Egy vasárnap este egy 18 éves srác ült az egyik étteremben, és tekintete az előtte meredő nagy képernyőre tapadt. Éppen akkor fejezte be tanulmányait a stuttgarti Wirtemberg- Gymnasiumban, és már alig várta, hogy kezdetét vegye élete legnagyobb ünneplése. A képernyőn azt látta, amint kilencezer kilométerrel odébb Miroslav Klose 137., egyben utolsó válogatottságát kezdi meg a világbajnokság döntőjében. Jó magasra fel is ugrott, amikor Mario Götze a hosszabbításban megszerezte a mérkőzés egyetlen gólját, és ezzel Németország újabb aranyérmet könyvelhetett el.
Szöveg Chris Flanagan Fotó Leon Csernohlavek
Azon az estén Timo Werner ugyanúgy tett, mint bármelyik másik futballszerető tinédzser Németországban. Az idén nyáron már másképp lesz. Nem Klose vezényli majd a német válogatottat Oroszországban. Könnyen lehet, hogy amikor Joachim Löw csapata kísérletet tesz, hogy 56 év után az első olyan nemzeti tizenegy legyen, amelyik megvédi világbajnoki címét, az a Werner lesz a főszereplő, aki most munkatársunkkal beszélget az RB Leipzig edzőpályáján. E pillanatban laza, egyáltalán nem tükröződik viselkedésén, hogy 82 millió ember reményeit cipeli a sporttáskájában.
„Négy évvel ezelőtt a barátaimmal néztem a döntőt, és azt mormoltam magamban, hogy csak nyerjünk – mondja mosolyogva a gólgyáros, akinek szíve hatéves korában összetört már egyszer, amikor Ronaldo két góllal intézte el Németországot a vb-döntőben. – Az ilyen sikernek végül mindenki részese, én is úgy fogalmaztam négy éve, hogy megnyertük a vébét, de remélem, most nélkülem nézik majd a barátaim.
Ha kiderülne, hogy én leszek a válogatott első számú csatára, az sem helyez majd nyomás alá. Fiatal vagyok még, megpróbálom élvezni a pillanatot. Ha nem érzek magamon nyomást, hogy mindenképpen gólt kell szereznem, akkor minden megy a maga útján, jön ösztönből.”
Werner 11.1 másodperc alatt futja le a 100 métert, emiatt Löw elnevezte Rakétának. A szövetségi kapitány az utóbbi hét olyan válogatott mérkőzésen, amelyen a fiatalember elérhetőnek bizonyult, kezdőként játszatta őt. Werner ezeken hét gólt szerzett, és aranycipős lett a tavaly nyári oroszországi Konföderációs Kupán.
Ez már a nagy áttörést jelentő idény után történt, amikor Werner 21 gólt szerzett 31 bajnoki mérkőzésen, és az RB Leipzig viharként söpört végig a német első osztályban. Amikor február elején találkozunk vele, már 14 gól szerepel a neve mellett a lipcsei csapatban. „Ami az elmúlt két évben történt velem, az maga az álom” – állapítja meg Werner. És ez még lehet sokkal jobb is.
Már egészen hamar tudni lehetett, hogy Werner nagyon jó. Az egykori Stuttgarter Kickers-csatár Günther Schuh fiaként szülővárosa legnagyobb csapatának akadémiájáról emelkedett fel. Hatalmas inspirációt jelentett számára, hogy a VfB Stuttgart 2007-ben bajnok lett. Ekkor tizenegy éves volt. Tizennégy éves korában mesterhármast szerzett első meccsén a német U15-ös válogatottban. Később első bajnokiján is gólt szerzett, egy egyenlítő gólt az Eintracht Frankfurt ellen az 1–1-re végződő meccsen. „Elmondhatatlanul nagy érzés volt” – mondja most a FourFourTwo-nak arról a pillanatról.
Abban az idényben 34 mérkőzésen szerepelt az első csapatban, ebből 30-szor a Bundesligában, miközben még csak végzős volt a középiskolában. Ez eredményezett néhány abszurd pillanatot is. „A fiatalabbak gyakran arra kértek az iskolában, hogy írjam alá a pólójukat vagy a cipőjüket – idézi fel azokat az időket. – Ez egy kicsit zavarba ejtett, nem akartam sztárként viselkedni. Közönséges diák voltam, aki jó bizonyítványt szeretett volna.
