Szöveg Daniele Verri
Zlatan Ibrahimovic délcegen áll a párizsi napsütésben, körülötte fekete öltönyös biztonságiak gondoskodnak arról, hogy az ikon érinthetetlen maradjon. A háttérben az Eiffel-torony magasodik, és kétség sem férhet hozzá, hogy ki a város új ura. Ez persze csak a díszlet. A Paris Saint-Germain 20 millió euróért szerzett gigasztárja rivaldafényben tündököl 2012 júliusában, a cél pedig a Ligue 1-cím megszerzése, ami 1994 óta nem jött össze a csapatnak. Új nap köszöntött akkor a francia fővárosra és talán az egész világfutballra.
Ami az egyik helyen a születést jelenti, az a világ egy másik pontján a halált. Az Associazione Calcio Milan 2012 júliusában haláltusáját vívta. Thiago Silva, Clarence Seedorf, Gennaro Gattuso, Alessandro Nesta és Filippo Inzaghi után Zlatan is távozott a San Siróról. Hat hónappal később Alexandre Pato követte őket.
A Milan szurkolóiban még nem tudatosult, de csapatuk már nem tartozott a legrettegettebb olasz klubok közé. Kaotikus és kudarcokkal teli idények sora fog következni, amelyekben a BL-szereplés is elérhetetlen álom marad. A San Siro trófeaszobája szellemjárta, poros kamrává silányul.
A nehézsúlyú klub, a félelmetes Ördög, amely 1987 és 2007 között két hosszabb időszakon át az olasz élvonal és Európa legjobbja volt, most önmaga árnyékává válik.
Szerencsére semmi sem tart örökké, és bár eltelt tíz, bajnoki cím nélküli év, nyolc vezetőedző kényszerült távozni, és az elnökséget is krízis fenyegette, most mégis felcsillant a remény.
Az anyagilag stabil lábakon álló klub a 2013–14-es idény után először ismét megméreti magát a Bajnokok Ligájában, és előnyt kovácsol abból, hogy a rivális Intertől távozott Antonio Conte vezetőedző, valamint Romelu Lukaku és Asraf Hakimi. A bajnoki ezüstérem jelentős teljesítmény annak fényében, hogy 2013 óta először ért el a csapat az ötödik helynél jobb eredményt.
Hét keserves év elteltével a vörös-feketék ismét ott vannak, ami történelmük tükrében méltó, de a csúcsig visszavezető út sok megpróbáltatást tartogatott.
LI, A FANTOM
A labdarúgás jelentősen megváltozott a Milan utolsó európai diadala óta. A rivális csapatok egy része a befektetők jóvoltából világhódító útra indult, miközben a legtöbb olasz klubnál nem bukkantak fel azok az arab, orosz vagy amerikai tulajdonosok, akik garantálhatták volna a korlátlan anyagi szabadságot.
Bár Silvio Berlusconi hivatalosan 2017-ben köszönt el az egyesülettől, valójában a tíz esztendővel korábbi, Liverpool elleni athéni BL-győzelem volt 31 évig tartó elnökségének utolsó nagy pillanata.
Az új tulajdonos, Li Jung-hung mindent feltett egy lapra, de nem jött be
A 2008–09-es idényben az utolsó meccsnapon még sikerült megkaparintani a BL-szereplést, de Carlo Ancelotti vezető-edző és a sztárjátékos Kaká néhány nappal későbbi távozása elindította a csapatot a lejtőn. Ekkor már nem volt kétséges, hogy a két óriás közül melyik uralja a várost: az Inter az előző négy idényben megszerezte a bajnoki címet, és 2010-ben José Mourinho vezetésével történelme során először triplázott. A két legjelentősebb városi klub ekkor már nem egy súlycsoportba tartozott.
„KÍNÁBAN ISMERETLEN. CSAK PIZZÁSDOBOZOKAT HAGYOTT HÁTRA AZ ÜRES IRODÁKBAN”
Az újonnan kinevezett edző, Massimiliano Allegri és a Berlusconi alatt utoljára megszerzett scudetto sem tudta megállítani az együttest a lejtőn. A Milan a 2011–12-es bajnoki győzelmet a Juventusnak ajándékozta, bár kilenc meccsel a vége előtt még négypontos előnyben volt. Ezt követte Ibrahimovic és Thiago Silva eladása. A következő években az egymás után kinevezett fiatal vezetőedzők, Seedorf, Inzaghi és Cristian Brocchi középszerű eredményeket tudtak csak felmutatni rövid munkásságuk során.
A történetben jelentős szerepet játszik a kor és a pénz. Elmúltak azok a dicső évek, amikor a Milan gondolkodás nélkül megvehette a világ legjobb labdarúgóit. Berlusconi elnökségének vége felé a klubnak évente 60-70 millió eurós vesztesége volt, pedig nem is vásárolt játékosokat. A vörös-feketéket ugyanis a patinás sportkocsikhoz hasonlóan rettenetesen sokba kerül fenntartani. Annyira sokba, hogy az már Olaszország egykori miniszterelnökének is túl drága volt.
