Szöveg Chris Flanagan Fotó Leon Csernohlavek
„Leírtak minket. Ahogy mindig. Mégis itt vagyunk.”
Teemu Pukki, a Norwich finn csatára ebben a pillanatban lépett be a Carrow Road étkezőjébe. A fenti mondatokat nagy betűkkel írták ki a helyiség falára, és bár nem neki szólnak, remekül illenek Pukki pályafutására is. „Igaz” – vallja be mosolyogva, ahogy átgondolja az elmúlt évet, amikor végre valóra válhattak az álmai.
Öt évvel az után, hogy a Celtic kirakta, Pukki 2019-ben végre eljutott a Premier League-ig, a Football League Championship legjobbjának választották. Egy Norwich-játékos sem szerzett annyi gólt egy évben 1956 óta, mint ő, 1993 után az első mesterhármast lőtte a csapat színeiben, és ő az első a Norwichban, akit a Premier League Hónap játékosának választottak.
A nyár folyamán megházasodott, és góljaival az Európa-bajnokságig lőtte Finnországot – a válogatott történetében először. Tíz selejtezőmérkőzésen vett részt, tíz gólt szerzett. „Ezt az évet nehéz lesz felülmúlnom” – nevet Pukki.
Amikor 2018 nyarán átigazolt a Bröndbyből a Norwich-ba, nem gondolta volna, hogy 18 hónappal később a kelet-angliai klub mezei ott virítanak majd a finn fociboltok kirakataiban, vagy hogy rajongói 2000 személyes Pukki-partit rendeznek egy helsinki bárban. Pedig ez történt aznap, amikor a finnek kijutottak az Európa-bajnokságra.
Azt sem gondolta volna, hogy turistahullámot indít Finnország irányába: a norwich-iak ugyanis tömegével utaztak ki a novemberi selejtezőmérkőzésre Liechtenstein ellen. „Az egyik meccs után itt, a Carrow Roadon egy angol hölgy megkérdezte, tudok-e neki jegyet szerezni a finnországi találkozóra” – mondja hitetlenkedve Pukki.
Sajnos nem tudott segíteni: a családját és a barátait is alig tudta belépőhöz juttatni, miután nyolc hónappal a meccs előtt elkelt az összes. Két gólt ért el Liechtenstein ellen a második félidőben: a 3–0-s meccs végén a tízezer néző a pályára özönlött ünnepelni.
„Eddigi pályafutásom fénypontja volt – emlékezik Pukki. – Sohasem jutottunk még ki az Európa-bajnokságra. Egész Finnország erre várt.
Korábban sokat küszködtem a válogatottal: volt, hogy egy évig nem rúgtam gólt. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer kijutok a csapattal az Európa- vagy a világbajnokságra, úgyhogy ennél büszkébb nem is lehetnék.”
„JOBB ÖTLETNEK LÁTSZOTT BEFEJEZNEM AZ ISKOLÁT. DE AZTÁN FELKERESETT A SEVILLA”
Pukki a City elleni meccsre tért vissza Finnországból
Finn honfitársaihoz hasonlóan Pukki sem extrovertált: csendes nyugalommal beszél arról, hogyan jutott el idáig. Az egész egy kis délkelet-finnországi városban, Kotkában kezdődött, az orosz határ mellett. Pályafutása kezdetektől fogva hullámvasúthoz hasonlított: gyermekkori klubja, a KTP csődbe ment, ennek hamvaiból támadt fel az az egyesület, amelyben először játszhatott profiként. Hamar felfedezték a benne rejlő tehetséget, a Chelsea és a Sevilla is felkereste.
„Gyerekkoromban apámmal a Premier League-et néztük, de én mindig is Spanyolországban akartam játszani. A finnek nemzeti sportja a hoki, de Kotkában sosem volt nagy hagyománya, nálunk a labdarúgás és a kosárlabda dívott. Én focista voltam. Lőttem néhány gólt a KTP-nél: a Sevilla akkor érdeklődött, amikor láttak az U17-es és U18-as válogatottban. Nemcsak ők jelentkeztek: tizenhat évesen két másik finn futballistával elmentem egy próbaedzésre a Chelsea-hez. Hatalmas élmény volt, hogy Didier Drogbával fotózkodhattam. A londoni klub visszahívott, de nem mentem. Csak látni szerettem volna, milyen a színvonal. Akkor jobb ötletnek tűnt, ha maradok Finnországban, és befejezem az iskolát. Aztán megkeresett a Sevilla, úgyhogy mégis otthagytam a sulit, hiszen erről álmodtam!”
