Szöveg Andy Mitten
„ULTRA VOLTAM, KIJÁRTAM A MECCSEKRE. MA MÁR CSAK A TRÓFEÁK ÉRDEKELNEK”
Mini ultra voltam – mondja Bruno Fernandes a FourFourTwo-nak, és egy kis mosoly suhan át az arcán. – Gyerekként a Boavista meccseire jártam ki. Előbb labdaszedő voltam, majd ultra a kapu mögött. Szeretem ezt a hangulatot, persze csak, ha jól fejezik ki magukat a nehézfiúk. Tetszik, ahogy próbálják felhúzni magukhoz a játékosokat.”
A Boavista portói csapat, Fernandes pedig Maiában nőtt fel, tíz kilométerre északra Portugália második legnagyobb városától.
„Boavista-drukker vagyok, az unokatestvéremnek köszönhetően kezdtem el követni a csapatot. Ő Vítor Borges, aki a klub utánpótlásában nevelkedett, és bekerült a felnőttek közé is. Szerettem volna a nyomdokaiban járni. Most harminchat éves és jobbhátvéd. Szerencsétlenségemre én is hátvéd voltam tizenöt éves koromig, méghozzá középső védő. Nem lőttem valami sok gólt akkoriban, nem úgy, mint most.”
Hosszú volt az út, mire a Manchester United egyik kiemelkedően fontos játékosává vált, de ez azt is jelentette, hogy egy ideig még megmaradhatott kedves klubja szurkolója, és továbbra is kijárhatott a meccsekre.
„Ott voltam a lelátón, és énekeltem a dalainkat – idézi fel. – Nem volt példaképem, az apámra és a bátyámra néztem fel, mindketten labdarúgók voltak.”
A 26 éves futballista olyan közegben nőtt fel, amelyik lubickolt a foci szeretetében. „A Boavista a Porto ellen játszotta a legnagyobb rangadóit – folytatja. – Bajnok is volt a csapat 2001-ben, ennek köszönhetően indult a BL-ben, és játszott a Manchester United ellen is (mindkét mérkőzésen 3–0-ra kikapott – a szerk.). Csodálatos volt a hangulat. Ma már több Porto-szurkoló van egy-egy hazai meccsünkön az ilyen alkalmakon, de az Estádio do Bessa lenyűgöző. Igazi angol stílusú stadion.”
Fernandes nem sokat nyilatkozik a médiában, ha mégis, akkor általában csak rövid ideig állítják meg a tévétársaságok egy-két rutinkérdésre, értékelésre. Éppen ezért szívesen állt velünk szóba, hogy tágabb témákról is beszéljünk, és összehasonlítsuk a futball hangulatát szülőhazájában, illetve Angliában.
„Portugáliában intenzív a légkör – folytatja. – Vannak ultrák, ahogy Olaszországban is, ahol öt évet játszottam. Több az érzelem, mint az értelem. Különösen az olaszoknál. Angliában inkább azt érzem, hogy az emberek a show miatt jönnek, ahogy a színházba vagy a moziba. A hangulat sokkal inkább kiszámítható. Viszont minden mérkőzés telt ház előtt zajlik, mindegy, ki ellen lépünk pályára.”
Bruno Fernandes alig hat hete játszott még csak Angliában, amikor a járvány miatt leállt a labdarúgás. Negyvenhét millió fontért érkezett a Sportingból a Manchester Unitedba 2020 januárjának a végén.
A VÖRÖS HOLD ÉBREDÉSE
A rövid februári és március eleji időszakban azonban a hősökre nagyon is kiéhezett csapat egyik szurkolói kedvence lett, és mindenkit meggyőzött, hogy pontosan rá volt szükség. Hamar, már első mérkőzése első öt percében megmutatta a Wolverhampton ellen, hogy miért más, mint a többiek. Megmutatta, hogy képes a kapu felé irányítani a labdát.