A San Siróban 2017 áprilisában, néhány órával a derbi kezdete előtt bemutatták a klub új tulajdonosát és elnökét, a kínai Sino-Europe Sports vállalatot és az élén álló befektetőt, Li Jung-hungot, aki 740 millió euróval szállt be. A helyzet vészjósló volt. „Az új főnök átvette az irányítást, és néhány merész ötletet szeretne megvalósítani – írta Stefano Cantalupi a La Gazzetta dello Sportban. – Egyrészről olyan ütőképes csapatot akar építeni, amely megállja a helyét a Bajnokok Ligájában és profitot termel. Másrészről ki akarja használni a jól csengő Milan márkanevet és a hatalmas kínai szurkolótábort, ami eddig kiaknázatlan piac volt.”
Akkoriban a Juventus uralma megkérdőjelezhetetlen volt, de a Milan azonnal elszórt 200 millió eurót új igazolásokra. Így érkezett a csapathoz André Silva (38 millió euróért), Andrea Conti (24 millió) és a Juventusból Leonardo Bonucci (42 millió). Az eredmény viszont elmaradt, mivel a Milan 31 ponttal leszakadva a hatodik lett a 2017–18-as idényben, és csak az Európa-ligába jutott be. Gyakorlatilag pénzügyi tragédia történt.
„Tulajdonképpen olyan pénzt költöttek el, ami nem is létezett, csupán jövőbeli, lehetséges nyereség volt – mondja Cantalupi az FFT-nek. – A pénzügyi fair play szabályai hároméves ciklusokra vonatkoznak. A Milan kínai tulajdonosa abban reménykedett, hogy a szakasz végére meglesz a várt nyereség, így megfelelnek majd az UEFA előírásainak. Színtiszta szerencsejáték volt az egész. Mindent feltettek, de nem jött be.”
Li megoldhatatlan helyzetben találta magát. Az amerikai Elliott Management Corporation által irányított Project Redblack 303 millió euró kölcsönnel segítette ki a befektetőt 2017-ben, de mivel 32 millió eurót nem tudott törleszteni, elnöksége a végéhez közelített, és a vörös-feketék történelmének egyik legsötétebb időszaka 453 nap után véget ért. Az EMC 2018 júliusában átvette a San Sirót.
„Ebben az időszakban egyik kollégánk a Gazzettától Kínába utazott, hogy kinyomozza, ki is ez a Li Jung-hung – magyarázza Cantalupi. – Először a cége irodáiban kopogtatott, de csak üres szobákat talált, a padlón pizzásdobozokkal. Ezután helyi üzletembereknél érdeklődött, akiktől kiderítette, hogy Li neve teljesen ismeretlen a kínai sportéletben és a befektetők világában.”
Szinte felfoghatatlan, hogy egy nagymúltú és harminc éve sikeres irányítás alatt működő klubnál hogyan történhetett ilyesmi.
A HOLLAND HÁRMAS
Innen nézve iszonyatosan távolinak tűnik az 1986. márciusi időszak, amikor Berlusconi, a médiaóriás megvette a klubot, majd Adriano Galliani és Ariedo Braida segítségével elkezdte lerakni az új korszak alapköveit. A forradalmi pillanat egy évvel később jött el, amikor minden józan érv ellenére a kispadra ültette azt a nagyjából ismeretlen vezetőedzőt, aki a Parma elleni találkozón lenyűgözte őt.
Arrigo Sacchi kolosszális hatással volt a Milanra és a világfutballra. Kinevezésének nyarán Carlo Ancelotti leigazolását kérte a Romából, Ruud Gullitét a PSV-ből és Marco van Bastenét az Ajaxból. A Milan, amely 1984-ben még a Serie B-ben indult, és az előző idényben is csak ötödik lett, az 1987–88-as idényben megelőzte a Diego Maradona nevével fémjelzett Napolit, és megnyerte a bajnokságot.
A Milan csodálatos holland triója volt Európa legjobbja 1988-ban
Frank Rijkaard 1988-ban érkezett, és vele lángra lobbant a holland trió. A Milan kétszer egymás után diadalmaskodott a BEK-ben, ami sikerkorszakának egyértelmű mérföldköve volt. A Camp Nou százezres közönsége előtt 1989. május 24-én Sacchi emberei csodálatos játékkal 4–0-ra verték meg a bukaresti Steauát. Innentől senki sem kételkedett abban, hogy a Milan az egyik legmeghatározóbb európai klub, amelynek játékosai három egymást követő évben kapták meg az Aranylabdát.
„Lenyűgöző volt az 1988 és 1995 közötti időszak – mondja az FFT-nek Franco Baresi, aki jelenleg a Milan tiszteletbeli alelnöke. – Hihetetlenül pörgősen alakultak az események, számos bajnoki címet nyertünk, és sok döntőben szerepeltünk. Ha választanom kell, akkor a barcelonai, Steaua elleni találkozó a kedvencem, amire húsz évet kellett várnunk. A legkülönlegesebb az, hogy milyen érzelmeket váltottunk ki a szurkolóinkból a meccsek és trófeák megnyerésével. Ettől lettünk különlegesek, ezért emlékeznek ránk a mai napig.”