Jelentős kihívás volt az új élet Andalúziában. „Szörnyű meleg van ott – nevet. – Finnország déli részén nőttem fel, ott nincs olyan hideg, mint északon, de télen azért megvan a mínusz húsz fok. Spanyolországban viszont plusz negyven van. Nagy váltás, az angoltudásom sem volt az igazi, de úgyis csak az egyik csapattársam beszélte azt a nyelvet. Nem volt könnyű megtanulnom spanyolul, de most már legalább megy!”
Pukki főként a B-csapatban játszott, bár 2008-ban egyszer odaültették az A-csapat cserepadjára a Real Madrid elleni 4–3-as győzelem napján. „Volt néhány sérült, úgyhogy hívtak. Alig múltam tizennyolc, nagyon megrémültem – nevet ismét. – Két-három perccel a vége előtt elküldtek bemelegíteni, de megsérült a balhátvéd, így végül helyette állt be valaki.”
Csak egyszer játszhatott csereként a La Ligában, mielőtt leváltották a klub vezetőedzőjét. Pukki ekkor távozni kényszerült. Visszatért Finnországba, és 2010-től a HJK Helsinki csapatában a negyvenéves Jari Litmanennel, a leghíresebb finn labdarúgóval játszott együtt.
„Az edzőtáborban tudtuk meg, hogy ő is odaigazolt, mindenki nagyon boldog volt – idézi fel Pukki. – Sokat tanultam abból, ahogyan átlátta játék közben a teljes pályát. Bár már nem volt olyan gyors, mégis volt benne valami különleges.”
Pukkinak remekül ment a HJK-nál. Két gólt szerzett a Schalke ellen az Európa-liga selejtezőjében, néhány hónappal az után, hogy a német klub a Bajnokok Ligája elődöntőjéig jutott. Egy héttel később idegenben is a hálóba talált, de a német klub 6–1-es győzelemmel bosszulta meg a 2–0-s vereséget: Pukki álmait vesztve tért vissza Finnországba. Néhány nappal később megkereste őt a Schalke, hogy folytassa a Bundesligában.
Tegye fel a kezét, akivel először jutott ki a válogatott az Eb-re!
„Az a két meccs a Schalke ellen megtette a hatását: az átigazolási időszak utolsó napján kerestek fel, majdnem buktuk a szerződést” – mondja Pukki azon gondolkodva, milyen irányt vett volna a pályafutása, ha nem igazol Németországba. – Nagy előrelépés volt. Tudtam, hogy nem kerülök be egyből a kezdőcsapatba: ott volt Klaas-Jan Huntelaar és Raúl, aki olyan volt, mint Litmanen. Kicsit idősebb, de bármit csinált, az elképesztő volt: és még mindig nagyon értett a csavart labdákhoz.”
Pukki két év alatt 47-szer lépett pályára a Schalkéban: első teljes mérkőzése napján két gólt ért el, mégsem tudta beküzdeni magát a kezdő tizenegybe. Amikor 2013-ban hárommillió euróért megvette a Celtic, már a húszas évei közepén járt, és úgy érezte, tovább kell lépnie.
„Neil Lennon eljött, hogy megnézze egy válogatott meccsemet, de rossz stadionba ment” – mondja mosolyogva Pukki. Lennon és segédedzője, Johan Mjällby Helsinkibe érve tudták meg, hogy a meccset Turkuban játsszák, a fővárostól 150 kilométerre. A mérkőzés utolsó fél órájára értek oda, de az is elég volt. A Celtic Parkba érkezve Pukki úgy érezte, kicsit sokat várnak el tőle.
„Nagy klub, rengeteg szurkolóval, úgyhogy elég nagy a nyomás a játékosokon – magyarázza. – Azt hittem, jobban megy majd. Nehéz lenne megmondanom, mi volt a gond. Lehet, hogy akkor még nem álltam készen erre a fajta játékra. Elképesztően gyors volt. Még a Premier League-ben is tovább marad egy játékosnál a labda, mint Skóciában, és a játékosok is nagyon kemények. Azt hittem, jönnek majd a gólok, de nem ment, csalódott voltam, és a klub sem örült. Valahogy meg kellett oldanom a dolgot.”
