Az FFT nagy ügynöklistája

 

 

Minden megközelítés kérdése. Nélkülözhetetlen segítők, jéghideg üzletemberek vagy gátlástalan gazfickók? Nyilván mindháromra van példa. De mert a pályán önmaga maximumát nyújtó labdarúgótól igazán nem várható el, hogy a jog, a diplomácia és a közgazdaságtan útvesztőiben is hasonló tökéletességgel igazodjon el, kell valaki, aki mögötte áll, aki ügyintéz, tárgyal és elsimít. Minden sikeres popsztár, színész és persze futballista mögött áll valaki, aki tudja, nem elég a tehetség, azt el is kell tudni adni. Ez a valaki az ügynök.

 

Szöveg L. Pap István, Szöllősi György Fotó Takács József

 

 

Klubelnökök, sportigazgatók és edzők szedik a nyugtatót, ha feltűnik a tárgyalóasztal túloldalán – vagy éppen hálát adnak a sorsnak, hogy az útjukba sodorta, hiszen csiszolatlan gyémántot tett le a klub asztalára. Az ügynök pedig dolgozik, védence, no meg a saját jól felfogott érdekei mentén, optimális esetben mindenki megelégedésére. Vitathatatlan, hogy ma már kikerülhetetlen eleme a világfutball táplálékláncának.

Nem volt ez mindig így, mifelénk pláne nem. Amikor a tejet is folyton kiszakadó zacskóban adták, amikor éveket kellett várni egy kocka Ladára, és ugyanennyit egy kék útlevélre – a Nyugatra vágyakozó labdarúgó (vagyis a nagy többség) sem válogathatott a lehetőségek között. A negyvenes-ötvenes-hatvanas-hetvenes évek spontán távozói (a teljesség igénye nélkül, akiknek elegük lett: Kubala László, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, két játékos híján a teljes ’56-os ifiválogatott, később Ladinszky Attila, Varga Zoli, a dózsás Horváth József és Harsányi László, a Fradiból Kű Lajos, Juhász István, majd Magyar István vagy az újpesti kapus, Tóth Zoltán) a jó szerencséjükben bízhattak, no meg a magyar futball akkor még kétségtelenül létező hírnevében. (Az edzők könnyebben kaptak hivatalos engedélyt, bár főként arab vagy afrikai országokba, az úgynevezett „harmadik világba”, mint Kalocsai Géza, Albert Flórián, Tichy Lajos, Bányai Nándor, Zakariás József és sokan mások. És ha mégis mondjuk Olaszországba, mint Hidegkuti Nándor, aki KEK-et nyert a Fiorentina edzőjeként 1961-ben, akkor általános volt, hogy egy-vagy két év után megvonták az engedélyt, és a sikerektől függetlenül haza kellett térni, miután a hálás edző már addig is kötelezően leadta a fizetése egy részét a magyar államnak.)

 

Nem véletlen, hogy az első ügynöklegenda is egy illegális ’56-os kivándorló, Östreicher Emil volt, aki mérkőzésszervezőként kezdte, majd Puskás Real Madridba szerződtetését hozta tető alá, és lett ezáltal megbecsült tagja a királyi klub holdudvarának (lásd keretes anyagunkat minden játékosügynökök nagy klasszikusáról a 65. oldalon). A többiek jobbára már a régebben a szabad világban élő magyaroknak köszönhetik második karrierjüket – vagy a segítő kezek hiányának annak elmaradását. Ekkortájt persze még nem vált élesen szét a profi futball sok, egymást átfedő szerepköre, ahogyan Östreicher is elnöki tanácsadó volt a Realnál, egyben technikai igazgató, ügynök, és ahogyan például a kevésbé tisztességes eszközökkel dolgozó, de ugyancsak nagy befolyású magyar háttérember, Solti Dezső, aki hol a Milannak, hol a Juvénak, hol pedig az Internek dolgozott, ha kellett, játékost szerződtetett, ha szükség volt rá, bírót kent meg, ha úgy hozta a sors, a játékvezető-küldést befolyásolta az UEFA-nál. Ma már egyetlen klubhoz, szövetséghez sem fűzhetnek hivatalos szálak egy-egy ügynököt, ez (is) kizáró ok egy licenckérelemnél.

A hivatalos fordulatot a magyar futballban a külföldi profi szerződések terén az első legális fecske, Bálint László 1979-es belgiumi, bruges-i szerződése jelentette. Megfelelő életkortól és a válogatottság számától függően ekkor már zöld utat kaphatott a magyar elit, de mert 30 felett már nem kapkodtak az egykori csillagokért, pont jó ötletnek bizonyult az egyébként akkoriban Eb-ezüstig jutó, feltörekvő Belgium. A teljesség igénye nélkül Fazekas László, Müller Sándor, Mucha József, Martos Győző, Tóth András vagy a ma már éppen ügynökként dolgozó Fülöp Ferenc előtt nyílt meg így a kapu – jórészt az idén március 13-án elhunyt Balla György gardírozta Bálinték útját. (A magyar ügynökök doyenje 78. életévében bekövetkezett haláláig szerepelt az MLSZ hivatalos listáján, megemlékezésünket lásd a 68. oldalon.) Említsük meg, hogy nemcsak életkorhoz és válogatottsághoz kötötték az akkor még igen keresett magyar játékosok külföldi szerződésének lehetőségét. További, egészen különös feltételeket is szabott az a monopolhelyzetben lévő furcsa képződmény, amelyet MLSZ Menedzserirodának hívtak, és amely jószerével egyetlen ember kénye-kedve és szeszélyei szerint adott vagy nem adott engedélyt, de sohasem lehetett szó „végleges eladásról”, és a külföldön kapott „valuta” egy részét minden esetben le kellett adni. És nem csak a tíz százalékot, amennyi manapság az általánosnak mondható ügynöki jutalék. A mennyországot jelentő külföldi szerződések korlátlan ura egy régi kommunista rendőrtiszt, Csáki Sándor volt, akinek ellentmondásos tevékenységéről ugyancsak kötelességünk ehelyütt külön cikkecskében beszámolni.

 

A rendszerváltozás aztán ezen a téren is felnyitotta a sorompókat, de rövidesen szabályozni kellett a területet, hiszen a FIFA is látta, hogy milyen figurák sündörögnek a labdarúgók körül. Akkoriban kis túlzással mindenki játékosügynök lehetett, akinek volt egy kis befektetni való pénze, sőt sokszor az sem kellett hozzá, csak szép szóval meggyőzni egy-egy tehetségesebb labdarúgót, hogy „írassa át a játékjogát” az illető nevére (igen, ez létező gyakorlat volt!), és ilyenkor még az is előfordult, hogy nem a futballista klubja profitált egy-egy váltásból. Az egyetlen pácienssel főnyereményhez jutó ügynökök közül emlékszünk például a Lisztes Krisztiánt Németországba eladó Zsiray Lászlóra, az afrikai légiósokkal házaló újságírókra és egy sor abszurd történetre arról, ki mindenki és hogyan próbált meg játékosokat adni-venni a vadkapitalizmus kezdeti éveiben.