Berlusconi színes elnöksége alatt a Milan 29 címet szerzett, köztük nyolc scudettót, öt BEK/BL-trófeát és három világkupát/klubvilágbajnoki aranyat. A vörös-feketék a világ legjobbjai lettek, és népszerűsítették az új olasz játékszemléletet, amely szerint egy csapat lehet egyszerre sikeres és látványos. Módszerük szinte eretnekségnek hatott a catenaccio és a kontratámadások világában.
„Berlusconi mutatta nekünk az utat. Hosszú és sikertelen évek sora után végre jó irányba fordította a klubot – teszi hozzá Baresi. – Céltudatos és taktikus gondolkodásával összerakta a világ legjobb csapatát.”
Capello megcáfolta a kételkedőket, miután a Milan lett a Serie A legjobbja…
Az izgalmakhoz hozzátartozik, hogy a szárnyalás fájdalmas zuhanással zárult Franciaországban. Sacchi legendás időszaka 1991 márciusában, egy sötét estén ért véget, amikor a fények szó szerint kialudtak. A Milan az Olympique Marseille ellen lépett pályára a BEK negyeddöntőjének visszavágóján, 1–0-s hátrányban a meccsen, 2–1-es hátrányban összesítésben, amikor a Stade Velodrome reflektorai kialudtak, és a meccset félbe kellett szakítani. A játékvezető ragaszkodott hozzá, hogy a szerelési munkák után a folytassák a játékot, de Galliani vezérigazgató az ellenkezőjét akarta, így az olaszok nem jöttek vissza a pályára. Büntetésül 3–0-s vereséget könyveltek el, és egy évre szóló eltiltást kaptak az európai tornákról. Sacchi távozott a Milantól, és beült az olasz válogatott szövetségi kapitányi székébe.
Berlusconi ismét merészet húzott az edzői kinevezéssel, ugyanis Fabio Capello, az ificsapat korábbi szakvezetője kezébe adta a csapat irányítását. A tapasztalatlansága miatt kritizált Capello bebizonyította, hogy megérdemli a bizalmat: nagyszerű taktikai érzéke és az embereivel való hozzáértő bánásmódja gyümölcseként sikert tudott elérni.
Ha Sacchi a csapat európai hírnevét alapozta meg, akkor Capello inkább a hazai eredményei miatt tekinthető sikeresnek. A következő öt év során négy bajnoki győzelmet szerzett, miközben kevésbé látványos, de valamivel masszívabb és eredményesebb csapatot épített, ami az Arsenal 49 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatát is felülmúlta. Az európai eltiltást a statisztikákban előnyükre fordították: a vörös-feketék 1991 májusa és 1993 márciusa között 58 bajnoki mérkőzésen át nem kaptak ki. Volt olyan pillanat, amikor Sebastiano Rossi kapus 929 perce nem kapott gólt.
Capello elsősorban a három holland nagyágyú adottságait használta ki, miközben minden idők egyik legjobb védelmét játszatta Baresi, Paolo Maldini, Mauro Tassotti és Alessandro Costacurta közreműködésével. Később olyan tehetségeket is leigazolt, mint Jean-Pierre Papin, George Weah, Roberto Baggio, Dejan Szavicsevics, Marcel Desailly és Zvonimir Boban.
A megszerzett címek szempontjából szerényebb időszak következett, a Milan mégis sorozatban háromszor szerepelt a Bajnokok Ligája döntőjében a kilencvenes évek derekán. Bár 1993-ban kikapott a Marseille-től a müncheni döntőben és 1995-ben a Louis van Gaal vezette Ajaxtól Bécsben, 1994-ben mégis örökre szóló hírnévre tett szert. Minden az olasz klub ellen szólt, Athénban mégis 4–0-ra le tudta győzni Johan Cruyff sztároktól hemzsegő álomcsapatát, a Barcelonát.
…és 1994-ben megnyerte a BL-t
Capello az 1995–96-os bajnoki siker után távozott a San Siróból, hogy a Real Madridnál folytassa, és a Milannál egy évtizednyi siker után öt év átmeneti időszak vette kezdetét. Az egykor tanárként dolgozó uruguayi Óscar Tabárez nem igazán tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, a klublegenda Cesare Maldini, Paolo apja szintén kapott esélyt, valamint Sacchi és Capello is visszatért egy rövid, de az elsőnél kevésbé sikeres időszakra. Végül Alberto Zaccheroni meglepetésszerűen megszerezte a 16. bajnoki címet az 1998–99-es idényben, miután magával hozta Oliver Bierhoffot és Thomas Helveget az Udineséből. A vörös-feketék ismét elfoglalták helyüket a legjobbak között, és egy ideig senki sem taszította le őket a trónról.
