Hashtag United: akik meghódították a világot és a YouTube-ot

Szöveg Alec Fenn Fotó Leon Csernohlavek

James Harrington, valamint három fia, George, Jake és Charlie, 90 perces utazásra indult Wimbledonból Tottenhambe, hogy megtekintsenek egy non-league mérkőzést, jóllehet, az apa nem értette, miért e nagy izgalom. „Furcsa volt, jobban lázba jöttek, mint egy Arsenal-mérkőzéstől” – idézi fel az eseményeket munkatársunknak.

A Tottenham új stadionja is ott áll az út végén, ennek ellenére hőseinket milliárdok választották el a Premier League-től. Délután negyed hat van, kedd, és belépnek az egyetlen lelátóval, egy forgóajtóval és egy hamburgeres autóval felszerelt pályára. Nincs ott rajtuk kívül senki más, mégis több százezren nézik majd a mérkőzést a YouTube-on.

Háromnegyed nyolckor a Hashtag United lép pályára, története első hazai mérkőzését játssza majd a 2500-as Coles Parkban a Hackney Wick ellen, és ez csupán második mérkőzése lesz az Eastern Counties League Division One South-ban. Ha kedves olvasónk esetleg még nem hallott volna róluk, az azért lehet, mert a csapat a saját kitalált bajnokságában játszott a YouTube-on olyanok ellen, mint a Google vagy a Copa90.

A klub a 29 éves YouTube-sztár, Spencer Owen fejéből pattant ki. Egy évtizeddel ezelőtt kezdett el videókat feltölteni, ezeket saját hálószobájában készítette, miközben a readingi egyetem diákja volt. Nem sokkal később saját futballcsatornát indított Spencer FC néven. Mindez 2013-ban történt. Három éven belül több mint egymillióan iratkoztak fel, így jutott el oda, hogy 2016-ban saját barátaiból megalkotta a Hashtag United tizenegy tagú csapatát. Elhatározta, hogy mérkőzéseiket online közvetíti, hogy egyszerű emberek élvezhessék egyszerű emberek fociját.

A csapat azonban nem a szokványos divíziók egyikében indult, hanem a számítógépes FIFA-játékra alapozott, de kitalált ligákban.

Mindegyik idény tíz mérkőzésből állt, és a Hashtag hozzá hasonló klubokkal találkozott, amelyek lehettek „megye kettes” vagy profi klubok munkatársaiból verbuvált csapatok. Mindenki azt hitte, hogy elment az esze, de rengetegen kezdték el követni őket, különösen a fiatalok, akiknek tetszett ez a stílus, és hogy az öltözőtől kezdve minden követhető.

Néhány évvel később a Hashtag már 60 nem hivatalos mérkőzést játszott hét különböző országban, 34 ezer jótékonysági belépőt adott el egy Wembleyben rendezett mérkőzésére. Ez utóbbit a Tekkers Town ellen játszották, ez is YouTube-sztárok alkotta csapat, de egykori profik is pályára lépnek a mezében, köztük például Steven Gerrard és William Gallas. A video­megosztón 400 ezren követik őket. A közösségi médiában több a rajongójuk, mint a legtöbb Football League-csapatnak. Ezek a statisztikák már olyan világmárkák érdeklődését is felkeltették, mint az Adidas és a Football Manager. Ezek a cégek készítik, illetve szponzorálják majd mezüket a következő három idényben, továbbá a Coca-Cola is beszállt, az óriáscég fizette a tavaly túrát az Egyesült Államokban.

Miután a YouTube-ot már sikerült meghódítaniuk, Owen álma az, hogy a Hashtag meseszerűen törjön ki a non-league státuszból. „Ha erre törekszünk, legalább követhetünk egy igazán nagy álmot – mondja Owen a FourFourTwo-nak. – Nem akarunk régi anekdotává válni, hogy azt mondogassák az emberek: »Emlékszel még arra a közösségi médiás csapatra? Kíváncsi vagyok, mi lehet velük.« Sokáig szeretnénk még létezni, és szívesen alkotnánk fenntartható non-league csapatot. Kicsi halak vagyunk egy hatalmas tóban, és mi leszünk az angol labdarúgás egyik üdítő kivételei.”

