Bruno, a legnagyobb United-reménység Cantona óta – 2. rész

Szöveg Andy Mitten

A cikk első része elolvasható IDE KATTINTVA!

„HELLO, BRUNO FERNANDES VAGYOK”

Fernandes az Alex Ferguson utáni Manchester United legjobban sikerült igazolása. Neki ugyanakkor nem sikerült bajnokcsapatot varázsolnia a Vörösökből, mint Robin van Persie-nek a 2012–13-as idényben, de sokkal gyengébb csapatba is került, mint amilyen Ferguson utolsó gárdája volt. Ez a társaság a hatodik-hetedik helyen botladozott, amikor a harmadik is kiugróan rossznak számít. Nagyon szerették volna már 2019 nyarán megszerezni, de a Sporting kemény játékba kezdett, és a Unitednak elege lett abból, hogy sokan akartak sokat és még annál is többet nyerni az üzleten.

Az állandó spekuláció középpontjában egy olyan srác állt, aki tizennyolc éves kora előtt a Serie B-ben versenyző Novara játékosa lett, így kezdte meg professzionális pályafutását.

„Nem érdekeltek a találgatások – mondja a két évvel ezelőtti állandó médiafigyelemről. – Nagyon sok lárma volt egy igazolás körül, ami aztán meg sem történt. Az azt követő januárban teljesen tiszta volt a fejem. Nem gondolkodtam azon, hogy megyek-e a Manchester Unitedba, vagy sem, boldog voltam azzal, ami volt. Jó helyen voltam, jó klubban dolgoztam. Boldog voltam a Sportingban, és nem gondolkodtam azon, hogy mennem kellene. A családom is jól élt, minden jól ment.”

Akkor miért távozott a Unitedba?

„Mindig is az álmaim közt szerepelt, hogy egyszer a Premier League-ben is kipróbáljam magam – mondja a portugál, akinek olyan jól ment a Novarában, hogy egy évvel később az élvonalbeli Udinese labdarúgója lett. Utána egy idény következett a Sampdoriában, majd hazatért, és 2017-től a Sportingot erősítette. – A Manchester United volt az első helyen a vágyaimban, nyomon követtem Cristiano Ronaldo sorsát, és az után is rajta tartottam a szemem az angol klubon, hogy a Real Madridba távozott. Olyan országból származom, ahol a labdarúgás része a kultúrának. Sok futball megy a tévében, a Premier League és a La Liga a legnépszerűbb a portugál bajnokság után. Még az olaszt is kedvelik. A Manchester United volt a világ egyik legerősebb klubja gyerekkoromban.”

„SOLSKJAER AZT KÉRTE, LEGYEK ÖNMAGAM. FONTOS NEKEM, HOGY EZ A KLUBNAK IS FONTOS”

Miután hazájában a legjobbnak választották, a Manchester United monitorjára került, és az angol óriásklub lépett is. Miközben az összegekről tárgyaltak, és a szerződést fogalmazták, Solskjaer el is mondta Fernandesnek, hogy mit vár tőle.

„Azt kérte, hogy legyek önmagam – árulja el a középpályás. – Élvezzem, játsszam a saját futballomat. Azt mondta, látott a Sportingban, és arra kért, hogy legyek ugyanaz, aki ott voltam. Olyasvalaki, aki vezeti a csapatát. Nagyon fontos volt nekem, hogy a klubnak is fontos, hogy legyek önmagam.”

Sokat segített, hogy Fernandes tudott angolul, ennek köszönhetően pedig első napján az ebédlőben, mindenkivel, felnőttek és ifikkel kezet rázott, és bemutatkozott. Mintha nem tudták volna, ki ő.

