Interjú Alasdair Mackenzie
Edin Dzeko esetében gyakran nem az lesz az eredmény, amit mindenki várna. Az ő segítségével lehetett bajnok a Wolfsburg. Ő egyenlített 2012-ben a QPR ellen a 91. percben, amikor Sergio Agüero tette fel a pontot az i-re, és a Manchester City megnyerte a Premier League-et. Tíz gólt szerzett tíz vb-selejtezőn, ezzel Bosznia-Hercegovina kijutott első világbajnokságára. Az előző naptári évben pedig ő indította a gólzáport a BEK és BL történetének egyik legizgalmasabb fordítása alkalmával. Hiába közeleg a 33. születésnapja, Dzeko az egyik legveszélyesebb csatár Európában.
Az előző idényben ő és Robert Lewandowski szerezte a legtöbb gólt a Bajnokok Ligájában, fejenként tízet, és olyan neveket előztek meg, mint Lionel Messi (9) és Mohamed Szalah (8). Közreműködésével sikerült túllépnie csapatának a Sahtar Donecken, majd mindkét találkozón betalált a Barcelona ellen, és az elődöntő mindkét mérkőzésén a Liverpool kapujába is. De már a jelenlegi idényben is ötször rezegtette meg a hálót a BL csoportmeccsein.
Két gól a CSZKA Moszkva ellen 2018-ban
Amikor felvetjük neki, hogy némileg alulértékelt játékos, amire már a Manchester City akkori vezetőedzője, Roberto Mancini is utalt, egy pillanatra elgondolkozik. Hogy alábecsülik-e, esetleg fölé? Ezt nem az ő tiszte eldönteni, állapítja meg. Az viszont könnyen lehet, hogy épp emiatt képes rendre meglepni az ellenfelet.
Könnyen lehet, hogy éppen emiatt fordított háromgólos hátrányból a Roma a Barcelona ellen tavaly. Dzekónak és csapattársainak 3–0-ra kellett nyerniük, erre alig egy százalék esélyük lehetett, ahogy maga Dzeko fogalmaz. Végül a hatodik percben betalált, és ezzel sínre tette csapatát, lapátra a Barcelonát. A Liverpool ellen is megkísérelték a csodát, de túlzottan is megnehezítették a saját dolgukat azzal, hogy 5–0-ra kaptak ki az odavágón. Így is csodálatos teljesítmény, hogy végül összesítésben 7–6 lett az eredmény.
Gyerünk, srácok! Már csak nyolcvannégy percünk maradt!”
Az, hogy újra idáig meneteljenek, nagy kihívás, ezt Dzeko is tudja, de akár esélye is lehet rá a Romának. Abból a csoportból ment tovább az olasz csapat, ahonnan a Real is, de sikerült elkerülnie a Barcelonát (nem mintha félne tőle). A Porto egy fokkal kezelhetőbb ellenfélnek tűnik.
Természetesen a Roma nem úgy készül, hogy alábecsülje ellenfelét, sőt ha valaki igazán tudja, mi is az, hogy meglepetés, az Dzeko. De mivel úgy ömlenek belőle a gólok, mint a víz a Trevi-kútból, igazán otthon érzi magát az olasz fővárosban.
Milyen az élet Rómában?
Boldog vagyok itt, már a negyedik idényemet töltöm. Voltak mélypontok is: amikor új országba költözik az ember, meg kell szoknia a bajnokságot, a kultúrát. Itt, Olaszországban egy kicsit több időre volt szükségem, mint Németországban vagy Angliában. De mostanra otthon érzem magam. Boldog vagyok, hogy ideköltöztem. Gyerekkoromban a Serie A volt a legjobb és legizgalmasabb bajnokság.
Ezek szerint gyakran nézted az olasz bajnokságot, amikor gyerek voltál. Melyik volt a kedvenc csapatod?
Igen, sokat néztem. A Milan és Andrij Sevcsenko volt a kedvencem. Felnéztem rá. Szerintem nem hasonlít a stílusunk. Egyszerűen csak olyan figura volt, aki mindig is izgatott egy kicsit.
A fiatal Dzeko szívesen nézte Sevcsenkót a Milanban
Máris beírtad magad a történelemkönyvekbe mint a Roma egyik legtermékenyebb gólszerzője. Most vagy életed legjobb formájában?