Májusban jelentette be kétmillió követőjüknek, hogy a csapat elindul az Eastern Senior League-ben. Korábban a Spartan South Midlands Division One-t emlegették, mintegy 450 kilométerre az essexi bázistól, ahol a csapat jelentős része él.

A klub érkezése ugyanis ellenkezést váltott volna ki más csapatokból, ezek ugyanis attól féltek, hogy emiatt valakinek távoznia kell a ligából.

„Rossz bajnokságba soroltak bennünket, emiatt egy csapat kiesett volna, ezt pedig nem akartuk – folytatja Owen. – Most már a megfelelő helyen vagyunk, egyike a tizenegy csapatnak, amely várja, hogy elinduljon az új struktúra.”

A tradicionalisták sem késlekedtek a kritikával, és hamar a költségvetést kezdték firtatni. „Szeretnénk sikereket elérni, de nem az a célunk, hogy tíz év múlva a Premier League-ben lépjünk pályára – mondja Owen. – Számos olyan klub működik ezen a szinten, amelynek nincsen fenntartható költségvetése, emiatt a jóakarók kegyeire szorul. Van, aki jól csinálja, de olyan is akad, aki szét­esik a teher alatt. Mi nem szeretnénk. Ha még öt év múlva is létezünk, és sikerül profitot termelnünk, akkor, azt hiszem, sikerről beszélhetünk.”

A Hashtag sikeresen profitált a multik támogatásából, előfordult, hogy hat számjegyű összeggel dobták meg őket, ennek ellenére Owen igyekszik gyorsan eloszlatni a félreértést, miszerint felvetné őket a pénz.

„Minden egyes fillér visszafolyik a klub kasszájába – folytatja Owen. – A menedzser kap ugyan fizetést, de nincs egyéb költségvetésünk. A játékosoknak nem jár pénz, a mérkőzések kamerázása és a szerkesztés ugyanis több ezer fontot emészt fel. Más kluboknál nem vetődnek fel ilyen költségek. Ha nem lennének támogatóink, nem lennénk képesek minderre. Biztosra kell mennünk, hogy kifogástalan tartalmat sugározzunk a közönségünknek, ha már egyszer rajtuk múlik a létünk. Új modellel próbálkozunk, a tartalom az első.”

Az, amit csinálnak, pontosan a fordítottja a tradicionális futballbiznisznek. A nézők hozzák a hirdetési pénzt azzal, hogy rákattintanak a közvetítésre. Nyilván a belépő lenne a másik nagy bevételi forrás, de ezzel kapcsolatban Owen realista.

„Kezdetben nem számítottunk nagy jegybevételre – mondja. – Szeretnénk a legnagyobb támogatói bázissal büszkélkedő csapattá válni ezen a szinten, de korábban nem játszottunk rendszeresen mérkőzéseket, csak néhány hetente volt egy-egy, és az online szurkolótáborunk világszerte szétszóródott. Nem kötődünk egy adott régióhoz, úgyhogy nem tudhatjuk, hányan jönnek ki a meccsekre. Első találkozónk viszont rögtön a harmadik legmagasabb látogatottságot hozta a mi szintünkön. Ez nem is olyan rossz.”

A ma esti összecsapás Anglia-szerte téma, és James Harrington fiai semmi pénzért sem hagyták volna ki. A három fiú labdaszedőként teljesít majd szolgálatot, miután megnyert egy online-versenyt, és szemmel láthatóan nagyon izgatottak, amikor az első futballisták és a stáb egyéb tagjai feltűnnek a parkolóban.

