Szöveg Alison Ratcliffe
Világbajnoknak lenni „kezdetnek nem rossz”: elsőre érthetetlennek tűnik, de aki régóta ismeri Kylian Mbappét, az tudja, mennyire komolyan gondolja. Ez a kijelentés választ ad egy feladványra a francia szupersztár múltjából.
Mbappé első látásra a tipikus született zsenik közé tartozik, mégis hamar összezavarta a tanárokat és edzőket egyaránt. Hogy lehet, hogy egy ilyen elképesztő futballtehetség az iskolában hiperaktív, az edzésen viszont teljesen szétszórt? A válasz: nem tudták felkelteni az érdeklődését.
A suliban még pszichológushoz is járt, de az oktatók végül kénytelenek voltak alkalmazkodni. A méltán híres Clairefontaine Akadémiánál kezdtek kételkedni abban, hogy képes lesz a csúcsra jutni. De az akkori igazgató, Gerard Precheur végül rájött, hogy a tizenhárom éves ifjonc egyszerűen csak unatkozott: messze felülmúlta nemcsak a saját, hanem a nála egy évvel idősebbek évfolyamát is.
Mbappé szülei nekiálltak olyan klubot keresni fiuknak, ahol megértik őt. A széles választékból végül a Caent választották, amelynek vezetői nem is mertek először ajánlatot tenni. Amikor mégis, Mbappé apja, Wilfried nem hitt a szemének.
Laurent Glaize, a Caen akkori „toborzótisztje” pontosan emlékszik, mi volt Wilfried válasza az első ajánlattételre: „Horgászbottal nem lehet cápát fogni”. Nem mintha a családot annyira érdekelte volna a pénz, „de a fiú valóban jelentős értéket képviselt” – hangsúlyozta Glaize. Amikor azonban a Caen visszaesett a másodosztályba, az igazgatóság lefújatta Glaize-zel a Mbappé-szerződést. A L’Équipe futballmagazin dokumentumfilmjében Glaize-en jól látszik, hogy pályafutása legkeményebb pillanatának az emlékétől is rosszul van. „Igazi drágakövet kellett elutasítanom…”
Kétezertizenhárom júliusában Mbappéék felkeresték a Monacót, ahol már voltak kapcsolataik, miután Kylian örökbe fogadott testvére, Jires Kembo (aki most a török Bursasporban focizik) is itt játszott. A monacói akadémia híres a frissen végzett játékosairól, ami azt sejteti, hogy remek ott a műhelymunka, de a Mbappé szülők világosan leszögezték: Kyliant nem kell tökéletesre formázni, egyszerűen hagyni kell szárba szökkenni.
Bruno Irleshez, a Monaco U17-es csapatának edzőjéhez, úgy tűnik, nem ért el az üzenet, vagy csak nem értette meg (Kylian ugyanis 15 éves létére az ő csapatában játszott). Amikor hiába próbálta Kylian játékát átformálni, letette őt a regionális amatőr ligában játszó csapatba. Végtére is logikusan döntött. Ez a bevett eljárás. És épp ezzel volt a gond.
„Kyliannak mentorra lett volna szüksége – mondta Souleymane Cissé, a Monaco egykori ifjúsági edzője. – De Irles nem tudott az lenni. Kyliant a teljesítménye alapján kellett volna kezelni, nem a korához illő szinten, ami inkább akadályt jelentett. Imádja a kihívásokat, minél magasabbra rakod neki a lécet, annál inkább át akarja ugrani. Nem azért, mert fel akar vágni, hanem mert érzi, hogy képes rá.”
A 2016–17-es idényben BL-elődöntőbe vitte a Monacót
A Monaco végül engedett a nyomásnak, és elküldte Irles-t egy partnerklubhoz. Egy évvel később a 16 éves Mbappé már az U19-es csapatban szerepelt, ahonnan a tulajdonos, Dmitrij Ribolovljev nyomására az edző, Leonardo Jardim hamar felküldte a felnőttekhez. Arra azért még volt ideje Mbappénak, hogy megnyerje az U19-esekkel a 2016-os Gambardella-kupát: a döntőben szerzett duplát a nagyok között elért mesterhármasok követték, még a tizennyolcadik születésnapja előtt. A következő 20 góljával a Monaco megnyerte a Ligue 1-t, bejutott a Bajnokok Ligája és a Ligakupa elődöntőjébe, továbbá a Francia Kupa fináléjába.