Az első mérkőzésén szerzett góljával együtt csak kilencszer talált a kapuba 37 szereplés során. Kölcsönbe adták a Bröndbybe, ahol a 2014–15-ös idényben kilenc gólt hozott össze, az azt követő évben pedig még kilencet. „Az első két év nem volt rossz, de nem is volt annyira jó.” Huszonhat éves volt, és még mindig nem találta a helyét.
„Aztán megérkezett a német edző, Alexander Zorniger” – mondja Pukki a fordulópontról. Az előző tréner, Thomas Frank dühében felmondott, mert megtudta, hogy a klub elnöke álnéven kritizálja őt egy internetes fórumon. Az ilyen pillanatok sorsfordítóak lehetnek.
„Zorniger átszervezte a csapatot. Keményebben kezdtünk dolgozni, engem is felébresztett. Nagyon tetszett, ahogy játszottunk: sokat támadtunk, számos helyzetet teremtettünk. Az utolsó két évem a Bröndbynél csodálatos volt.”
Negyvennyolc gólt szerzett. Lassan lejárt a szerződése, az ajánlatok is szaporodtak. „Sok helyről kerestek. Amikor először érdeklődtek Norwich-ból, hallani sem akartam róla. Nem ismertem a Championshipet, azt hittem, ott a játék a hosszú passzokról és a bunyóról szól, de tévedtem.
Tíz éve talán még így volt. Az ügynököm beszélt rá, hogy találkozzak a menedzserrel, Daniel Farke-kal és a sportigazgatóval, Stuart Webberrel. Ők magyarázták el, milyen futballt játszanak Norwich-ban, és elmondták, hogy a Schalke óta figyelnek. Pontos képük volt arról, hogyan játszom, és utánanéztek, milyen ember vagyok civilben: tudni akarták, beilleszkednék-e a csapatba.”
Nem gondolta volna, hogy már az első éve ilyen jól sikerül a Carrow Roadon. A Norwich az előző idényt a szerény 14. helyen zárta a Championshipben, és eladta James Maddisont a Leicester Citynek.
„Nem hittem volna, hogy feljutunk – vallja a csapat, bár a statisztikákat megmutatták, amikor szerződtettek: rengeteg támadást indítottak, kevés góllal. Nem is indult jól az idény, de éreztem a lehetőséget a csapatban. Csak az után változott a helyzet, hogy először hazautaztam a válogatottba.”
Pukki hazatért, hogy a Nemzetek Ligája első két mérkőzésén lépjen pályára a finn válogatottban. Az európai ranglétra 36. helyén állt a csapat, a C-csoport harmadik helyére sorsolták Magyarország és Görögország mögé: senki sem számított nagy eredményre sem a nemzeti együttestől, sem Pukkitól, aki első 64 válogatott mérkőzésén csak 12 gólt szerzett.
Finnország azonban 1–0-ra nyert Észtország és Magyarország ellen is, mind a kétszer Pukki góljával. Norwich-ba visszatérve új szerepet kapott. „Eleinte támadó középpályásként játszottam – magyarázza. – Most betettek csatárnak, amiben mindig is a legjobb voltam. És megjött az áttörés.”
Pukki új pozíciójában az első három mérkőzésén rögtön gólt is elért (a Middlesbrough, a Reading és a QPR ellen), amivel a Norwich elindult a feljutás felé. Pukki 29 góllal zárta az idényt: Ralph Hunt óta senki sem szerzett ennyi gólt a Kanáriknál.
Erre számított? „Egyáltalán nem! – mondja. – Volt két jó idényem a Bröndbynél, de nem gondoltam huszonkilenc gólra. Elképesztő volt, amikor továbbjutottunk. Amikor Dániába mentem, magamban búcsút mondtam a Premier League-nek. Azt hittem, ennél feljebb nem viszem.”
A továbbjutás és a Championship bajnoki címe mellett góllövői csúcsteljesítménye miatt Pukki megkapta az Év játékosa-díjat. „Erre életem végéig büszke lehetek” – mondja.