VIHAROS ÉJSZAKÁK
Mondhatnánk, hogy Carlo Ancelotti nagy rumlit hagyott maga után, miután távozott előző munkahelyéről, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sosem volt nyertes formában a Juventusnál. Első alkalommal, amikor elfoglalta az Öreg Hölgy edzői padját, és a Reggina elleni találkozóra készült 1999 augusztusában, az olasz válogatott korábbi középpályásának felmutattak egy transzparenst a lelátóról: „Egy disznó nem tud játékosokat vezetni. Menj haza, Ancelotti.”
A legendás Marcello Lippi utódaként a Stadio delle Alpiban nem volt könnyű dolga már akkor sem, amikor még nem kellett a Juventus két legnagyobb riválisával, a Romával és a Milannal megküzdenie, mivel a torinói alakulat szurkolói cseppet sem zárták a szívükbe a volt Parma-edzőt.
Ancelotti bánatára az eredmények sem igazán enyhítették a feszültséget. Az 1999–2000-es összeomlás után a Sven-Göran Eriksson vezette Lazio lett a bajnok, egy évvel később pedig a Roma halászta el a Juventus elől a Serie A-győzelmet az utolsó meccsnapon. Ancelotti még ennek a találkozónak a végét sem várhatta meg, mivel kirúgását még a félidőben bejelentették.
A Milannál azonban másképpen taktikáztak a döntéshozók. A Zaccheroni által 1999-ben szerzett diadal óta nyeretlen csapatnak sürgősen vérfrissítésre volt szüksége, így 2001 novemberében eljött Fatih Terim búcsújának ideje.
CAPELLO CSAPATA KEVÉSBÉ LÁTVÁNYOSAN, DE STABILABBAN JÁTSZOTT, MINT SACCHIÉ
Ancelotti azonnal bejuttatta csapatát a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, majd a 2002–03-as idényben Európa legjobbjaivá tette őket, aminek a Juventus látta a legnagyobb kárát az Old Traffordon zajló tizenegyespárbaj során. A manchesteri győzelem hatására megérkezett Kaká, a brazil sztár, akinek jóvoltából azonnal az olasz élvonal legjobbja lett a Milan, 11 ponttal megelőzve a Romát.
„Ancelotti taktikai forradalmat robbantott ki a Milannál – mondja Paolo Menicucci, aki a 2002–03-as idény óta közvetít a csapatról. – Ha Capello az impozáns Marcel Desaillyt vetette be a hátvédsorban, akkor Ancelotti a fantáziadús Andrea Pirlót használta. Sokan kételkedtek benne, hogy a Milan hasznát veheti a középpályán olyanok mellett, mint Clarence Seedorf, Rui Costa vagy Rivaldo, de Ancelottinak végső soron igaza lett. A Milan tehetségekkel felvértezve, de kellő szilárdsággal két „hazai” döntetlennel felülmúlta az Intert a Bajnokok Ligája elődöntőjében, majd legyőzte a Juventust a döntőben.”
Ez a csapat élte át a klubmérkőzések történelmének legfájdalmasabb pillanatait is. A Liverpool elleni 2005-ös BL-döntőben a félidei 3–0-s vezetés után Ancelotti emberei hat őrült perc alatt három gólt kaptak, majd tizenegyesekkel kikaptak.
„Őszintén mondom, hogy azt a hat tragikus percet leszámítva a Milan nagyszerűen játszott, és megérdemelte volna a győzelmet a fináléban – érvel Menicucci. – Három Milan-döntőt is tudósítottam, de véleményem szerint éppen akkor veszített a csapat, amikor a legjobban játszott. Emlékszem, a félidőben az újságíró kollégákkal azt találgattuk, hogy a három megszerzett gólon kívül még mennyit érhet el a Milan a második játékrészben. A Liverpool feltámadása szóba sem jött. Néhány játékossal is beszéltem a találkozó kapcsán, és ők sem tudták megmagyarázni, hogyan úszhatott el ez a győzelem. Mindannyian megerősítették, hogy nem ünnepeltek előre a szünetben, és ötletük sincs, mi történhetett a pokoli hat perc alatt.”
Ahogy azt Milánóban mondani szokás, vihar után csend következik. Isztambul után Athén jött 2007-ben. A vörös-feketék két évvel később álltak bosszút a Liverpoolon a görög fővárosban, hála Inzaghi villanásának.
„Nem mondanám, hogy a Milan volt annyira jó, mint Isztambulban, de most csak a bosszú számított – idézi fel Menicucci. – A Manchester United elleni elődöntő visszavágója az egyik legjobb meccs volt, amit valaha élőben láttam. Hatalmas vihar volt aznap este Milánóban, de még a mennydörgést is elnyomta a Milan szurkolótáborának zaja a San Siróban. Miután az első találkozót 3–2-re megnyerte az angol csapat Wayne Rooney hosszabbításban szerzett góljának köszönhetően, a visszavágón a Milan szemkápráztató játékkal 3–0-ra megsemmisítette ellenfelét. Ezután már senki sem szabhatott gátat a Liverpool elleni bosszúnak.”