A klubok és a játékosok védelmében a FIFA már jó ideje licenchez köti az ügynöki tevékenységet, az engedélyt 2001-től a tagszövetségek állítják ki. Magyarországon Balla György elhunytáig – a legutóbbi engedélyezési eljárás óta – 17 FIFA-licences menedzser dolgozhatott, de például az 1996-ban Szerbiából érkező Filipovics Vladan (ötödik éve magyar állampolgár) szerb, a kárpátaljai születésű Varga Sándor a Sela Sports International Company képviseletében szaúdi színekben szerepel a FIFA listáján. A regisztrált ügynökök között találunk volt válogatott labdarúgót (Fülöp Ferenc, Hrutka János, valamint a Fülöpéknek dolgozó Sallói István) és jégkorongozót (Bognár Nándor), egykori MLSZ-elnök fiát (ifjabb Laczkó Mihály), korábbi ferencvárosi technikai vezetőt (Havasi Mihály) és veszprémi klubelnököt (Kiss József), könyvelőt (Vörösbaranyi József), sportriportert (Pataky Tibor), sőt a sportkormányzat hajdani vezetőjét, szakállamtitkárát, korábbi MLSZ-főtitkárt (Elbert Gábor) is. Enyhén szólva is színes a paletta.

 

Az immár 16-tal nagyjából ott vagyunk, ahol a futballunkkal, az pedig nyilvánvaló, hogy az ügynökparadicsomnak számító Olaszországgal (721 licenc) és Spanyolországgal (585) ezen a téren sem versenyezhetünk. Bár természetesen nem a mennyiség számít, a másfél milliárdos Kínának például mindössze 24 bejegyzett ügynöke van. Az MLSZ időről időre átvizsgálja a játékosügynökök működését, és ha valakiét felfüggeszti, a vele kötött szerződések automatikusan hatályukat veszítik. Azon egyesületek és játékosok, amelyek és akik olyan ügynököket alkalmaznak, akiknek nincs MLSZ-engedélyük, fegyelmi vétséget követnek el, és ellenük eljárás indul. Arról persze nem szól a fáma, hogy a fenti tevékenység mennyire ellenőrizhető.

És még ha van is licenc, Lothar Matthäus idejéből is megragadt a szóbeszéd szintjén, hogy a válogatott kerettagságot ügynöki szerződés aláírásához kötötték, legutóbb pedig a fehérvári Garancsi, Mezey duó morgott amiatt, hogy a nemzeti tizenegy környékét ellepik a menedzserek, akiket időnként szokás kitiltani a válogatott edzőtáborából és letiltani a nemzeti csapat gépéről, mígnem maguk a játékosok követelik, hogy ugyan, hadd találkozzanak már „legközelebbi hozzátartozójukkal”, az ügynökükkel, aki sokszor nemcsak közvetítő vagy jogi tanácsadó, de sokkal több annál. (A kezdetben elátkozott Filipovicsnak ma már például hálás a Vidi tulaja, mert Paulo Sousa személyében nemzetközileg ismert edzőt hozott a kispadra, aki ráadásul a hírek szerint olcsóbb, mint magyar elődje, Mezey György volt.)
Az FFT tíz plusz egy kérdést intézett a magyar futball legnevesebb ügynökeihez. Az ezekre adott válaszok alapján reményeink szerint tisztul a kép. Avagy kiderülhet, hogy munkájuk egyfelől nem az ördögtől való, másrészt irigylésre is csak abban az esetben méltó, ha a mögötte feszülő munkát is fel-, illetve elismerjük.

1.
Mivel foglalkozott, mielőtt ügynök-menedzser lett?

2.
Ki „szervezte be”, avagy hogyan lett ügynök, és miért?

3.
Ki volt az első játékos, akin pénzt keresett?

4.
Melyik munkájára a legbüszkébb? Avagy mi illetve ki az első számú referencia?

5.
A legnagyobb csalódás, kudarc, hiba, elszalasztott lehetőség? A legkínosabb eset?

6.
Ki a kedvenc játékosa a sajátjai közül, és ki a világon?

7.
Könnyű vagy nehéz eladni a magyar játékosokat? Nő vagy csökken az értékük? Mik a tendenciák? Mi hat ki az árakra?

8.
Jellemezze röviden, hogy milyen egy jó ügynök!

9.
Elmegy-e szórakozni, nyaralni az ügyfeleivel? Avagy civilként is tartják-e a kapcsolatot?

10.
Ki volt a legjobb, illetve a legkellemetlenebb tárgyalópartner a praxisában, és miért?

+1.
Mi volt a legkülönösebb kérés, amit szerződésbe kellett foglalni valamelyik játékos szerződtetésekor?

 

Filipovics Vladan (F-Group)

1. Profi labdarúgó voltam. Úgy tízévesen kezdtem el futballozni Szerbiában, a Partizan Beogradban, amely klubnak a mai napig szurkolója vagyok. Első külföldi csapatom a francia Avignon volt, a légióskodás után pedig az OFK Beograd és az Obilics következett. Majd jött a délszláv háború, és úgy döntöttem, hogy Magyarországra szerződöm: a Békéscsaba, a Sopron, a Videoton, a Diósgyőr és a BKV Előre együtteseinél játszottam. Érdekesség, hogy az utóbbi klubnál olyan játékosok voltak a csapattársaim, akik mára az ügyfeleim lettek. Juhász Rolandot, Buzsáky Ákost és Tímár Krisztiánt a BKV-nál ismertem meg.

2. Pályafutásom vége felé már elkezdtem gondolkozni azon, mihez kezdjek magammal. Abban biztos voltam, hogy a labdarúgásban kívánok elhelyezkedni: az edzősködés is érdekelt, mígnem egy szerb ügynök azt javasolta, foglalkozzam menedzserkedéssel. Játékosként rengeteg rossz tapasztalatom volt az ügynökökkel, ezért azt gondoltam, a futball ezen területén lehet fejlődni, ráadásul fantáziát is láttam a munkakörben. Eldöntöttem, hogy Magyarországon kezdek el dolgozni, mert itt kezdetlegesnek láttam a piacot, és gondoltam, lesz kereslet a munkámra. Ráadásul játékos­koromban feltűnt, mennyire tehetségesek a magyar srácok, mégsem futnak be minőségi karriert. Talán tudat alatt focistaként is erre a pályára készültem: még eszemben sem volt, hogy menedzser lehetnék, amikor egy Pécs elleni mérkőzésen, meccs közben, ott a pályán szóltam a rivális gárda egyik játékosának, hogy idővel eladom külföldre… Gera Zoltán volt az… Egyébként az ügynöki pályám elején igyekeztem segíteni mindenkinek, nem a pénz motivált. Ha szerb utánpótláscsapatok Magyarországra érkeztek különféle tornákra, a szakmai stáb megkért, hogy jellemezzem az ellenfeleket. Volt, hogy nem hittek a szemüknek, amikor több oldalas, mindenre kiterjedő elemzést készítettem a számukra.

