Interjú Ch. Gáll András Portré L. Pap István Fotó FFT
Dzseni a karácsonyi ünnepeket mindig Bökönyben, ebben a szabolcsi kisközségben tölti szeretett nagymamájánál, de amikor mi kerestük, az óesztendő utolsó napján, már éppen visszautazott Saarbrückenbe, majd onnan Lyonba, hiszen kezdődött a téli felkészülés az „örökös” BL-győztesnél. Édesapjával, a négyszeres magyar válogatott Marozsán Jánossal hosszasan beszélgettünk világhírű lányáról, aki a korábbi siófoki játékos szerint úgy lát a pályán, ahogy a világon senki más a női mezőnyben, és posztján, de talán abszolút értelemben is a földkerekség legjobb hölgylabdarúgója. A papa nem mulasztotta el hangsúlyozni, mekkora élményt jelentett lányának a november 15-i stadionavató, amikor a Puskás Aréna első mérkőzése, a magyar–uruguayi előtt labdarúgásunk legendái között Dzseniferről is megemlékeztek. Aztán három nappal később Dzsenivel is elkészült az interjú a menedzser, Dietmar Ness segítségével.
Milyen éved volt 2019, szerencsés vagy peches? Hiszen a franciaországi világbajnokságon eltörött a lábujjad!
A törött lábujjamtól eltekintve sikeres évem volt a mögöttünk hagyott. A klubommal, az Olympique Lyonnais-zel mindent megnyertem – francia bajnokságot, Bajnokok Ligáját –, az egyetlen, ami nem jött össze, az a világbajnokság. És azért is szerencsésnek tekinthetem magam, mert azon a bizonyos lábujjtörésemen kívül nem volt sérülésem.
Csak most tudtam meg az édesapádtól, hogy a budapesti BL-döntőben, a Barcelona ellen bokaficammal játszottál. Tényleg így volt?
Igen, a finálé előtti edzésen aláfordult a bokám, de az orvosaink egy szalaggal rögzítették, és így nemcsak játszani tudtam a döntőben, hanem az első gólt is én rúgtam.
Milyen egy átlagos munkanapod, mikor kelsz, mennyit edzel, mit eszel, egyáltalán hogyan élsz?
Mindennap van edzésünk Lyonban. Legkésőbb fél nyolckor kelek, attól függően, milyen volt az előző napom. Utána bemegyek az edzőközpontunkba, 9-től fél 10-ig együtt a csapattal megreggelizünk, majd fél 11-kor elkezdődik az edzés. Másfél-két óra a tréning időtartama. Már a többieknek, mert én még kint maradok a pályán, és jó negyedóráig gyakorolom a szabadrúgásokat. Utána a csapat együtt ebédel, majd igénybe vehetjük a masszőrök és a fizioterapeuták szakértelmét, már aki ezt igényli. Ha egy kicsit lazább az edzés, akkor délután még bemegyek a fitneszterembe, és erősítek. Ezzel nagyjából vége is a „munkanapomnak”, utána azt csinálom, amit a többiek: elmegyek bevásárolni, elintézem az elintéznivalókat, majd megfőzöm a vacsorámat. A kedvenc ételemet, a töltött káposztát azonban csak a nagymamám tudja elkészíteni.
Útban a negyedik BL-győzelem felé
Évente mennyi időt töltesz Magyarországon?
Karácsony környékén mindig otthon vagyok, és ha tehetem, nyáron is eltöltök egy hetet odahaza. A karácsony azért is különleges ünnep, mert feltölthetem magam a mama töltött káposztájával!
Hogy érzed magad Lyonban, és milyen hosszú távra tervezel a francia klubnál?
Nagyszerűen, de hogy meddig fogok itt játszani, azt most még nem tudom megmondani.
Mi volt az első gondolatod, amikor a franciaországi világbajnokságon eltörött a lábujjad? Szerinted megnyertétek volna a vébét, ha egészséges vagy?
Nagyon szomorú és csalódott voltam, mert rettenetesen vártam ezt a világbajnokságot, főleg azért, mert Franciaországban volt, amelynek a bajnokságában szerepelünk a Lyonnal. Nem tudnám azt állítani, hogy aranyérmesek lettünk volna, mert egy ilyen tornán a végső győzelem rengeteg körülménytől függ. Mindennek tökéletesen kell stimmelnie. Ami a sérülésemet illeti, a játékostársaim és az edzőnk, Martina Voss együttéreztek velem, de tudták, hogy a pályán kívül is száz százalékig számíthatnak rám.