Őrületes idők voltak, még a tanárok is nekem magyaráztak, ha kikaptunk, és a Stuttgart akkoriban gyakran veszített. Hétfőnként nem volt nagy élmény iskolába menni. De azért szépen emlékszem ezekre az időkre.”
Utána viszont nem volt a legsimább az út, míg végül a következő években állandóvá tette helyét a csapatban, illetve meghívást kapott a német U21-es válogatottba. Sokszor játszatták a széleken, nem pedig az általa is inkább kedvelt középcsatár pozíciójában, és amikor a Stuttgart kiesett a 2015–16-os idény végén, mindössze hét gólt szerzett minden versenykiírást beleszámolva.
Timo Werner Chile ellen is megmutatta, miért hívja Löw Rakétának
„A Stuttgartban töltött időben kicsit féltem a kapu előtt – vallja be Werner. – Túl sokat gondolkodtam azon, hogy mit is kellene tennem egy adott szituációban. A csatár akkor cselekszik helyesen, ha nem is gondol semmire. Ma már csak befutok a kapu elé, és semmi tétovázás, lövök is. Ez az erősségem: csak a lövés, semmi agyalás.”
Hiába esett ki a Stuttgart, addigra Werner már mutatott annyit, hogy felkeltse maga iránt az érdeklődést. A Tottenhamét is, végül aztán 2016-ban az RB Leipzighez írt alá, és a tízmillió eurós szerződés után következő időszak korántsem tűnt egyszerűnek a Bundesligában bemutatkozó csapat számára. Sikerük leginkább azon múlt, hogy fiatal játékosokat szerepeltettek.
„Akkoriban más klubba is igazolhattam volna, de azt tartottam a legfontosabbnak, hogy játszhassak, és hogy olyan együttesben legyen helyem, ahol a hangulat is jó. Itt többen is egy korosztályba tartozunk, és mindannyian barátok vagyunk. A játékstílus is passzol hozzám. A gyors játékot kedvelem, ahogyan a Lipcse is az ilyen futball híve. Az a haditervünk, hogy amikor megszerezzük a labdát, a kapu elé kell kerülnünk, amilyen gyorsan csak lehet. Ha hozzám kerül, már tudom is, hogy mélyen a kapu elé kell keverednem, hogy lőhessek. Éppen emiatt illek bele jól a rendszerbe. Amikor megérkeztem a Lipcsébe, gondoltam magamban, szerencsés lenne, ha tíz gólt szerezhetnék idényenként. Az elsőben végül huszonegyet sikerült, ami hihetetlen. A jelenlegi is ugyanilyen számokat mutat: tíz gólt (a beszélgetésig – a szerk.) szereztem a Bundesligában, miközben húsz mérkőzésen léptem pályára. Nagyon örülök, hogy a fejlődésem érdekében a Leipziget választottam. Ez volt a lehető legjobb döntés.”
Stílusát kezdetben gyakran hasonlították James Vardyéhoz, akit egyszer a német klub meg akart szerezni a Fleetwoodból. Werner annyit fejlődött, amióta Lipcsébe került, hogy Vardy ma bizonyosan nem férne be a keretbe.
Annak ellenére, hogy Werner Stuttgartban nőtt fel, régóta rajta tartja a szemét a Premier League mérkőzésein. Ahogyan általában a németek, ő is jól beszél angolul; ez az egyik első interjúja, amit ezen a nyelven ad, és a biztonság kedvéért ott ül mellette az RB Leipzig két sajtósa is, hogy segítsenek, ha kell. Csak nagyon ritkán szorítkozik rájuk, és amikor azt kérdezzük, melyik angol csapat mérkőzéseit követte a leggyakrabban figyelemmel, azonnal belevág válaszába.
„A Manchester United és a Liverpool meccseit néztem a legtöbbet – mondja. – Erről a kettőről állíthatom, hogy szurkolójuk vagyok, rendkívül gazdag a történelmük. Amikor Alex Ferguson volt a United menedszere, mindent megnyertek, amit csak lehetett. Szerintem a világ három legjobb csapata között van.
