Götze drámai átváltozása

Szöveg Uli Hesse Fotó Paul Ripke

ABorussia Dortmund az egyenes kieséses szakaszba érkezett az Európa-ligában. Épp 2–2-re álltak az Atalanta ellen, és nem akartak győztes gól nélkül távozni a pályáról. Az egyik védőnek sikerül kijuttatnia a labdát a veszélyzónából, pont a feltűnés nélkül közelebb férkőző Mario Götze lába elé.

Götzének a másodperc tört része alatt kell döntenie. Két lehetőség áll előtte. Próbálkozhat kapura lövéssel, azért imádkozva, hogy a labda valahogy utat találjon a hálóig a játékosok sűrűjében. Vagy megtarthatja, hogy lepasszolja valaki másnak, viszont ezzel időt hagyna a védelemnek, hogy rendezze sorait.

Götze a harmadik utat választotta: jobb lábával alányúl a labdának, mint a biliárdban a golyónak szokás. A labda visszatér a tizenhatoson belülre, pont Michy Batshuayi orra elé, aki azonnal 3–2-re fordítja az állást. Amint a labda hálót ér, Batshuayi látványosan Götzére mutat, jelezve, hogy csapattársa ravasz csavarja nemcsak tehetségről, de elképesztő lélekjelenlétről és rálátásról tett tanú­bizonyságot.

Méltó csel volt a játékoshoz, akit egykor Németország, sőt talán egész Európa legnagyobb tehetségeként tartottak számon. Jelzés volt, hogy a 2014-es vb-döntő gyönyörű győztes gólját jegyző középpályás még mindig tud kifinomult mesterműveket alkotni. Azt mondják, mielőtt a huszonkét éves játékos a 88. percben pályára lépett a riói Maracanában, Joachim Löw a fülébe súgta: „Menj, mutasd meg, hogy jobb vagy, mint Messi!”.

Negyvenöt perc múlva Götze gólját követően az argentin csillag sírva fakadt. Az idén azonban nem valószínű, hogy Götze Oroszországban is megszorongatná Messit. A 2016-os Európa-bajnokság óta csak egyszer szerepelt a válogatott tagjai között, akkor is csereként. Amikor a világbajnok németek márciusban a brazilok és a spanyolok ellen játszottak barátságos mérkőzéseket, nem válogatták be a méretes, huszonhat tagú keretbe, pedig készen állt rá.

„Elképesztő tehetség – mondta Löw. – De jelenleg nincs olyan formában, amilyenre szükségünk lenne.” A Salzburg épp az előző napon ejtette ki a Dortmundot az Európa-ligából. Götzét a második fél­időben már nem is engedték ki a pályára, az edző, Peter Stöger pedig külön kritikával illette őt a meccs után: „Bajok voltak Marióval, nem tett semmit, amit elvártunk tőle.”

Könnyű lenne azt mondani, hogy mint sokan mások, Götze is megrészegült a fiatalon rázúduló hírnévtől, és nem a munkára koncentrál. De az ő története ennél összetettebb. Bár szűkszavú, Götze okos gyerek, és jó családból származik. Amikor ötéves volt, a családja Bajorországból Dortmundba költözött, mivel apja a város Technológiai Intézetében kapott állást mint adatfeldolgozás-elmélettel foglalkozó professzor. Maga Mario hívő katolikus, aki a tisztességet és a szerénységet tekinti erénynek. Tavaly decemberben még egy gyerekeknek szóló könyvet is kiadott, ami saját leírása szerint „tiszteletre, türelemre és nyitottságra” nevel.
Akkor hol csúszott el a történet?

Utólag visszatekintve egyértelmű, hogy az argentinok elleni döntő előtt egy évvel fordult meg a szerencse a német középpályással. Az első viharfelhőket Götze átigazolása hozta a Dortmundtól a Bayern Münchenbe, még 2013-ban. Ezt maga is elismerte 2016-ban, amikor visszatért a Westfalen­stadionba: „Tudva, amit most, három év után már tudok, nem hoznám meg ugyanazt a döntést. De az én döntésem volt, és vállalom érte a felelősséget. Vállalni akartam a kockázatot.”

