Az ügynök élete – de ki is valójában Jorge Mendes?

 

 

A cikk 2015-ben jelent meg!

 

Ez volt a fiatal Cristiano Ronaldo életének egyik legszebb napja. Alig múlt tizennyolc éves, és éppen arra készült, hogy aláírjon a Manchester Unitedhoz. Mint később kiderült, ez volt az első nagy lépés azon a hosszú úton, amelynek végén a világ legjobb játékosává vált. Aki pedig ebben a fontos lépésben segítette, nem volt más, mint ügynöke, Jorge Mendes. Mendes szintén izgatott volt: „Aláírod a szerződést, utána pedig megiszunk egy pohár pezsgőt” – mondta. De a pezsgőzés végül elmaradt. A papírok aláírását követően Mendes azonnal a telefonjáért nyúlt, hogy új üzleteket üssön nyélbe. Amire estére visszaért Ronaldo hoteljébe, a fiatal játékos már túl volt az ünneplésen.
Ronaldo vidáman meséli a történetet, lám, ez Jorge, ő ilyen. Ronaldo Mendes legnagyobb csodálója, családtagnak, egyfajta apa-báty példaképnek tekinti őt. „Remek ember, igaz barát, elképesztő egyéniség” – mondta egyszer Mendesről a háromszoros aranylabdás.

 

A mobiltelefon egyébként éppen annyira összeforrt Mendes imázsával, mint a hajzselé Ronaldóéval. Abban az időben, amikor a Real Madrid edzője még José Mourinho volt, Mendes pedig a fél csapat menedzsere (Ronaldo mellett ő képviselte Pepét, Ricardo Carvalhót, Ángel di Maríát és Fabio Coentraót is), az ügynök napjában átlagosan huszonötször beszélt telefonon Florentino Pérez klubelnökkel, ezt pedig maga Pérez mondta el. „Mindig másról” – nevetett egyszer a klubelnök, amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy mégis miről tudnak ennyit beszélni.

A Deportivo La Coruna első embere, Augusto César egyszer azt mondta, nem tudja eldönteni, vajon Mendeshez hozzánőtt a telefonja, vagy ez egy olyan telefon, amihez ajándékba jár egy öltönyös férfi. Mendes egyszer azért hívta fel hajnali kettőkor Peter Kenyont, hogy közölje vele, hajnali háromkor fel fogja hívni. „Ne kérdezzék, miért nem hívott fel egyszerűen csak háromkor” – mondta a Manchester United és a Chelsea korábbi igazgatója.
Mendesnek állítólag négy mobiltelefonja van, amelyeket Ronaldo szerint naponta körülbelül húsz órában használ is. Így tudja kézben tartani a világ legnagyobb játékosügynökségét, a Gestifutét, amelynek jelenlegi portfóliója eléri a 700 millió fontot. Így lehet ő a szeme és füle a legnagyobb klubok tulajdonosainak, és így lett nemcsak az átigazolási piac királya, de az egyik legbefolyásosabb ember is a mai futballban.

 

 

Nyaranta a Cornetto gyárban ő tartotta a tölcsért a fagylaltgép alá
Jorge Mendes 1966 januárjában született Lisszabonban. Családjával az édesapjának munkát adó Petrogal nevű cég munkásszállóján élt, édesanyja otthon készített szalmakalapokat és kosarakat. A hétvégéken a kis Mendes felszállt a 28-as buszra, és Fonta da Telha strandján eladta őket. Ezeken kívül régi ruhákat is árult a város bolhapiacain. Egyik barátjának volt egy bódéja a közelben, és 500 escudót keresett egy nap. Ez arra volt elég, hogy megebédeljen belőle, vegyen egy vonatjegyet hazafelé, és valami rágcsálnivalót. Mendes ennek a tízszeresét vitte haza.

Mendes általában a Petrogal pályáján focizott, alig 50 méterre a házuktól. Ha a pálya foglalt volt, barátaival a macskaköves utcákon játszottak. Nyaranta a Cornetto gyárban dolgozott, a tölcsért tartotta a fagylaltgép alá, nehogy az a földre essék. A barátaival mindig azon viccelődött, hogy az egész gyárban neki van a legfontosabb munkája. Akkoriban egyébként senki sem hívta Jorgénak, a beceneve Cabanas volt. Mindenki így szólította, és ő is így mutatkozott be régi szomszédjainak a Petrogal munkásnegyedében, amikor 2012-ben a portugál SIC nevű csatorna dokumentumfilmet forgatott róla Jorge Mendes: A Szuperügynök címmel.