Spencer édesanyja, Cindy teljesít szolgálatot a forgóajtónál, apja pedig a klub fiziológusa. Mindketten családias meghittséggel üdvözlik a fiúkat, akiket már név szerint ismernek. Nekik is van még két fiuk, az egyik Seb, aki a Hashtag gazdasági igazgatói feladatait látja el, és Saunders, ő Formula E tudósító, csak nézőként látogatott ki a meccsre. Cindy nagyon büszke az eseményekre.

„Mindig is azt mondogattam Spencernek, hogy semmi nem lesz ebből a YouTube-ozásból, de bizonyította, hogy nincs igazam – mondja. – Örülök, hogy kiderült, életrevalóak a fiaim.”

Amint a csapat játékosai vonulnak ki a gyepre, George, Jake és Charlie elbűvölten nézik azokat a srácokat, akiket korábban csak a számítógép képernyőjén láttak. Nem nagy nevekről van szó, akik ragyogó autókkal járnak, és rengeteg pénz duzzad a bankszámláikon. Csak ketten főállású YouTuberek, a többiek hagyományos munkahelyeken dolgoznak. A csapatkapitány, Jack Harrison biztosításokkal foglalkozik, Ryan Adams csatár kárpitos. Akadnak még tanárok, ügyvédek is sok más mellett. „Ez egy sereg fiatalember, akik nagyon szeretik a labdarúgást.”

A meccsnapok rutinja teljesen másképp alakul náluk, mint egyéb non-league vagy profi csapatoknál. Attól a perctől kezdve, hogy megérkeznek, munkába lendül a hattagú stáb, amely minden egyes pillanatot rögzít. Neil Smythe operatív igazgató nyolc évet dolgozott a Soccer AM-nél, mielőtt részt vett volna a Copa90 elindításában, és bábáskodott a Manchester United szurkolói csatornája, a Full Time Devils megszületésénél is. „Mindent egy kicsit másképp kell csinálnunk, mivel itt a tizedik osztályról van szó – mondja. – Spencer és a srácok kézzelfogható, szerethető figurák. A nézőink a személyiségükért és a személyes kapcsolatért választanak bennünket. Elérhetőek vagyunk. Tisztelheted ugyan Sergio Agüerót vagy Lionel Messit, de sosem barátkozol össze velük, még az sem biztos, hogy autogramot kapsz tőlük.”

Itt nem készülnek meccsfüzetek, a Hashtag mérkőzések előtt és után jelentkezik videoelemzésekkel, nyomon követi a játékosokat az autójukig, és kapcsolja az öltözőt. Ez a stílus nagyon bejön a fiataloknak.

„A fiaim már nem néznek végig egy kilencvenperces mérkőzést – vallja be Harrington. – Ha az Arsenal meccse megy a tévében, nagyjából húsz percet bírnak ki, majd mennek át az iPadre, okostelefonra. A gyerekeket már csak a gólok érdeklik, továbbá a gólpasszok és a fényes megmozdulások. Inkább az egyéniséget figyelik, nem annyira a csapatot.”

Két évvel ezelőtt Jemel Akeem úgy döntött, hogy teljes állású YouTuber­ként folytatja, mivel fiatal srácoknak szánt csatornája egészen sikeressé vált. Aztán csatlakozott a Hashtag csapatához is, mivel egy válogatáson a harmadik helyen végzett. „Bristolban élek, három órába telik, hogy odaérjek busszal – mondja a 26 éves fiatalember. – Van egy ötéves kislányom, emiatt nem játszhatok minden héten, de szeretnék annyit a pályán tölteni, amennyit csak lehet.”

Egyik motivációja természetesen az, hogy nagyon szereti a labdarúgást, de az sem mellékes, hogy ismertsége robbanásszerűen megnövekedett, amióta a Hashtag játékosa.

„Miután bevettek a csapatba, tizenöt-húszezer új követőm lett az Instagramon és a YouTube-on” – mondja. Ezek a számok már arra is jók voltak, hogy együttműködés kezdődjön közte és a New Balance, az EA Sports és a Healthspan közt.