„Portugáliában, még az iskolában tanultam meg angolul, de még sokkal inkább a labdarúgásnak köszönhetően. Miután Olaszországba kerültem, és a Novara futballistája lettem, két-három hónap után már interjúkat kellett adnom. Nem zavar, ha hibázom, abból is tanulok.” Amikor megérkezett a Manchester Unitedba, a csapat eredményei borzalmasak voltak, de ez gyorsan változott. „Aznap, amikor megérkeztem, éppen a Manchester City elleni idegenbeli rangadó volt soron – idézi fel a Ligakupa elődöntőjének visszavágóját, ahol Nemanja Matics egyetlen góljával a United szokásához híven riválisa otthonában verte meg a Cityt. – A mérkőzést megnyertük, de így is kiestünk összesítésben. Az olyan napokon, amikor az eredmények nem túl jók, a hangulat is szörnyű. Ezt pontosan látom, mert amikor kikapunk, az én hangulatom is pocsék.”

Hogyan jellemeznének, akik közelről ismernek?

Azt hiszem, egyetlen szó sokat elárul: maximalista. Biztosan nehezen értenek meg a körülöttem lévők, ha kikapunk, olyankor nincs jó hangulatom. Ebben mindig is olyan voltam, mint egy kisgyerek, és nem is változtam. Apám szinte minden meccsünk után felhív, akár nyerünk, akár veszítünk. Utóbbi esetben nem sokat beszél a mérkőzésről, de így is van egy-két jó szava hozzám. Ahogy már említettem, ő is labdarúgó volt, akárcsak a bátyám, úgyhogy el tudják mondani, mit csináltam rosszul, és mit tehetek jobban a következő alkalommal.

Solskjaer nagyon sokat követel tőled. Milyen a kapcsolatod vele?

Jó. Minden edzővel jó a viszonyom, ha nem lenne rendben a hangulat, az eredmények sem jönnének. Itt van Michael Carrick is, kiváló középpályás volt, akitől úgy érzem, sokat tanulhatok. Mindig odafigyelek rá, ha mond valamit.

A Manchester United jobb lett veled, de vajon mi kell ahhoz, hogy bajnok legyen?

Az, hogy még több meccset nyerjen. Angliában nem könnyű a helyzet, mert minden mérkőzés nagyon szoros. Bármelyik csapatnak esélye van a győzelemre. A csapatunk javul. Nem veszíthetünk annyi pontot otthon, amennyit szoktunk, de a második helyen állunk, és az idény elején nem volt olyan ember, aki megmondta volna, hogy ez így lesz. A gyenge kezdet után senki sem tippelt volna arra, hogy a tabella élére kerülünk, de nem azzal foglalkoztunk, hogy ki mit mond. Bíztunk magunkban, abban, hogy tudunk fejlődni, és ez így is lett.

Te miképpen fejlődsz?

Nagyon sokat követelek magamtól. Egyre csak jobb akarok lenni, sosem vagyok elégedett azzal, amit egy adott mérkőzésen elértünk, mert többet is elérhetünk. Nem érem be egy góllal vagy egy gólpasszal, mert több is lehetne.

Hogyan kapcsolódsz ki a futball világán kívül?

Alszom. Akinek kisgyereke van, annak a legjobb kikapcsolódás az alvás. Ha utazunk a csapattal, sorozatokat szoktam nézni, otthon viszont az a pihenés, ha a gyerekekkel játszom, és erre mindig van időm. Sok mérkőzést játszunk, sokat utazunk, gyakran vagyok távol az otthontól. A háttérben gyakran megy a televízió meccsekkel, így sok meccset látok. A Boavista és a Sporting a két kedvenc klubom Portugáliában, rájuk jobban odafigyelek. A Sportingban még mindig sok barátom játszik. Minden mérkőzést megnézek, ami szembejön, nem számít, melyik bajnokság az. Minden egyes találkozóból sokat lehet tanulni, ahogy minden egyes játékostól is, bármelyik osztályról legyen szó. Sok olyan labdarúgó van, akik nagy hatással vannak rám, ezek közül több is ismert, de mindenkire odafigyelek.

Milyennek találod a Premier League-et a Serie A-hoz és a portugál bajnoksághoz képest?