Az az idény különösen nehezen ment. A Calciopoli-botrány 2006 májusában tört ki, éppen a németországi világbajnokság kezdete előtt. A nyomozati anyagokból és rögzített telefonbeszélgetésekből kiderült, hogy egyes klubok dolgozói és játékvezetői testület dolgozói hogyan juttattak előnyhöz bizonyos csapatokat és manipulálták a játékvezetők kiválasztását. A botrányban a Lazio, a Fiorentina, a Reggina és a Juventus is érintett volt, az utóbbit megfosztották két címétől és a másodosztályba száműzték. A Milan sem úszta meg: 30 pontos levonással büntették a 2005–06-os idényre és nyolcpontos levonással a következőre. Végül még a büntetés ellenére is harmadik helyet ért el, és a 2006–07-es európai idényt a Crvena zvezda elleni BL-selejtezővel kezdte.
A többi, ahogy mondani szokás, már történelem. A Milan legutóbb 2007-ben diadalmaskodott a Bajnokok Ligájában, de 14 év elteltével most jókora esély mutatkozik az áttörésre.
HOME OFFICE A KISPADON
Zlatan Ibrahimovic délcegen áll a felhős milánói ég alatt, a kezét magasba emeli, mire szurkolók tömege másolja mozdulatát. Ez nem 2012 júliusa, a svéd hős már 38 éves. Ennek ellenére a tény tagadhatatlan: új nap köszöntött az Associazione Calcio Milanra.
A vörös-feketék a tabella 11. helyét foglalják el, alig három hónapja kirúgták Marco Giampaolo vezetőedzőt, majd 5–0-ra kikaptak az Atalantától az újonnan kinevezett Stefano Pioli irányítása alatt, de a jövő jelentős változásokat tartogat. A balul sikerült idény végére az utolsó 21 találkozóból csak kettőn kapott ki a hatodik helyen végző Milan, Ibrahimovic pedig összesen 11 gólt szerzett a klub színeiben.
Pioli 2019. októberi kinevezése bátor lépés volt. A gyerekkora óta Inter-szurkoló szakember a 2016–17-es idényben a városi riválist irányította, de tíz hónapos megbízatása alatt 27 találkozóból tíz zárult vereséggel. A pármai születésű edző korábban remek munkát végzett a Lazióval, ennek ellenére az Inter után a Fiorentinával is kudarcot vallott.
A Milan bátor húzása viszont bejött, és a csapat fokozatosan szárnyra kapott. Ibrahimovic 2020 januárjában ismét a pályán volt, a szurkolók pedig egyre inkább elkezdtek hinni abban, hogy új sikertörténet küszöbén állnak.
PIOLI ÚJ EGYSÉGET TEREMTETT, A JÁTÉKOSOK NYUGODTABBAK ÉS MAGABIZTOSABBAK
Ekkor jött a világjárvány. Március 9-én, egy nappal a Genoa elleni 2–1-es vereség után Olaszországot hivatalosan is lezárták. Pioli mindent megtett, hogy a kényszerszünet alatt csapata ne hulljon szét.
„A karantén alatt nagyon közel maradtam a játékosokhoz – mondja a Milan vezetőedzője az FFT-nek. – Online tartottuk a kapcsolatot, és mindent megtettem, hogy mélyebben megismerjük egymást. Rengeteget beszéltünk az életünkről, a családjainkról és persze a labdarúgásról. A koronavírus ilyen módon még egy kicsit közelebb is hozott minket egymáshoz. Olyanok voltunk, mint egy család.”
Giroud lelkesedése töretlen
Három hónap telt el találkozók nélkül, amikor a Milan 0–0-s döntetlent ért el a Juventus elleni Olasz Kupa-elődöntőben, amit így a torinóiak nyertek az idegenben szerzett gólok miatt. Egy héttel később azonban 4–1-es győzelem született a Lecce ellen, holott Ibrahimovic sérülés miatt nem játszott.
„Pioli elismerte, hogy a zárt kapus meccsek eleinte előnyt jelentettek, különösen azoknak, akik mögött nehéz idény van, és jelenleg nem népszerűek a közönség körében – magyarázza Luca Ferrato, olasz sportújságíró. – Ez volt a helyzet Davide Calabria és Franck Kessie esetében, akik most Pioli csapatában kulcsembereknek számítanak.”
A jó eredmények, sok játékos látványos fejlődése és a szurkolók fellelkesülése összességében olyan légkört teremtett, amire senki sem számított. Az egykor megtört és kudarcaitól szenvedő Milan most felfrissülve várta, mit hoz a jövő. Még ugyanabban a hónapban, a jól sikerült második idény és egy 2–1-es Sassuolo elleni győzelem után Pioli szerződésének kétéves meghosszabbítását élőben közvetítették a televízióban.
„Először is le kell szögezni, hogy senki, még a klub sem számított akkora sikerre, amekkorát Pioli elért – mondja Ferrato. – Szerződésének meghosszabbítása meglepte a játékosokat is, hiszen még ők sem tudtak semmit az egészről. Egy interjú során Ibrahimovicról kérdezték kikapcsolt kamerák mellett, hogy igaz-e a pletyka. Más nem is tudott róla.”
