Szöveg Felipe Rocha
A Sporting Clube de Portugal néhány labdarúgója az öltöző felé veszi az irányt a Lisszabon közelében fekvő alcochetei edzőkomplexumban. A többi játékos a pályán készül újabb edzésre. Május 15. van, délután öt felé jár az idő. Két napja ért véget a portugál első osztályú bajnokság, a Primeira Liga utolsó fordulója. A Sporting a harmadik helyen végzett, tíz ponttal a bajnok Porto és hárommal a városi rivális Benfica mögött lemaradva, így tehát nem jutott be a Bajnokok Ligájába. De még nincs minden veszve: az Oroszlánok készülhetnek a néhány nap múlva esedékes Portugál Kupa-döntőre, amelyen az esélytelenebb Desportivo das Aves ellen lépnek pályára. A Desportivo tíz hellyel a Sporting mögött fejezte be a bajnokságot, így a tizenhatszoros kupagyőztes csapatban mindenki oldott hangulatban, de a feladatára koncentrálva készülhet a meccsre.
Egy szempillantás alatt azonban minden megváltozik.
Május 15. mégsem átlagos napként vonul be a Sporting Clube de Portugal történelmébe. Egy ötven tagú, maszkos csoport tör be az edzőpályára. A kezükben forgatott husángokkal és szíjakkal azonnal egyértelművé teszik, hogy nem békés szándékkal jöttek. Érkezésük meglepte a bejáratnál szolgálatot tevő biztonságiakat is, akik alulmaradtak a túlerővel szemben. Mint a ragadozók, biztos léptekkel haladnak prédáik, a játékosok felé.
A dulakodók ordítása, riadt kiáltozás és az épületből kiszűrődő riasztó visítás árasztja el a környéket. A játékosok rémülten rohannak az öltöző felé. Túl későn esett le nekik, hogy a támadás ellenük irányul. Túl későn tudták elreteszelni a bejárati ajtót. Túl késő lett, mire rájöttek, hogy a kapucnis támadók egy része már bent van az épületben.
Ami ezután következett, az a filmvásznak brutalitását idézte. A játékosokat és edzőket kegyetlen támadás érte. A holland Bas Dostot, aki az előző idényben 27 bajnoki gólt szerzett, szíjjal ütötték arcon. A támadás következtében földre zuhanó futballistának ömlött a vére, ennek ellenére megállás nélkül verték. A játékosok nem csak fizikai sérüléseket szenvedtek. Marcos Acuna szélső és Rodrigo Battaglia középpályás később elmondták a rendőrségnek, hogy halálos fenyegetéseket is kaptak.
Tagadhatatlan, hogy Európa egyik nagymúltú klubja történelmi fordulóponthoz érkezett.
A rémálomba illő támadás ugyan véget ért, de a szétvert öltözők és a vérben úszó focisták tökéletes, egyben tragikus jelképét alkották az együttesnek. A Sporting, ahonnan két aranylabdás játékos, Luís Figo és Cristiano Ronaldo is kikerült, 112 éves történelme során 18-szor nyerte meg a bajnokságot, és szurkolók tömegei imádták, katasztrofális állapotba került.
„A játékosom iszonyú kétségbeesés közepette hívott az események után – mondta egy ügynök a FourFourTwo-nak, aki ügyfele biztonsága érdekében kérte, hogy ne fedjük fel az illető nevét. – Azt mondta, alakulhattak volna még rosszabbul is a dolgok. A megtámadott labdarúgók az életüket féltették a rájuk zárt öltözőben. Szerencsére egyikük sem vette fel a harcot az ultrákkal. Ha valaki hősködni próbált volna, most nagy valószínűséggel igazi tragédiáról beszélnénk. Sajnos az érzelmi megrázkódtatás még a fizikai bántalmazásnál is súlyosabb nyomokat hagyott.”
A támadást követő másfél órán belül Bruno de Carvalho klubelnök is megjelent a helyszínen. A mozambiki portugál kolóniában született 46 éves előljáró 2013 óta felel az egyesületért, és 2017-ben 86 százalékos többséggel újraválasztották.