Werner nevetve fogadja felvetésünket, hogy valószínűleg ő az egyetlen ember a világon, aki egyszerre szurkol a két rivális csapatnak. „A liverpooli stadion és hangulat is csodálatos, de ha választanom kell, inkább a Manchester United, mint a Liverpool.”
Werner a Stuttgartban kezdte
Hamar visszakanyarodunk Németországhoz, és arra kérjük Wernert, nevezze meg gyermekkori példaképét. „Erre könnyű a válasz: Mario Gomez – feleli. – Ő volt az egyes számú csatár a Stuttgart csapatában, amikor bajnokok lettünk, így aztán ő volt a példaképem.” Werner és Gomez tavaly szeptemberben játszott együtt a német válogatottban Csehország és Norvégia ellen. „Ő fogja meghatározni a német válogatott támadójátékát a következő tíz évben – mondta akkor Gomez lenyűgözve attól, amit a fiatal csatártól látott. – Ha így folytatja, a klubjában is így lehet.”
Wernernek ez a dicséret a lehető legnagyobb elismerés. „Csodálatos pillanat volt – mondja mosolyogva. – Norvégiát hat nullára vertük Stuttgartban. Kétszer is betaláltam az első félidőben, majd Gomez jött a helyemre a másodikban. Nemcsak azért repestem az örömtől, mert két gólt szereztem, hanem azért is, mert azt mondta, hogy én vagyok az új Gomez. Régebben eljátszottam a gondolattal, vajon lehetnék-e olyan, mint ő, és meg akartam mutatni, hogy igen. A jövőben érte is szeretnék játszani.”
„A MANCHESTER UNITED ÉS A LIVERPOOL MECCSEIT NÉZTEM A LEGTÖBBET. HA VÁLASZTANOM KELL, INKÁBB A UNITED”
Werner négy hónapja szerepelt a válogatottban, amikor az elmúlt nyáron Szentpéterváron átvehette az Aranycipőt a Konföderációs Kupán. Négy mérkőzésen három góllal és két gólpasszal segítette hazáját. Kamerun ellen kétszer is betalált, és ennek a mérkőzésnek ő lett a legjobbja. Ki adta át az elismerést? A brazil legenda, Ronaldo, aki 2002-ben összetörte a szívét.
Ki gratulált ez után? Diego Maradona. „A futball csapatjáték, és csodálatos pillanat volt, amikor megnyertük a Konföderációs Kupát. Maradéktalanul boldog voltam – folytatja. – Amikor aztán megkaptam a legjobb góllövőnek járó elismerést, még inkább boldog lettem, és amikor kezet rázhattam Ronaldóval és Maradonával, egy kicsit még boldogabb. Azt mondták, jól játszottam, és ez nagyon sokat jelentett nekem. Van is erről fényképem bekeretezve.” A német válogatottban Anglia ellen mutatkozott be tavaly márciusban, Lukas Podolski oldalán játszott, aki akkor lépett utoljára pályára a németeknél.
„Azt a napot sosem fogom elfelejteni – mondja Werner. – Azért, hogy bekerülj a német válogatottba, kőkeményen meg kell dolgoznod. Németországé a világ egyik legjobb csapata, úgyhogy igazán jól kell játszanod, ha szeretnél a tagja lenni. Jó érzéssel tölt el, hogy tudom, valamit másképp csináltam, mint a többiek, és ezért kaphattam ezt az elismerést.”
Aznap este mindenki Podolskira figyelt, már csak azért is, mert ő szerezte a mérkőzés egyetlen gólját, de amikor Werner másodszor lépett pályára a német nemzeti együttesben San Marino ellen, egészen váratlanul kigúnyolták őt a hazai szurkolók. Azon voltak megsértve, hogy szerintük korábban műeséssel harcolt ki egy tizenegyest a Schalke ellen. Nyilvánvalóan az sem segített, hogy a Németországban nagyon gyűlölt RB Leipzig játékosa. Végül Joachim Löw sietett a fiatalember védelmére, és kijelentette, hogy a gúnyolódás nincsen rendben. Mindez abba is maradt, miután elkezdődött a gólgyártás.
