) Ezeket a találkozókat napjainkban már laptopon, tableten és telefonon is lehet követni, és az internet azt is lehetővé teszi, hogy az alsóbb osztályok és a tengerentúli mérkőzések akcióit is láthatják a nézők.
A YouTube 2005-ös megjelenése szintén fontos: ha születik egy gól bárhol a világban, néhány másodperc múlva meg lehet osztani mindenkivel. A hétköznapi emberek mozdulatainak megörökítése és megosztása a kétes YouTube-sztárok elterjedéséhez vezetett, miközben a videomegosztók a szürkegazdaságot is erősítik: a gyanús csatornák elleni küzdelem a sportág és a tv-adminisztrátorok fontos ügye. A probléma 2009-ben vetődött fel, 2011-re pedig idényenként
30 ezer kalózcsatornát kapcsolt le a Premier League.
Jelenleg a Vine elterjedése gyorsítja a fájlmegosztást. „A Vine sokkal egyszerűbbé teszi a klipek terjedését, így a tulajdonosnak nehezebb dolga van – mondja Tom Wiggins, a Stuff magazin helyettes szerkesztője, aki egyben Brighton & Hove Albion-fan. – A YouTube-ot könnyebb volt kontrollálni, de a Vine-videók megtalálják az egérutat.”
A Premier League attól tart, hogy a kalózoldalak veszélyeztetik az árbevételt, így szakértőket bíztak meg, hogy kinyomozzák a trükkös oldalakat. Csaknem nyolcvan százalékukat sikerült lekapcsolni, ám amint egy eltűnik, egy másik felbukkan. Az adás ugyan gyenge minőségű, de a kormány 2010-es vonatkozó törvénye nem teszi lehetővé a felszámolásukat.
„kiposztoljunk egy…kiposztoljunk egy…kiposztoljunk egy… tweetet?”
A csapatok ugyancsak próbálnak alkalmazkodni a megváltozott világhoz, és kidolgozni a stratégiát, amely pénzt hozhat az értékes tartalmak révén. Néhányan gyorsan reagáltak, és jó minőségű fizetős csatornákat indítottak, amelyen játékosinterjúk, régi videók és hasonló ínyencségek szerepelnek. Mások viszont későn, a Facebook (2004-es indulás, egymilliárd felhasználó), a Twitter (2006, 650 millió) és az okostelefonok technológiájának elsöprő erejű lökése után jöttek csak rá, hogy a szurkolók pénztárcájához a telefonjukon keresztül vezet az út. „A mobilok tömeges térnyerése az első iPhone 2007-es megjelenéséhez vezethető vissza – állítja Wiggins. – De a 3G-vel és az alkalmazások burjánzásával robbantak be igazán. Korábban a weblapok elérése nehézkes és drága volt. Mostanra ez megváltozott.”
A csapatok szeme előtt dollárjelek lebegnek. Amikor a Romát amerikai befektetők vásárolták meg 2011-ben, a csapatnak nem volt e-reklámja és közösségi médiája. „A legrosszabbul marketingelt márka volt a világon – mondja Shergul Arshad, a csapat digitális üzleti igazgatója. – Szinte csak a római szurkolókra összpontosítottak. A közösségi média nemzetközi kommunikációs vonalakat nyit meg, nekünk pedig lehetővé kell tenni, hogy a drukkerek a Facebookon vezessék le dühüket, különben máshol teszik ezt. Reklámpartnereink számára a legfontosabb a nemzetközi szurkolók megszólítása. Ez sok pénzt hozott.” A digitális jelenlét még a Nike-val kötött tízéves szerződéshez is hozzájárult, miután a csapat egy Pinterest-felület elindításával igyekezett megszólítani a női látogatókat. „Ehhez nagyban hozzájárultak az online reklámok” – magyarázza Arshad.
A csapatokkal való közvetlen internetes kapcsolatba lépések száma 57 százalékkal nőtt 2013 januárja és augusztusa között, köszönhetően a közösségi média robbanásának. A Szent Grál a szurkolók nemzetközi tömege, a csatatér pedig az internet. A Manchester United diktálja az iramot a maga 11 millió nyilvántartott szurkolójával. A Spurs által rendezett online Under Armour versenyen több mint 50 országból érkeztek bejegyzések. A Google+-nak köszönhetően a klubok előkelőbb helyeken szerepelnek a keresési listákon, a YouTube pedig a reklámról gondoskodik.