A Manchester United az ötödik helyen állt a bajnokságban, és 2020 januárja elég sok bosszúságot okozott Ole Gunnar Solskjaernek, miután csapata vereséget szenvedett az Arsenal, a Manchester City, a Liverpool és a Burnley ellen. Az utóbbi 2–0-ra verte a Unitedot, és ez már nagy haragot váltott ki az általában egyébként támogató közönségből.
Fernandes lecsendesítette a vihart. A Manchester United elkezdett felkapaszkodni a tabellán, és az idényt a harmadik helyen zárta, ezzel biztossá téve helyét a Bajnokok Ligájában. Az új szerzemény néhány megmozdulása sokakban megcsillantotta a biztató jövő lehetőségét.
Vajon miért és hogyan vált ennyire gyorsan húzóemberré?
„Több szempontból is klasszisnak számít – magyarázza a Manchester United új technikai igazgatója, Darren Fletcher. – Úgy adja az utolsó passzt, hogy a védők nem is sejtik, mi következik, pedig ő maga már három-négy mozdulattal korábban tudta. Két-három másodperccel a többiek előtt jár, és amikor megkapja a labdát, az első érintése hibátlan. Egy dolog, hogy látod magad előtt a passzt, a másik viszont az, hogy sikerül-e.”
Jó eséllyel ő mentette meg Solskjaer állását
Fletcher a bátorságát is kiemeli. „Mindig megpróbálja azt a bizonyos gyilkos passzt, és nem érdekli, hányszor veszíti el a labdát – mondja a korábbi skót válogatott csapatkapitány. – Egyszer sem veszíti el a hitet önmagában, és végig kitart amellett, hogy amit elgondolt, az jól is van úgy. Viseli a felelősséget, ahogyan az egy arra méltó United-játékostól elvárható. Minden korábbi nagy unitedosban megvolt ez a tulajdonság. Ryan Giggs volt talán a legnagyobb mester ezen a téren. Mindig azon járt az esze, hogyan okozhatna fájdalmat az ellenfélnek a passzaival. Kiváló volt a képzelőereje, még akkor is, ha a szurkolók már türelmetlenkedtek.”
Fletcher még nem fejezte be, Fernandes újabb tulajdonságára hívja fel a figyelmünket, miközben a portugált figyeli az Old Trafford fő lelátójának egyik hátsó sorából.
„Nézzük csak meg, hogyan reagál, amikor elveszíti a labdát. Agresszívvá és céltudatossá válik, hogy kijavítsa a hibát. Nem úgy rohangál, mint egy őrült, arra is figyel, hogy mit kíván meg a csapat.”
És van még más is…
„Ne feledkezzünk meg arról se, mekkora távolságot fed le – mondja tovább Fletcher. – Ebben benne van, hogy miként bánik a labdával, de az is, hogy mennyit mozog érte. Rengeteget. És ezt hétről hétre teszi. Kiváló játékos, igazi világklasszis.”
„A MANCHESTER UNITED VOLT AZ ÁLMOM. NYOMON KÖVETTEM RONALDO SORSÁT, ÉS AZ UTÁN IS RAJTA TARTOTTAM A SZEMEM A KLUBON”
A statisztikák visszaigazolják az erőfeszítést, amelyet Fernandes a pályán kifejt, és ez nem csak a gólokra, illetve a gólpasszokra vonatkozik. A szóbeszéd szerint rettenetesen elfáradt, amikor a United gól nélküli döntetlent játszott a Chelsea-vel és a Crystal Palace-szal, és Fernandes nem teljesített a legjobban, de ez nem jelenti azt, hogy ne tett volna meg mindent ezeken a találkozókon is, sem azt, hogy fél szemmel már Portugália idén nyári Eb-címvédésére koncentrált. A valóság ezzel szemben az, hogy úgy futott, akár Forrest Gump, ráadásul sokkal többet, mint bármelyik másik játékos a pályán, a Stamford Bridge-en 11.5, a Selhurst Parkban 10.8 kilométert. Néhány nappal később, a manchesteri rangadón még több jött össze neki, egészen pontosan 12.1 kilométer.