 

A film egyik jelenetében Mendes éppen újságkivágásokat mutogat a szülei házában, amikor belefut néhány régi szomszédba, akiknek fogalmuk sincs, ki ő. „Én vagyok az, Cabanas!” – mondja Mendes. „Ahh, Cabanas…” – válaszolják üveges tekintettel. Később, amikor Mendes egy helyi étteremben vacsorát ad régi ismerőseinek, egy csapat negyvenes fickó nevetgélve idézi fel a régi időket. Talán végig is mérik a flancos öltönyben parádézó idegent, és azon morfondíroznak, vajon hogyan sikerült megcsinálnia a szerencséjét, és nekik hogyan nem.
Mendes esetében – és ez valószínűleg minden sikeres emberre igaz – az éremnek két oldala van. A találkozás a régi szomszédokkal megrendezettnek tűnt, egy pillanat azonban őszintének: „Akkoriban folyamatosan a telefonján lógott ahelyett, hogy velünk lett volna. A felére nem is emlékszik azoknak az embereknek, akikkel most a kamerának pózol” – mondta az egyik régi ismerős szomorúan a So Foot magazinnak.

Húszévesen, egy családi tragédia után hagyta el Lisszabont. Testvérének felesége elhunyt, ő pedig Viana do Castelóba költözött, hogy testvére és unokaöccse mellett lehessen. Az alacsonyabb osztályú Vianensében játszott, amikor 1989-ben megnyitotta saját videotékáját egy elhagyatott bevásárlóközpontban. Senki sem hitte, hogy sikeres lehet, de ő meglátta a lehetőséget. „Tudtam, hogy a központ kihalt, de rengeteg parkolóhely volt benne – mondta a SIC-nek. – Sokkal többet kerestem a videokölcsönzéssel, mint játékosként valaha. Talán ez adta az ötletet mindenhez.”

 

Később továbblépett, és nightklubokat üzemeltetett. Egyik lokálja, a Luz Do Mar közel volt a spanyol határhoz, és előszeretettel látogatták a Braga, a Porto és a Vitoria Guimares játékosai. Ugyanakkor a futballt sem hagyta abba: amikor a Lanheses magához próbálta csábítani, csak azzal a feltétellel fogadta el az ajánlatot, ha ő intézheti a stadionon belüli reklámozást. Rogerio Goncalves klubelnök megtalálta az aranytojást tojó tyúkot, Mendes ugyanis rengeteg plusz pénzt szerzett a klubnak. Jutalékért természetesen.

Éppen a fenti nightklubban, 1995-ben ismerte meg a Guimares kapusát, Nuno Espirito Santót, és az ő álmát. A kapus mindenáron a Portóban szeretett volna játszani, majd onnan tovább lépni a spanyol első osztályba. Persze Mendesnek is megvoltak a maga álmai. El akarta intézni, hogy Nunót igazolja a Porto, ezért mindennap levezette a 300 kilométert Viana do Castelóba, és mindennap megvárta Lendoiro klubelnököt, hogy beszélhessen vele. Fogalma sem volt, mit fog majd neki mondani, de az elnök végül szóba állt vele, és leigazolta Nunót. „Ahogyan sugároznak belőle az érzelmek, és ahogyan képes azokat átadni, lehetetlenné teszik, hogy az ember nemet mondjon neki.” – mondta Lendorio.
Mendes egy centet sem tett el a Nuno-üzletből, és a mai napig a legjobb barátok. A történet persze tipikus Mendes-féle happy enddel ért véget: Nuno a Portóba szerződött (2002–04 és 2007–2010 között játszott ott), majd Mendes megszerezte neki a Rio Ave edzői posztját. Két sikeres idény után Nuno a La Ligában, a Valencia vezetőedzői posztján találta magát, és jelenleg is harcban áll csapatával a Bajnokok Ligájába kerülésért. „Jorge Mendesnek köszönhetem, hogy ma itt lehetek – mondta Nuno év eleji sajtótájékoztatóján. – De nincs ezzel semmi probléma, ő az ügynököm, és teszi a dolgát.” Ha már ott volt, Mendes Peter Lim személyében új tulajdonost is szerzett a Valenciának, aki, mit ad Isten, januárban 25 millió fontért szerződtette Mendes egyik ügyfelét, Enzo Pérezt a Benficától.