„Gyakorlati szempontból nézve Pioli munkájának köszönhetően új, egyértelmű identitást nyert a csapat – teszi hozzá Baresi. – A játékosok sokkal magabiztosabbak, nyugodtabbak és egységesebbek. A Milan ismét Olaszország és Európa legnagyobbja akar lenni.”
Az idő sokat segített a Fiorentina volt védőjének és vezetőedzőjének, aki szerint a váratlanul jött, idény közbeni leállásnak köszönhetően mindenki megnyugodhatott.
„A játékosok és én is több szempontból érettebbek lettünk – mondja az FFT-nek. – Kiismertük egymást személyesen és szakmai szempontból. Egy csapat kialakítása hasonlít a ház felépítéshez: mindent az alapoktól kell kezdeni. Igyekeztem összeszedni a gondolataimat, és mindent a maga idejében, forradalmi változtatás nélkül végrehajtani. Az első pillanattól kezdve mindenki rendkívül figyelmes és készséges volt.”
Most még korai és igazságtalan lenne hasonlítgatni, de Pioli és Ancelotti kinevezése sok szempontból hasonló. Mindketten nehéz időszak után jöttek, mindketten szoros kapcsolatot alakítottak ki a játékosokkal. Mostantól csak idő kérdése, hogy kiderüljön, Pioli lesz-e olyan sikeres, mint ünnepelt kollégája.
Azonban nem csak az edző személye döntő fontosságú. „Az új amerikai tulajdonos ismét stabil alapokat teremtett – dicsekszik Baresi. – Ez rendkívül hiányzott az elmúlt években, holott minden klub esetében kulcsfontosságú feltétel.”
A vezetőség is megújult. Ivan Gazidis, a korábbi Arsenal-elnök ugyanazt a szerepet vállalta, amit Észak-Londonban csinált, a közkedvelt Paolo Maldini pedig 2019 júniusától a technikai igazgató posztját tölti be. Ők ketten fontos döntésekért felelnek. Bár a Milan 2019-ben bejutott az Európa-ligába, most az UEFA-val egyetértésben a visszavonulás mellett döntött, mivel a Li Jung-hung ügyében folytatott vizsgálatok végül nagy valószínűséggel a pénzügyi fair play szabályainak megsértését és az európai tornáktól való eltiltást eredményezték volna.
„Az Elliott Fund rendkívül elkötelezett, hogy rendezze a Milan pénzügyeit – mondja az újságíró Ferrato. – Már most is jelentősebb összegeket áldoznak a csapat fejlesztésére, a Zlatanhoz hasonló ígéretes játékosok, Ismael Bennacer és Rafael Leao megszerzésére. Másrészről viszont Gianluigi Donnarumma és Hakan Calhanoglu fizetési igényét nem tudták jóváhagyni, ezért mindkét játékos távozott a szerződése lejártakor. Az új stadion szintén fontos kérdés, mindenképpen kiemelt ügy manapság, ha versenyképes klubot akar valaki üzemeltetni. Vagy eladni…”
Jelenleg az 1935 óta a város tulajdonában álló San Siro újjáépítése nincs napirenden az Inter pénzügyi problémái miatt. Mindkét klub szeretne új arénát a 2024–25-ös idényre, ami a mostani, ikonikus, de régi épület lebontását jelentené.
CSÚCSTÁMADÁS
Az igazgatói szobában, a kispadon és a pályán a klub stabil helyzete a legfontosabb kritérium. Pioli érkezése óta megszilárdult a 4–2–3–1-es felállás, amiben fiatal és tapasztalt játékosok jól megférnek egymás mellett.
Bár Donnarumma és Calhanoglu távozott, de a helyükre Mike Maignan, a Lille 26 éves, bajnoki győztes kapusa és a 21 éves Sandro Tonali érkezett. A középhátvéd Fikayo Tomori már nem kölcsönként, hanem június óta állandó szerződéssel szerepel egykori Chelsea-csapattársa, Olivier Giroud mellett.
A Real Madrid kölcsönjátékosa, Díaz elkápráztatja a nézőket
Az előző idényben megszerzett második hely többeknek meglepetést jelentett, de a 2020–21-es időszakban sok fontos részlet a helyére került. A vörös-feketék februárig, a Spezia ellen elszenvedett 2–0-s vereségig a tabella élén álltak. Ha Ibrahimovic nem játszhatott, Ante Rebic ugrott be helyette. Ha a 22 éves csatár, Rafael Leao nem talált be, akkor még mindig ott volt helyette a Jens Petter Hauge, aki a Bodö/Glimtből érkezett. Ha Calhanoglunak pihenésre volt szüksége, a Real Madridból kölcsönként érkezett Brahim Díaz garantált hasonló színvonalú játékot, például a Juventus elleni 3–0-s győzelem során szerzett nyitó góljával.
„Az a találat nekem és mindenki másnak fontos volt – mondta a spanyol, akinek kölcsönszerződését két évvel meghosszabbították a nyáron. – Segítettem a csapatnak, és ez a legfontosabb. A győzelem fontos állomása volt a Bajnokok Ligája selejtezőjéhez vezető útnak, és a szurkolók szemében különösen értékes. Most ismét ott helyezkedik el a klub, ahová mindig is tartozott.”