Az a márciusi találkozó nem akárhogyan alakult a United számára: korábban a csapat formája visszaesett, és bár január közepén még vezette a tabellát, ekkor már 14 ponttal leszakadt, mivel a City 15 mérkőzést nyert meg egymás után. Solskjaer azonban szereti kicsikarni azt az eredményt, ami igazán fontos neki, és pontosan tudja azt is, hogyan kell nyerni a City otthonában.
Solskjaer nem győzte eleget hangsúlyozni Fernandesnek, hogy mennyire számít rá, Marcus Rashfordra és Anthony Martialra, és milyen fontos, hogy gyakran szerezzék meg a labdát, mert ez lehet az ellenszere Guardiola labdabirtoklós játékának. Ha nem így tesznek, a csapat nem tudja diktálni a játék tempóját, és elöl képtelen lesz veszélyt jelenteni. Szerencsére a trió követte a norvég szakember utasításait. Ha mindenki megfeszül, olyan jó tud lenni a United, mint amit azon a meccsen láttunk. A Vörösök néha épp azok ellen a legerősebbek, akik a legjobbak.
A manchesteri rangadó végül pontosan úgy alakult, ahogyan a United elképzelte. Ehhez kellett egy kis szerencse is, az, hogy a City elpazarolja néhány helyzetét. Raheem Sterling aznap nem lépett pályára, Phil Foden és Ilkay Gündogan hagyott ki lehetőségeket, de amikor Fernandes megszerezte a 23. gólját a klubban, a csapat elkezdte elhinni, hogy meglesz a győzelem az Etihad Stadionban.
Nemzetek Ligája-siker Hollandia legyőzésével
A találkozót megelőző nyolc mérkőzés mindegyikén többet futott, mint bármely más csapattársa, ami nagyon meglepte saját edzőit is. Ők ugyanis ahhoz szoktak, hogy Scott McTominay és Fred van ott mindenütt. Még egy év elteltével is gyakran szerez meglepetést azoknak, akik vele dolgoznak.
A VÉGTELENBE ÉS TOVÁBB
Más statisztikákban azonban nincs ott a topon. Góljai és gólpasszai tekintetében Európa élvonalához tartozik, csak Luke Shaw és Mason Mount előzi meg előkészítésben 2021-ben.
Ugyanakkor a United egyik munkatársa megjegyzi: „Passzai és azok pontossága nem éppen tökéletes, de mivel gyakran kerül ilyen szituációba, úgy érezzük, hogy ezek száma nagy. A hatékonyság még nem a legerősebb erénye, de igyekszik javítani rajta. Ebben Kevin De Bruyne a legerősebb, de ő nem hagyományos tízes játékos. Fernandes gyakran oldalra fordulva vagy a hátával a kapu felé kapja meg a labdát, és „vakon” próbálja meg továbbadni. A védők nem tudják követni, mert nem látják, hogy hova néz. Nincsenek fejmozdulatai.”
Az, hogy eladja a labdát, okozott egy kis fejtörést a klubnak, amikor az megvásárolni készült őt 2019-ben. Legalábbis ezt nevezték meg indoknak, de a dolgok sokkal inkább szóltak a pénzről. Végül mégis igényt tartottak rá, és az érte kifizetett összeg akár a 68 millió fontot is elérheti. Ha például ő nyeri a PFA Év játékosa elismerést, a United további 4.2 millió fontot fizethet.
„Elképesztő, amióta csak idekerült, és nemcsak a pályán, de azon kívül is – lelkendezett csapattársa, Dan James. – Igazi egyéniség, nagyon sokat adott a csapatnak, ahogyan azt mindenki láthatja. Gyakran beszélünk egymással, mert muszáj egy hullámhosszra kerülnünk. Ha már azelőtt tudhatom, hogy mit csinál, mielőtt megtenné, az mindkettőnknek segítséget jelent. Egy mérkőzésen vannak olyan időszakok, amikor rád sem néz, mégis tudod, hogy látta a felfutásod. Sok ilyen labdát kaptam ebben az idényben. Örülök, hogy vele játszhatok, és remélem, hogy a továbbiakban is nagyon jó lesz köztünk a kapcsolat.”