A Konföderációs Kupán elért siker önbizalmat hozott a nyári nagy dobás, a világbajnokság előtt. „A Konföderációs Kupa olyan, mint egy kis világbajnokság, ez volt az első tapasztalatom ilyen jellegű világversenyen. Akkor még nem is gondoltam, hogy játszhatok majd a vb-n. Most már mondhatom, hogy valószínűleg pályára lépek. Jó próbája volt a nyári kupa annak, hogy miként kell megállnom a helyem erős válogatottak ellen.”
Miután a magasba emelte a Konföderációs Kupát Oroszországban, talán már azt is el tudja képzelni, milyen lehet, amikor a világbajnokit lendítheti fel. „Azért azt még nem – feleli mosolyogva. – De ha így történne, ez volna életem leggyönyörűbb éve. Szerintem jó eséllyel meglehet, bár borzasztó nehéz lesz. A csapatunk kiváló, a hozzáállásunk remek, és nekünk valók ezek a tornák. Németország általában a nagy világeseményekre tartalékolja az energiáit.”
Ez lesz Németország első Klose utáni vb-je, de a tény, hogy Werner boldogan öltötte magára a visszavonult csatár 11-es mezét, azt jelzi, nem érzi majd kényszernek, hogy helyettesítse a világbajnokságok legeredményesebb gólszerzőjét. „Egyáltalán nem. Klose most is része a német válogatott edzői csapatának, úgyhogy ha gyengélkednék, egyszerűen fogja magát, és beáll – tréfálkozik Werner. – Sokat segít. Más jellegű csatár vagyok, mint ő, de rengeteg tanáccsal lát el. Ha a tehetsége tizenöt-húsz százalékát be tudnám építeni a játékomba, sokkal teljesebb futballista lehetnék.”
Klose csúcsát nem lesz könnyű utánozni, de az ifjú játékos repülőrajtot vett a Bundesligában, ahol 150 mérkőzésen lépett pályára 22. születésnapja előtt.
„Amikor annyi idős voltam, mint ő, még csak az ácsgyakornoki időszakomon voltam túl” – emlékezett Klose. Alig volt néhány hónappal fiatalabb, mint Werner most, amikor bemutatkozott a Bundesligában. Elég fiatal még, akár négy világbajnokságon is részt vehet, sikerül vajon megdöntenie egy nap Klose 16 gólos vb-rekordját?
„Nos, azon leszek – mondja nevetve. – Viszont Klose Ronaldónak, a világ mindenkori egyik legjobb csatárának a csúcsát döntötte meg, úgyhogy hatalmas fegyvertény lenne. Nem lesz könnyű, az biztos.”
2017. szeptember 26-án Timo Wernernek problémája akadt. A Leipzig 1–0-s hátrányba került a Besiktas ellen, amikor Werner első idegenbeli BL-meccsét játszotta. A hazai szurkolók megőrültek, és a hangerő sem volt kicsi. Ez már sok volt Wernernek. Először befogta a fülét, majd füldugóval próbálkozott. Ez sem segített. A 32. percben cserét kért.
A Leipzig 2–0-ra kikapott, és a csere a címlapokra került. Hogyan kezdeményezheti a világ egyik legjobb ifjú játékosa, hogy cseréljék le, csak azért, mert a stadion túl zajos? Kérdésünkre Werner elmondja, hogy a helyzet azért ennél egy kicsit bonyolultabb volt.
„Hatalmas volt a zaj, de nem ez volt a legnagyobb problémám – árulja el. – A nyakammal volt gond. Ütköztem egyet a Konföderációs Kupa döntőjében Chile ellen, és ennek a Besiktas elleni meccsen is érződött a hatása. Alig kaptam levegőt. Soha korábban ilyet nem éreztem egyetlen egy mérkőzésen sem. Nem tudtam odafigyelni a játékra, mert magammal voltam elfoglalva. Előtte minden egyes találkozón pályára léptem, és valószínűleg így jelzett a szervezetem, hogy túl lett terhelve. Most azonban minden rendben van már.”
Valóban minden rendben lehet, hiszen Werner három gólt szerzett a Leipzig utolsó négy BL-mérkőzésén a legjobb 16 között. „A három gól elfogadható, mivel a sérülés miatt nem játszottam túl sokat. A Bajnokok Ligája különleges terep. Nagyon sok minden történt velem mostanában, el sem hiszem, hogy ennyire gyorsan. Két évvel ezelőtt a Bundesliga alján játszottam, most pedig a BL-ben. Amikor meghallottam a himnuszát, libabőrös lettem. Ismét szeretnénk eljutni odáig.”