A Liverpool médiafőnöke, Matthew Baxter így nyilatkozik: „Az internet mindenki számára közel hozza az Anfieldet, és erősíti a csapat és a brit szurkolók közti kapcsolatot.” A Twitter legaktívabb klubját gyakran dicsérik az elmúlt években tapasztalható online térnyerése miatt.
„2012 karácsonya óta nagyon alacsony szintről eljutottunk oda, hogy negyvenkét médiaszíntéren vagyunk jelen húsz különböző nyelven világszerte – magyarázza Baxter. – Jelenlegi becsléseink alapján ötszázötvennyolc millió szurkolónk van világszerte, akiket egyenként meg akarunk szólítani, és bevonni a csapat belső köreibe. Családként tekintünk rájuk. Vannak csoportjaink Indonéziában, Kínában és Thaiföldön, amelyek helyi honlapokat és közösségi médiát üzemeltetnek helyi nyelven. Szeretnénk irányítani, hogy mit és mikor halljanak meg a szurkolóink. Március végén volt egy hétvége, amikor a Liverpool FC-vel többet foglalkozott a thaiföldi anyanyelvű közösség, mint az egész Premier League-gel együttvéve. Erre büszkék vagyunk.”
Futball a BBC teletext oldalán
„A reklámokat tekintve igyekszünk helyi márkákkal együtt szerepelni. Ebben a Manchester United is nagyon jó. Helyi szponzorokkal együttműködve mindenkihez eljuttathatod, amit akarsz. Az internet nap mint nap fejlődik, így mi is folyamatosan tanulunk, adatokat gyűjtünk, és frissülünk. Ez sok pénzt megér, minden lehetőséggel tisztában kell lennünk, így hát rajta vagyunk a Pinteresten, a Tumblr-ön, Foursquare-en, a WeChat in Chinán, egyszóval mindenen. A médiára fordított pénz különösen fontos: még több szimpatizáns, nagyobb közönség, nagyobb hírnév.”
Az online média a tudás és véleménynyilvánítás újabb korszakát hozza: a játékosok megítélésének demokratikus módját. Korábban csak néhány újságcikk segített véleményt formálni arról, hogy egy játékos megérte-e a pénzét. Ez megváltozott a fórumok és a soccerbase.com vagy a rsssf.com típusú honlapok megjelenésével. 1997 után az embereknek lehetőségük nyílt civakodni napi 24 órában, holott korábban legfeljebb csak a kocsmában keménykedhettek. Az unalmas munkaidőt innentől az edző vagy a csapatigazgatás elleni online kirohanások tarkíthatják.
Mennyi időnek kell még eltelnie, amíg az edzők elkezdik meccs közben is használni az olyan alkalmazásokat, mint a StatsZone?
A csapathonlapoknak, blogoknak és hírfolyamoknak köszönhetően a szurkolók mostantól naprakészek lehetnek kedvenc balhátvédük gyorsaságát, testzsírindexét és szexuális gaztetteit illetően. A híreket azonnal kézhez kapjuk: a teletext frissítéseire való várakozást már elképzelhetetlennek tartjuk. A stadionokban a fülükhöz zsebrádiót szorító kisöregek korát a nagyszerű alkalmazások, például az FFT StatsZone kora váltja. Még programokat is vásárolhatunk digitálisan. „Sokkal könnyebb tájékozódni, bár ha el akarjuk kerülni az eredmények megtekintését annak érdekében, hogy majd este megnézzük a nap meccsét felvételről, akkor vászonzsákot kell a fejünkre húzni – mondja Tom Wiggins. – Továbbá azt hiszem, fennáll annak a veszélye, hogy már nem fordítunk mindenre akkora figyelmet. A két fickó, aki az Amexben előttem ült, több időt töltött az online eredmények olvasgatásával, mint meccsnézéssel.”
A meccsnézők társalkodójának használt közösségi médiának vannak még árnyoldalai: a John Suler pszichológus által online gátlástalanságnak nevezett jelenség az, amikor az emberek agresszívabban viselkednek másokkal annak tudatában, hogy nincsenek egy szobában. És ha még mindig marad erőnk egymást szekálni, akkor a virtuális futball térnyerése – amely hasonlít az online szerencsejátékhoz – még több lehetőséget ad erre. „Friss becslések szerint az online sportfogadás ipara évente hatszázhuszonöt milliárd fontnyi forgalmat jegyez – mondja Darren Small, sportadatelemző. – Ennek több mint hetven százaléka a labdarúgásra vonatkozik, és ez mindenképpen figyelemre méltó annak tükrében, hogy az 1998-as vébén csak kevés népszerűségnek örvendett. A játék közbeni fogadások szintén átalakították a megszokott rendszert.”