3. Először azt gondoltam, abból juthatok bevételhez, ha szerb futballistákat hozok Magyarországra, ám az első olyan tranzakció, amiből pénzt kaptam, Szabó Tibor átigazolása volt, akit a Honvédból a Fradihoz segítettem. Vicces, hogy éppen Tibor az, aki a visszavonulása óta mellettem dolgozik az F-Group menedzser­irodánál mint ügynökségi partner. Az első olyan játékos, akit külföldre vittem, Korolovszky Gábor volt, a közreműködésemmel került Ciprusra.

 

4. Mindegyik üzletnek megvan a maga értéke, a szépsége, a pozitívuma – vagyis az összes játékos átigazolását említhetném, mert mindegyikre büszke vagyok, hiszen tudom, mennyi munkát fektettem bele. Persze vannak olyan tranzakciók, amik hangzatosabbak, és amikre felkapják a fejüket az emberek: Gera Zoltán West Bromwichba igazolása annak idején hatalmas dolog volt, hiszen Premier League-es csapatok nem kapkodnak a magyar játékosok után. Huszti Szabolcsot az aktuális UEFA-kupa-győztes, egy valódi sztáregyüttes, a Zenit szerződtette. Halmosi Pétert mind a Plymouth, mind pedig a Hull City klubrekordot jelentő összegért vásárolta meg. Pintér Ádám úgy került a magyar NB I-ből a spanyol élvonalba, hogy a szerződéskötésig még nem volt felnőttválogatott. Laczkó Zsoltot pedig balhátvédként vette meg a Sampdoria, a posztot én találtam ki a számára.
5. A legnagyobb és mondhatni egyetlen csalódás, ami ért: Rudolf Gergely esete. Azt hiszem, a történet mindenki számára ismert: rengeteg munkát, időt és pénzt fektettem bele, egy olyan európai topklub kívánta szerződtetni őt, mint az Ajax, amelynek ajánlatát kevés labdarúgó utasítja vissza. Ráadásul nem is egyszerűen visszautasította, hanem egy nappal az amszterdami megbeszélés után – a hátam mögött – egy másik menedzserrel kiutazott Olaszországba, és a Genoához igazolt.

6. Gyerekként Maradonáért rajongtam, manapság Kaká a kedvencem. De érdekes ez, hiszen három fiam van, és mindhárom másért van oda – Igor Messiért, Stefan Cristiano Ronaldóért, Markó pedig David Villáért. Az általam képviselt labdarúgók mindegyike nagy kedvencem, ezért dolgozom velük. Csak olyan futballistával állapodom meg, akinek a játéka valamiért közel áll hozzám. Hiszen lehet bármennyire szimpatikus ember valaki, fantasztikus barát, ha a pályán nem úgy teljesít, hogy engem megfog, nem dolgozunk együtt. Természetesen vannak, akikkel különleges kapcsolatot ápolunk, hiszen lassan tíz éve közös a cél: ilyen Huszti Szabolcs vagy Tőzsér Dániel. Mint már említettem, Juhásszal, Buzsákyval, Tímárral, Tóth Balázzsal együtt futballoztam, Halmosival vagy éppen Kenesei Krisztiánnal ellenfélként találkoztam. A Gera Zolival való kapcsolatom azért különleges, mert volt időszak, amikor nem az én ügyfelem volt, ennek ellenére barátként viszonyultunk egymáshoz, és tessék, néhány éve ismét nálam van. De mondhatok olyat is, aki nincs annyira rivaldafényben, mégis az egyik nagy kedvencem: ő Böőr Zoltán. Sokan nem tudják, de Zolit az Atlético Madrid és az Internazionale is akarta, és ha nincs a sérülése, talán az egyik klubnál kötött volna ki.

7. Nem könnyű, sőt inkább nehéz. Természetesen a gazdasági válság a futballban is megmutatkozott, ami nem segítette az ügynöki munkát. A recesszió következtében a játékosok értéke is csökkent, de ez talán kezd visszaállni. A jó eredmények nemcsak a labdarúgók értékét, de eladhatóságát is emelik, ezért mondom, hogy én vagyok a magyar válogatott legnagyobb szurkolója. Hiszen amíg vezetők, edzők, játékosok jönnek-mennek, addig én mindig itt leszek, és az az érdekem, hogy sikeres legyen a focink, mert akkor könnyebb a dolgom, jobb a tárgyalópozícióm.

 

8. Erre a kérdésre a játékosok tudnak választ adni. Amúgy nyilvánvalóan minden menedzser saját magát, a saját módszereit tartja megfelelőnek. Mint már említettem, futballista-pályafutásom megismertette velem az ügynöki munka sötét oldalát, tudom, mi az, amit nem szabad, milyen mentalitás az, ami elfogadhatatlan. Nálam elsődleges a korrektség, a kölcsönös tisztelet. Ugyanakkor csak olyan ügyféllel dolgozom, aki maximálisan megbízik bennem, és elfogadja a véleményemet. Azt mindenesetre tartom: az ügynököt a referenciái és a kapcsolatrendszere minősíti.

9. Nyaralni még nem voltam együtt játékosommal, de ami késik, nem múlik. Szórakozni ellenben elmegyek a fiúkkal. Amikor meglátogatok egy külföldön játszó ügyfelemet, a mérkőzések után előfordul, hogy kikapcsolódunk. De nincs ez másként itthon sem: nemrég Juhász Rolandot, Huszti Szabolcsot, majd Buzsáky Ákost érte az a megtiszteltetés, hogy a Puskás Pancho Sport Pubban névre szóló asztalt kapott, az átadáson és az azt követő ünneplésen én is részt vettem.

10. Ha egy üzlet megköttetik, akkor nem lehet rosszat mondani a tárgyalópartnerre. Egyébként rossz tapasztalatom nem nagyon van, hiszen amire olyan stádiumba kerül az ügy, hogy asztalhoz üljünk, mindenkinek a siker az érdeke. Nekem, menedzsernek az a dolgom, hogy a játékos érdekeit képviseljem, ezért ha úgy adódik, inkább a vezetőkkel konfrontálódom, de eddig erre nem igazán volt példa. Persze mindenkinek az az érdeke, hogy a klubok és a labdarúgó is elégedett legyen a megállapodással. Olyan persze elképzelhető, hogy első körben az álláspontok igencsak messze vannak egymástól, ilyenkor az én feladatom, hogy mindkét oldalt kompromisszumokra biztassam. De bevallom, mivel Magyarországon dolgozom, ha akadnak apróbb véleménykülönbségek, igyekszem a magyar klubot előnyben részesíteni, és a hazai egyesületnek kedvezni.