Fiatalként kijárt a Sporting hazai mérkőzéseire, állítólag a radikális szurkolói csoport, a Juventude Leonina kötelékében. Bár azt hivatalosan sosem erősítették meg, hogy Carvalho a csoport tagja lett volna, ő maga szívesen hagyta megválaszolatlanul a kérdést, hogy egy olyan vezető imázsát építse fel, aki egészen lentről jutott el a legmagasabb posztig. A harcias és túlzásokba eső Carvalho hasznot tudott húzni a politikai krízis és gyenge eredmények okozta bizonytalanságból, ami az ő előtti időszakban eluralkodott, így tehetett szert tisztségére. Első megválasztásakor a Sporting mélyponton volt: soha olyan rosszul nem szerepelt a bajnokságban, mint akkoriban. A 2012–13-as idényt a hetedik helyen zárta, 36 ponttal lemaradva az első helyezett mögött. Carvalho pimasz és ellenséges stílusa meggyőzte az elkeseredett szurkolókat, és valójában az ellenfeleknek is jól jött, hiszen alaposan felkavarta az elnökséget. Ellenben az igazgatóság, a sajtó, az ügynökök, sőt a játékosok is határozottan ellenezték a mozambiki kinevezését. Retorikája miatt sokak szemében egy távoli üzletember és politikus hasonmása lett. Brunót egész egyszerűen a portugál labdarúgás Donald Tumpjaként emlegetik.
Módszereik és kommunikációjuk is hasonló. Az amerikai elnökhöz hasonlóan Carvalho is rögtön kijelentette, hogy „ismét naggyá teszi” a rá bízott intézményt. Lépten-nyomon hangoztatta, hogy le kell számolni a korrupcióval, ami nézetei szerint az ügynököket érintette leginkább. Nem utolsósorban abban is hasonlítanak, hogy a klubfőnök különösen elutasító volt a riválisokkal, és a közösségi média hangsúlyos szerepet játszott nézetei terjesztésében.
Az edzőpályán történtek előtt bő egy hónappal a Sporting elnöke a Facebookon kritizálta játékosait az Európa-liga negyeddöntőjének odavágóján az Atlético Madrid ellen elszenvedett 2–0-s vereség miatt. Elemzésében megnevezte hat focistáját, akik „groteszk hibákat” vétettek a mérkőzésen. A visszavágó egy hét múlva, Lisszabonban volt esedékes, de az elnök teljesen aláásta a felkészülést a bejegyzésével. A közönség figyelme a klub körül kibontakozó botrányra összpontosult, a közelgő meccs pedig legfeljebb csak másodlagos eseménynek számított. A következő napon a csapat kiadott egy közleményt, amelyben kérdőre vonták Carvalhót a stílusáért, és kritizálták vezetői képességei és a támogatottsága hiánya miatt. Ez pedig csak olaj volt a tűzre. Az elnök gyorsan válaszolt, természetesen a közösségi médiában: bejelentette a közleményt aláíró 19 játékosának, azaz a teljes első csapatának azonnali felfüggesztését, valamint „elkényeztetett gyerekeknek” nevezte őket, „akik senkit és semmit nem képviselnek”. Carvalho néhány óra múlva törölte a bejegyzését, és kissé megenyhült. A futballisták ugyan megúszták a felfüggesztést, de a csapatszellemben okozott kár visszafordíthatatlanná vált. Carvalho sóval kenegette a lelki sebeket.
„A Sportingnál kerekedő cirkusz egyedülálló a labdarúgás történelmében. A világ egyetlen klubjánál sem láttam még ilyen heves vihart – mondta Filipe Dias újságíró, aki 15 éve foglalkozik a Sporting ügyeivel. – Egyik pillanatról a másikra sporttudósítókból egy háború résztvevőivé váltunk. A meccsekről nem sokat lehetett írni. A Sporting napról napra a címlapra került valamilyen negatív hír kapcsán.”
A klub edzőkomplexumát ért támadás után néhány lap arról számolt be, hogy a játékosok nem voltak hajlandóak szóba állni a szétvert öltözőbe érkező elnökkel. Sokan némán hibáztatták őt, miközben a sebeiket ápolták.