A családban felrémlik egy emlék a Santiago Bernabéu makettjéről. A házibarát, Alain Mboma a tizedik születésnapjára elhozta a stadion kicsinyített modelljét, mivel a kissrác megszállott Real Madrid-rajongó volt, és ott akart játszani. A rokonok csak mosolyogtak, amikor Kylian azt mondta: „Egyszer majd én viszlek el titeket a Real Madridhoz”.
Négy évvel később Kylian születésnapján egy sofőr várta a családot a madridi repülőtéren. Születésnapi ajándékként fogadták csak el a Real Madrid ajánlatát, hogy Kylian kis ideig náluk eddzen: nem akarták ugyanis, hogy fiuk külföldi akadémiára járjon. Ezért is utasították el korábban a Chelsea-t.
„Nagyon erős családi háttere van – mondja Kylian bácsikája, Piérre, aki korábban az alsóbb osztályokban játszott, most pedig edző. – Sosem szenvedett hiányt semmiben, és sok más gyerekkel ellentétben nem a nehézségek kovácsolták keménnyé. Csak önmagáért küzd, mert nem álltak az útjába efféle akadályok. Ez bizonyítja, milyen csodálatos a hozzáállása. Tudja, mi az az elszántság.”
Bár a család a rossz hírű párizsi külvárosok egyikében, Bondyban élt, Kylian szülei a közösség kiemelkedő alakjai közé tartoztak. Édesanyja, az egyetemet végzett Fayza egykor profi kézilabdázó volt, most oktató egy ifjúsági központban. A visszahúzódóbb természetű Wilfried ifjúsági menedékházat vezetett, valamint fiához hasonlóan az AS Bondyban is játszott, mielőtt a kispadra ült volna edzőnek. Hogy megóvják a káros behatásoktól, Kyliant bentlakásos katolikus iskolába küldték, de a zeneiskolába is beíratták, ahol fuvolázott és a kórusban énekelt.
A Bondy egyik edzője, Antonio Riccardi még emlékszik, ahogy a három-négy éves Mbappé szívére tett kézzel a Marseillaise-t énekli, és arra is, ahogy hatévesen kijelenti: egyszer még a világbajnokságon fog játszani.
Lehet, hogy csak egyike volt a nagyokat álmodó kiskölyköknek, de nem sokan vannak, akik ennyi idősen már képzik magukat a médiaszereplésekre. „Ötévesen már interjút tudott adni – így Mboma. – Teljesen egyedül, magától készült rá. Felkészült a dicsőségre. Nézte az interjúkat a tévében, és eljátszotta őket.”
A Paris Saint-Germain igazolást bejelentő sajtótájékoztatóján nyújtott alakítása után a L’Equipe „a kommunikáció kis Obamája” nevet akasztotta Mbappéra. A francia komikus, Nicolas Canteloup úgy mutatta be, mint nagy tudóst. Egyik jelenetében a „riporter” megkérdezi, mit gondol Neymar sérülésével kapcsolatban, mire a szintén általa eljátszott „Mbappé” azt válaszolja, hogy nem Neymar baja kavarta fel, hanem Stephen Hawking professzor halála, és bele is fogott egy kiselőadásba Hawking munkásságáról.
Harminckét pályára lépésből ez a huszonkettedik gól a PSG-vel
„Ő volt a legérettebb játékos, akivel valaha dolgom volt, ő volt a legbiztosabb önmagában, a tehetségében és abban, amit csinál” – mondta róla Ludovic Batelli, aki az ifjúsági válogatottnál volt edző. Mbappé meglepően keveset szerepelt a csapatban: ahogy haladt fölfelé a korosztályokban, úgy haladt vele párhuzamosan Jean-Claude Giuntini, egy másik edző, aki nem tudta megfejteni a Mbappé-rejtélyt.