+1. Rendszeresen adódik olyan kérés, ami egy-egy szerződéstervezetbe belekerül, de egy különleges esetre emlékszem, ami Tőzsér Dániel athéni szerződésénél történt. Dani édesanyja a számok nagy ismerője, számmisztikával foglalkozik, és különösen odafigyel az ezzel kapcsolatos dolgokra – így volt ez fia átigazolásánál is. Jelezte nekünk, hogy Dani sikere érdekében az aláírásra kerülő papírok mindegyikének jobb felső sarkába piros fekvő nyolcast írjunk. Amikor megszületett a megállapodás az AEK Athénnal, és a szerződés aláírására került sor, szóltam Ilija Ivic igazgatónak, hogy mi lenne a kérésünk. Csak nézett rám, nem tudta eldönteni, viccelek-e. Mondtam, hogy komolyan beszélek, furcsállta, de aztán teljesítette a kívánságot. Én azonban továbbmentem: szóltam a vezetőnek, most, hogy minden rendben, tegyük középre a papírokat, fogjuk meg egymás kezét, és álljuk körbe a szerződést. Ivic nem akart hinni a fülének, amikor láttam, teljesen össze van zavarodva, elnevettem magam, és mondtam, ez már valóban csak tréfa volt. A piros fekvő nyolcasok azonban szerencsét hoztak Daninak: sikeres időszakot töltött Görögországban, a BL-ben is szerepelhetett.

 

FÜLÖP FERENC (Stars&Friends Hungary Sportmanagement Kft.)

1. Az MTK, majd a belga Charleroi profi labdarúgója voltam. Az MTK-val 1978-ból van egy bajnoki bronzérmem, később az A-válogatott technikai vezetője voltam, majd a Hungária körúton dolgoztam mint klubigazgató és társtulajdonos.

2. Az MTK-tól 2005-ben már el akartam jönni, de megvártam, amíg sikerült valakit a helyemre találni. Vörösbaranyi Józsi ekkor már hívott, áprilisban volt öt éve annak, hogy elindult a Stars&Friends menedzseriroda. Akkor aláírtam volna, hogy öt év múlva itt tartsunk.

3. Erre nehéz válaszolni, de talán Torghelle Sanyinak a Crystal Palace-ból a görög Panathinaikoszba való szerződése lehetett az első ügy, amin dolgoztam.

4. Nem is kérdés: Dzsudzsák Balázs. A PSV Eindhovenbe, majd az Anzsi Mahacskalába igazolásának munkafolyamatán rendkívül sokat dolgoztunk, több klub is kereste, de szerencsére neki is megvolt a türelme kiválasztani a számára legjobbat.

5. A legőszintébben mondom, hogy nem tudok csalódást említeni, hiszen jól ismerjük a piacot, a játékosokat, a klubokat, így mindig tudjuk, mire számíthatunk.

6. Mindenki kedvenc, nem is szeretnék közöttük különbséget tenni. Persze van egy személyes kedvencem, Mártonnak hívják, válogatott kapus, és a fiam.

7. Nehéz körülmények között dolgozunk, elég, ha a mértékadónak tartott transfermarkt.de internetes oldalon megnézzük a magyar labdarúgók hozzávetőleges piaci értékét: jobbára nulla és kétmillió euró között van. Márpedig éppen azokat a kis és közepes klubokat érintette legkeményebben az általános gazdasági válság, amelyek ebben a kategóriában vásárolnak játékosokat. Mert a nagy klubok ma is borzalmas összegeket költenek, azok viszont nem a magyarokat keresik.

8. Amilyenek mi vagyunk Vörösbaranyi Józsival. Komolyabbra fordítva: pszichológus, sőt már-már feleség és barátnő, akihez bármikor bármilyen ügyben fordulhat az ügyfele, akár magánéleti problémákkal is.

9. Én azért korban távolabb vagyok a játékosoktól, mint Józsi, aki akár nyaral is velük, persze ez alól Marci fiam kivétel. De én is valamennyiükkel jó viszonyt ápolok.

10. A magyar klubok jó részével korrekt, jó a viszonyunk, külföldről a PSV-ben dolgozó Marcel Brands nevét említeném, akivel Balázs kapcsán rengeteget tárgyaltunk. A kellemetlent inkább hagyjuk.

+1. A saját praxisomból hirtelen nem tudnék extrát mondani, de amikor még játékos voltam, az egyik MTK-s csapattársamtól megkérdezték, mire lenne szüksége ahhoz, hogy jobb legyen a hangulata, és ő egy kerékpárhoz ragaszkodott, amivel el tud menni Szombathelyre, a nagymamájához. El is indult, aztán az érdi emelkedőn görcsöt kapott, és visszafordult.

 

HRUTKA JÁNOS (Lotus Sports)

1. Profi pályafutásom befejezése után, 2003-ban kezdtem el játékosügynökként tevékenykedni. Addig az aktív labdarúgás töltötte ki a napjaimat.

2. Saját elhatározásból. Bognár Nándival, aki ekkor még a Ferencváros aktív jégkorongozója volt, beszélgettünk sokat arról, hogy mennyi kellemetlenség és rossz tapasztalat ért minket pályafutásunk során a bennünket képviselő emberekkel kapcsolatosan. Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk ezt kicsit másképp csinálni, mind a ketten már ebben az irányban végeztük egyetemi tanulmányainkat, és nyolc éve, azaz 2003-ban alapítottuk első vállalkozásunkat.

3. Nem emlékszem pontosan, arra viszont igen, hogy az első játékosok között volt három nagyon tehetséges fiatal, akiket a Stoke Cityhez közvetítettünk. Vass Ádám neve még ma is ismerős a futballszeretők számára, szép karriert fut be, de Zsivoczky Norbert is, aki talán a legtehetségesebb volt a három fiú közül, eljutott a magyar első osztályig. Fekete Ádám sajnos megsérült az angol csapatnál.

4. Nem tudok nagyon különbséget tenni a játékosok és az ő eladásaik, képviseletük között. Rengeteg jó szellemiségű és képességű játékossal dolgozhatok-dolgozhattam együtt. Annak azért örülök, hogy nagyon sok fiatal jutott ki a segítségünkkel külföldre, neves csapatokhoz, hiszen koncepciónk szerint leginkább a velük való együttműködést keressük. A három fiatalon kívül büszkék lehetünk arra, hogy mi hoztuk Gulácsi Péternek és Simon Andrásnak az első meghívót a Liverpooltól. De említhetnénk Vadon Dávid vagy Varga Péter nevét, akik a Manchester Cityhez kerültek, Farkas II Balázs a Dinamo Kijevnél, Varga Roland Bresciában kapott szerződést általunk, és ne feledkezzünk el Megyeri Balázsról (Olympiakosz Pireusz), Szolga Mátéról (Twente) és Gárdos Andrásról (Sheffield United) sem. Rajtuk kívül számos idősebb játékos, mint például Rajczi Péter, Vaskó Tamás transzferében vállaltunk aktív szerepet, és büszkék lehetünk arra is, hogy sikeresen közvetítünk most már jegyzett játékosokat külföldön is, mint a Partizan Beograd szerzeménye, a Sierra Leone-i Medo, aki Helsinkiből érkezett, vagy az egyik nagy spanyol tehetség, Cristian Márquez, akit az Espanyoltól vittünk a Fulham csapatához.