Carvalho a következő napon kihasználta a helyzetet, és megszólalt a közösségi médiában. Az alcochetei támadást követően az elnök lózungokat hangoztatott: elítélte a játékosok és a személyzet ellen irányuló bűncselekményeket, és megállapította, hogy „a bűnözés mindennapjaink részévé vált”. Végül titokzatoskodva megjegyezte, hogy „a holnap új napot hoz a Sporting életében”.
Amikor az óra éjfélt ütött, és szó szerint beköszöntött az új nap, a játékosok és az akkori menedzser, Jorge Jesus még a rendőrségen igyekeztek felidézni a támadás eseményeit. Az idősebb csapattagok állítólag a következő vasárnap esedékes kupadöntő bojkottját tervezgették. Végül lemondtak tervükről, és a testi-lelki sebek ellenére vállalták a játékot, bár négy nappal a döntő előtt hosszas közleményben részletezték kálváriájukat.
„Különös napot éltünk át akkor, vasárnap a stadionban – ismeri el Miguel Graciano, a Sporting egyik részvényes szurkolója. – Tudod, a szurkolók mindig reménykednek benne, hogy a csapatuk nyeri a meccset. Pedig ezúttal kristálytisztán látszott, hogy a játékosaink nem a meccsre koncentráltak. De hogyan is tudtak volna azután, ami velük történt? Néztem a mérkőzést, figyeltem a pályát, és különös érzés fogott el. Olyan volt, mintha a labdarúgóink ott sem lettek volna.”
De nem volt ott Bruno de Carvalho sem. Az elnök úgy döntött, nem megy el a stadionba, és azt állította, mindezt a csapat érdekében teszi.
Graciano mondandóját két szimbolikus esemény is alátámasztotta a döntőben. Az első az volt, ahogy Dost aznap pályára lépett. Arcát fehér kötés takarta, a szíj okozta sebek miatt. Az első félidőben egy fejes után lecsúszott a kötése, így a szünet után egy még nagyobbal ment vissza a pályára. A holland válogatott játékos a második szimbolikus eseményben is szerepet kapott: a Sporting legeredményesebb góllövője elpuskázott egy kihagyhatatlannak tűnő helyzetet a 79. percben. Az Oroszlánok 2–0-s hátrányban voltak a Desportivo ellen, amikor Dost teljesen szabadon a kapu elé került. Ennek ellenére a Wolfsburg egykori csatára a lécet találta el. Fredy Montero gólja öt perccel a lefújás előtt csupán enyhíteni tudott az esélyesebb csapat fájdalmán. A Sporting mögött tragikus hét állt, Jorge Jesus egyszerűen horrorfilmhez hasonlította azt, ami velük történt.
A Desportivo das Aves csak az előző nyáron jutott fel az élvonalba, a tizenharmadik helyen, 44 ponttal a Sporting mögött fejezte be a bajnokságot, és csak négy hely választotta el a kieséstől. A kupadöntőn kiharcolt 2–1-es győzelmével szerezte meg az első rangos trófeáját. Ez nem is rossz teljesítmény egy kevesebb mint tízezer lakost számlaló észak-portugáliai városka csapatától.
A Sporting viszont még abban a kis vigaszban sem részesülhetett, amit a finálénak a megnyerése jelenthetett volna. A klub körül uralkodó zűrzavart, az egyre fokozódó krízist csak tetőzte az élvonalbeli újonc ellen elszenvedett vereség: újabb szégyenfolt a statisztikai mutatókban.
Legutóbb a 2001–02-es idényben emelhették magasba a bajnoki trófeát. Azóta a két nagy rivális klub, a Benfica és a Porto vette át az uralmat az élmezőnyben. Az előbbi hat, az utóbbi tíz alkalommal tudta megszerezni az aranyérmet. A Sporting számára azonban a pályán nyújtott gyenge teljesítmény csak az egyik probléma volt.