Bizonyos szempontból igen. A Bajnokok Ligájában biztosan. Már a Cityvel és a Wolfsburggal is ott voltam a legfőbb európai sorozatban, de végül a Romával jutottam el az elődöntőig. Tizenöt gólt szereztem három és fél sorozat alatt a BL-ben, úgyhogy itt biztosan a legjobb formámat hoztam. Két évvel ezelőtt gólkirály lettem a bajnokságban és az Európa-ligában is. Igen, azt hiszem, most vagyok a legjobb formában. Tudjátok, hogy van ez: az idősebb futballistáktól mindenki azt várja, hogy elkezdenek hanyatlani. Én azonban jól vagyok. Nagyon sokat edzek, és ez most kezdett el kifizetődni. Sosem voltam a csapat leggyorsabb tagja, és ahogy múlik az idő, úgy nő a sérülés veszélye, és úgy leszek egyre lassabb. Igyekszem elkerülni a sérüléseket, és beleadok mindent, hiába leszek harminchárom éves márciusban.
Még két gól, és utoléred Francesco Tottit, aki tizenhétszer talált be a Roma mezében a Bajnokok Ligája találkozóin.
Mindig ott vagyok a csapatban, és a Roma nagyon szépen teljesített az utóbbi másfél évben. Ott voltunk az elődöntőben, így több meccset játszhattunk, és több lehetőségem adódott a gólszerzésre. Az utolsó idényünk csodálatosan alakult a klub, a szurkolók és a játékosok számára egyaránt, és a jelenlegit is jól kezdtük. Abban a négy idényben, amelyet a klubnál töltöttem eddig, háromszor voltunk BL-résztvevők. Szerintem korábban nem indult ilyen gyakran a klub. Amikor nem sikerült, elég balszerencsések voltunk, a Portót fogtuk ki a selejtezőben, és három piros lapot kaptunk száznyolcvan perc alatt. Ha ez nem így alakul, minden évben ott lettünk volna.
A Roma vezetőedzője, Eusebio Di Francesco azt mondta, szerinte jobban játszol késő este. Mire gondolhatott?
Szerintem ez nem csak rám igaz! Kérdezd csak meg a többieket, inkább délután háromkor futballoznak-e szívesebben, amikor huszonöt-harminc fok van, vagy este kilenckor, amikor a levegő frissebb, a hőmérséklet pedig alacsonyabb. Szerintem mindenki a másodikat választaná. Szeretném, ha mindig este játszhatnánk!
Korábbi edződ, Roberto Mancini azt nyilatkozta, hogy már jó néhány éve te vagy Európa egyik legjobb csatára. Nem gondolod, hogy alábecsülnek a futballvilágban?
Nem gondolkodom ilyesmin. Az egyik játékos népszerű, a másik kevésbé, ez nem zavar. Mancini jól ismer, együtt dolgoztunk. De azt nem tudnám megmondani, hogy alábecsülnek-e, vagy esetleg pont túlbecsülnek.
Kapcsolatban álltok még egymással?
Igen, Olaszországban is beszéltünk néhányszor. Az álma teljesült azzal, hogy az olasz válogatott szövetségi kapitánya lehet, azt kívánom, hogy minden menjen neki nagyon jól. Az olasz csapat fiatalokból áll, remélem, ügyesek lesznek.
Még visszatérünk azokra az időkre, amelyeket a Manchester Cityben töltöttél, de először muszáj a Barcelona elleni hőstettetekről beszélnünk. Ez volt pályafutásod csúcsa?
Egyértelműen, mindannyiunké. Senki sem gondolta, hogy a négy egyes vereség után így alakul. Mindez ráadásul a Barcelona ellen! Először három gólt kell lőnöd, majd abban is biztosnak kell lenned, hogy nem kapsz. Úgy érzem, minden nekünk dolgozott. Rögtön az elején sikerült gólt szereznünk, ami energiával töltötte el a csapatot és a közönséget is. Még sosem láttam a Barcelonát ilyen nehéz helyzetben, nem is voltak önmaguk, ami persze annak is köszönhető, hogy mélyen elöl nyomtuk őket, így nem játszhatták a saját játékukat. Belőttünk egy másodikat is, és ekkor már elkezdtünk hinni. Egy nullánál még hosszú az út. Viszont amikor Daniele De Rossi értékesítette a tizenegyest, már elhittem, hogy sikerülni fog.
Dzeko jó idényéhez ez a Chelsea elleni kapáslövés is hozzátartozott
Szóval a második gól kellett ehhez?
Igen, hiszen korábban még két gól hiányzott, ami nem egyszerű. És nem is kaphattunk. A második után viszont még mindig volt hátra fél óra, és harminc perc alatt bármi megtörténhet. Folytattuk a játékunkat, ahogyan addig, agresszívek maradtunk, elöl nyomtuk őket, és reménykedtünk, hogy lesz még egy gól. Lett is, Kosztasz Manolasznak köszönhetően.