Ám amíg számára a kamera és az online népszerűség szinte teljesen természetes, addig a csapatkapitány, Harrison még mindig csak kapkodja a fejét a Hashtag népszerűségén.

„Egyszerű, harminchárom éves fickó vagyok, aki a biztosítások területén dolgozik – mondja nevetve. – A mérkőzések után odajönnek a szurkolók, fényképeket készítenek velünk, és autogramot kérnek tőlünk. Őrület!

Jay Devereux előtt is új világ nyílt ki, amikor az alakulat első menedzsere lett. Korábban a National League South-ban induló Thurrock United csapatának segédedzője volt. „Kicsit furcsa érzés, hogy állandóan kamera figyel, mindig mikrofon van előttem – ismeri be. – De a technikai stáb profi. Szinte el is feledkezem róla, hogy ott vannak, és úgy beszélek a fiúkkal, mintha nem is filmeznének.”

Az elmúlt idényben az edző utasításait gyakran többször is felvették, hogy biztosan meglegyen a jó szög, mostanra azonban minden spontán, semmit sem beszélnek meg előre.

„A tartalom előbb megszületett, utána már mindenki csak a kamerákra várt – mondja Smythe. – De miután kineveztük Jayt, ő és csapata lett a prioritás. Ha a stáb esetleg nem áll készen, hogy mindent rögzítsen, az a mi hibánk.”

Devereux úgy tervezte áprilisban, hogy végleg elhagyja a futballt, mert szeretett volna többet tölteni családjával. Miután azonban tárgyalt Owennel, úgy döntött, visszatér. Nyolc éve ismerik egymást, együtt kezdtek el non-league mérkőzéseket rögzíteni. „Nagyon tetszett az elképzelés, és az, hogy minden átlátható – mondja. – Ha azzal keresett volna meg, hogy tíz éven belül feljutunk a Premier League-be, nem érdekelt volna az egész.”

A Hasthag példamutatóan vált amatőr csapatból félprofivá. Owen inkább kommunikációs feladatokat vállalt, mert maga is beismerte, hogy nem a legjobb játékos, míg másoknak volt már non-league tapasztalata, és ez sokat emelt a színvonalon.

„Ezen az úton kell továbbmennünk, nem cserélhetjük le egyetlen éjszaka alatt a csapatot – mondja, hiába éri néha kritika, ahogyan kiválasztják a keret tagjait. – A történetnek a személyiség felől megközelítve is működnie kell. Nem mondom, hogy csak olyanok jelentkezhetnek hozzánk, akiket sokan követnek a közösségi médiában, de játékosainknak el kell fogadniuk a munkamódszerünket, mert az online közönség tart fent minket.”

Részben ez az oka annak, miért gondolta úgy Owen, hogy Devereux a megfelelő ember a pozícióra. „Kívül-belül ismeri a non-league labdarúgást, de magabiztos a kamera előtt is. Ez még nem előfeltétele annak, hogy valaki jó edző legyen, de a mi munkánknak nagyon fontos része. Megértette, és ez alapvető.”

A FourFourTwo arra kíváncsi, vajon hogyan fogadják azok a csapatok a Hashtag Unitedot, amelyeket kimondottan idegesít, hogy ellenfelük egy közösségi médiás szimbólumról kapta a nevét.

„Szerintem sokan utaznak majd ránk – mondja Devereux. – Többen is úgy gondolják, ki vagyunk tömve pénzzel, ami egyáltalán nem igaz, és lesznek olyanok is, akik csak nevetnek majd rajtunk a stratégiánk miatt, de hiába, mert vannak tökéletesen alkalmas játékosaink, komoly klub vagyunk.”

Vajon jók is?

„Nagyon meglepődtem a csapat minőségén – lelkendezik Devereux. – Ezenkívül senki sem felfuvalkodott, pedig néhányukat kimondottan sokan követik a közösségi médiában. Egyedül a játéktapasztalat hiányzik belőlük, és rendezettebb csapatok ellen kellene ezt megszerezni, amelyek már évek óta űzik a félprofi futballt.”