A színfalak mögötti feszültség egyre csak nőtt, és a csapat ügyes-bajos dolgai kontrollálatlanul szivárogtak ki a nyilvánosság elé. „Nehéz elhinni, hogy a krízis még inkább elhatalmasodott a kupadöntő kudarca után – mondja Filipe Dias. – A csapatnál uralkodó hangulat már nem is lehetett volna rosszabb. A döntő után valódi rémálom vette kezdetét: számos játékos úgy döntött, hogy felbontja a szerződését a Sportinggal. Igazi háború volt.”
Rui Patrício csapatkapitány volt az első, aki bejelentette távozási szándékát attól a klubtól, ahol tizenkét éves kora óta futballozott. A tapasztalt kapus május 31-én felfüggesztette felkészülését a világbajnokságra, hogy megírhassa 34 oldalas felmondását, amiben többek között az is szerepelt, hogy „még a minimális feltételek sem voltak meg ahhoz, hogy a Sporting játékosai maradhassanak, miután fizikai és lelki bántalmazás céltábláivá váltak, és az életük veszélybe került”. Patrício szerint Carvalho volt a felelős azért, hogy ezt a döntést kényszerült meghozni, és az ultrák felbujtásával vádolta az elnököt.
Természetesen Carvalho sem sokat várt a válasszal, amiben a saját szemszögéből részletezte az eseményeket. Véleménye szerint a történtek mögött az egyik régi ellensége áll. Másnap egy sebtében összehívott sajtótájékoztatón közölte, hogy Jorge Mendes szuperügynököt hibáztatja Patrício távozásáért, aki állítása szerint hétmillió eurót követelt a játékos 18 millió eurós eladási árából. Ezt természetesen a Gestifute ügynökség azonnal cáfolta.
A futballista június 18-án aláírta négy évre szóló szerződését a Wolverhampton Wanderersnél, ami miatt a Sporting panaszt tett a FIFA-nál. Végül a két klub közleményt adott ki, amelyben nyilvánosságra hozták a 18 millió eurós vételárat, amiből négymillió eurót a Gestifute kapott. Állítólag ez a költség fedezte Adrien Silva igazolását is a Leicester Citybe.
Patrício után újabb nyolc játékos jelezte a távozási szándékát. Gelson Martins, Bruno Fernandes és William Carvalho, akik a portugál válogatottat képviselték a világbajnokságon, Dost, Battaglia, Daniel Podence, Rúben Ribeiro és Rafael Leao kívánta új csapatnál folytatni a pályafutását. Némi civakodás után Fernandes, Dost és Battaglia visszakozott, és új szerződést írtak alá a Sportingnál. Közben eladták William Carvalhót a Real Betisnek 20 millió euróért, és további kártérítés járt a megállapodásukat megszakító játékosok miatt.
„Teljesen megértem Rui Patrício és William Carvalho döntését. Tudom, hogy min kellett keresztülmenniük – említi együttérzően Miguel Graciano. – Ennek ellenére azt gondolom, hogy a többiek inkább hasznot akartak húzni a klubnál kialakult helyzetből, hogy előnyösebb szerződéshez juthassanak máshol. Rafael Leao, Daniel Podence és Rúben Ribeiro távozására nem látok más magyarázatot.”
Eközben Bruno de Carvalho saját túléléséért küzdött. A szurkolók feltétel nélküli szeretete és támogatása már rég a múlté. A részvényesek közt is nőtt az elégedetlenkedők aránya, és egyre élesebb kritikával illették az elnököt. Egy évvel újraválasztása után nagyon megrendült a pozíciója.
Carvalhót júniusban felfüggesztették, ennek ellenére nem mondott le, hanem összeesküvés áldozatának nevezte magát. A bizottság rendkívüli ülést hívott össze annak érdekében, hogy határozatot hozzanak az ügyében, mindeközben ő bejelentette: szerződtette a kispadra a szerb Szinisa Mihajlovicsot. A saját vesztét érző elnök utolsó erőfitogtatása volt ez. Ahhoz már nem volt elég befolyása, hogy a rendkívüli ülésen nyomást gyakoroljon a részvényesekre, akik végül 71 százalékos többséggel megszavazták a menesztését.