Erre minden esély meg is van. A csapat e sorok írásakor a harmadik helyen áll a bajnokságban, az előző idényben pedig csodálatos sorozat után a második helyen végzett. Most éppen azt bizonyítja, hogy nem egyszeri csodáról van szó.
„Nagyon fontos, hogy így legyen – mondja. – Magam és mások előtt is bizonyítanom kell, hogy nem csak egy idényben sikerült gólokat szereznem. Tudom, hogy sok mindenre vagyok képes a Bundesligában, és ezt most megmutathatom. Nagy az önbizalmam, emiatt ment ilyen jól eddig az évad, és emiatt fog jól menni a következő is. Hiszek benne, hogy képes vagyok gólt szerezni.”
Nem Werner az egyetlen fiatal, aki a Leipzig csapatában vált nagy játékossá. A középpályás Naby Keita még csak 23 éves, de a nyáron a Liverpoolba szerződik, és az érte adott összeg elérheti a 66 millió fontot is. „Nabyból világklasszis válik, mert minden megvan benne ehhez – így Werner. – Egy kicsit úgy futballozik, mint Andrés Iniesta, hasonlóan cselez és lő. Számos olyan tulajdonsága van, mint Iniestának. Nem hiszem, hogy romolhat a játéka, innen csak felfelé mehet. A Premier League más, mint a Bundesliga, de olyan jók a képességei, hogy éppen annyira jól fog játszani ott is, mint itt.
És vajon mi vár Wernerre? A Leipzig nagyon szívesen tartaná meg, a szerződése 2020-ig szól. Ugyanakkor számos klubbal szóba hozták már, ezek közt ott volt a Real Madrid is. Ő sem tagadja, hogy igencsak céltudatos. „Fiatalon az elsődleges célod, hogy lehetőséget kapj. De most, hogy már a válogatottnak is a tagja vagyok, elérkeztem arra a pontra, amikor vannak igényeim, és olyan csapatban szeretnék játszani, amelyik tornákat nyer. Ezzel együtt is nagyon jól érzem magam Lipcsében.”
Nyerhet vajon bajnokságot a lipcsei csapattal? „Jelen pillanatban még nem, a Bayern München túl erős. Tizenöt ponttal jár előttünk, túlzottan is jó. Még csak a második idényünket töltjük a Bundesligában, nem tudjuk, mi lesz a következő néhányban. Ám, ahogy elnézem a Bayern játékosait, sejthető, hogy még egy ideig ők lesznek a legjobbak Németországban. Egyszer-egyszer verhetőek ugyan, de egy teljes idényen át nem. Ez nem lehetséges.”
„ELÉRKEZTEM ARRA A PONTRA, AMIKOR VANNAK IGÉNYEIM, ÉS OLYAN CSAPATBAN SZERETNÉK JÁTSZANI, AMELYIK TORNÁKAT NYER”
Werner nem tagadja, hogy egy szép napon érdekelné a Premier League. Ugyanakkor, bár nagy álma teljesülne a Manchester Uniteddal – nem zárja ki másik kedvencét, a Liverpoolt sem –, nem siet sehova. „Igen, nagy álmom lenne a Premier League – erősíti meg gondolatainkat. – Két-három klubban is szeretném kipróbálni magam, ezek közül az egyik a Manchester United. De ez még nem most lesz, talán majd akkor, ha már jobban megy az angol!”
Ha csak ezen múlna, nem kellene sokat tétováznia, már költözhetne is. Valójában azonban csak akkor menne, ha már biztosan tudja, hogy készen áll a nagy feladatra. Jelenleg az a cél, hogy fejlődjön, és egy kicsit közelebb kerüljön a világ legjobb csatárainak társaságához. „Megpróbálok bekerülni a legjobbak közé” – mondja a 22 éves játékos.
Ettől már most sem áll nagyon messze. A Bundesligában már mindenki tudja, mire képes Timo Werner. Ha sikerül kitűnnie a német válogatottból a vb-n, akkor az egész világ megtudja.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. áprilisi számában.)