 

5. Volt olyan kliensünk, akinek a szülei esküdöztek, hogy soha semmilyen más menedzserrel nem fognak szerződni, még csak szóba állni sem, hiszen négy éve képviseltük a fiukat, pályafutása mellett több perben képviselte az iroda a játékost, az egyik legnagyobb bajnokság első osztályában szereplő együtteshez intéztünk neki profi szerződést, ő volt az egyetlen, aki ilyet kapott a második csapatból, és egy hónap múlva aláírt egy másik ügynökhöz! Ezt tette úgy, hogy még csak fel sem hívott, meg sem köszönte az együttműködésünket. Sajnos az ügynöki szerződések csak korlátozott időtartamra jelentenek garanciát a menedzsereknek, így előfordulhatnak kínos esetek.

6. Úgy gondolom, hogy sikerült olyan klientúrát kialakítanunk, amelyben nagyon jó kapcsolat alakult ki a mi csapatunk és az ügyfelek, játékosok között, hozzájuk már baráti szálak is fűznek. Senkit sem kihagyva illetve megsértve talán elég, ha csak Rajczi Péter, Vaskó Tamás és Megyeri Balázs nevét említem. A külföldiek közül nagyon jó viszonyban vagyok például az ugandai David Obuával, aki a skót Heartsban játszik.
7. Az utóbbi időben sajnos megnehezedett a magyar futballisták külföldre jutása. A válság hatására a kereslet csökkent, és talán már a magyar piac kínálata sem olyan erős, mint néhány évvel ezelőtt. Azok a külföldi csapatok, amelyek a válság kirobbanásáig megtehették, hogy megvegyék az európai középkategóriába tartozó játékosokat (a magyar futballisták ide sorolhatóak jelen pillanatban), és kifizették az ötvenezertől másfélmillió euróig terjedő átigazolási díjakat, ma már sokkal jobban meggondolják, hogy mire költsék a pénzüket. A legtöbb csapat azonban az ingyen igazolható labdarúgókat keresi. A topcsapatok, amelyek több millió eurót költöttek, most is hajlandóak áldozni jó játékosokra, de sajnos a magyar piac manapság nem kínál nekik „anyagot”.

8. Becsületes, precíz, jó és közvetlen kapcsolatokkal bíró, céltudatos, kellően motivált.

9. Nem. Úgy gondolom, hogy a kellő távolságot azért tartani kell. Sajnos ebben egyszer hibáztam, éppen a fent említett, szerencsétlen történetből fakadólag, de tanultam belőle. Azért kávézni, vacsorázni lehet, vagy a nyári szünetben egyszer-egyszer elmenni velük egy italt meginni.

10. A legjobb, aki egyből beugrott: Sir Alex Ferguson, akivel Farkas II Balázs szerződése ügyében találkoztam jó párszor. Ő igazi, profi úriember! A legnehezebb talán Igor Szurkisz úr volt, a Dinamo Kijev tulajdonosa, aki határozott, megalkuvást nem tűrő üzletember!

+1. A megállapodások, ugye, tartalmaznak bizonyos szolgáltatásokat az ügyfeleink részére annak fejében, hogy ők a mi irodánkkal képzelik el a jövőjüket. Az egyik család, a játékos és a szülei arra kértek minket, hogy a szolgáltatások nagy részét húzzuk ki a szerződésünkből, ők azokat nem kérik. Hiába próbáltuk magyarázni, hogy ennek nincs külön díjazása, ők ragaszkodtak hozzá, hogy ezekre semmi szükség. Az áttörést az jelentette, amikor egy példával megpróbáltuk szemléltetni, hogy ez olyan, mintha vásárolnának egy autót, számos extrával, amelyek már az alapárban is benne vannak. Ők viszont azt kérnék a kereskedőtől, hogy vegye ki az autóból a CD-lejátszót, a bőr üléshuzatot és minden olyan elemet, ami az árban benne van, de nekik most pillanatnyilag nincs rá szükségük. Az érvelés hatékonynak bizonyult.

 

Kövesdi Viktor, Pataky Tibor (Careers Management Group)

1. Mindketten a médiában dolgoztunk. Itthon és külföldön, kereskedelmi és köztévéknél, rádióknál, újságoknál, majd például a Ferencváros kommunikációs, marketing- és médiatevékenységét alakítottuk, felügyeltük.

2. Az élet hozta. Labdarúgókkal közösen dolgozva vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy számos olyan területe van egy futballista karrierjének, ahol professzionális segítségre lehet szüksége. Egyértelmű volt, hogy erre a játékosok részéről van ugyan igény, de körülnézve kiderült, hogy Magyarországon akkor még nem létezett olyan cég, amely ezt a munkát komplexen vállalta volna. Úgy döntöttünk, hogy mi megtesszük.

3. Szerencsére már rögtön az elején több sikeres tevékenységbe is belevágtunk, de mivel akkor nem jegyeztük fel, hogy miből lett először bevételünk, ma már erre esélytelen visszaemlékezni. Talán Gera Zoli valamelyik szponzori szerződése lehetett az első.

 

4. Egyformán mindegyikre, és első számú referencia sem létezik. Egyszerűen azért nem, mert nem mindig a topon lévő játékos menedzselése a legnagyobb, legnehezebb feladat. Sőt! Sok esetben nagyobb kihívást jelent, és így referenciának sem utolsó egy mélyen lévő, nehéz helyzetbe kerülő játékos talpra állítása. Van olyan labdarúgónk, aki az NB II-ben éhbérért játszott, és még azt sem kapta végül meg, ráadásul többtagú családot kellett volna eltartania. Mára kiegyenesedett az élete, lassan megalapozni látszik a jövőjét, úgy tűnik, visszakapja a futballtól mindazt, amit korábban becsületesen belefektetett. Persze ez csak egy kiragadott eset a sok közül.

5. Emberekkel foglalkozni óhatatlanul csalódáshoz is vezet a nagy örömök mellett. Szerencsére eddig csak olyanokban csalódtunk, akikkel kapcsolatban erre fel is voltunk készülve. Elszalasztott lehetőség? Sajnáljuk, hogy amikor Tököli Attila 25 éves volt, még nem végeztünk ügynöki munkát.

6. Egy anya sem tesz különbséget a gyermekei között, egy játékosügynök sem teheti meg ezt az ügyfeleivel. Aki ránk bízza a karrierjét, életét, az joggal várhatja el ezt. Egy olyan játékos van, akit kiemelhetünk a többiek közül, de csak azért, mert rangidős, és mert rövidesen vélhetően munkatársként is számíthatunk rá. Tököli Attilával évtizedes barátság köt össze bennünket, amely lassan munkatársi kapcsolattá formálódik.
7. Semmiképpen sem könnyű, ez egyértelmű. Mindig esete válogatja az értéket, nagyon sok múlik azon, hogy milyen posztról beszélünk, de belejátszik az életkor is, és persze az aktuális szerződés hossza, lejárata. Vannak ügynökök, akik kifejezetten a szabadon igazolható játékosokra hajtanak. Mi kifejezetten büszkék vagyunk arra, hogy nem vittünk el külföldre ingyen játékost egyetlen magyar klubtól sem. Ezt egyszerűen nem tartjuk fairnek. Annak idején Bogdán Ádám, akinek amatőrszerződése volt a Vasasnál, és a Vecsésben védett kölcsönben, a szabályok értelmében elszerződhetett volna úgy is Boltonba, hogy kihagyjuk a Vasast. Fel sem vetődött, hogy ilyesmit lépjünk. Több munkával járt ugyan korrektnek lenni, de ez szolgálta mindannyiunk érdekeit, a játékosét is. Neki is jobb úgy hazajönni a nevelőklubjához, hogy szeretik, tisztelik és büszkék rá.