Tényleg Megan Rapinoe a világ legjobb játékosa? Megérdemelte a világbajnokság Aranylabdáját? Jogos az a médiafelhajtás, ami körülveszi az amerikai válogatottat?
Megan remek játékos és különleges egyéniség. Nagyon jól játszott a világbajnokságon, ezért megérdemelten nyerte el az egyéni díjakat. Az amerikaiak megvédték címüket, úgyhogy szerintem a médiafelhajtás teljesen jogos és várható volt. Óriásiak voltak a várakozások a Team USA-vel szemben, és a végén elsők lettek, ráadásul teljesen megérdemelten.
„MINDIG MEGNÉZEM A MAGYAR VÁLOGATOTTAT, HA A TÉVÉ ADJA A MECCSÜKET, ÉS NEM ÜTKÖZIK A MIÉNKKEL”
Milyen a kapcsolatod a magyar futballal? Ismersz játékosokat?
Igen, ismerek néhány magyar játékost, főleg azokat, akik a Bundesligában játszanak vagy játszottak, például Jakabfi Zsanettet vagy Csiszár Henriettát. Amikor 2017-ben Gyirmóton a német válogatottal szerepeltünk a magyar válogatott ellen, akkor annak ellenére elutaztam, hogy sérült voltam, mert találkozni akartam a csapattal, meg akartam ismerni a lányokat. Mindig megnézem a magyar válogatottat, ha a tévé adja a meccsüket, és nem ütközik a mi mérkőzésünkkel.
Melyik volt a pályafutásod legfontosabb, legemlékezetesebb gólja?
Voltak fontos góljaim, de amikor a Bajnokok Ligája tavalyi döntőjében, a Groupama Arénában az egész családom előtt én lőttem a Barcelonának az első gólt, azt biztos, hogy sohasem fogom elfelejteni. Még ma is libabőrös leszek, ha csak rágondolok.
Saját fotója előtt a Puskás Arénában
Mi az első futballélményed? Mikor rúgtál először labdába?
Erre már nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy otthon pici koromban a lakásban mindig a falnak rúgtam a labdát. A szüleim azt mondják, nem babáztam, helyette labdáztam…
Szoktál fiúkkal futballozni?
Amióta Lyonban játszom, sajnos nem. De korábban olykor eljártam terembe vagy kispályán futballozni, és olyankor általában fiúkkal játszottam. (Dzseni apja szerint a lánya sokszor lejátszotta a fiúkat a pályáról – a szerző.)
Mikor szoktál nyaralni, mi a kedvenc úticélod?
Nyáron és télen egy-két hetet pihenhetek. Mivel a foci miatt sokat utazom, a nyaralást mindig a családommal töltöm, nyugodt körülmények között, főleg otthon, Magyarországon, a mamánál vagy néha a szüleimmel Saarbrückenben.
Hogyan állítanád össze a női futball világválogatottját?
Nekem nem a nevek számítanak. Minden együttesben vannak kihívások, amelyek mindenhol változóak, és imádom próbatételeket. Az egókat ilyenkor félre kell tenni, mert csak akkor lehet sikeres egy csapat, ha mindenkinek ugyanaz a célja: hogy sikeresen focizzunk. Mindegy, hogy a klubomról vagy a válogatottról van szó. Szeretek mindkettőben játszani, de teljesen mást játszunk a két alakulattal, ezért tudni kell alkalmazkodni a különböző stílusokhoz.
Milyen terveid vannak az előttünk álló évre és a távolabbi jövőre?
Szeretnék egészséges maradni, a Lyonnal mindent megnyerni, és a német válogatottal biztossá tenni az Európa-bajnoki részvételt. Hosszú távon pedig azt kívánom, hogy tudjak még tovább fejlődni, és lehetőleg mindvégig egészséges maradni.
Még mindig ott van a magyar zászló a futballcipődön?
Igen, és ez mindig így is marad.
A Groupama Arénában Dzseni lőtte a Lyon első gólját a Barcelona elleni BL-döntőben
Milyen zenét hallgatsz, mit olvasol, milyen filmeket nézel, ha van egyáltalán szabadidőd?
Alapból szeretem a zenét, főleg az R&B-t. Szeretek életrajzokat olvasni, és szeretem az akciófilmeket. Kedvenc színészem vagy énekesem nincsen, az a lényeg, hogy a zene vagy a film jó legyen.
Mit jelent neked a futball, milyen lenne az életed nélküle?