Ugyanezt erősítette meg az a nyolcvan másodperces videó, amit négy hónappal később a Facebook-oldalára kitett, és amelyben az elmúlt egy év számára legfontosabb pillanatait mutatta be. A montázsban rengeteg kép volt a válogatottal játszott meccsekről és a BVB-ről, de egy képen sem viselte a Bayern vörös mezét, pedig az utolsó ott töltött hónapjaiban két trófeát is megnyert velük.

Elsőre persze a legjobb döntésnek tűnt. Addigra már évek óta úgy tekintettek rá, mint a németek Lionel Messire adott válaszára, főleg miután 2009-ben és 2010-ben is megkapta a Fritz Walter-érmet, a német korosztályos futballban adható legjelentősebb elismerést. Az argentin zsenihez hasonlóan Götze is elképesztő sebességgel vezette és a legszűkebb helyzetekben is tökéletesen uralma alatt tartotta a labdát. A Bayernhez igazolás egyik oka épp az volt, hogy Messi egykori mentora, Pep Guardiola akkor vette át a csapatot, és nyilván szívesen dolgozott volna egy olyan futballistával, aki alkalmas az általa játszatott, kifinomult futballra, és aki kulcsszerepet kaphat az együttesben.

Később azonban kiderült, hogy a katalán edzőnek saját elképzelései vannak a csapatról és a kulcsemberről, szerződtette Götze korábbi csapattársát, Robert Lewandowskit a Dortmundtól.

Guardiola, úgy tűnt, nem is tudta, mit kezdjen az ifjú német középpályással. Uli Hoeness, a Bayern München elnöke már Götze érkezése előtt elárulta egy nyílt beszélgetésen, hogy Mario igazolása az ő ötletük volt, nem pedig az új edzőé. „Guardiola fejébe vette, hogy egy fiatal brazilt fog leigazolni – mondta Hoeness, Neymarra utalva –, viszont korábban rossz tapasztalataink voltak az ilyen üzletekel. Hasonló játékost kerestünk hát, és megtaláltuk Götzét.” A ’90-es évek elején a Bayern két brazilt is igazolt egetverő árakon, de egyik vásár sem jött be, és nyílt titok, hogy azóta csak akkor hajlandóak brazil játékost szerződtetni, ha az korábban már bizonyított a Bundesligában.

Guardiola életrajzának szerzője, Martí Perarnau szerint azonban a katalán egyáltalán nem bánta, hogy Neymar helyett a német labdarúgóval dolgozhatott. „Egyik játékossal sem foglalkozott annyit, mint vele – mondta Perarnau egy német újságnak. – Götze sokkal jobban focizott a Bayernnél, mint ahogy arról beszélni szoktak.”

Ebben van is némi igazság. Amikor alkalmas volt rá, mindig pályára lépett, az első idényében csak hét bajnokit és egy Bajnokok Ligája-mérkőzést hagyott ki. Nem bukott azonnal el, egyszerűen csak egy ifjonc volt, akinek hozzá kellett szoknia, hogy már nagyfiúnak számít. Amikor Götze távozott a klubtól, maga Pep is elismerte ezt: „Nem volt könnyű dolga. Hét csatárunk volt, úgyhogy nekem sem volt könnyű, és épp, amikor kezdett belejönni, lesérült.”

És ezzel elérkeztünk a második indokhoz, amit emlegetni szoktak Götze bukása kapcsán. Sérüléseinek hosszú sora tizenkilenc éves korában kezdődött, amikor majdnem három hónapig lábadozott medencegyulladás miatt (amitől amúgy minden játékos retteg, mivel sokáig tart a felépülés). Egy évvel később comb­izomszakadást szenvedett a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-elődöntőben. Sokan úgy gondolják, a Dortmund az ő sérülése miatt csúszott le 2013-ban a BL-győzelemről, bár ebben az is közrejátszik, hogy egy héttel korábban jelentették be a Bayernhez igazolását. Lothar Matthäus szakértői véleménye szerint a sérülés pszichoszomatikus eredetű volt, és a nagy nyomás hatására következett be, miután az ifjú középpályás egyik pillanatról a másikra a média és persze a szurkolók kereszttüzében találta magát.