Az internet-hozzáférés a játékosoknak is új lehetőségeket adott különböző eredményekkel. Sokak számára az online hozzáférés kiváló marketinglehetőség, ahol kapcsolatot építhetnek ki a szurkolókkal. Mások számára inkább a mocskolódás végtelen tárházát tartogató vívmány az internet. Cristiano Ronaldo a pozitív példa: könnyen megjegyezhető című honlapja, a cristianoronaldo.com tökéletesen szerepelteti együtt a szponzorai linkjét, a reklámpartnereit, a személyes magazinját, a képgalériáját és magasztalásokkal teletömött szurkolói falát, mindez összekötve a 26.4 millió Twitter-követővel és 83 millió Facebook-lájkkal. Gyakran az online színtereken ismerjük meg a futballisták igazi személyiségét: reagálnak a születésnapi köszöntésekre, válaszolnak a szurkolói kérdésekre, jótékonysági kampányba kezdenek, sőt az olyan szentek, mint az Ipswich védője, Tyrone Mings még jegyeket is osztogatnak a rászoruló online szurkolóknak.
A jó dolgok gyakran elvesznek az ellentmondások közepette, és egy pillanatra bepillantást nyerhetünk a jól felépített médiamaszkok mögé, amit az őrködő ügynökök sem mindig tudnak rejtve tartani. Peter Odemwingie 2011-ben bukkant fel a Twitteren műveltségét fitogtató Mark Twain-idézetével („A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb.”), később azonban 140 karakterbe sűrítette saját klubja elleni haragját, amivel a címlapokra is került. Joey Barton a valóságshow-szereplők hangnemében nyilatkozott többször is, amivel gyorsan magára irányította a figyelmet.
Mások viszont tényleg túl messzire mentek. Az ex-liverpooli Ryan Babel volt az első játékos, akit megbírságolt az FA, miután kiposztolt egy képet, amin Howard Webb látható a Manchester United mezében. És ez még nem minden. A liverpooli Susót azért büntették meg, mert melegnek nevezte José Enriquét, amiért az kifehérítette fogait. Carlton Cole húszezer fontos büntetést kapott, mert azzal viccelt, hogy az Anglia–Ghána találkozó után a bevándorlási hivatal körbevette a Wembleyt. Rio Ferdinand 45 ezer fontot fizetett, mert egyetértett egy szurkolóval, aki csokidesszertnek nevezte Ashley Cole-t, viszont Cole kilencvenezer fontos csekket kapott, mert éles hangon kritizálta az FA-t a John Terry fegyelmi ügyében való eljárás miatt. Nem is csoda, hogy az FA kidolgozott egy útmutatót a közösségi oldalak használatához („a játékosoknak mindig a sportág érdekét szem előtt tartva kell megnyilvánulniuk”).
Google Glass, haver?
Mindeközben a csapatok számos online hagyományt éltetnek. „Régen a játékosok kiszemelése amolyan papíron végzett tervezgetés volt, az információkat pedig személyesen szereztük – mondja a Bristol Rovers játékosmegfigyelője. – Csak nagyon keveset tudtunk az adott labdarúgóról, néha csak a nevét. Mostanra az egész folyamat online zajlik. Bárkiről bármit megtudunk tíz perc alatt. A belföldi játékosmegfigyeléshez a scout7.com-ot használjuk. Bevisszük a találatainkat, a menedzser pedig hozzáférést kap a nevekhez a meccsek előtt. Az egész teljesen személytelen.”
Az internet kihasználtsága az edzők és a stáb számára továbbra is a nullához közelít, ha figyelembe vesszük a lehetőségeket. „A vezetőedzők, különösen az Egyesült Királyságban, kissé maradiak” – legalábbis így gondolja Paul Neilson, a futballtechnológia szakértője. A YouTube és az online adattárak nagyon sok lehetőséget tartogatnak. „Az adatokat már online is lehet tárolni, és habár az edzők nem szeretnek ezzel foglalkozni, minden csapatnak megvan a maga szakértői gárdája – mondja Simon Edgar, Neilson munkatársa a Prozone-nál. – Az egész terület az internet világa felé indult el, és határozottan csak egy irányba tart.”