Nem volt nehéz ebben a pillanatban higgadtnak maradnotok?
Tudtuk, hogy az elődöntőért küzdünk, ahol még egyikünk sem járt, kivéve Alekszandar Kolarovot, ő talán igen, a Manchester Cityvel két évvel ezelőtt. Mindenki védekezett. A Barcelonának volt még egy helyzete a vége felé, de semmi jelentős.
Légy őszinte: ugye, te is azt hitted az odavágó után, hogy ez már elúszott?
Igen. Maximum, ha egy százalék esélyt adtam neki. Amikor az első meccsen belőttem a gólom, még mindig csak három egy volt, és nem mondanám, hogy túlzottan hittem az egészben. A negyedik góljuk pedig egyenesen tönkretett. Akkor már tényleg azt gondoltam, ez elég nehéz lesz. De a futball őrült játék.
Ha teljes pályafutásodat nézzük, mennyire különleges ez a negyeddöntő? Ott voltál a Manchester City szintén őrült bajnoki címénél, és Bosznia-Hercegovina is neked köszönhetően jutott ki első világbajnokságára.
Egyértelműen életem egyik legnagyobb pillanata volt. A QPR elleni mérkőzés azért más, mert a bajnoki címért harcoltunk, és két perc alatt dőlt el minden. Itt viszont kilencven percünk volt arra, hogy változtassunk a dolgokon, és ez sikerült is. A Roma történetének ez az egyik legnagyobb mérkőzése, ráadásul a Barcelona ellen.
Ez volt a leghangosabb stadion pályád során?
Igen, teljesen tele volt, és hiába indultunk négy egyes vereségről, fantasztikus volt a hangulat. Ha rögtön egy mérkőzés elején esik gól, mindenki megőrül. Mi éreztük a közönség támogatását, az meg erőre kapott.
Sajnálod, hogy a Liverpool elleni meccs így alakult?
Persze. Egyértelműen az angliai öt kettes odavágón dőlt el, hogy nem jutunk fináléba. Összesen hat gólt szereztünk az elődöntőben, mégsem jutottunk be. Ez őrület!
Csatárként nem volt különösen idegesítő? Egy csomó gól, de a végén mégis vereség.
Jobban örültem volna, ha nem szerzek gólt, de bejutunk a döntőbe.
Szerinted akár meg is lehetett volna?
Igen. Rómában négy kettőre vertük a Liverpoolt, az otthonában pedig két gólt lőttünk neki. Nem tudom, volt-e már olyan csapat, amelyik hat gólt szerzett elődöntőben, mégis kiesett. Az a legnagyobb baj, hogy nem gondoltunk már az első mérkőzés idején is a másodikra. A teljes száznyolcvan percben kellett volna gondolkodnunk. Túl sokat hibáztunk az első találkozón, és az olyan játékosok, mint a Liverpooléi, ilyen esetben büntetnek.
Ez volt a Roma nagy lehetősége?
Az biztos, hogy nehéz lesz megismételni, bár az előző idényben sem számított volna erre az eredményre senki. Sohase mondjuk, hogy soha, de nagy esélyt szalasztottunk el.
Francesco Totti még mindig a klubnál dolgozik, ezúttal igazgatóként. Milyen érzés, hogy most is ott van?
Mindennap bent van. Még jobban örülnék, ha fiatal volna, és együtt játszhatnánk. Sokkal több gólt szerezhetnék! Nem sok mérkőzésen léptünk együtt pályára, de olyankor jók voltunk. Egyedül azt sajnálom, hogy a legjobb éveiben nem lehettem a társa.
Nem szoktál azzal viccelődni neki, hogy megdöntöd a rekordjait?
Nem, ilyesmiről nem beszéltünk. A csúcsok azért vannak, hogy megjavítsa őket valaki, akár én, akár más. De szerintem az övét – háromszázhét gól hétszáznyolcvanhat meccsen – nem fogja senki.
Hogyan tekintesz vissza a Manchester Cityben töltött időszakodra?
Négy és fél évet töltöttem ott, nyertem néhány trófeát úgy, hogy a csapat negyvennégy éve várt erre. Szép időszak volt. Ma is nézem a mérkőzéseit, amikor csak tehetem. A magaménak érzem a klubot, kitüntetés volt a világ legjobb bajnokságában játszanom.
Miért mondod, hogy a Premier League a legjobb a világon?
Azért, mert ott vannak a legjobb futballisták. Más a tempó. Van hat csapat, amelyik bármikor első lehet. Angliában nincs olyan, hogy behúzni egy könnyű mérkőzést.
Büszke vagy rá, hogy része lehettél a történelmi bajnoki címnek?