Nem is olyan könnyű szavakkal körülírni, hogy mit jelent nekem a labdarúgás. Amikor belépek egy stadionba, és labda van előttem, akkor minden mást kikapcsolok, és csak a labda létezik számomra, csak arra koncentrálok. Nem vagyok hangos a pályán, sőt inkább visszafogott, én az érzéseimet a labdával és a játékommal fejezem ki. Úgy mondanám, hogy a foci számomra olyan, mint egy gyógyszer. Boldoggá tesz és imádom, akkor is, ha vannak nagyon nehéz pillanatok. De ezekből a pillanatokból is próbálom kihozni a legjobbat, és emiatt vagyok ma az a játékos, aki vagyok. Nagyon hálás vagyok a családomnak, amiért eddig is támogattak, és biztos vagyok benne, hogy ez a pályafutásom végéig így lesz, sőt, még utána is. Nagyon szoros a kapcsolatunk, ez az egyik oka annak, hogy idáig eljutottam. Kiskorom óta a labdával nőttem fel. A családomban mindenki imádja a focit, de engem soha senki sem kényszerített arra, hogy futballozzak. Ezt a szenvedélyt magamnak alakítottam ki. Jelenleg nem tudnám az életemet elképzelni labdarúgás nélkül, túl sok szép pillanatot éltem át a focinak köszönhetően, és ezeket a pillanatokat pénzzel nem lehet megvenni.
BABA HELYETT LABDA
Ha fiú lenne, milliárdos világsztárként élhetné mindennapjait – mondta róla sajnálkozva gyerekkori német edzője. Fiú és milliárdos nem lett, de négyszeres BL-győztes, olimpiai és Európa-bajnok, továbbá világsztár a nők között igen. Németország válogatottját és az Olympique Lyont erősíti, ám azt tartja: a bökönyi nagymama töltött káposztája az igazi.
A németek és a franciák is elhalmozzák az elismerésekkel az 1992. április 18-án Budapesten született magyar lányt. Aki valószínűleg akkor is a fiúkkal rúgta volna kisgyerekként a labdát a téren, ha édesapja, a négyszeres válogatott Marozsán János (ex-Siófok és -Kispest) nem szerződik 1996-ban a német harmadosztályban szereplő Saarbrückenbe, nagy kérdés viszont, hogy szülőhazájában mennyire futotta volna ki magát.
A németeknél ritkán kallódik el tehetség, arrafelé a kiválasztáshoz (is) nagyon értenek, így aztán nem véletlen, hogy Dzseniferre is szemet vetett a szakma, és a babák és plüssmacik helyett magától értetődő módon labdával alvó kislány a talentumát megillető pályára állt. Burbachi nevelőklubja tizenegy éves koráig tudhatta magáénak, ekkor igazolta le édesapja egykori egyesülete, Saar-vidék éke, az 1. FC Saarbrücken. Az eredendően újfehértói, azaz szabolcsi Marozsán János (aki Kispesten és a BVSC-nél is futballozott Budapesten, összesen két és fél évet, a Honvéddal 1991-ben bajnok is lett, Dzsenifer 1992 tavaszán még Siófokra való visszaszerződése előtt született a magyar fővárosban) 42 évesen már felhagyott a futballal, amikor lánya mindössze 15 éves volt, és bemutatkozott a Saarbrücken felnőttcsapatában. És miután Dzseni 2007. augusztus 26-án betalált a TSV Crailsheim ellen, ő lett minden idők legfiatalabb gólszerzője a női Bundesligában. Nem mellékesen már profi szerződést is csak a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség külön engedélyével kaphatott, hiszen ekkor még nem töltötte be 16. életévét.
A németek gyorsan szerették volna magukhoz kötni a legnagyobb tehetséget, de a papa ekkor még ragaszkodott ahhoz, hogy Dzseni (vagy ahogyan a németek hívják: Maro) előbb fejezze be középiskolai tanulmányait, a felnőttválogatottban csak azután játszhat. Első nagy sikerét a 2008-as U17-es vb-n érte el Új-Zélandon, amikor Németországgal bronzérmes, ugyanakkor hat góllal vb-gólkirály lett. Az ezért járó Aranycipőt nem mástól, mint Franz Beckenbauertől vehette át. Ekkor jelent meg a német sajtóban az elsőre, sőt másodikra is meghökkentő mondat: „Felejtsétek el Maradonát, itt van Dzsenifer Marozsán!”.