8. A jó ügynök tisztességes, hosszú távon gondolkozik és tervez, őszinte, munkamániás, mindig elérhető, nem önmagát menedzseli, hanem a játékosait.

9. Nyaralni nem, de hajnali hívásra az intenzív osztályra például igen. Jó esetben a kapcsolat olyan, hogy az ügyfél minden gondját, örömét megosztja az ügynökkel. A legmegdöbbentőbb talán az volt, amikor egy ismert válogatott játékos éjfél körül rosszul lett az utcán, és bennünket riasztott telefonon, nem pedig az ügynökét. Mentő, sürgősségi osztály, virrasztás hajnalig, másnap reggelit vinni, és az egészet titokban tartani. Erről azóta sem beszéltünk se vele, se az ügynökével. Talán éppen azért nem, mert mindenkinek kényelmetlen lenne.

10. A legjobb és legkellemesebb mindenképpen két legenda: Rafa Benítez, illetve Guy Roux. Két rendkívül sikeres és tapasztalt szakemberről van szó, akikben közös, hogy végtelenül alázatosak a munkájuk iránt, lenyűgözően professzionálisan tárgyaltak, ugyanakkor végig nyitottak voltak, és klubjaik aktuális üzleti érdekein felül képesek voltak arra, hogy a játékosokat érző emberként kezelve, problémáikat, gondjaikat átérezve tegyenek ésszerű kompromisszumokat, olyan engedményeket, amelyekkel minden érintett fél jól járt. A kellemetleneket inkább hagyjuk! Igyekszünk jól érezni magunkat munka közben, ezért az ilyen eseteket, az ilyen embereket gyorsan elfelejtjük.

+1. Előfordult, hogy egy fiatal játékos érdekeinek védelmében azt kértük egy klubtól, hogy foglaljuk a szerződésébe azt a szokatlan feltételt, amely szerint, ha keveset játszik, akkor több fizetést kell neki adni. Így biztosak lehettünk abban, hogy kölcsön fogják adni, ha nem kap elég játéklehetőséget.

 

Varga Sándor (Sela Sports International Company)

1. A kárpátaljai Viskről indulva játékos is voltam, edző is, a szovjet, majd a magyar labdarúgó-szövetségben is dolgoztam, aztán a szaúd-arábiai al-Ittihad FC Jeddah edzője lettem.

2. A példaképem Östreicher Emil. Nagy hatással volt rám a vele való személyes találkozás és kapcsolat, pedig amikor ő ezt a szakmát művelte, méghozzá a legmagasabb szinten, még nem is létezett FIFA-licenc. A Szaúdi Királyságban aztán 1996-ban én lettem a 001-es számú, vagyis az első ügynök. A játékosmúlt és az edzősködés után ez volt a harmadik próbálkozásom a futballban, az első kettő nem jött be igazán, de nem hiába mondják, hogy három a magyar igazság. A miértre van egy banális ok is: a gyerekeink szuper nemzetközi oktatási rendszerben kezdtek el tanulni a szaúdi Jeddahban, és ha folytatom az edzőséget, állandóan utazniuk kellett volna.

3. Szergej Alejnyikov 1989-ben szerződött általam Minszkből a Juventusba, ekkor még nem is volt licencem. Az első hivatalos ügyfelem Jurij Kalitvincev lett, ma ő az ukrán szövetségi kapitány segítője, neki Kijevből segítettem 1998-ban a Trabzonsporba szerződni.

 

4. Mindegyik ügyfelemre büszke vagyok, de ha ki kell emelni egyet, talán Oleg Luzsnij lenne az, akit 1999-ben, harmincegy éves korában, amikor már kezdtek arról beszélni, hogy túl öreg, a Dinamo Kijevből segítettem az Arsenalba szerződni, ahol négy évet futballozott sikeresen.

5. Nincs személyes, igazán rossz tapasztalatom, de ha elő is fordulna valami kellemetlenség a munkám során, azt igyekszem mielőbb elfelejteni.

6. Valamennyi saját emberemet nagyra tartom, ezért is dolgozom velük. De ha a világfutballból kellene néhány nevet megemlítenem, akkor régről természetesen Puskás Ferenc, a maiak közül pedig Lionel Messi lenne az.
7. Rég nem volt magyar játékosom, de az utóbbi hónapok fejleményei alapján úgy látom, végre pozitív folyamatok kezdődtek a magyar labdarúgásban.

8. A legjobb ügynök az, aki nem mindenáron ad el játékosokat, hiszen számomra egy embert portékaként kínálni majdhogynem egyenértékű az árulással. Giggs vagy Maldini egész pályafutásuk során egy klubban játszottak, és nekik is voltak, illetve vannak ügynökeik. Nekem is van két játékosom, akiknek immár a negyedik szerződésén dolgozom – ugyanannál a klubnál, az ukrajnai Dnipro Dnipropetrovszknál, ahol tavaly október óta a spanyol Juande Ramos az edző. Van egy meghatározásom a jó ügynökről: olyan, mint a jó játékvezető, a legjobb, ha nem beszélnek róla, ugyanakkor bármennyire is észrevétlen, a munkájával minden a legnagyobb rendben.

 

9. Igen, három keresztapai felkérésem is volt a játékosaimtól, közeli kapcsolatban állok a családtagokkal, barátokkal is. Amikor Rebrov a Tottenhamben és Luzsnij az Arsenalban játszott, mindig harag volt belőle, hogy Londonban melyiküknél lakom.

10. Lord Alan Sugar, a Tottenham magyar származású akkori elnöke 2000 tavaszán még csak Sir volt, ekkor több napot töltöttem vele az irodájában és az otthonában. Nagyon élveztem a társaságát, pedig a szituáció rendkívül nehéz volt. A Dinamo Kijev harmincmillió dollárt kért Szerhij Rebrovért, aki akkoriban a BL gólkirálya volt, a Tottenham viszont csak tízmilliót ajánlott. Rebrov személyes feltételeit öt perc alatt lerendeztük, de a két klub közötti tárgyalás során nem kis nehézségek adódtak. Hrihorij Szurkisz volt a Dinamo elnöke, ma az UEFA végrehajtó-bizottságának tagja, no meg az ukrán szövetség elnöke. Na, őt akár a legnehezebb tárgyalópartneremnek is nevezhetném, de ő sem annyira vészes, mert a mai napig jó barátságban vagyunk. Végül az üzlet csak létrejött, valahol középen találkozott a két ajánlat, pontosan tizenegy millió angol font lett Rebrov vételára. Az utolsó érvem Sugar ellenében az volt, hogy „Ugyan, Sir! Mit tanakodunk mi itt már ötödik napja a játékos árán, az újságok tele vannak Rebrov fotóival, nézze meg, rajta van az árun az ár…” Rebrov tizenegyes mezben játszott… Erre a Sir azt mondta: „Fuck! Oké, tizenegymillió, de ez az utolsó ajánlat!” Én pedig tudtam, hogy Szurkisz ezt el fogja fogadni.