A későbbi évek azonban cáfolták Matthäust, miután Götze izom­sérülések egész sorát szenvedte el. A Bayernnél töltött utolsó idénye például gyönyörűen indult. 2015 októberében, kilenc hónappal azelőtt, hogy visszatért volna a Dortmundba, még így vélekedett: „Szívesen lennék a Bayern arca. Jól érzem itt magam. Örülök, hogy itt játszhatok.” Egy nappal később, az Írország elleni válogatott mérkőzésen előretolt középpályás volt Dublinban. A 33. percben ütközött James McCarthyval, és elszakadt a combközelítőizma, ami után 116 napra kiesett a játékból. Ez véget is vetett a Bayernnél töltött időszaknak, és kénytelen volt 2016-ban visszatérni a Dortmundba.

2017 februárjában a BVB igen különös sajtótájékoztatót tartott. Bejelentették, hogy kiderült, mi okozza Götze sorozatos izomsérüléseit: egy igen ritka és nehezen felismerhető anyagcsere-­rendellenesség. Azt is közölték, hogy Götze meg nem határozott ideig nem lesz képes pályára lépni, de nem voltak hajlandóak részletekbe bocsátkozni. A sajtótájékoztatót követő cikkek egy bizonyos betegséget, a metabolikus miopátiát kezdték emlegetni, amely magyarázattal szolgált arra is, hogy Götze miért küzd súlyproblémákkal annak ellenére, hogy többet edz, mint csapattársai.

Jürgen Klopp, a Dortmund korábbi edzője, aki később állította, hogy Götzénél tehetségesebb játékossal még nem volt dolga, ezt mondta a Sky Sports Germanynek: „Mario Götze egészségügyi problémái magyarázatot adnak az őt érő sorozatos problémákra. Örülök, hogy ezt sikerült kideríteni. Remélem, ezek után többen is bocsánatot fognak tőle kérni.”

Bizarr tényező a történetben, hogy a diagnózis áldást is jelentett, ugyanis az orvosi kezelés miatt nem tudott Götze hat héttel később felszállni a Monacóba tartó buszra, amit még Dortmundban bombatámadás ért.

„Képes vagyok versenyszinten játszani, de folyamatos gyógyszer­kezelésre van szükségem – árulta el Götze augusztusban, amikor visszatért a pályára. – Öt hónap rehabilitáció után nem lehetek százszázalékos. Még vissza kell szoknom.”

A Bajnokok Ligája negyeddöntőjét kísérő események után ez az egész csapatról elmondható volt, hiszen sokáig küzdöttek a trauma feldolgozásával, de olyan technikai problémákkal is szembe kellett nézniük, mint az új edző, Peter Bosz teljesítménye.

Így történt, hogy a tervezettel ellentétben Götze nem egy jól működő csapatba szokott vissza a nehézkes kényszerpihenő után. A csapat romokban hevert, és mindenki tőle várta a megváltást. Ezért nehéz most megmondani, hogy sikerül-e neki visszatérnie régi formájába. Nem lehet összehasonlítani a régi Götzével, hiszen megváltozott a szerepe a csapatban. Már nem az a robbanékony sprinter, aki a szélen elszáguldva egymaga veti rá magát a védőkre.

Tavaly nyáron Götze azt említette, a pálya közepén érzi a leghasznosabbnak magát. Arról beszélt, próbál az olyan játékosoktól tanulni, mint Messi vagy Cristiano Ronaldo, de hozzátette: „Andrés Iniesta stílusa áll hozzám a legközelebb. Vele tudok a leginkább azonosulni.” A világbajnokságra azonban már nem sok esélye van, hiszen Löw is úgy tekint rá, mint Messi kihívójára, nem pedig mint Iniesta utódjára. Ahogy a válogatott edzője fogalmaz: „Azt akarom, hogy középről fusson be a tizenhatoson belülre. Kapura kell lőnie, a védelem mögé kell jutnia, gólveszélyesnek kell lennie. De jelenleg nem látom azt, hogy így játszana.”

Ki-ki maga döntse hát el, szerinte Götze valóban elvesztett-e valami megmagyarázhatatlant, ami különbséget tesz jó játékos és valódi szupersztár között, vagy pedig 25 évesen bőven van még ideje rátalálni a régi énjére. A német futballöntudatot jelenleg főleg ez a kérdés foglalkoztatja. „Lesz-e még Götze a régi?” – hangzott el márciusban a Sport Bild magazin kérdése.

Mégis, ha átgondoljuk, mi minden történt Götzével az elmúlt négy évben, a valódi kérdés talán mégis ez: akar-e egyáltalán a régi lenni?

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júniusi lapszámában.)