Mit tartogat hát a jövő? Bárhová nézünk, a dolgok mindenhol interaktívvá válnak. Az amerikai Pew Research Centre által végzett kutatás eredménye számos javaslatot tesz a web kibontakoztatása érdekében. „A testen viselhető eszközök még elterjedtebbé válnak majd” – írják, utalva az egészséggel és fitnesszel kapcsolatos visszajelzések fontosságára. Ez egyértelműen érinti majd a sportolók életét. Germán Burgos, az Atlético Madrid segédedzője nemrég Google Glasst viselve tekintett meg egy La Liga-meccset. A következő idénytől több ehhez hasonló próbálkozást láthatunk majd. „A Google Glass jó üzlet – így Simon Edgar. – Nem hinném, hogy eddig nagyon sok hasznát vették, de a meccs közbeni adatgyűjtés lesz a következő nagy kihívás. Élőben alkalmazása igazi kihívás lesz, de a mostaninál fejlettebb online elemzésekre számíthatunk majd. Azt már most is vizsgáljuk, hogy hogyan mozognak a játékosok csoportban. Ez segít majd az edzőknek, hogy a marginálisabb adatokra is felhívja a figyelmüket.” Hamarosan eljön a partvonal mellett iPadokkal és headsetekkel kószáló edzők kora.
Retweetek hada, miután Barton kiszemelte újabb célpontját
„Az információmegosztás összefonódott az életünkkel, akárcsak az elektromosság – állapítja meg a Pew-kutatás. – A hozzáférhetőségben fellelhető hiányosságok el fognak tűnni.” A Brighton & Hove Albion már dolgozik is egy alkalmazáson, ami véget vet a „digitális feketelyukaknak”, amik akkor keletkeznek, ha túl sokan akarnak bejelentkezni a stadionon belül. „A következő lépés pedig a sebesség növelése lesz – helyesel Tom Wiggins a Stufftól. – Minden nagyobb hálózat 4G-vel működik, amik alkalmasabbak a videók megosztására, de a lefedettség nem maximális. Amint elveszted a jelet, a látvány olyanná válik, mintha egy rosszul animált legómeccset néznél.” Végezetül a Pew következtetése: „Sok ember még nem ismerte fel a kommunikációs rendszerek által közvetített mély változásokat. A jövőben ez még megosztóbbá válhat.”
Más szavakkal, mindannyian halálra vagyunk ítélve, hogy érzékeljük-e, az más kérdés. Mégis azon leszünk, hogy kifejlesszünk egy játék közbeni fogadórendszert, és tweetelni tudjuk az éppen nézett meccset az űrszemüvegeinken keresztül, oké?
Paul Simpson az FFT első főszerkesztője volt 1994-ben. Elmondja, hogyan változtatta meg az internet a magazint
„Magazinokat összeállítani részben könnyebb, részben nehezebb manapság. Az analóg korszakban egy retroanyag összeállításához legalább egyszer meg kellett látogatni a mára kihalt Colindale könyvtárat, ahol a régi újságokat őrizték. Manapság nehéz eldönteni, hol álljunk le a kutatással, mi tekinthető ténynek, mi városi legendának, mint például a honlap esetében, ami azt állítja, hogy Charlie George fűnyíróbalesetben elvesztette az egyik lábujját.
Az anyagokat telefonon rendeltem meg, ami kicsit olyan, mint kötéltáncozni védőháló nélkül, de mégis időtakarékos volt, és megszabta a határokat a szerző számára. Napjainkban minden e-mailen, űrlapokon zajlik, ami még időtakarékosabb és kiszámíthatóbb. Régen több személyes kapcsolat volt a futball világával. A régi típusú interjúkon néha úgy éreztük, hogy csak kötetlenül csevegünk, ez mára nem túl gyakori.
Az olvasókat könnyebb lekötni online. A szurkolók mindig megragadják az alkalmat, de érdekes megfigyelni, hogy bizonyos klubok, edzők, játékosok úgy nyilvánulnak meg, ahogy azt nem gondoltad volna korábban. Könnyebb panaszkodni is, de egyúttal csomó jó visszajelzést is kapunk. Kaptam néhány egészen durva üzenetet a fulhami hősről, Bobby Keetchről írt anyagom után. Ha nincs e-mail, biztosan nem vetették volna papírra őket.
Az internet elhomályosította a média különböző részei közti határvonalakat. Már nem egyértelmű, hogy az újságok, weboldalak és magazinok különbözőképpen dolgozzák fel a futball eseményeit. A szabályok jelenleg is újraíródnak.
Napjaink magazinja láthatóan hasonló szellemben íródott, mint az elsők. Ha kézbe veszed az FFT-t, akkor érezhető, hogy az igazságot olvasod, nem pedig a szédítést.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. augusztusi számában.)