 

A Nuno-üzlet meghozta az áttörést Mendesnek. A következő célja az lett, hogy meghódítsa hazáját, Portugáliát. Az 1990-es évek végére ez sikerült is neki, köszönhetően többek között annak, hogy a Porto elnöke, Pinto da Costa és az akkori legbefolyásosabb portugál játékosügynök, Jose Veiga csúnyán összerúgta a port. Mendes egyre növelte ügyfélkörét, Costinha után Jorge Andrade és Deco is hozzá szegődött, míg Veiga Luís Figo, Nuno Gomes és Fernando Couto kaliberű játékosokat istápolt.
Mindez azonban megváltozott, amikor a két ügynök 2002 nyarán ugyanazon a gépen tartott Milánóból Lisszabonba. A Record nevű portugál lap 2002. október 15-i cikke szerint „Mendes odalépett Veigához, hogy kérdőre vonja bizonyos pletykák felől, amelyeket állítólag ő terjesztett. A következő pillanatban már egymásnak estek, a padlón birkóztak, Mendes volt felül, Veiga pedig a nyakkendőjét szorongatta. A kavarodásban Mendes felvette Veiga mobiltelefonját, ami a földre esett. Azt pedig máig nem tudni biztosan, vajon visszaadta-e Veigának.

Mendes ugyanezen a nyáron nyélbe ütötte első Premier League-üzletét is, amikor Paul Streetford cégének, a Proactive Sportsnak a hathatós segítségével 12 millió euróért a Newcastle Unitedhoz vitte Hugo Vianát. Ugyanezen év szeptemberében pedig Maria Dolores Aveiro, a 17 éves Cristiano Ronaldo édesanyja úgy döntött, hogy megszabadul fia korábbi ügynökétől, José Veigától, és Mendes ügyfele lesz. Néhány hónappal később Ronaldo csatlakozott a Manchester Unitedhoz.
Egy másik ügynök, Pini Zahavi segített Mendesnek a Chelsea közelébe férkőznie. Annyiban könnyű dolga volt, hogy a klub akkori igazgatójával, Peter Kennyonnal korábban közösen dolgoztak a Ronaldo-ügyön Manchesterben. Végül közösen vitték José Mourinhót és két Porto-játékost, Ricardo Carvalhót, valamint Paulo Ferreirát a Chelsea-hez 2004-ben. Négy évvel később két másik ex-Porto játékos, José Bosingwa és Deco is Londonba költözött.

 

Mendes ritkán visz csak egy játékost egy csapathoz
A Mendes-filozófia világos: amikor egy klubbal dolgozik, nem csak egyetlen játékos odacsábítása a célja. Gyakran az edzőt is képviseli, és egész kontingeseket igazol az együtteshez. A Braga pont ezt szerette volna 2006-ban, amikor megkereste Mendest. „Kicsi klub voltunk, de azt akartuk, hogy egész Portugália és Európa megismerje a nevünket” – mondta Antonio Salvador klubelnök. Öt éven belül a Braga elérte a második helyet a portugál bajnokságban, 2013-ban döntőt játszott az Európa-ligában, és megnyerte a portugál Ligakupát. „Mindig azt mondtam Jorgénak, fel akarom virágoztatni ezt a klubot, bajnokcsapatot csinálni belőle, ő pedig ezt tette.”