A Milan sorozatban 27 találkozót fejezett be veretlenül a 2020 márciusától 2021 januárjáig tartó időszakban, így a szurkolók joggal reménykedhettek a bajnoki címben, amit egy évtizede nem sikerült megszerezni. Végül be kellett érniük a második hellyel, de kezdésnek ez sem rossz, ráadásul hét év elteltével ismét megméreti magát a csapat a Bajnokok Ligájában. A vörös-feketék a Liverpoollal, az Atlético Madriddal és a Portóval találkoznak a csoportkörben, és reménykednek a továbbjutásban.
„Különleges időszakot élünk, most még többet jelent, ha Milan-mezt viselsz – mondja a volt Manchester City-játékos, Díaz az FFT-nek. – A hangulat lenyűgöző. A szurkolóktól mindent megkapunk, cserébe emberfeletti erővel igyekszünk meghálálni a szeretetüket a pályán. A csapatunk dicső múlttal büszkélkedik, most pedig ismét itt vagyunk a Bajnokok Ligájában. Nagyszerű lehetőség ez, hogy bizonyítsunk a San Siro közönsége előtt.”
Pioli tudja, hogy nem feltétlenül vezet egyenes út a sikerig. „A Serie A rendkívül kiélezett verseny. A Juvéban és az Interben is sok van – figyelmeztet. – De mindent bele fogunk adni, és van rá esélyünk, hogy győztesen kerüljünk ki. Nekem a Milan a csúcs, itt magamba szívhatom a klub történelmét, és a mindent átitató szenvedélyt. Edzőközpontunk minden igényt kielégít, aminek következtében motiváltak a játékosok. A Milan elszántan dolgozik azon, hogy még szebb jövőt alapozzon meg, amiben Olaszország és Európa legjobbjai leszünk. Még szükségünk van némi időre, hiszen egy klubot nem lehet napok alatt felépíteni, de optimista vagyok, és hiszek abban, hogy jó úton járunk.”
Cristiano Ronaldo már elmenekült Olaszországból, Conte és Lukaku is lelépett. A Milannak még szüksége lehet egy rövid időre, de az egyértelmű, hogy a vörös-feketék háza táján készül valami. Il Diavolo, az Ördög feltámadt.
AZ EDZŐ: STEFANO PIOLI
A bajnoki második hely ellenére nem volt könnyű az előző idénye, mert ön is elkapta a koronavírust. Hogyan befolyásolta a munkáját?
Hatalmas hálával tartozom asszisztensemnek, Daniele Bonerának, aki rengeteget segített. A technológia ugyancsak a javunkat szolgálta, hiszen végig kapcsolatban voltunk, és egyetlen edzés sem maradt el.
Ön újból leigazolta Zlatan Ibrahimovicot a Milanba. Mennyire fontos önnek Ibra, és milyen a kettejük a kapcsolata?
Bármit tesz, az példaként szolgál a többieknek. Akár egy edzésen elrontott passz is fel tudja bosszantani, mivel mindig a legtöbbet várja el magától és a csapattársaitól is. Őszinte és kölcsönös tiszteleten alapuló viszony van köztünk, és nagyra becsülöm a profi hozzáállását.
Mit remél a csapatától ebben az idényben? Szoros verseny lesz a Serie A-ban?
Mi itt, a Milannál nem szabjuk meg a határokat, hanem felvesszük a kesztyűt. Számításaim szerint hét ütőképes és motivált csapat küzd majd a tabella első négy helyéért. A szint csak azoknak lehet túl magas, akik nem eléggé elszántak. Keményen dolgozunk, mindent beleadunk, és a végén kiderül, mire jutottunk.
A Milan 2014 óta először jutott be a Bajnokok Ligájába. Mekkora ennek a jelentősége?
Felbecsülhetetlen jelentőségű, mind történelmi, mind gazdasági szempontból, valamint azért, mert így a világ legjobbjaival mérethetjük meg magunkat. Igyekszünk meglepni a vetélytársainkat.
Ha a vörös-feketékre gondol, milyen emlékek törnek fel önben? Mit jelent önnek a Milan?
Sokszor játszottam az Arrigo Sacchi vezette Milan ellen, amiben a három hollandon kívül ott volt Paolo Maldini, Franco Baresi és Alessandro Costacurta, akik kivétel nélkül zseniális labdarúgók voltak, és csapatukkal megújították a futballt.
A LEGENDA: FRANCO BARESI
Mit jelent önnek, hogy újra a Milan kötelékébe került, és a klub tiszteletbeli alelnöke lett?
Azt, hogy mindig is ehhez a klubhoz tartoztam. Ugyanakkor jutalom is cserébe azért, amit játékosként tettem a csapatért. Nagy megtiszteltetés, hogy a Milant képviselhetem és népszerűsíthetem világszerte.
Játszott Paolo Maldinivel. Technikai igazgatóként milyennek látja őt?
