A kapuban II. János Pál pápa (szül.: Karol Józef Wojtyla; Lengyelország, Wadovice, 1920. május 18. – Róma, 2005. április 2.), a keresztény katolikus egyház 264. pápája kapott helyet. Egy fiatalokból összeállt szabadidős csapatban védett, elbeszélések alapján meglehetősen jól. Az ifjú tehetség stoplis törekvései nem tartottak túl sokáig, a II. világháború történései nem engedték kibontakozni.
A háromszoros olimpiai aranyérmes, kétszeres Európa-bajnok ökölvívó Papp László (Budapest, 1926. március 25. – Budapest, 2003. október 16.) pályafutása elején óriási dilemma előtt állt: ökölvívás vagy foci? A boksz mellett a futballban is tehetségesnek bizonyult, a BVSC-vel egészen a másodosztályig jutott.
A védelem tengelyében Deák Bill Gyula (Budapest, 1948. november 8.–), a magyar blues egyik ősatyja követel magának helyet. Mint sokan, a kis Bill is futballista akart lenni, saját elmondása szerint a szegénység miatt, ugyanis kitörési lehetőségnek tűnt. Egy orvosi hiba miatt azonban amputálni kellett lábát. Fiatal korában az MTK-ban játszott, de a szíve mindig is a Fradiért dobogott.
Egy vérbeli védő kerül e pozícióba, ugyanis Niels Bohr (szül.: Niels Henrik David Bohr; Dánia, Koppenhága, 1885. október 7. – Koppenhága, 1962. november 18.) Nobel-díjas fizikus sohasem játszott ezen a poszton, hivatalos keretek között legalábbis nem, a védelemhez ellenben kiválóan értett, mivel kapus volt.
Luciano Pavarotti (Olaszország, Modena, 1935. október 12. – Modena, 2007. szeptember 6.) a rendhagyó együttes balhátvédje. A káprázatos hangú tenor karrierje előtt profi futballistának készült. Világhírű énekesként végül szerepelt világbajnokságon, 1990-ben ő énekelte az olaszországi vb egyik hivatalos dalát. Ezenkívül ugyanitt, valamint a négy, a nyolc és a tizenkét évvel későbbi világbajnokságokon pedig a Három Tenor formációban lépett fel.
Csakúgy, mint a parlamentben, nálunk is a jobb oldalon jut lehetőséghez Orbán Viktor (Székesfehérvár, 1963. május 31.–), Magyarország régi-új miniszterelnöke. A politika mellett a labdarúgás is szívügye. Gyermekkorától fogva labdarúgó szeretett volna lenni, a székesfehérvári MÁV Előre SC-ben kezdte őrületbe kergetni az „ellenzéket”.
Gordon Ramsay (Skócia, Johnstone, 1966. november 8.–), a konyha ördöge fakanál-zsonglőrködés helyett először ugyancsak labdával kevergetett a zöld gyepen. Futballkarrierje 12 éves korában lendült be, 1984 közepén pedig próbajátékra hívták a skót Glasgow Rangershez. Sérülékenysége azonban megakadályozta, hogy nagy álmokat szőhessen labdarúgóként. Ramsay a középpályán kap helyet, ahol elsődleges feladata, hogy a támadásokat megfűszerezze, az ellenakciókat megszűrje.
Eperjes Károly (Hegykő, 1954. február 17.–) évek óta erősíti a magyar színészválogatottat, hobbiját korábban komolyabb keretek között is űzte: játszott a Videoton tartalékcsapatában. Jászai-, Erzsébet- és Kossuth-díjas, nem mellékesen Fradi-drukker művészünknek most a középpályán, a jól megszokott helyén, a képzelt pódium közepén kell nagyot alakítania.
„Brumma, brumma, hóha, hó! – Fára mászni vóna jó!” – hangzik az elhíresült idézet, mely a Vackor-mesék szerzőjének, Kormos Istvánnak (Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.) tollából származik. Kormos 18 évesen a Ferencváros ifjúsági csapatában játszott, egy alkalommal pedig a Fradi „egyben” is kipróbálhatta magát, kibontakozni azonban már nem volt ideje: a II. világháború miatt felfüggesztették a bajnokságot. Az ominózus vesztes mérkőzés utáni összefoglalóban így emlékeznek teljesítményére: „A csatársor kerékkötője a fiatal Kormos volt”. Ebből kiindulva rendhagyó csapatunkban nem is a gólszerzés, inkább a baloldali „rímbeszedés” feladata hárul rá.
A jobb oldali támadó szerepében Rafael Nadal (Spanyolország, Mallorca szigetén, Manacor; 1986. június 3.–) bűvöli a labdát és az ellenfelet, erőssége a lőtt fonák. Ötéves korától kezdve teniszezett és futballozott egyszerre, mindkettőben tehetségesnek bizonyult. Tizenkét éves korában azonban döntenie kellett.
A magyar sport egyik ikonjára, az úszó, atléta, labdarúgó, játékvezető Hajós Alfrédra (szül.: Guttmann Arnold; Budapest, 1878. február 1. – Budapest, 1955. november 12.) a balösszekötő szerepe jutott. 1898 és 1904 között a Budapesti Torna Club csapatával kétszer is megnyerte a magyar bajnokságot (1901, 1902), kétszer is beválogatták a nemzeti csapatba, igaz barátságos mérkőzéseken. 1897-től 1904-ig játékvezetőként, 1906-ban a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként is segítette a magyar labdarúgás kialakulásának kezdeti fázisát.
Szöveg Pócza Máté
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. februári számában.)