Persze nem mindig sikerülnek ilyen jól a dolgok. A Besiktas 2010–11-ben hat Mendes-játékost igazolt – Quaresmát, Simao Sabrosát, Hugo Almeidát, Julio Alvest, Sidneit és Bebét. Az utóbbi három játékos összesen nem játszott húsz meccset. Amikor a Besiktas elnöke, Yildrim Demiroren lemondott, hogy a török szövetség elnöke lehessen, utódja, Fikret Orman azzal találta szemben magát, hogy van egy rakás magas fizetésű játékosa, akiknek semmi átigazolási értékük nincs.
Nemcsak a Braga és a Besiktas vette csomagban a játékosokat Mendestől, így tett a Dinamo Moszkva (a kétezres évek közepén megvásárolták Maniche-t, Nunót, Dannyt és Costinhát is), az Atlético Madrid, a Real Madrid, a Barcelona, a Deportivo La Coruna, a Monaco és a Manchester United is.
Persze nem mindenki örül ennyire Mendes módszereinek. Mino Raiola – aki maga is játékosügynök – szerint Mendes túlságosan profitorientált, és egyáltalán nem érdekli, hogy mi a jó a kliense pályafutása szempontjából. A Formation nevű ügynökség – korábban Proactive Sports Management – Ronaldo Manchesterbe igazolása miatt szakított Mendessel, és három portugál ügynök is felemelte szavát a transzfer ellen. Ana Almeida hivatalosan is panaszt tett ellene azt állítva, hogy elhappolta előle Nanit. Jorge Baidek ugyanezzel vádolta meg José Mourinhóval kapcsolatban. Goncalo Reis pedig azt állítja, hogy Bebé napokkal Angliába szerződése előtt még az ő ügyfele volt.

Később a Real Madridnál is ellenséges hangulat alakult ki körülötte, mivel állítólag különleges kiváltságai voltak a klubnál Mourinho ideje alatt. Míg más ügynököknek három nappal korábban engedélyt kellett kérniük egy edzés meglátogatásához, addig Mendes naphosszat Mourinho irodájában ücsöröghetett. Diego Torres spanyol újságíró Special One: José Mourinho sötét oldala című könyvében azt írja, Mourinho és Mendes tervet szőtt arra vonatkozóan, hogyan csábíthatnák el Hugo Almeidát a Realhoz a játékos ügynöksége megkerülésével. Ez a transzfer végül sosem jött létre.
Ügyvédje, Carlos Osorio de Castro természetesen azt állítja, Mendes mindig törvényes kereteken belül üzletel. „Megszállottan követi a jogszabályokat” – mondta. Mások szerint őszinte, egyenes ember, aki remekül ért az emberi kapcsolatokhoz. „Minden helyzetben kiáll az ügyfeleiért, segít nekik, akárcsak a klubjuknak – mondta Florentino Pérez. – Nemcsak a Real Madriddal, hanem, ha jól tudom, sok spanyol csapattal van jó kapcsolatban, és ezért ő a legjobb a szakmájában.”

Ez sem gyakori. Mendes egyszerre áll közel a Real Madridhoz, az Atlético Madridhoz és a Barcelonához, a Manchester Unitedhoz és a Chelsea-hez, a Fenerbahcéhoz és a Galatasarayhoz. Nem beszélve arról, hogy egyszerre segít a Portónak és a Benficának a lehető legmagasabb áron eladni a játékosaikat. Pinto da Costa (Porto) és Luís Felipe Vieira (Benfica) is feltűnik a Mendes-dokumentumfilmben, hogy megköszönjék az ügynök munkáját. „Több százmillió eurót hozott be az országba, de az állam ezt nem ismeri el.” Valóban, egyes számítások szerint a kétezres években a top három portugál klub játékostranszfereinek 68 százaléka Mendesen keresztül jött létre.
Gyakran azzal kezdi a munkáját egy klubnál, hogy új tulajdonost szerez. Így történt ez a Valencia és a Monaco esetében is, ahová Dmitrij Ribolovljevet vitte. Ez után pedig özönleni kezdenek a Mendes-játékosok a klubhoz.
Van azonban egy másik fegyver is Mendes tárházában, amely már a De Castro által emlegetett feltétlen törvényesség határait súrolja. A Guardian által lefolytatott nyomozás szerint Mendes gyakran keveredik összeférhetetlenségbe, amikor olyanok képviseletét látja el, akiknek játékjogát egy cég birtokolja, amelyet szintén tanácsaival lát el. Ez pedig ellentétes a FIFA szabályzatának 19.8 pontjával: „Tevékenységük során a játékosügynököknek az összeférhetetlenség minden módját kerülniük kell”.
A labdarúgók tulajdonjogát birtokló cégek – amely gyakorlatot a FIFA egyébként be kíván tiltani – és Mendes között régi unitedos és chelsea-s kollégája és barátja, Peter Kenyon volt a kapocs. Egy 2012-es vád szerint a Gestifute és az Opto (Kenyon cége) azért kutat fel tehetségeket, hogy azok játékjogában tulajdonrészt szerezzen, így téve szert haszonra az adott futballista eladása esetén. A találgatások szerint ebben a Porto, a Benfica, a Sporting Braga és az Atlético Madrid is partner volt.

