Interjú Ben Welch Fordítás Kovács Gergely
Eden Hazard azt is elmondja, mit szeretne jobban, mint felülmúlni Didier-t: újra trófeát hozni a Stamford Bridge-re. És nem ő az egyetlen Premier League-sztár, aki bizonyítani akar.
Londonban dermesztő csend honol. A város felett ragyogó kék az ég. Roskadozó épület tűnik fel előttünk, élet jelét nem mutatja. E sorok írója óvatosan elindul felé, arra is felkészülve, hogy esetleg zombik ünnepelnek épp odabent egy holttest felett. Tényleg rémisztő. Szerencsénkre egy alacsony hölgy jön elénk, hogy üdvözöljön bennünket.
„Már vár benneteket” – mondja. Megmutatja, melyik ajtókon menjünk keresztül, és miután ezzel is megvagyunk, egy fekete, fordított baseballsapkás figurát találunk az egyik helyiségben. Eden Hazard üdvözöl minket kedvesen, a kezünket rázva.
A Chelsea játékmestere egy Nike-reklámfotózást szakított meg a kedvünkért Dél-Londonban, de gyorsan el is mondja, miért: valamit be kell bizonyítania. Nem az olvasóknak, nem nekünk, nem is profi játékostársainak. Magának.
Elnyerte az PFA (a Profi Labdarúgók Szövetsége – a szerk.) Év fiatal játékosa címét és az Év Chelsea-játékosa kitüntetést, de mindez nem volt elég a 23 éves belgának. A 17 gólja sem enyhítette az étvágyát (az interjú 2014-ben készült – a szerk. kieg.).
Az egyéni elismerések nem sokat változtattak ambícióin. Trófeákat akar, méghozzá sokat. És szeretné beírni magát a Chelsea történelemkönyveibe. „Személyes szinten jól sikerült az előző idény, de többet akarok ennél – mondja előre hajolva. – Végül is az a legfontosabb, hogy csapatszinten szerezzünk elismerést.”
Amikor 2012 júniusában Nyugat-Londonra cserélte a Lille-t, azt gondolta, ez így is lesz. A Chelsea épp akkor nyerte meg a BL-t, miután legyőzte a Bayern Münchent a döntőben. Ez szédítette el Hazardot, akit a legnagyobb európai klubok udvaroltak körül, miután a futball egyik leginkább áhított játékosa lett.
Egy héttel azt követően, hogy nyélbe ütötték a 32 millió fontos üzletet, ezt tweetelte: „Leigazolt a BL-győztes!”. Ezt követően neki sem kellett sokat várnia a sikerre, de nem Európa legfontosabb versenysorozatában, hanem az inkább alábecsült Európa-ligában.
A Benfica elleni döntőt sérülés miatt ki kellett hagynia. Most újra a legnagyobb bajnokságról álmodozik. „Szeretnék olyan lenni, mint Didier Drogba. Ugyanazt akarom tenni, amit ő a Bayern München ellen a döntőben, ahol gólt szerzett, és a tizenegyesét is berúgta. Ha neki sikerült, nekem miért ne jöhetne össze?”
Akkor hát elég lenne vágyai beteljesítéséhez egy győztes BL-döntő és az ott nyújtott remek teljesítmény? Csóválja a fejét. „Nem, nem, mindent meg akarok nyerni. A Premier League-et, a Bajnokok Ligáját és az FA-kupát is.
„Nagyon szeretek kötényt adni, de az edzéseken nem tehetem meg, mert abból verekedés törne ki”
Ezek közül egy sem jött össze a Stamford Bridge-en az előző idényben, egy évtized alatt ez volt a harmadik ilyen évjárat.
Ha az egymás utáni harmadik idény is a harmadik helyen találja a csapatot, az már sem Roman Abramovicsnak, sem José Mourinhónak nem lesz elegendő. „Ezúttal a Premier League-aranyra hajtunk – mondja Hazard. – Tudjuk, hogy ez nem lesz könnyű, mert a Manchester City és a Liverpool is nagyon erős, de akkor is nagyon fontos lenne már ez a siker a klubnak.”
Az előző idényben meglehetett volna a cím. A legerősebb négy rivális elleni eredmények azt sugallták, hogy a Chelsea megnyerheti a bajnokságot, de túl sokszor botlott a gyengébb csapatok ellen. Ezt Hazard is tudja. „Nem megfelelő hozzáállással léptünk pályára bizonyos mérkőzéseken, és kikaptunk olyan csapatoktól, vagy döntetlent játszottunk velük, amelyeket le kellett volna győznünk. A mostani idénynek úgy vágtunk neki, hogy tanultunk a hibáinkból, és topjátékosokat is szereztünk, például Diego Costát, Filipe Luist és Cesc Fábregast. Itt van velünk Thibaut Courtois is. Ezek a futballisták zálogai lehetnek a sikernek.”