Az egész idényben jók voltunk, mégis az utolsó percekben nyertük meg a bajnokságot. Boldog vagyok, hogy része lehettem. Kétezer-tizenegy januárjában kerültem oda, csodálatos, hogy azóta mivé nőtte ki magát a City. Muszáj lesz még egy BL-aranyat is nyernie, hogy teljes legyen a kép.
Nem azt mondta a kommentátor, hogy „Dzekoooooooooo”?;
A Manchester City szurkolójának vallod magad. Minden korábbi csapatodnak drukkolsz?
Igen. A Wolfsburg mérkőzéseit is követem, hiszen a német gárdával szintén történelmet írtunk. Három és fél évet töltöttem ott, ezalatt nyertük meg a klub egyetlen Bundesliga-címét.
Vegyük át lépésről lépésre, hogyan alakult az a híres találkozó a QPR ellen!
Mindannyian úgy gondoltuk, könnyű mérkőzés vár ránk. Nyerünk odahaza, és bajnok a csapat, ennyi. A kispadon ültem, amikor Pablo Zabaleta betalált, mindannyian fellélegeztünk, hogy ez így még könnyebb lesz. Aztán a semmiből egyenlítettek. Túlságosan kinyílhattunk hátul, mert egy kontrából később kettő egyre megfordították a mérkőzést. Mancini mindenkivel szitkozódott az oldalvonal mellett, hogy mégis hogyan kaphattuk azt a második gólt. Odahívott magához, és azonnal beküldött. Voltak helyzeteink, de semmi különös, kicsit blokkolt bennünket a tét nagysága. Valahogy csak begyötörtük azt az egyenlítőt, amiből egy kis hitet meríthettünk. Nagyon repült az idő, és szükségünk volt még egy gólra. Amikor kiegyenlítettem, csak a félpályáig szaladtam vissza, hátha lesz még néhány másodpercünk egy újabbra. Nagy szerencsénk volt a harmadikkal, mert már tényleg csak egy támadásra maradt időnk. Sergio Agüero összehozta. Megérdemeltük.
Mi járt a fejedben, amikor beálltál?
Tudtam, hogy gólt kell szereznem. Így is lett.
Hogyan ünnepeltetek utána?
Nem emlékszem egészen pontosan. Másnap körbejártunk egy nyitott tetejű busszal, aznap este pedig együtt mulattunk.
Őrzöl emléket a legfontosabb mérkőzésekről? Mondjuk a dresszt?
Nincsenek különleges mezeim az egyes mérkőzésekre. Otthon megvannak a felsőim, amelyekben a Wolfsburgban, a Manchester Cityben és a Romában futballoztam. A Citynél volt egy mezünk „Champions 12” felirattal, azt aláírattam mindenkivel, és megtartottam.
Nagy esemény volt, hogy a Manchester City letaszította a trónjáról a Manchester Unitedot, és a város legjobb csapatává lépett elő. Te is szereztél két gólt, amikor hat egyre vertétek a városi riválist. Ennek a győzelemnek lehetett köze a City akkori bajnoki sikeréhez?
Hatalmas győzelem volt, amikor hat egyre vertük a Unitedot az otthonában. Minden olyan gyorsan történt. Ha jól emlékszem, három gólt az utolsó öt percben szereztünk, vagy valami ilyesmi. Szerintem abból a mérkőzésből erőt és energiát meríthettünk. Nekünk és a szurkolóknak is hatalmas pillanat volt, amikor legyőztük a Unitedot és Alex Fergusont, aki a történelem egyik legnagyobb edzője. Szorosabbá vált köztünk a kötelék, még inkább megszerettek bennünket. Belegondolni is remek, mennyi csodás mérkőzés és kiváló pillanat jellemezte azt a négy és fél éves időszakot. Megvertük a Unitedot, kétszer is bajnokok lettünk, jött hozzá még két kupa és egy Szuperkupa. A United szurkolói mindig hordták magukkal azt a zászlót, amely azt számolta, mióta vagyunk bajnoki cím nélkül. Ezzel cukkolták a mieinket. A hat egy után valahogy elhallgattak.
Érzed még a rivalizálást a Uniteddal? Örülsz, ha kikap a csapat?
Nem, nem így állok hozzá. Ha a City játszik, azt szeretném, hogy nyerjen, de ha a United, nem drukkolok ellene.
Szerinted visszatérsz egyszer még Angliába?
Nem tudom. Nem gondolkodom ilyesmin. Sosem lehet tudni, mi lesz az emberrel, de most itt vagyok, és van még másfél év a szerződésemből. Meglátjuk, mi lesz. Egyelőre boldog vagyok Rómában.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. márciusi számában.)