„Amikor tizenhat éves volt, leültem vele beszélgetni, figyelmeztettem, hogy ezzel a viselkedéssel nagyképűnek, gőgösnek tűnhet majd – tette hozzá Batelli. – De mindig kifogásolhatatlanul és példaértékűen viselkedett. Eléggé intelligens, hogy megfeleljen a kihívásoknak és beilleszkedjen a csapatba.”
Mbappé monacói áttörésével meghódította a franciák szívét. Tehetsége, pozitivitása és elragadó modora a sajtóval szemben gyógyír volt a nemzetnek a 2010-es világbajnokságon történtek és Karim Benzema 2015-ös szexvideós zsarolási botránya után. A csatár érkezése olyan volt, „mintha maga Szűz Mária jött volna el stoplisban”, ahogy a Le Point újság fogalmazott.
Mbappé átigazolása a PSG-hez azonban felkavarta a Monaco-drukkereket. És amikor csatlakozott Neymarhoz a Parc des Princes-ben, a franciák is kezdték őt más színben látni. Egyre vadabb lett a pályán, egyre többet műsorozott. Már nem volt olyan megnyerő, csak precíz és hatékony. A vb-győzelem után azonban Mbappé átvette Marianne, a szabadság istennője helyét a nemzet élén.
Számot vetve az elmúlt fél évszázaddal Robert Pires így fogalmazott: „Franciaország évtizedek óta a labdarúgás országa, tudja, hogyan lehet a bevándorlók gyermekeiből a legjobb játékosokat faragni: Raymond Kopa, Michel Platini, Zinédine Zidane és most Mbappé. Tehetségkereső és -gondozó rendszerünk talán a legjobb a világon. Természetes, hogy a földkerekség legjobbjai innen kerülnek ki. Kylian Mbappé a francia történelem termése.”
Amikor a Le Parisien lap megkérdezte Éric Naulleau írót a Mbappé-jelenséggel kapcsolatban, ő így válaszolt: „Mbappé pont az ellentéte a külvárosi kölyök kliséjének, aki csak magára, a pénzre és a menőzésre tud gondolni. Megtestesíti az új hullámot, ami megjelent a francia futballban, olyan nemzeti egységet, amihez még nem szoktunk hozzá. Tíz éve először olyan játékosunk van, akivel mindenki boldogan tud azonosulni.”
„TÍZ ÉV UTÁN ELŐSZÖR A FRANCIÁK VALAKIVEL BOLDOGAN TUDNAK AZONOSULNI”
Roger Lemerre, a 2000-es Európa-bajnok válogatott szövetségi kapitánya ennél lelkesebben fogalmazott: „Megtestesíti a francia futballban rejlő tudást. A francia siker mintapéldája. Maga Franciaország.”
Amikor Mbappé októberben a Time magazin címlapjára került, bevégeztetett a mű. Mbappét felkenték.
Ha Mbappé megtestesíti egész Franciaországot, hát a világbajnokság egyik pillanata „megtestesíti Mbappét – mondja Batelli. – Benne van minden: hogyan kell gazdálkodni az energiával, a precizitás, a hibátlan mozdulatok.”
A belgák elleni elődöntőben, nem sokkal Samuel Umtiti gólja után Mbappé átvette a labdát Blaise Matuiditől, a jobb lábfeje külső élével terelte egy kicsit, majd bal sarokkal átadta Olivier Giroud-nak. Moussa Dembélé lába végül útját állta Giroud góljának.
Jean-Francois Suner, Mbappé egykori bondy-i edzője szerint kiskora óta ilyen megmozdulásai vannak: videókból tanulta a trükköket. Batelli szerint „a jobb és bal lába közötti elképesztő egyensúly” teszi lehetővé az ilyen hatékony mozdulatokat. „Úgy helyezi a súlyát egyik lábáról a másikra, hogy a felsőteste pozíciója nem változik. Bármilyen helyzetben van, sosem veszíti el az egyensúlyát. Bármelyik pillanatban képes elképesztő mozdulatokkal élni.”