A korosztályos tornákon folyamatosan villogott, az U17-esekkel 2008-ban Svájcban Európa-, az U20-asokkal pedig 2010-ben Németországban világbajnok lett, két évvel később pedig Japánban vb-ezüstérmet nyert, és őt választották a torna legjobb játékosának. De ekkor már a német topcsapat, az 1. FFC Frankfurt játékosa volt, amelynek színeiben hét évet húzott le, és először nyerte meg 2015-ben a női Bajnokok Ligáját, amelynek a döntőjében már 2012-ben is szerepelhetett. De 2016-ban továbbállt, és a kontinens női fociját azóta uraló francia bajnok Olympique Lyont erősíti. Májusban a Groupama Arénában láthattuk, milyen sikerrel, hiszen szülővárosában az ő gólja is kellett ahhoz, hogy a Lyon 4–1-re kitömve a Barcelonát sorozatban harmadszor üljön fel Európa trónjára. (2018-ban éppenséggel a magyar válogatott Jakabfi Zsanettet is foglalkoztató német VfL Wolfsburg elleni 4–1-es kijevi győzelemmel, ebben az évben Marozsán a brazil Marta mögött második lett a FIFA Év női labdarúgója-szavazásán.)
És még azt sem mondhatjuk, hogy a női Pelének is becézett Marozsán karrierjében minden rózsaszínűen alakult volna, hiszen a 2011-es hazai (mármint német…) rendezésű felnőtt vb előtt súlyos sérülést szenvedett, 2018-ban egy tüdőembólia miatt egész pályafutása veszélybe került, a tavaly nyári franciaországi vb-n pedig egy csúnya lábujjtörés miatt dőlt ki több meccsre is.
Közben persze nemcsak a Lyonban, de a válogatottban is csillogott, 2013-ban Európa-bajnok lett, Rióban pedig a németek egy káprázatos Marozsán-góllal nyerték meg a svédek elleni olimpiai döntőt. Németországban és a francia ligában immár sorozatban harmadszor lett az Év játékosa, egyéni elismeréseinek száma vetekszik a csapataival nyert trófeákéval.
Csak azt sajnálhatjuk, hogy ez a csapat még véletlenül sem a magyar. Ahogyan mondani szokták: történelmileg így alakult. Így aztán Dzseninek be kell érnie szülőhazája szurkolóinak és szövetségének kitüntetett figyelmével (az előbbiektől a májusi BL-döntőn kapott szívet-lelket melengető ovációt, az utóbbitól pedig a magyar válogatott ajándékmezét), no meg a bökönyi nagymama töltött káposztájával.
„AMIKOR BELÉPEK EGY STADIONBA, ÉS LABDA VAN ELŐTTEM, AKKOR MINDEN MÁST KIKAPCSOLOK”
MÁR IKONJAIK IS VANNAK. A világ női labdarúgásának elmúlt néhány évtizede nincs szűkében a legendáknak – Marozsán Dzsenifer is közéjük léphet.
BIRGIT PRINZ, NÉMETORSZÁG. A német női futball 214-szeres válogatott nagyasszonya nyert két vb-t és öt Eb-t, a FIFA 2003 és 2005 között háromszor választotta a világ legjobbjának, és 2009-től két évig, 2011-es visszavonulásáig Frankfurtban Marozsán Dzsenifernek is csapattársa volt.
CARLI LLOYD, EGYESÜLT ÁLLAMOK. Nem tévedés: a kétszeres olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok 37 éves amerikai középpályás már 288-szoros (!) válogatott, és esze ágában sincs visszavonulni. Ha ez nem lenne elég, a 2015-ös vb-n Japánnak a félpályáról lőtt góljáért a Puskás-díj jelöltjei közé is bekerült.
LIEKE MARTENS, HOLLANDIA. A Barcelona női csapatának holland sztárja 2017-ben lett a világ legjobbja, miután válogatottjával hazai pályán megnyerte az Európa-bajnokságot. A villámléptű szélső még csak 27 éves, de már 110-szeres válogatott, ott volt a vesztes csapatban a pályán a májusi budapesti BL-döntőben is.
MARTA, BRAZÍLIA. Alighanem minden idők legjobbja a brazil csatár; 33 évesen is vezér a pályán, pályafutása során Brazília, az Egyesült Államok és Svédország között ingázott, az Umeával 2004-ben megnyerte a női BL elődjét, hatszor választották a világ legjobbjává: 2018-ban éppen Marozsán előtt.
MEGAN RAPINOE, EGYESÜLT ÁLLAMOK. A tacomai Reign FC szélsője nemcsak a pályán meghatározó egyéniség, de azon kívül is szereti hallatni a hangját. A női futball olimpiai és kétszeres világbajnokaként, 2019 legjobbjaként gyakran emeli fel a szavát a homoszexuálisok jogaiért, élettársa a kosarassztár Sue Bird.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. februári számában.)