 

Diego Costa álomszerű utazása egy kis faluból a Stamford Bridge-re is hűen tükrözi Mendes módszereit és befolyását. Még a Barcelona Esportivo Capela játékosaként éppen hosszú eltiltását töltötte durvaságért. „Egy nap egy férfi jött hozzám, aki Jorge Mendesnek dolgozott – mondta Costa az El Paisnak. – Nem tudom, mit csináltak, de aznap már játszhattam. Nem tudom, hogy Mendes intézte-e így, vagy az Isten, de pályára léphettem. Amikor a meccsnek vége lett, ugyanez az ember szerződést ajánlott a Sporting Bragához, és így kerültem Európába.” Hat hónappal később az Atlético Madrid másfél millió euróért megvette játékjogának ötven százalékát. A másik felét birtokló rejtélyes befektetők minden bizonnyal örültek, amikor az Atlético Madrid tavaly nyáron 40 millió euróért eladta őt a Chelsea-nek.
Talán éppen ezért pingálták ki a Monaco szurkolói a stadionjukhoz vezető utat az alábbi szavakkal: „Mendes = Maffia”? De Castro szavaival élve, „Minél erősebben nézel, annál kevesebbet látsz”.

Mendes előbb Portugáliát hódította meg, majd az egész világot. A legnagyobb klubok vezetői esznek a tenyeréből, és a világ legjobb játékosainak sorsáról dönt – vagy akár klubokéról. „Jorge legnagyobb erénye, hogy őszinte, tisztelettudó és professzionális – mondta Ronaldo a SIC által készített dokumentumfilmben. – Mindent megérdemel, amit valaha is elért. Senki sem dolgozik annyit, mint ő. Nézzék csak meg, milyen klubokkal van szoros kapcsolatban, milyen transzfereket üt nyélbe, milyen játékosokat képvisel, és egyértelmű, ő a legjobb.”
Mi a következő lépés? Talán klubelnök lesz. „Lehetséges, de nem gondolok olyan dolgokra, amiket jelen pillanatban lehetetlen elérni.”
Valóban furcsa lenne: már így is nyolc nagy klubbal van szoros kapcsolatban, és mindennek csak az előnyeit élvezi. A nyári átigazolási piac pedig alig öt hónap múlva újra megnyílik.

 

Ők is szuperügynökök

Ők akasztják le a legtöbb „10 százalékot” Olaszországban, Angliában és Franciaországban

 

Mino Raiola

Régebben pizzákat sütögetett, ma már a legnagyobb játékosokkal kereskedik, és a futballvilág egyik legszínesebb egyénisége. Ő képviseli többek között Zlatan Ibrahimovicsot, Mario Balotellit és Paul Pogbát is. A nyolc nyelven beszélő Raiola célja egyszerű, a legjobbat megadni minden ügyfelének. Ez persze számos menedzsert – többek között Sir Alex Fergusont is – bosszant, aki szerint a 47 éves ügynök túl sok mindenbe üti bele az orrát.

Jonathan Barnett

Röviden, ő ütötte nyélbe a futballtörténelem legdrágább átigazolását. Gareth Bale mellett Ashley Cole-t, Joe Hartot és Luke Shaw-t is ő képviseli. A négy játékosból 2014 nyarán kettő is klubot váltott, így cégének igen jó hónapjai voltak. Szintén a Stellar Group ügyfele a nehézsúlyú bokszoló Lennox Lewis és a krikettcsillag Brian Lara. Ráadásul úgy néz ki, mint egy Bond-film főgonosza, ami menő.

Jean-Pierre Bernes

Évekig dolgozott a Marseille-nél, majd éveket ült börtönben a csapat körül kirobbant 1995-ös bundabotrány miatt. Kalandjairól „Je dis tout” (Mindent elmondok) címmel könyvet is írt. Szabadulása óta az 57 éves úriember egyedüliként uralja a francia átigazolási piacot, ügyféllistáján Franck Ribéry, Samir Nasri és Antoine Griezmann neve is megtalálható, de ő egyengeti az ország két legjobb edzője, Laurent Blanc és Didier Deschamps útját is.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. márciusi számában.)