Egyensúlyérzéke miatt Mbappé irányításvesztés nélkül, egy pillanat alatt lassul le, majd azonnal továbbmegy, cselez, majd ismét lő. Ha ehhez hozzávesszük kedvelt ijesztgetéseit, valóban kiismerhetetlen játékost kapunk. Továbbá megvan az a képessége, hogy „olyan helyeket vesz észre, amelyek a lelátóról sem látszanak” – ahogy édesapja fogalmaz.
„Bármilyen helyzethez alkalmazkodik, mintha már lenne tapasztalata – mondta róla Yannick Stopyra, a bourdeaux-i ifjúsági csapat elnöke, aki a ’80-as években maga is játszott az ifjúsági válogatottban. – Ha egy játékos túl gyors, előfordul, hogy túl hamar vagy túl későn cselekszik. Mbappé azonban mindig tökéletesen időzíti a sprinteket. Pontosan tudja, mikor kapja a labdát, és azonnal elemzi az ellenfél szándékát, ehhez igazítva a futását.”
Ezek a felfutások mélyről jönnek, és jobbra tartank. Érdemes megfigyelnünk, hogy mielőtt felgyorsulna, tesz pár lépést az egyik irányba, ezzel lerázza a rátapadt védőt, majd szabadon időzítheti a sprintet. A világbajnokságon Paul Pogba hosszú passzait értékesítette így, a PSG-nél Thomas Meunier-vel „veszi fel a kapcsolatot”, mielőtt előretörne.
Stéphane Caristan, az egykori fedett pályás világbajnok gátfutó is elemezte Mbappé szemkápráztató beindulásait. „Erőssége, hogy azt csinálja, amit mi a futópályán. A sarka sosem emelkedik a térde fölé, mint sok más játékosnak. És amikor a lába földet ér, fentről lefelé érkezik le. Gyakorlatilag belekarmol a pályába. Ezért képes a lábával lefelé erőt kifejteni, anélkül, hogy belesüppedne a mozdulatba.”
Mbappé társai értékelik, hogy csak akkor trükközik, amikor az hatékony, jól kivitelezett, és a csapat érdekében áll. De azért ne keverjük össze a ragyogó gondolkodást az önzetlenséggel. Az Argentína elleni vb-nyolcaddöntőben megdöntötte a csatárok sprintrekordját.
A PSG nemcsak Mbappéval ékeskedik, de Neymarral és másokkal is. Lehet, hogy az öt legnagyobb európai bajnokság legerősebb kezdését produkálták (vegyük például Mbappé négy gólját a Lyon elleni meccs első 13 percében), de a kifulladt Marco Verratti a Nápoly elleni 2–2-es döntetlen után már így nyilatkozott: „Amikor védelemről beszélünk, az mind a tizenegy játékosra vonatkozik…”.
„Nem is rossz egy ilyen gyors kölyöktől…”
Az edző, Thomas Tuchel kénytelen volt megbüntetni Mbappét, amikor az késve érkezett a megbeszélésre: négy nappal később a cserék közé ültette a Marseille elleni Ligue 1-mérkőzésen. Kylian csak a 60. perc után lépett a pályára, ahol az első labdaszerzése után gólt rúgott, majd a sajtótájékoztatón a csapat vezetőjének kiáltotta ki magát. Persze mindig jól viselte a büntetést. Amikor az iskolában kigúnyolt egy gyereket a kabátja miatt, az anyja egy hétig trapézgatyában és tépőzáras cipőben küldte iskolába. Mbappé magabiztos vigyorával ellensúlyozta kínos ruházatát. Csak két dolog zavarta az életben. Gyűlöli, ha csodagyerekként kezelik, és nem bírja, ha visszafogják.
Felidézve a Clairefontaine-nél töltött éveket Mbappé ezt mondta: „Amikor úgy éreztük, nem volt elég az edzés, kiszöktünk éjszaka a rácsozott kispályákra, ami egyébként tilos volt. Nem volt lámpa, úgyhogy a telefonjainkkal világítottunk, és későig fociztunk. Utána az ablakon át visszamásztunk a hálóba.”
Világbajnok? Ez valóban csak a kezdet.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. januári lapszámában.)