„NEM VESZÍTI EL A HITET ÖNMAGÁBAN, ÉS VÉGIG KITART AMELLETT, HOGY AMIT ELGONDOLT, AZ JÓL IS VAN ÚGY”
„Növekszik neki köszönhetően az önbizalmad – teszi hozzá a United jobbhátvédje, Aaron Wan-Bissaka. – Mindig azt mondja, hogy menj előre, igyekezz, csináld.”
Egykor gyerekként volt ultra, most azonban a világ egyik legnagyobb futballklubjának vezéregyénisége. „Szenvedély, kreativitás és győztes mentalitás jellemzi – mondja Solskjaer az FFT-nek, amikor arról kérdezzük, miért döntött a portugál játékos szerződtetése mellett. – Néha mogorva, de azt is úgy csinálja, hogy akkor épp arra van szüksége a többieknek. Nagyon sokat tesz hozzá a csapat játékához, ezt vártuk tőle, amikor megvettük.”
Ugyanazon a januári napon, amikor Fernandes egy csodálatos szabadrúgással elintézte a Liverpoolt az FA-kupában, Solskjaer ismét megbizonyosodott róla, hogy ez az emlegetett mogorvaság olykor a csapat előnyére válik.
„Amikor kezdő, az előtte való este nem szokott sokáig elmaradni otthonról az edzés után – árulta el róla a menedzser. – Mindig zsörtölődik, amikor jelzem neki, hogy ideje lefeküdni. Azon a Liverpool elleni mérkőzésen azonban nem volt kezdő, és ezt ő is tudta, hogy így lesz, ezért az edzésen maradt még háromnegyed órát, és gyakorolta a szabadrúgásokat. Ez lett a szerencsénk.”
A 26 éves játékos egyre inkább Cristiano Ronaldo benyomását kelti, és lassan ugyanannyira fontos lesz a Unitedban.
Fernandes és a Sporting 2018- ban és 2019-ben is megnyerte a Portugál Kupát…
„Sokat hozzátett a támadásokhoz, erősítette a küzdőszellemet, az elhivatottságot, amikor pedig nem játszik, űr támad a helyén – magyarázza David May, a korábbi középhátvéd, aki manapság az MUTV-nél közvetít mérkőzéseket. – Szeme van a gólra, kulcsfontosságú, ahogyan előrefut, majd visszajön, ahogyan azt egykor Bryan Robson és Roy Keane is tette. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz a tizenhatoson belül, de mégis csodálatos. Elvállalja a szabadrúgásokat, a szögleteket, és talán már mindenki észrevette, a tizenegyeseket is. Ragyogó játékos, nagyon csodálkozom, hogy más klubok nem próbálkoznak vele kapcsolatban.”
Van egyáltalán olyan, amihez nem ért? May szerinte egy kicsit jobban ki kellene mutatnia a szenvedélyességét. „Van egy másik oldala is, szívesen látnám gyakrabban azt is – teszi hozzá a futballista, aki kétszer nyert bajnokságot, kétszer kupát és egyszer Bajnokok Ligáját a Manchester Uniteddal. – Nem fontos, hogy letépje az ellenfél fejét, de amikor a csapat gólt kap, nem látom az idegességet. Nagyon utálom azt mondogatni, hogy az én időmben, mert azóta már huszonöt év telt el, de figyelem egyes játékosok testbeszédét, és nem látom rajtuk a fájdalmat, amikor gólt kapnak. Fernandesnek viszont nagyon fáj.”
A második rész elolvasható IDE KATTINTVA!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. májusi lapszámában.)