+1. Alejnyikov szerződésében, amelyet a Juventusszal kötött, volt két nem igazán szokványos kikötés. Az egyik, hogy a játékosnak csak FIAT autóban szabad mutatkoznia, csak abban ülhet, csak azt vezetheti, ami azért érthető, mert Agnelli úr nemcsak a Juvénak, de a FIAT-gyárnak is a főnöke volt. A másik, talán még érdekesebb rendelkezés az volt, hogy a Juve játékosai nem mutatkozhattak a hírhedt torinói piac közelében. Egyszerűen rombolta volna a presztízsüket, ha a szegények által látogatott ócskapiacon, illetve annak nem túl jó hírű környékén bukkantak volna fel.

 

Vörösbaranyi József (Stars&Friends Hungary Sportmanagement Kft.)

1. Egy könyvelőirodát vezettem, amely egyebek mellett adótanácsadással is foglalkozott. Legalább kétszáz ügyféllel dolgoztunk.

2. Hosszú és bonyolult a történet, de leegyszerűsítve arról volt szó, hogy egy ismerősömön keresztül bejött hozzám Ferenczi István, aki akkor Győrött játszott, és éppen kft.-t kellett alakítania. Ennek ma már jó tizenhárom éve, ekkor jöttem rá, hogy ezeknek a srácoknak egyszerűen nincs képviselőjük, aki a jogi vagy egyéb kérdésekben tanácsokkal látná el őket, segítené a pályafutásuk alakulását. Akkoriban maximum három-négy ügynök dolgozott Magyarországon, én a legtöbbet a közelmúltban elhunyt Balla Györgynek köszönhetem, ő segített a pályára állásban. Aztán úgy 2002 táján már hivatalos vizsgát is tettem.

3. Értelemszerűen Ferenczi István, hiszen minden vele kezdődött. Azóta megjárta Bulgáriát, Németországot, Törökországot és Angliát, idehaza is több klubban megfordult, most ugyebár a Vasasból igazolt Pápára, a mai napig ragyogó a kapcsolatunk.

4. Az első számú referenciát talán mondanom sem kell, hiszen a PSV-ből éppen a nyáron Oroszországba szerződő Dzsudzsák Balázs ma a piacon a legtöbbet érő labdarúgónk. De Balázs mellett ugyanilyen büszke vagyok Ferenczi Pistára vagy Kabát Petire is, nekik is végigkísértem a pályafutásukat. Szoktam is nekik mondani, hogy mai fejjel mennyire másképp csinálnék néhány dolgot, de ők felmentenek az önvádak alól, mondván, akkoriban mennyivel nehezebb volt egy menedzser dolga, hiszen például nem voltunk EU-tagállam. És ha a legnagyobb büszkeségemet is megemlíthetem, ő Vörösbaranyi Armand, a tizenöt éves fiam, aki a Győri ETO U17-es csapatának csatársorában pallérozódik.

 

5. A legnagyobb csalódást nem nevesíteném, de maradjunk annyiban, hogy egy rendkívül tehetséges magyar labdarúgó, aki egyszerűen képtelen megérteni, hogy mekkora lehetőség előtt áll. És ennek megfelelően képtelen is alárendelni mindent a labdarúgásnak.

6. Valamennyi ügyfelemet nagyon szeretem, valamennyinek nagy szurkolója vagyok, de tény, hogy Dzsudzsák Balázst és Ferenczi Istvánt kell az első helyen említenem. A nemzetközi futballban pedig egyértelműen Cristiano Ronaldót, akit persze nem utasítanék vissza, ha ügynököt keresne…

7. Sajnos az utóbbi évek általános gazdasági válsága a labdarúgás piacát sem hagyta érintetlenül, de ez nem speciális magyar probléma. A mi futballunkra, a mi lehetőségeinkre egyértelműen a válogatott szereplése van a legnagyobb hatással, ettől nagymértékben függ, milyen a megítélésünk, attól pedig az, hogy miként tárgyalnak velünk. De még az Európa-liga vagy a Bajnokok Ligája csoportkörében való szereplés is lendít a magyar játékosok esélyein.

8. A legfontosabb a jó kapcsolatteremtő-képesség, továbbá, hogy egy ügynöknek legyenek egyéni meglátásai és megérzései. Vagyis tulajdonképpen csupa tanulhatatlan dolog.

9. Mi az, hogy! A legtöbbjükkel civilként is remek a kapcsolatom, néhányukkal barátkozom is, ez amúgy is jellemző az irodánkra. Dzsudzsákkal és Ferenczivel például már volt közös nyaralásom is.

10. A PSV sportigazgatójától, Marcel Brandstól a debreceni Szima Gáborig, az újpesti Tolnai Sándorig vagy a zalaegerszegi Nagy Ferencig rengeteg korrekt tárgyalópartnerem volt már, de talán az említettekkel a legjobb a viszonyom. A legkellemetlenebbet inkább nem nevesítem, legyen elég annyi, hogy magyar az illető.

+1. A legextrémebb eset? Volt olyan játékos, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a szerződésébe bekerüljön: autóban kizárólag cabriót fogad el új klubjától. Sikerült kiharcolni.

 

 