Mindegyik sorozat más, a különböző nemzetek mentalitása is eltér. Portugáliában nagyobb hangsúlyt kap a technika, Olaszországban a taktika. A PL meglehetősen intenzív. Sokat tanultam Olaszországban, mert nagyon odafigyelnek a részletekre. Portugáliában könnyebben ki tudtam fejezni magam, és szabadon megmutathattam, mire vagyok képes. A mérkőzések talán nyitottabbak ott, Olaszországban szorosabbak. Angliában többféleképpen is lehet játszani, vannak csapatok, amelyek olyanok, mintha portugálok lennének, és olyanok is, amelyek az olaszokra hasonlítanak.

És milyen az élet a pályán kívül? Dél-Európából költöztél északra. Milyennek találod az életed Manchesterben?

Nehezen tudom megválaszolni, mert minden zárva van. Alig töltöttünk itt egy kis időt, amikor elkezdődött a járvány. Találtunk egy házat, rájöttünk, hol van a szupermarket, el sem látogattunk a városközpontba. De gyorsan sikerült alkalmazkodnom. A családomnak is, de a gyerekek nem értik, hogy miért kell állandóan otthon lenni, és nehezen élik meg. A lányom négyéves. Nehezen fogja fel, miért nem fedezhetjük fel a környéket, és miért kell állandóan maszkban lennie. De mindenki más is ilyen helyzetben van. Boldog vagyok, hogy focizhatok, és szeretem a klubom. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ha bizonyos korlátozások árán is, de futballozhatok, és élvezhetem a munkám. A gyerekeim nem játszhatnak ennyit.

AMI CSILLOG, CSAK AZ SZÁMÍT

Nem is kell beszélgetnünk egymással ahhoz, hogy lássuk, milyen hatással volt már a Manchester Unitedra, de a társalgás során még inkább kiderül, mennyire vágyik a sikerre. Addig biztosan nem nyugszik, amíg el nem juttatja oda csapatát, ahol annak szerinte lennie kellene. Első 66 mérkőzésén a klub mezében 55 gólhoz volt köze, ebből 35-öt ő szerzett, és 20 gólpasszt is adott. Több helyzetet alakított ki ebben az idényben a Premier League-ben, mint bármely más játékos.

Jönnek tehát az eredmények, de a kritikusai azt is megjegyzik, hogy a nagyobb riválisok ellen nem tesz le eleget az asztalra. Azt is hozzáteszik, túl sok gólja születik tizenegyesből, amelyből e sorok írásáig nyolcat értékesített. A rekord Andy Johnsoné a Crystal Palace-ban, ő a 2004–05 idényben tizenegyet lőtt be. Mindössze öt olyan futballista van, akik egyetlen idényben elérték a tízet.

„Hányat hagyott ki éles helyzetekben? – teszi fel a kérdést a United korábbi védője, Rio Ferdinand. – Ahhoz is kell tehetség, hogy valaki bátran odalépjen, és elvégezze. Nagyon tetszik, hogy vállalja a felelősséget, és csodálatos hatással van a többiekre, nem sokan vannak, akik csak így megérkeznek, és annyit tesznek a klubért, amennyit ő.”

Egyedül azonban nem fog menni, és Solskjaer kénytelen lesz hozzá hasonló klasszisokat szerződtetni, ha azt akarja, hogy csapata újra trófeákat nyerjen. Fernandes ugyanezt szeretné.

Feltesszük neki ugyanis a kérdést, hogy mivel lenne elégedett. „Trófeákkal – mondja még, mielőtt időnk lejár. – Csak ezekkel lennénk boldogok. A United azért van, hogy nyerjen, és minden gondolat e körül forog. Ott voltunk az idei Ligakupa elődöntőjében, de kikaptunk a Citytől. Ez még nem elég. Ott kell lennünk még több fináléban, és meg is kell nyernünk őket.”

A kis ultra nagy utat tett meg, de egyelőre még nem lehet elégedett.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. májusi lapszámában.)