Fiatalkora óta ismerem, és sokat futballoztunk együtt. Nagy lelkesedéssel és kellő tapasztalattal vállalta el a munkát, aminek gyümölcseként a Milan vissza fog jutni arra a szintre, ahol a mi időnkben is volt.
Mit gondol a klub körüli változásokról?
Mindig a Milan körül dolgoztam, tanúja voltam mindennek. Voltak nehéz időszakok, és a Silvio Berlusconi távozása utáni átmenet mindenkit megviselt. A folytonosság jelentős a fejlődés szempontjából, ezért is haladunk jó úton. Az Elliott jó tulajdonos, fontos neki, hogy közös értékek és célok határozzák meg a munkánkat.
Mire számíthatunk a Milantól ebben az idényben? Felveheti a versenyt a legnagyobb riválisokkal?
Ugyanazzal a harcias akarattal kell küzdenünk, mint az előző idényben. Arra számítunk, hogy meg tudjuk ismételni az elmúlt időszak nagy győzelmeit, és megálljuk a helyünket a Bajnokok Ligájában. Nyilván kíváncsiak vagyunk, hogyan lehet helytállni olyanok ellen, akik valamivel előrébb járnak. Az elmúlt éveinket egyenletes növekedés jellemezte. A verseny egyre élesebb, miközben számos klub csillagászati összegekkel gazdálkodik. A győzelemhez tudásra, fegyelemre és a lehetőségek teljes körű kiaknázására van szükség.
A San Sirót lebontják. Szomorú lesz?
A San Siro mindig is városi szimbólum, a Milan és az Inter sikereinek emlékhelye. Ennek ellenére lépést kell tartanunk, fontos, hogy modern stadionunk legyen. A csapat nemcsak meccsnapokon kel életre, hanem egész héten át készül, így fontos, hogy olyan körülmények közé kerüljünk, hogy a gazdaságilag erősebb klubokkal is fel tudjuk venni a versenyt.
A HÁTVÉD: FIKAYO TOMORI
Mikor hallott a Milan megkereséséről, mi volt az első gondolata? Meglepte?
Először nagyon boldog voltam, hogy szükség van rám. Az ügynököm mondta, hogy Paolo Maldini érdeklődött, csatlakoznék-e, amire természetesen igen volt a válasz. Nem lepődtem meg, inkább megtisztelve éreztem magam. Örömmel jöttem!
Milyen érzés, hogy a Milan egy új korszakának részese?
Mindenki tudja, hogy a Milan nagy múltú és erős klub, amely hét BEK/BL-győzelmet szerzett, ami a második legtöbb az egész világon. Most újjáépül a csapat, a folyamatnak sok fiatal tehetség és több tapasztalt, sikeres játékos a részese. Eltelt némi idő, mire visszajutottunk a BL-be, így most megbecsüljük, hogy ott lehetünk. A hangulat fantasztikus, és mindenki arra vár, hogy bizonyíthasson.
Mit vár el a vezetőedző? Milyennek látja őt?
Azt akarja, hogy erőszakos legyek, segít a jó helyezkedés megválasztásában, és elmondja, mihez kezdjek a labdával. Nagyszerű szakember. Amikor teheti, próbál angolul szólni hozzám, de mostanra már az olaszom is fejlődik. Megértek alapvető dolgokat, de néhány kifejezéssel meggyűlik a bajom. A következő lépés már a folyamatos beszéd.
A JÁTÉKOS: BRAHIM DÍAZ
Milyen a hangulat mostanában a Milan háza táján és a játékosok körében?
Boldog időket élünk. Szoros a kötődésünk, sokszor a szabadidőnket is együtt töltjük, és nagyon jól érezzük magunkat. A pályán kiállunk egymásért, ez a csapatunk legfőbb erőssége. Egy hajóban evezünk, együtt küzdünk, együtt nyerünk, így akarjuk folytatni. A csapatban jól megférnek együtt a tapasztaltabb labdarúgók és a friss tehetségek. Örülök, hogy itt lehetek.
Ha már a tehetségekről esik szó: milyen a legendás Zlatan Ibrahimovic mellett?
Elképesztő futballista. Felbecsülhetetlen hatással van mindenkire, amikor a pályára lép. Győztes alkat, és nagy hasznát látjuk annak, hogy velünk van. A jelenléte arra ösztönöz, hogy a lehető legtöbbet hozd ki magadból. Tudja, hogy mit akar elérni, és a többieket is ebbe az irányba hajtja. Ugyanakkor sokat viccelődik, amit szintén becsülök benne.
Mik lehetnek a reális céljai a csapatnak?
Meg akarjuk nyerni az összes találkozónkat, és a lehető legközelebb akarunk jutni a csúcshoz – akárcsak az előző idényben. Ennyire egyszerű. Minden pillanatban észben kell tartanunk, hogy nagyszerű csapat vagyunk, amely bármelyik meccsét megnyerheti. Az idény végén majd meglátjuk, hogyan sikerült. Ami engem illet, a legjobb tudásom szerint szeretném segíteni a Milant a góljaimmal és gólpasszaimmal.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. novemberi számában.)