Eközben Finnország a Nemzetek Ligájában a csoport élére került, így esélyt kapott, hogy a rájátszásban kisjusson az Európabajnokságra. Végül azonban júniusban Pukki két gólt lőtt Bosznia-Hercegovina ellen, így tette biztossá a finnek helyét a 2020-as Eb-n.
Nem csoda, hogy a Premier League első néhány hetében is szárnyalt: az első mérkőzésen a Liverpool ellen állt helyt, a Newcastle elleni meccsen mesterhármast szerzett. A Norwich-nál ilyet legutóbb Efan Ekoku tett 1993-ban. „Az előző idényben nem volt mesterhármasom, meglepő volt, hogy ezzel kezdtem a Premier League-et – nevet. – Nemrég meglátogatott az apám, és hazavitte azt a labdát: összegyűjti az emlékeimet és a trófeáimat, vigyáz rájuk.”
A Chelsea elleni gól után augusztus végén ő lett a Hónap játékosa. És ezzel sem volt vége: szeptemberben a görögök ellen Pukki sikerrel értékesített egy tizenegyest, majd visszatérve Norwich-ba segített 3–2-re verni a Manchester Cityt. „Életem egyik legnagyobb sikere. Tombolt az egész lelátó.”
„NEM ISMERTEM A CHAMPIONSHIPET, AZT HITTEM, OTT A JÁTÉK A HOSSZÚ PASSZOKRÓL ÉS A BUNYÓRÓL SZÓL”
Sikerei sok fejfájást okoznak a televíziós csatornáknak Malajziában: ez utóbbi nemzet nyelvén Pukki vezetékneve sajnos valami csúnyát jelent.
„Igen, hallottam róla: nagyon mást jelent náluk a nevem, mint kellene! – mosolyog, majd kitör belőle a nevetés. – Otthon, Finnországban mindig is a Liverpoolt szerették, inkább csak az ő meccseiket közvetítették. Most több Norwich-mérkőzést adnak, mint Liverpoolt. Biztosan örülnek, amikor nem egyszerre játszunk, mert akkor mindkét találkozót lehet sugározni.”
Még ha azóta nehezebben is mennek a dolgok a Premier League-ben, Pukki a válogatottal tovább vitézkedett: két gólt szerzett Örményország és szintén kettőt Liechtenstein ellen. A francia elnök, Emmanuel Macron is beszerzett egy Pukki-mezt, amikor a finn miniszterelnök látogatóba érkezett Franciaországba. „Hallottam róla, hogy Macron gyűjti a focimezeket, de azért meglepődtem” – vallja be Pukki.
Összességében remek évet tudhat maga mögött. Csak hárman szereztek több gólt az Eb-selejtezőben, mint ő, köztük Harry Kane és Cristiano Ronaldo. Egyesek szerint nem volt még nála jobb finn játékos: hiszen vele valóban kijutottak egy nagy nemzetközi tornára.
„Jari Litmanen megnyerte a Bajnokok Ligáját, ahogy Sami Hyypiä is – vitatkozik Pukki. – Azt hiszem, ennél több kell ahhoz, hogy velük egy szinten legyek, de jólesik, amikor velük együtt emlegetnek, mert fantasztikus pályát futottak be.”
Akkor hogy is volt ez? Hogy lett a Celticnél még küszködő Teemu Pukkiból 2019 egyik legsikeresebb csatára?
„Más játékos lettem. Odafigyelek arra, mit eszem, hogyan alszom. Mentálisan is erősebb vagyok. A Celticnél kiakadtam, ha hibáztam, és így nehéz volt folytatnom a meccset. Azóta apa is lettem. Már nem olyan fontos, mi történik a pályán, már valami fontosabbért is felelős vagyok.”
Talán a hajvágás is segített rajta, afféle ellentétes Sámson-hatásként. „Lehet, bár azért hiányzik a hosszú hajam” – nevet újra.
Ez volt élete legjobb éve? „Igen, azt hiszem” – mondja. A Premier League-ben játszik, 2020-ban pedig az Európabajnokságon is ott lesz. Élő bizonyítéka annak, hogy bárhogy is alakul az ember élete, az áttörés bármikor bekövetkezhet.
Leírták Teemu Pukkit. Ahogy mindig. Mégis itt van.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. februári lapszámában.)