Első mérkőzésükön, idegenben a Little Oakley ellen 3–2-re kaptak ki, de ezen az estén elégtételt vehetnek. A lelátókon 156 szurkoló gyűlt össze, közülük többen is kiszúrják a klub arcát, Owent, cetliket íratnak vele alá, szelfire kérik. Mostanra megszokta.

„Nem akarok arcolni, de két évvel ezelőtt részt vettem egy Adidas-rendezvényen, ahol ott volt Gareth Bale is, és egy sereg gyerek elrohant mögötte, odajöttek hozzám, és megöleltek. Nagyon zavarba jöttem.” A legtöbben valóban iskolások a nézőtéren, de akadnak a húszas éveik elején járó szurkolók is, közülük többen a hashtag kézjelet mutatják, Owen találmányát, amelyet a YouTube-on szokott mutogatni drukkereik­nek.

A játék színvonala meg sem közelíti a Premier League-ét, a passzokat gyakran a labdaszedők gyűjtik be, a mezőnyjátékosok és olykor a kapusok is jócskán elszámítják a lövést néha. De a nézőtéren mindez senkit sem zavar, és a Hashtag csatára, Harry Honesty, aki az előző idényt az East Thurrock csapatánál töltötte, 14 perc után gólt szerez.

Nyolc percen át sikerül vezetniük, és a vendégek megerősödve jönnek vissza a második félidőre is. Születik egy kapufa, és számos jó lehetőséget szalasztanak el. De a Hashtag United kitart, és megszerzi rövid élete első pontját.

A mérkőzést követően a stáb tagjai gyorsan kifeszítenek egy Adidas és Football Manager feliratú molinót, és az előtt kezdik el kérdezgetni a gólszerzőt, Honestyt. Ezt követően indul a verseny, hogy gyorsan megszerkesszék anyagaikat, és néhány napon belül feltöltsék a YouTube-ra. „Semmivel sem könnyebb, mint a feladatunk a pályán. Korábban heteket is kivártunk, most napok alatt kell végeznünk, mert egy héten akár két meccsünk is lehet” – mondja Smythe.

Az idény első epizódja 300 ezer nézőt hozott, de nem dőlnek hátra, a követők biztos tudatában, a játékosok csetelnek is velük, megköszönik nekik a támogatást.

Üdítően emberi megközelítés ez, különösen az élvonal gyakran lelketlen fogyasztói mentalitását vesszük. „Drukkereink részesei a történetünknek – mondja Smythe. – A nagy klubok a meglévő szurkolótábort látják el tartalommal, nekünk viszont nem lenne tartalmunk a szurkolótáborunk nélkül, és ez a vesztünket jelentené.”

Valószínűleg nem övék az utolsó csapat, amely a YouTube-ról a non-league-be kerül át. „Léteznek mások is a videomegosztón, akiknek sok a követőjük, és nagy márkák támogatják őket – folytatja Owen. – Ha mi sikeresek lehetünk, nagyon csodálkoznék, ha lennének más csapatok, amelyek nem.”

Ha minden idényben sikerülne eggyel feljebb lépniük, a Hashtag United kilenc év múlva a Premier League-ben folytathatná.

Kezdhetnek tehát aggódni a legnagyobbak? „Ki tudja, hol állunk meg – mondja Owen. – Sohasem mondtam volna olyat, hogy eladunk harmincnégyezer jegyet a Wembleybe, vagy az Egyesült Államokba indulunk túrára. De ne feledjük, a csapat nagyobbik része az én és a testvérem barátaiból áll. Hihetetlen, miket értünk el, nagyon élvezzük, és reméljük, minden így folytatódik.”

Az álmaikat élik, és a szurkolók velük álmodhatnak.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. októberi lapszámában.)