Hazard gyakran használja a „mi”, „minket” és a „klub” kifejezéseket. Ez a fajta pozitív hozzáállás bizonyosan ínyére van José Mourinhónak is. Amióta a portugál mester visszatért Londonba, játszatja is egyik kedvencét, az egyik oldalról sokat dicséri, a másikról viszont követel is tőle. Az előző idény vége táján azt is meglebegtette, hogy a belga lehetne akár olyan jó is, mint Messi vagy Ronaldo. „Ő is megcsinálja magának a helyet, és csak huszonhárom éves, míg Messi huszonhét, Ronaldo huszonkilenc. Ők sem idősek, de négy-hat évvel idősebbek, mint Hazard. A játékosom még bőven tud fejlődni. És ambíció is akad elég.”
A fejlődést motiválhatta az is, amikor Mourinho bejelentette, hogy az Év Chelsea-játékosa nem más, mint Hazard. Az ünnepségen viszont azt is hozzátette, hogy „A következő idényben többet várunk tőled”. Ez a tipikus José-megoldás: először az egész világ előtt kihirdeted, milyen jó a futballistád, majd ugyanazzal a mozdulattal elkezdesz tőle követelni. Ugyanezt csinálta az Internél Samuel Eto’óval, a Real Madridnál Cristiano Ronaldóval, az utóbbival kapcsolatban az Aranylabda odaítélésekor jelentette ki, hogy „taktikai szempontból még fejlődnie kell”.
Az üzenetet Hazard vette is: „Sokkal jobban szeretem azt, ha így beszélünk egymással, mintha például azt mondogatná, hogy nagyon jó vagyok, és már nincs is hova fejlődnöm. A világ egyik legnagyobb klubjának vagyok a játékosa, és mint ilyen, kötelező védekeznem, támadnom, és minden pillanatban segítenem a csapatomat. Ez csak akkor megy, ha odafigyelek az edzőmre, és keményen dolgozom a többiekért.
Természetesen nagyon sok múlik azon, hogy ki ellen játszunk éppen, de ha az ellenfél támadó hátvédekkel áll fel, akkor például tudom, hogy keményen kell védekeznünk, és hátra kell nyargalnom minden esetben. Nemcsak az a feladatom, hogy gólhelyzetet alakítsak ki, keményen kell dolgoznom akkor is, ha nincs nálunk a labda, nyomnom, és küzdenem, hogy visszaszerezzük.”
Mourinhónak is tetszik ez a tipikus 10-es mentalitás, de azt gyorsan hozzátette, hogy ennek ellenére játékosának nem kell mindenessé válnia a pályán. „A szurkolók nagyon szeretik az olyan labdarúgókat, akik stabilak és megbízhatóak a teljes idényben, és hihetetlen munkát végeznek a csapatért. Ilyen többek közt Gary Cahill, César Azpilicueta, John Terry. Eden viszont a varázslatot teszi hozzá a játékhoz, egyetlen akcióval képes megnyerni a meccset. Művészien bánik a labdával” – lelkendezett a Real Madrid korábbi vezetőedzője.
Mindez zene Hazard füleinek: „Gyerekkoromban a YouTube-on néztem Ronaldinho és Robinho videóit – mondja, és szinte hitetlenkedve rázza a fejét, amikor a két brazil neve kerül elő. – Nagyon sokat tanultam ezekből a felvételekből. Ezek a figurák hihetetlenül játszottak. Kimentem a kertbe, és a cseleiket gyakoroltam. Nagyon szeretek kötényt adni, de az edzéseken nem tehetem meg, mert abból verekedés törne ki.
Szeretnék még több gólt szerezni ebben az idényben. Az előzőben, a Premier League-ben tizennégy jött össze, de ez nem elég. A legnagyobbak, például Lionel Messi és Cristiano Ronaldo negyvenet-ötvenet szereznek egy évadban. Nekem is ez lenne a dolgom.”
Ahhoz, hogy ténylegesen a La Liga említett két óriásához hasonlíthassa magát, nem egyszerűen csak több gólt kell szereznie, de a nagyon fontos, riválisok elleni meccseken is többször kell betalálnia, méghozzá rendszeresen és megbízhatóan.
Hazard nagyon fontos gólokat hozott össze az angol bajnokságban a Liverpool, az Arsenal és a Tottenham ellen, és megrezegtette a Paris St-Germain hálóját is a Bajnokok Ligájában, de az idény vége felé megfáradt, és a februári, Newcastle elleni mesterhármasa után nem is szerzett akciógólt. Az ő és csapata játéka onnantól kezdve elszürkült, de senki se gondolja, hogy ez ismét így lesz. „Az új idényben nem akarjuk elkövetni ugyanezeket a hibákat – mondja. – Akkor is nyerni akarok valamit a Chelsea-vel, ha nem vagyok jó formában.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. novemberi lapszámában.)