Carvalho, ismét Trump stílusában, egyszerűen csalásnak nevezte a voksolást, majd frusztrációjának a közösségi médián keresztül adott hangot. Végezetül leszögezte, hogy soha többé nem lesz sem tagja, sem szurkolója a Sporting közösségének.
Jose de Sousa Cintra, a klub korábbi elnöke az 1989 és 1995 közötti időszakban, ideiglenesen átvette a főnöki feladatokat a szeptemberben tartandó választásig. Első hivatalos intézkedése az újdonsült edző, Mihajlovics menesztése volt, aki mindössze kilenc nappal a kirúgása előtt írta alá három évre szóló szerződését. Az új vezetőedző José Peseiro lett, aki második időszakát kezdte a klubnál, a Spoprting az ő vezetésével jutott be az Európa-liga 2005-ös döntőjébe.
A vihar azonban nem csitult, Peseiro is távozni kényszerült, miután októberben a csapat hazai pályán 2–1-re kikapott az Estoriltól a Ligakupában. Néhány nappal később bejelentették a holland Marcel Keizer, az egykori Ajax-tréner kinevezését. „Hosszú út vezet egy új, stabil csapat felépítéséig – írta Filipe Dias. – Új elnök és új edző dolgozik a klubnál. A jelenlegi idény eredményei nem is olyan rosszak annak fényében, hogy min kellett a csapatnak keresztülmennie. De vajon mi lesz, ha nem javul a teljesítmény? Aligha képzelhető el, hogy a szurkolók, a vezetőség és a részvényesek kiegyeznének a középszerű folytatással. A Sportingnak időre van szüksége, hogy talpra álljon, de jelenleg türelmesnek lenni a legnehezebb.”
A Sporting szurkolói nem fognak kiegyezni a középszerű eredményekkel a következő évtől
Szeptember 8-án a klub korábbi orvosát, Frederico Varandast választották meg az Oroszlánok elnökének a következő négy évre. A dühös hangvételű Facebook-posztokban kommunikáló Carvalho saját magát is jelöltként nevezte meg a hajrában. Szerencsére a fölényeskedés hamar a semmibe foszlott, miután a bizottság egyértelműen állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy a menesztett főnök nem méretheti meg népszerűségét újból. Azonban itt még nem ért véget a korábbi vezér története.
Hat hónappal az alcochetei támadás után még semmi nyoma annak, hogy a portugál nyomozóhatóságok közelednének a megoldáshoz. Sőt, egyesek azt rebesgetik, hogy újabb hat hónapra lesz szükség az ügy teljes felgöngyölítéséhez. E cikk megírásáig a rendőrség negyven személyt tartóztatott le és hallgatott ki az erőszakos cselekmények kapcsán. Őket többek között terrorizmussal, emberrablással, károkozással vádolják.
Az előző hónapban a mindig rivaldafénybe vágyó Carvalho színre lépett, és felajánlotta önkéntes segítségét a nyomozáshoz, amit a portugál alkotmány értelmében visszautasítottak, és az is hamar kiderült, hogy miért. November 11-én letartóztatták azzal a váddal, hogy összejátszott a brutális támadás feltételezett végrehajtóival. Fernando Mendes és Nuno Mendes, a radikális szurkolói csoport, a Juventude Leonina egykori vezetői, valamint a klub egyik korábbi dolgozója, a szurkolókkal való kapcsolattartásért felelő Bruno Jacinto is rácsok mögé került.
Több hónapnyi káosz után a klub egykori orvosa, Varandas kapta meg Carvalho elnöki székét
Attól függetlenül, hogy a bíróság milyen ítéletet hoz, a Carvalho-korszak az egyik legabszurdabb időszakként fog bevonulni nemcsak a portugálok, hanem az egész világ futballtörténelmébe.
Májusban, amikor heves szócsatát vívott saját játékosaival, egy alkalommal „szurkoló-elnöknek” nevezte saját magát. Utalt rá, hogy ő ennek a műfajnak a megteremtője és élenjárója, és a világ összes klubjánál követhetnék a példáját.
A Sporting előző évének fényében talán nem baj, hogy nem így alakult.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. januári lapszámában.)