Csáki szalmája
Amikor egy valódi kettősügynök képviselte a játékosokat

Csáki Sándor egykor élet-halál ura volt, ha ma rákeresünk az interneten a nevére és arra, hogy „MLSZ”, diszkréten kijavít bennünket a gép, és a Csányi Sándor MLSZ-elnökkel kapcsolatos anyagokat sorjázza. Ha az Újpest kulcsszót biggyesztjük a hajdani belügyminisztériumi sajtóosztály-vezető neve mellé a Google-ben, akkor kapunk néhány találatot arról, hogy a „Dózsa” vezetőjeként aktív szerepet játszott a válogatott középhátvéd, Szűcs Sándor személye révén megvalósított elrettentésben és példastatuálásban, amellyel az élsportolóknak üzent a hatalom. (A játékost tőrbe csalták, beépített emberek disszidálási kísérletre vették rá menyasszonyával, Kovács Erzsi énekesnővel együtt, majd elkapták, letartóztatták, és 1951-ben kivégezték.)
Csáki, a korábbi auschwitzi fogoly neve előkerül még a kétes hitelességű „ugynoklista.freeblog.hu” oldalon is, ám nem azért, amiért ennek az FFT-összeállításnak is „ügynöklista” a címe. A volt BM-es rendőrtiszt, mint feltételezett Moszad-ügynök szerepel itt, 1931-es születési dátummal, ami kicsit késeinek tűnik ahhoz képest, hogy már a ’40-es évek végén vezető pozícióban volt az Újpestnél. A nagy gólkirály, Deák „Bamba” megfélemlítésében és Újpestre igazolásában is kulcsszerepe volt, de nemcsak őt, hanem Henni Gézát, a kapust is sikerült az akkori Dózsának elkoboznia a ’49-es, világraszóló futballt játszó, 140 rúgott góllal bajnok Fraditól.
De nem időznénk ennyit ennek a „sportvezetőnek” az életútjánál, ha utolsó aktív évtizedében, a rendszerváltást megelőző tizenvalahány évben nem lett volna közvetlen köze a magyar futballisták külföldre szerződtetéséhez, mint az egyedüli „játékosügynöknek”, hiszen abban a furcsa világban ez a tevékenység is állami monopóliumként működött.
Persze a sok tekintetben európai változásokat hozó Szepesi György MLSZ-elnöksége idején (ekkor adták a futballistáknak először valutában a vb-re jutásért járó prémiumot, Szepesinek sikerült engedélyeztetni Puskás 1981-es hazatérését, ő rehabilitáltatta Östreicher Emilt is) már az is hatalmas szó volt, hogy sikerült intézményesíteni az előtte évtizedekig mereven megtiltott nyugati szerződéseket. Ez az intézmény volt Csáki, az MLSZ Menedzserirodájának (ez volt a hivatalos neve) vezetője. A ’80-as évek varázslatos szava volt a „menedzser”, amelyet az akkor még Skála Coop-os (mellesleg MLSZ-elnökségi tag) Demján Sándoron kívül sokáig használni sem mert senki, de ez a végtelenül trendi kifejezés illette a ’70-es évek végétől az őskommunista Csákit. Szepesi ugyanis kiharcolta, hogy a harmincon felüli válogatott játékosok – egy-két évre – megfelelő ajánlat esetén külföldre szerződjenek. Az aláíráspénzt és a fizetést persze Csákival kellett elfogadtatni, és azt is ő mondta meg, mindebből hány százalékra tart igényt (mármint az OTSH). Pontosabban az egész pénzt az MLSZ-be kellett befizetni, és a klub örülhetett, ha kapott belőle százalékot.
Tóth-Zele József spanyol és portugál profi csapatoknak dolgozott akkoriban, főként edzőként, de más ’56-os emigráns magyar szakemberekhez hasonlóan ő is sok magyar játékosnak segített külföldre jutni, avagy sok külföldi klubot segített magyar játékoshoz. 1983-ban a diósgyőri válogatott, Tatár György ügyében érkezett Budapestre tárgyalni, és az MLSZ-ben a minden ilyen ügyben eljáró Csáki Sándor fogadta. Amikor meghallotta, hogy a spanyol Castellón 50 ezer dollárt kíván fizetni a játékosért (ennyiért akkoriban 31 éves válogatott játékost lehetett venni!), kijelentette, „Szó sem lehet az üzletről”. Amikor Tóth azt felelte, hogy ennél több pénze a klubnak nincs a futballistára, Csáki, mintha mit sem mondott volna korábban, legyintett, „Rendben, menjen át az irodába, írják meg a papírokat”. Később, amikor Tóth-Zele József ötezer dolláros jutaléka került szóba, Csáki megint szeszélyesen viselkedett. Előbb éreztette, hogy egyedül az ő döntésén múlik minden, majd meggondolta magát, és nagylelkűen azt mondta, a pénztárban felveheti a pénzt. „És 1983-ban, amikor Magyarországon ez nagyon nagy összeg volt, és valutát egyáltalán nem is volt szabad birtokolni, a pénztárosnő minden további nélkül, készpénzben a kezembe nyomta az ötezer dollárt. Semmi papírmunka, átváltás, ellenőrzés. Ha Csáki rábólintott, már vihettem is a pénzt.”
Sok nagynevű és tudású futballista mesélhetne arról, miként kellett hajbókolni „Sanyi bácsinak”, ha valaki szeretett volna eljutni a belga vagy a francia másodosztályba. Kardos József, a válogatott újpesti védő is igyekezett jó viszonyt kialakítani a menedzseriroda vezetőjével, aki sokfelé elkísérte a válogatottat, általában az MLSZ küldöttségének tagja volt. Kardosnak újpesti létére is csak ’89-ben, 29 évesen sikerült kijutnia Görögországba, pedig ő már a klubjában is gyakran találkozott a fő-fő ügynökkel. Amikor egyszer a csapatot Csáki a fürdőbe is elkísérte, a játékosok csodálkozva fedezték fel egy régi, de hatalmas vágás nyomait a hátán. Csak Kardos mert rákérdezni a csúnya forradásra. „Ne is mondd – legyintett Csáki Sándor –, annak idején megműtött a Mengele…”

 

 

Magyar sztárok, külföldi menedzserrel
Komant Vladimirt, Szalai Ádámot és Hajnal Tamást sem magyar ügynök képviseli

Ha egy magyar futballistát külföldi ügynökség képvisel, az azt jelzi, hogy az illető játékos a hazaszeretet által táplált elfogultságtól mentes, tárgyilagos üzletemberek számára is sikeres, jó „portéka”. Több példát is találtunk arra, amikor egy magyar válogatott labdarúgót külföldi ügynök képvisel.
Hajnal Tamás 17 éves kora óta légiós, nem is tartozik egyetlen magyar menedzserirodához sem. A VfB Stuttgarttal fél év kölcsönjáték után kétéves szerződését megkezdő irányító ügyeit az egykori belga válogatott (ma Dick Advocaat szövetségi kapitány segítőjeként is dolgozó) Marc Wilmots intézi, ő vezényelte le a volt karlsruhei, kaiserslauterni és dortmundi Hajnal immár negyedik németországi klubváltását.
Koman Vladimir 2004-ben egy olasz–magyar korosztályos válogatott meccs után találkozott Marcel Kacinari szlovén játékosügynökkel. A fiatal irányító viszonylag hamar megállapodott a menedzserrel, aki tető alá hozta sampdoriás szerződését. Koman, olasz klubváltásait (Avellino, Bari) is a szlovén ügynökével teljes egyetértésben intézte. Kacinari nagy kihívás előtt áll: új csapatot, de főképp új országot kell találnia a Genovából elkívánkozó válogatott középpályásnak.
Szalai Ádám mainzi szerződésénél Oliver Fischer segített. A Real Madridtól a Bundesligába igazoló csatár éveken keresztül dolgozott ifjabb Laczkó Mihállyal, majd amikor elváltak útjaik, több lehetőségből szemezgetve választotta a német ügynököt. A kapcsolat kezdete még a stuttgarti időszakra nyúlik vissza, ahol egy közös barát hozta össze a játékost és a menedzsert. Szalai határozatlan idejű megállapodást kötött Fischerrel, eddig kiváló tapasztalatai vannak a közös munkáról.

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. szeptemberi számában.)